Founding of a community garden in the XII. district. January – February

It has been seven months since the establishment of the Böszörményi Road Community Garden in the XIIth district of Budapest, so I thought I would try to go through what happened and what the process of its establishment was like. I will write about the events of the past months in detail.

We have been trying to establish a community garden in the XII district for at least 7-8 years, there have been several negotiations in the past with Mayor Zoltán Pokorni, I have received all kinds of ideas for locations from the Property Management Office, but none of them were suitable for establishing a community garden. The Hegyvidék is one of the few districts in Budapest, where there is simply not a thousand square metres of contiguous open space where an urban garden, a community garden could be established. I have been around the district several times, looking at the courtyards of condominiums, but there simply are none. Most of the district is incredibly built-up, and the rest is suburbs or nature reserves, and there is no open space there either.

In December last year, I was invited to the Mayor’s Office, where I was given a spot in the city, good for the urban garden. This was big news.

The story is that on Böszörményi street, block 20-22 was being redeveloped, two poor quality buildings and all kinds of office buildings, old worthless buildings, but it’s a very big area and very valuable. A new municipally owned building complex was planned, with underground parking (reducing the congested parking on Böszörményi út), shops and service units on the ground floor and apartments above.

There were problems around the demolition, dust, noise, huge heavy machinery moving around, and even a large wall fell on Böszörményi út, fortunately no one was hurt. They managed to get the whole neighbourhood angry, there was public resistance.

The demolition was finished last autumn, the underground garage was dug, but in the meantime there was a war in the neighbourhood, energy prices were very high, inflation was out of control and above all bank lending rates were skyrocketing, the interest rate was around 20%, which completely thwarted the investment, it would be a heavy cost burden to build this building now. They have stopped everything by saying that until external conditions improve, construction will be postponed. However, after the demolition, something had to be done with the empty space, so there should be a temporary car park and a community garden. The car park is a great idea, it has improved the parking problems around Böszörményi Road, and the garden is a great idea too.

That was the area

The first meeting

I was invited to a meeting with Mayor Zoltán Pokorni. The meeting was very well organised.

Summary of the meeting, the circumstances of the establishment of the Böszi garden:

First and foremost, it will be a temporary garden, as soon as the economic situation allows, the bank lending rate will drop significantly, the municipality will continue the investment and the garden will be closed. This should be made clear to all future gardeners. We do not know for how long the garden will be there, but we do know one event for sure, and that is the Garden Closing Party, the Farewell Party. At some point we will say goodbye to this garden.

This includes the next aspect of making the garden relocatable-reusable, in case a space is found somewhere later, i.e. the raised beds can be re-installed in the new location. If there is no new garden, they could be rebuilt in the gardens of schools, kindergartens, condominiums for the use of the residents.

The next important consideration was that the future urban gardeners should be residents of the local area, a neighbourhood community. These are Szoboszlai street, Böszörményi street, Beethoven street and a few others also from the neighbourhood, but they also live 5-10 minutes walking distance.

The project is hosted by Krisztina Fonti, deputy mayor of the city, who has been pushing for the gardens in the past. The construction of the garden was managed by the Urban Development Office. All the other coordination was done by the Green Office, with Emese Décsi as the direct contact person and Zoltán Rózsa, the Office Manager, managing the garden establishment at the organisational level.

The opening was scheduled for May – June, which I felt was a bit short, but as it turned out, it was a reasonable deadline.

On the 1st of January we signed a one year contract, I was in charge of garden management, garden and community coordination, consultancy, and organising the community and gardener part of the construction. Garden establishment.

The area itself, the site of the future garden.

The area looked like a bomb crater, a construction pit, it was just tragic. There was an old photo from the Second World War of a garden being built in a bomb crater, so that’s what I thought of when I first saw the pit. World War II, bomb crater garden, England.

There is a relatively large, flat area where a gravel parking area for 100 cars has been created, and next to it is the pit that has already been dug for the future underground car park. This has been marked as the community garden. The garden will be in a pit on the hill, which also seemed like a joke. The conditions were terrible, it was a net putty. I’ve never seen such an impossible site, it seemed a nice job to do a garden here. At the same time, it is a very well- sunny area, the nature of the pit, gives the garden a natural frame, a boundary. In addition, it is directly connected to the Böszörményi road, so that the future garden is one storey below the road level, which means that people walking along the Böszörményi road can see the garden from above. This is a novelty, the landscape design become very important, and it was foreseeable that the future garden would be a very strong visual element of Böszörményi út. There was no water, clearly tube water should be used. There was no topsoil, it would have to be brought in and it was clear that only high beds were an option.

23. January Launch presentation, first applicants.

The first step was to organise a vision presentation, a public forum about the future garden.  The venue was a large meeting room in the municipality. Posters were put up on the doors of the houses in Szoboszlai, Böszörményi, Beethoven Street. On the posters, we announced the Garden Launch lecture for 23 January.

I have a lot of presentations like this, this is my eighth garden, I can present about the garden very well. Usually 45-50 minutes Power Point presentation and then another 50 minutes for questions and answers. It’s a familiar trend that those who attend the first garden launch presentation tend to be the most dedicated garden members later on, they become the “hard core”, the most active members of the garden.

Fot this event, you will need a sign-up sheet, pens, and by then you should have a rough idea of the community development and education agenda.

The sign-up sheet is needed to start internal communication, in this case an email group, by writing down their name, address, phone number and email address.

Nearly thirty people came, it was good, although at the beginning an angry lady came in and interrupted the beginning of the presentation, but then she left and we had a useful and understandable presentation, and many valuable questions, very positive attitude, hopeful expectation. 21 people signed the attendance sheet, they were automatically added to the list of the members of the garden community. It was particularly funny that several people commented that other municipal projects should organise similar introductory presentations, it would make everyone’s life easier if they were informed.

The first article about the garden was published in the Hegyvidék newspaper. This is the district newspaper, Village Voice. Since then, every fortnightly issue of the newspaper has had an article about the garden, and the newspaper has very correctly traced the birth of the garden, the first season.

Questionnaire and formal application.

I wrote a circular to everyone who registered for the attendance sheet at the Garden Launch and sent a link to a questionnaire.

The questionnaire is a good way to see in advance who the potential gardeners will be, we can ask about motivations, gardening knowledge, age, education. We also asked them to write some introductory sentences and why they want to become community garden members. In addition, an electronic questionnaire like this keeps a strict record of the responses received in the order in which they were completed, so it will be a great help later on when managing the waiting list. The same questionnaire was filled in by all those who applied afterwards. Some summary results from the gardeners.

Age, Occupation, Gardening skills, ect.

Community development and gardening training launched

The coming months were busy, with several strands of garden creation starting to take off.

One part was to work with garden members, community development, or at least to tell the candidates roughly how the garden will work, what the first season will be like, what to expect, what chronology to anticipate, what the major milestones will be. There was also talk about the garden contract, the garden rules and the garden responsibilities. In addition, we voted on the first season’s “bed rental fee”. Every garden has costs, tools, seeds, prints, some costs. These are paid for by the community from a common fund, the garden fund, and we have elected a garden treasurer to manage this.

The teacher was Zsuzsanna Helfné Szabó, a good friend, we have done gardens together before, and it was clear that she would be a well-prepared, determined and good gardener-teacher.

In the following four months, we had eight garden assembly meetings.

Closed concept plan tender

Design is one of the most important early steps for any garden – it will determine its usability, its visual appeal and its community life. Without design, you should not build a community garden and it is important that an experienced landscape architect designs the garden, the urban community garden is a separate chapter within landscape architecture, it is good to have a designer who has designed one or has been a community gardener, knows what expectations and features to look for in the design.

We were in a hurry here, so we invited a closed call for designers who have been involved in community garden projects before.

