The last in a series of articles on urban – community gardens, this one is less about plants and growing seasons and more about the organisation of the garden community and the role of garden leaders.

All community gardens need to be managed, garden managers are needed, and in many gardens there is a garden coordination team. An unmanaged garden will not work, everything will be in disarray, the garden and the community itself will decline very quickly. Most communal gardens fall into this mistake, they trust in the ‘power of community’ but fail to consider that if there is no thoughtful management, no planned season, the whole thing will miss the mark and die. Somehow the garden community needs to be understood as a company, an organisation. Many different people, many different skills come together, and they need to be guided in the same direction, organised and coordinated in the day-to-day running of the garden.

Importantly, it is not the garden manager’s job to do everything himself, but rather to create the conditions for the community to do the garden tasks themselves, efficiently, quickly and cheerfully. The garden manager is more of an organiser, more of a coordinator and of course he or she does some of the physical work.

Although the garden is ready, it has had a few successful seasons, but that doesn’t mean it is functional on its own, it needs a person, or perhaps a small group, to think through the season, call the garden meetings, communicate with the local authority, keep track of the garden’s assets, manage the garden’s internal and external communications. The goal is always to have a successful and relaxed season for the garden that year, to achieve success at community and individual level.

The one-third rule

A broad generalisation about all community gardens is that a third of the members are active and participate in all events, another third only attend the main events, and there is a third who are rarely seen, sometimes or not at all involved in the life of the garden. For them, the only thing that matters is their beds, or worse, their beds become deserted and weedy by mid-season, which is a serious problem, and in a garden where all the garden members have the same size bed, neglected beds are very noticeable. In this case, the garden leader should step in and ask the neglected gardener to give back his bed so that a new, more active member can be selected by the community from the waiting list. Fortunately, every garden has a long waiting list, it is easy to bring new members into the garden. The garden by-laws set out how neglectful gardeners can be removed from the garden, partly by written warning, partly by verbal warning and finally, if they do not respond, the community can vote them out of membership. This step is not to be neglected, it is better to have a new, enthusiastic garden member to replace the neglectful gardener.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

There are situations when the garden manager has to take “firm” action. There are cases when a garden member is found to be unfit to exist in a community, his behaviour, his habitus make him unfit for community life. These are the community destroyers. Often they are unable to communicate with other gardeners in the right tone of voice, or without the approval of the community they do something in the garden that is bad for everyone or detracts from the overall image of the garden. In such cases, the garden manager has to step in and either persuade or, as a last resort, vote the person out of the garden. There have been examples of gardeners who have been found to have alcohol problems, and it is not acceptable for a gardener to stagger around the garden with many young children present. There were also examples of the garden partner’s personality making him unfit to participate in the community, causing strife, destroying the community, inadequate personal communication with others, and such a person needs to be urgently removed from the garden.

Communication problems very often come up in e-mail conversations. In addition to the keyboard, some people indulge in far more than they would in face-to-face communication, and this must be stopped immediately, not allowed to escalate, because in the long run it has a devastating effect. Don’t be afraid to put someone out of the garden, do it calmly, without offence, give them the opportunity to retreat with their head held high.

New garden members in the garden

Each garden has a long waiting list so we can select the applicants. It’s worth inviting applicants to the garden, several at once, and telling them what garden membership means. Many people have an unrealistic view of how community gardens work, there is a lot of idealism, it is better to be clear from the start what the tasks, responsibilities and benefits will be for the new garden member. Some people back away from signing up when they learn that the garden involves shared responsibilities, not just a bed to garden in. When choosing a new garden member, pay attention to the integration of the new garden member into the garden community. Introduce the new members at the next garden meeting, put them on the mailing list, give them all the knowledge and good advice they need to integrate easily and quickly into the garden community.

The tasks of a garden manager:

• The most important tasks of a community garden leader include: involving members, delegating tasks and responsibilities, and resolving conflicts.
• A key role is to coordinate, build community, create and maintain stability and cohesion.
• Organises garden meetings and garden events.
• Represents the garden in a defined capacity, liaises with the designated unit of the municipality.
• The garden manager is responsible for enforcing the garden rules and the house rules.
• Coordinate garden communications, external and internal coordination together.
• Overseeing the garden’s membership fees, leases and budget.
• Keeping records of the garden’s financial assets.
• The goal to be achieved by the garden manager is the optimal operation of the garden, achieving long-term sustainability.

Culture of cooperation

One of the most important tasks of the garden manager or garden coordination team is to develop a culture of cooperation. All members should be able to work and associate with others, making decisions together about the future of the garden, participating in the physical maintenance of the garden, and being part of the community. The success of a community garden is the result of the cooperation of its members. Nature will do its work independently.

What makes a good garden manager?

Be a good gardener, but more importantly, be able to communicate with a wide range of people, Often retired teachers and people used to management make the best garden managers. Garden managers need to be able to deal with conflict quickly and effectively. Garden managers must have time to organise and volunteer for the garden.

A good garden leader can run a garden meeting well. Garden meetings are a forum for discussing garden business, and effective and to the point meetings are essential. It is interesting to note that during the Covid epidemic we held online garden meetings and they were not effective. Much better to be in person. Garden meetings should be held a few more times a year: beginning of season garden meetings, end of season garden meetings, and during the year if there is a need.

The garden manager must be able to harmonise different ideas and expectations, and most importantly, to promote community decision-making in all cases. It is not the garden manager who decides on the major issues of the garden, but rather coordinates the community to make important decisions themselves and helps and organises their implementation.

Community garden management should be the responsibility of one person for the first season, because too much participation will only hinder an effective learning process. However, for subsequent seasons, it is better to establish a garden coordination group. One person is likely to have too many tasks to manage the garden, but by dividing the work into different sub-tasks, you will make your job easier.

Keeping the gardens working.

We build community gardens for decades. The only garden I have had that I know of that was built as a temporary garden is the Böszi Garden, which was built on a construction site and will be discontinued when the economic situation allows the planned municipal investment to get underway. The gardeners have taken note of this situation, so they experience each season as a gift and hope that they might have another season. At the same time, my oldest garden, the Első Kis-Pesti Kert, completed its 12th season this year, has become an important part of Kispest’s life and the neighbourhood over the past dozen years, and there seems no reason why anything should prevent it from continuing to thrive for decades to come.

In 2012, I was in New York for the American Community Garden Association conference and we visited several community gardens in New York. Some of them were 40-50 years old. No one remembered who the founders were, none of the people who started urban gardening back then were alive. And yet they still exist perfectly well, with gardening revived season after season. It took the city to accept the benefits of these urban gardens and start actively supporting them. The logic is quite simple, community-maintained urban gardens are infinitely cheaper for the city than park maintenance, but they also have a much higher biological value, are more permanent, are free from vandalism, are an ornament to the neighbourhood, host many events of importance to the district, participate in the environmental education of youth and, most importantly, create active neighbourhood communities. A global city is made up of many of these small communities.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Once these community gardens are established on municipal land, as a municipal investment, smart municipalities will include the gardens in the district’s so-called green space management plan. This means that the municipality cannot let the garden go, saying that it is ready, it is now cultivated and maintained by the gardeners. Every asset has its amortization period, it deteriorates, it decays, it needs to be replaced. Here, bed frames are the main expense. After having established 9 gardens, I have to say that there is no really good solution for raised bed borders. They are depreciating assets. Most of the time we use wooden bed frames, but no matter how much we protect and treat them, they start to decay and rot after 5-6 years. Standing outdoors in winter and summer, in sunshine and winter frost, they will inevitably break down after a while.

We can build the beds, for example with bricks or concrete blocks, but the cost of building these is unrealistically high, and is usually rejected by planners and local government representatives during construction. The clever municipality will include a depreciation cost for the community garden, from which the gardens can buy the timber needed for renovation and then rebuild the deteriorated beds themselves. This is community work, an unavoidable task.

Community gardens are getting richer every year. It’s almost unbelievable how many varieties of plants can grow in these gardens. From the second to the third season, the flowers will become more and more numerous, the fruit trees more and more numerous. Groups from the schools and kindergartens in the area will get used to the garden, they will have biology classes in the garden, the inhabitants of the area will like the garden because it is beautiful, because it shows a different face every day, because it is interesting and good. One of the best feelings is when strangers from the neighbourhood call me and say, “Nice garden, congratulations. That is success.

In this section, I will try to put the process of implementing the community gardens in chronological order, with a focus on the events and tasks of the first season. Of course, each garden is unique and their implementation is different, but the main milestones are the same. The other important element is that only municipal gardens will be discussed.

December – January

The community garden is a joint project with the municipality, on municipal land and as a municipal investment, we inevitably have to adapt to the way the administration and the organisation works. You have to be able to wait out the bureaucratic process until everything is in its right place. The most important thing is to budget for the creation of the community garden and to allocate capital to it when the municipal budget is drawn up for next year. This requires a budget, often asks for feasibility studies and references. This is done before the end of the year and approved by the municipal assembly. Then a contract can be signed with the municipality, for the establishment of the garden, for the management of the garden, all this takes a lot of time, but this is where the process starts.

Community gardener recruitment. The first public forum, location and date should be announced. Because we are organizing neighborhood communities it is best to recruit prospective garden members from the neighborhood, it is worth posting the event in the doorways of neighboring houses. An inspiring presentation should be prepared for the community forum, so that people can see what to expect, what will happen, and how they can get involved in the garden’s creation. We’ll start registering people from the first session and set up a closed mailing list where we can keep in touch. Don’t be surprised if not all the beds are sold out the first time, by the time the garden is ready there will be a long waiting list.

February- Garden meetings, training, launch of the design process

We usually hold two-weekly garden meetings and training sessions, during which we come up with a name for the garden, possibly an emblem, discuss garden contracts, garden rules, vote on the bed rent, and elect a garden treasurer. Meanwhile, let’s start the garden design with concept plans. Invite landscape architects, or perhaps students in a university course week, to prepare concept plans. It makes sense to work with relatively short deadlines, as we want to open the garden in early summer. In the meantime, gardening education will be launched. The gardening course will be four classroom sessions, and after the garden is complete, the learning will continue outdoors.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

March

By this time, the design concept for the garden has been developed and the landscape architect is working on the final design. It is worth inviting him to a garden meeting where he/she will explain how the garden will look, introduce the plans, and give comments. In the meantime, gardener education is being provided along the lines of the theme.

April

The garden design is finished, the contractor starts building the garden. It’s worth inviting the contractor to a garden meeting to explain the main steps of the garden construction and to discuss who can participate in what work. The aim is that the community that is being formed should also take part in the construction and running of the garden, so that they develop a stronger, deeper bond with the garden. The tasks of maintaining the garden will be talked through, and everyone will have to take a part. We start planning community events for the season. In the meantime, gardening and compost education is going on. Composting is a separate science, so it’s worth setting up a separate training session.

The construction of the garden should be carried out and supervised by the municipality. It is too big a task to be undertaken without competence. The physical construction of a garden is a profession, if you don’t know how to do it, don’t do it, you can lose big.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

May

By May, the garden is usually ready, beds are assigned at the garden meeting, garden contracts are signed by all gardeners, garden keys are handed out and the first season’s “bed rental fee” is paid to the garden treasurer. Each garden has expenses, seeds to be bought, common garden tools, paints, watering cans and printing costs, which are funded from the common treasury. All expenses are discussed at the garden meeting and approved by the community.) Each gardener is given a key to the garden, everyone goes to the garden when they feel like it or have time. Many like to garden early in the morning, others after work. The gardens are basically locked, there have been occasions when an unwitting visitor has accidentally caused damage, so the garden gate is usually locked even when there are gardeners inside, but interested visitors are let in and shown around the garden.

