Food from urban agriculture has carbon footprint six times larger than conventional produce, study shows.

I received an article in English about the carbon footprint of urban agriculture and community gardens. The basic thesis of the study is that vegetables grown in urban gardens have six times the average CO2 load of outdoor, large-scale production.

The argument is that the materials used in the construction of gardens (raised beds, walkways, fencing, water systems), the CO2 generated in their production, all add to the CO2 load of the crops, and thus represent a greater environmental burden compared to large-scale industrial agriculture. It has been calculated that the carbon load is six times greater. Of course, the article goes on to look at phenomena such as asparagus transported by plane and the environmental impact of vegetables grown in greenhouses, and finds that urban gardens are better off with a smaller ecological footprint.

One of the main findings of the study:

„On average, food produced through urban agriculture emitted 0.42 kilograms of carbon dioxide equivalents per serving, six times higher than the 0.07 kg CO₂e per serving of conventionally grown produce.”

The other very clever sentence is:

“Most of the climate impacts at urban farms are driven by the materials used to construct them—the infrastructure,” Goldstein said. “These farms typically only operate for a few years or a decade, so the greenhouse gases used to produce those materials are not used effectively. Conventional agriculture, on the other hand, is very efficient and hard to compete with.”

Now, let’s add some practical observations:

Urban gardens and community gardens must be built. There is no such thing as open field cultivation in the city, apart from private gardens. Raised beds should be used in urban gardens because the soil is unsuitable for growing crops. Other built elements of community gardens are: fencing, water systems, walkways, tool storage, sandboxes for children, etc. These also need to be built, and of course have a carbon footprint. Urban parks also need to be built, they also have a carbon footprint, so if we go further along the argument, parks should also be demolished, perhaps concreted over, because building and maintaining parks also has an environmental impact.

Another important aspect is that gardens should look good, be safe and easy to maintain. Garden design is essential, and good quality workmanship is perhaps even more important. Urban gardens are essentially civic urban green spaces, and aesthetic appearance and usability are essential. Most community gardens use a lot of recycled materials in their construction, such as demolished bricks, paving slabs, pallets. All of these had to be manufactured once, which has a carbon footprint, transported to site, which has a carbon footprint, and the garden had to be built, which also has a carbon footprint. Recycling, on the other hand, does not create new emissions, at most during transport. Community gardens are essentially energy-efficient facilities.

The large-scale cultivation mentioned in the article means monocultures, optimised cultivation methods and, above all, huge sizes. And urban agriculture is all about small scale, with no endless arable land and instead individual beds. The article makes the mistake of not including in the CO2 value the CO2 burden of manufacturing and operating agricultural machinery. If we add to this the CO2 burden of the long journey from field to plate, transport, refrigeration and processing, the benefits of large-scale production are immediately not so great. Urban agriculture is all about variety and high biodiversity. In 2023, the Böszi Community Garden had 47 species of plants grown by gardeners, and that’s not counting the variety of species. For example, there were at least 10-12 varieties of tomatoes in the garden. In the supermarket, you can buy one or at most two types of tomatoes, the quality and nutrition of which are far below those of your own garden.

Blog post: Numbers in the Community Gardens

The list of arguments against the study could go on for a long time, but it is unnecessary. The really disturbing thing is that this research talks about negligible amounts of carbon dioxide, when on a global scale it is nothing. To show that urban gardens cost a few molecules of CO2 more than outdoor production, while megatonnes of methane are released from permafrost and deep-sea methane ice, while global transport, aviation, shipping, heating buildings, industry, our very existence, is a burden on the planet, is pathetic. They are taking one negligibly small element and projecting it onto the big picture. Why? Yet again, research that would have been better not done, not moved the world forward at all, a complete end in itself, with worthless results. Or, it all has a distinctly foul smell to it, namely an anti self-sufficiency, anti self-determination attitude. Don’t grow your own food, don’t strive for self-sufficiency, don’t please yourself, instead buy large-scale crops because it’s better and more environmentally conscious than small-scale urban agriculture. Bad taste, a very damaging way of thinking.

I watch the farmers’ protests in Europe, from Germany to the Netherlands to France, and I see something terribly wrong. The misunderstood “eco-consciousness”, this “How dare you?!” mentality, the totally misguided planet-saving, the unprofessional activist attitude, will eventually lead to either nothing to eat or it will be incredibly expensive. I’m telling you now that the hunger riots will mean far more CO2 emissions than the carbon production of community gardens.

Finally, what is missing from the research is how much excess carbon dioxide emissions, such as CO2 exhaled by the authors, were involved in the production of this great research! Now that is waste and pollution!

Food from urban agriculture has carbon footprint six times larger than conventional produce, study shows

A városi mezőgazdaságból származó élelmiszerek szénlábnyoma hatszor nagyobb, mint a hagyományos termékeké, derül ki a tanulmányból

Kaptam egy cikket egy angolul, a városi mezőgazdaság, a közösségi kertek karbon lábnyomáról szól. Az alapfelvetése a tanulmánynak az, hogy a városi kertekben termelt zöldségek hatszor nagyobb CO2 terhelést jelentnek átlagban, mint a szabadföldi, nagyüzemi termelésű zöldségek.

Az érvelés azt mondja, hogy a kertek építésénél felhasznált anyagok, (emelt ágyások anyagigénye, járófelületek, kerítés, vízrendszer) előállításuk során keletkező CO2, mind hozzáadódnak a termények CO2 terheléshez, így a nagy nagyüzemi mezőgazdasági termeléshez képest nagyobb környezeti terhelést jelenetnek. Kiszámolták, hogy hatszor nagyobb a szén-dioxid terhelés. A cikk kitér természetesen az olyan jelenségekre, mint a repülőgépen szállított spárga, vagy az üvegházakban termelt zöldségek környezetterhelésére, és megállapítják, hogy ezekkel szemben a városi kertek jobbak, kisebb az ökológiai lábnyomuk.

Az egyik fő megállapítása a tanulmánynak:

„On average, food produced through urban agriculture emitted 0.42 kilograms of carbon dioxide equivalents per serving, six times higher than the 0.07 kg CO₂e per serving of conventionally grown produce.”