Design elements:

Broadly speaking, the main design elements of a community garden are: fencing, gate, cargo gate, raised beds, water, water network, water displays, walkways, community space, sandpit, pallet furniture, tool storage, herb bedding, composting, compost bin placement, water drainage. Actually, all these features should be in a kind of harmony. It turns out later that the design task is much more complex than that.

Then there are the local specificities: sunlight and shade, water, accessibility, area,  connection with the outside world and, of course, the visual aspect. A community garden is not a park, not the usual urban green space, but perhaps more complex than that. The designer needs to see this.

Kétszeri Adam’s plan

Adam participated in the Békási kert concept plan competition as a student, sometime around 2012. We did a concept design competition with the Department of Landscape Architecture of the then Corvinus University, it was the “university course week”. That’s when the idea of a horseshoe-shaped bed came up. The U-shaped bed is the main element in Adam’s design, but the plan is rather oversized, especially the community space is missing. In the first concept design exercise, the under-utilised space above the garden was an issue, and Adam designed a bike path for this. This area was later dropped from the design brief.

Ági Szabó’s plan

Ági Szabó has been involved in the design of the Első Kis-Pesti Kert 12 years ago, she is very familiar with the world of community gardens, she knows how these gardens work from her own experience. It was a good project, but Ági had to step down because she had found a job in a landscape architect’s studio.

Orsolya Zita Szalai’s plan

The plan is very crowded, overusing the given area, but the richness of detail, the coordination of the different garden elements comes out well from the concept. It is also important that she has delivered a plan of saleable quality, she makes good use of landscape architect’s design programs, the result is a detailed, well thought-out plan, the work is the mark of a careful designer.

Orsolya Zita Szalai was the next best choice, she took the design process through, and as it turned out, she was a very good choice.

To be continued.

Közösségi kert alapítása a XII. kerültben. Január – február

Budapest XII. kerületében a Böszörményi úti kert alapítás óta eltelt hét hónap, gondoltam tanulságképpen megpróbálok végigmenni, mi is történt, mi volt az alapítás folyamata. Részletekben fogom megírni az elmúlt hónapok történéseit.

A XII. kerületben már legalább 7-8 éve próbálkoztunk kertet alapítani, volt több tárgyalás a múltban Pokorni Zoltán Polgármesterrel, kaptam az Vagyongazdálkodási Irodától mindenféle helyszín ötleteket, de egyik sem volt alkalmas terület közösségi kert alapítására. A Hegyvidék azok kevés kerületek egyike, ahol egyszerűen nincs ezer négyzetméter összefüggő szabad terület, ahol városi kertet, közösségi kertet lehetne alapítani. Bejártam a kerületet többször is, megnéztem társasházak belső udvarait, de egyszerűen nincs. Elképesztően beépített a kerület nagy része, a többi meg kertváros, vagy természetvédelmi terület, oda minek, meg egyébként ott sincs szabad terület.

Tavaly év decemberében kaptam egy meghívást a Polgármesteri Hivatalba, lett hely a városi kertnek. Ez nagy hír volt.

A történet annyi, hogy a Böszörményi úton, a 20-22-s háztömböt szanálták, két rossz minőségű épület és mindenféle irodaházak, régi értéktelen épületek voltak ott, viszont nagyon nagy terület és nagyon értékes is. Egy új önkormányzati tulajdonú épületkomplexumot terveztek megvalósítani, mélygarázzsal (csökkentve a Böszörményi úti zsúfolt parkolást), üzletek és szolgáltató egységek a földszinten, és felette lakások.

Voltak gondok a bontás körül, por, zaj, hatalmas-nehéz gépek mozogtak, sőt egy nagydarab fal rá is dőlt a Böszörményi útra, szerencsére nem sérült meg senki. Sikerült magukra haragítani a teljes környéket, volt lakossági ellenállás ezerrel.

Őszre végeztek a bontással, kiásták a mélygarázs helyét, azonban lett közben egy háború a szomszédban, az energia árak is nagyon durvák lettek, elszabadult az infláció és legfőképp a banki hitelkamatok az egekbe szöktek, 20% körüli a hitelkamat, ez teljesen keresztbe tett a beruházásnak, ráfizetés lenne most megépíteni ezt az épületet. Leállítottak mindent azzal, hogy amíg a külső körülmények nem javulnak, az építkezést elhalasztják. Viszont a bontás után az üres területtel valamit kezdeni kellett, legyen hát ideiglenes parkoló és közösségi kert. A parkoló nagy ötlet, sokat javított a Böszörményi út környéke parkolási gondjain, a kert meg, hát az is.

Január

Az első megbeszélés

Ekkor hívtak meg egy megbeszélésre Pokorni Zoltán polgármesterhez. Nagyon jól szervezett megbeszélés volt, lényegre törő és pontos.

A megbeszélés összegzése, a kert alapítás körülményei:

Az első és legfontosabb, hogy ez egy ideiglenes kert lesz, amint a gazdasági helyzet megengedi, a banki hitelkamat jelentősen csökken, az önkormányzat folytatni fogja a beruházást, a kert pedig megszűnik. Ezt a legelején tisztázni kell minden jelentkezővel. Azt nem tudni, meddig lesz ez a kert, viszont egy eseményt biztosan tudnunk, ez a Kertzáró, Búcsúparti lesz. Valamikor el fogunk búcsúzni ettől a kertünktől, Volt egy farmom Afrikában… jó film volt, valami hasonló.

Ehhez tartozik a következő szempont, hogy a kert átköltöztethető-újrahasznosítható legyen, később hátha valahol mégis találnak helyet, vagyis az emelt ágyások újra felállíthatóak legyenek az új helyszínen. Ha nem lesz új kert, akkor iskolák, óvodák, társasházak kertjében lehessen újraépíteni őket az ott lakók használatára. 

A következő fontos szempont az volt, hogy a leendő városi kertészek a közvetlen környék lakói legyenek, szomszédsági közösség. Ez a Szoboszlai utca, Böszörményi út, Beethoven utca és még néhányan ugyancsak a környékről, de ők is 5-10 perc sétára laknak. 

A projekt gazdája Fonti Krisztina alpolgármester lett, Ő egyébként már korábban is nagyon forszírozta a kertek ügyét. A kert építését a Városfejlesztési Iroda menedzselte. Az összes többi koordinációt a Zöld Iroda végezte, az irodán belül Décsi Emese lett a közvetlen kapcsolattartó és Rózsa Zoltán Irodavezető kezelte szervezet szinten a kertalapítást.

Május – júniusra lőtték be a megnyitót, ezt egy kicsit rövidnek éreztem, de mint utóbb kiderült tartható volt a határidő.

Január elsejével egy éves szerződést kötöttünk, kertvezetés, kertkoordináció, tanácsadás, az építésen a közösségi és kertész rész megszervezése lett a dolgom. Kertalapítás. Az építést hála az égnek nem én csináltam.

Maga a terület, a leendő kert helye.

A terület úgy nézett ki, mint egy bombakráter, egy építkezési gödör, egyszerűen tragikus volt. Volt egy régi fotó a második világháborúból, amelyen egy kert látható, amit egy bombakráterben alakítottak ki, hát körülbelül ez jutott az eszembe amikor először láttam a gödröt.

Van egy viszonylag nagy, sík terület, ahol 100 autónak elegendő kavicsos parkolót alakítottak ki, és mellette a már kiásott gödör a leendő mélygarázs helye. Ez lett kijelölve a közösségi kertnek. A Hegyvidéken egy gödörben lesz a kert, ez is viccesnek tűnt. Rettenetes állapotok voltak, nettó sitt volt az egész. Soha ennyire lehetetlen helyszínnel nem találkoztam, szép feladatnak tűnt ide kertet csinálni. Ugyanakkor egy nagyon jól benapozott terület, a gödör jellege, a rézsűk miatt van egy természetes kerete, határa a kertnek. Ráadásul közvetlenül kapcsolódik a Böszörményi útra, úgy, hogy a leendő kert az út szinttől egy emelet mélységben van, vagyis a Böszörményi úton sétálók rálátnak a kertre, magasból átlátják az egészet. Ez újdonság, nagyon fontossá vált a tájépítészeti tervezettség, előre tudható volt, hogy a leendő kert nagyon erős vizuális eleme lesz a Böszörményi útnak. Víz nem volt, egyértelműen hálózati vizet kell használni. Termőföld semmi, azt is hozatni kell és egyértelmű volt, hogy csak magas ágyások jöhetnek szóba.

