The last in a series of articles on urban – community gardens, this one is less about plants and growing seasons and more about the organisation of the garden community and the role of garden leaders.

All community gardens need to be managed, garden managers are needed, and in many gardens there is a garden coordination team. An unmanaged garden will not work, everything will be in disarray, the garden and the community itself will decline very quickly. Most communal gardens fall into this mistake, they trust in the ‘power of community’ but fail to consider that if there is no thoughtful management, no planned season, the whole thing will miss the mark and die. Somehow the garden community needs to be understood as a company, an organisation. Many different people, many different skills come together, and they need to be guided in the same direction, organised and coordinated in the day-to-day running of the garden.

Importantly, it is not the garden manager’s job to do everything himself, but rather to create the conditions for the community to do the garden tasks themselves, efficiently, quickly and cheerfully. The garden manager is more of an organiser, more of a coordinator and of course he or she does some of the physical work.

Although the garden is ready, it has had a few successful seasons, but that doesn’t mean it is functional on its own, it needs a person, or perhaps a small group, to think through the season, call the garden meetings, communicate with the local authority, keep track of the garden’s assets, manage the garden’s internal and external communications. The goal is always to have a successful and relaxed season for the garden that year, to achieve success at community and individual level.

The one-third rule

A broad generalisation about all community gardens is that a third of the members are active and participate in all events, another third only attend the main events, and there is a third who are rarely seen, sometimes or not at all involved in the life of the garden. For them, the only thing that matters is their beds, or worse, their beds become deserted and weedy by mid-season, which is a serious problem, and in a garden where all the garden members have the same size bed, neglected beds are very noticeable. In this case, the garden leader should step in and ask the neglected gardener to give back his bed so that a new, more active member can be selected by the community from the waiting list. Fortunately, every garden has a long waiting list, it is easy to bring new members into the garden. The garden by-laws set out how neglectful gardeners can be removed from the garden, partly by written warning, partly by verbal warning and finally, if they do not respond, the community can vote them out of membership. This step is not to be neglected, it is better to have a new, enthusiastic garden member to replace the neglectful gardener.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

There are situations when the garden manager has to take “firm” action. There are cases when a garden member is found to be unfit to exist in a community, his behaviour, his habitus make him unfit for community life. These are the community destroyers. Often they are unable to communicate with other gardeners in the right tone of voice, or without the approval of the community they do something in the garden that is bad for everyone or detracts from the overall image of the garden. In such cases, the garden manager has to step in and either persuade or, as a last resort, vote the person out of the garden. There have been examples of gardeners who have been found to have alcohol problems, and it is not acceptable for a gardener to stagger around the garden with many young children present. There were also examples of the garden partner’s personality making him unfit to participate in the community, causing strife, destroying the community, inadequate personal communication with others, and such a person needs to be urgently removed from the garden.

Communication problems very often come up in e-mail conversations. In addition to the keyboard, some people indulge in far more than they would in face-to-face communication, and this must be stopped immediately, not allowed to escalate, because in the long run it has a devastating effect. Don’t be afraid to put someone out of the garden, do it calmly, without offence, give them the opportunity to retreat with their head held high.

New garden members in the garden

Each garden has a long waiting list so we can select the applicants. It’s worth inviting applicants to the garden, several at once, and telling them what garden membership means. Many people have an unrealistic view of how community gardens work, there is a lot of idealism, it is better to be clear from the start what the tasks, responsibilities and benefits will be for the new garden member. Some people back away from signing up when they learn that the garden involves shared responsibilities, not just a bed to garden in. When choosing a new garden member, pay attention to the integration of the new garden member into the garden community. Introduce the new members at the next garden meeting, put them on the mailing list, give them all the knowledge and good advice they need to integrate easily and quickly into the garden community.

The tasks of a garden manager:

• The most important tasks of a community garden leader include: involving members, delegating tasks and responsibilities, and resolving conflicts.
• A key role is to coordinate, build community, create and maintain stability and cohesion.
• Organises garden meetings and garden events.
• Represents the garden in a defined capacity, liaises with the designated unit of the municipality.
• The garden manager is responsible for enforcing the garden rules and the house rules.
• Coordinate garden communications, external and internal coordination together.
• Overseeing the garden’s membership fees, leases and budget.
• Keeping records of the garden’s financial assets.
• The goal to be achieved by the garden manager is the optimal operation of the garden, achieving long-term sustainability.

