Food from urban agriculture has carbon footprint six times larger than conventional produce, study shows

A városi mezőgazdaságból származó élelmiszerek szénlábnyoma hatszor nagyobb, mint a hagyományos termékeké, derül ki a tanulmányból

Kaptam egy cikket egy angolul, a városi mezőgazdaság, a közösségi kertek karbon lábnyomáról szól. Az alapfelvetése a tanulmánynak az, hogy a városi kertekben termelt zöldségek hatszor nagyobb CO2 terhelést jelentnek átlagban, mint a szabadföldi, nagyüzemi termelésű zöldségek.

Az érvelés azt mondja, hogy a kertek építésénél felhasznált anyagok, (emelt ágyások anyagigénye, járófelületek, kerítés, vízrendszer) előállításuk során keletkező CO2, mind hozzáadódnak a termények CO2 terheléshez, így a nagy nagyüzemi mezőgazdasági termeléshez képest nagyobb környezeti terhelést jelenetnek. Kiszámolták, hogy hatszor nagyobb a szén-dioxid terhelés. A cikk kitér természetesen az olyan jelenségekre, mint a repülőgépen szállított spárga, vagy az üvegházakban termelt zöldségek környezetterhelésére, és megállapítják, hogy ezekkel szemben a városi kertek jobbak, kisebb az ökológiai lábnyomuk.

Az egyik fő megállapítása a tanulmánynak:

„On average, food produced through urban agriculture emitted 0.42 kilograms of carbon dioxide equivalents per serving, six times higher than the 0.07 kg CO₂e per serving of conventionally grown produce.”

„A városi mezőgazdaságban előállított élelmiszerek átlagosan 0,42 kilogramm szén-dioxid-egyenértéket bocsátottak ki adagonként, ami hatszor magasabb, mint a hagyományos módon termesztett termékek 0,07 kg CO2/adagja.”

A másik nagyon okos mondat a következő:

“Most of the climate impacts at urban farms are driven by the materials used to construct them—the infrastructure,” Goldstein said. “These farms typically only operate for a few years or a decade, so the greenhouse gases used to produce those materials are not used effectively. Conventional agriculture, on the other hand, is very efficient and hard to compete with.”

“A városi gazdaságok éghajlati hatásainak nagy részét az építésükhöz használt anyagok – az infrastruktúra – okozzák” – mondta Goldstein. “Ezek a farmok jellemzően csak néhány évig vagy egy évtizedig működnek, így az anyagok előállításához felhasznált üvegházhatású gázok nem hasznosulnak hatékonyan. A hagyományos mezőgazdaság ezzel szemben nagyon hatékony, és nehéz vele versenyezni”.”

Na, most azért tegyünk hozzá ehhez néhány gyakorlati észrevételt:

A városi kerteket, közösségi kerteket meg kell építeni. A városban a magánkerteken kívül nincs olyan, hogy szabadföldi termesztés. A városi kertekben emelt ágyásokat kell alkalmazni, mert a talaj alkalmatlan a növénytermesztésre. További épített elemei a közösségi kerteknek: kerítés, vízrendszer, járófelületek, szerszámtároló, homokozó a gyerekeknek, stb. Ezeket is meg kell építeni, ezeknek természetesen megvan a karbon lábnyoma. A városi parkokat is meg kell építeni, annak is van karbon lábnyoma, vagyis ha továbblépünk az érvelés mentén, a parkokat is le kellene bontani, esetleg lebetonozni, mert a parképítés és fenntartás is környezetterhelést jelent.  

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kerteknek jól kell kinézni, biztonságosak legyenek, és könnyen fenntarthatónak. A kert tervezettsége elengedhetetlen, a jó minőségű kivitelezés pedig talán még ennél is fontosabb. A városi kertek alapvetően civilek által fenntartott városi zöldfelületek, elengedhetetlen az esztétikus megjelenés és használhatóság. A legtöbb közösségi kertben nagyon sok újrahasznosított anyagot használnak az építés során, például bontott téglát, járólapokat, pallett – raklapokat. Mindezeket egyszer le kellett gyártani, annak is megvan a CO2 lábnyoma, a helyszínre kellett szállítani, annak is megvan a maga karbon lábnyoma, és a kertet meg kellett építeni, az is CO2 emisszióval jár. Az újrahasznosítással viszont nem keletkezik újabb emisszió, maximum a szállítás során. A közösségi kertek alapvetően takarékos üzemek.

A cikkben emlegetett nagyüzemi termesztés monokultúrákat jelent, optimalizált termesztési eljárásokat, és főleg hatalmas méreteket. A városi mezőgazdaság pedig pont a kis léptékről szól, nincs végtelen termőterület, helyette egyéni ágyások. A cikk ott hibázik, hogy nem számolja bele a CO2 értékbe a mezőgazdasági gépek legyártásának, működtetésének CO2 terhelését. Ha ehhez még hozzá adjuk a szántóföldről az tányérig tartó hosszú utat, szállítás, hűtés, feldolgozás CO2 terhelését, már rögtön nem annyira előnyös a nagyüzemi termesztés.

A városi mezőgazdaság a sokféleségről, a magas biodiverzitásról szól. 2023-ban a Böszi közösségi kertben 47 féle növényt termesztettek a kertészek, és ebbe még nem számoltuk bele a fajtaválasztékot. Például paradicsomból legalább 10-12 fajta volt a kertben. Blogbejegyzés: Számok a kertben.