Január 23. Kertindító prezentáció, az első jelentkezők.

Első lépésben egy vízió bemutató prezentációt, lakossági fórumot kellett szervezni.  A helyszín az önkormányzat egyik nagy tárgyalója lett. Plakátokat helyeztünk ki a Szoboszlai, Böszörményi, Beethoven utcai házak kapujába. A plakátokon meghirdettük a Kertindító előadást január 23.-ra.

Ilyen prezentációm sok van, ez lett a nyolcadik kertem, prezentálni a kertről nagyon tudok. Általában 45-50 perc Power Point prezentáció és utána még 50 perc a kérdésekre-válaszokra. Az már ismerős jelenség, hogy akik megjelennek az első kertindító előadáson, később ők szoktak lenni a legelhivatottabb kerttagok, belőlük válik a későbbi „kemény mag”, a kert legaktívabb tagjai.

Kell jelentkezési ív, tollak, és addigra nagyjából tudni kell a közösségfejlesztés és oktatás menetrendet. A jelentkezési ív arra kell, hogy el tudjuk indítani a belső kommunikációt, ebben az esetben egy elektronikus levelezési csoportot, felírták a nevüket, lakcímet, telefonszámot és e-mail címet.

Közel harmincan eljöttek, jó volt, bár az elején bejött egy dühös néni, és megzavarta az előadás elejét, de aztán elment és volt egy hasznos és érthető előadás, és sok értékes kérdés, nagyon pozitív hozzáállás, reményteli várakozás. 21 fő írta alá a jelenléti ívet, ők automatikusan felkerültek a kerttagok listájára. Az külön vicces volt, hogy többen megjegyezték, hogy a többi önkormányzati projektnek is hasonló bemutatkozó előadást kellene szervezni, könnyebb lenne mindenki élete, ha informálva lennének.

Megjelent az első cikk a kertről, a Hegyvidék újságban. Ez a kerületi újság, Village Voice. Azóta minden kéthetente megjelenő lapszámban volt cikk a kertről, nagyon korrekten végigkövette az újság a kert születését, az első szezont.

Kérdőív és hivatalos jelentkezés.

Körlevelet írtam mindenkinek, aki a Kertindító előadáson regisztrált a jelenléti ívre, és küldtem egy linket  egy kérdőívhez.

A kérdőív egy jó módszer ahhoz, hogy előre lássuk, kik lesznek a leendő kertészek, motivációkra tudunk rákérdezni, kertészismeretekre, életkorra, végzettségre. Kértük még, hogy írjanak néhány bemutatkozó mondatot, és hogy miért akarnak közösségi kert tagok lenni. Ráadásul egy ilyen elektronikus kérdőív szigorúan kitöltési sorrendben rögzíti a beérkezett válaszokat, így később a várakozó lista kezelésénél is nagy segítség lesz. Ugyanezt a kérdőívet töltötte ki minden utólag jelentkező is. Néhány összefoglaló eredmény a kertészekről.

Február

Közösségfejlesztés és kertészoktatás indítása

Az elkövetkező hónapok zsúfoltak voltak, több szálon kezdett el működni a kertalapítás.

Az egyik rész a kerttagokkal való foglalkozások, közösségfejlesztés, vagy legalábbis elmondani a jelentkezőknek, hogy körülbelül, hogyan fog működni a kert, milyen lesz az első szezon, mire számítsanak, milyen kronológiát lehet előre látni, mik lesznek a főbb mérföldkövek. Továbbá szó volt a kertszerződésről,a kertszabályokról, és a kertszerepekről is. Emellett megszavaztuk az első szezon “ágyásbérleti díjat”. Minden kertben vannak költségek, szerszámok, magok, nyomtatások, sok költség. Ezeket egy közös kasszából fizeti a közösség, ez a kertpénztár, ennek kezelésére választottunk kertpénztárost is.

Az oktatást Helfné Szabó Zsuzsanna végezte, régi jó barát, csináltunk már közösen kertet, pontosan tudható volt, hogy egy felkészült, határozott, jó kertész-tanár lesz az oktató.

A következő hónapokban volt négy kertgyűlés, négy kertészoktatás, utána még az ültető nap előtt közösen megnéztük az addigra elkészült kertet, majd másnap ültetőnap.

Zár körű koncepcióterv pályázat

Minden kertnek a tervezettség az egyik legfontosabb korai lépése, ez fogja meghatározni a használhatóságot, a látványt, a közösségi életet. Tervezettség nélkül ne építsünk közösségi kertet és az is fontos, hogy gyakorlott tájépítész tervezze a leendő kertet, a városi-közösségi kert külön fejezet a tájépítészeten belül, jó ha olyan tervezi, aki tervezett már ilyet, vagy volt már közösségi kerttag, tudja milyen elvárások, milyen funkciókra kell odafigyelni a tervezés során.

Itt eléggé sietni kellett, ezért zárt körű meghívásos pályázatra hívtunk meg tervezőket, akik már korábban részt vettek közösségi kert projektben.

Tervezési elemek:

Nagy általánosságban egy közösségi kertnél ezek a főbb tervezési elemek: kerítés, kapu, teherkapu, emelt ágyások, víz, vízhálózat, vízkiállások, járófelületek, közösségi tér, homokozó, raklap bútorok, szerszámtároló, fűszerágyás, komposztálás, komposztálók elhelyezése, víz szikkasztás. Igazából ezeknek a funkcióknak egyfajta harmóniát kell adni. Később kiderül, hogy ennél sokkal összetettebb a tervezési feladat.

Ezek után jönnek a helyi sajátosságok: benapozottság, víz, megközelíthetőség, terület, árnyék, kapcsolat a kerten kívüli világgal és persze a látvány. Egy közösségi kert nem park, nem a megszokott városi zöldfelület, annál talán összetettebb. A tervezőnek ezt látnia kell.

Az is nagyon fontos, hogy több koncepcióból tudjon választani a Megrendelő, begyűjteni kreativitást, jó meglátásokat. Miután a Megrendelő megvásárolja a koncepció terveket, ezek szabadon vegyíthetők, másrészt az első impresszió szinte soha sem a végső terv, addig még nagyon sokat kell csiszolni az ötleten, el kell jutni addig, hogy a megrendelő, a kivitelezők és a leendő kertészek számára is elfogadható legyen. A koncepció tervnek is megvan az értéke, a tervezőket illik megfizetni. Nem kidolgozott tervekről van szó, hanem koncepciókról. Ehhez előtte összeállítottuk a követelmény listát, a tervezési elemeket, a kaptak a helyszínről egy megközelítőleg jó helyszínrajzot, a főbb megrendelői szempontokat. Több tervezőt is kerestünk, végül hárman vállalták a koncepcióterv elkészítését. A tervezőket, vagy régről ismertem, vagy a régi Corvinus Egyetem, ma MATE Tájépítész kar ajánlotta őket, végül mindegyikük jó és érdekes anyagot adott le.

ABC sorrendben a leadott koncepció tervek. Csak a kert koncepcióterveket mutatom be, ennél sokkal összetettebb terveket, leírásokat kaptunk.

