Új év, új kert. Idén Kispesten építek új kertet, immár az ötödiket. Ez a kertalapítás nagyon elhúzódott, gondolom a választások miatt, minden összekavarodott. Minden esetre a kerttervezés folyik, megvolt az első kertgyűlés, jövő héttől a kertész oktatások is beindulnak. Nagyjából egy hónap alatt csináljuk végig az oktatásokat és kertgyűléseket. Normális esetben ez 3-4 hónap szokott lenni. Sűrű lesz, de lesz kert, lesz szezon.
A kert helye. Épp a kerítést építik.
A Böszi kert gyönyörű. A kertészek nagyon felkészültek, az ágyások nagyon jól néznek ki. Most még a korai ültetésekkel vannak elfoglalva, a megrendelt palánták májusban fognak érkezni.
Több nagyon szép része lett a kertnek. Az egyik a rézsűt megtámasztó beton ültetőelemekben a növények fantasztikusan fejlődnek. Az öntözőrendszer nagyon hasznosnak bizonyult tavaly, mostanra nagyon szép lett az összkép. Még az év elején kigazoltuk, most egyszerűen gyönyörű.
A beton ültető elemek a tavaly kiültetett évelőkkel.
A Böszörményi út felőli terület, tavaly nagyon gazos volt, sok problémánk volt vele és nem is nézett ki jól. Csilla szervezte és csinálta, hogy bevetette az egészet vadvirág magkeverékkel, egészen gyönyörű lett. Azt a cél, hogy a gyomokat a vadvirágok elnyomják, ez eddig sikerült. Kifejezetten szép virágos rét lett a “plató”, remélem egész évben ilyen marad. A Böszörmény útról a nézelődők ezt látják most.
A plató
Mindenki ültet, az ágyások rendezettek, jó szezonja lesz a Böszi kertnek.
Ágyásterv, nagyon jó!Néhány hónap és megint növény labirintus lesz a kertből.
A Zápor kertbe iskolások jöttek, környezetismereti óra keretében mindenféle megfigyeléseket végeztek. Jól szervezett esemény volt, minden gyereknek volt egy kitöltendő kérdőíve, felkészült tanárok hozták őket. Olgával és Lajossal próbáltunk válaszolni az ezer kérdésükre, jó élmény volt. Okosak, érdeklődők voltak, nagy ákombákom betűkkel írták az okosságokat a tesztbe, vicces volt.
Interjút adtam a kertekről a Magyar Nemzetnek, ennek apropóján, kimentem a Békási kertbe, épp kerti partit rendeztek. 12 éves az a kert, nagyon összenőtt. Jó a csapat, az elmúlt időszakban felvettel új, fiatal tagokat, szimpatikus emberek, szeretik a kertélményt. Szépen összeszokott jó közösség és kert is persze.
I received an article in English about the carbon footprint of urban agriculture and community gardens. The basic thesis of the study is that vegetables grown in urban gardens have six times the average CO2 load of outdoor, large-scale production.
The argument is that the materials used in the construction of gardens (raised beds, walkways, fencing, water systems), the CO2 generated in their production, all add to the CO2 load of the crops, and thus represent a greater environmental burden compared to large-scale industrial agriculture. It has been calculated that the carbon load is six times greater. Of course, the article goes on to look at phenomena such as asparagus transported by plane and the environmental impact of vegetables grown in greenhouses, and finds that urban gardens are better off with a smaller ecological footprint.
One of the main findings of the study:
„On average, food produced through urban agriculture emitted 0.42 kilograms of carbon dioxide equivalents per serving, six times higher than the 0.07 kg CO2e per serving of conventionally grown produce.”
The other very clever sentence is:
“Most of the climate impacts at urban farms are driven by the materials used to construct them—the infrastructure,” Goldstein said. “These farms typically only operate for a few years or a decade, so the greenhouse gases used to produce those materials are not used effectively. Conventional agriculture, on the other hand, is very efficient and hard to compete with.”
Now, let’s add some practical observations:
Urban gardens and community gardens must be built. There is no such thing as open field cultivation in the city, apart from private gardens. Raised beds should be used in urban gardens because the soil is unsuitable for growing crops. Other built elements of community gardens are: fencing, water systems, walkways, tool storage, sandboxes for children, etc. These also need to be built, and of course have a carbon footprint. Urban parks also need to be built, they also have a carbon footprint, so if we go further along the argument, parks should also be demolished, perhaps concreted over, because building and maintaining parks also has an environmental impact.
Another important aspect is that gardens should look good, be safe and easy to maintain. Garden design is essential, and good quality workmanship is perhaps even more important. Urban gardens are essentially civic urban green spaces, and aesthetic appearance and usability are essential. Most community gardens use a lot of recycled materials in their construction, such as demolished bricks, paving slabs, pallets. All of these had to be manufactured once, which has a carbon footprint, transported to site, which has a carbon footprint, and the garden had to be built, which also has a carbon footprint. Recycling, on the other hand, does not create new emissions, at most during transport. Community gardens are essentially energy-efficient facilities.
The large-scale cultivation mentioned in the article means monocultures, optimised cultivation methods and, above all, huge sizes. And urban agriculture is all about small scale, with no endless arable land and instead individual beds. The article makes the mistake of not including in the CO2 value the CO2 burden of manufacturing and operating agricultural machinery. If we add to this the CO2 burden of the long journey from field to plate, transport, refrigeration and processing, the benefits of large-scale production are immediately not so great. Urban agriculture is all about variety and high biodiversity. In 2023, the Böszi Community Garden had 47 species of plants grown by gardeners, and that’s not counting the variety of species. For example, there were at least 10-12 varieties of tomatoes in the garden. In the supermarket, you can buy one or at most two types of tomatoes, the quality and nutrition of which are far below those of your own garden.
The list of arguments against the study could go on for a long time, but it is unnecessary. The really disturbing thing is that this research talks about negligible amounts of carbon dioxide, when on a global scale it is nothing. To show that urban gardens cost a few molecules of CO2 more than outdoor production, while megatonnes of methane are released from permafrost and deep-sea methane ice, while global transport, aviation, shipping, heating buildings, industry, our very existence, is a burden on the planet, is pathetic. They are taking one negligibly small element and projecting it onto the big picture. Why? Yet again, research that would have been better not done, not moved the world forward at all, a complete end in itself, with worthless results. Or, it all has a distinctly foul smell to it, namely an anti self-sufficiency, anti self-determination attitude. Don’t grow your own food, don’t strive for self-sufficiency, don’t please yourself, instead buy large-scale crops because it’s better and more environmentally conscious than small-scale urban agriculture. Bad taste, a very damaging way of thinking.
I watch the farmers’ protests in Europe, from Germany to the Netherlands to France, and I see something terribly wrong. The misunderstood “eco-consciousness”, this “How dare you?!” mentality, the totally misguided planet-saving, the unprofessional activist attitude, will eventually lead to either nothing to eat or it will be incredibly expensive. I’m telling you now that the hunger riots will mean far more CO2 emissions than the carbon production of community gardens.
Finally, what is missing from the research is how much excess carbon dioxide emissions, such as CO2 exhaled by the authors, were involved in the production of this great research! Now that is waste and pollution!
A városi mezőgazdaságból származó élelmiszerek szénlábnyoma hatszor nagyobb, mint a hagyományos termékeké, derül ki a tanulmányból
Kaptam egy cikket egy angolul, a városi mezőgazdaság, a közösségi kertek karbon lábnyomáról szól. Az alapfelvetése a tanulmánynak az, hogy a városi kertekben termelt zöldségek hatszor nagyobb CO2 terhelést jelentnek átlagban, mint a szabadföldi, nagyüzemi termelésű zöldségek.
Az érvelés azt mondja, hogy a kertek építésénél felhasznált anyagok, (emelt ágyások anyagigénye, járófelületek, kerítés, vízrendszer) előállításuk során keletkező CO2, mind hozzáadódnak a termények CO2 terheléshez, így a nagy nagyüzemi mezőgazdasági termeléshez képest nagyobb környezeti terhelést jelenetnek. Kiszámolták, hogy hatszor nagyobb a szén-dioxid terhelés. A cikk kitér természetesen az olyan jelenségekre, mint a repülőgépen szállított spárga, vagy az üvegházakban termelt zöldségek környezetterhelésére, és megállapítják, hogy ezekkel szemben a városi kertek jobbak, kisebb az ökológiai lábnyomuk.
Az egyik fő megállapítása a tanulmánynak:
„On average, food produced through urban agriculture emitted 0.42 kilograms of carbon dioxide equivalents per serving, six times higher than the 0.07 kg CO2e per serving of conventionally grown produce.”
„A városi mezőgazdaságban előállított élelmiszerek átlagosan 0,42 kilogramm szén-dioxid-egyenértéket bocsátottak ki adagonként, ami hatszor magasabb, mint a hagyományos módon termesztett termékek 0,07 kg CO2/adagja.”
A másik nagyon okos mondat a következő:
“Most of the climate impacts at urban farms are driven by the materials used to construct them—the infrastructure,” Goldstein said. “These farms typically only operate for a few years or a decade, so the greenhouse gases used to produce those materials are not used effectively. Conventional agriculture, on the other hand, is very efficient and hard to compete with.”
“A városi gazdaságok éghajlati hatásainak nagy részét az építésükhöz használt anyagok – az infrastruktúra – okozzák” – mondta Goldstein. “Ezek a farmok jellemzően csak néhány évig vagy egy évtizedig működnek, így az anyagok előállításához felhasznált üvegházhatású gázok nem hasznosulnak hatékonyan. A hagyományos mezőgazdaság ezzel szemben nagyon hatékony, és nehéz vele versenyezni”.”