Culture of cooperation

One of the most important tasks of the garden manager or garden coordination team is to develop a culture of cooperation. All members should be able to work and associate with others, making decisions together about the future of the garden, participating in the physical maintenance of the garden, and being part of the community. The success of a community garden is the result of the cooperation of its members. Nature will do its work independently.

What makes a good garden manager?

Be a good gardener, but more importantly, be able to communicate with a wide range of people, Often retired teachers and people used to management make the best garden managers. Garden managers need to be able to deal with conflict quickly and effectively. Garden managers must have time to organise and volunteer for the garden.

A good garden leader can run a garden meeting well. Garden meetings are a forum for discussing garden business, and effective and to the point meetings are essential. It is interesting to note that during the Covid epidemic we held online garden meetings and they were not effective. Much better to be in person. Garden meetings should be held a few more times a year: beginning of season garden meetings, end of season garden meetings, and during the year if there is a need.

The garden manager must be able to harmonise different ideas and expectations, and most importantly, to promote community decision-making in all cases. It is not the garden manager who decides on the major issues of the garden, but rather coordinates the community to make important decisions themselves and helps and organises their implementation.

Community garden management should be the responsibility of one person for the first season, because too much participation will only hinder an effective learning process. However, for subsequent seasons, it is better to establish a garden coordination group. One person is likely to have too many tasks to manage the garden, but by dividing the work into different sub-tasks, you will make your job easier.

Keeping the gardens working.

We build community gardens for decades. The only garden I have had that I know of that was built as a temporary garden is the Böszi Garden, which was built on a construction site and will be discontinued when the economic situation allows the planned municipal investment to get underway. The gardeners have taken note of this situation, so they experience each season as a gift and hope that they might have another season. At the same time, my oldest garden, the Első Kis-Pesti Kert, completed its 12th season this year, has become an important part of Kispest’s life and the neighbourhood over the past dozen years, and there seems no reason why anything should prevent it from continuing to thrive for decades to come.

In 2012, I was in New York for the American Community Garden Association conference and we visited several community gardens in New York. Some of them were 40-50 years old. No one remembered who the founders were, none of the people who started urban gardening back then were alive. And yet they still exist perfectly well, with gardening revived season after season. It took the city to accept the benefits of these urban gardens and start actively supporting them. The logic is quite simple, community-maintained urban gardens are infinitely cheaper for the city than park maintenance, but they also have a much higher biological value, are more permanent, are free from vandalism, are an ornament to the neighbourhood, host many events of importance to the district, participate in the environmental education of youth and, most importantly, create active neighbourhood communities. A global city is made up of many of these small communities.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Once these community gardens are established on municipal land, as a municipal investment, smart municipalities will include the gardens in the district’s so-called green space management plan. This means that the municipality cannot let the garden go, saying that it is ready, it is now cultivated and maintained by the gardeners. Every asset has its amortization period, it deteriorates, it decays, it needs to be replaced. Here, bed frames are the main expense. After having established 9 gardens, I have to say that there is no really good solution for raised bed borders. They are depreciating assets. Most of the time we use wooden bed frames, but no matter how much we protect and treat them, they start to decay and rot after 5-6 years. Standing outdoors in winter and summer, in sunshine and winter frost, they will inevitably break down after a while.

We can build the beds, for example with bricks or concrete blocks, but the cost of building these is unrealistically high, and is usually rejected by planners and local government representatives during construction. The clever municipality will include a depreciation cost for the community garden, from which the gardens can buy the timber needed for renovation and then rebuild the deteriorated beds themselves. This is community work, an unavoidable task.

Community gardens are getting richer every year. It’s almost unbelievable how many varieties of plants can grow in these gardens. From the second to the third season, the flowers will become more and more numerous, the fruit trees more and more numerous. Groups from the schools and kindergartens in the area will get used to the garden, they will have biology classes in the garden, the inhabitants of the area will like the garden because it is beautiful, because it shows a different face every day, because it is interesting and good. One of the best feelings is when strangers from the neighbourhood call me and say, “Nice garden, congratulations. That is success.