Kétszeri Ádám terve

Ádám még egyetemistaként vett részt a Békási kert koncepcióterv pályázaton, valamikor 2012 körül. Az akkori Corvinus Egyetem Tájépítész tanszékkel csináltunk egy koncepciótervezési pályázatot, ez volt az akkori “egyetemi kurzushét”. Ekkor vetődött fel a patkó alakú ágyás, mint ötlet. Ádám tervében az U alakú ágyás a fő elem, viszont eléggé elnagyolt a terv, főleg a közösségi tér hiányzik belőle. Az első koncepció tervezési feladatnál még kérdés volt a kert fölötti kihasználatlan terület, erre Ádám egy bringapályát tervezett. Ez a terület később kiesett a tervezési feladatból.

Szalai Orsolya Zita terve

Nagyon zsúfolt, az adott területet túlhasználó a terv, viszont a részletgazdagsága, a különböző kerti elemek összehangolása jól jön ki a koncepcióból. Az is fontos, hogy eladható minőségű tervet adott le, jól használja a tájépítész tervező programokat, részletgazdag, végiggondolt tervet lett a végeredmény, gondos tervezőre vall a munka.

Szabó Ági terve

Szabó Ági már már az Első Kis-Pesti Kert tervezésében is részt vett 12 évvel ezelőtt, nagyon otthon van a közösségi kertek világában, tudja, hogyan működnek ezek a kertek, saját tapasztalatból. Jó volt ez a terv is, azonban Ági közben elhelyezkedett egy Tájépítész tervezőirodában és így visszalépett a feladattól.

Szalai Orsolya Zita lett a befutó ezek után, Ő vitte végig a tervezési folyamatot, mint utóbb kiderült nagyon jól jártunk vele.

Folytatás következik.

Tegnap nagy szerencsénk volt az időjárással, a szombat esőmentes volt, lehetett ültetni. Már csütörtök este meghozták a megrendelt palántákat, ezt már a közösség maga szervezte, nagyon jó, sok ilyen lesz még a következő hónapokban. Az otthon neveltek palánták is már elég erősek voltak a kiültetéshez, minden adva volt, hogy az előre megbeszélt napon végre földbe kerüljenek a növények. Sokan már elkészítették az ágyásuk ültetési tervét, illetve eljött Zsuzsa is, minden kerttagnak tanácsokat adott a növények elhelyezésével, elültetésévél kapcsolatban. 34 ágyás, Zsuzsának jó sok dolga volt, minden ágyáshoz odament és a a kertésszel a palántákat rakosgatták a megfelelő helyre, olyan volt, mint valami fura sakk, ahol a palánták a bábuk és az ágyás a patkó alakú tábla. Bár ez nem sakk, inkább a Go játékra illik jobban.

Az ültetéssel párhuzamosan megtörtént a kert kulcsok kiosztása, mostantól minden kerttagnak saját kulcsa van, akkor járnak a kertbe kertészkedni, amikor akarnak.  Felosztottuk a közös művelésű területeket is, bár ez még egy kicsit ad-hoc ment, a következő kerttalálkozón ezt még véglegesíteni kell. Összeraktuk a komposztládákat is, viszont a komposzt oktatás még kimaradt, ezt nem sokára megejtjük.

Most lesz egy hét pocsék idő, esni fog és borult lesz az ég, kicsit aggódom, hogy a növények ezt kibírják.

Az elkövetkező időszak fontosabb feladatai lesznek a raklapbútorok építése, ki kell találni a kerttáblát, a támogatók táblát és a kertlátogatóknak szóló kertszabályok táblát is. Most az ültető napon is sokan bejöttek, körbenéztek kérdezgettek, kell egy Látogatók szabályok tábla. Nemsokára kikerülnek a napvitorlák is a kertbe, kellenek nagyon mert nyáron kell árnyékolás a homokozó és a közösségi tér fölé, a kert nagyon benapozott, pokoli meleg lesz a nyári kánikulákban.

Kell még vásárolnunk a kertbe slagokat, esetleg dézsákat a csapok alá, és az egyik kerttag ígért ponyvát a homokozóra, már így is megtalálták a helyi macskák a kertet.

Még sokat fogunk ültetni: lesz egy virágos rész a bejárat mellé, meg más helyekre is. Amivel még sokat kell dolgoznunk az a rézsű, oda virágos rétet tervezünk, hogy eltakarjuk a jutahálóval megerősített ferde falakat. Minden esetre megszórtam napraforgó és dísznapraforgó magokkal, ha megmaradnak és kikelnek, azok szép képet fognak mutatni.

Ez volt az első igazi kertésznap, sokat haladtunk, de ez még azért az eleje, sok dolog van még.

Ültető nap lesz a Böszi kertben (Böszörményi úti közösségi kertben) és fűszernövényeket kértem az Első Kis-Pesti kertből, gondoltam jó lenne ha a fűszerkert eleve tövekről indulna. Tegnap nem volt annyira pocsék időjárás, mint ma, kimentem kispestre. Mária várt a kertben, itt a képen épp térdig áll a fűszerágyásban

Bár még nagyon az eleje a szezonnak, mégis szépen fejlődik minden, május közepéhez képest jól néz ki a kert. Ez a fűszerkert.

Az ágyások is mind nagyon szépen be vannak ültetve, látszik, hogy az elmúlt hetekben volt elég napsütés, szépen fejlődnek a növények.

Az nagyon tetszik, hogy nem csak a haszonnövényekre fókuszálnak, hanem a virágok és dísznövények is elszaporodtak az elmúlt években.

Teljesen kialakult a közösségi tér, persze 11 év alatt illendő is. A közösségi tér, minden, ami nem növény a kertben. A kertben 90% közösségi élmény, 10 % kertészkedés. Ehhez infrastruktúra kell. Ezek azok…

Ezektől viszont lehidaltam..

Holnap viszont a Böszi kertben lesz kertindító nap, Ültető nap. Ez az első igazi kertben töltött napunk, az elmúlt hónapok rákészülése, oktatások, kertgyűlések, a tervezési folyamat, a kert építésének követése, holnap válik valósággá, holnap rugaszkodunk el a rajtkőről. Indul a kert. Izgalmas lesz, remélem nem fog esni. A kerttagok megrendeltek egy csomó palántát, én is leraboltam az EKPK-t fűszernövényekkel, ha esik, ha fúj, de inkább ha süt a nap, holnap ültetünk.

Ez a néhány kép nem tudja visszaadni azt a biológiai gazdagságot és sokszínűséget, amit a EKPK mutat, ezek csak hópihék a jéghegy csúcsán. Elképesztő, hogy egy kert hova képes fajulni röpke 11 év alatt, a városban.

Öt év szünet után, újra kertet fogok csinálni. Volt itt Covid, meg karantén, az elmúlt időszak teljesen alkalmatlan volt a kertalapításokra. Most viszont elindul egy új városi kert a XII. kerületben.

A Hegyvidék Önkormányzattal évek óta próbáltunk közösségi kertet alapítani a kerületben, azonban nincs erre megfelelő földterület. Bár a kerület nagy része zöldövezet, természetvédelmi terület, a lakóövezetek annyira beépítettek, hogy nincs szabad ezer négyzetméteres terület városi kertet alapítani.

Az Önkormányzat néhány évvel ezelőtt belekezdett a Böszörményi út 20-22. telken egy beruházásba, többfunkciós épület, mélygarázs, csökkenteni a Böszörményi út és környéke parkolási gondjait, az utcaszinten üzletek, szolgáltató helységek, az emeleteken pedig lakások, irodák. Amikor a fejlesztésnek elindították, minden biztató volt, a beruházás értékállónak és hasznosnak tűnt, aztán kitört a Covid, majd jött a szomszédban egy háború, nagyon gyorsan átalakultak a viszonyok.

A beruházást halasztani kell, most nem olyan a gazdasági környezet, hogy jó szívvel neki lehetne indulni, ezért döntött az Önkormányzat úgy, hogy amíg a válság el nem múlik, halasztják az építkezést, ám addig is hasznosítani kellene a területet, legyen hát parkoló és közösségi kert. A most induló közösségi kertben, minden kertésznek tudatában kell lennie, hogy nem örök a kert, amint lehetőség adódik, újra indul a beruházás és a kertnek akkor vége lesz.

