Elengedem a kispesti kerteket
Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy ebben a formában nem folytatom tovább a közösségi kertek alapítását és működtetését. Sok energia, semmi bevétel és legfőképp már nem érzem azt az izgalmat és sikerélményt, amit az elején a kertek indítása jelentett. Arra az elhatározásra jutottam, hogy elindítom a Városi Kertek Egyesület felszámolását és elengedem a kerteket. Nehéz döntés volt, nyolc évem van ebben a munkában, hét kertet alapítottam és mindegyiket szeretem, de nem éri már meg tovább csinálni.
Az egyesület megszűnése jogi úton van, egyrészt nem várom meg, amíg a „civil” jelző szitokszóvá válik Magyarországon, másrészt ez a civil-vállalkozói terület talán az egyik legrosszabb vállalkozási forma a sok közül, ráadásul nagyon bele lehet unni a magyar “civil szféra” közegbe. Nem tartom fenn tovább az Egyesületet, hiszen láthatóan nincs benne továbbfejlődési lehetőség és ingyen dolgozom már évek óta. Az bizonyos, hogy a Városi Kertek Egyesület beteljesítette a vállalását, elterjesztette Magyarországon a közösségi kertmozgalmat, de ebben a formában továbbvinni értelmetlen.
A közösségfejlesztésben, mindig van egy pont, amikor az Alapítónak vissza kell lépnie, el kell engednie a szervezetet, amit létrehozott, hogy az tovább működhessen, mostantól önállóan. Egy szervezetről való leválás megviseli mind az Alapítót, mind a szervezetet. A felnőtt, érett szervezetek az elválás után megújulva, új erőre kapva lépnek tovább, hiszem azt, hogy a kispesti kertekkel is így lesz.
Kispesten négy közösségi kertet alapítottunk közösen az önkormányzattal: az Első Kis-Pesti Kertet 2012-ben, az Aranykatica kertet 2013-ban, a Zengő kertet 2014-ben és az Árnyas kertet 2015-ben.
Első Kis-Pesti Kert
Ők a legrégebbi, legstabilabb kert, beérett közösség. Kifejezetten mutatós és sajtóképes mind a kert, mind a társaság, könnyű volt velük jó sajtót csinálni a kertmozgalomnak és a kerületnek. A kert egyes akciói, mint például a „Biológia óra a közösségi kertben”, vagy a Konyhakerti Világnap kifejezetten hasznos és jó események, kedveltek a kerületben. A kertet egy rátermett koordinációs csoport vezeti, akik jól viszik a kert ügyeit.
Aranykatica kert
Ők évente – kétévente választanak új kertvezetőt, ugyanakkor egy jól összeszokott, jól együttműködő közösség, nagyon szépen rendben tartott a kert, sok saját programot szerveznek. Sokat fejlesztik a kertet, lassan minden talpalatnyi föld hasznosul, szép a kert összhangja és jó a közösség.
Zengő kert
Ők vannak a legtávolabb, Kispest túloldalán, talán ezért látogatom őket a legkevésbé. Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott kert, soha még nem volt igazi konfliktushelyzetük. A kert kifejezetten szép, jó lett a füvesített járófelület, az ágyások rendesen műveltek, és nagyon modern és egyedi szerszámtárolót építettek. Sok a civil kapcsolatuk, ismertek a budapesti civil közegben. Ők a klasszikusan jól és kiegyensúlyozottan működő kert.
Árnyas kert
Ők a legújabbak, frekventált helyen lévő kert, nem volt konfliktusmentes az indulásuk, ehhez képest szépen működő közösség, köszönhető 4-5 agilis kerttagnak. Sokat fejlesztenek önerőből, a meglehetősen nagy kertet folyamatosan gazdagítják. Talán egy kicsit kevés a fiatal a kertben, ez is javulni látszik. Az idei évük zűrös lesz a KRESZ park átépítése miatt.
Miután az Egyesület megszűnik, rendezni kell a kispesti közösségi kertek jogi helyzetét, szervezeti működését és mindenképpen jövőt kell mutatni, hogy hogyan tudja az önkormányzat és főleg a kertek saját maguk leginkább biztosítani a nyugodt működésüket.
Azt gondolom, jogilag úgy néz ki a helyzet, hogy a kispesti közösségi kertek önkormányzati zöldfelületek, a telkek az önkormányzat tulajdonai, a kertek infrastruktúrája önkormányzati beruházásként jöttek létre, tehát egy teljes mértékben önkormányzati tulajdonú városi kert, amit egy-egy közösség részére művelésbe adtak. Ugyan úgy városi zöldfelület gazdálkodás, mint a parkok, fasorok, játszóterek fenntartása, annyi különbséggel, hogy itt egy közösségre bízzák a kertművelést, a zöldfelület gondozását. Ez egy sikeres modell, hiszen a négy kert kicsit több mint 4000 négyzetméter, Kispest talán leginkább összetettebb, legmagasabb biodiverzítású területei, nem is beszélve a működő közösségekről. Ezt egyébként számos országos díj bizonyítja.
Eddig az Egyesület volt a kapocs és a „jogi személy” a kertek és az önkormányzat között, most viszont az Önkormányzatnak és a kerteknek kell megtalálni a módját a kertek fennmaradásának, az egymás közti zökkenőmentes kommunikáció módjának.
Szervezetfejlesztői közhely, hogy egy jól működő szervezetet sokkal könnyebb tönkretenni, mint egy rosszul működő szervezetet jobbá tenni. Most a kertek jól működnek, nem tökéletesen, de jól. Ezt meg kellene őrizni, az elmúlt években kialakított és működtetett önvezérlést és közösségi együttműködést tovább kell fejleszteni és megpróbálni megmaradni függetlennek, önirányító közösségeknek. Erre valók a kertszabályok és a normák, amelyeket az elmúlt években kialakítottunk.
Nem igazán az Alapító, sem a Kertészek a fontosak a városi kertekben, hanem maga a kert. Annak idején New Yorkban láttam 40-50 éves közösségi kerteket, már senki nem emlékezett, hogy kik alapították a kertet annak idején, de működtek, mindig jöttek új tagok, minden szezon újraindult. Ilyesmit kellene itt is elérni. Akkor lesz sikeres ez a közösségi kertalakítás, ha ezek a városi kertek a következő 10-20 évben is minden szezont működtetik, minden ágyásnak lesz gazdája, minden tavasszal megújul a kert és a közösség. Kicsit olyan, mint a gyerekkorunk iskolája, megvan ma is, minden évben jönnek új évfolyamok és minden évben lemegy egy végzős évfolyam. De az iskola mindig ott marad, mindenkinek az életében egy maghatározó szakaszt jelent az ott eltöltött idő. A kert is legyen ilyen, mindig legyenek új kertészek, mindig legyen új szezon és működjön a kert.
Egy hete, március 19.-én összehívtam a négy kispesti közösségi kert kertészeit és az önkormányzat képviselőit és ezt amennyire lehetett végigbeszéltük. Nehéz volt, igazán nehéz, sok évem van ebben, sok mindenkit megismertem, sok emlék köt hozzájuk, de ugyanakkor azt is tudom, hogy nem kellek már oda, nélkülem is működni fognak. Azóta leiratkoztam a levelezőlistáikról és kíváncsian várom, hogy hogyan alakul az idei szezonjuk.
Elkezdtem újraírni a Közösségi kertek könyvet, az elmúlt 6 év tapasztalatai alapján, remélem meg fogom tudni jelentetni angolul. Ezzel fogom végleg lezárni ezt az időszakot.