Homo Science

Még nincs

A Nagy Covid pánikban elsikkadt, hogy a múlt héten volt 50 éve, az Apollo 13 balvégzetű űrutazás, amikor a szerviz modulban történt robbanás miatt tönkrement az űrhajó, ezzel a ronccsal kellett megkerülni a Holdat, visszajutni a Földig és épségben hazahozni a legénységet. Fél évszázada mindenki a híreket leste, új tudományos fogalmakat tanult, volt vészhelyzet és kommunikációs káosz, és volt egy nagyszámú tudós-mérnök csapat, akik megfeszített munkával épségben lehozták a legénységet a földre. A legsikeresebb kudarc a NASA történetében. Ezek a tudósok, a mai szemmel nézve, végtelenül primitív eszközökkel dolgoztak, logarléccel és papíron számoltak, számítógép kapacitásuk töredéke volt, mint ennek az ős öreg Laptopnak, amin épp írok. A mai lehetőségeinkhez képest a Holdutazáshoz végtelenül primitív mechanikai eszközöket használtak, a technológiájuk sehol sem volt, a mai hétköznapi eszközeinkhez képest; az űrhajósok rettentő rizikót vállaltak, minden egyes misszióval, és mindig sikerült, még a balvégzetű űrutazás is. Ez a tudósok diadala volt, a tudomány tette a dolgát, a világ meg lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket, újságokban, a rádión és TV-n keresztül, Walter Cronkite tolmácsolásában.

Most is valami hasonló történik, a lakásainkba zárva, elszigetelten, mint az úrhajósok, várjuk, hogy a tudósok és a tudomány kihúzzon minket a csávából. A háttérben felmérhetetlen tudományos és technikai szakember gárda és kapacitás lendült munkába, a szemünk előtt zajlik egy új tudományos mentőakció a mi bőrünk megmentésért. Hála Dr. John Campbellnek, Dr. Antoni Faucinak, és más tudományos szakembereknek, mi is félig képzett virológusok lettünk közben, már konyítunk az egészségügyi és járvány statisztikához, különbséget tudunk tenni az antitestek és az antigének között és pontosan tudjuk, mi az a vakcina, amely majd megment minket. Globális élmény, hogy értem, tudom mi történik, azt is tudom, hogy mások is ezt csinálják ebben a pillanatban, egy hajóban utazunk. Talán az első igazán globális közösségi élmény, amit mindenki a bőrén érez, és ez is a tudományról szól.

Úgy tűnik, a tudomány megint sikert arat, van fény az alagút végén, a járványt le fogják győzni, mi pedig kiszállhatunk a mentőkapszuláinkból és megmenekülünk. Most épp még folyik a háború a vírus ellen, sokan fognak meghalni, az országok kimerülnek, a gazdaságok tönkremennek, sokan vesztenek el sokat, néha még az életüket is. A csatákat az orvosok és a nővérek vívják, a háttérben pedig a tudomány dolgozik, hogy megfelelő tudást és eszközöket adjon a kezükbe, a biztos győzelemért.

Ebben a helyzetben óhatatlanul felértékelődik a tudomány és a tudósok, a kutatás és azok művelői. A tudósok előjöttek a tudomány átláthatatlan dzsungeléből, elmondják, hogy mi a helyzet és erre mi a tudomány válasza. Mi meg hallgatunk rájuk, betartjuk a karantént és az utasításaikat, és bízunk abban, hogy igazuk lesz, ezt a járványt is le fogjuk győzni a tudomány segítségével.

Jó lenne, ha a tudomány felértékelt helyzete így is maradna, az emberiség sorskérdéseit ne a „nép”, ne a gazdasági szereplők és főleg ne a politikusok döntsék el, hanem a tudomány adjon válaszokat és eszközöket, lehetőleg ne akkor, amikor bár felrobbant az űrhajó, hanem jóval előtte, kisebb pánikkal és kevesebb veszteséggel.  

