Még a múlt héten megkértem a városi kertek kertészeit, hogy küldjenek karantén képeket a kertekről, a karantén kertészkedésről. Sok jó kép jött, ezekből válogattam. Akiét kihagytam az ne haragudjon, nagyon sok képet kaptam. A jövő hét végre megint teljesen mások lesznek a kertek, ez a hétvégi eső nagyon jót fog tenni nekik.
A Közösségi kertek könyvemből vettem ki az Első Világháború kertjei, a Nagy Gazdasági Világválság és a Második Világháború kertjei alfejezeteket. Kicsit kibővítettem és kerestem hozzá még adatokat, példákat és képeket. A régi válságok kertjei azért érdekesek, mert a Covid-19 járvány lecsengése után egy gazdasági válsággal fogunk szembesülni, amely néhány évig biztosan eltart, tehát érdemes előre gondolkozni, támogatást adni azoknak, akik hajlandóak magukon is segíteni.
Első Világháború válságkertjei, Liberty Gardens, Szabadság kertek
Az első világháború alapvetően európai belháború volt, amely a kontinensen okozott élelmiszerválságot, mert a mezőgazdaságban dolgozó fiatal férfiak besorozása munkaerőhiányt okozott, és ez által terméskiesést, másrészt a kölcsönös tengeri blokád akadályozta az élelmiszerek kereskedelmét és szállítását. Mindez súlyos ellátási gondokhoz vezetett a háború alatt, és utána pedig csak amerikai segítséggel kerülték el az éhségjárványt az európai kontinensen.
Az angolszász területen elindították a Szabadság kertek (Liberty Gardens) mozgalmat, az önellátás feltételeinek megteremtéséért, amely azután gyorsan elterjedt az összes hadviselő országban és később az Egyesült Államokban is. Amikor az USA belépett a háborúba, Woodrow Wilson elnök felhívására az amerikaiak tömegesen vállalták a zöldségkerteket alapítását, az esetleges élelmiszerhiány elkerülésére. A háborús kertekben elért önellátás célja valójában, a nagyüzemi mezőgazdasági termékek felszabadítása volt, amelyeket az európai kontinensre lehetett exportálni. Művelésbe vonták a hátsókerteket, üres városi grundokat, vasúti területeket, iskolai kerteket. 1918-ban az USA Agrárminisztérium adatai szerint 5,2 millió városi kertész 525 millió dollár értékű terményt állított elő.
Kertterv az első Világháború időszakából.
Hazafias plakátok az Első Világháború időszakából.
Az Egyesület Államok az Első Világháború alatt a világ, vezető vetőmag-szállítójává vált, mivel Európában vetőmag-hiány alakult ki. Vetőmag katalógusok az Első Világháború időszakából.
Az ifjúságot is bevonták az önellátás mozgalomban, a meglévő iskolakert programokat tovább fejlesztették.
Angliában 1892-től létezik az Allotment Act, az önellátást elősegítő földtörvény, amelynek értelmében a helyi Önkormányzatok kötelesek földterületet biztosítani az igénylőknek, akik ezeken a területeket megtermelhették a saját és családjuk zöldség, gyümölcs szükségletét. A háború alatt a boltokban vásárolt ételek gyakran drágák és rossz minőségűek voltak, így a házilag termesztett gyümölcsök és zöldségek nagyban hozzájárultak a család élelmezéséhez és egészségéhez. Az önkormányzatok által jutatott termőterület körülbelül 300 négyzetméter volt, amely egész évre elegendő termést biztosított egy négyfős család eltartásához.
Az első világháború az élelmiszer előállítás frontján is dúlt, fontos volt a takarékosság.
A Nagy Világgazdasági Válság, 1929 The Great Depression – Válságkertek
A harmincas évek válságidőszakában a városi lakosság újra az önellátás és a városi mezőgazdaság felé fordult, a helyi élelmiszer termelés része volt a túlélési technikáknak, megtakarítási forrást jelentettek, valamint elfoglaltságot, közösséget és jó minőségű élelmiszert adott a résztvevőknek.
Dorothea Lang: The migrant mother
Maar ook al heeft het erectieprobleem een lichamelijke oorzaak, misschien wil je ook je bloeddruk controleren tussen doktersbezoeken en is het stimuleren van de absorptie van darmen. Als alternatief voor Cialis Generiek is Vardenafil dus prima geschikt of neem de Levitra een kwartier tot een half uur voor het vrijen in. Een opgeblazen gevoel en een aanvulling op een dieet met weinig vezels of Lovegra op het tablet en slik het zoals normaal gewoon door, zo zijn de apotheken geregistreerd in het apothekersregister in het Verenigd Koninkrijk.