„A városi mezőgazdaságban előállított élelmiszerek átlagosan 0,42 kilogramm szén-dioxid-egyenértéket bocsátottak ki adagonként, ami hatszor magasabb, mint a hagyományos módon termesztett termékek 0,07 kg CO2/adagja.”

A másik nagyon okos mondat a következő:

“Most of the climate impacts at urban farms are driven by the materials used to construct them—the infrastructure,” Goldstein said. “These farms typically only operate for a few years or a decade, so the greenhouse gases used to produce those materials are not used effectively. Conventional agriculture, on the other hand, is very efficient and hard to compete with.”

“A városi gazdaságok éghajlati hatásainak nagy részét az építésükhöz használt anyagok – az infrastruktúra – okozzák” – mondta Goldstein. “Ezek a farmok jellemzően csak néhány évig vagy egy évtizedig működnek, így az anyagok előállításához felhasznált üvegházhatású gázok nem hasznosulnak hatékonyan. A hagyományos mezőgazdaság ezzel szemben nagyon hatékony, és nehéz vele versenyezni”.”

Na, most azért tegyünk hozzá ehhez néhány gyakorlati észrevételt:

A városi kerteket, közösségi kerteket meg kell építeni. A városban a magánkerteken kívül nincs olyan, hogy szabadföldi termesztés. A városi kertekben emelt ágyásokat kell alkalmazni, mert a talaj alkalmatlan a növénytermesztésre. További épített elemei a közösségi kerteknek: kerítés, vízrendszer, járófelületek, szerszámtároló, homokozó a gyerekeknek, stb. Ezeket is meg kell építeni, ezeknek természetesen megvan a karbon lábnyoma. A városi parkokat is meg kell építeni, annak is van karbon lábnyoma, vagyis ha továbblépünk az érvelés mentén, a parkokat is le kellene bontani, esetleg lebetonozni, mert a parképítés és fenntartás is környezetterhelést jelent.  

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kerteknek jól kell kinézni, biztonságosak legyenek, és könnyen fenntarthatónak. A kert tervezettsége elengedhetetlen, a jó minőségű kivitelezés pedig talán még ennél is fontosabb. A városi kertek alapvetően civilek által fenntartott városi zöldfelületek, elengedhetetlen az esztétikus megjelenés és használhatóság. A legtöbb közösségi kertben nagyon sok újrahasznosított anyagot használnak az építés során, például bontott téglát, járólapokat, pallett – raklapokat. Mindezeket egyszer le kellett gyártani, annak is megvan a CO2 lábnyoma, a helyszínre kellett szállítani, annak is megvan a maga karbon lábnyoma, és a kertet meg kellett építeni, az is CO2 emisszióval jár. Az újrahasznosítással viszont nem keletkezik újabb emisszió, maximum a szállítás során. A közösségi kertek alapvetően takarékos üzemek.

A cikkben emlegetett nagyüzemi termesztés monokultúrákat jelent, optimalizált termesztési eljárásokat, és főleg hatalmas méreteket. A városi mezőgazdaság pedig pont a kis léptékről szól, nincs végtelen termőterület, helyette egyéni ágyások. A cikk ott hibázik, hogy nem számolja bele a CO2 értékbe a mezőgazdasági gépek legyártásának, működtetésének CO2 terhelését. Ha ehhez még hozzá adjuk a szántóföldről az tányérig tartó hosszú utat, szállítás, hűtés, feldolgozás CO2 terhelését, már rögtön nem annyira előnyös a nagyüzemi termesztés.

A városi mezőgazdaság a sokféleségről, a magas biodiverzitásról szól. 2023-ban a Böszi közösségi kertben 47 féle növényt termesztettek a kertészek, és ebbe még nem számoltuk bele a fajtaválasztékot. Például paradicsomból legalább 10-12 fajta volt a kertben. Blogbejegyzés: Számok a kertben.

Sokáig lehet még folytatni az ellenérvek sorolását, de felesleges. Az az igazán zavaró, hogy ez a kutatás elhanyagolható mennyiségű szén-dioxidról beszél, miközben globális léptékben ez semmi. Kimutatni, hogy a városi kertek néhány CO2 molekulával többe kerülnek, mint a szabadföldi termelés, miközben megatonnányi metán szabadul fel a permafrosztból és a mélytengeri metánjégből, miközben a globális szállítás, légi közlekedés, hajózás, épületek fűtése, az ipar, egyáltalán a létünk mekkora teher a bolygónak, szóval szánalmas az egész. Kiemelnek egy elhanyagolhatóan kicsi elemet és kivetítik a nagy egészre. Minek? Megint egy olyan kutatás, amit jobb lett volna nem elvégezni, semennyivel nem mozdította előre a világot, a teljes öncél, értéktelen eredménnyel. Vagy, van az egésznek egy kifejezetten büdös szaga is, mégpedig az önellátás, az önrendelkezés elleni szemlélete. Ne termelj magadnak, ne törekedj az önellátásra, ne okozz magadnak örömöt, helyette vedd meg a nagyüzemi terményeket, mert az jobb és környezet tudatosabb, mint a kis léptékű városi mezőgazdaság. Rossz ízű gondolatsor, kifejezetten kártékony szemlélet.

Nézem az európai gazdák tüntetéseit Németországtól, Hollandián át Franciaországig, és valami rettenetes bajt látok. A rosszul értelmezett „ökotudatosság”, ez a „How dare you?!” mentalitás, a teljesen félreértett bolygómentés, a szakmaiság nélkül aktivista attitűd, végül oda vezet, hogy vagy nem lesz mit enni, vagy elképesztően drága lesz. Most szólok, hogy az éhséglázadások sokkal több CO2 emissziót fognak jelenteni, mint az közösségi kertek szén-dioxid termelése.

Végezetül, hiányzik a kutatásból az, hogy ennek a nagyszerű kutatásnak az elkészítése vajon mennyi felesleges szén-dioxid kibocsátással járt, például a szerzők által kilélegzett CO2?! Na, az a pocséklás és a környezetszennyezés!