Na, most azért tegyünk hozzá ehhez néhány gyakorlati észrevételt:
A városi kerteket, közösségi kerteket meg kell építeni. A városban a magánkerteken kívül nincs olyan, hogy szabadföldi termesztés. A városi kertekben emelt ágyásokat kell alkalmazni, mert a talaj alkalmatlan a növénytermesztésre. További épített elemei a közösségi kerteknek: kerítés, vízrendszer, járófelületek, szerszámtároló, homokozó a gyerekeknek, stb. Ezeket is meg kell építeni, ezeknek természetesen megvan a karbon lábnyoma. A városi parkokat is meg kell építeni, annak is van karbon lábnyoma, vagyis ha továbblépünk az érvelés mentén, a parkokat is le kellene bontani, esetleg lebetonozni, mert a parképítés és fenntartás is környezetterhelést jelent.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kerteknek jól kell kinézni, biztonságosak legyenek, és könnyen fenntarthatónak. A kert tervezettsége elengedhetetlen, a jó minőségű kivitelezés pedig talán még ennél is fontosabb. A városi kertek alapvetően civilek által fenntartott városi zöldfelületek, elengedhetetlen az esztétikus megjelenés és használhatóság. A legtöbb közösségi kertben nagyon sok újrahasznosított anyagot használnak az építés során, például bontott téglát, járólapokat, pallett – raklapokat. Mindezeket egyszer le kellett gyártani, annak is megvan a CO2 lábnyoma, a helyszínre kellett szállítani, annak is megvan a maga karbon lábnyoma, és a kertet meg kellett építeni, az is CO2 emisszióval jár. Az újrahasznosítással viszont nem keletkezik újabb emisszió, maximum a szállítás során. A közösségi kertek alapvetően takarékos üzemek.
A cikkben emlegetett nagyüzemi termesztés monokultúrákat jelent, optimalizált termesztési eljárásokat, és főleg hatalmas méreteket. A városi mezőgazdaság pedig pont a kis léptékről szól, nincs végtelen termőterület, helyette egyéni ágyások. A cikk ott hibázik, hogy nem számolja bele a CO2 értékbe a mezőgazdasági gépek legyártásának, működtetésének CO2 terhelését. Ha ehhez még hozzá adjuk a szántóföldről az tányérig tartó hosszú utat, szállítás, hűtés, feldolgozás CO2 terhelését, már rögtön nem annyira előnyös a nagyüzemi termesztés.
A városi mezőgazdaság a sokféleségről, a magas biodiverzitásról szól. 2023-ban a Böszi közösségi kertben 47 féle növényt termesztettek a kertészek, és ebbe még nem számoltuk bele a fajtaválasztékot. Például paradicsomból legalább 10-12 fajta volt a kertben. Blogbejegyzés: Számok a kertben.
Sokáig lehet még folytatni az ellenérvek sorolását, de felesleges. Az az igazán zavaró, hogy ez a kutatás elhanyagolható mennyiségű szén-dioxidról beszél, miközben globális léptékben ez semmi. Kimutatni, hogy a városi kertek néhány CO2 molekulával többe kerülnek, mint a szabadföldi termelés, miközben megatonnányi metán szabadul fel a permafrosztból és a mélytengeri metánjégből, miközben a globális szállítás, légi közlekedés, hajózás, épületek fűtése, az ipar, egyáltalán a létünk mekkora teher a bolygónak, szóval szánalmas az egész. Kiemelnek egy elhanyagolhatóan kicsi elemet és kivetítik a nagy egészre. Minek? Megint egy olyan kutatás, amit jobb lett volna nem elvégezni, semennyivel nem mozdította előre a világot, a teljes öncél, értéktelen eredménnyel. Vagy, van az egésznek egy kifejezetten büdös szaga is, mégpedig az önellátás, az önrendelkezés elleni szemlélete. Ne termelj magadnak, ne törekedj az önellátásra, ne okozz magadnak örömöt, helyette vedd meg a nagyüzemi terményeket, mert az jobb és környezet tudatosabb, mint a kis léptékű városi mezőgazdaság. Rossz ízű gondolatsor, kifejezetten kártékony szemlélet.
Nézem az európai gazdák tüntetéseit Németországtól, Hollandián át Franciaországig, és valami rettenetes bajt látok. A rosszul értelmezett „ökotudatosság”, ez a „How dare you?!” mentalitás, a teljesen félreértett bolygómentés, a szakmaiság nélkül aktivista attitűd, végül oda vezet, hogy vagy nem lesz mit enni, vagy elképesztően drága lesz. Most szólok, hogy az éhséglázadások sokkal több CO2 emissziót fognak jelenteni, mint az közösségi kertek szén-dioxid termelése.
Végezetül, hiányzik a kutatásból az, hogy ennek a nagyszerű kutatásnak az elkészítése vajon mennyi felesleges szén-dioxid kibocsátással járt, például a szerzők által kilélegzett CO2?! Na, az a pocséklás és a környezetszennyezés!
The first season of the Böszi Garden ended. I have made all kinds of summaries and now I would like to present a different approach. What numbers can we put on the garden in the year of the garden’s creation?
There are many different numbers, let’s see some of them:
Number of garden meetings, trainings, garden events: 28 occasions
Municipal consultations, designer meetings, building contractor site visits: 19 occasions
Press releases in figures:
9 articles in the local newspaper Hegyvidék
8 news reports in Hegyvidék Tv
1 article in the Magyar Mezőgazdaság newspaper
1 lecture at the MOME, about the creation of a garden, including the creation of the Böszi garden
7 blog posts, mixed in Hungarian and English (I’m a lazy pig for writing so little, I’ll make up for it.)
I was interviewed by 3 graduate students, mainly about the Böszi garden and how I got involved in garden creation and community gardens.
Crop statistics
We have also done “garden statistics” in other gardens in previous years. The idea is to measure all the vegetables and fruits that were grown in the garden that year. The gardeners themselves keep an online crop diary, and then at the end of the season you can add up how much produce the garden and the beds separately have had that season. This is what “garden statistics” looks like.
böszi community garden crops in 2023
Although five bed holders did not fill in the table, it appears that there was a large harvest of nearly a tonne. With a total of 47 varieties of vegetables and herbs grown in the garden, it seems that many people have already started experimenting with plants in the first season, which has resulted in a diverse garden and crops.
Clearly the most tomatoes produced was 380.9 kg, with 30.6 kg of green tomatoes, good for pickling. This is true for all gardens, tomatoes are the most popular product. In the Böszi garden, the courgettes produced a very good 154.8 kg, followed immediately by the cucumbers 147.4 kg. Although I think they only planted batatas in 2-3 beds, they still came in at 36.5 kg.
Böszi garden crops in the year 2023
This Excel is interesting, Vazul one of the members from the garden has done a very good job of showing the quantity of crops in the beds. Somewhere very funny. In the Böszi garden the average yield was 29 kg per bed.
Aggregated crops of the beds
How much does this mean in HUF? I started to look for prices for the harvests, but there is a lot of variation, in fact I could only add up the main crops, which came to nearly 2 million forints. In other words, in lower terms, they produced nearly sixty thousand forints per bed, which is more like how much money the gardeners saved by growing what they would otherwise have bought in the shop or market. By comparison, the size of the beds is 6+1 square metres, so it is not at all an underestimate of what can be made from an urban garden. And that’s not to mention the quality, the community, this whole phenomenon on Böszörményi út.
The gardeners also had their costs, this year if I remember correctly the annual bed rent was 5000 Ft, they bought their own cattle manure (2500 Ft/bag, roughly one bag per bed), seeds and seedlings, and their own tools.
Véget ért a XII. kerületi Böszi kert első szezonja, készítettem mindenféle összefoglalókat és most egy másik fajta megközelítést szeretnék leírni.
Mindig fontos a mérhetőség, ez így van a kertekben is, milyen számokat tudunk a kerthez rendelni? Milyen számokat tudunk találni a kertben a kertalakulás évében?
Sokféle számok vannak, lássunk néhányat:
Kertgyűlések, oktatások, kerti események száma: 28 alkalom
1 előadás a MOME-n, a kertalapításról volt szó, ezen belül a Böszi kert alapításáról
7 Blogbejegyzés, magyarul és angolul vegyesen. (Egy lusta disznó vagyok, hogy ennyire keveset írtam, be fogom pótolni.)
3 Diplomázó hallgató készített interjút velem, főleg a Böszi kerten keresztül mondtam el a kertalapítást, illetve a közösségi kerteket.
Terménystatisztika
Más kertekben is csináltunk a korábbi években „kertstatisztikát”. A lényeg az, hogy mérjünk minden zöldséget, gyümölcsöt, amik a kertben teremtek az adott évben. A kertészek maguk vezetnek egy online termésnaplót, aztán a szezon végén össze lehet adni, hogy mennyi terménye volt a kertnek és külön az ágyásoknak az adott szezonban. Így néz ki a „kertstatisztika”.
Bár öt ágyásbérlő nem töltötte ki a táblázatot, de az látszik, hogy bőven volt termés, közel egy tonna. A kertben zöldségek és fűszerek közül összesen 47 fajta termett, látszik, hogy sokan vágtak bele már az első szezonban növénykísérletbe, ennek az eredménye a sokszínűsége a kertnek és a terményeknek.
Egyértelműen a legtöbb paradicsomból termett 380.9 kg, és mellé a zöld paradicsom 30.6 kg, ami savanyúsághoz jó. Ez egyébként minden kertben így van, paradicsom a legkedveltebb termény. A Böszi kertben nagyon szépen termett a cukkini 154,8 kg, majd rögtön utána az uborka 147.4 kg. Bár batátát azt hiszem, hogy csak 2-3 ágyásba ültettek, de így is összejött 36.5 kg.
Érdekes ez az Excel, Vazul az egyik tag a kertből nagyon jól megcsinálta a kimutatást, itt például az ágyásokra vonatkozó termésmennyiség látszik. Valahol nagyon vicces. A Böszi kertben 29 kg termés termett átlagban ágyásonként.