100 évvel ezelőtt a Spanyolnátha járvány idején, még a vírusokat sem ismerték, antibiotikumok is csak 30 évvel később jelentek meg, a mai szemmel szinte kuruzslás volt, amit műveltek. Azóta az egészségtudomány és maga a tudomány is hatalmasat fejlődött, újabb és újabb ágakat növeszt, iparággá terebélyesedett, ahol nem egyéni zsenik, hanem tudományos teamek viszik előre a világot, az átlagember számára elérhetetlen területeken, érthetetlen eszközökkel. A tudomány adta a kezünkbe az okos telefont, az internetet, a globalizációt, a kontinentális közlekedést és kereskedelmet, az élelmiszer biztonságot és a hosszú és egészséges életet. Mi csináltunk ezekből túlnépesedést, környezetszennyezést, ipari és ökológiai katasztrófákat, klíma instabilitást, egyenlőtlenséget és súlyos gazdasági és társadalmi feszültségeket. A tudomány fejlődésére hárítani, a mi eszetlen viselkedésünk katasztrofális eredményeit, ez a felelősség letagadása, elég nagy önbecsapás.  

A járvány után lesz egy gazdasági válság, mély és keserves, felsejlik a múltból a 29-32-es Great Depression nyomora. A mostani válság, biztosan nagyon más lesz, a közgazdaság, államtudományok is folyamatosan fejlődtek, a gazdaságunk, pénzrendszereink, társadalmunk teljesen más, ezt a válságot teljesen új megközelítésekkel és eszközökkel fogják kezelni, mint 90 éve.  Még a 2008-as válság kezelésének a módszere sem lesz használható, ez nagyobb és globálisabb ügy, ez már jobban elfajult. „A piac szabályozza önmagát elv” csődöt mondott, kiderült, hogy a bolygó szabályozza önmagát, és övé a hatalmasabb erő, az eddig követett életformát és gazdasági gyakorlatot, a bolygóhoz való viszonyunkat tovább így nem folytathatjuk. A válságból kilábalás során, teljesen új helyzeteket kell teremteni, teljesen más életformát kell kialakítani. Az új rend megteremtését pedig ne bízzuk a piaci szereplőkre, a bankokra, a nagyvállalatokra, vagy ne adj Isten a politikusokra, hanem a tudományra, és a tudomány módszereire és eszközeire. Az eredmény nagyon más lesz, mint a mai világunk.

A járvány és a gazdasági hírek teljesen háttérbe szorították a klímával kapcsolatos kérdéseket, a klímasztrájkolók is online lázadnak, Gréta Thungbergről alig hallani. Pedig a probléma még megvan, a járvány és a gazdasági vergődésünk semmiféle hatással nincs a globális klíma és ökológiai folyamatokra, itt-ott kicsit kitisztult a levegő, és negatív tartományig zuhant a kőolaj ára, de hát ez semmi, az elmúlt kétszáz év folyamatosan növekvő szennyezéséhez képest. A tudomány 40 éve folyamatosan bizonyítja a klímaváltozás tényét, az ökológiai krízis növekedését, de a kutya sem olvasta el ezeket a tanulmányokat, az utóbbi időkig, még a közbeszéd része sem volt. Kellett egy Greta Thunberg, aki a maga keresetlen módján, csapott akkora lármát, hogy erre felfigyeltek. Évtizedek óta tonnákban állnak a tudományok kutatások, riasztások, javaslatok. Le se szarták őket, megint megvárjuk, amíg felrobban a bolygó szerviz modulja, és nem lesz se levegő, se fűtés, és nem lesz hova leszállni se, mert az anyahajó ment tönkre.   

A Covid járvány nem az utolsó próbatétel, hanem az első csata egy hosszú háborúban, amelyet a tudomány és mi fogunk megvívni a megmaradásért, a fenntartható emberi civilizációért. Új fejezetet fogunk nyitni az emberiség történetében, mai szemmel fel foghatatlanul másképp fogunk élni 10-20 év múlva, ha egyáltalán lesz még emberiség. Ez még nem lejátszott meccs.

Remélem a tudomány fogja megmondani, hogy merre és hogyan…

Jelenleg jobb csapatunk nincs.

Szólj hozzá Te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.