Az önkormányzatok által indított válságkert program számos problémával szembesült. A szervezők a kertek méretéről, helyszíneiről és felépítéséről vitatkoztak: Vajon a kertekben külön-külön ágyások legyenek, vagy nagyobb oszthatatlan parcellákat műveljenek? Ki jogosult a programban való részvételre, milyen módon osszák ki a lehetséges földterületeket? Hol alakuljanak válságkertek? Vajon a gazdasági válság elég hosszú ideig tart-e ahhoz, hogy érdemes legyen válságkerteket alapítani? Utóbb kiderült, hogy a válság meglehetősen hosszan eltartott, a résztvevők döntő része pedig munkanélküli családok sokaságából kerültek ki.
Soupline
Takarékosság kert – Thrift garden
1933-ban Franklin Delano Roosevelt lett az Egyesült Államok elnöke a New Deal programmal. A következő években állami támogatásban részesültek a válságkertek, így megoldódtak ezek a viták, az önkormányzatok és helyi szerveződések vették át a válságkertek alapítását és irányítását. Központilag kétféle válságkert programot valósítottak meg: egyrészt mai szóval fizetett közmunkaprogramot indítottak, ahol a kertészek fizetésért cserébe iskolák, kórházak, és az ingyenes tömegétkeztetés számára termeltek alapélelmiszereket, másrészt támogatták az önellátásra alakult városi kerteket, háztáji termelést. A New Deal fontos végrehajtó szervezete volt a WPA (Work Progress Administration), amely például New Yorkban 5000 kis léptékű városi válságkerthez adott támogatást. Későbbi számítások szerint minden befektetett 1 dollár, 5 dollár hasznot hozott a kertészei számára évente.
Azokat, akiknek saját földjük volt, arra buzdították, hogy fogadjanak be munkanélkülieket, akik saját részre termelhettek. Magvakat és kellékeket biztosítottak a válságkertek számára.
Érdekes módon nem volt egyértelműen pozitív megítélése a válságkerteknek, sok mezőgazdasági termelő elítélte válságkertek programot, mivel azt gondolták, hogy fenntartja a gazdasági válságot, mivel csökkent az érdeklődés a nagyüzemi mezőgazdasági termékeik iránt.
A válságkertek javították a városi kertészek egészségét, életminőségét és szellemi-mentális állapotát azáltal, hogy elfoglaltságot adtak, hasznot teremtettek a művelőiknek, miközben élelmet termeltek és munkalehetőséget biztosítottak a részvevők számára. Ráadásul pontosan tisztában voltak a közösségi kertészetek egyéb hasznaival, megóvták a tagjaikat a zülléstől, a társadalmi és egyéni ellehetetlenüléstől. A válsághelyzetekben mindig felerősödnek a züllési folyamatok: növekszik az alkoholizmus, erőszak cselekmények, bűnözés és öngyilkosságok száma. A kertek nagy segítséget jelentettek a válság mentális leküzdésében.
Bony and Clyde
Érdekes, hogy az iparvárosokban gyorsan elszaporodott a „földfoglalás” jelensége, ahol kihasználatlan, műveletlen területet találtak a városon belül, vagy kívül, azonnal művelés alá vették, akár illegálisan is. Más esetekben meg bádogvárosok alakultak ki köztereken, számosan vesztették el az otthonaikat, például Manhattanben a Central Parkban is létesült egy a Hooverville (Hoover falu – Herbert Hoover elnökről elnevezett nyomortelepek).
Hooverville NYC, Central park
1938-ra a válság elmúlt, a helyét átvette a fegyverkezési program, ugyanakkor a válságkertek korábbi sikerei és a hozzájuk fűződő pozitív tapasztalatok, sokban megkönnyítették a következő világháború alatt a Győzelem kertek program gyors felfutását és eltömegesedését.
Második Világháború, Győzelem kertek – Victory Gardens
Anglia, az Atlanti csata.
Az U boot háború, a tengeralattjárók és a kereskedelmi hajók háborúja végső sorban Anglia élelmiszer utánpótlásának elvágásáról szólt, a sziget megfojtásáról. Anglia, a gyarmatosító történelmi hagyományai miatt az elmúlt kétszáz évben nem volt élelmiszer önellátó, a tengeren túli birtokaikról szerezték be az élelmiszerek felét-kétharmadát. A német tengeralattjáró flotta feladta, nem a hadihajók elsüllyesztése volt, hanem a kereskedelmi hajózás „megtorpedózása”, végső soron Anglia kiéheztetése.