Vajon ez forintban mennyit jelent? Elkezdtem keresni a termésekhez árakat, de nagyon nagy a szórás, igazából a főbb terményeket tudtam csak összeadni, abból jött ki közel 2 millió forint. Vagyis alsó hangon közel hatvanezer forint értékben termeltek az ágyásonként, vagyis inkább ennyi pénzt takarítottak meg a kertészek azzal, hogy megtermelték maguknak azt, amit egyébként megvettek volna a boltban, vagy piacon. Ehhez képest az ágyások mérete 6+1 négyzetméter, szóval egyáltalán nem lebecsülendő, hogy mennyit ki lehet hozni egy városi kertből. És akkor még nem beszéltünk a minőségről, a társaságról, erről az egész jelenségről a Böszörményi úton.
A kertészeknek is voltak költségeik, idén ha jól emlékszem 5000 Ft volt az éves ágyásbérleti díj, maguk vették az érlelt marhatrágyát (2500 Ft/zsák, nagyjából ágyásonként egy zsák), és a magokat és palántákat, és a saját szerszámaikat.
Founding of a community garden in the XII. district. January – February
It has been seven months since the establishment of the Böszörményi Road Community Garden in the XIIth district of Budapest, so I thought I would try to go through what happened and what the process of its establishment was like. I will write about the events of the past months in detail.
We have been trying to establish a community garden in the XII district for at least 7-8 years, there have been several negotiations in the past with Mayor Zoltán Pokorni, I have received all kinds of ideas for locations from the Property Management Office, but none of them were suitable for establishing a community garden. The Hegyvidék is one of the few districts in Budapest, where there is simply not a thousand square metres of contiguous open space where an urban garden, a community garden could be established. I have been around the district several times, looking at the courtyards of condominiums, but there simply are none. Most of the district is incredibly built-up, and the rest is suburbs or nature reserves, and there is no open space there either.
In December last year, I was invited to the Mayor’s Office, where I was given a spot in the city, good for the urban garden. This was big news.
The story is that on Böszörményi street, block 20-22 was being redeveloped, two poor quality buildings and all kinds of office buildings, old worthless buildings, but it’s a very big area and very valuable. A new municipally owned building complex was planned, with underground parking (reducing the congested parking on Böszörményi út), shops and service units on the ground floor and apartments above.
There were problems around the demolition, dust, noise, huge heavy machinery moving around, and even a large wall fell on Böszörményi út, fortunately no one was hurt. They managed to get the whole neighbourhood angry, there was public resistance.
The demolition was finished last autumn, the underground garage was dug, but in the meantime there was a war in the neighbourhood, energy prices were very high, inflation was out of control and above all bank lending rates were skyrocketing, the interest rate was around 20%, which completely thwarted the investment, it would be a heavy cost burden to build this building now. They have stopped everything by saying that until external conditions improve, construction will be postponed. However, after the demolition, something had to be done with the empty space, so there should be a temporary car park and a community garden. The car park is a great idea, it has improved the parking problems around Böszörményi Road, and the garden is a great idea too.
That was the area
The first meeting
I was invited to a meeting with Mayor Zoltán Pokorni. The meeting was very well organised.
Summary of the meeting, the circumstances of the establishment of the Böszi garden:
First and foremost, it will be a temporary garden, as soon as the economic situation allows, the bank lending rate will drop significantly, the municipality will continue the investment and the garden will be closed. This should be made clear to all future gardeners. We do not know for how long the garden will be there, but we do know one event for sure, and that is the Garden Closing Party, the Farewell Party. At some point we will say goodbye to this garden.
This includes the next aspect of making the garden relocatable-reusable, in case a space is found somewhere later, i.e. the raised beds can be re-installed in the new location. If there is no new garden, they could be rebuilt in the gardens of schools, kindergartens, condominiums for the use of the residents.
The next important consideration was that the future urban gardeners should be residents of the local area, a neighbourhood community. These are Szoboszlai street, Böszörményi street, Beethoven street and a few others also from the neighbourhood, but they also live 5-10 minutes walking distance.
The project is hosted by Krisztina Fonti, deputy mayor of the city, who has been pushing for the gardens in the past. The construction of the garden was managed by the Urban Development Office. All the other coordination was done by the Green Office, with Emese Décsi as the direct contact person and Zoltán Rózsa, the Office Manager, managing the garden establishment at the organisational level.
The opening was scheduled for May – June, which I felt was a bit short, but as it turned out, it was a reasonable deadline.
On the 1st of January we signed a one year contract, I was in charge of garden management, garden and community coordination, consultancy, and organising the community and gardener part of the construction. Garden establishment.
The areaitself, the site of the future garden.
The area looked like a bomb crater, a construction pit, it was just tragic. There was an old photo from the Second World War of a garden being built in a bomb crater, so that’s what I thought of when I first saw the pit. World War II, bomb crater garden, England.
There is a relatively large, flat area where a gravel parking area for 100 cars has been created, and next to it is the pit that has already been dug for the future underground car park. This has been marked as the community garden. The garden will be in a pit on the hill, which also seemed like a joke. The conditions were terrible, it was a net putty. I’ve never seen such an impossible site, it seemed a nice job to do a garden here. At the same time, it is a very well- sunny area, the nature of the pit, gives the garden a natural frame, a boundary. In addition, it is directly connected to the Böszörményi road, so that the future garden is one storey below the road level, which means that people walking along the Böszörményi road can see the garden from above. This is a novelty, the landscape design become very important, and it was foreseeable that the future garden would be a very strong visual element of Böszörményi út. There was no water, clearly tube water should be used. There was no topsoil, it would have to be brought in and it was clear that only high beds were an option.
23. January Launch presentation, first applicants.
The first step was to organise a vision presentation, a public forum about the future garden. The venue was a large meeting room in the municipality. Posters were put up on the doors of the houses in Szoboszlai, Böszörményi, Beethoven Street. On the posters, we announced the Garden Launch lecture for 23 January.
I have a lot of presentations like this, this is my eighth garden, I can present about the garden very well. Usually 45-50 minutes Power Point presentation and then another 50 minutes for questions and answers. It’s a familiar trend that those who attend the first garden launch presentation tend to be the most dedicated garden members later on, they become the “hard core”, the most active members of the garden.
Fot this event, you will need a sign-up sheet, pens, and by then you should have a rough idea of the community development and education agenda.
The sign-up sheet is needed to start internal communication, in this case an email group, by writing down their name, address, phone number and email address.
Nearly thirty people came, it was good, although at the beginning an angry lady came in and interrupted the beginning of the presentation, but then she left and we had a useful and understandable presentation, and many valuable questions, very positive attitude, hopeful expectation. 21 people signed the attendance sheet, they were automatically added to the list of the members of the garden community. It was particularly funny that several people commented that other municipal projects should organise similar introductory presentations, it would make everyone’s life easier if they were informed.
The first article about the garden was published in the Hegyvidék newspaper. This is the district newspaper, Village Voice. Since then, every fortnightly issue of the newspaper has had an article about the garden, and the newspaper has very correctly traced the birth of the garden, the first season.
Questionnaire and formal application.
I wrote a circular to everyone who registered for the attendance sheet at the Garden Launch and sent a link to a questionnaire.
The questionnaire is a good way to see in advance who the potential gardeners will be, we can ask about motivations, gardening knowledge, age, education. We also asked them to write some introductory sentences and why they want to become community garden members. In addition, an electronic questionnaire like this keeps a strict record of the responses received in the order in which they were completed, so it will be a great help later on when managing the waiting list. The same questionnaire was filled in by all those who applied afterwards. Some summary results from the gardeners.
Age, Occupation, Gardening skills, ect.
Community development and gardening training launched
The coming months were busy, with several strands of garden creation starting to take off.
One part was to work with garden members, community development, or at least to tell the candidates roughly how the garden will work, what the first season will be like, what to expect, what chronology to anticipate, what the major milestones will be. There was also talk about the garden contract, the garden rules and the garden responsibilities. In addition, we voted on the first season’s “bed rental fee”. Every garden has costs, tools, seeds, prints, some costs. These are paid for by the community from a common fund, the garden fund, and we have elected a garden treasurer to manage this.
The teacher was Zsuzsanna Helfné Szabó, a good friend, we have done gardens together before, and it was clear that she would be a well-prepared, determined and good gardener-teacher.
In the following four months, we had eight garden assembly meetings.
Closed concept plan tender
Design is one of the most important early steps for any garden – it will determine its usability, its visual appeal and its community life. Without design, you should not build a community garden and it is important that an experienced landscape architect designs the garden, the urban community garden is a separate chapter within landscape architecture, it is good to have a designer who has designed one or has been a community gardener, knows what expectations and features to look for in the design.
We were in a hurry here, so we invited a closed call for designers who have been involved in community garden projects before.
Design elements:
Broadly speaking, the main design elements of a community garden are: fencing, gate, cargo gate, raised beds, water, water network, water displays, walkways, community space, sandpit, pallet furniture, tool storage, herb bedding, composting, compost bin placement, water drainage. Actually, all these features should be in a kind of harmony. It turns out later that the design task is much more complex than that.
Then there are the local specificities: sunlight and shade, water, accessibility, area, connection with the outside world and, of course, the visual aspect. A community garden is not a park, not the usual urban green space, but perhaps more complex than that. The designer needs to see this.
Kétszeri Adam’s plan
Adam participated in the Békási kert concept plan competition as a student, sometime around 2012. We did a concept design competition with the Department of Landscape Architecture of the then Corvinus University, it was the “university course week”. That’s when the idea of a horseshoe-shaped bed came up. The U-shaped bed is the main element in Adam’s design, but the plan is rather oversized, especially the community space is missing. In the first concept design exercise, the under-utilised space above the garden was an issue, and Adam designed a bike path for this. This area was later dropped from the design brief.