A kert története kicsit előbb kezdődött, úgy 12 évvel ezelőtt levelet írtam minden budapesti kerületi polgármesternek, hogy vágjunk bele a közösségi kertalapításba. Ez akkor egy ismeretlen, még kipróbálatlan kezdeményezés volt, sokaknak tetszett, de egyedül a kispesti önkormányzat vette a fáradságot, hogy úttörőkét elsők legyenek, ők alapítsák meg Magyarországon az első önkormányzati közösségi kertet. Köszönet ezért Gajda Péter polgármesternek, Lipcsey Szabolcs akkori főkertésznek, a ZöldPorgram Iroda munkatársainak, a képviselőtestületnek és mindenkinek, akik segítették a kert megalakulását.

Elindult a tervezés, majd az építkezés, közben magunk is elkezdtük kialakítani a közösség kereteit, kertgyűléseket tartottunk, nevet választottunk, elfogadtuk a kertszabályokat, volt kertész tanfolyam és tervezése az első szezonnak. Jó érzés erre visszagondolni, minden új volt, minden kipróbálatlan, azt hiszem mindenkit magával ragadott a kezdeményezés újszerűsége, végtelen jóindulattal és várakozással telve tekintettünk egymásra, a kertre és a jövőre. Valami mást, újat csináltunk ebben a városban, erre lehetett büszkének lenni, fontos volt a kert és fontos volt a közösség is.

Az első szezonnak éltünk, mindent akartunk azonnal, bútorokat építeni, szerszámtárolót szerezni, virágágyást és fűszerkertet kialakítani. Az első évben gyönyörű volt a kert, az újságírók, a televíziós stábok egymásnak adták a kilincset, nagy volt a sajtónk és közben a környék lakói is elfogadták a kertet, belakták a külső közösségi teret, ismertté vált a városban az Első Kis-Pesti Kert neve. Akkor azt hittem ennél már nem lehet jobb, pedig dehogy, évről évre szebb lett a kert, kiteljesedett a vegetáció, összeszokott a közösség is, új programokat találtunk ki, kicsit cserélőtek a kerttagok is.

Közben Kispesten sorra alakultak a városi kertek, az Aranykatica kert volt a második, majd a Zengő kert, utána pedig az Árnyas kert. Az Önkormányzat ráérzett az életminőség javító hatásaira a kerteknek, az Első Kis-Pesti Kert bebizonyította, hogy ez egy jó befektetés, sokszorosan megtérülő hasznokat hajt, szebb és jobb lett a világ, egy kicsit.

Tíz év hosszú idő az ember életében, a kert életében is, csak valahogy a kert nem öregszik, egyre szebb és gazdagabb lesz, egyre mélyebb gyökereket ereszt, nem csak a talajba, de mindannyiunk életébe, és csak ad és ad, mindenkinek.

Köszönöm minden városi kertésznek a munkáját, az odaadását és lelkesedését a kert ügye iránt, és külön köszönöm Nagy Máriának, hogy motorja volt az elmúlt tíz évben az Első Kis-Pesti Kertnek. A kertek végül is az emberekről szólnak, rólunk, akik műveljük őket.

Még sok boldog évet kívánok az Első Kis-Pesti Kertnek és a kertészeinek.

Rosta Gábor

Gyuri bácsi nagyra tartotta közösségünket, az egymásra figyelést, törődést, segítségnyújtást, amit a mi közösségünk tanúsít. Összeismerkedett Rosta Gáborral, a kert alapítójával, sokat beszélgettek.

Megjelent a Top Argár Magazin elektronikus különszáma a városi kertészkedésről. Kifejezetten jó lett a Magazin, jól körüljárják a témát, talán ennyire összeszedett anyagot még nem is láttam.

Ez a tartalomjegyzék:

Városi Önellátás – A balkonkerttől az Urban Farmingig – 6 oldal

Rosta Gábor: Vissza a háztájit – Jönnek a “Válságkertek” – 8 oldal

Rosta Gábor: Útmutatás Közösségi kert alapításhoz – Így kerüld el a buktatókat 12. oldal

Mirek Barbara: Közösség- és kertészképzés – Lehetőség rendet tenni a fejekben 18. oldal

Első Kis-Pesti Kert – Szeretetsziget 34. oldal

Kertészkedő panellakók Óbudán – Nem a termés miatt éri meg ez az életforma (Bagdi Lajos) 38. oldal

Ezek a cikkek szólnak a Városi Kertek Egyesület kertjeiről. Talán még soha nem volt ennyire átfogó sajtója a városi kerteknek, köszönöm Szirmai S. Péter főszerkesztőnek a gondos munkáját, igazán jó lapot készítenek. Az egy kicsit baj, hogy előfizetéses a lap, https://laptapir.hu/ oldalon lehet rá előfizetni

 

 

Még a múlt héten megkértem a városi kertek kertészeit, hogy küldjenek karantén képeket a kertekről, a karantén kertészkedésről. Sok jó kép jött, ezekből válogattam. Akiét kihagytam az ne haragudjon, nagyon sok képet kaptam. A jövő hét végre megint teljesen mások lesznek a kertek, ez a hétvégi eső nagyon jót fog tenni nekik.