Gyuri bácsi nagyra tartotta közösségünket, az egymásra figyelést, törődést, segítségnyújtást, amit a mi közösségünk tanúsít. Összeismerkedett Rosta Gáborral, a kert alapítójával, sokat beszélgettek.

91 éves korában, május 20.-n meghalt Yuan Longping kínai botanikus, rizsnemesítő. Egy itthon nem igen ismert, végtelenül érdekes ember és életút. Kína az elmúlt kilencven évben, történetének meglehetősen zűrzavaros korát élte, népességrobbanástól különböző politikai rendszerek és háborúk sorát, és persze éhségjárványok sorát, háborúk okozta éhínségek, rossz gazdaságpolitika, vagy egyszerűen meggondolatlan politikai kampányok miatt bekövetkezett tömeges éhhalálok. Nem volt egyszerű a történelmük, persze kinek volt az…

Pekingben született, mondanánk városi fiú volt, de mégis vidékre vágyott, ezen belül is a rizs nemesítés lett a szenvedélye. Mezőgazdasági iskolát végzett, abban az időben, amikor a Mao-i ideológia irányította Kínát. 1959-61-ben a Nagy Menetelés program idején találkozott először a tömeges éhínséggel, a mezőgazdaság kollektivizálása tönkre tette az agráriumot, nagyon sokan haltak éhen. Ő is végigéhezte az iskolaéveit, saját bevallása szerint akkor határozta el, hogy az éhínség  ellen fog dolgozni, erre teszi fel az életét.

Az egyetemen a növények oltása lett a témája. A keresztezés és genetika tiltott terület volt, a Párt ideológusai szerint mindezek metafizikai badarságok voltak. Közben titokban Gregor Mendelt olvasott a növények genetikájáról, aztán 1960-tól fordult a rizs nemesítése felé, mivel ez volt Kína legfontosabb haszonnövénye. A termelők a rizs mennyiségi növelését és ellenállóbb fajtákat várták el, így végigutazta a legnagyobb rizstermelő vidékeket, gyűjtötte a különböző variációkat. 1973-ban Hainan megyében találta meg azokat a fajtákat, amelyekből később előállította a hibrid rizst, amelyet rövid idő alatt eladható termékké fejlesztett. Az általa kitenyészett új hibridek nagyobbak lettek, ellenállóbbak, jobban viselik a sós vizet, az időjárási viszontagságokat és legfőképp nagyobb termést produkáltak és magasabb volt a tápanyag tartalmuk. Az általa kitenyésztett rizsfajták miatt, a kínai rizstermelés  az 1950-es évek 57 millió tonnáról, 2017-re 195 millió tonnára nőtt, így például a farmerek a monokultúrás termelés helyett egyéb haszonnövények felé tudtak fordulni, mint a zöldségek, gyümölcsösök, haltenyésztés. Az emberek jobbat és többet ehettek. Időközben megalapította a Hunnan Hybrid Rice Reseach Centre kutatási központot és nemzetközivé tette a kutatási eredményeit. Mára a világon termelt rizs egy ötöde az Ő hibrid fajtáiból kerülnek ki. Megkapta a World Food Prize díjat, a Kínai Kommunista Párt is kitüntette a legmagasabb állami kitüntetéssel, ettől függetlenül megmaradt annak, aki volt, rizsnemesítőnek, járta a világot, tanította a rizstermelőket. Ma úgy gondolják, legalább 500 millió ember tápláléka az általa nemesített hibrid rizs.

Sokan kérdezték, hogy hogyan sikerült elintéznem, hogy érettségi tétel legyek, de az a helyzet, hogy engem is meglepetésként ért a hír. Évi, a Zápor kertből írt rám, aki civilben tanár a Radnótiban, hogy érettségi tétel lettem. Azonnal lehidaltam, ez nagyon nagy megtiszteltetés, mondtam is anyunak, hogy csak a legnagyobb Magyarok lehetnek érettségi tételek. Ezen jót nevettünk, aztán ijedtemben megosztottam az egészet a Facebook-n. Igazából csak tippelni tudok, hogy történt…

Szerintem úgy lehetett, hogy van egy, az Érettségi Vizsgát Előkészítő Titkos Bizottság, (ÉRTVE-TB), a magyar irodalom élő legjava, akik titokban összegyűlnek a Bakony egy rejtett helyén, gondolom egy volt szovjet rakétasilóban, hogy kitalálják az az évi magyar érettségi tételeket.

Az elmúlt évtizedekben volt néhány érettségi botrány, tudták, nem lehetnek elég óvatosak. Szerintem többrétegű biztonsági protokollt léptettek életbe, például a Minisztérium túszokat szedett a Bizottság tagjainak családtagjai közül, a telefonjukat ünnepélyesen ledarálták a titkos bakonyi bázis bejáratánál, a helyszínt a csőre töltött TEK biztosította, a külső védelmi övezetet pedig, a Honvédség új Leopárd 2 harckocsik védték, statikus lőállásban, toronyig beásva, nyílt tűzparanccsal. Nagyjából így.

Ezek után elkezdődött az ÉRTVE-TB titkos ülése. Jól haladtak a dolgok, ment a munka ezerrel, amikor hirtelen eljutottak, a magyar érettségi tételek, azok számára, akik tanult nyelvként érettségiznek magyarból tételsorhoz. És a 8. oldalon szembe jött a szövegértés feladat. Elhangzottak az ilyenkor szokásos toposzok: Szent István intelmei, Széchenyi, esetleg Hamvas, vagy Ottlik, de valahogy egyik sem volt jó, tanácstalanság volt. És akkor, ma már senki nem emlékszik hogy ki volt, bedobta hogy, „akkor legyen a Rosta, meg a közösségi kertjei”. Hát ez tök jó, mondták az  ÉRTVE-TB tagok, úgy is nyomorult év volt, Covid, meg karantén, meg Zoom oktatás, legyen valami vidámabb, valami új. Ráadásul, ha valaki megbukik az érettségin, simán mondhatjuk, hogy fennakadt a rostán. Mindenki örült és egyetértett, és megszületett A Tétel. Röviddel később, a Bizottság befejezettnek ítélte a munkáját, feloszlatták önmagukat, a túszokat elengedték, a TEK is hazament, a Leopárdok is kifaroltak a lőállásokból és lőszer mentesítették őket.