Sokáig lehet még folytatni az ellenérvek sorolását, de felesleges. Az az igazán zavaró, hogy ez a kutatás elhanyagolható mennyiségű szén-dioxidról beszél, miközben globális léptékben ez semmi. Kimutatni, hogy a városi kertek néhány CO2 molekulával többe kerülnek, mint a szabadföldi termelés, miközben megatonnányi metán szabadul fel a permafrosztból és a mélytengeri metánjégből, miközben a globális szállítás, légi közlekedés, hajózás, épületek fűtése, az ipar, egyáltalán a létünk mekkora teher a bolygónak, szóval szánalmas az egész. Kiemelnek egy elhanyagolhatóan kicsi elemet és kivetítik a nagy egészre. Minek? Megint egy olyan kutatás, amit jobb lett volna nem elvégezni, semennyivel nem mozdította előre a világot, a teljes öncél, értéktelen eredménnyel. Vagy, van az egésznek egy kifejezetten büdös szaga is, mégpedig az önellátás, az önrendelkezés elleni szemlélete. Ne termelj magadnak, ne törekedj az önellátásra, ne okozz magadnak örömöt, helyette vedd meg a nagyüzemi terményeket, mert az jobb és környezet tudatosabb, mint a kis léptékű városi mezőgazdaság. Rossz ízű gondolatsor, kifejezetten kártékony szemlélet.

Nézem az európai gazdák tüntetéseit Németországtól, Hollandián át Franciaországig, és valami rettenetes bajt látok. A rosszul értelmezett „ökotudatosság”, ez a „How dare you?!” mentalitás, a teljesen félreértett bolygómentés, a szakmaiság nélkül aktivista attitűd, végül oda vezet, hogy vagy nem lesz mit enni, vagy elképesztően drága lesz. Most szólok, hogy az éhséglázadások sokkal több CO2 emissziót fognak jelenteni, mint az közösségi kertek szén-dioxid termelése.

Végezetül, hiányzik a kutatásból az, hogy ennek a nagyszerű kutatásnak az elkészítése vajon mennyi felesleges szén-dioxid kibocsátással járt, például a szerzők által kilélegzett CO2?! Na, az a pocséklás és a környezetszennyezés!

Itthon a Kétfarkúak demonstrálnak a hatalom röhejességéről, az USA-ban viszont a Föld Napja alkalmából, országos tiltakozáshullám volt a tudomány függetlensége és létszükséglet – fontossága mellett. Ugyanazok a jópofa, vicces táblák vonultak fel, mint itthon a Nagykörúton. Csak a dolog súlya egy kicsit más.

Donald J. Trump az elnöksége első hetében, egy mozdulattal szüntette meg a klímakérdést, a klíma probléma tagadásának egy szélsőséges formáját sikerült megvalósítani, nála a hangsúly az ipar és a gazdaság felpörgetésen, az olajégetésen van. A baj az, hogy ez nem fenntartható fejlődési modell, hanem hátramenet, ezen a szemléleten már régen túl kellene lépni. Ez az ember a múltban él, ráadásul Üzletember szinten is hibát követ el. Ma a klímakutatásba kellene fektetni, nem az olajiparba. Nem csak az üzleti profit, hanem a túlélés ösztöne is ezt diktálja. Nála nem…

Az amerikai tudósok tüntetéssorozatot szerveztek a Trump tudományellenessége, a tudományos tények tagadása és a tudományos kutatások pénzügyi támogatásának csökkentése miatt.

Itt egy galéria a legjobb tüntetői táblákról.

Az igazán érdekes az, hogy ez majdnem teljesen mindegy már. A globális klíma folyamatok túlléptek egyes országok politikáján, 2017-ben nagy bizonyossággal elmondható, hogy nem Donald J. Trump és az USA érdekei határozzák meg a bolygó klimatikus folyamatait. A klímaváltozás túllépett az emberi fajon, versenyben vagyunk a panda mackókkal, hogy melyikünk fog előbb kihalni: a macik, vagy az emberiség. Valószínűleg megosztott győzelem lesz, ha csak valami csoda nem történik.

Ez a folyamat már régen nem emberi léptékben folyik, a bolygó karbon folyamatai tőlünk függetlenek. Arról vitázni, hogy emberi eredetű-e a klímaváltozás, vagy se, ez marhaság, hiszen egy folyamatot látunk, sőt a folyamat gyorsuló tendenciát mutat, ezek már régen függetlenek tőlünk. Például a metán emisszióra semmiféle hatásunk nincs, tőlünk függetlenedett úgynevezett “run away” esemény. Elszabadult, önmagát gerjesztő folyamat, amely a szén-dioxidnál durvábban melegíti a bolygót. Ha valami csoda nem történik másfél évtizeden belül vége lesz az emberi fajnak, együtt pusztulunk el a hatodik nagy fajkihalási folyamat részeként az összes fejlett létformával, például a panda macikkal. 2030. Ma ezt a végső időpont, mire végünk.

 

Ennél kicsit bővebb kibontása ennek a témának.

 

 

Ahogy a dolgok ma kinéznek, a meccs már lejátszott, és nekünk annyi. Valódi globális összefogásra lenne szükség, itt már régen nem arról van szó, hogy csökkentsük a széndioxid kibocsátást, hanem aktívan kellene trillió tonnányi szenet kivonni a légkörből. Csakhogy erre sem technológia, sem akarat nincs, egyszerűen nem tartunk ezen a szinten. Geo-engineering. Ez nincs, pedig lenne rá kereslet. Ezt kellene kutatni a sok tudósnak, és nem tüntetni.