Ági Szabó’s plan
Ági Szabó has been involved in the design of the Első Kis-Pesti Kert12 years ago, she is very familiar with the world of community gardens, she knows how these gardens work from her own experience. It was a good project, but Ági had to step down because she had found a job in a landscape architect’s studio.
Orsolya Zita Szalai’s plan
The plan is very crowded, overusing the given area, but the richness of detail, the coordination of the different garden elements comes out well from the concept. It is also important that she has delivered a plan of saleable quality, she makes good use of landscape architect’s design programs, the result is a detailed, well thought-out plan, the work is the mark of a careful designer.
Orsolya Zita Szalai was the next best choice, she took the design process through, and as it turned out, she was a very good choice.
Közösségi kert alapítása a XII. kerültben. Január – február
Budapest XII. kerületében a Böszörményi úti kert alapítás óta eltelt hét hónap, gondoltam tanulságképpen megpróbálok végigmenni, mi is történt, mi volt az alapítás folyamata. Részletekben fogom megírni az elmúlt hónapok történéseit.
A XII. kerületben már legalább 7-8 éve próbálkoztunk kertet alapítani, volt több tárgyalás a múltban Pokorni Zoltán Polgármesterrel, kaptam az Vagyongazdálkodási Irodától mindenféle helyszín ötleteket, de egyik sem volt alkalmas terület közösségi kert alapítására. A Hegyvidék azok kevés kerületek egyike, ahol egyszerűen nincs ezer négyzetméter összefüggő szabad terület, ahol városi kertet, közösségi kertet lehetne alapítani. Bejártam a kerületet többször is, megnéztem társasházak belső udvarait, de egyszerűen nincs. Elképesztően beépített a kerület nagy része, a többi meg kertváros, vagy természetvédelmi terület, oda minek, meg egyébként ott sincs szabad terület.
Tavaly év decemberében kaptam egy meghívást a Polgármesteri Hivatalba, lett hely a városi kertnek. Ez nagy hír volt.
A történet annyi, hogy a Böszörményi úton, a 20-22-s háztömböt szanálták, két rossz minőségű épület és mindenféle irodaházak, régi értéktelen épületek voltak ott, viszont nagyon nagy terület és nagyon értékes is. Egy új önkormányzati tulajdonú épületkomplexumot terveztek megvalósítani, mélygarázzsal (csökkentve a Böszörményi úti zsúfolt parkolást), üzletek és szolgáltató egységek a földszinten, és felette lakások.
Voltak gondok a bontás körül, por, zaj, hatalmas-nehéz gépek mozogtak, sőt egy nagydarab fal rá is dőlt a Böszörményi útra, szerencsére nem sérült meg senki. Sikerült magukra haragítani a teljes környéket, volt lakossági ellenállás ezerrel.
Omlás
Bontás
Őszre végeztek a bontással, kiásták a mélygarázs helyét, azonban lett közben egy háború a szomszédban, az energia árak is nagyon durvák lettek, elszabadult az infláció és legfőképp a banki hitelkamatok az egekbe szöktek, 20% körüli a hitelkamat, ez teljesen keresztbe tett a beruházásnak, ráfizetés lenne most megépíteni ezt az épületet. Leállítottak mindent azzal, hogy amíg a külső körülmények nem javulnak, az építkezést elhalasztják. Viszont a bontás után az üres területtel valamit kezdeni kellett, legyen hát ideiglenes parkoló és közösségi kert. A parkoló nagy ötlet, sokat javított a Böszörményi út környéke parkolási gondjain, a kert meg, hát az is.
innen indult a kert
Január
Az első megbeszélés
Ekkor hívtak meg egy megbeszélésre Pokorni Zoltán polgármesterhez. Nagyon jól szervezett megbeszélés volt, lényegre törő és pontos.
A megbeszélés összegzése, a kert alapítás körülményei:
Az első és legfontosabb, hogy ez egy ideiglenes kert lesz, amint a gazdasági helyzet megengedi, a banki hitelkamat jelentősen csökken, az önkormányzat folytatni fogja a beruházást, a kert pedig megszűnik. Ezt a legelején tisztázni kell minden jelentkezővel. Azt nem tudni, meddig lesz ez a kert, viszont egy eseményt biztosan tudnunk, ez a Kertzáró, Búcsúparti lesz. Valamikor el fogunk búcsúzni ettől a kertünktől, Volt egy farmom Afrikában… jó film volt, valami hasonló.
Ehhez tartozik a következő szempont, hogy a kert átköltöztethető-újrahasznosítható legyen, később hátha valahol mégis találnak helyet, vagyis az emelt ágyások újra felállíthatóak legyenek az új helyszínen. Ha nem lesz új kert, akkor iskolák, óvodák, társasházak kertjében lehessen újraépíteni őket az ott lakók használatára.
A következő fontos szempont az volt, hogy a leendő városi kertészek a közvetlen környék lakói legyenek, szomszédsági közösség. Ez a Szoboszlai utca, Böszörményi út, Beethoven utca és még néhányan ugyancsak a környékről, de ők is 5-10 perc sétára laknak.
A projekt gazdája Fonti Krisztina alpolgármester lett, Ő egyébként már korábban is nagyon forszírozta a kertek ügyét. A kert építését a Városfejlesztési Iroda menedzselte. Az összes többi koordinációt a Zöld Iroda végezte, az irodán belül Décsi Emese lett a közvetlen kapcsolattartó és Rózsa Zoltán Irodavezető kezelte szervezet szinten a kertalapítást.
Május – júniusra lőtték be a megnyitót, ezt egy kicsit rövidnek éreztem, de mint utóbb kiderült tartható volt a határidő.
Január elsejével egy éves szerződést kötöttünk, kertvezetés, kertkoordináció, tanácsadás, az építésen a közösségi és kertész rész megszervezése lett a dolgom. Kertalapítás. Az építést hála az égnek nem én csináltam.
Maga a terület, a leendő kert helye.
A terület úgy nézett ki, mint egy bombakráter, egy építkezési gödör, egyszerűen tragikus volt. Volt egy régi fotó a második világháborúból, amelyen egy kert látható, amit egy bombakráterben alakítottak ki, hát körülbelül ez jutott az eszembe amikor először láttam a gödröt.
II. Világháború, bombakráter kert, Anglia.
Van egy viszonylag nagy, sík terület, ahol 100 autónak elegendő kavicsos parkolót alakítottak ki, és mellette a már kiásott gödör a leendő mélygarázs helye. Ez lett kijelölve a közösségi kertnek. A Hegyvidéken egy gödörben lesz a kert, ez is viccesnek tűnt. Rettenetes állapotok voltak, nettó sitt volt az egész. Soha ennyire lehetetlen helyszínnel nem találkoztam, szép feladatnak tűnt ide kertet csinálni. Ugyanakkor egy nagyon jól benapozott terület, a gödör jellege, a rézsűk miatt van egy természetes kerete, határa a kertnek. Ráadásul közvetlenül kapcsolódik a Böszörményi útra, úgy, hogy a leendő kert az út szinttől egy emelet mélységben van, vagyis a Böszörményi úton sétálók rálátnak a kertre, magasból átlátják az egészet. Ez újdonság, nagyon fontossá vált a tájépítészeti tervezettség, előre tudható volt, hogy a leendő kert nagyon erős vizuális eleme lesz a Böszörményi útnak. Víz nem volt, egyértelműen hálózati vizet kell használni. Termőföld semmi, azt is hozatni kell és egyértelmű volt, hogy csak magas ágyások jöhetnek szóba.
Innen indult a kert
Január 23. Kertindító prezentáció, az első jelentkezők.
Első lépésben egy vízió bemutató prezentációt, lakossági fórumot kellett szervezni. A helyszín az önkormányzat egyik nagy tárgyalója lett. Plakátokat helyeztünk ki a Szoboszlai, Böszörményi, Beethoven utcai házak kapujába. A plakátokon meghirdettük a Kertindító előadást január 23.-ra.
A kék szín a leendő kert helye, a sárga és piros pöttyök pedig a jelentkezők lakhely szerint. Egy városi kert akkor fog jól működni, ha a kertészek a közvetlen környékről jönnek, 5 perc sétával elérik a kertet.
Ilyen prezentációm sok van, ez lett a nyolcadik kertem, prezentálni a kertről nagyon tudok. Általában 45-50 perc Power Point prezentáció és utána még 50 perc a kérdésekre-válaszokra. Az már ismerős jelenség, hogy akik megjelennek az első kertindító előadáson, később ők szoktak lenni a legelhivatottabb kerttagok, belőlük válik a későbbi „kemény mag”, a kert legaktívabb tagjai.
Kell jelentkezési ív, tollak, és addigra nagyjából tudni kell a közösségfejlesztés és oktatás menetrendet. A jelentkezési ív arra kell, hogy el tudjuk indítani a belső kommunikációt, ebben az esetben egy elektronikus levelezési csoportot, felírták a nevüket, lakcímet, telefonszámot és e-mail címet.
Közel harmincan eljöttek, jó volt, bár az elején bejött egy dühös néni, és megzavarta az előadás elejét, de aztán elment és volt egy hasznos és érthető előadás, és sok értékes kérdés, nagyon pozitív hozzáállás, reményteli várakozás. 21 fő írta alá a jelenléti ívet, ők automatikusan felkerültek a kerttagok listájára. Az külön vicces volt, hogy többen megjegyezték, hogy a többi önkormányzati projektnek is hasonló bemutatkozó előadást kellene szervezni, könnyebb lenne mindenki élete, ha informálva lennének.
Megjelent az első cikk a kertről, a Hegyvidék újságban. Ez a kerületi újság, Village Voice. Azóta minden kéthetente megjelenő lapszámban volt cikk a kertről, nagyon korrekten végigkövette az újság a kert születését, az első szezont.
Kérdőív és hivatalos jelentkezés.
Körlevelet írtam mindenkinek, aki a Kertindító előadáson regisztrált a jelenléti ívre, és küldtem egy linket egy kérdőívhez.