Az érettségi tételsor meg kiment és utólag Évi szólt a Zápor kertből, hogy benne vagyok.

Nagyjából ennyi.

Az igazi kérdés azonban tényleg az, hogy hogy a frászba keveredtem bele az idei érettségibe?! Ki volt az, aki beajánlott és miért? Ráadásul, hogy emlékezett erre a szövegre? Ez egy tíz évvel ezelőtti nyomtatott újságcikk szövege. Ez volt az első kert, az Első Kis-Pesti Kert. Azóta egy csomó minden történt, lett hat másik kert is. Ma visszatekintve, az nem úgy volt, meg azóta, annyi minden megváltozott, hogy az egész szöveg okafogyott, ma már az egész annyira más. Sokkal jobb, meg rosszabb is persze. Más. Bodóczky István mondaná erre, hogy „Gondolta a fene!” Mármint a kiállítás megnyitón elhangzott szövegekre, vagy erre a helyzetre.

Évi megkérdezte, hogy mik a helyes válaszok a Tételre? Hát lövésem sincs, innen belülről, a mai fejemmel, lehet hogy megbuknék ezen az érettségin.

Érdekes cikk a New York Times online oldalán, a második világháborús Győzelem kertek mozgalmat elemzi. A legfontosabb megállapítás, hogy alapvetően nem civil kezdeményezések voltak a válságkertek, hanem az önkormányzatok, az állam és a nagyvállalatok által támogatott és szervezett mozgalom.

Elképesztő eredményeket értek el, 1942-re, az amerikai polgárok előállították a saját zöldség, gyümölcs szükségleteik kétharmadát, így stratégiai mennyiségű, nagyüzemi mezőgazdasági terményt tudtak felszabadítani a hadsereg és az export számára. Számos nagyvállalati érdek fűződött a Győzelem kertek mozgalom sikeréhez, ezért fektettek pénzt és energiát ők is kezdeményezésbe. Úgy nevezik, hogy Top to Down movement, felülről szervezett mozgalom. Ráadásul adóból levonható volt a támogatás.

Érdekes, hogy mekkora volt a hatása a mozgalomnak az egyének étkezésére és életvitelére. Soha az amerikaiak ennyire jól tervezett, ennyire egészséges étrendet nem követtek, mint a háborús években.

Majd jöttek a békeévek és a Győzelem kertek teljesen eltűntek, az amerikaiak meg átálltak, a konzerv ételekre, a szezonmentes ellátásra, a gyors ételekre. Ekkor ugrott meg a cukorfogyasztásuk, ekkor kezdtek  „elzsírosodni” az ételeik.

A Győzelem kertek mozgalom adott egy „Mi fogunk győzni, nekem is részem van a Győzelemben!” érzést, minden amerikai tett a győzelemért, akár harcoló katonaként, akár hajókat összeszegecselő munkásasszonyként, akár az ágyását művelő városi kertészként.

A mostani Covid járvány alatt, a kezdődő gazdasági visszaesés közepette, semmiféle közösségi érzés nincs, hiányzik vízió arról, hogy ki is az ellenség és milyen lesz a Győzelem?

New York Times, Victory Gardens Were More About Solidarity Than Survival

Interjút adtam a TopAgrár magazinnak a városi kertekről és a lehetséges válságkertekről.

Szép cikk lett belőle, köszönöm a lehetőséget. Itt olvashatod el:

varosi_kert_termeldmegmagadnak

Még a múlt héten megkértem a városi kertek kertészeit, hogy küldjenek karantén képeket a kertekről, a karantén kertészkedésről. Sok jó kép jött, ezekből válogattam. Akiét kihagytam az ne haragudjon, nagyon sok képet kaptam. A jövő hét végre megint teljesen mások lesznek a kertek, ez a hétvégi eső nagyon jót fog tenni nekik.

Árnyas kert képek

Békási kert képek

Zápor kert képek

Első Kis-Pesti Kert

A Nagy Covid pánikban elsikkadt, hogy a múlt héten volt 50 éve, az Apollo 13 balvégzetű űrutazás, amikor a szerviz modulban történt robbanás miatt tönkrement az űrhajó, ezzel a ronccsal kellett megkerülni a Holdat, visszajutni a Földig és épségben hazahozni a legénységet. Fél évszázada mindenki a híreket leste, új tudományos fogalmakat tanult, volt vészhelyzet és kommunikációs káosz, és volt egy nagyszámú tudós-mérnök csapat, akik megfeszített munkával épségben lehozták a legénységet a földre. A legsikeresebb kudarc a NASA történetében. Ezek a tudósok, a mai szemmel nézve, végtelenül primitív eszközökkel dolgoztak, logarléccel és papíron számoltak, számítógép kapacitásuk töredéke volt, mint ennek az ős öreg Laptopnak, amin épp írok. A mai lehetőségeinkhez képest a Holdutazáshoz végtelenül primitív mechanikai eszközöket használtak, a technológiájuk sehol sem volt, a mai hétköznapi eszközeinkhez képest; az űrhajósok rettentő rizikót vállaltak, minden egyes misszióval, és mindig sikerült, még a balvégzetű űrutazás is. Ez a tudósok diadala volt, a tudomány tette a dolgát, a világ meg lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket, újságokban, a rádión és TV-n keresztül, Walter Cronkite tolmácsolásában.

Most is valami hasonló történik, a lakásainkba zárva, elszigetelten, mint az úrhajósok, várjuk, hogy a tudósok és a tudomány kihúzzon minket a csávából. A háttérben felmérhetetlen tudományos és technikai szakember gárda és kapacitás lendült munkába, a szemünk előtt zajlik egy új tudományos mentőakció a mi bőrünk megmentésért. Hála Dr. John Campbellnek, Dr. Antoni Faucinak, és más tudományos szakembereknek, mi is félig képzett virológusok lettünk közben, már konyítunk az egészségügyi és járvány statisztikához, különbséget tudunk tenni az antitestek és az antigének között és pontosan tudjuk, mi az a vakcina, amely majd megment minket. Globális élmény, hogy értem, tudom mi történik, azt is tudom, hogy mások is ezt csinálják ebben a pillanatban, egy hajóban utazunk. Talán az első igazán globális közösségi élmény, amit mindenki a bőrén érez, és ez is a tudományról szól.