Most egy évre kötünk szerződést a leendő kertészekkel, aztán ha nem javul a gazdaság helyzete talán még egy évre és így tovább. Az a furcsa helyzet, hogy bár fontos és hasznos a közösségi kert és a városzöldítés, mi mégis azért drukkolunk, hogy felszámoljuk a kertet és folytatódjon az építkezés, mert az azt fogja jelenteni, hogy elmúltak a gondok, újra virágzik a gazdaság. Valahol fura kettősség ez, az egyik oldalról jó, hogy van közösség és kert, miközben arra várunk, hogy le lehessen rombolni a kertet, hogy utat adjunk a prosperitásnak. Érdekes egy helyzet.

A kert és az ágyások nem vesznek kárba, már a tervezésnél figyelembe veszik a tájépítészek, hogy később az ágyásokat újrahasznosítsuk, új helyen fognak tovább működni. Vagy találunk a kerületen belül új helyszínt, ahová át tudjuk költöztetni őket és lesz egy új közösségi kert, vagy vállalkozó társasházak kertjébe kerülnek, oda ahol vállalják, hogy növényeket nevelnek, esetleg iskolák kertjébe. Ez még nem dőlt el.

Ennek a kertnek nem látjuk előre a történetét, egyet viszont biztosra tudunk, néhány év múlva lesz egy Záró buli, ahol elbúcsúzunk a kerttől és félig meddig a közösségtől, felszámoljuk a kertet és visszaadjuk a területet az Önkormányzatnak. Ez egy fix időpont, biztos, hogy el fog jönni, azt nem tudjuk mikor, de eljön.

A jelen pillanatban elég rosszul néz ki a telek, igazi rom, sitt, még egyik kertem sem indult ennyire az alapokról. Utoljára talán 1945 januárjában nézett ki a környék és Budapest hasonlóan leromboltnak. Innen indul a kert, de tavaszra ez sokat fog változni. A tájépítészek gőzerővel tervezik a leendő kertet, és tavasszal a lehető leggyorsabban meg fog épülni és közben, ahogy szokott, lesznek kertészoktatások, kertgyűlések, az ágyások és a kertkulcsok kiosztása és el fog indulni a szezon, lesz sok növény, termés és közösség. Ahogy az ilyen kertekben lenni szokott.

A kert története kicsit előbb kezdődött, úgy 12 évvel ezelőtt levelet írtam minden budapesti kerületi polgármesternek, hogy vágjunk bele a közösségi kertalapításba. Ez akkor egy ismeretlen, még kipróbálatlan kezdeményezés volt, sokaknak tetszett, de egyedül a kispesti önkormányzat vette a fáradságot, hogy úttörőkét elsők legyenek, ők alapítsák meg Magyarországon az első önkormányzati közösségi kertet. Köszönet ezért Gajda Péter polgármesternek, Lipcsey Szabolcs akkori főkertésznek, a ZöldPorgram Iroda munkatársainak, a képviselőtestületnek és mindenkinek, akik segítették a kert megalakulását.

Elindult a tervezés, majd az építkezés, közben magunk is elkezdtük kialakítani a közösség kereteit, kertgyűléseket tartottunk, nevet választottunk, elfogadtuk a kertszabályokat, volt kertész tanfolyam és tervezése az első szezonnak. Jó érzés erre visszagondolni, minden új volt, minden kipróbálatlan, azt hiszem mindenkit magával ragadott a kezdeményezés újszerűsége, végtelen jóindulattal és várakozással telve tekintettünk egymásra, a kertre és a jövőre. Valami mást, újat csináltunk ebben a városban, erre lehetett büszkének lenni, fontos volt a kert és fontos volt a közösség is.

Az első szezonnak éltünk, mindent akartunk azonnal, bútorokat építeni, szerszámtárolót szerezni, virágágyást és fűszerkertet kialakítani. Az első évben gyönyörű volt a kert, az újságírók, a televíziós stábok egymásnak adták a kilincset, nagy volt a sajtónk és közben a környék lakói is elfogadták a kertet, belakták a külső közösségi teret, ismertté vált a városban az Első Kis-Pesti Kert neve. Akkor azt hittem ennél már nem lehet jobb, pedig dehogy, évről évre szebb lett a kert, kiteljesedett a vegetáció, összeszokott a közösség is, új programokat találtunk ki, kicsit cserélőtek a kerttagok is.

Közben Kispesten sorra alakultak a városi kertek, az Aranykatica kert volt a második, majd a Zengő kert, utána pedig az Árnyas kert. Az Önkormányzat ráérzett az életminőség javító hatásaira a kerteknek, az Első Kis-Pesti Kert bebizonyította, hogy ez egy jó befektetés, sokszorosan megtérülő hasznokat hajt, szebb és jobb lett a világ, egy kicsit.

Tíz év hosszú idő az ember életében, a kert életében is, csak valahogy a kert nem öregszik, egyre szebb és gazdagabb lesz, egyre mélyebb gyökereket ereszt, nem csak a talajba, de mindannyiunk életébe, és csak ad és ad, mindenkinek.

Köszönöm minden városi kertésznek a munkáját, az odaadását és lelkesedését a kert ügye iránt, és külön köszönöm Nagy Máriának, hogy motorja volt az elmúlt tíz évben az Első Kis-Pesti Kertnek. A kertek végül is az emberekről szólnak, rólunk, akik műveljük őket.

Még sok boldog évet kívánok az Első Kis-Pesti Kertnek és a kertészeinek.

Rosta Gábor

És fájni fog? –kérdeztem Miklóst, középiskolai jó barát, református lelkész lett, jobban ért az ilyenekhez, mint én.
– Igen, fájni fog!

Gyuri bácsi nagyra tartotta közösségünket, az egymásra figyelést, törődést, segítségnyújtást, amit a mi közösségünk tanúsít. Összeismerkedett Rosta Gáborral, a kert alapítójával, sokat beszélgettek.

91 éves korában, május 20.-n meghalt Yuan Longping kínai botanikus, rizsnemesítő. Egy itthon nem igen ismert, végtelenül érdekes ember és életút. Kína az elmúlt kilencven évben, történetének meglehetősen zűrzavaros korát élte, népességrobbanástól különböző politikai rendszerek és háborúk sorát, és persze éhségjárványok sorát, háborúk okozta éhínségek, rossz gazdaságpolitika, vagy egyszerűen meggondolatlan politikai kampányok miatt bekövetkezett tömeges éhhalálok. Nem volt egyszerű a történelmük, persze kinek volt az…

Pekingben született, mondanánk városi fiú volt, de mégis vidékre vágyott, ezen belül is a rizs nemesítés lett a szenvedélye. Mezőgazdasági iskolát végzett, abban az időben, amikor a Mao-i ideológia irányította Kínát. 1959-61-ben a Nagy Menetelés program idején találkozott először a tömeges éhínséggel, a mezőgazdaság kollektivizálása tönkre tette az agráriumot, nagyon sokan haltak éhen. Ő is végigéhezte az iskolaéveit, saját bevallása szerint akkor határozta el, hogy az éhínség  ellen fog dolgozni, erre teszi fel az életét.