By May, the gardeners’ bed-planting designs will be ready, and the seedlings will be planted at home. We cannot grow enough seedlings to fill the bed at home, so it is worth ordering seedlings from specialised companies. In the meantime, we will also discuss planting the herb garden and flower beds. The aim is to have everything ready for planting day, so that everyone knows what we are going to do and where it will go.

Planting day takes place in May. This is one of the most important events in the garden establishment process. This is when the seedlings are put in the ground, the herb garden is planted and the season starts. Gardening Day is a milestone in the life of the garden, it is when the first growing season really begins. Planting day is usually held on a Saturday or Sunday, so be prepared for it to be at least a 4-6 hour occupation. A botanist will help you get the planting right.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

June

The plants are growing nicely and we are getting ready to build the garden furniture. Used pallets, purchased wood, but definitely have the gardeners build the tables and benches, possibly composting frames too. This is a weekend activity, you can build everything in a day or two if there are enough of us and tools. Also, prepare a fire pit, a sandpit for the kids, invent and furnish a community space. The tools will start to accumulate in the garden, storage for them will have to be figured out. In the first season, a large wooden box that we build ourselves is enough; later on, the community usually builds a proper tool storage or receives a subsidy. Always make sure that the garden looks good, that there is no clutter and that inappropriate things are not put in the garden.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

July

In July, we usually hold the grand opening of the garden. So far, there has been a lot of press coverage of the garden in the district, the project has been featured in the district’s newspapers and TV, and the opening is the culmination of this. The mayor, the members of the council, everyone who had something to do with the garden’s creation, all come. The garden members bring cakes, cookies, maybe we can make something delicious on the fireplace. There are speeches, but more interesting is the garden itself and the community, who by this time have dressed the garden up quite a bit, the beds are starting to look nice. Close cooperation with the municipal press office is important. The community garden is a rewarding subject and is often featured in the local newspaper. In the coming years, the gardens tend to celebrate the garden’s birthday, an event very similar to the opening ceremony.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

During the summer there are fewer garden meetings, everyone is in the garden anyway, we get together when we are building something or having a garden party. And of course after work, it’s nice to get out for a little watering, weeding, and conversation. It’s a way to wind down for the day. The first crops appear, and the first pests appear. Many gardeners go on holiday, arranging with remaining gardeners to water each other’s beds. In the community gardens, we don’t touch each other’s beds, that’s the rule, but we will help a fellow gardener on holiday with watering if asked. To help with pest identification and control, a botanist will come to the garden and explain and demonstrate proper control.

• 

• 

• 

• 

• 

August

This is the time when the harvest begins to come in droves and when most people go on holiday. Be sure to have people watching the beds, helping with irrigation. It is worthwhile to do a garden statistic in the first season, with all bed owners measuring and keeping a record of their crops. This tends to be very interesting because when you add up the final results, it turns out that the community garden produces a surprising amount of crops. In 2023, according to the garden statistics, the Böszi garden produced almost a tonne of vegetables, a surprising amount, and if you add the shop prices, you end up with a very substantial sum, not to mention the quality. Numbers in the garden.

The urban gardener can expect a return on investment of around 400-500%. This is a very similar figure to what he measured in the crisis gardens during the world war. (A válságok kertjei) Every dollar invested yielded $5 in crops. Surprisingly good business.

The last weekend in August is International World Kitchen Garden Day. Most urban gardens hold their own International Kitchen Garden Day. We hold an open garden day, with posters inviting people in the garden. The gardeners show the garden and their beds to the public. The community comes up with the programmes and organises the day’s events. It is a popular press event, or families and residents of the area come to the garden.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

September

This is the time when everything is ready, when there are lots of crops, when gardeners’ families tend to rebel against the constant eating of courgettes. The compost bins start to fill up and next spring we will have good quality compost of our own.

Composting is a constant topic of debate. There are those who conscientiously chop everything up, and others who don’t bother. Sometimes it’s just easier to cut up the larger pieces left in the composting bin than to argue or blame. The problem will be solved in a few years.

October

The season is slowly coming to an end, and we are starting to prepare to get the garden ready for the winter period. Cleaning out the beds, adding nutrients, etc. We need to organise an end-of-season build-up day in advance, usually at the end of October. A lot of green garden waste is generated at this time, so it may be worth re-learning how to compost.

• 

• 

November

We are back to one meeting a month. We evaluate the year and start planning for the next season. In recent years I have sent out an online questionnaire to all garden members, a kind of satisfaction survey, with very interesting results. It helps a lot in planning the next season and the municipality is also interested in the questionnaire.

It is important, especially in the common areas, to discuss what worked, what didn’t, how to improve the garden for the next year. Many valuable comments are made about the garden, innovations, new tools, suggestions for organisation.

The last two months of the year, when the garden manager of the first season, the garden founder, leaves the garden, must be prepared for this, a new garden manager must be elected. At the garden meeting, we go through the tasks of the garden leader and the community elects garden leaders from the applicants. It is recommended to form a garden coordination team of 2-3 people, it is a bit much work for one person. It is worth clarifying who will stay in the garden, are there any leavers? New garden members will be selected from the waiting list to replace those who leave. There is turnover in every garden, with a 3-5% drop-out rate. This usually means 1-2 beds. They leave the garden for various reasons, mainly moving new house, maybe a new job that doesn’t give them time to garden.

December

To close the year, we celebrate the first season of the garden, have a party, the future garden coordination team takes over the management of the garden.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Article series 04

It is a commonplace to say that in a community garden, ten percent is gardening and ninety percent is community life. Many people come to the garden for the companionship, the community programs, or perhaps for the environmental consciousness; the plants are really just a valuable plus.

The word of Community is a fashionable word today, it is a bit overused, it has lost much of its original meaning. In this section, I would like to describe garden communities, their development and their functioning.

Community development is an essential element in the establishment of community gardens. Potential gardeners don’t know each other when the garden is started, random volunteers, who should develop a tight-knit community by the end of the first year, who will be able to maintain and develop the garden in the following seasons. The task of the first year is to get the members to work together through conscious organisation, tasks and meetings, to develop a culture of cooperation, to finish the first season successfully and to prepare them to continue working independently. 

It is a common mistake to neglect community development when establishing a community garden, when there is no community development or no conscious element. I see many gardens that have been built by the municipality, handed over to the gardeners, but there has been no community development, it has become a chaotic, dysfunctional garden, more of an embarrassment to the municipality than a success. Communities don’t develop on their own, they need development, external intervention to help the gardening team through the first season, both to get through the season successfully and to become a community in the process. Community building is a prerequisite for the success of community gardens, an essential element.

If there is no systematic development, on the one hand, there is no culture of cooperation, and in the worst case, the community that has not yet been formed may break up into factions and small groups that hardly cooperate with each other. But there are also many examples of individuals provoking discord in the garden with their lack of community, their willfulness, as happens on a larger scale in society. Certainly there are individuals who, if not consciously, act as community destroyers, to the detriment of the community that is being formed. Such situations need to be dealt with by the garden manager, either to bring the person to their senses or to ban them from the garden.

The focus and foundation of community building is the garden itself, through which community cooperation and neighbourhood community is created. Garden communities are organised around a fixed location, where they always meet and where events take place. It is not only the garden beds and their own crops, but the development, care and events of the garden itself that build the community, giving tradition and continuity over the seasons. It is relatively easy to build community in a garden.

• 

• 

• 

It is important that every gardener and family has an individual garden bed, and it is also important that everyone has exactly the same kind of bed. Communal gardening is not viable, you can’t see how much work someone puts into their plants, how careful they are. The individual garden beds inevitably give rise to gardening competition (my tomatoes are redder, my courgettes are bigger, I have more beans, etc.) This is a very important element, because it gives a sense of achievement, it is a constant topic of conversation, and halfway through the season gardeners are already planning the plants and planting order for the next season. The garden competition is triggering of the increasing biodiversity of the garden. In addition, there are areas of common cultivation, the herb garden, flower sections, these are areas of common gardening. The long-term goal of garden communities is to achieve sustainability.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

There’s always something going on in the beds, the garden always gives you something to do, the plants give you enough pleasure and excitement, it’s easy to build a community in a garden where nature provides the rhythm, the activity and the sense of achievement, the garden manager’s job is to organise the smooth and predictable running of the garden.

Regular community events and garden meetings are essential, especially in the first season. Events can include garden meetings, building garden furniture, garden parties, garden clean-up days, hosting guests in the garden, etc. All should be well-organised events. A community garden gives you tasks, not just to keep your own bed tidy, but the whole garden. A garden is a set of tasks that require organisation, cooperation, coordination, foresight and communication. It is the combination of these and their successful operation that makes a group of gardeners a community. This is what the first season is for, to practice how to run the garden together. It is the task of the garden founder to organise these events and to see the first season through successfully. Everyone finds a task and a sense of achievement in the garden.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Very important garden tools for community building are communal spaces, fire pits, tables and chairs, which are mostly built by garden members from pallets. This is the centre of the garden, where we can hold garden meetings during the summer, where garden cooking is done, where the conversations take place. You need to be able to sit down in the garden, you need to build lots of benches. There should be a sandpit for the children, that’s usually the community place for them.

• 

• 

The fire, cooking together, has a very strong community-building power. Garden parties are a nice way to feel good, when we cook together, fry bacon, have a fire, have company, there are lots of us in the garden, and we can talk about all sorts of things.

Gardens are run according to rules: on the one hand, there is a garden contract, which defines the legal relationship between the garden and the gardener. In addition, there is a set of garden regulations, which help to define garden behaviour and cooperation. It should be mentioned that in every garden there are unwritten norms, and that the formation of community norms, customary laws and traditions is part of becoming a community. In well-established gardens that have been around for several seasons, these are an automatic part of the process. In the case of start-up gardens, the founder or garden leader leads the team in establishing them. Garden rules and norm building make the garden’s organisational functioning predictable and acceptable, and in the long term, a stable and predictable organisation.

Community development is in many ways similar to business development, but the goal is not to make a profit, but to maintain the garden and see the seasons through. Garden meetings are also similar to company meetings in many ways, there are agenda items, tasks to be done, things to be discussed, planning, resources to be allocated and monitoring to follow through. Of course, it is much more relaxed, much more informal than a corporate event, but the goal is very similar, the success of the organisation.

The one-third rule.

Becoming a community does not mean that everything becomes uniform, everyone becomes the same, everyone takes an equal part in the life of the garden. Even in established, long-operating gardens, there is a third of the membership who are very active, attending every event, another third who come most of the time, participate in the life of the garden, and a third who are much less so. It’s not a family or a company, it’s a community of volunteers. We must make sure that there are no neglected beds, that there are not a majority of people who only take care of their own beds and hardly any of the garden. From time to time, lazy garden members can be asked to leave the garden and replaced by more active, eager new members. Each garden has a long waiting list.

Education for gardeners

We are not born gardeners, and a good gardener is always learning, we are not dealing with a static thing, but with nature. Experience has shown that garden education is important for start-up gardens, both to give everyone a comprehensive basic training in growing plants and to give them professional help during the season, for example on planting day or in season for pest control. All gardens are organic with an emphasis on natural control, professional help is essential. There is a serlist of products that can be used for plant protection in the garden, but they are all ecologically neutral, we strive for natural control and prohibit the use of chemical products under any circumstances. In the same way, we do not use fertiliser in the garden, we enrich the soil of the beds with natural manure and compost produced in the garden.