Úgy tűnik, a tudomány megint sikert arat, van fény az alagút végén, a járványt le fogják győzni, mi pedig kiszállhatunk a mentőkapszuláinkból és megmenekülünk. Most épp még folyik a háború a vírus ellen, sokan fognak meghalni, az országok kimerülnek, a gazdaságok tönkremennek, sokan vesztenek el sokat, néha még az életüket is. A csatákat az orvosok és a nővérek vívják, a háttérben pedig a tudomány dolgozik, hogy megfelelő tudást és eszközöket adjon a kezükbe, a biztos győzelemért.

Ebben a helyzetben óhatatlanul felértékelődik a tudomány és a tudósok, a kutatás és azok művelői. A tudósok előjöttek a tudomány átláthatatlan dzsungeléből, elmondják, hogy mi a helyzet és erre mi a tudomány válasza. Mi meg hallgatunk rájuk, betartjuk a karantént és az utasításaikat, és bízunk abban, hogy igazuk lesz, ezt a járványt is le fogjuk győzni a tudomány segítségével.

Jó lenne, ha a tudomány felértékelt helyzete így is maradna, az emberiség sorskérdéseit ne a „nép”, ne a gazdasági szereplők és főleg ne a politikusok döntsék el, hanem a tudomány adjon válaszokat és eszközöket, lehetőleg ne akkor, amikor bár felrobbant az űrhajó, hanem jóval előtte, kisebb pánikkal és kevesebb veszteséggel.  

100 évvel ezelőtt a Spanyolnátha járvány idején, még a vírusokat sem ismerték, antibiotikumok is csak 30 évvel később jelentek meg, a mai szemmel szinte kuruzslás volt, amit műveltek. Azóta az egészségtudomány és maga a tudomány is hatalmasat fejlődött, újabb és újabb ágakat növeszt, iparággá terebélyesedett, ahol nem egyéni zsenik, hanem tudományos teamek viszik előre a világot, az átlagember számára elérhetetlen területeken, érthetetlen eszközökkel. A tudomány adta a kezünkbe az okos telefont, az internetet, a globalizációt, a kontinentális közlekedést és kereskedelmet, az élelmiszer biztonságot és a hosszú és egészséges életet. Mi csináltunk ezekből túlnépesedést, környezetszennyezést, ipari és ökológiai katasztrófákat, klíma instabilitást, egyenlőtlenséget és súlyos gazdasági és társadalmi feszültségeket. A tudomány fejlődésére hárítani, a mi eszetlen viselkedésünk katasztrofális eredményeit, ez a felelősség letagadása, elég nagy önbecsapás.  

A járvány után lesz egy gazdasági válság, mély és keserves, felsejlik a múltból a 29-32-es Great Depression nyomora. A mostani válság, biztosan nagyon más lesz, a közgazdaság, államtudományok is folyamatosan fejlődtek, a gazdaságunk, pénzrendszereink, társadalmunk teljesen más, ezt a válságot teljesen új megközelítésekkel és eszközökkel fogják kezelni, mint 90 éve.  Még a 2008-as válság kezelésének a módszere sem lesz használható, ez nagyobb és globálisabb ügy, ez már jobban elfajult. „A piac szabályozza önmagát elv” csődöt mondott, kiderült, hogy a bolygó szabályozza önmagát, és övé a hatalmasabb erő, az eddig követett életformát és gazdasági gyakorlatot, a bolygóhoz való viszonyunkat tovább így nem folytathatjuk. A válságból kilábalás során, teljesen új helyzeteket kell teremteni, teljesen más életformát kell kialakítani. Az új rend megteremtését pedig ne bízzuk a piaci szereplőkre, a bankokra, a nagyvállalatokra, vagy ne adj Isten a politikusokra, hanem a tudományra, és a tudomány módszereire és eszközeire. Az eredmény nagyon más lesz, mint a mai világunk.

A járvány és a gazdasági hírek teljesen háttérbe szorították a klímával kapcsolatos kérdéseket, a klímasztrájkolók is online lázadnak, Gréta Thungbergről alig hallani. Pedig a probléma még megvan, a járvány és a gazdasági vergődésünk semmiféle hatással nincs a globális klíma és ökológiai folyamatokra, itt-ott kicsit kitisztult a levegő, és negatív tartományig zuhant a kőolaj ára, de hát ez semmi, az elmúlt kétszáz év folyamatosan növekvő szennyezéséhez képest. A tudomány 40 éve folyamatosan bizonyítja a klímaváltozás tényét, az ökológiai krízis növekedését, de a kutya sem olvasta el ezeket a tanulmányokat, az utóbbi időkig, még a közbeszéd része sem volt. Kellett egy Greta Thunberg, aki a maga keresetlen módján, csapott akkora lármát, hogy erre felfigyeltek. Évtizedek óta tonnákban állnak a tudományok kutatások, riasztások, javaslatok. Le se szarták őket, megint megvárjuk, amíg felrobban a bolygó szerviz modulja, és nem lesz se levegő, se fűtés, és nem lesz hova leszállni se, mert az anyahajó ment tönkre.   

A Covid járvány nem az utolsó próbatétel, hanem az első csata egy hosszú háborúban, amelyet a tudomány és mi fogunk megvívni a megmaradásért, a fenntartható emberi civilizációért. Új fejezetet fogunk nyitni az emberiség történetében, mai szemmel fel foghatatlanul másképp fogunk élni 10-20 év múlva, ha egyáltalán lesz még emberiség. Ez még nem lejátszott meccs.

Remélem a tudomány fogja megmondani, hogy merre és hogyan…

Jelenleg jobb csapatunk nincs.

Négy napja tettem ki a honlapra a “Kérdőív – Városi kertek a járvány és a gazdasági válság idején.” bejegyzést. Az elmúlt 4 napban 55 kitöltés érkezett, köszönöm azoknak, akik szántak rá időt. A kérdőív teljesen anonim, menet közben leszedtem róla az e-mail cím kitöltő mezőt, így csak következtetni lehet, hogy kik voltak a kutatás résztvevői.