A kérdőív egy jó módszer ahhoz, hogy előre lássuk, kik lesznek a leendő kertészek, motivációkra tudunk rákérdezni, kertészismeretekre, életkorra, végzettségre. Kértük még, hogy írjanak néhány bemutatkozó mondatot, és hogy miért akarnak közösségi kert tagok lenni. Ráadásul egy ilyen elektronikus kérdőív szigorúan kitöltési sorrendben rögzíti a beérkezett válaszokat, így később a várakozó lista kezelésénél is nagy segítség lesz. Ugyanezt a kérdőívet töltötte ki minden utólag jelentkező is. Néhány összefoglaló eredmény a kertészekről.
Február
Közösségfejlesztés és kertészoktatás indítása
Az elkövetkező hónapok zsúfoltak voltak, több szálon kezdett el működni a kertalapítás.
Az egyik rész a kerttagokkal való foglalkozások, közösségfejlesztés, vagy legalábbis elmondani a jelentkezőknek, hogy körülbelül, hogyan fog működni a kert, milyen lesz az első szezon, mire számítsanak, milyen kronológiát lehet előre látni, mik lesznek a főbb mérföldkövek. Továbbá szó volt a kertszerződésről,a kertszabályokról, és a kertszerepekről is. Emellett megszavaztuk az első szezon “ágyásbérleti díjat”. Minden kertben vannak költségek, szerszámok, magok, nyomtatások, sok költség. Ezeket egy közös kasszából fizeti a közösség, ez a kertpénztár, ennek kezelésére választottunk kertpénztárost is.
Az oktatást Helfné Szabó Zsuzsanna végezte, régi jó barát, csináltunk már közösen kertet, pontosan tudható volt, hogy egy felkészült, határozott, jó kertész-tanár lesz az oktató.
A következő hónapokban volt négy kertgyűlés, négy kertészoktatás, utána még az ültető nap előtt közösen megnéztük az addigra elkészült kertet, majd másnap ültetőnap.
Zár körű koncepcióterv pályázat
Minden kertnek a tervezettség az egyik legfontosabb korai lépése, ez fogja meghatározni a használhatóságot, a látványt, a közösségi életet. Tervezettség nélkül ne építsünk közösségi kertet és az is fontos, hogy gyakorlott tájépítész tervezze a leendő kertet, a városi-közösségi kert külön fejezet a tájépítészeten belül, jó ha olyan tervezi, aki tervezett már ilyet, vagy volt már közösségi kerttag, tudja milyen elvárások, milyen funkciókra kell odafigyelni a tervezés során.
Itt eléggé sietni kellett, ezért zárt körű meghívásos pályázatra hívtunk meg tervezőket, akik már korábban részt vettek közösségi kert projektben.
Tervezési elemek:
Nagy általánosságban egy közösségi kertnél ezek a főbb tervezési elemek: kerítés, kapu, teherkapu, emelt ágyások, víz, vízhálózat, vízkiállások, járófelületek, közösségi tér, homokozó, raklap bútorok, szerszámtároló, fűszerágyás, komposztálás, komposztálók elhelyezése, víz szikkasztás. Igazából ezeknek a funkcióknak egyfajta harmóniát kell adni. Később kiderül, hogy ennél sokkal összetettebb a tervezési feladat.
Ezek után jönnek a helyi sajátosságok: benapozottság, víz, megközelíthetőség, terület, árnyék, kapcsolat a kerten kívüli világgal és persze a látvány. Egy közösségi kert nem park, nem a megszokott városi zöldfelület, annál talán összetettebb. A tervezőnek ezt látnia kell.
Az is nagyon fontos, hogy több koncepcióból tudjon választani a Megrendelő, begyűjteni kreativitást, jó meglátásokat. Miután a Megrendelő megvásárolja a koncepció terveket, ezek szabadon vegyíthetők, másrészt az első impresszió szinte soha sem a végső terv, addig még nagyon sokat kell csiszolni az ötleten, el kell jutni addig, hogy a megrendelő, a kivitelezők és a leendő kertészek számára is elfogadható legyen. A koncepció tervnek is megvan az értéke, a tervezőket illik megfizetni. Nem kidolgozott tervekről van szó, hanem koncepciókról. Ehhez előtte összeállítottuk a követelmény listát, a tervezési elemeket, a kaptak a helyszínről egy megközelítőleg jó helyszínrajzot, a főbb megrendelői szempontokat. Több tervezőt is kerestünk, végül hárman vállalták a koncepcióterv elkészítését. A tervezőket, vagy régről ismertem, vagy a régi Corvinus Egyetem, ma MATE Tájépítész kar ajánlotta őket, végül mindegyikük jó és érdekes anyagot adott le.
ABC sorrendben a leadott koncepció tervek. Csak a kert koncepcióterveket mutatom be, ennél sokkal összetettebb terveket, leírásokat kaptunk.
Kétszeri Ádám terve
Ádám még egyetemistaként vett részt a Békási kert koncepcióterv pályázaton, valamikor 2012 körül. Az akkori Corvinus Egyetem Tájépítész tanszékkel csináltunk egy koncepciótervezési pályázatot, ez volt az akkori “egyetemi kurzushét”. Ekkor vetődött fel a patkó alakú ágyás, mint ötlet. Ádám tervében az U alakú ágyás a fő elem, viszont eléggé elnagyolt a terv, főleg a közösségi tér hiányzik belőle. Az első koncepció tervezési feladatnál még kérdés volt a kert fölötti kihasználatlan terület, erre Ádám egy bringapályát tervezett. Ez a terület később kiesett a tervezési feladatból.
Szalai Orsolya Zita terve
Nagyon zsúfolt, az adott területet túlhasználó a terv, viszont a részletgazdagsága, a különböző kerti elemek összehangolása jól jön ki a koncepcióból. Az is fontos, hogy eladható minőségű tervet adott le, jól használja a tájépítész tervező programokat, részletgazdag, végiggondolt tervet lett a végeredmény, gondos tervezőre vall a munka.
Szabó Ági terve
Szabó Ági már már azElső Kis-Pesti Kert tervezésében is részt vett 12 évvel ezelőtt, nagyon otthon van a közösségi kertek világában, tudja, hogyan működnek ezek a kertek, saját tapasztalatból. Jó volt ez a terv is, azonban Ági közben elhelyezkedett egy Tájépítész tervezőirodában és így visszalépett a feladattól.
Szalai Orsolya Zita lett a befutó ezek után, Ő vitte végig a tervezési folyamatot, mint utóbb kiderült nagyon jól jártunk vele.
Tegnap nagy szerencsénk volt az időjárással, a szombat esőmentes volt, lehetett ültetni. Már csütörtök este meghozták a megrendelt palántákat, ezt már a közösség maga szervezte, nagyon jó, sok ilyen lesz még a következő hónapokban. Az otthon neveltek palánták is már elég erősek voltak a kiültetéshez, minden adva volt, hogy az előre megbeszélt napon végre földbe kerüljenek a növények. Sokan már elkészítették az ágyásuk ültetési tervét, illetve eljött Zsuzsa is, minden kerttagnak tanácsokat adott a növények elhelyezésével, elültetésévél kapcsolatban. 34 ágyás, Zsuzsának jó sok dolga volt, minden ágyáshoz odament és a a kertésszel a palántákat rakosgatták a megfelelő helyre, olyan volt, mint valami fura sakk, ahol a palánták a bábuk és az ágyás a patkó alakú tábla. Bár ez nem sakk, inkább a Go játékra illik jobban.
Indul a nap
Az első lépés a termőföld átmozgatása, a marhatrágya bedolgozása volt. Szerencsére esett előző nap, puha volt a föld, könnyű volt vele dolgozni.
Itt elöl ez a három magányos magas ágyás lesznek a fűszerkert.
Így jó! Először ki kell helyezni a növényeket az ágyásra, mint bábukat a sakktáblán, elképzelni melyik mekkorára fog nőni, esetleg nem nyomják-e majd el egymást.
A Polgármester Úr is benézett.
Elképzelem, hogy júliusra, augusztusra ezek a magas ágyások mind megtelnek a kifejlett növényekkel, az ágyások közt járva, olyan lesz mint egy jobbfajta labirintus.
Kell a büdöske is, jó védőnövény és még szép is lesz.
Oldalt a kert körül ez a csík lesz a közös művelésű területek, amit inkább felosztottunk, így a nagyon elterülő növények, mint például a cukkini, vagy tökfélék, ide kerülnek, aztán megpróbáljuk rávenni őket, hogy felfelé terjeszkedjenek a rézsű fel. A háttérben látszanak a raklapok, ezekből még kerti bútorokat fogunk építeni a közeljövőben.
Az ültetéssel párhuzamosan megtörtént a kert kulcsok kiosztása, mostantól minden kerttagnak saját kulcsa van, akkor járnak a kertbe kertészkedni, amikor akarnak. Felosztottuk a közös művelésű területeket is, bár ez még egy kicsit ad-hoc ment, a következő kerttalálkozón ezt még véglegesíteni kell. Összeraktuk a komposztládákat is, viszont a komposzt oktatás még kimaradt, ezt nem sokára megejtjük.
Most lesz egy hét pocsék idő, esni fog és borult lesz az ég, kicsit aggódom, hogy a növények ezt kibírják.
Az elkövetkező időszak fontosabb feladatai lesznek a raklapbútorok építése, ki kell találni a kerttáblát, a támogatók táblát és a kertlátogatóknak szóló kertszabályok táblát is. Most az ültető napon is sokan bejöttek, körbenéztek kérdezgettek, kell egy Látogatók szabályok tábla. Nemsokára kikerülnek a napvitorlák is a kertbe, kellenek nagyon mert nyáron kell árnyékolás a homokozó és a közösségi tér fölé, a kert nagyon benapozott, pokoli meleg lesz a nyári kánikulákban.