Az egyetemen a növények oltása lett a témája. A keresztezés és genetika tiltott terület volt, a Párt ideológusai szerint mindezek metafizikai badarságok voltak. Közben titokban Gregor Mendelt olvasott a növények genetikájáról, aztán 1960-tól fordult a rizs nemesítése felé, mivel ez volt Kína legfontosabb haszonnövénye. A termelők a rizs mennyiségi növelését és ellenállóbb fajtákat várták el, így végigutazta a legnagyobb rizstermelő vidékeket, gyűjtötte a különböző variációkat. 1973-ban Hainan megyében találta meg azokat a fajtákat, amelyekből később előállította a hibrid rizst, amelyet rövid idő alatt eladható termékké fejlesztett. Az általa kitenyészett új hibridek nagyobbak lettek, ellenállóbbak, jobban viselik a sós vizet, az időjárási viszontagságokat és legfőképp nagyobb termést produkáltak és magasabb volt a tápanyag tartalmuk. Az általa kitenyésztett rizsfajták miatt, a kínai rizstermelés  az 1950-es évek 57 millió tonnáról, 2017-re 195 millió tonnára nőtt, így például a farmerek a monokultúrás termelés helyett egyéb haszonnövények felé tudtak fordulni, mint a zöldségek, gyümölcsösök, haltenyésztés. Az emberek jobbat és többet ehettek. Időközben megalapította a Hunnan Hybrid Rice Reseach Centre kutatási központot és nemzetközivé tette a kutatási eredményeit. Mára a világon termelt rizs egy ötöde az Ő hibrid fajtáiból kerülnek ki. Megkapta a World Food Prize díjat, a Kínai Kommunista Párt is kitüntette a legmagasabb állami kitüntetéssel, ettől függetlenül megmaradt annak, aki volt, rizsnemesítőnek, járta a világot, tanította a rizstermelőket. Ma úgy gondolják, legalább 500 millió ember tápláléka az általa nemesített hibrid rizs.

Sokan kérdezték, hogy hogyan sikerült elintéznem, hogy érettségi tétel legyek, de az a helyzet, hogy engem is meglepetésként ért a hír. Évi, a Zápor kertből írt rám, aki civilben tanár a Radnótiban, hogy érettségi tétel lettem. Azonnal lehidaltam, ez nagyon nagy megtiszteltetés, mondtam is anyunak, hogy csak a legnagyobb Magyarok lehetnek érettségi tételek. Ezen jót nevettünk, aztán ijedtemben megosztottam az egészet a Facebook-n. Igazából csak tippelni tudok, hogy történt…

Szerintem úgy lehetett, hogy van egy, az Érettségi Vizsgát Előkészítő Titkos Bizottság, (ÉRTVE-TB), a magyar irodalom élő legjava, akik titokban összegyűlnek a Bakony egy rejtett helyén, gondolom egy volt szovjet rakétasilóban, hogy kitalálják az az évi magyar érettségi tételeket.

Az elmúlt évtizedekben volt néhány érettségi botrány, tudták, nem lehetnek elég óvatosak. Szerintem többrétegű biztonsági protokollt léptettek életbe, például a Minisztérium túszokat szedett a Bizottság tagjainak családtagjai közül, a telefonjukat ünnepélyesen ledarálták a titkos bakonyi bázis bejáratánál, a helyszínt a csőre töltött TEK biztosította, a külső védelmi övezetet pedig, a Honvédség új Leopárd 2 harckocsik védték, statikus lőállásban, toronyig beásva, nyílt tűzparanccsal. Nagyjából így.

Ezek után elkezdődött az ÉRTVE-TB titkos ülése. Jól haladtak a dolgok, ment a munka ezerrel, amikor hirtelen eljutottak, a magyar érettségi tételek, azok számára, akik tanult nyelvként érettségiznek magyarból tételsorhoz. És a 8. oldalon szembe jött a szövegértés feladat. Elhangzottak az ilyenkor szokásos toposzok: Szent István intelmei, Széchenyi, esetleg Hamvas, vagy Ottlik, de valahogy egyik sem volt jó, tanácstalanság volt. És akkor, ma már senki nem emlékszik hogy ki volt, bedobta hogy, „akkor legyen a Rosta, meg a közösségi kertjei”. Hát ez tök jó, mondták az  ÉRTVE-TB tagok, úgy is nyomorult év volt, Covid, meg karantén, meg Zoom oktatás, legyen valami vidámabb, valami új. Ráadásul, ha valaki megbukik az érettségin, simán mondhatjuk, hogy fennakadt a rostán. Mindenki örült és egyetértett, és megszületett A Tétel. Röviddel később, a Bizottság befejezettnek ítélte a munkáját, feloszlatták önmagukat, a túszokat elengedték, a TEK is hazament, a Leopárdok is kifaroltak a lőállásokból és lőszer mentesítették őket.

Az érettségi tételsor meg kiment és utólag Évi szólt a Zápor kertből, hogy benne vagyok.

Nagyjából ennyi.

Az igazi kérdés azonban tényleg az, hogy hogy a frászba keveredtem bele az idei érettségibe?! Ki volt az, aki beajánlott és miért? Ráadásul, hogy emlékezett erre a szövegre? Ez egy tíz évvel ezelőtti nyomtatott újságcikk szövege. Ez volt az első kert, az Első Kis-Pesti Kert. Azóta egy csomó minden történt, lett hat másik kert is. Ma visszatekintve, az nem úgy volt, meg azóta, annyi minden megváltozott, hogy az egész szöveg okafogyott, ma már az egész annyira más. Sokkal jobb, meg rosszabb is persze. Más. Bodóczky István mondaná erre, hogy „Gondolta a fene!” Mármint a kiállítás megnyitón elhangzott szövegekre, vagy erre a helyzetre.

Évi megkérdezte, hogy mik a helyes válaszok a Tételre? Hát lövésem sincs, innen belülről, a mai fejemmel, lehet hogy megbuknék ezen az érettségin.

Megy az idő, talán túl gyorsan is. Öt éves lett az Árnyas kert, nagyon sok minden történt a kertalapítás óta. Jók is, rosszak is, de a kert megvan, szépen működik, minden szezonban fejlődik. Minden ágyásnak van gazdája, nagyon dús, nagyon buja az egész. Így nyár végén is nagyon szép, igazán dísze Kispestnek.

Még sok boldog esztendőt és sikeres szezont a kertnek és a kertészeknek.

Érdekes cikk a New York Times online oldalán, a második világháborús Győzelem kertek mozgalmat elemzi. A legfontosabb megállapítás, hogy alapvetően nem civil kezdeményezések voltak a válságkertek, hanem az önkormányzatok, az állam és a nagyvállalatok által támogatott és szervezett mozgalom.

Elképesztő eredményeket értek el, 1942-re, az amerikai polgárok előállították a saját zöldség, gyümölcs szükségleteik kétharmadát, így stratégiai mennyiségű, nagyüzemi mezőgazdasági terményt tudtak felszabadítani a hadsereg és az export számára. Számos nagyvállalati érdek fűződött a Győzelem kertek mozgalom sikeréhez, ezért fektettek pénzt és energiát ők is kezdeményezésbe. Úgy nevezik, hogy Top to Down movement, felülről szervezett mozgalom. Ráadásul adóból levonható volt a támogatás.

Érdekes, hogy mekkora volt a hatása a mozgalomnak az egyének étkezésére és életvitelére. Soha az amerikaiak ennyire jól tervezett, ennyire egészséges étrendet nem követtek, mint a háborús években.

Majd jöttek a békeévek és a Győzelem kertek teljesen eltűntek, az amerikaiak meg átálltak, a konzerv ételekre, a szezonmentes ellátásra, a gyors ételekre. Ekkor ugrott meg a cukorfogyasztásuk, ekkor kezdtek  „elzsírosodni” az ételeik.

A Győzelem kertek mozgalom adott egy „Mi fogunk győzni, nekem is részem van a Győzelemben!” érzést, minden amerikai tett a győzelemért, akár harcoló katonaként, akár hajókat összeszegecselő munkásasszonyként, akár az ágyását művelő városi kertészként.

A mostani Covid járvány alatt, a kezdődő gazdasági visszaesés közepette, semmiféle közösségi érzés nincs, hiányzik vízió arról, hogy ki is az ellenség és milyen lesz a Győzelem?