Nézzük az eredményeket sorrendben. Némelyik grafikonhoz hozzáírom, ha gondolok valamit az eredményekről , a többit hagyom szabadon értelmezni.

45 nő, 10 férfi töltötte ki a kérdőívet.

Döntően a 30-60 év közöttiek elfoglaltsága a kertészkedés, az 55-ből 39 fő ez a korosztály. 

A lakóhely megoszlás grafikon hozza a honlap és a Városi Kertek Egyesület szellemiségét, a kitöltők közül 49 fő városlakó.

Az érdekes, hogy a kitöltők közül 39 fő (70%) dolgozó, aktív. Általában a közösségi kertekben nagyobb a nyugdíjasok aránya. Az is kemény, hogy ennyire kicsi mintában is 4 fő (7%) munkanélküli megjelent.

A kitöltők fele, 27 fő hobbikertész, viszont 8 fő kertészeti szakember.

Utólag ennek a kérdésnek nem volt túl sok értelme, a kertészkedés folyamatos tanulás, szezonról szezonra új dolgok történnek, illetve a kertész maga is javít a módszerein, talál új ötleteket.

A 43 fő (80%) családdal, vagy közösségben műveli a kertet.

51 fő – 4 fő

Ez érdekes, 23 fő közösségi kerttag, 22 fő kertes házi kertész, és van 4 fő balkonkertész is. Fontosak a balkonkertészek is, a legkisebb is számít.

1 fő művel 1 nm-nél kisebb balkonkertet, viszont 9 fő (16%) művel 200nm-nél nagyobb termőterületet. A kitöltők közel fele (27 fő) 1-10 nm-s ágyást művel, ez körülbelül a közösségi kertek ágyásmérete. A 10-200 nm-es (18 fő – 30%) tartomány lehet kertes házak termőterületei.

Ez tanulságos. Ma már Magyarországon nagyjából lehetetlen öntözés nélkül kertészkedni. 4 fő (7%), akik csak az esőre bízzák a szerencséjüket, a döntő többség viszont kútról, csapról öntöz, vagy esővizet gyűjt. Sajnos ez már nem megy másképp.

A kertek döntően termőágyásokkal, gyümölcsfákkal és fűszerkerttel vannak felszerelve, viszont külön tetszik a 4 fő akik csirkét is tartanak. Ez már emelt szint.

A győztes sorrend: paradicsom, fűszernövények, hagyma, paprika, cukkini, répa, saláták, eper, uborka, retek, tök, káposzta, burgonya és spenót.

A közelgő válságnak tudható be hogy 25 fő, közel a fele a válaszadóknak növelni fogja idén a termőterületét. A “nem növelők” között, szerintem sokan lehetnek a közösségi kerttagok, akik fizikailag nem tudják növelni a termőterületüket.

Igazából 1 fő van, akit akadályoz a karantén a kertje művelésében, mindenki más megoldja, hogy gondozza a kertjét. Természetesen a kertes házak lakói, 25 fő vannak a legjobb helyzetben.

1 fő nyer a válságon, 4 főt nem érint, az összes többi 50 főt érinteni fogja. 18 főt kicsit megérint a válság, a többiek komolyabb veszteségekkel számolnak. Szomorú, hogy 2 fő már elvesztette az állását, 53 válaszadó közül.

1 fő meggazdagszik, 27-27 főnek, vagy nem változik, vagy romlik az anyagi helyzete

Drágulni fognak az élelmiszerek!

Drágulni fognak a zöldségek, gyümölcsök!

Ez nagyon érdekes. A mintából 3 fő tudja megtermelni a fogyasztásának a 100 %-t.  A többség, 37 fő a fogyasztása 25%-át. A közösségi kertek 1-10 nm-es ágyásain, és a közös művelésű részeken kb ez a 25 %, ami megtermelhető. A fennmaradó 15 fő, valószínüleg  kertes házban, nagyobb ágyást tud művelni.

Úgy tűnik a közösségi kertekből is jut annyi, hogy maradjon télre.

Ez érdekes. A kitöltők kb fele közösségi kerttag, ahol a saját tapasztalatom szerint eddig, minimális volt a terménylopás, szerintük nem lesz továbbra se ilyen eset. És van egy 23 fő aki szerint viszont lesz. Remélem nem lesz továbbra sem terménylopás.

Itt az a 4 fő érdekes, akik szerint nem dolga az önkormányzatnak, vagy az államnak elősegíteni az önellátást.

43 fő válaszolt! Jobbnál jobb ötletek és javaslatok érkeztek. Nem akarok köztük válogatni, mind jópofa és megszívlelendő. Érdekes olvasmány lehetne egy polgármesternek, képviselőnek, kerületi főkertésznek és úgy általában a döntéshozóknak.

Létrehoztam egy online kérdőívet a haszonkertek jelenlegi helyzetéről, a közeljövő kilátásairól.

Az érdekel, hogy milyen mértékben alakítja át a járvány, a karantén és az utána várható gazdasági lejtmenet a viszonyunkat a kertekhez, az önellátás gondolatához. Lesz-e fellendülése a magyar háztáji termelésnek, akár a városban is? Hányan és milyen mértékben tesznek önmaguk megsegítésére, a kertészkedés és az önellátás által. A tesztet nem csak a közösségi kertészeknek szánom, hanem mindenkinek, aki termel, vagy most vág bele a kertészkedésbe, esetleg gondolkodik az önellátás lehetőségén.

A kérdőív itt érhető el.

Amennyiben érdekesnek találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid és a kertésztársak között.

Érdekes cikket kaptam, angol nyelvű.

Az 1918-as Spanyolnátha járvány egyik gyógyítási módszere volt, hogy a betegeket szabad levegőn és napfényben pihentették, érdekes módon sokkal jobban gyógyultak, mint a zárt kórteremben tartott fertőzöttek. A napfény pusztítja a vírusokat, a friss levegő jót tett a roncsolt tüdőnek. statisztikailag kimutatható volt a pozitív hatás. Utólag úgy számolták, hogy 40%-os halálozási rátáról, ezzel a módszerrel 13%-ra szorították le a mortalitást.