Árnyas kert képek

 

Békási kert képek

 

Zápor kert képek

 

Első Kis-Pesti Kert

Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy ebben a formában nem folytatom tovább a közösségi kertek alapítását és működtetését. Sok energia, semmi bevétel és legfőképp már nem érzem azt az izgalmat és sikerélményt, amit az elején a kertek indítása jelentett. Arra az elhatározásra jutottam, hogy elindítom a Városi Kertek Egyesület felszámolását és elengedem a kerteket. Nehéz döntés volt, nyolc évem van ebben a munkában, hét kertet alapítottam és mindegyiket szeretem, de nem éri már meg tovább csinálni.

Az egyesület megszűnése jogi úton van, egyrészt nem várom meg, amíg a „civil” jelző szitokszóvá válik Magyarországon, másrészt ez a civil-vállalkozói terület talán az egyik legrosszabb vállalkozási forma a sok közül, ráadásul nagyon bele lehet unni a magyar “civil szféra” közegbe. Nem tartom fenn tovább az Egyesületet, hiszen láthatóan nincs benne továbbfejlődési lehetőség és ingyen dolgozom már évek óta. Az bizonyos, hogy a Városi Kertek Egyesület beteljesítette a vállalását, elterjesztette Magyarországon a közösségi kertmozgalmat, de ebben a formában továbbvinni értelmetlen.

A közösségfejlesztésben, mindig van egy pont, amikor az Alapítónak vissza kell lépnie, el kell engednie a szervezetet, amit létrehozott, hogy az tovább működhessen, mostantól önállóan.  Egy szervezetről való leválás megviseli mind az Alapítót, mind a szervezetet. A felnőtt, érett szervezetek az elválás után megújulva, új erőre kapva lépnek tovább, hiszem azt, hogy a kispesti kertekkel is így lesz.

Kispesten négy közösségi kertet alapítottunk közösen az önkormányzattal: az Első Kis-Pesti Kertet 2012-ben, az Aranykatica kertet 2013-ban, a Zengő kertet 2014-ben és az Árnyas kertet 2015-ben.

Első Kis-Pesti Kert

Ők a legrégebbi, legstabilabb kert, beérett közösség. Kifejezetten mutatós és sajtóképes mind a kert, mind a társaság, könnyű volt velük jó sajtót csinálni a kertmozgalomnak és a kerületnek. A kert egyes akciói, mint például a „Biológia óra a közösségi kertben”, vagy a Konyhakerti Világnap kifejezetten hasznos és jó események, kedveltek a kerületben. A kertet egy rátermett koordinációs csoport vezeti, akik jól viszik a kert ügyeit.

Aranykatica kert

Ők évente – kétévente választanak új kertvezetőt, ugyanakkor egy jól összeszokott, jól együttműködő közösség, nagyon szépen rendben tartott a kert, sok saját programot szerveznek. Sokat fejlesztik a kertet, lassan minden talpalatnyi föld hasznosul, szép a kert összhangja és jó a közösség.

Zengő kert

Ők vannak a legtávolabb, Kispest túloldalán, talán ezért látogatom őket a legkevésbé. Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott kert, soha még nem volt igazi konfliktushelyzetük. A kert kifejezetten szép, jó lett a füvesített járófelület, az ágyások rendesen műveltek, és nagyon modern és egyedi szerszámtárolót építettek. Sok a civil kapcsolatuk, ismertek a budapesti civil közegben. Ők a klasszikusan jól és kiegyensúlyozottan működő kert.

Árnyas kert

Ők a legújabbak, frekventált helyen lévő kert, nem volt konfliktusmentes az indulásuk, ehhez képest szépen működő közösség, köszönhető 4-5 agilis kerttagnak. Sokat fejlesztenek önerőből, a meglehetősen nagy kertet folyamatosan gazdagítják. Talán egy kicsit kevés a fiatal a kertben, ez is javulni látszik. Az idei évük zűrös lesz a KRESZ park átépítése miatt.