• 

• 

• 

• 

In the start-up gardens, we will hold 4 classroom sessions before the season.

In the start-up gardens, we will hold 4 classroom sessions before the season.

The topics are approximately as follows

1. Basic gardening concepts, soil and nutrients, plant classification, environmental needs (soil, nutrients, water, sunlight, temperature), plant protection, garden tools

2. Reproduction, plant protection, sowing, planting, transplanting, seedling, grafting, germination, cuttings

3. Vegetables, grouping of vegetables, their biology, ecological needs, cultivation technology, detailed description of the most important vegetables. 

4. Cultivation of medicinal plants, herbs, flowers, berries, their uses, balance between edible and ornamental plants. Flowers are multiplied in multi-seasonal gardens and gardeners start to ‘decorate’ the garden from the second season onwards. This element becomes more important as the years go by, bringing great pleasure to gardeners and residents alike.

5. Planting day. Planting day is usually held around April-May, when the temperature is warm enough to keep the plants from freezing.  It is very important that the garden teacher is present in the garden on planting day. A basic mistake of beginner gardeners is to overplant their beds, trying to grow everything. Getting the seedlings planted well, at the right distance and professionally is a very important starting event. Planting day is always a very fun, enthusiastic event, when it becomes clear that there will be gardening here, there will be a harvest here, the first season in the garden is starting. Everybody is rushing around their beds, wondering what to plant and where to plant it. It is then that it becomes clear how important it is to draw up a planting plan in advance. By the time the seedlings and seeds are in the beds, there is a little disappointment, the seedlings are too small, few people can see the July and August planting boom. 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

The planting day is also the day for planting grasses and flower seeds, and for grassing if the walking surface is grassy.

Once or twice during the season, a gardening teacher comes to the garden, a pre-arranged community event where we talk through plant diseases and pests, like a hospital visit, bed by bed, giving professional advice to the gardener. Of course everyone is clustered around her, listening to her every word.

At the end of the first season, the founder of the garden will leave the garden community and let them go. At the last garden meeting of the year, the community elects new leaders, usually 2-3 people to take over the leadership of the garden. We call it the garden coordination group. The point of community building is that by the end of the process the community is able to run the seasons themselves, they no longer need outside intervention, they have become self-reliant and have elected their own garden leadership.

Új év, új kert. Idén Kispesten építek új kertet, immár az ötödiket. Ez a kertalapítás nagyon elhúzódott, gondolom a választások miatt, minden összekavarodott. Minden esetre a kerttervezés folyik, megvolt az első kertgyűlés, jövő héttől a kertész oktatások is beindulnak. Nagyjából egy hónap alatt csináljuk végig az oktatásokat és kertgyűléseket. Normális esetben ez 3-4 hónap szokott lenni. Sűrű lesz, de lesz kert, lesz szezon.

A Böszi kert gyönyörű. A kertészek nagyon felkészültek, az ágyások nagyon jól néznek ki. Most még a korai ültetésekkel vannak elfoglalva, a megrendelt palánták májusban fognak érkezni.

Több nagyon szép része lett a kertnek. Az egyik a rézsűt megtámasztó beton ültetőelemekben a növények fantasztikusan fejlődnek. Az öntözőrendszer nagyon hasznosnak bizonyult tavaly, mostanra nagyon szép lett az összkép. Még az év elején kigazoltuk, most egyszerűen gyönyörű.

A Böszörményi út felőli terület, tavaly nagyon gazos volt, sok problémánk volt vele és nem is nézett ki jól. Csilla szervezte és csinálta, hogy bevetette az egészet vadvirág magkeverékkel, egészen gyönyörű lett. Azt a cél, hogy a gyomokat a vadvirágok elnyomják, ez eddig sikerült. Kifejezetten szép virágos rét lett a “plató”, remélem egész évben ilyen marad. A Böszörmény útról a nézelődők ezt látják most.

Mindenki ültet, az ágyások rendezettek, jó szezonja lesz a Böszi kertnek.

A Zápor kertbe iskolások jöttek, környezetismereti óra keretében mindenféle megfigyeléseket végeztek. Jól szervezett esemény volt, minden gyereknek volt egy kitöltendő kérdőíve, felkészült tanárok hozták őket. Olgával és Lajossal próbáltunk válaszolni az ezer kérdésükre, jó élmény volt. Okosak, érdeklődők voltak, nagy ákombákom betűkkel írták az okosságokat a tesztbe, vicces volt.

Interjút adtam a kertekről a Magyar Nemzetnek, ennek apropóján, kimentem a Békási kertbe, épp kerti partit rendeztek. 12 éves az a kert, nagyon összenőtt. Jó a csapat, az elmúlt időszakban felvettel új, fiatal tagokat, szimpatikus emberek, szeretik a kertélményt. Szépen összeszokott jó közösség és kert is persze.

Remélem jó szezonjuk lesznek a kerteknek.

Food from urban agriculture has carbon footprint six times larger than conventional produce, study shows.

I received an article in English about the carbon footprint of urban agriculture and community gardens. The basic thesis of the study is that vegetables grown in urban gardens have six times the average CO2 load of outdoor, large-scale production.

The argument is that the materials used in the construction of gardens (raised beds, walkways, fencing, water systems), the CO2 generated in their production, all add to the CO2 load of the crops, and thus represent a greater environmental burden compared to large-scale industrial agriculture. It has been calculated that the carbon load is six times greater. Of course, the article goes on to look at phenomena such as asparagus transported by plane and the environmental impact of vegetables grown in greenhouses, and finds that urban gardens are better off with a smaller ecological footprint.

One of the main findings of the study:

„On average, food produced through urban agriculture emitted 0.42 kilograms of carbon dioxide equivalents per serving, six times higher than the 0.07 kg CO₂e per serving of conventionally grown produce.”

The other very clever sentence is:

“Most of the climate impacts at urban farms are driven by the materials used to construct them—the infrastructure,” Goldstein said. “These farms typically only operate for a few years or a decade, so the greenhouse gases used to produce those materials are not used effectively. Conventional agriculture, on the other hand, is very efficient and hard to compete with.”

Now, let’s add some practical observations:

Urban gardens and community gardens must be built. There is no such thing as open field cultivation in the city, apart from private gardens. Raised beds should be used in urban gardens because the soil is unsuitable for growing crops. Other built elements of community gardens are: fencing, water systems, walkways, tool storage, sandboxes for children, etc. These also need to be built, and of course have a carbon footprint. Urban parks also need to be built, they also have a carbon footprint, so if we go further along the argument, parks should also be demolished, perhaps concreted over, because building and maintaining parks also has an environmental impact.

Another important aspect is that gardens should look good, be safe and easy to maintain. Garden design is essential, and good quality workmanship is perhaps even more important. Urban gardens are essentially civic urban green spaces, and aesthetic appearance and usability are essential. Most community gardens use a lot of recycled materials in their construction, such as demolished bricks, paving slabs, pallets. All of these had to be manufactured once, which has a carbon footprint, transported to site, which has a carbon footprint, and the garden had to be built, which also has a carbon footprint. Recycling, on the other hand, does not create new emissions, at most during transport. Community gardens are essentially energy-efficient facilities.

The large-scale cultivation mentioned in the article means monocultures, optimised cultivation methods and, above all, huge sizes. And urban agriculture is all about small scale, with no endless arable land and instead individual beds. The article makes the mistake of not including in the CO2 value the CO2 burden of manufacturing and operating agricultural machinery. If we add to this the CO2 burden of the long journey from field to plate, transport, refrigeration and processing, the benefits of large-scale production are immediately not so great. Urban agriculture is all about variety and high biodiversity. In 2023, the Böszi Community Garden had 47 species of plants grown by gardeners, and that’s not counting the variety of species. For example, there were at least 10-12 varieties of tomatoes in the garden. In the supermarket, you can buy one or at most two types of tomatoes, the quality and nutrition of which are far below those of your own garden.

Blog post: Numbers in the Community Gardens

The list of arguments against the study could go on for a long time, but it is unnecessary. The really disturbing thing is that this research talks about negligible amounts of carbon dioxide, when on a global scale it is nothing. To show that urban gardens cost a few molecules of CO2 more than outdoor production, while megatonnes of methane are released from permafrost and deep-sea methane ice, while global transport, aviation, shipping, heating buildings, industry, our very existence, is a burden on the planet, is pathetic. They are taking one negligibly small element and projecting it onto the big picture. Why? Yet again, research that would have been better not done, not moved the world forward at all, a complete end in itself, with worthless results. Or, it all has a distinctly foul smell to it, namely an anti self-sufficiency, anti self-determination attitude. Don’t grow your own food, don’t strive for self-sufficiency, don’t please yourself, instead buy large-scale crops because it’s better and more environmentally conscious than small-scale urban agriculture. Bad taste, a very damaging way of thinking.

I watch the farmers’ protests in Europe, from Germany to the Netherlands to France, and I see something terribly wrong. The misunderstood “eco-consciousness”, this “How dare you?!” mentality, the totally misguided planet-saving, the unprofessional activist attitude, will eventually lead to either nothing to eat or it will be incredibly expensive. I’m telling you now that the hunger riots will mean far more CO2 emissions than the carbon production of community gardens.

Finally, what is missing from the research is how much excess carbon dioxide emissions, such as CO2 exhaled by the authors, were involved in the production of this great research! Now that is waste and pollution!

Food from urban agriculture has carbon footprint six times larger than conventional produce, study shows

A városi mezőgazdaságból származó élelmiszerek szénlábnyoma hatszor nagyobb, mint a hagyományos termékeké, derül ki a tanulmányból

Kaptam egy cikket egy angolul, a városi mezőgazdaság, a közösségi kertek karbon lábnyomáról szól. Az alapfelvetése a tanulmánynak az, hogy a városi kertekben termelt zöldségek hatszor nagyobb CO2 terhelést jelentnek átlagban, mint a szabadföldi, nagyüzemi termelésű zöldségek.

Az érvelés azt mondja, hogy a kertek építésénél felhasznált anyagok, (emelt ágyások anyagigénye, járófelületek, kerítés, vízrendszer) előállításuk során keletkező CO2, mind hozzáadódnak a termények CO2 terheléshez, így a nagy nagyüzemi mezőgazdasági termeléshez képest nagyobb környezeti terhelést jelenetnek. Kiszámolták, hogy hatszor nagyobb a szén-dioxid terhelés. A cikk kitér természetesen az olyan jelenségekre, mint a repülőgépen szállított spárga, vagy az üvegházakban termelt zöldségek környezetterhelésére, és megállapítják, hogy ezekkel szemben a városi kertek jobbak, kisebb az ökológiai lábnyomuk.

Az egyik fő megállapítása a tanulmánynak:

„On average, food produced through urban agriculture emitted 0.42 kilograms of carbon dioxide equivalents per serving, six times higher than the 0.07 kg CO₂e per serving of conventionally grown produce.”

„A városi mezőgazdaságban előállított élelmiszerek átlagosan 0,42 kilogramm szén-dioxid-egyenértéket bocsátottak ki adagonként, ami hatszor magasabb, mint a hagyományos módon termesztett termékek 0,07 kg CO2/adagja.”