New York Times, Victory Gardens Were More About Solidarity Than Survival

Interjút adtam a TopAgrár magazinnak a városi kertekről és a lehetséges válságkertekről.

Szép cikk lett belőle, köszönöm a lehetőséget. Itt olvashatod el:

varosi_kert_termeldmegmagadnak

Még a múlt héten megkértem a városi kertek kertészeit, hogy küldjenek karantén képeket a kertekről, a karantén kertészkedésről. Sok jó kép jött, ezekből válogattam. Akiét kihagytam az ne haragudjon, nagyon sok képet kaptam. A jövő hét végre megint teljesen mások lesznek a kertek, ez a hétvégi eső nagyon jót fog tenni nekik.

Árnyas kert képek

Békási kert képek

Zápor kert képek

Első Kis-Pesti Kert

A Nagy Covid pánikban elsikkadt, hogy a múlt héten volt 50 éve, az Apollo 13 balvégzetű űrutazás, amikor a szerviz modulban történt robbanás miatt tönkrement az űrhajó, ezzel a ronccsal kellett megkerülni a Holdat, visszajutni a Földig és épségben hazahozni a legénységet. Fél évszázada mindenki a híreket leste, új tudományos fogalmakat tanult, volt vészhelyzet és kommunikációs káosz, és volt egy nagyszámú tudós-mérnök csapat, akik megfeszített munkával épségben lehozták a legénységet a földre. A legsikeresebb kudarc a NASA történetében. Ezek a tudósok, a mai szemmel nézve, végtelenül primitív eszközökkel dolgoztak, logarléccel és papíron számoltak, számítógép kapacitásuk töredéke volt, mint ennek az ős öreg Laptopnak, amin épp írok. A mai lehetőségeinkhez képest a Holdutazáshoz végtelenül primitív mechanikai eszközöket használtak, a technológiájuk sehol sem volt, a mai hétköznapi eszközeinkhez képest; az űrhajósok rettentő rizikót vállaltak, minden egyes misszióval, és mindig sikerült, még a balvégzetű űrutazás is. Ez a tudósok diadala volt, a tudomány tette a dolgát, a világ meg lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket, újságokban, a rádión és TV-n keresztül, Walter Cronkite tolmácsolásában.

Most is valami hasonló történik, a lakásainkba zárva, elszigetelten, mint az úrhajósok, várjuk, hogy a tudósok és a tudomány kihúzzon minket a csávából. A háttérben felmérhetetlen tudományos és technikai szakember gárda és kapacitás lendült munkába, a szemünk előtt zajlik egy új tudományos mentőakció a mi bőrünk megmentésért. Hála Dr. John Campbellnek, Dr. Antoni Faucinak, és más tudományos szakembereknek, mi is félig képzett virológusok lettünk közben, már konyítunk az egészségügyi és járvány statisztikához, különbséget tudunk tenni az antitestek és az antigének között és pontosan tudjuk, mi az a vakcina, amely majd megment minket. Globális élmény, hogy értem, tudom mi történik, azt is tudom, hogy mások is ezt csinálják ebben a pillanatban, egy hajóban utazunk. Talán az első igazán globális közösségi élmény, amit mindenki a bőrén érez, és ez is a tudományról szól.

Úgy tűnik, a tudomány megint sikert arat, van fény az alagút végén, a járványt le fogják győzni, mi pedig kiszállhatunk a mentőkapszuláinkból és megmenekülünk. Most épp még folyik a háború a vírus ellen, sokan fognak meghalni, az országok kimerülnek, a gazdaságok tönkremennek, sokan vesztenek el sokat, néha még az életüket is. A csatákat az orvosok és a nővérek vívják, a háttérben pedig a tudomány dolgozik, hogy megfelelő tudást és eszközöket adjon a kezükbe, a biztos győzelemért.

Ebben a helyzetben óhatatlanul felértékelődik a tudomány és a tudósok, a kutatás és azok művelői. A tudósok előjöttek a tudomány átláthatatlan dzsungeléből, elmondják, hogy mi a helyzet és erre mi a tudomány válasza. Mi meg hallgatunk rájuk, betartjuk a karantént és az utasításaikat, és bízunk abban, hogy igazuk lesz, ezt a járványt is le fogjuk győzni a tudomány segítségével.

Jó lenne, ha a tudomány felértékelt helyzete így is maradna, az emberiség sorskérdéseit ne a „nép”, ne a gazdasági szereplők és főleg ne a politikusok döntsék el, hanem a tudomány adjon válaszokat és eszközöket, lehetőleg ne akkor, amikor bár felrobbant az űrhajó, hanem jóval előtte, kisebb pánikkal és kevesebb veszteséggel.  

100 évvel ezelőtt a Spanyolnátha járvány idején, még a vírusokat sem ismerték, antibiotikumok is csak 30 évvel később jelentek meg, a mai szemmel szinte kuruzslás volt, amit műveltek. Azóta az egészségtudomány és maga a tudomány is hatalmasat fejlődött, újabb és újabb ágakat növeszt, iparággá terebélyesedett, ahol nem egyéni zsenik, hanem tudományos teamek viszik előre a világot, az átlagember számára elérhetetlen területeken, érthetetlen eszközökkel. A tudomány adta a kezünkbe az okos telefont, az internetet, a globalizációt, a kontinentális közlekedést és kereskedelmet, az élelmiszer biztonságot és a hosszú és egészséges életet. Mi csináltunk ezekből túlnépesedést, környezetszennyezést, ipari és ökológiai katasztrófákat, klíma instabilitást, egyenlőtlenséget és súlyos gazdasági és társadalmi feszültségeket. A tudomány fejlődésére hárítani, a mi eszetlen viselkedésünk katasztrofális eredményeit, ez a felelősség letagadása, elég nagy önbecsapás.  

A járvány után lesz egy gazdasági válság, mély és keserves, felsejlik a múltból a 29-32-es Great Depression nyomora. A mostani válság, biztosan nagyon más lesz, a közgazdaság, államtudományok is folyamatosan fejlődtek, a gazdaságunk, pénzrendszereink, társadalmunk teljesen más, ezt a válságot teljesen új megközelítésekkel és eszközökkel fogják kezelni, mint 90 éve.  Még a 2008-as válság kezelésének a módszere sem lesz használható, ez nagyobb és globálisabb ügy, ez már jobban elfajult. „A piac szabályozza önmagát elv” csődöt mondott, kiderült, hogy a bolygó szabályozza önmagát, és övé a hatalmasabb erő, az eddig követett életformát és gazdasági gyakorlatot, a bolygóhoz való viszonyunkat tovább így nem folytathatjuk. A válságból kilábalás során, teljesen új helyzeteket kell teremteni, teljesen más életformát kell kialakítani. Az új rend megteremtését pedig ne bízzuk a piaci szereplőkre, a bankokra, a nagyvállalatokra, vagy ne adj Isten a politikusokra, hanem a tudományra, és a tudomány módszereire és eszközeire. Az eredmény nagyon más lesz, mint a mai világunk.

A járvány és a gazdasági hírek teljesen háttérbe szorították a klímával kapcsolatos kérdéseket, a klímasztrájkolók is online lázadnak, Gréta Thungbergről alig hallani. Pedig a probléma még megvan, a járvány és a gazdasági vergődésünk semmiféle hatással nincs a globális klíma és ökológiai folyamatokra, itt-ott kicsit kitisztult a levegő, és negatív tartományig zuhant a kőolaj ára, de hát ez semmi, az elmúlt kétszáz év folyamatosan növekvő szennyezéséhez képest. A tudomány 40 éve folyamatosan bizonyítja a klímaváltozás tényét, az ökológiai krízis növekedését, de a kutya sem olvasta el ezeket a tanulmányokat, az utóbbi időkig, még a közbeszéd része sem volt. Kellett egy Greta Thunberg, aki a maga keresetlen módján, csapott akkora lármát, hogy erre felfigyeltek. Évtizedek óta tonnákban állnak a tudományok kutatások, riasztások, javaslatok. Le se szarták őket, megint megvárjuk, amíg felrobban a bolygó szerviz modulja, és nem lesz se levegő, se fűtés, és nem lesz hova leszállni se, mert az anyahajó ment tönkre.   