Miután az Egyesület megszűnik, rendezni kell a kispesti közösségi kertek jogi helyzetét, szervezeti működését és mindenképpen jövőt kell mutatni, hogy hogyan tudja az önkormányzat és főleg a kertek saját maguk leginkább biztosítani a nyugodt működésüket.

Azt gondolom, jogilag úgy néz ki a helyzet, hogy a kispesti közösségi kertek önkormányzati zöldfelületek, a telkek az önkormányzat tulajdonai, a kertek infrastruktúrája önkormányzati beruházásként jöttek létre, tehát egy teljes mértékben önkormányzati tulajdonú városi kert, amit egy-egy közösség részére művelésbe adtak. Ugyan úgy városi zöldfelület gazdálkodás, mint a parkok, fasorok, játszóterek fenntartása, annyi különbséggel, hogy itt egy közösségre bízzák a kertművelést, a zöldfelület gondozását. Ez egy sikeres modell, hiszen a négy kert kicsit több mint 4000 négyzetméter, Kispest talán leginkább összetettebb, legmagasabb biodiverzítású területei, nem is beszélve a működő közösségekről. Ezt egyébként számos országos díj bizonyítja.

Eddig az Egyesület volt a kapocs és a „jogi személy” a kertek és az önkormányzat között, most viszont az Önkormányzatnak és a kerteknek kell megtalálni a módját a kertek fennmaradásának, az egymás közti zökkenőmentes kommunikáció módjának.

Szervezetfejlesztői közhely, hogy egy jól működő szervezetet sokkal könnyebb tönkretenni, mint egy rosszul működő szervezetet jobbá tenni. Most a kertek jól működnek, nem tökéletesen, de jól. Ezt meg kellene őrizni, az elmúlt években kialakított és működtetett önvezérlést és közösségi együttműködést tovább kell fejleszteni és megpróbálni megmaradni függetlennek, önirányító közösségeknek.  Erre valók a kertszabályok és a normák, amelyeket az elmúlt években kialakítottunk.

Nem igazán az Alapító, sem a Kertészek a fontosak a városi kertekben, hanem maga a kert. Annak idején New Yorkban láttam 40-50 éves közösségi kerteket, már senki nem emlékezett, hogy kik alapították a kertet annak idején, de működtek, mindig jöttek új tagok, minden szezon újraindult. Ilyesmit kellene itt is elérni.  Akkor lesz sikeres ez a közösségi kertalakítás, ha ezek a városi kertek a következő 10-20 évben is minden szezont működtetik, minden ágyásnak lesz gazdája, minden tavasszal megújul a kert és a közösség. Kicsit olyan, mint a gyerekkorunk iskolája, megvan ma is, minden évben jönnek új évfolyamok és minden évben lemegy egy végzős évfolyam. De az iskola mindig ott marad, mindenkinek az életében egy maghatározó szakaszt jelent az ott eltöltött idő. A kert is legyen ilyen, mindig legyenek új kertészek, mindig legyen új szezon és működjön a kert.

Egy hete, március 19.-én összehívtam a négy kispesti közösségi kert kertészeit és az önkormányzat képviselőit és ezt amennyire lehetett végigbeszéltük. Nehéz volt, igazán nehéz, sok évem van ebben, sok mindenkit megismertem, sok emlék köt hozzájuk, de ugyanakkor azt is tudom, hogy nem kellek már oda, nélkülem is működni fognak. Azóta leiratkoztam a levelezőlistáikról és kíváncsian várom, hogy hogyan alakul az idei szezonjuk.

Elkezdtem újraírni a Közösségi kertek könyvet, az elmúlt 6 év tapasztalatai alapján, remélem meg fogom tudni jelentetni angolul. Ezzel fogom végleg lezárni ezt az időszakot.

A Legszebb Konyhakertek – Magyarország legszebb konyhakertjei versenyen ez Első Kis-Pesti Kert első helyezést ért el “közösségi” kategóriában. 

Selfie…

 

Közben az Első Kis-Pesti Kert megnyerte az idei évben a Legszebb Konyhakertek, Közösségi kategória első helyét. Tavaly az Aranykatica nyerte, most az EKPK, nem rossz sorozat ez.