A másik nagyon okos mondat a következő:

“Most of the climate impacts at urban farms are driven by the materials used to construct them—the infrastructure,” Goldstein said. “These farms typically only operate for a few years or a decade, so the greenhouse gases used to produce those materials are not used effectively. Conventional agriculture, on the other hand, is very efficient and hard to compete with.”

“A városi gazdaságok éghajlati hatásainak nagy részét az építésükhöz használt anyagok – az infrastruktúra – okozzák” – mondta Goldstein. “Ezek a farmok jellemzően csak néhány évig vagy egy évtizedig működnek, így az anyagok előállításához felhasznált üvegházhatású gázok nem hasznosulnak hatékonyan. A hagyományos mezőgazdaság ezzel szemben nagyon hatékony, és nehéz vele versenyezni”.”

Na, most azért tegyünk hozzá ehhez néhány gyakorlati észrevételt:

A városi kerteket, közösségi kerteket meg kell építeni. A városban a magánkerteken kívül nincs olyan, hogy szabadföldi termesztés. A városi kertekben emelt ágyásokat kell alkalmazni, mert a talaj alkalmatlan a növénytermesztésre. További épített elemei a közösségi kerteknek: kerítés, vízrendszer, járófelületek, szerszámtároló, homokozó a gyerekeknek, stb. Ezeket is meg kell építeni, ezeknek természetesen megvan a karbon lábnyoma. A városi parkokat is meg kell építeni, annak is van karbon lábnyoma, vagyis ha továbblépünk az érvelés mentén, a parkokat is le kellene bontani, esetleg lebetonozni, mert a parképítés és fenntartás is környezetterhelést jelent.  

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kerteknek jól kell kinézni, biztonságosak legyenek, és könnyen fenntarthatónak. A kert tervezettsége elengedhetetlen, a jó minőségű kivitelezés pedig talán még ennél is fontosabb. A városi kertek alapvetően civilek által fenntartott városi zöldfelületek, elengedhetetlen az esztétikus megjelenés és használhatóság. A legtöbb közösségi kertben nagyon sok újrahasznosított anyagot használnak az építés során, például bontott téglát, járólapokat, pallett – raklapokat. Mindezeket egyszer le kellett gyártani, annak is megvan a CO2 lábnyoma, a helyszínre kellett szállítani, annak is megvan a maga karbon lábnyoma, és a kertet meg kellett építeni, az is CO2 emisszióval jár. Az újrahasznosítással viszont nem keletkezik újabb emisszió, maximum a szállítás során. A közösségi kertek alapvetően takarékos üzemek.

A cikkben emlegetett nagyüzemi termesztés monokultúrákat jelent, optimalizált termesztési eljárásokat, és főleg hatalmas méreteket. A városi mezőgazdaság pedig pont a kis léptékről szól, nincs végtelen termőterület, helyette egyéni ágyások. A cikk ott hibázik, hogy nem számolja bele a CO2 értékbe a mezőgazdasági gépek legyártásának, működtetésének CO2 terhelését. Ha ehhez még hozzá adjuk a szántóföldről az tányérig tartó hosszú utat, szállítás, hűtés, feldolgozás CO2 terhelését, már rögtön nem annyira előnyös a nagyüzemi termesztés.

A városi mezőgazdaság a sokféleségről, a magas biodiverzitásról szól. 2023-ban a Böszi közösségi kertben 47 féle növényt termesztettek a kertészek, és ebbe még nem számoltuk bele a fajtaválasztékot. Például paradicsomból legalább 10-12 fajta volt a kertben. Blogbejegyzés: Számok a kertben.

Sokáig lehet még folytatni az ellenérvek sorolását, de felesleges. Az az igazán zavaró, hogy ez a kutatás elhanyagolható mennyiségű szén-dioxidról beszél, miközben globális léptékben ez semmi. Kimutatni, hogy a városi kertek néhány CO2 molekulával többe kerülnek, mint a szabadföldi termelés, miközben megatonnányi metán szabadul fel a permafrosztból és a mélytengeri metánjégből, miközben a globális szállítás, légi közlekedés, hajózás, épületek fűtése, az ipar, egyáltalán a létünk mekkora teher a bolygónak, szóval szánalmas az egész. Kiemelnek egy elhanyagolhatóan kicsi elemet és kivetítik a nagy egészre. Minek? Megint egy olyan kutatás, amit jobb lett volna nem elvégezni, semennyivel nem mozdította előre a világot, a teljes öncél, értéktelen eredménnyel. Vagy, van az egésznek egy kifejezetten büdös szaga is, mégpedig az önellátás, az önrendelkezés elleni szemlélete. Ne termelj magadnak, ne törekedj az önellátásra, ne okozz magadnak örömöt, helyette vedd meg a nagyüzemi terményeket, mert az jobb és környezet tudatosabb, mint a kis léptékű városi mezőgazdaság. Rossz ízű gondolatsor, kifejezetten kártékony szemlélet.

Nézem az európai gazdák tüntetéseit Németországtól, Hollandián át Franciaországig, és valami rettenetes bajt látok. A rosszul értelmezett „ökotudatosság”, ez a „How dare you?!” mentalitás, a teljesen félreértett bolygómentés, a szakmaiság nélkül aktivista attitűd, végül oda vezet, hogy vagy nem lesz mit enni, vagy elképesztően drága lesz. Most szólok, hogy az éhséglázadások sokkal több CO2 emissziót fognak jelenteni, mint az közösségi kertek szén-dioxid termelése.

Végezetül, hiányzik a kutatásból az, hogy ennek a nagyszerű kutatásnak az elkészítése vajon mennyi felesleges szén-dioxid kibocsátással járt, például a szerzők által kilélegzett CO2?! Na, az a pocséklás és a környezetszennyezés!

The first season of the Böszi Garden ended. I have made all kinds of summaries and now I would like to present a different approach. What numbers can we put on the garden in the year of the garden’s creation?

There are many different numbers, let’s see some of them:

Number of garden meetings, trainings, garden events: 28 occasions

Municipal consultations, designer meetings, building contractor site visits: 19 occasions

Press releases in figures:

9 articles in the local newspaper Hegyvidék

8 news reports in Hegyvidék Tv

1 article in the Magyar Mezőgazdaság newspaper

1 lecture at the MOME, about the creation of a garden, including the creation of the Böszi garden

7 blog posts, mixed in Hungarian and English (I’m a lazy pig for writing so little, I’ll make up for it.)

I was interviewed by 3 graduate students, mainly about the Böszi garden and how I got involved in garden creation and community gardens.

Crop statistics

We have also done “garden statistics” in other gardens in previous years. The idea is to measure all the vegetables and fruits that were grown in the garden that year. The gardeners themselves keep an online crop diary, and then at the end of the season you can add up how much produce the garden and the beds separately have had that season. This is what “garden statistics” looks like.

Although five bed holders did not fill in the table, it appears that there was a large harvest of nearly a tonne. With a total of 47 varieties of vegetables and herbs grown in the garden, it seems that many people have already started experimenting with plants in the first season, which has resulted in a diverse garden and crops.

Clearly the most tomatoes produced was 380.9 kg, with 30.6 kg of green tomatoes, good for pickling. This is true for all gardens, tomatoes are the most popular product. In the Böszi garden, the courgettes produced a very good 154.8 kg, followed immediately by the cucumbers 147.4 kg. Although I think they only planted batatas in 2-3 beds, they still came in at 36.5 kg.

This Excel is interesting, Vazul one of the members from the garden has done a very good job of showing the quantity of crops in the beds. Somewhere very funny. In the Böszi garden the average yield was 29 kg per bed.

How much does this mean in HUF? I started to look for prices for the harvests, but there is a lot of variation, in fact I could only add up the main crops, which came to nearly 2 million forints. In other words, in lower terms, they produced nearly sixty thousand forints per bed, which is more like how much money the gardeners saved by growing what they would otherwise have bought in the shop or market. By comparison, the size of the beds is 6+1 square metres, so it is not at all an underestimate of what can be made from an urban garden. And that’s not to mention the quality, the community, this whole phenomenon on Böszörményi út.

The gardeners also had their costs, this year if I remember correctly the annual bed rent was 5000 Ft, they bought their own cattle manure (2500 Ft/bag, roughly one bag per bed), seeds and seedlings, and their own tools.

Az első szezon a Böszi kertben

Véget ért a XII. kerületi Böszi kert első szezonja, készítettem mindenféle összefoglalókat és most egy másik fajta megközelítést szeretnék leírni.

Mindig fontos a mérhetőség, ez így van a kertekben is, milyen számokat tudunk a kerthez rendelni? Milyen számokat tudunk találni a kertben a kertalakulás évében?

Sokféle számok vannak, lássunk néhányat:

Kertgyűlések, oktatások, kerti események száma: 28 alkalom

Önkormányzati egyeztetések, tervezői találkozók, kivitelezői területbejárások: 19 alkalom

A sajtómegjelenések számokban:

9 cikk a Hegyvidék című helyi lapban

8 híradó riport a Hegyvidék Tv műsorában

1 cikk a Magyar Mezőgazdaság című újságban

1 előadás a MOME-n, a kertalapításról volt szó, ezen belül a Böszi kert alapításáról

7 Blogbejegyzés, magyarul és angolul vegyesen. (Egy lusta disznó vagyok, hogy ennyire keveset írtam, be fogom pótolni.)

3 Diplomázó hallgató készített interjút velem, főleg a Böszi kerten keresztül mondtam el a kertalapítást, illetve a közösségi kerteket.

Terménystatisztika

Más kertekben is csináltunk a korábbi években „kertstatisztikát”. A lényeg az, hogy mérjünk minden zöldséget, gyümölcsöt, amik a kertben teremtek az adott évben. A kertészek maguk vezetnek egy online termésnaplót, aztán a szezon végén össze lehet adni, hogy mennyi terménye volt a kertnek és külön az ágyásoknak az adott szezonban. Így néz ki a „kertstatisztika”.

Bár öt ágyásbérlő nem töltötte ki a táblázatot, de az látszik, hogy bőven volt termés, közel egy tonna. A kertben zöldségek és fűszerek közül összesen 47 fajta termett, látszik, hogy sokan vágtak bele már az első szezonban növénykísérletbe, ennek az eredménye a sokszínűsége a kertnek és a terményeknek.

Egyértelműen a legtöbb paradicsomból termett 380.9 kg, és mellé a zöld paradicsom 30.6 kg, ami savanyúsághoz jó. Ez egyébként minden kertben így van, paradicsom a legkedveltebb termény. A Böszi kertben nagyon szépen termett a cukkini 154,8 kg, majd rögtön utána az uborka 147.4 kg. Bár batátát azt hiszem, hogy csak 2-3 ágyásba ültettek, de így is összejött 36.5 kg.

Érdekes ez az Excel, Vazul az egyik tag a kertből nagyon jól megcsinálta a kimutatást, itt például az ágyásokra vonatkozó termésmennyiség látszik. Valahol nagyon vicces. A Böszi kertben 29 kg termés termett átlagban ágyásonként.