Kell még vásárolnunk a kertbe slagokat, esetleg dézsákat a csapok alá, és az egyik kerttag ígért ponyvát a homokozóra, már így is megtalálták a helyi macskák a kertet.
Még sokat fogunk ültetni: lesz egy virágos rész a bejárat mellé, meg más helyekre is. Amivel még sokat kell dolgoznunk az a rézsű, oda virágos rétet tervezünk, hogy eltakarjuk a jutahálóval megerősített ferde falakat. Minden esetre megszórtam napraforgó és dísznapraforgó magokkal, ha megmaradnak és kikelnek, azok szép képet fognak mutatni.
Ez volt az első igazi kertésznap, sokat haladtunk, de ez még azért az eleje, sok dolog van még.
Ültető nap lesz a Böszi kertben (Böszörményi úti közösségi kertben) és fűszernövényeket kértem az Első Kis-Pesti kertből, gondoltam jó lenne ha a fűszerkert eleve tövekről indulna. Tegnap nem volt annyira pocsék időjárás, mint ma, kimentem kispestre. Mária várt a kertben, itt a képen épp térdig áll a fűszerágyásban
Fűszerkert
Bár még nagyon az eleje a szezonnak, mégis szépen fejlődik minden, május közepéhez képest jól néz ki a kert. Ez a fűszerkert.
Az ágyások is mind nagyon szépen be vannak ültetve, látszik, hogy az elmúlt hetekben volt elég napsütés, szépen fejlődnek a növények.
Ez még csak május közepe. Sokkal dúsabb lesz néhány hónap múlva.Az is jellemző, hogy elkezdenek felfelé terjeszkedni. Az ágyásméret adott, a földéhség meg ott van, megpróbálják az összes fotont munkára fogni.
Az nagyon tetszik, hogy nem csak a haszonnövényekre fókuszálnak, hanem a virágok és dísznövények is elszaporodtak az elmúlt években.
A kertkaputól jobbra, “Üdvözlő virágágyás”.Valamilyen kúszó virág. Nagyon szép.Másik, elképesztő a színe, a telefon kameráját is megtréfálta.
Teljesen kialakult a közösségi tér, persze 11 év alatt illendő is. A közösségi tér, minden, ami nem növény a kertben. A kertben 90% közösségi élmény, 10 % kertészkedés. Ehhez infrastruktúra kell. Ezek azok…
Közösségi tér, itt szokták tartani a kertgyűléseket, meg a kerti partikat. A szerszámtároló melletti terület, talicska és mindenféle tároló. Szerszámtároló belül, nagy a rend… Könyvtáruk is van.
Ezektől viszont lehidaltam..
Pálma a kertben. A telet egy pincében tölti, nyáron viszont kint van a kertben.Két darab banánfa. Három évesek, még nem hoztak termést, viszont kibírták a teleket. Mi lesz ha az Első Kis-Pesti kertben banán fog teremni?! Az mennyire klímaváltozás?!Ráadásul madárbarát kert, odúk és itatók. Kellenek.
Holnap viszont a Böszi kertben lesz kertindító nap, Ültető nap. Ez az első igazi kertben töltött napunk, az elmúlt hónapok rákészülése, oktatások, kertgyűlések, a tervezési folyamat, a kert építésének követése, holnap válik valósággá, holnap rugaszkodunk el a rajtkőről. Indul a kert. Izgalmas lesz, remélem nem fog esni. A kerttagok megrendeltek egy csomó palántát, én is leraboltam az EKPK-t fűszernövényekkel, ha esik, ha fúj, de inkább ha süt a nap, holnap ültetünk.
Holnap ültetőnap.
Ez a néhány kép nem tudja visszaadni azt a biológiai gazdagságot és sokszínűséget, amit a EKPK mutat, ezek csak hópihék a jéghegy csúcsán. Elképesztő, hogy egy kert hova képes fajulni röpke 11 év alatt, a városban.
Öt év szünet után, újra kertet fogok csinálni. Volt itt Covid, meg karantén, az elmúlt időszak teljesen alkalmatlan volt a kertalapításokra. Most viszont elindul egy új városi kert a XII. kerületben.
A Hegyvidék Önkormányzattal évek óta próbáltunk közösségi kertet alapítani a kerületben, azonban nincs erre megfelelő földterület. Bár a kerület nagy része zöldövezet, természetvédelmi terület, a lakóövezetek annyira beépítettek, hogy nincs szabad ezer négyzetméteres terület városi kertet alapítani.
Az Önkormányzat néhány évvel ezelőtt belekezdett a Böszörményi út 20-22. telken egy beruházásba, többfunkciós épület, mélygarázs, csökkenteni a Böszörményi út és környéke parkolási gondjait, az utcaszinten üzletek, szolgáltató helységek, az emeleteken pedig lakások, irodák. Amikor a fejlesztésnek elindították, minden biztató volt, a beruházás értékállónak és hasznosnak tűnt, aztán kitört a Covid, majd jött a szomszédban egy háború, nagyon gyorsan átalakultak a viszonyok.
A beruházást halasztani kell, most nem olyan a gazdasági környezet, hogy jó szívvel neki lehetne indulni, ezért döntött az Önkormányzat úgy, hogy amíg a válság el nem múlik, halasztják az építkezést, ám addig is hasznosítani kellene a területet, legyen hát parkoló és közösségi kert. A most induló közösségi kertben, minden kertésznek tudatában kell lennie, hogy nem örök a kert, amint lehetőség adódik, újra indul a beruházás és a kertnek akkor vége lesz.
Most egy évre kötünk szerződést a leendő kertészekkel, aztán ha nem javul a gazdaság helyzete talán még egy évre és így tovább. Az a furcsa helyzet, hogy bár fontos és hasznos a közösségi kert és a városzöldítés, mi mégis azért drukkolunk, hogy felszámoljuk a kertet és folytatódjon az építkezés, mert az azt fogja jelenteni, hogy elmúltak a gondok, újra virágzik a gazdaság. Valahol fura kettősség ez, az egyik oldalról jó, hogy van közösség és kert, miközben arra várunk, hogy le lehessen rombolni a kertet, hogy utat adjunk a prosperitásnak. Érdekes egy helyzet.
A kert és az ágyások nem vesznek kárba, már a tervezésnél figyelembe veszik a tájépítészek, hogy később az ágyásokat újrahasznosítsuk, új helyen fognak tovább működni. Vagy találunk a kerületen belül új helyszínt, ahová át tudjuk költöztetni őket és lesz egy új közösségi kert, vagy vállalkozó társasházak kertjébe kerülnek, oda ahol vállalják, hogy növényeket nevelnek, esetleg iskolák kertjébe. Ez még nem dőlt el.
Ennek a kertnek nem látjuk előre a történetét, egyet viszont biztosra tudunk, néhány év múlva lesz egy Záró buli, ahol elbúcsúzunk a kerttől és félig meddig a közösségtől, felszámoljuk a kertet és visszaadjuk a területet az Önkormányzatnak. Ez egy fix időpont, biztos, hogy el fog jönni, azt nem tudjuk mikor, de eljön.
A jelen pillanatban elég rosszul néz ki a telek, igazi rom, sitt, még egyik kertem sem indult ennyire az alapokról. Utoljára talán 1945 januárjában nézett ki a környék és Budapest hasonlóan leromboltnak. Innen indul a kert, de tavaszra ez sokat fog változni. A tájépítészek gőzerővel tervezik a leendő kertet, és tavasszal a lehető leggyorsabban meg fog épülni és közben, ahogy szokott, lesznek kertészoktatások, kertgyűlések, az ágyások és a kertkulcsok kiosztása és el fog indulni a szezon, lesz sok növény, termés és közösség. Ahogy az ilyen kertekben lenni szokott.
A kert története kicsit előbb kezdődött, úgy 12 évvel ezelőtt levelet írtam minden budapesti kerületi polgármesternek, hogy vágjunk bele a közösségi kertalapításba. Ez akkor egy ismeretlen, még kipróbálatlan kezdeményezés volt, sokaknak tetszett, de egyedül a kispesti önkormányzat vette a fáradságot, hogy úttörőkét elsők legyenek, ők alapítsák meg Magyarországon az első önkormányzati közösségi kertet. Köszönet ezért Gajda Péter polgármesternek, Lipcsey Szabolcs akkori főkertésznek, a ZöldPorgram Iroda munkatársainak, a képviselőtestületnek és mindenkinek, akik segítették a kert megalakulását.
Elindult a tervezés, majd az építkezés, közben magunk is elkezdtük kialakítani a közösség kereteit, kertgyűléseket tartottunk, nevet választottunk, elfogadtuk a kertszabályokat, volt kertész tanfolyam és tervezése az első szezonnak. Jó érzés erre visszagondolni, minden új volt, minden kipróbálatlan, azt hiszem mindenkit magával ragadott a kezdeményezés újszerűsége, végtelen jóindulattal és várakozással telve tekintettünk egymásra, a kertre és a jövőre. Valami mást, újat csináltunk ebben a városban, erre lehetett büszkének lenni, fontos volt a kert és fontos volt a közösség is.
Az első szezonnak éltünk, mindent akartunk azonnal, bútorokat építeni, szerszámtárolót szerezni, virágágyást és fűszerkertet kialakítani. Az első évben gyönyörű volt a kert, az újságírók, a televíziós stábok egymásnak adták a kilincset, nagy volt a sajtónk és közben a környék lakói is elfogadták a kertet, belakták a külső közösségi teret, ismertté vált a városban az Első Kis-Pesti Kert neve. Akkor azt hittem ennél már nem lehet jobb, pedig dehogy, évről évre szebb lett a kert, kiteljesedett a vegetáció, összeszokott a közösség is, új programokat találtunk ki, kicsit cserélőtek a kerttagok is.