Kispest elég jól járt ezekkel a kertekkel…

Valamikor október közepén lesz egy ünnepélyes eredményhirdetés, talán a Minisztériumban, ezt még nem tudom.

 

A kertek a növények sokfélesége mellett, sokféle állatnak is otthont adnak. Néha úgy tűnik, hogy csak el kell kezdeni egy kicsit zöldíteni, és a természet rohamlépléptekben veszi be a kertet. Néhány kép a kerti állatokról.

Bogár az Aranykatica kertben

Másik bogár az Árnyas kertben

Sün az Árnyas kertben

Csigából minden kertben sok van.

Pillangó az Árnyas kertben

Egy másik pillangó ugyanott.

Egy másik gyík az Árnyas kertben

Egy félelmetesen kinéző meztelencsiga.

Éjszakai csiga

Lepke a fűszerkertben

Méhek az Árnyas kertben

Bennlakó sün az Árnyas kertben

Szarka a kertben

A bogárhotel lakói

Egy nagyon szép gyík az Árnyas kertből

Rajta kapott katicák

Tücsök csak úgy

 

Nem vagyok a Virtuális Reality Paganinije, de nemrég feltettem az Első Kis-Pesti Kertről néhány fotót a Google -Térkép-Fényképek -GPS alkalmazásra, ne kérdezzétek miért?! Vagyis de, kell a kommunikáció, kellenek a látogatók a kertbe, még ha csak virtuális látogatók is… Néhány napja ezt az üzenetet kaptam a Google cégtől. 8000 kép megjelenítés! Az EKPK kertről… El se tudtam képzelni, hogy nyolcezer találat – kép-nézés-kattintás juthat erre a megosztásra.

Kedves kertek! Készítsetek el a saját Google Maps galériátokat a kertetekről, tessék képeket megosztani. Jó lenne ha az összes kert is elkezdene képeket feltölteni a Google térkép alkalmazásra. Biztos nagyon sok találatot kapnátok, úgy tűnik, komoly virtuális ismertséget lehet szerezni az élmények és képek megosztásával.

Ezt kaptam..

 

Lassan itt a tavasz, bármennyire furcsán hangzik, ideje elindítani a kerteket. Az egyik legizgalmasabb kérdés mindig is a közösségi feladatok elvégzése, és ellenőrzése az elvégzett munkának. 

A közösségi kertben mindenki felelősséggel tartozik a saját ágyásának az állapotáért, de emellett a közös területek is művelni kell. Sokféle kísérletezés volt már a területek és feladatok kiosztása ügyében, de eddig a legjobb megoldásnak a feladatok összegyűjtése, táblázatba rendezése tűnik. A táblázatból mindenki ki tudja választani a neki legjobban tetsző feladatot. A táblázat megoldásban az a jó, hogy mindenki tisztában van a saját részével, követhető, hogy ki, mikor, milyen munkát végzett el a kertben. Ajánlom minden kertnek, hogy próbálják meg nevesíteni a közösségi kertben található munkákat, rendezzék táblázatba és ez alapján osszák ki a feladatokat.

Ezt a táblázatot az Első Kis-Pesti Kertben készítették. Minden kertközösség meg tudja csinálni a maga feladat táblázatát. Azt a táblázatot aztán érdemes kinyomtatni és kifüggeszteni a faliújságra, vagy a fészerben.

Sikeres szezont mindenkinek!

Gardening

 

Nemrég egy céges eseményen voltam, és gyerekeknek csináltunk kifestős mókát. A kiskölykök kötelességszerűen színetek, de nem volt semmi áttörés, kicsit uncsi volt. Aztán valahogy elkezdtem biztatni őket, hogy rajzoljanak – színezzenek zombi virágokat. Ettől nagyon beindultak, Vér, vér és penész, meg piszok. Ezek voltak a rettenetes dolgok, amiket megrajzoltak. Pedagógusként meglepett, hogy mennyire beindította őket a félelmetes dolgok rajzolása, ráadásul biztonságosan, hiszen előre rajzolt virágot kellett, félelmetes virággá színezni.

Jön a Halloween, lehet mindenféle félelmetes dolgot művelni, például zombi virágokat színezni.

Az Első Kis-Pesti Kertben, az Aranykatica kertben és az Árnyas kertben is lesz Halloween esemény.

 

Az Első Kis-Pesti Kert immár ötödik alkalommal rendezi meg a Nemzetközi Konyhakerti Világnapot!