Vajon ez forintban mennyit jelent? Elkezdtem keresni a termésekhez árakat, de nagyon nagy a szórás, igazából a főbb terményeket tudtam csak összeadni, abból jött ki közel 2 millió forint. Vagyis alsó hangon közel hatvanezer forint értékben termeltek az ágyásonként, vagyis inkább ennyi pénzt takarítottak meg a kertészek azzal, hogy megtermelték maguknak azt, amit egyébként megvettek volna a boltban, vagy piacon. Ehhez képest az ágyások mérete 6+1 négyzetméter, szóval egyáltalán nem lebecsülendő, hogy mennyit ki lehet hozni egy városi kertből. És akkor még nem beszéltünk a minőségről, a társaságról, erről az egész jelenségről a Böszörményi úton.

A kertészeknek is voltak költségeik, idén ha jól emlékszem 5000 Ft volt az éves ágyásbérleti díj, maguk vették az érlelt marhatrágyát (2500 Ft/zsák, nagyjából ágyásonként egy zsák), és a magokat és palántákat, és a saját szerszámaikat.

Végezetül, ezek a kert alapadatai

Founding of a community garden in the XII. district. January – February

It has been seven months since the establishment of the Böszörményi Road Community Garden in the XIIth district of Budapest, so I thought I would try to go through what happened and what the process of its establishment was like. I will write about the events of the past months in detail.

We have been trying to establish a community garden in the XII district for at least 7-8 years, there have been several negotiations in the past with Mayor Zoltán Pokorni, I have received all kinds of ideas for locations from the Property Management Office, but none of them were suitable for establishing a community garden. The Hegyvidék is one of the few districts in Budapest, where there is simply not a thousand square metres of contiguous open space where an urban garden, a community garden could be established. I have been around the district several times, looking at the courtyards of condominiums, but there simply are none. Most of the district is incredibly built-up, and the rest is suburbs or nature reserves, and there is no open space there either.

In December last year, I was invited to the Mayor’s Office, where I was given a spot in the city, good for the urban garden. This was big news.

The story is that on Böszörményi street, block 20-22 was being redeveloped, two poor quality buildings and all kinds of office buildings, old worthless buildings, but it’s a very big area and very valuable. A new municipally owned building complex was planned, with underground parking (reducing the congested parking on Böszörményi út), shops and service units on the ground floor and apartments above.

There were problems around the demolition, dust, noise, huge heavy machinery moving around, and even a large wall fell on Böszörményi út, fortunately no one was hurt. They managed to get the whole neighbourhood angry, there was public resistance.

• 

• 

The demolition was finished last autumn, the underground garage was dug, but in the meantime there was a war in the neighbourhood, energy prices were very high, inflation was out of control and above all bank lending rates were skyrocketing, the interest rate was around 20%, which completely thwarted the investment, it would be a heavy cost burden to build this building now. They have stopped everything by saying that until external conditions improve, construction will be postponed. However, after the demolition, something had to be done with the empty space, so there should be a temporary car park and a community garden. The car park is a great idea, it has improved the parking problems around Böszörményi Road, and the garden is a great idea too.

That was the area

• 

The first meeting

I was invited to a meeting with Mayor Zoltán Pokorni. The meeting was very well organised.

Summary of the meeting, the circumstances of the establishment of the Böszi garden:

First and foremost, it will be a temporary garden, as soon as the economic situation allows, the bank lending rate will drop significantly, the municipality will continue the investment and the garden will be closed. This should be made clear to all future gardeners. We do not know for how long the garden will be there, but we do know one event for sure, and that is the Garden Closing Party, the Farewell Party. At some point we will say goodbye to this garden.

This includes the next aspect of making the garden relocatable-reusable, in case a space is found somewhere later, i.e. the raised beds can be re-installed in the new location. If there is no new garden, they could be rebuilt in the gardens of schools, kindergartens, condominiums for the use of the residents.

The next important consideration was that the future urban gardeners should be residents of the local area, a neighbourhood community. These are Szoboszlai street, Böszörményi street, Beethoven street and a few others also from the neighbourhood, but they also live 5-10 minutes walking distance.

The project is hosted by Krisztina Fonti, deputy mayor of the city, who has been pushing for the gardens in the past. The construction of the garden was managed by the Urban Development Office. All the other coordination was done by the Green Office, with Emese Décsi as the direct contact person and Zoltán Rózsa, the Office Manager, managing the garden establishment at the organisational level.

The opening was scheduled for May – June, which I felt was a bit short, but as it turned out, it was a reasonable deadline.

On the 1st of January we signed a one year contract, I was in charge of garden management, garden and community coordination, consultancy, and organising the community and gardener part of the construction. Garden establishment.

The area itself, the site of the future garden.

The area looked like a bomb crater, a construction pit, it was just tragic. There was an old photo from the Second World War of a garden being built in a bomb crater, so that’s what I thought of when I first saw the pit. World War II, bomb crater garden, England.

There is a relatively large, flat area where a gravel parking area for 100 cars has been created, and next to it is the pit that has already been dug for the future underground car park. This has been marked as the community garden. The garden will be in a pit on the hill, which also seemed like a joke. The conditions were terrible, it was a net putty. I’ve never seen such an impossible site, it seemed a nice job to do a garden here. At the same time, it is a very well- sunny area, the nature of the pit, gives the garden a natural frame, a boundary. In addition, it is directly connected to the Böszörményi road, so that the future garden is one storey below the road level, which means that people walking along the Böszörményi road can see the garden from above. This is a novelty, the landscape design become very important, and it was foreseeable that the future garden would be a very strong visual element of Böszörményi út. There was no water, clearly tube water should be used. There was no topsoil, it would have to be brought in and it was clear that only high beds were an option.

• 

• 

• 

23. January Launch presentation, first applicants.

The first step was to organise a vision presentation, a public forum about the future garden.  The venue was a large meeting room in the municipality. Posters were put up on the doors of the houses in Szoboszlai, Böszörményi, Beethoven Street. On the posters, we announced the Garden Launch lecture for 23 January.

I have a lot of presentations like this, this is my eighth garden, I can present about the garden very well. Usually 45-50 minutes Power Point presentation and then another 50 minutes for questions and answers. It’s a familiar trend that those who attend the first garden launch presentation tend to be the most dedicated garden members later on, they become the “hard core”, the most active members of the garden.

Fot this event, you will need a sign-up sheet, pens, and by then you should have a rough idea of the community development and education agenda.

The sign-up sheet is needed to start internal communication, in this case an email group, by writing down their name, address, phone number and email address.

Nearly thirty people came, it was good, although at the beginning an angry lady came in and interrupted the beginning of the presentation, but then she left and we had a useful and understandable presentation, and many valuable questions, very positive attitude, hopeful expectation. 21 people signed the attendance sheet, they were automatically added to the list of the members of the garden community. It was particularly funny that several people commented that other municipal projects should organise similar introductory presentations, it would make everyone’s life easier if they were informed.

The first article about the garden was published in the Hegyvidék newspaper. This is the district newspaper, Village Voice. Since then, every fortnightly issue of the newspaper has had an article about the garden, and the newspaper has very correctly traced the birth of the garden, the first season.

Questionnaire and formal application.

I wrote a circular to everyone who registered for the attendance sheet at the Garden Launch and sent a link to a questionnaire.

The questionnaire is a good way to see in advance who the potential gardeners will be, we can ask about motivations, gardening knowledge, age, education. We also asked them to write some introductory sentences and why they want to become community garden members. In addition, an electronic questionnaire like this keeps a strict record of the responses received in the order in which they were completed, so it will be a great help later on when managing the waiting list. The same questionnaire was filled in by all those who applied afterwards. Some summary results from the gardeners.

Age, Occupation, Gardening skills, ect.

• 

• 

• 

• 

Community development and gardening training launched

The coming months were busy, with several strands of garden creation starting to take off.

One part was to work with garden members, community development, or at least to tell the candidates roughly how the garden will work, what the first season will be like, what to expect, what chronology to anticipate, what the major milestones will be. There was also talk about the garden contract, the garden rules and the garden responsibilities. In addition, we voted on the first season’s “bed rental fee”. Every garden has costs, tools, seeds, prints, some costs. These are paid for by the community from a common fund, the garden fund, and we have elected a garden treasurer to manage this.

The teacher was Zsuzsanna Helfné Szabó, a good friend, we have done gardens together before, and it was clear that she would be a well-prepared, determined and good gardener-teacher.

In the following four months, we had eight garden assembly meetings.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Closed concept plan tender

Design is one of the most important early steps for any garden – it will determine its usability, its visual appeal and its community life. Without design, you should not build a community garden and it is important that an experienced landscape architect designs the garden, the urban community garden is a separate chapter within landscape architecture, it is good to have a designer who has designed one or has been a community gardener, knows what expectations and features to look for in the design.

We were in a hurry here, so we invited a closed call for designers who have been involved in community garden projects before.

Design elements:

Broadly speaking, the main design elements of a community garden are: fencing, gate, cargo gate, raised beds, water, water network, water displays, walkways, community space, sandpit, pallet furniture, tool storage, herb bedding, composting, compost bin placement, water drainage. Actually, all these features should be in a kind of harmony. It turns out later that the design task is much more complex than that.

Then there are the local specificities: sunlight and shade, water, accessibility, area,  connection with the outside world and, of course, the visual aspect. A community garden is not a park, not the usual urban green space, but perhaps more complex than that. The designer needs to see this.

Kétszeri Adam’s plan

Adam participated in the Békási kert concept plan competition as a student, sometime around 2012. We did a concept design competition with the Department of Landscape Architecture of the then Corvinus University, it was the “university course week”. That’s when the idea of a horseshoe-shaped bed came up. The U-shaped bed is the main element in Adam’s design, but the plan is rather oversized, especially the community space is missing. In the first concept design exercise, the under-utilised space above the garden was an issue, and Adam designed a bike path for this. This area was later dropped from the design brief.

Ági Szabó’s plan

Ági Szabó has been involved in the design of the Első Kis-Pesti Kert 12 years ago, she is very familiar with the world of community gardens, she knows how these gardens work from her own experience. It was a good project, but Ági had to step down because she had found a job in a landscape architect’s studio.

Orsolya Zita Szalai’s plan

The plan is very crowded, overusing the given area, but the richness of detail, the coordination of the different garden elements comes out well from the concept. It is also important that she has delivered a plan of saleable quality, she makes good use of landscape architect’s design programs, the result is a detailed, well thought-out plan, the work is the mark of a careful designer.

Orsolya Zita Szalai was the next best choice, she took the design process through, and as it turned out, she was a very good choice.

To be continued.

Közösségi kert alapítása a XII. kerültben. Január – február

Budapest XII. kerületében a Böszörményi úti kert alapítás óta eltelt hét hónap, gondoltam tanulságképpen megpróbálok végigmenni, mi is történt, mi volt az alapítás folyamata. Részletekben fogom megírni az elmúlt hónapok történéseit.

A XII. kerületben már legalább 7-8 éve próbálkoztunk kertet alapítani, volt több tárgyalás a múltban Pokorni Zoltán Polgármesterrel, kaptam az Vagyongazdálkodási Irodától mindenféle helyszín ötleteket, de egyik sem volt alkalmas terület közösségi kert alapítására. A Hegyvidék azok kevés kerületek egyike, ahol egyszerűen nincs ezer négyzetméter összefüggő szabad terület, ahol városi kertet, közösségi kertet lehetne alapítani. Bejártam a kerületet többször is, megnéztem társasházak belső udvarait, de egyszerűen nincs. Elképesztően beépített a kerület nagy része, a többi meg kertváros, vagy természetvédelmi terület, oda minek, meg egyébként ott sincs szabad terület.

Tavaly év decemberében kaptam egy meghívást a Polgármesteri Hivatalba, lett hely a városi kertnek. Ez nagy hír volt.