Szabad levegő terápia – Open Air Therapy

A hétvégére megjön a jó idő, a napsütés és a meleg. Aki lejut a kertbe napozzon is, hogy termelődjön a D vitamin, dolgoztassa meg a testét, hogy telítődjön a tüdeje friss levegővel és főleg tartsátok be a járványmegelőző ajánlásokat.

Itt egy angol nyelvű cikk a „napfény terápia” hatásairól:

Coronavirus and the Sun: a Lesson from the 1918 Influenza Pandemic

In the coming month and for much of this year, and most likely for the next years, we will be dealing with the Covid19 pandemic. Sadly long periods of quarantines, economic downturn, decline of world trade, and mass unemployment around the world, leading to cases of extreme poverty will become the norm. Whilst there is little that can be done to immediately reverse the effects of Covid19, proactivity and resoluteness is essential. Local crisis management needs to be prepared, carefully planned and proactive.

In times of world wars, or extreme economic crises, governments of the time did everything they could to promote individual self-sufficiency. They created urban gardens, urban farms, and made it possible for their citizens to produce a lot of the foods they needed to survive. The crisis we face today again necessitates these actions, but this time on an even grander scale.

What can governmental and municipal bodies do?

• Areas suitable for small-scale agricultural production should be surveyed immediately and conditions for access should be created without delay both in the cities and in the countryside.
• Revitalize old disused backyards for small agricultural purposes. This has proved to very successful in the past. Subsistence agriculture is a way of life for millions of people around the world, and at times of crisis has also provided for thousands of families in the developed world, whilst freeing up state resources during these critical times.
• Encourage people who have gardens, to utilize that for agriculture. Those who have uncultivated areas in their gardens should invite others to cultivate those areas.
• Public workers and the unemployed should be redirected to local food production.
• The issue of cultivation, preservation, storage and distribution needs to be addressed locally.
• Resources are needed to expand public catering. Much more resources will be needed by the state or local governments to provide for a single hot meal a day than any time during the past 75 years.
• Laws must be strictly enforced to prevent crop theft, vandalism.
• Provide adequate quantities of seeds and seedlings, even free distribution to those willing to produce locally. Effective backyard management, plant protection and preservation needs to be taught again, as the knowledge of these have disappeared over the past generations.
• Covid19 has bought about an unprecedented change to the world we lived in just a few month ago. The long-term effect of it will be profound. It is fair to say that life for millions of people around the world will be changed forever. Every aspect of a garden, from subsistence agriculture to beauty and tranquility can and will provide an essential part of surviving these difficult times for many people around the world.

It’s spring, it’s time to plant!

Gabor Rosta – Urban Garden Association, Hungary

Soupline – The Great Depression 1929-32

World’s highest standard of living, USA 1929-32

Soupline – The Great Depression 1929-32

Soupline – The Great Depression 1929-32

WW 2 – Victory Garden Poster

WW 2 – Victory Garden Poster

WW 2 – Victory Garden Poster

WW 2 – Victory Garden Poster

England, WW2 – Seed stock, free from the state

Passon Field Victory Gardens 1943, USA

WW 2 – Bomb Crater Garden, England

WW 2, School garden on the roof. New York City, USA

WW2 – Victory garden, New York City, USA

WW2 – Victory Garden Chicago, USA

01 Jun 1946, Berlin, Germany — Ploughed up by British engineers and turned over to Berliners to raise vegetables, this area in front of the Reichstag in Berlin is shared by many families who hope to raise enough food to fend off starvation. One of the problems after potato planting is to keep thieves from stealing the seed potatoes out of the ground. — Image by © Bettmann/CORBIS

Yes, I can! WW2 poster

WW 2 – Jefferson County Community Cannery, USA

WW 2 – Döbrentei squeer, war garden in Budapest, Hungary 1942

See also: Operational suggestions for community gardens for the duration of the epidemic

Under no circumstances should anyone who feels sick, or has sick people around them, enter the garden.

Do not organize any community event in the garden until the epidemic is officially considered to be over.

All gardens should provide soap, water and sponges. Everyone entering AND leaving the garden should thoroughly wash their hands. Everyone should wipe the garden door handle with a disposable wipe or soapy water before touching it.

Everyone should wear gardening gloves and wash them regularly with soapy water.

There should be as few people as possible in the gardens at any one time, preferably only one family at a time. Make a schedule of who goes to the garden. Consult internal communication channels as to who will go, and when.

If more people are in the garden, a minimum of six steps should be kept from each other. Children are also subject to this rule.

Those who live far should avoid travel to the garden at this time, especially if that travel involves public transport.

If you used a common tool, after use wash thoroughly with soap and water before returning it to the garden storage.

If anyone can not go to the garden at this time for the above mentioned or other reasons, an agreement should be made with other members for attending (watering etc.) to their part of the garden.

Shared cultivation becomes more important at this time, and anyone going to the garden should take part in the communal maintenance of the garden.

It is important to consider uncultivated areas of the garden for planting crops. It will matter a lot in the fall!

You can plant seeds at home. Every garden has plastic hatching pots, and the tool storage area has seeds. Take soil home and plant seedlings at home. When the epidemic is over, you will have the plants to plant out in the garden. Plant more seedlings than usual, as crop plants will be a valuable asset.

The garden will be a very important part of life for every gardener during the coming months, so take care of it.

Sunbathe in the garden a lot and exercise because your body needs vitamin D.

The garden will be basically sterile when exposed to a lot of sunlight, but follow these protocols.

Nagyon érdekes filmbe futottam bele, „Miért mindig Kínában tűnnek fel az új betegségek? címen” – Why new diseases keep appearing in China. Angolul van. A Vox készítette néhány napja.