Kezd hagyománnyá válni a kertünnep.Kellemes esemény szokott lenni a kertészek és a környék lakói számára.

Mindenkit szeretettel várunk!

 

Szombaton tartottuk az ötéves születésnapját a kertnek. Nagyon megy az idő. Ezt a beszédet sikerült összehoznom:

Hét éve amikor ez az egész elkezdődött, nem gondoltam, hogy ekkora szívás lesz! Meg persze, hogy mennyi jó is származik belőle, milyen messze lehet jutni, nem csak a kertekben, de a kerteken keresztül is. Az első Kis-Pesti Kert az Egyesület első kertje, innen indult az egész.

Az ember onnan tudja, hogy jó úton jár, ha utánozzák, másolják a tetteit. Sok hasonló kert született az elmúlt években, többek közt az egyesület is alapított még hat másik kertet és mások is alapítottak 50-70 közösségi kertet Budapesten és vidéken. Mindez sok szempontból a kispesti önkormányzat bátorságát dicséri, ők vágtak bele először, ők dolgozták ki először a megvalósítás módját.

Emlékszem a grundra öt évvel ezelőtt, ahova ezt a kertet építettük. Mintha nem is ugyanazon a földön, ugyanazon a bolygón állnánk, akkora a változás. A kert évről évre szebb lett, egyre bujább, még szerencse hogy van kerítés, amely határt szab ennek a zöld inváziónak. A kertészek is átalakultak, mindannyiunkon alakított a kert, sokat nyertünk mindannyian, az egyén, a közösség, a környék, a kerület, az önkormányzat és talán a város is.

Kívánok az Első Kis-Pesti Kertnek és az összes közösségi kertnek, sok sikeres szezont, még sok szép jubileumot és békét.

Köszönöm a figyelmet!

Cikk a helyi újságban: Öt éves az Első Kis-Pesti Kert

 

    

Nagyon megy az idő, immár öt éves az Első Kis-Pesti Kert, pedig mintha csak tegnap lett volna amikor ez az egész elindult.

Hét évvel ezelőtt levélben kerestem meg Budapest összes polgármesterét, hogy indítsunk közösségi kerteket. Kispest volt a legpozitívabb, ők vállalták azt az úttörő szerepet, hogy megvalósítsák az első közösségi kertet. Két év volt a jogi-bürokratikus menet, mire elindult a kert építése, ennek már 5 éve. Nagyon sok mindent történt az elmúlt években, jók is és kevésbé jók is, de a kert él, évről évre szebb lesz, egyre több a növény, ahhoz a pusztasághoz képest, ami korábban volt a hely, a kert egy csoda. De nem csak a látvány érdekes. Meggyőződésem, hogy a kertek kis történetek sokaságából állnak, napi esemény morzsákból, mint általában az élet, csak itt túlnyomó többségben vannak a pozitív élmények.

Annak idején nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Azt sejtettem, hogy jobb lesz, mint elképzelni tudom, de ez még annál is jobb. Azt sem gondoltam, hogy engem is mennyire meg fog változtatni a kertek alapítása. Azt nem gondolom, hogy jobb ember lettem, de megváltoztam én is, ha más nem, jobban oda figyelek az időjárásra, a növényekre, és az emberekre is.

Személy szerint az tetszik a leginkább, hogy egyben van a kert, semmi ok nem látszik, hogy esetleg be kellene zárni, hogy megszűnne valami ok miatt. Ez egy rendezett, működő, jövőképpel rendelkező kert, lesz majd tíz éves születésnapja, meg talán huszonöt éves ünnepség is.

Hiszem azt, hogy a kert túl fog élni mindannyiunkat. És ez benne a legjobb.

Az Első Kis-Pesti Kert adatlapja

Mindenkit szeretettel várunk az ünnepségre!

 

Hosszú és keserves év volt ez a 2016, kifejezetten örülök, hogy vége. Volt két rettenetes menetem idén, életem legrosszabb éve volt. Emellett túl sok fontos és értékes ember hagyta itt ez a világot, volt néhány igazi vízválasztó politikai választás, amelyek persze a mi bőrünkre is mennek, szóval elég volt.