A történet annyi, hogy a Böszörményi úton, a 20-22-s háztömböt szanálták, két rossz minőségű épület és mindenféle irodaházak, régi értéktelen épületek voltak ott, viszont nagyon nagy terület és nagyon értékes is. Egy új önkormányzati tulajdonú épületkomplexumot terveztek megvalósítani, mélygarázzsal (csökkentve a Böszörményi úti zsúfolt parkolást), üzletek és szolgáltató egységek a földszinten, és felette lakások.

Voltak gondok a bontás körül, por, zaj, hatalmas-nehéz gépek mozogtak, sőt egy nagydarab fal rá is dőlt a Böszörményi útra, szerencsére nem sérült meg senki. Sikerült magukra haragítani a teljes környéket, volt lakossági ellenállás ezerrel.

• 

• 

Őszre végeztek a bontással, kiásták a mélygarázs helyét, azonban lett közben egy háború a szomszédban, az energia árak is nagyon durvák lettek, elszabadult az infláció és legfőképp a banki hitelkamatok az egekbe szöktek, 20% körüli a hitelkamat, ez teljesen keresztbe tett a beruházásnak, ráfizetés lenne most megépíteni ezt az épületet. Leállítottak mindent azzal, hogy amíg a külső körülmények nem javulnak, az építkezést elhalasztják. Viszont a bontás után az üres területtel valamit kezdeni kellett, legyen hát ideiglenes parkoló és közösségi kert. A parkoló nagy ötlet, sokat javított a Böszörményi út környéke parkolási gondjain, a kert meg, hát az is.

• 

• 

Január

Az első megbeszélés

Ekkor hívtak meg egy megbeszélésre Pokorni Zoltán polgármesterhez. Nagyon jól szervezett megbeszélés volt, lényegre törő és pontos.

A megbeszélés összegzése, a kert alapítás körülményei:

Az első és legfontosabb, hogy ez egy ideiglenes kert lesz, amint a gazdasági helyzet megengedi, a banki hitelkamat jelentősen csökken, az önkormányzat folytatni fogja a beruházást, a kert pedig megszűnik. Ezt a legelején tisztázni kell minden jelentkezővel. Azt nem tudni, meddig lesz ez a kert, viszont egy eseményt biztosan tudnunk, ez a Kertzáró, Búcsúparti lesz. Valamikor el fogunk búcsúzni ettől a kertünktől, Volt egy farmom Afrikában… jó film volt, valami hasonló.

Ehhez tartozik a következő szempont, hogy a kert átköltöztethető-újrahasznosítható legyen, később hátha valahol mégis találnak helyet, vagyis az emelt ágyások újra felállíthatóak legyenek az új helyszínen. Ha nem lesz új kert, akkor iskolák, óvodák, társasházak kertjében lehessen újraépíteni őket az ott lakók használatára. 

A következő fontos szempont az volt, hogy a leendő városi kertészek a közvetlen környék lakói legyenek, szomszédsági közösség. Ez a Szoboszlai utca, Böszörményi út, Beethoven utca és még néhányan ugyancsak a környékről, de ők is 5-10 perc sétára laknak. 

A projekt gazdája Fonti Krisztina alpolgármester lett, Ő egyébként már korábban is nagyon forszírozta a kertek ügyét. A kert építését a Városfejlesztési Iroda menedzselte. Az összes többi koordinációt a Zöld Iroda végezte, az irodán belül Décsi Emese lett a közvetlen kapcsolattartó és Rózsa Zoltán Irodavezető kezelte szervezet szinten a kertalapítást.

Május – júniusra lőtték be a megnyitót, ezt egy kicsit rövidnek éreztem, de mint utóbb kiderült tartható volt a határidő.

Január elsejével egy éves szerződést kötöttünk, kertvezetés, kertkoordináció, tanácsadás, az építésen a közösségi és kertész rész megszervezése lett a dolgom. Kertalapítás. Az építést hála az égnek nem én csináltam.

Maga a terület, a leendő kert helye.

A terület úgy nézett ki, mint egy bombakráter, egy építkezési gödör, egyszerűen tragikus volt. Volt egy régi fotó a második világháborúból, amelyen egy kert látható, amit egy bombakráterben alakítottak ki, hát körülbelül ez jutott az eszembe amikor először láttam a gödröt.

Van egy viszonylag nagy, sík terület, ahol 100 autónak elegendő kavicsos parkolót alakítottak ki, és mellette a már kiásott gödör a leendő mélygarázs helye. Ez lett kijelölve a közösségi kertnek. A Hegyvidéken egy gödörben lesz a kert, ez is viccesnek tűnt. Rettenetes állapotok voltak, nettó sitt volt az egész. Soha ennyire lehetetlen helyszínnel nem találkoztam, szép feladatnak tűnt ide kertet csinálni. Ugyanakkor egy nagyon jól benapozott terület, a gödör jellege, a rézsűk miatt van egy természetes kerete, határa a kertnek. Ráadásul közvetlenül kapcsolódik a Böszörményi útra, úgy, hogy a leendő kert az út szinttől egy emelet mélységben van, vagyis a Böszörményi úton sétálók rálátnak a kertre, magasból átlátják az egészet. Ez újdonság, nagyon fontossá vált a tájépítészeti tervezettség, előre tudható volt, hogy a leendő kert nagyon erős vizuális eleme lesz a Böszörményi útnak. Víz nem volt, egyértelműen hálózati vizet kell használni. Termőföld semmi, azt is hozatni kell és egyértelmű volt, hogy csak magas ágyások jöhetnek szóba.

• 

• 

• 

• 

Január 23. Kertindító prezentáció, az első jelentkezők.

Első lépésben egy vízió bemutató prezentációt, lakossági fórumot kellett szervezni.  A helyszín az önkormányzat egyik nagy tárgyalója lett. Plakátokat helyeztünk ki a Szoboszlai, Böszörményi, Beethoven utcai házak kapujába. A plakátokon meghirdettük a Kertindító előadást január 23.-ra.

• 

• 

Ilyen prezentációm sok van, ez lett a nyolcadik kertem, prezentálni a kertről nagyon tudok. Általában 45-50 perc Power Point prezentáció és utána még 50 perc a kérdésekre-válaszokra. Az már ismerős jelenség, hogy akik megjelennek az első kertindító előadáson, később ők szoktak lenni a legelhivatottabb kerttagok, belőlük válik a későbbi „kemény mag”, a kert legaktívabb tagjai.

Kell jelentkezési ív, tollak, és addigra nagyjából tudni kell a közösségfejlesztés és oktatás menetrendet. A jelentkezési ív arra kell, hogy el tudjuk indítani a belső kommunikációt, ebben az esetben egy elektronikus levelezési csoportot, felírták a nevüket, lakcímet, telefonszámot és e-mail címet.

Közel harmincan eljöttek, jó volt, bár az elején bejött egy dühös néni, és megzavarta az előadás elejét, de aztán elment és volt egy hasznos és érthető előadás, és sok értékes kérdés, nagyon pozitív hozzáállás, reményteli várakozás. 21 fő írta alá a jelenléti ívet, ők automatikusan felkerültek a kerttagok listájára. Az külön vicces volt, hogy többen megjegyezték, hogy a többi önkormányzati projektnek is hasonló bemutatkozó előadást kellene szervezni, könnyebb lenne mindenki élete, ha informálva lennének.

Megjelent az első cikk a kertről, a Hegyvidék újságban. Ez a kerületi újság, Village Voice. Azóta minden kéthetente megjelenő lapszámban volt cikk a kertről, nagyon korrekten végigkövette az újság a kert születését, az első szezont.

Kérdőív és hivatalos jelentkezés.

Körlevelet írtam mindenkinek, aki a Kertindító előadáson regisztrált a jelenléti ívre, és küldtem egy linket  egy kérdőívhez.

A kérdőív egy jó módszer ahhoz, hogy előre lássuk, kik lesznek a leendő kertészek, motivációkra tudunk rákérdezni, kertészismeretekre, életkorra, végzettségre. Kértük még, hogy írjanak néhány bemutatkozó mondatot, és hogy miért akarnak közösségi kert tagok lenni. Ráadásul egy ilyen elektronikus kérdőív szigorúan kitöltési sorrendben rögzíti a beérkezett válaszokat, így később a várakozó lista kezelésénél is nagy segítség lesz. Ugyanezt a kérdőívet töltötte ki minden utólag jelentkező is. Néhány összefoglaló eredmény a kertészekről.

• 

• 

• 

• 

Február

Közösségfejlesztés és kertészoktatás indítása

Az elkövetkező hónapok zsúfoltak voltak, több szálon kezdett el működni a kertalapítás.

Az egyik rész a kerttagokkal való foglalkozások, közösségfejlesztés, vagy legalábbis elmondani a jelentkezőknek, hogy körülbelül, hogyan fog működni a kert, milyen lesz az első szezon, mire számítsanak, milyen kronológiát lehet előre látni, mik lesznek a főbb mérföldkövek. Továbbá szó volt a kertszerződésről,a kertszabályokról, és a kertszerepekről is. Emellett megszavaztuk az első szezon “ágyásbérleti díjat”. Minden kertben vannak költségek, szerszámok, magok, nyomtatások, sok költség. Ezeket egy közös kasszából fizeti a közösség, ez a kertpénztár, ennek kezelésére választottunk kertpénztárost is.

Az oktatást Helfné Szabó Zsuzsanna végezte, régi jó barát, csináltunk már közösen kertet, pontosan tudható volt, hogy egy felkészült, határozott, jó kertész-tanár lesz az oktató.

A következő hónapokban volt négy kertgyűlés, négy kertészoktatás, utána még az ültető nap előtt közösen megnéztük az addigra elkészült kertet, majd másnap ültetőnap.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Zár körű koncepcióterv pályázat

Minden kertnek a tervezettség az egyik legfontosabb korai lépése, ez fogja meghatározni a használhatóságot, a látványt, a közösségi életet. Tervezettség nélkül ne építsünk közösségi kertet és az is fontos, hogy gyakorlott tájépítész tervezze a leendő kertet, a városi-közösségi kert külön fejezet a tájépítészeten belül, jó ha olyan tervezi, aki tervezett már ilyet, vagy volt már közösségi kerttag, tudja milyen elvárások, milyen funkciókra kell odafigyelni a tervezés során.

Itt eléggé sietni kellett, ezért zárt körű meghívásos pályázatra hívtunk meg tervezőket, akik már korábban részt vettek közösségi kert projektben.

Tervezési elemek:

Nagy általánosságban egy közösségi kertnél ezek a főbb tervezési elemek: kerítés, kapu, teherkapu, emelt ágyások, víz, vízhálózat, vízkiállások, járófelületek, közösségi tér, homokozó, raklap bútorok, szerszámtároló, fűszerágyás, komposztálás, komposztálók elhelyezése, víz szikkasztás. Igazából ezeknek a funkcióknak egyfajta harmóniát kell adni. Később kiderül, hogy ennél sokkal összetettebb a tervezési feladat.

Ezek után jönnek a helyi sajátosságok: benapozottság, víz, megközelíthetőség, terület, árnyék, kapcsolat a kerten kívüli világgal és persze a látvány. Egy közösségi kert nem park, nem a megszokott városi zöldfelület, annál talán összetettebb. A tervezőnek ezt látnia kell.