A Covid járvány nem az utolsó próbatétel, hanem az első csata egy hosszú háborúban, amelyet a tudomány és mi fogunk megvívni a megmaradásért, a fenntartható emberi civilizációért. Új fejezetet fogunk nyitni az emberiség történetében, mai szemmel fel foghatatlanul másképp fogunk élni 10-20 év múlva, ha egyáltalán lesz még emberiség. Ez még nem lejátszott meccs.

Remélem a tudomány fogja megmondani, hogy merre és hogyan…

Jelenleg jobb csapatunk nincs.

Négy napja tettem ki a honlapra a “Kérdőív – Városi kertek a járvány és a gazdasági válság idején.” bejegyzést. Az elmúlt 4 napban 55 kitöltés érkezett, köszönöm azoknak, akik szántak rá időt. A kérdőív teljesen anonim, menet közben leszedtem róla az e-mail cím kitöltő mezőt, így csak következtetni lehet, hogy kik voltak a kutatás résztvevői.

Nézzük az eredményeket sorrendben. Némelyik grafikonhoz hozzáírom, ha gondolok valamit az eredményekről , a többit hagyom szabadon értelmezni.

45 nő, 10 férfi töltötte ki a kérdőívet.

Döntően a 30-60 év közöttiek elfoglaltsága a kertészkedés, az 55-ből 39 fő ez a korosztály. 

A lakóhely megoszlás grafikon hozza a honlap és a Városi Kertek Egyesület szellemiségét, a kitöltők közül 49 fő városlakó.

Az érdekes, hogy a kitöltők közül 39 fő (70%) dolgozó, aktív. Általában a közösségi kertekben nagyobb a nyugdíjasok aránya. Az is kemény, hogy ennyire kicsi mintában is 4 fő (7%) munkanélküli megjelent.

A kitöltők fele, 27 fő hobbikertész, viszont 8 fő kertészeti szakember.

Utólag ennek a kérdésnek nem volt túl sok értelme, a kertészkedés folyamatos tanulás, szezonról szezonra új dolgok történnek, illetve a kertész maga is javít a módszerein, talál új ötleteket.

A 43 fő (80%) családdal, vagy közösségben műveli a kertet.

51 fő – 4 fő

Ez érdekes, 23 fő közösségi kerttag, 22 fő kertes házi kertész, és van 4 fő balkonkertész is. Fontosak a balkonkertészek is, a legkisebb is számít.

1 fő művel 1 nm-nél kisebb balkonkertet, viszont 9 fő (16%) művel 200nm-nél nagyobb termőterületet. A kitöltők közel fele (27 fő) 1-10 nm-s ágyást művel, ez körülbelül a közösségi kertek ágyásmérete. A 10-200 nm-es (18 fő – 30%) tartomány lehet kertes házak termőterületei.

Ez tanulságos. Ma már Magyarországon nagyjából lehetetlen öntözés nélkül kertészkedni. 4 fő (7%), akik csak az esőre bízzák a szerencséjüket, a döntő többség viszont kútról, csapról öntöz, vagy esővizet gyűjt. Sajnos ez már nem megy másképp.

A kertek döntően termőágyásokkal, gyümölcsfákkal és fűszerkerttel vannak felszerelve, viszont külön tetszik a 4 fő akik csirkét is tartanak. Ez már emelt szint.

A győztes sorrend: paradicsom, fűszernövények, hagyma, paprika, cukkini, répa, saláták, eper, uborka, retek, tök, káposzta, burgonya és spenót.

A közelgő válságnak tudható be hogy 25 fő, közel a fele a válaszadóknak növelni fogja idén a termőterületét. A “nem növelők” között, szerintem sokan lehetnek a közösségi kerttagok, akik fizikailag nem tudják növelni a termőterületüket.

Igazából 1 fő van, akit akadályoz a karantén a kertje művelésében, mindenki más megoldja, hogy gondozza a kertjét. Természetesen a kertes házak lakói, 25 fő vannak a legjobb helyzetben.

1 fő nyer a válságon, 4 főt nem érint, az összes többi 50 főt érinteni fogja. 18 főt kicsit megérint a válság, a többiek komolyabb veszteségekkel számolnak. Szomorú, hogy 2 fő már elvesztette az állását, 53 válaszadó közül.

1 fő meggazdagszik, 27-27 főnek, vagy nem változik, vagy romlik az anyagi helyzete

Drágulni fognak az élelmiszerek!

Drágulni fognak a zöldségek, gyümölcsök!

Ez nagyon érdekes. A mintából 3 fő tudja megtermelni a fogyasztásának a 100 %-t.  A többség, 37 fő a fogyasztása 25%-át. A közösségi kertek 1-10 nm-es ágyásain, és a közös művelésű részeken kb ez a 25 %, ami megtermelhető. A fennmaradó 15 fő, valószínüleg  kertes házban, nagyobb ágyást tud művelni.

Úgy tűnik a közösségi kertekből is jut annyi, hogy maradjon télre.

Ez érdekes. A kitöltők kb fele közösségi kerttag, ahol a saját tapasztalatom szerint eddig, minimális volt a terménylopás, szerintük nem lesz továbbra se ilyen eset. És van egy 23 fő aki szerint viszont lesz. Remélem nem lesz továbbra sem terménylopás.

Itt az a 4 fő érdekes, akik szerint nem dolga az önkormányzatnak, vagy az államnak elősegíteni az önellátást.

43 fő válaszolt! Jobbnál jobb ötletek és javaslatok érkeztek. Nem akarok köztük válogatni, mind jópofa és megszívlelendő. Érdekes olvasmány lehetne egy polgármesternek, képviselőnek, kerületi főkertésznek és úgy általában a döntéshozóknak.

Létrehoztam egy online kérdőívet a haszonkertek jelenlegi helyzetéről, a közeljövő kilátásairól.

Az érdekel, hogy milyen mértékben alakítja át a járvány, a karantén és az utána várható gazdasági lejtmenet a viszonyunkat a kertekhez, az önellátás gondolatához. Lesz-e fellendülése a magyar háztáji termelésnek, akár a városban is? Hányan és milyen mértékben tesznek önmaguk megsegítésére, a kertészkedés és az önellátás által. A tesztet nem csak a közösségi kertészeknek szánom, hanem mindenkinek, aki termel, vagy most vág bele a kertészkedésbe, esetleg gondolkodik az önellátás lehetőségén.

A kérdőív itt érhető el.

Amennyiben érdekesnek találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid és a kertésztársak között.

A válságkertek téma eljutott a legnagyobb amerikai televíziós csatornákhoz is, a CBS készített egy nem túl összeszedett riportot a fellendülő haszonkertészetekről. A rövidhír tartalmaz viszont néhány érdekes adatot, például kétszeresére, háromszorosára nőtt a haszonnövény palánták és magok forgalma a járvány kezdete óta, a YouTube-t is elöntik a kertészkedéssel foglalkozó műsorok. Valahol természetes emberi reakció ez a válság idején, tenni valami keveset a önmagunk megsegítésére és persze bízni a jövőben. Az is fontos, hogy ebben a lehangoló időszakban jót tesz a kerti munka, felfrissíti a testet és a lelket, túl azon, hogy idővel terményeket is ad. 

Jellemző, hogy nincs még rendes neve a mozgalomnak, ahogy központi támogatása sem, a már unott Victory garden, vagy még rosszabb „Covid-19 Victory Garden” néven fut, holott ez egy teljesen más helyzet, mint a második világháború volt, más válság, új név kellene.