Az elmúlt hat évben az Egyesület, három önkormányzattal (XIX. kerület, III. kerület, Szentendre) közösen alapított 7 városi kertet, összesen 7121 négyzetméteren, 188 ágyással. Olyanok, mint a falvak, nagyon patrióták, összetartóak, nagyon szépen működtetik a kerteket, jó helyek lettek. Idén volt két kert-átadó ünnepség, a Zápor kert és Szélrózsa kert, és jövőre ünnepli fennállásának 5. születésnapját az Első Kis-Pesti Kert.

2010-ben, amikor a közösségi kertszervezésbe belevágtam, el sem tudtam képzelni, hogy ide fejlődik mindez, mennyi kalandot, bosszúság és persze sikerélményt ad az évek folyamán. Minden évben születik egy-két gyerek a kertekben, néha elmegy egy-egy kertész, és közben a kertek folyamatosan nőnek, fejlődnek, minden évben szebb és összetettebb a kertuniverzum. Ez valahogy nem válik unalmassá. Soha nem dolgoztam egy munkahelyen és projekten ilyen sokáig, mint az Egyesületben, és bár voltak nagyon nehéz pillanatok, minden percét élveztem, és legfőképp adott egyfajta hasznosság tudatot. A korábbi munkáim során ezt kevésbé éreztem.

Azonban mostanra ez fenntarthatatlanná vált. Hét kert sok lett, egy személyben átfogni már képtelenség, túl sok lett, mind a kertszervezés és a személyes jelenlét is. Hét kertbe már nem lehet minden eseményre kijutni, borzasztóan sok a napi 50-70 üzenet, levél, vagy FB bejegyzés, plusz adózás, szerződések, adminisztráció és az az elképesztő mennyiségű ingyenmunka, amit ma Magyarországon elvárnak a civilektől. Ezt képtelen vagyok már követni. Lehetne kevesebb odafigyeléssel, rosszabb minőségben csinálni, de annak nincs értelme. Más módon kell az Egyesületet tovább működtetni. El kell indítani egy leválási folyamatot, életciklus váltás lesz.

Közben adódott egy lehetőség, amit elvállaltam, januártól a FŐKERT-nél fogok dolgozni, ez egy projekt feladat. A vállalat jövőre ünnepli alapításának 150. évfordulóját, a jubileumi év alatt lesznek események, ezek szervezésében veszek részt. Jó lesz egy kicsit mással foglalkozni, nem csak a kertekkel, ráadásul nagyon hasonló a kommunikációs téma, csak a lépték nagyobb, mint a városi kertek. Ráadásul egyre inkább felértékelődnek a közbeszédben a városi zöldterületek és a fák, a jubileum jó alkalom ennek a tudatosítására. Az egyesület kertjei egy kicsit nélkülem fogják tovább művelni önmagukat, és ez talán így jó. A végcél valahol a önálló működés, a személyektől független fenntarthatósága, mind a közösségeknek, mind a kerteknek. Remélem működni fog. Közben persze a kertalapítások nem állnak le, úgy tűnik lesz egy új kert a III. kerületben, de ezt nem én fogom csinálni, lesz egy megbízott kertvezető, és egy kisebb részt fogok vinni egy iskola kert kísérletben a Fűvészkert szervezésében. A fő munka azonban a FŐKERT150 lesz.

Fotókat kerestem a telefonomban, amelyek nem a kertekről szólnak. Vagy nem csak.

Zápor kert télen, félkészen.

Bodóczky-k.

Tanártüntetés

Egy XII. kerületi belső kert. Gyönyörű dzsungel.

A 4-6-s villamos leugrott a sínről. Így teszik vissza.

Épül a szentendrei Szélrózsa kert. Ez még idén volt!

ez már tavasz

Vettem egy lakást, ez a felújítás.

Erasmus diákok az Első Kis Pesti Kertben.

Egy éves a Zengő kert.

Attila50

Foci EB.

Beköltöztem

Esztergomi civilek az egyik kertben. A kis srác nagyon vicces volt.

Visegrád

A lepencei termál strand, vagyis ami maradt belőle.

Békási kert

Bud Spencer tér avatása

Zápor kert, első szezon

Egy igazi VW T2

Szélrózsa kert átadó ünnepség

Árnyas kert fűszerspirál. Nagyon jó lett.

Díjat nyert a Zengő kert. Kati és Ádám

Halloween

Lett egy faház a Szélrózsa kertben.

Dunai átkelés

Konferencia felirat

Céges buli

Nyomor

Karácsony

 

Boldog Új Évet!