Az is nagyon fontos, hogy több koncepcióból tudjon választani a Megrendelő, begyűjteni kreativitást, jó meglátásokat. Miután a Megrendelő megvásárolja a koncepció terveket, ezek szabadon vegyíthetők, másrészt az első impresszió szinte soha sem a végső terv, addig még nagyon sokat kell csiszolni az ötleten, el kell jutni addig, hogy a megrendelő, a kivitelezők és a leendő kertészek számára is elfogadható legyen. A koncepció tervnek is megvan az értéke, a tervezőket illik megfizetni. Nem kidolgozott tervekről van szó, hanem koncepciókról. Ehhez előtte összeállítottuk a követelmény listát, a tervezési elemeket, a kaptak a helyszínről egy megközelítőleg jó helyszínrajzot, a főbb megrendelői szempontokat. Több tervezőt is kerestünk, végül hárman vállalták a koncepcióterv elkészítését. A tervezőket, vagy régről ismertem, vagy a régi Corvinus Egyetem, ma MATE Tájépítész kar ajánlotta őket, végül mindegyikük jó és érdekes anyagot adott le.

ABC sorrendben a leadott koncepció tervek. Csak a kert koncepcióterveket mutatom be, ennél sokkal összetettebb terveket, leírásokat kaptunk.

Kétszeri Ádám terve

Ádám még egyetemistaként vett részt a Békási kert koncepcióterv pályázaton, valamikor 2012 körül. Az akkori Corvinus Egyetem Tájépítész tanszékkel csináltunk egy koncepciótervezési pályázatot, ez volt az akkori “egyetemi kurzushét”. Ekkor vetődött fel a patkó alakú ágyás, mint ötlet. Ádám tervében az U alakú ágyás a fő elem, viszont eléggé elnagyolt a terv, főleg a közösségi tér hiányzik belőle. Az első koncepció tervezési feladatnál még kérdés volt a kert fölötti kihasználatlan terület, erre Ádám egy bringapályát tervezett. Ez a terület később kiesett a tervezési feladatból.

Szalai Orsolya Zita terve

Nagyon zsúfolt, az adott területet túlhasználó a terv, viszont a részletgazdagsága, a különböző kerti elemek összehangolása jól jön ki a koncepcióból. Az is fontos, hogy eladható minőségű tervet adott le, jól használja a tájépítész tervező programokat, részletgazdag, végiggondolt tervet lett a végeredmény, gondos tervezőre vall a munka.

Szabó Ági terve

Szabó Ági már már az Első Kis-Pesti Kert tervezésében is részt vett 12 évvel ezelőtt, nagyon otthon van a közösségi kertek világában, tudja, hogyan működnek ezek a kertek, saját tapasztalatból. Jó volt ez a terv is, azonban Ági közben elhelyezkedett egy Tájépítész tervezőirodában és így visszalépett a feladattól.

Szalai Orsolya Zita lett a befutó ezek után, Ő vitte végig a tervezési folyamatot, mint utóbb kiderült nagyon jól jártunk vele.

Folytatás következik.

Tegnap nagy szerencsénk volt az időjárással, a szombat esőmentes volt, lehetett ültetni. Már csütörtök este meghozták a megrendelt palántákat, ezt már a közösség maga szervezte, nagyon jó, sok ilyen lesz még a következő hónapokban. Az otthon neveltek palánták is már elég erősek voltak a kiültetéshez, minden adva volt, hogy az előre megbeszélt napon végre földbe kerüljenek a növények. Sokan már elkészítették az ágyásuk ültetési tervét, illetve eljött Zsuzsa is, minden kerttagnak tanácsokat adott a növények elhelyezésével, elültetésévél kapcsolatban. 34 ágyás, Zsuzsának jó sok dolga volt, minden ágyáshoz odament és a a kertésszel a palántákat rakosgatták a megfelelő helyre, olyan volt, mint valami fura sakk, ahol a palánták a bábuk és az ágyás a patkó alakú tábla. Bár ez nem sakk, inkább a Go játékra illik jobban.

Az ültetéssel párhuzamosan megtörtént a kert kulcsok kiosztása, mostantól minden kerttagnak saját kulcsa van, akkor járnak a kertbe kertészkedni, amikor akarnak.  Felosztottuk a közös művelésű területeket is, bár ez még egy kicsit ad-hoc ment, a következő kerttalálkozón ezt még véglegesíteni kell. Összeraktuk a komposztládákat is, viszont a komposzt oktatás még kimaradt, ezt nem sokára megejtjük.

Most lesz egy hét pocsék idő, esni fog és borult lesz az ég, kicsit aggódom, hogy a növények ezt kibírják.

Az elkövetkező időszak fontosabb feladatai lesznek a raklapbútorok építése, ki kell találni a kerttáblát, a támogatók táblát és a kertlátogatóknak szóló kertszabályok táblát is. Most az ültető napon is sokan bejöttek, körbenéztek kérdezgettek, kell egy Látogatók szabályok tábla. Nemsokára kikerülnek a napvitorlák is a kertbe, kellenek nagyon mert nyáron kell árnyékolás a homokozó és a közösségi tér fölé, a kert nagyon benapozott, pokoli meleg lesz a nyári kánikulákban.

Kell még vásárolnunk a kertbe slagokat, esetleg dézsákat a csapok alá, és az egyik kerttag ígért ponyvát a homokozóra, már így is megtalálták a helyi macskák a kertet.

Még sokat fogunk ültetni: lesz egy virágos rész a bejárat mellé, meg más helyekre is. Amivel még sokat kell dolgoznunk az a rézsű, oda virágos rétet tervezünk, hogy eltakarjuk a jutahálóval megerősített ferde falakat. Minden esetre megszórtam napraforgó és dísznapraforgó magokkal, ha megmaradnak és kikelnek, azok szép képet fognak mutatni.

Ez volt az első igazi kertésznap, sokat haladtunk, de ez még azért az eleje, sok dolog van még.

Ültető nap lesz a Böszi kertben (Böszörményi úti közösségi kertben) és fűszernövényeket kértem az Első Kis-Pesti kertből, gondoltam jó lenne ha a fűszerkert eleve tövekről indulna. Tegnap nem volt annyira pocsék időjárás, mint ma, kimentem kispestre. Mária várt a kertben, itt a képen épp térdig áll a fűszerágyásban

Bár még nagyon az eleje a szezonnak, mégis szépen fejlődik minden, május közepéhez képest jól néz ki a kert. Ez a fűszerkert.

Az ágyások is mind nagyon szépen be vannak ültetve, látszik, hogy az elmúlt hetekben volt elég napsütés, szépen fejlődnek a növények.

Az nagyon tetszik, hogy nem csak a haszonnövényekre fókuszálnak, hanem a virágok és dísznövények is elszaporodtak az elmúlt években.

Teljesen kialakult a közösségi tér, persze 11 év alatt illendő is. A közösségi tér, minden, ami nem növény a kertben. A kertben 90% közösségi élmény, 10 % kertészkedés. Ehhez infrastruktúra kell. Ezek azok…

Ezektől viszont lehidaltam..

Holnap viszont a Böszi kertben lesz kertindító nap, Ültető nap. Ez az első igazi kertben töltött napunk, az elmúlt hónapok rákészülése, oktatások, kertgyűlések, a tervezési folyamat, a kert építésének követése, holnap válik valósággá, holnap rugaszkodunk el a rajtkőről. Indul a kert. Izgalmas lesz, remélem nem fog esni. A kerttagok megrendeltek egy csomó palántát, én is leraboltam az EKPK-t fűszernövényekkel, ha esik, ha fúj, de inkább ha süt a nap, holnap ültetünk.

Ez a néhány kép nem tudja visszaadni azt a biológiai gazdagságot és sokszínűséget, amit a EKPK mutat, ezek csak hópihék a jéghegy csúcsán. Elképesztő, hogy egy kert hova képes fajulni röpke 11 év alatt, a városban.

Öt év szünet után, újra kertet fogok csinálni. Volt itt Covid, meg karantén, az elmúlt időszak teljesen alkalmatlan volt a kertalapításokra. Most viszont elindul egy új városi kert a XII. kerületben.

A Hegyvidék Önkormányzattal évek óta próbáltunk közösségi kertet alapítani a kerületben, azonban nincs erre megfelelő földterület. Bár a kerület nagy része zöldövezet, természetvédelmi terület, a lakóövezetek annyira beépítettek, hogy nincs szabad ezer négyzetméteres terület városi kertet alapítani.

Az Önkormányzat néhány évvel ezelőtt belekezdett a Böszörményi út 20-22. telken egy beruházásba, többfunkciós épület, mélygarázs, csökkenteni a Böszörményi út és környéke parkolási gondjait, az utcaszinten üzletek, szolgáltató helységek, az emeleteken pedig lakások, irodák. Amikor a fejlesztésnek elindították, minden biztató volt, a beruházás értékállónak és hasznosnak tűnt, aztán kitört a Covid, majd jött a szomszédban egy háború, nagyon gyorsan átalakultak a viszonyok.

A beruházást halasztani kell, most nem olyan a gazdasági környezet, hogy jó szívvel neki lehetne indulni, ezért döntött az Önkormányzat úgy, hogy amíg a válság el nem múlik, halasztják az építkezést, ám addig is hasznosítani kellene a területet, legyen hát parkoló és közösségi kert. A most induló közösségi kertben, minden kertésznek tudatában kell lennie, hogy nem örök a kert, amint lehetőség adódik, újra indul a beruházás és a kertnek akkor vége lesz.

Most egy évre kötünk szerződést a leendő kertészekkel, aztán ha nem javul a gazdaság helyzete talán még egy évre és így tovább. Az a furcsa helyzet, hogy bár fontos és hasznos a közösségi kert és a városzöldítés, mi mégis azért drukkolunk, hogy felszámoljuk a kertet és folytatódjon az építkezés, mert az azt fogja jelenteni, hogy elmúltak a gondok, újra virágzik a gazdaság. Valahol fura kettősség ez, az egyik oldalról jó, hogy van közösség és kert, miközben arra várunk, hogy le lehessen rombolni a kertet, hogy utat adjunk a prosperitásnak. Érdekes egy helyzet.

A kert és az ágyások nem vesznek kárba, már a tervezésnél figyelembe veszik a tájépítészek, hogy később az ágyásokat újrahasznosítsuk, új helyen fognak tovább működni. Vagy találunk a kerületen belül új helyszínt, ahová át tudjuk költöztetni őket és lesz egy új közösségi kert, vagy vállalkozó társasházak kertjébe kerülnek, oda ahol vállalják, hogy növényeket nevelnek, esetleg iskolák kertjébe. Ez még nem dőlt el.

Ennek a kertnek nem látjuk előre a történetét, egyet viszont biztosra tudunk, néhány év múlva lesz egy Záró buli, ahol elbúcsúzunk a kerttől és félig meddig a közösségtől, felszámoljuk a kertet és visszaadjuk a területet az Önkormányzatnak. Ez egy fix időpont, biztos, hogy el fog jönni, azt nem tudjuk mikor, de eljön.

A jelen pillanatban elég rosszul néz ki a telek, igazi rom, sitt, még egyik kertem sem indult ennyire az alapokról. Utoljára talán 1945 januárjában nézett ki a környék és Budapest hasonlóan leromboltnak. Innen indul a kert, de tavaszra ez sokat fog változni. A tájépítészek gőzerővel tervezik a leendő kertet, és tavasszal a lehető leggyorsabban meg fog épülni és közben, ahogy szokott, lesznek kertészoktatások, kertgyűlések, az ágyások és a kertkulcsok kiosztása és el fog indulni a szezon, lesz sok növény, termés és közösség. Ahogy az ilyen kertekben lenni szokott.