Alapvetően a wuhani vadhús piac és üzletág történetét és a Covid-19 járvány kitörését elemzi. A vadhús tenyésztés egy létező, gazdag üzletág, alapvetően a leggazdagabb és a legszegényebb réteget szolgálja ki, miközben elképesztően szabályozatlan, kegyetlen és mocskos. Nagyon tanulságos a működése, a történelmi beágyazottsága, a modern Kínában való mai létezése és a vevőköre. Egy törvényi rést kihasználva, felépítettek egy, az egzotikus vadállatok húsára épülő iparágat, kisléptékű vadhústenyésztés (backyard gardening), és árusítás a wuhani vadhús piacon, a legvadabb körülmények között. Ez az üzletág és a wuhani piac, időről időre produkál súlyos járványokat, amelyek azután végigsöpörnek a bolygón és mindenki megszívja. A SARS volt ilyen és most a Covid-19.

De ez nem csak kínai sajátosság. Az Ebola is vadhúsról került az emberre, Afrikában. Ha rákeresel a „bushmeat” szóra a neten, kiderül hogy az emberiség mindet felfal, ami úszik, mászik, vagy repül. Ráadásul a vadhús sok helyen nem is luxuscikk, hanem a napi túlélés, a napi betevő. A zsiráfoknak állítólag harminc évük van hátra, akkor fogják megenni az utolsót az emberek. Az állatok nem kihalni fognak, hanem felfalják őket!

A járványok, az egyetlen eszközök, amivel a vadvilág védekezni tud ellenünk. A Covid-19 vírus mutatja meg, hogy nem is teljesen eszköztelenek ellenünk.

Azt hiszem, itt az ideje beszántani és sóval behinteni a wuhani vadhús piacot és a többit is!

Lassan globális élménnyé válik a kínai Vuhanból elindult Covid-19 járvány, kevés kivétellel mindenhova elért, hol durván, hol kezelten. (Afrika, Dél-Amerika, Indiai félsziget még nincs is a listában, ott lesz igazán csúnya világ, ha bejut a vírus).

Eddig az érintett országokban leghatékonyabb védekezésnek a karantén bizonyult, Kínában úgy tűnik, sikerül kordában tartaniuk a fertőzést, legalábbis az elmúlt napok ezt mutatták. Az elszigetelt eseteknél meg az továbbfertőzést sikerült a karanténnal megakadályozni. Ez egy nagyon szigorú, hetekig tartó elszigetelődéssel jár, egy városlakó esetében, a lakásból se ki – se be, szigorúan összezárva a családdal, vagy egy másik közösséggel, néha több hétre. Az, milyen lehet?!

A Vuhan-i karanténba zárt emberek, az elmúlt húsz évben napi 12 órát dolgoztak, hogy felépítsék a kínai gazdasági csodát, és most hirtelen tétlenségre lettek ítélve, összezárva a családjukkal, meg a kínai internettel. A kínai neten lezajlott egy közösségi forradalom, és valószínűleg sokuk élete is gyökeresen megváltozik ez után az élmény után. Túlélni egy járványt, végigcsinálni a karantént, valószínűleg meghatározó életesemény.

Kifejezetten érdekes aspektus lesz a végén, hogy a Covid-19 járvány, ahelyett, hogy megtizedelné az emberiséget, egy globális baby boom előidézője lesz, a sok lokális karantén után 9 hónappal, rengeteg szülés lesz, számos helyen fognak produkálni helyi baby boomot.

Volt ennek történelmi előzménye, 1977-ben New Yorkban kimet az áram és volt egy rakás fosztogatás meg erőszak, de a Város lakosainak döntő része otthon töltötték az éjszakát, gyertyafénynél, aztán  9 hónap múlva, a kórházak folyosóin is szültek. A New York-i lakosok nagy része Szex-el töltötte a karantént. Most is valami hasonló lesz, csak sok helyszínen.

A Második Világháború után is bekövetkezett egy baby boom a harcoló országok társadalmaiban, az egyik legnagyobb Az USA-ban. Ők a Boomerek. Ők nagyon sokat változtattak Amerikán, még ma is meghatározó réteg.

Azok a babák, akik 2020 szeptember-október-november-december körül fognak születni, lesz egyfajta különlegességük, ők lesznek az első poszt apokalipszis generáció . Nem boomerek, nem millenniumi generáció, nem X, Y, Z generáció, hanem ők lesznek a “Covid-19 generáció”, egy valós-globális mérföldkőhöz köthető cohors, már az indulásnál pontosan definiálható közösség. Érdekes lesz.

Sok tanulsága lesz még ennek az évnek.  

Jó képek a második világháború utáni baby boom eseményről

Nem vagyok a Virtuális Reality Paganinije, de nemrég feltettem az Első Kis-Pesti Kertről néhány fotót a Google -Térkép-Fényképek -GPS alkalmazásra, ne kérdezzétek miért?! Vagyis de, kell a kommunikáció, kellenek a látogatók a kertbe, még ha csak virtuális látogatók is… Néhány napja ezt az üzenetet kaptam a Google cégtől. 8000 kép megjelenítés! Az EKPK kertről… El se tudtam képzelni, hogy nyolcezer találat – kép-nézés-kattintás juthat erre a megosztásra.

Kedves kertek! Készítsetek el a saját Google Maps galériátokat a kertetekről, tessék képeket megosztani. Jó lenne ha az összes kert is elkezdene képeket feltölteni a Google térkép alkalmazásra. Biztos nagyon sok találatot kapnátok, úgy tűnik, komoly virtuális ismertséget lehet szerezni az élmények és képek megosztásával.

Ezt kaptam..

Tavaly a FŐKERT 150 éves jubileumára készítettünk egy okos telefon Applikációt, BudapestGreen néven. Az applikáció egyik eleme a budapesti ivó kutak funkció, amely a FŐKERT és a Vízművek kezelésében lévő ivó kutakat jelöli a térképen. A GPS koordináták alapján oda is vezeti az érdeklődőt.  Ebben a hőségben esetleg hasznos szolgáltatás.

Az Applikáció a Play Árhuázból ingyenesen letölthető.

www.budapestgreen.hu

Jó kis riport és film született a Békási kertben. Érdemes mostanában kimenni a kertekbe, mert hihetetlenül jól néznek ki. Sok eső, sok napfény, növényi sokféleség, mindezek együtt igazi szépséget adnak.

Itt lehet elolvasni a cikket és megnézni a rövidhírt.

Kék bolygó műsor a Békási kertről. Médiaklikk