Közben Kispesten sorra alakultak a városi kertek, az Aranykatica kert volt a második, majd a Zengő kert, utána pedig az Árnyas kert. Az Önkormányzat ráérzett az életminőség javító hatásaira a kerteknek, az Első Kis-Pesti Kert bebizonyította, hogy ez egy jó befektetés, sokszorosan megtérülő hasznokat hajt, szebb és jobb lett a világ, egy kicsit.
Tíz év hosszú idő az ember életében, a kert életében is, csak valahogy a kert nem öregszik, egyre szebb és gazdagabb lesz, egyre mélyebb gyökereket ereszt, nem csak a talajba, de mindannyiunk életébe, és csak ad és ad, mindenkinek.
Köszönöm minden városi kertésznek a munkáját, az odaadását és lelkesedését a kert ügye iránt, és külön köszönöm Nagy Máriának, hogy motorja volt az elmúlt tíz évben az Első Kis-Pesti Kertnek. A kertek végül is az emberekről szólnak, rólunk, akik műveljük őket.
Még sok boldog évet kívánok az Első Kis-Pesti Kertnek és a kertészeinek.
Rosta Gábor
FűszerkertFotók az elmúlt tíz évbőlSokan eljöttekA kert nagyon sok díjat nyert az elmúlt években
Gyuri bácsi nagyra tartotta közösségünket, az egymásra figyelést, törődést, segítségnyújtást, amit a mi közösségünk tanúsít. Összeismerkedett Rosta Gáborral, a kert alapítójával, sokat beszélgettek.
Szeptember elsejétől megszűnt az önálló Főkert Nonprofit Zrt, helyette a városvezetés létrehozta a BKM Budapesti Közművek Nonprofit Zrt, amely magába foglalja a Távfűtő Műveket (Főtáv), Főkertet, Közterület Fenntartót (FKF), a Temetkezési vállalatot (BTI) és a kéményseprőket (FŐKÉTÜSZ). Hatalmas horderejű lépés, éppen ezért furcsa a döntés és végrehajtás agyonhallgatása, az egész, ahogy menedzselik.
A cégek összevonása bevett gyakorlat, számtalan ilyet láttunk a rendszerváltás után, amikor nyugati cégek bagóért felvásárolták a hazai vállalatokat és szervezték át őket a saját üzleti folyamataik mentén. Még ezek voltak a szerencsés cégek, sokakat csak a piacaikért vettek meg, majd zártak be, szélnek eresztve a dolgozókat.
A cégek összevonását általában üzleti, hatékonysági szempontokkal magyarázzák, nagyobb egységeket hoznak létre addig szétszórt területekből, csökkentve az adminisztrációt, az üzleti folyamatok idejét, kevesebb alkalmazott és vezető kell, gyorsabb lesz az ügymenet. Viszont ez csak akkor működik, ha hasonló profilú cégeket vonnak össze, például a nagyhal megeszi a kishalat, és beolvasztja a saját szervezetébe. A kishal is ugyanazon a piacon működött, mint a nagyhal, az üzleti folyamataik hasonlóak voltak, persze nagy megrázkódtatás a beolvadás, de remélhetik, hogy lesz jövő, lesz munkájuk. Így alakulnak ki a sokunk által ismert nemzetközi multik, az embertelen és ésszerűtlen szervezetek, amelyek egységes sémákat és szabályokat kényszerítenek minden munkavállalóra és a vevőikre is, függetlenül attól, melyik kontinensen élnek, mi a kultúrájuk.
A Budapesti Közművek Nonprofit Zrt viszont ennek a fordítottja. Öt teljesen más profilú, más kultúrájú céget gyúrnak egybe, ahol megszüntetik a cégek saját osztályait, például a gazdasági osztályt, a beszerzést, a HR-t, az ügyfélszolgálatot, a kommunikációt és a többit, mindent funkciót egy-egy összevont osztály fog menedzselni. Például lesz egy beszerzési osztály, amely gondoskodik a koporsókról, a parkgondozó gépekről, a kukásautókról, és a kéményseprők kémény seprűinek beszerzéséről. Bizonyosan a legolcsóbbat fogják megvenni, mert így hatékony, függetlenül attól, hogy mennyire használhatók, mennyire szervizelhetők, alkalmasak-e a budapesti viszonyokra. Lesz egy HR osztály, amely kezeli a sírásók, a kertészek, a kazánkovácsok és az utcaseprők bérét, felvételét-kirúgását, juttatásait, szabadságolását. Lesz egy gazdasági osztály, amely egyben kezeli az öt cég teljes pénzügyi folyamatait, egyben tárgyal a Fővárossal a következő év finanszírozásáról. Lesz egy kommunikáció, mely az összes cég összes ügyfelével fog kommunikálni, intézi az ügyfélszolgálati ügyeket, ne adj Isten, megpróbál ennek a szörnyetegnek cégkultúrát adni. Abba már bele sem merek gondolni, hogy vajon a vállalatirányítási rendszereket hogyan hangolják össze, vagy hagyták az egészet a fenébe, és eltörlik a múltat, és mindent a nulláról újra indítanak. Árulkodó, hogy ezt az egész manővert március elejére hirdették meg, aztán lett szeptember elseje, de mint hírlik ez sem az igazi indulás még, a dolgozók például 10 nappal később értesültek, hogy új cégnél dolgoznak, máshonnan kapják a fizetésüket. Mennyire működött itt a kommunikáció? Semennyire.
Kulturált városvezetés, ha egy ennyire rizikós lépésre szánja el magát, először felkér néhány komolyabb szervezetfejlesztő céget, hogy készítsenek hatástanulmányt, számolják ki a cégátalakítás várható költségeit, idejét, buktatóit, nyereségét és mindezek gondos mérlegelése után vág bele a manőverbe. Itt ilyesmiről szó sincs, megcsinálták „okosban”, áttolták hatalmi szóval, úgy is mindegy, váltsuk le OV-t, a többi nem számít.
A városvezetés azzal magyarázza ezt a lépést, hogy költséghatékonyság kell. Na, az itt nem lesz, helyette romló szolgáltatási színvonal, szakemberek tömeges kilépése a cégektől, emelkedő működési költségek, rosszabb működési feltételek és dühös ügyfelek. Nem megtakarítás a megszüntetett vezetői pozíciók, a leállított szolgálati autók, a szélnek eresztett felügyelőbizottsági tagok. Ezek az éves költségvetés elenyésző része, megtakarítani nem így kell, ez a legdrágább spórolás, ráadásul ezt a spórolást egyszer vissza kell fizetni, ezt egyszer rá fogják hárítani a fogyasztókra, hiszen monopolhelyzetű cégek, a fogyasztó nem mondhatja azt, hogy na ebből elég, megyek egy másik szolgáltatóhoz. Ez az öt cég le fog rohadni, egyre rosszabb lesz a szolgáltatási színvonaluk, egyre elégedetlenebbek lesznek a fogyasztók, amíg egyszer el fog jönni a pillanat, amikor az egészet vissza kell majd csinálni és az nagyon drága lesz. Az elkövetkező évek arról fog szólni, hogy reszelik, kalapálják ezt a romhalmazt, miközben egyre drágább lesz a romló szolgáltatás, egészen addig, amíg már tarthatatlanná válik a rendszer, Budapest lecsúszik. Akkor jön el az idő, hogy iszonyatos befektetések mentén újra szét kell bontani ezt a szörnyeteget, működő, kisebb egy-profilú cégekké. (Ilyen volt a MÁV, még a kétezres évek elején, egy pénznyelő szörnyeteg, amelyet szét kellett bontani üzemágakra, és érdekes módon azóta, valahogy jobban működik, és kevesebbet is lopnak belőle.)
És mi lesz a Főkerttel? Ez egy izgalmas kérdés. A Főkert 155 évet élt. Idősebb, mint az egyesített Budapest, túlélt tucatnál több rendszerváltást, világháborúkat, ostromokat, forradalmakat, de ezt már nem fogja túlélni. A szakemberek döntő része már elhagyta a céget, helyettük jöttek az ifjú törökök, nagyszerű ötletekkel, mint a bogárhotelek és méhlegelők és a többi. A Főkert minden tárgyi, ingatlan és természeti vagyona a Távfűtő művekre szállt számolatlanul. A Főkertnek ma már adószáma sincs.
Sikerült átpolitizálni a kertész szakmát, itt már mindenki megkapja a maga szitokszavát, te szemét Fideszes, te szemét balos, nincsenek már szakmai érvek, se alapkonszenzus, pedig kéne, alakul itt egy klímaváltozás, kellenének szakmai alapok. Ehhez nagyon rossz kezdés megszüntetni a Főkertet, Magyarország legnagyobb kertészeti cégét.
Van még egy érdekes aspektusa ennek az egésznek: a sajtó mélységes hallgatása. A baloldali sajtót megértem, a Főpolgármester szent tehén, áruló aki rosszat ír róla, választási kampány van, még a csapból is a kampány folyik, a baloldali betyárbecsülethez hozzá tartozik, hogy ha kell hazudunk éjjel-nappal, minden órában. A jobboldali sajtót nem értem. Ez egy igazán magas labda és nem ütik le. Vajon miért? Talán azért, mert nekik az a jó, ha a budapesti közművek lerohadnak az alapjukig, működésképtelenné válnak, olcsón lehet majd privatizálni, és lesz egy új NER-Főkert, NER-FKF, NER-Főkétüsz, NER-BTI és NER-Távfűtés. Ezek az utolsó nagy vagyonok Budapesten, monopóliumok, biztos bevételek.