A kert története kicsit előbb kezdődött, úgy 12 évvel ezelőtt levelet írtam minden budapesti kerületi polgármesternek, hogy vágjunk bele a közösségi kertalapításba. Ez akkor egy ismeretlen, még kipróbálatlan kezdeményezés volt, sokaknak tetszett, de egyedül a kispesti önkormányzat vette a fáradságot, hogy úttörőkét elsők legyenek, ők alapítsák meg Magyarországon az első önkormányzati közösségi kertet. Köszönet ezért Gajda Péter polgármesternek, Lipcsey Szabolcs akkori főkertésznek, a ZöldPorgram Iroda munkatársainak, a képviselőtestületnek és mindenkinek, akik segítették a kert megalakulását.

Elindult a tervezés, majd az építkezés, közben magunk is elkezdtük kialakítani a közösség kereteit, kertgyűléseket tartottunk, nevet választottunk, elfogadtuk a kertszabályokat, volt kertész tanfolyam és tervezése az első szezonnak. Jó érzés erre visszagondolni, minden új volt, minden kipróbálatlan, azt hiszem mindenkit magával ragadott a kezdeményezés újszerűsége, végtelen jóindulattal és várakozással telve tekintettünk egymásra, a kertre és a jövőre. Valami mást, újat csináltunk ebben a városban, erre lehetett büszkének lenni, fontos volt a kert és fontos volt a közösség is.

Az első szezonnak éltünk, mindent akartunk azonnal, bútorokat építeni, szerszámtárolót szerezni, virágágyást és fűszerkertet kialakítani. Az első évben gyönyörű volt a kert, az újságírók, a televíziós stábok egymásnak adták a kilincset, nagy volt a sajtónk és közben a környék lakói is elfogadták a kertet, belakták a külső közösségi teret, ismertté vált a városban az Első Kis-Pesti Kert neve. Akkor azt hittem ennél már nem lehet jobb, pedig dehogy, évről évre szebb lett a kert, kiteljesedett a vegetáció, összeszokott a közösség is, új programokat találtunk ki, kicsit cserélőtek a kerttagok is.

Közben Kispesten sorra alakultak a városi kertek, az Aranykatica kert volt a második, majd a Zengő kert, utána pedig az Árnyas kert. Az Önkormányzat ráérzett az életminőség javító hatásaira a kerteknek, az Első Kis-Pesti Kert bebizonyította, hogy ez egy jó befektetés, sokszorosan megtérülő hasznokat hajt, szebb és jobb lett a világ, egy kicsit.

Tíz év hosszú idő az ember életében, a kert életében is, csak valahogy a kert nem öregszik, egyre szebb és gazdagabb lesz, egyre mélyebb gyökereket ereszt, nem csak a talajba, de mindannyiunk életébe, és csak ad és ad, mindenkinek.

Köszönöm minden városi kertésznek a munkáját, az odaadását és lelkesedését a kert ügye iránt, és külön köszönöm Nagy Máriának, hogy motorja volt az elmúlt tíz évben az Első Kis-Pesti Kertnek. A kertek végül is az emberekről szólnak, rólunk, akik műveljük őket.

Még sok boldog évet kívánok az Első Kis-Pesti Kertnek és a kertészeinek.

Rosta Gábor

És fájni fog? –kérdeztem Miklóst, középiskolai jó barát, református lelkész lett, jobban ért az ilyenekhez, mint én.
– Igen, fájni fog!

Gyuri bácsi nagyra tartotta közösségünket, az egymásra figyelést, törődést, segítségnyújtást, amit a mi közösségünk tanúsít. Összeismerkedett Rosta Gáborral, a kert alapítójával, sokat beszélgettek.

91 éves korában, május 20.-n meghalt Yuan Longping kínai botanikus, rizsnemesítő. Egy itthon nem igen ismert, végtelenül érdekes ember és életút. Kína az elmúlt kilencven évben, történetének meglehetősen zűrzavaros korát élte, népességrobbanástól különböző politikai rendszerek és háborúk sorát, és persze éhségjárványok sorát, háborúk okozta éhínségek, rossz gazdaságpolitika, vagy egyszerűen meggondolatlan politikai kampányok miatt bekövetkezett tömeges éhhalálok. Nem volt egyszerű a történelmük, persze kinek volt az…

Pekingben született, mondanánk városi fiú volt, de mégis vidékre vágyott, ezen belül is a rizs nemesítés lett a szenvedélye. Mezőgazdasági iskolát végzett, abban az időben, amikor a Mao-i ideológia irányította Kínát. 1959-61-ben a Nagy Menetelés program idején találkozott először a tömeges éhínséggel, a mezőgazdaság kollektivizálása tönkre tette az agráriumot, nagyon sokan haltak éhen. Ő is végigéhezte az iskolaéveit, saját bevallása szerint akkor határozta el, hogy az éhínség  ellen fog dolgozni, erre teszi fel az életét.

Az egyetemen a növények oltása lett a témája. A keresztezés és genetika tiltott terület volt, a Párt ideológusai szerint mindezek metafizikai badarságok voltak. Közben titokban Gregor Mendelt olvasott a növények genetikájáról, aztán 1960-tól fordult a rizs nemesítése felé, mivel ez volt Kína legfontosabb haszonnövénye. A termelők a rizs mennyiségi növelését és ellenállóbb fajtákat várták el, így végigutazta a legnagyobb rizstermelő vidékeket, gyűjtötte a különböző variációkat. 1973-ban Hainan megyében találta meg azokat a fajtákat, amelyekből később előállította a hibrid rizst, amelyet rövid idő alatt eladható termékké fejlesztett. Az általa kitenyészett új hibridek nagyobbak lettek, ellenállóbbak, jobban viselik a sós vizet, az időjárási viszontagságokat és legfőképp nagyobb termést produkáltak és magasabb volt a tápanyag tartalmuk. Az általa kitenyésztett rizsfajták miatt, a kínai rizstermelés  az 1950-es évek 57 millió tonnáról, 2017-re 195 millió tonnára nőtt, így például a farmerek a monokultúrás termelés helyett egyéb haszonnövények felé tudtak fordulni, mint a zöldségek, gyümölcsösök, haltenyésztés. Az emberek jobbat és többet ehettek. Időközben megalapította a Hunnan Hybrid Rice Reseach Centre kutatási központot és nemzetközivé tette a kutatási eredményeit. Mára a világon termelt rizs egy ötöde az Ő hibrid fajtáiból kerülnek ki. Megkapta a World Food Prize díjat, a Kínai Kommunista Párt is kitüntette a legmagasabb állami kitüntetéssel, ettől függetlenül megmaradt annak, aki volt, rizsnemesítőnek, járta a világot, tanította a rizstermelőket. Ma úgy gondolják, legalább 500 millió ember tápláléka az általa nemesített hibrid rizs.

Sokan kérdezték, hogy hogyan sikerült elintéznem, hogy érettségi tétel legyek, de az a helyzet, hogy engem is meglepetésként ért a hír. Évi, a Zápor kertből írt rám, aki civilben tanár a Radnótiban, hogy érettségi tétel lettem. Azonnal lehidaltam, ez nagyon nagy megtiszteltetés, mondtam is anyunak, hogy csak a legnagyobb Magyarok lehetnek érettségi tételek. Ezen jót nevettünk, aztán ijedtemben megosztottam az egészet a Facebook-n. Igazából csak tippelni tudok, hogy történt…

Szerintem úgy lehetett, hogy van egy, az Érettségi Vizsgát Előkészítő Titkos Bizottság, (ÉRTVE-TB), a magyar irodalom élő legjava, akik titokban összegyűlnek a Bakony egy rejtett helyén, gondolom egy volt szovjet rakétasilóban, hogy kitalálják az az évi magyar érettségi tételeket.

Az elmúlt évtizedekben volt néhány érettségi botrány, tudták, nem lehetnek elég óvatosak. Szerintem többrétegű biztonsági protokollt léptettek életbe, például a Minisztérium túszokat szedett a Bizottság tagjainak családtagjai közül, a telefonjukat ünnepélyesen ledarálták a titkos bakonyi bázis bejáratánál, a helyszínt a csőre töltött TEK biztosította, a külső védelmi övezetet pedig, a Honvédség új Leopárd 2 harckocsik védték, statikus lőállásban, toronyig beásva, nyílt tűzparanccsal. Nagyjából így.

Ezek után elkezdődött az ÉRTVE-TB titkos ülése. Jól haladtak a dolgok, ment a munka ezerrel, amikor hirtelen eljutottak, a magyar érettségi tételek, azok számára, akik tanult nyelvként érettségiznek magyarból tételsorhoz. És a 8. oldalon szembe jött a szövegértés feladat. Elhangzottak az ilyenkor szokásos toposzok: Szent István intelmei, Széchenyi, esetleg Hamvas, vagy Ottlik, de valahogy egyik sem volt jó, tanácstalanság volt. És akkor, ma már senki nem emlékszik hogy ki volt, bedobta hogy, „akkor legyen a Rosta, meg a közösségi kertjei”. Hát ez tök jó, mondták az  ÉRTVE-TB tagok, úgy is nyomorult év volt, Covid, meg karantén, meg Zoom oktatás, legyen valami vidámabb, valami új. Ráadásul, ha valaki megbukik az érettségin, simán mondhatjuk, hogy fennakadt a rostán. Mindenki örült és egyetértett, és megszületett A Tétel. Röviddel később, a Bizottság befejezettnek ítélte a munkáját, feloszlatták önmagukat, a túszokat elengedték, a TEK is hazament, a Leopárdok is kifaroltak a lőállásokból és lőszer mentesítették őket.

Az érettségi tételsor meg kiment és utólag Évi szólt a Zápor kertből, hogy benne vagyok.

Nagyjából ennyi.

Az igazi kérdés azonban tényleg az, hogy hogy a frászba keveredtem bele az idei érettségibe?! Ki volt az, aki beajánlott és miért? Ráadásul, hogy emlékezett erre a szövegre? Ez egy tíz évvel ezelőtti nyomtatott újságcikk szövege. Ez volt az első kert, az Első Kis-Pesti Kert. Azóta egy csomó minden történt, lett hat másik kert is. Ma visszatekintve, az nem úgy volt, meg azóta, annyi minden megváltozott, hogy az egész szöveg okafogyott, ma már az egész annyira más. Sokkal jobb, meg rosszabb is persze. Más. Bodóczky István mondaná erre, hogy „Gondolta a fene!” Mármint a kiállítás megnyitón elhangzott szövegekre, vagy erre a helyzetre.

Évi megkérdezte, hogy mik a helyes válaszok a Tételre? Hát lövésem sincs, innen belülről, a mai fejemmel, lehet hogy megbuknék ezen az érettségin.

Megy az idő, talán túl gyorsan is. Öt éves lett az Árnyas kert, nagyon sok minden történt a kertalapítás óta. Jók is, rosszak is, de a kert megvan, szépen működik, minden szezonban fejlődik. Minden ágyásnak van gazdája, nagyon dús, nagyon buja az egész. Így nyár végén is nagyon szép, igazán dísze Kispestnek.

Még sok boldog esztendőt és sikeres szezont a kertnek és a kertészeknek.