Még a nyáron készítettünk egy kerti asztalt a Zápor kertbe, egyhasználatos raklapokból. Ezt kaptuk ingyen, köszönet érte Patríciának. Elég nagyra sikerült, sokan köré tudunk ülni, viszont az asztal lapja elég elnagyolt lett, ilyenek ezek a raklapok.

A maradék raklapokból kellett megcsinálni az asztallapot.  A gond csak annyi, hogy nincs két egyforma léc, mind a vastagságuk, mind a szélességük, mind a faanyaguk különböző, ebből kell egy viszonylag összefüggő felületet csinálni. Másrészt a raklapok olyan erős bordázott szögekkel készülnek, hogy előbb hasad a faanyag, mintsem szét lehetne bontani magát a raklapot. Így maradt a fűrész és rövidebb lécek.

A rövidebb lécek miatt, és az eredeti raklapok, a hullámos felszínük miatt, a kisebb darabokból összerakott felület tűnik a leginkább síknak, bár igazából így sem az.

Az asztallap végleges szögelését az egyik sarokból kell indítani, én egy teljes léccel nyitottam, mert később minden illesztés ehhez a fix elemhez igazodik.

Elég fontos minden sarkot és élet lecsiszolni durva csiszolópapírral, mert különben nem fog illeszkedni és szálkás lesz.

A különböző minőségű faanyag miatt érdekes mozaik hatása lett a felületnek. A szegelés előtt minden elemet érdemes még egyszer összecsiszolni.

Először nagyfejű szegeket használtam, de nem tetszett, elnyomta a falécek anyag-sokféleségét (bár el tudom képzelni, hogy másnak ez bejön), így váltottam menet közben kis fejű szegekre, amik alig látszanak, de ugyanúgy jól rögzítik a léceket.

Minél jobban távolodtam az eredeti fix ponttól, annál jobban szétcsúsztak a levágott elemek, ilyenkor jól jön a fűrész és új elemeket kell leszabni, majd összecsiszolni.

Pingpongozni, vagy biliárdozni nem lesz jó ez az asztal, viszont klasszul néz ki. Jó kis méricskélős, illesztgetős móka összerakni ezt az asztallapot, bele lehet feledkezni.

Amikor összeállt az asztal lap és minden léc megtalálta a helyét és rendesen oda is lett szegezve, az egész felületet érdemes újra csiszolni, az erősebb élek így eltűnnek, egyneműbbé válik a felszín.

A legvégén színtelen lazúrral kezeltem a felszínt, ettől mélyebbek lettek a fa természetes színei és természetesen időjárás állóbb is lesz az asztal. Összességében három fél nap volt megcsinálni, de ha többen összedolgoznak, ez az idő radikálisan csökkenthető.

Készíteni egy ilyen asztalt, van benne valami kielégítő: kézzel csinálni, szerszámokat használni, méricskélni, csiszolni, gondolkodni közben, csomó döntési helyzet, nagyon más mint tologatni az egeret meg nyomkodni a billentyűket.