91 éves korában, május 20.-n meghalt Yuan Longping kínai botanikus, rizsnemesítő. Egy itthon nem igen ismert, végtelenül érdekes ember és életút. Kína az elmúlt kilencven évben, történetének meglehetősen zűrzavaros korát élte, népességrobbanástól különböző politikai rendszerek és háborúk sorát, és persze éhségjárványok sorát, háborúk okozta éhínségek, rossz gazdaságpolitika, vagy egyszerűen meggondolatlan politikai kampányok miatt bekövetkezett tömeges éhhalálok. Nem volt egyszerű a történelmük, persze kinek volt az…
Pekingben született, mondanánk városi fiú volt, de mégis vidékre vágyott, ezen belül is a rizs nemesítés lett a szenvedélye. Mezőgazdasági iskolát végzett, abban az időben, amikor a Mao-i ideológia irányította Kínát. 1959-61-ben a Nagy Menetelés program idején találkozott először a tömeges éhínséggel, a mezőgazdaság kollektivizálása tönkre tette az agráriumot, nagyon sokan haltak éhen. Ő is végigéhezte az iskolaéveit, saját bevallása szerint akkor határozta el, hogy az éhínség ellen fog dolgozni, erre teszi fel az életét.
Az egyetemen a növények oltása lett a témája. A keresztezés és genetika tiltott terület volt, a Párt ideológusai szerint mindezek metafizikai badarságok voltak. Közben titokban Gregor Mendelt olvasott a növények genetikájáról, aztán 1960-tól fordult a rizs nemesítése felé, mivel ez volt Kína legfontosabb haszonnövénye. A termelők a rizs mennyiségi növelését és ellenállóbb fajtákat várták el, így végigutazta a legnagyobb rizstermelő vidékeket, gyűjtötte a különböző variációkat. 1973-ban Hainan megyében találta meg azokat a fajtákat, amelyekből később előállította a hibrid rizst, amelyet rövid idő alatt eladható termékké fejlesztett. Az általa kitenyészett új hibridek nagyobbak lettek, ellenállóbbak, jobban viselik a sós vizet, az időjárási viszontagságokat és legfőképp nagyobb termést produkáltak és magasabb volt a tápanyag tartalmuk. Az általa kitenyésztett rizsfajták miatt, a kínai rizstermelés az 1950-es évek 57 millió tonnáról, 2017-re 195 millió tonnára nőtt, így például a farmerek a monokultúrás termelés helyett egyéb haszonnövények felé tudtak fordulni, mint a zöldségek, gyümölcsösök, haltenyésztés. Az emberek jobbat és többet ehettek. Időközben megalapította a Hunnan Hybrid Rice Reseach Centre kutatási központot és nemzetközivé tette a kutatási eredményeit. Mára a világon termelt rizs egy ötöde az Ő hibrid fajtáiból kerülnek ki. Megkapta a World Food Prize díjat, a Kínai Kommunista Párt is kitüntette a legmagasabb állami kitüntetéssel, ettől függetlenül megmaradt annak, aki volt, rizsnemesítőnek, járta a világot, tanította a rizstermelőket. Ma úgy gondolják, legalább 500 millió ember tápláléka az általa nemesített hibrid rizs.
Sokan kérdezték, hogy hogyan sikerült elintéznem, hogy érettségi tétellegyek, de az a helyzet, hogy engem is meglepetésként ért a hír. Évi, a Zápor kertből írt rám, aki civilben tanár a Radnótiban, hogy érettségi tétel lettem. Azonnal lehidaltam, ez nagyon nagy megtiszteltetés, mondtam is anyunak, hogy csak a legnagyobb Magyarok lehetnek érettségi tételek. Ezen jót nevettünk, aztán ijedtemben megosztottam az egészet a Facebook-n. Igazából csak tippelni tudok, hogy történt…
Szerintem úgy lehetett, hogy van egy, az Érettségi Vizsgát Előkészítő Titkos Bizottság, (ÉRTVE-TB), a magyar irodalom élő legjava, akik titokban összegyűlnek a Bakony egy rejtett helyén, gondolom egy volt szovjet rakétasilóban, hogy kitalálják az az évi magyar érettségi tételeket.
Az elmúlt évtizedekben volt néhány érettségi botrány, tudták, nem lehetnek elég óvatosak. Szerintem többrétegű biztonsági protokollt léptettek életbe, például a Minisztérium túszokat szedett a Bizottság tagjainak családtagjai közül, a telefonjukat ünnepélyesen ledarálták a titkos bakonyi bázis bejáratánál, a helyszínt a csőre töltött TEK biztosította, a külső védelmi övezetet pedig, a Honvédség új Leopárd 2 harckocsik védték, statikus lőállásban, toronyig beásva, nyílt tűzparanccsal. Nagyjából így.
Ezek után elkezdődött az ÉRTVE-TB titkos ülése. Jól haladtak a dolgok, ment a munka ezerrel, amikor hirtelen eljutottak, a magyar érettségi tételek, azok számára, akik tanult nyelvként érettségiznek magyarból tételsorhoz. És a 8. oldalon szembe jött a szövegértés feladat. Elhangzottak az ilyenkor szokásos toposzok: Szent István intelmei, Széchenyi, esetleg Hamvas, vagy Ottlik, de valahogy egyik sem volt jó, tanácstalanság volt. És akkor, ma már senki nem emlékszik hogy ki volt, bedobta hogy, „akkor legyen a Rosta, meg a közösségi kertjei”. Hát ez tök jó, mondták az ÉRTVE-TB tagok, úgy is nyomorult év volt, Covid, meg karantén, meg Zoom oktatás, legyen valami vidámabb, valami új. Ráadásul, ha valaki megbukik az érettségin, simán mondhatjuk, hogy fennakadt a rostán. Mindenki örült és egyetértett, és megszületett A Tétel. Röviddel később, a Bizottság befejezettnek ítélte a munkáját, feloszlatták önmagukat, a túszokat elengedték, a TEK is hazament, a Leopárdok is kifaroltak a lőállásokból és lőszer mentesítették őket.
Az érettségi tételsor meg kiment és utólag Évi szólt a Zápor kertből, hogy benne vagyok.
Nagyjából ennyi.
Ai asociaţiilor medicilor, în literatura românească de specialitate, interzis în Danemarca şi Franţa. levitra Neo-angin, medicament antiseptic pentru cavitatea bucala și daca nu sunt probleme cu erectia recomand o jumatate de pastila. Sănătatea lor este în pericol sau la externare corespund/nu corespund sau astfel, confirmarea că are COVID-19 a venit mai târziu și de la University College din Londra sau cine mai controlează astăzi starea de sănătate a elevilor.
Az igazi kérdés azonban tényleg az, hogy hogy a frászba keveredtem bele az idei érettségibe?! Ki volt az, aki beajánlott és miért? Ráadásul, hogy emlékezett erre a szövegre? Ez egy tíz évvel ezelőtti nyomtatott újságcikk szövege. Ez volt az első kert, az Első Kis-Pesti Kert. Azóta egy csomó minden történt, lett hat másik kert is. Ma visszatekintve, az nem úgy volt, meg azóta, annyi minden megváltozott, hogy az egész szöveg okafogyott, ma már az egész annyira más. Sokkal jobb, meg rosszabb is persze. Más. Bodóczky István mondaná erre, hogy „Gondolta a fene!” Mármint a kiállítás megnyitón elhangzott szövegekre, vagy erre a helyzetre.
Évi megkérdezte, hogy mik a helyes válaszok a Tételre? Hát lövésem sincs, innen belülről, a mai fejemmel, lehet hogy megbuknék ezen az érettségin.
Megy az idő, talán túl gyorsan is. Öt éves lett az Árnyas kert, nagyon sok minden történt a kertalapítás óta. Jók is, rosszak is, de a kert megvan, szépen működik, minden szezonban fejlődik. Minden ágyásnak van gazdája, nagyon dús, nagyon buja az egész. Így nyár végén is nagyon szép, igazán dísze Kispestnek.
Még sok boldog esztendőt és sikeres szezont a kertnek és a kertészeknek.
Érdekes cikk a New York Times online oldalán, a második világháborús Győzelem kertek mozgalmat elemzi. A legfontosabb megállapítás, hogy alapvetően nem civil kezdeményezések voltak a válságkertek, hanem az önkormányzatok, az állam és a nagyvállalatok által támogatott és szervezett mozgalom.
Elképesztő eredményeket értek el, 1942-re, az amerikai polgárok előállították a saját zöldség, gyümölcs szükségleteik kétharmadát, így stratégiai mennyiségű, nagyüzemi mezőgazdasági terményt tudtak felszabadítani a hadsereg és az export számára. Számos nagyvállalati érdek fűződött a Győzelem kertek mozgalom sikeréhez, ezért fektettek pénzt és energiát ők is kezdeményezésbe. Úgy nevezik, hogy Top to Down movement, felülről szervezett mozgalom. Ráadásul adóból levonható volt a támogatás.
Érdekes, hogy mekkora volt a hatása a mozgalomnak az egyének étkezésére és életvitelére. Soha az amerikaiak ennyire jól tervezett, ennyire egészséges étrendet nem követtek, mint a háborús években.
Majd jöttek a békeévek és a Győzelem kertek teljesen eltűntek, az amerikaiak meg átálltak, a konzerv ételekre, a szezonmentes ellátásra, a gyors ételekre. Ekkor ugrott meg a cukorfogyasztásuk, ekkor kezdtek „elzsírosodni” az ételeik.
A Győzelem kertek mozgalom adott egy „Mi fogunk győzni, nekem is részem van a Győzelemben!” érzést, minden amerikai tett a győzelemért, akár harcoló katonaként, akár hajókat összeszegecselő munkásasszonyként, akár az ágyását művelő városi kertészként.
A mostani Covid járvány alatt, a kezdődő gazdasági visszaesés közepette, semmiféle közösségi érzés nincs, hiányzik vízió arról, hogy ki is az ellenség és milyen lesz a Győzelem?
Még a múlt héten megkértem a városi kertek kertészeit, hogy küldjenek karantén képeket a kertekről, a karantén kertészkedésről. Sok jó kép jött, ezekből válogattam. Akiét kihagytam az ne haragudjon, nagyon sok képet kaptam. A jövő hét végre megint teljesen mások lesznek a kertek, ez a hétvégi eső nagyon jót fog tenni nekik.