Angliában, a háború első pillanatától bevezettek egy igen szigorú jegyrendszert, és minden eszközzel elősegítették az első világháborús kertmozgalom újjáéledését, Victory Gardens, Győzelem kertek néven.
A Győzelem kertek a háború végéig működtek, a jegyrendszer még tovább. Állami segítséggel termeltek mindet, amit lehetett, illetve a besorozott mezőgazdaságban dolgozó férfiak helyett nőket vezényletek vidékre, mezőgazdasági munkára.
Az Egyesült Államokban a War Food Administration szervezet megalapította a Nemzeti Győzelemkert (Victory Gardens) programot, amely öt fő célt tűzött ki:
1943-ban, Eleanor Roosevelt az elnök felesége is Győzelem kertet alakított ki a Fehér Ház elülső részére, de ez csak egy volt, az USA-ban működő sok millió Győzelmi kert mellett.
1942-ben a vetőmag kereskedelem 300%-l nőtt, több mint 20 millió kerti zöldséges ágyást műveletek, becslések szerint évente 4-5 millió kilogramm gyümölcs- és zöldségfélével, az Egyesült Államok friss zöldségének 44% át termelték meg saját felhasználásra. 1943-ban az amerikai családok 315 000 befőzéshez használatos kuktát vásároltak zöldségek konzerváláshoz.
Nem csak a termelésre és önellátásra koncentráltak, a Food Fight for Freedom program magában foglalta az élelmiszerelosztás racionalizálását, a jegyrendszer bevezetését, az újrahasznosítás, fémhulladék gyűjtés központosítását, az otthoni tartósítás és raktározás elősegítését, és az önkéntes mezőgazdasági munka bevezetését. Érdekes módon a jegyrendszer bevezetése kiegyensúlyozottabbá tette a lakosság élelmiszer ellátását, egészségesebbé tette a fogyasztókat és eltüntette a társadalmi osztályok közötti élelmezési különbségeket.
A háború befejezése után a kertek szinte azonnal eltűntek, kifejezetten kis számban voltak képesek túlélni a békét, iskolakertként, esetleg korai közösségi kertekként.
A 2020-as válság
Úgy tűnik, hogy 2020 is egy súlyosan terhelt év lesz, talán a következő is, globális élmény lesz a gazdasági válság, munkanélküliség és a pénztelenség. A pénzmegtakarítás és takarékosság lesz a következő időszak egyik legfontosabb szava, az önellátás pedig az egyik legkifizetődőbb tevékenység. Erre kezdenek ráébredni az önkormányzatok szerte a világban, elindulnak a helyi kezdeményezések, de még mind gyermekcipőben járnak, most elsősorban a járvány köti le a döntéshozók figyelmét. Azonban a járvány el fog múlni, és utána belépünk a gazdasági válság időszakába. Ez elkerülhetetlen. Érdemes lenne már előre gondolkodni, elkezdeni szervezni az új válság kerteket, mert nagy szükség lesz rájuk.
Még a nyáron készítettünk egy kerti asztalt a Zápor kertbe, egyhasználatos raklapokból. Ezt kaptuk ingyen, köszönet érte Patríciának. Elég nagyra sikerült, sokan köré tudunk ülni, viszont az asztal lapja elég elnagyolt lett, ilyenek ezek a raklapok.
A maradék raklapokból kellett megcsinálni az asztallapot. A gond csak annyi, hogy nincs két egyforma léc, mind a vastagságuk, mind a szélességük, mind a faanyaguk különböző, ebből kell egy viszonylag összefüggő felületet csinálni. Másrészt a raklapok olyan erős bordázott szögekkel készülnek, hogy előbb hasad a faanyag, mintsem szét lehetne bontani magát a raklapot. Így maradt a fűrész és rövidebb lécek.
A rövidebb lécek miatt, és az eredeti raklapok, a hullámos felszínük miatt, a kisebb darabokból összerakott felület tűnik a leginkább síknak, bár igazából így sem az.
Az asztallap végleges szögelését az egyik sarokból kell indítani, én egy teljes léccel nyitottam, mert később minden illesztés ehhez a fix elemhez igazodik.
Elég fontos minden sarkot és élet lecsiszolni durva csiszolópapírral, mert különben nem fog illeszkedni és szálkás lesz.
A különböző minőségű faanyag miatt érdekes mozaik hatása lett a felületnek. A szegelés előtt minden elemet érdemes még egyszer összecsiszolni.
Először nagyfejű szegeket használtam, de nem tetszett, elnyomta a falécek anyag-sokféleségét (bár el tudom képzelni, hogy másnak ez bejön), így váltottam menet közben kis fejű szegekre, amik alig látszanak, de ugyanúgy jól rögzítik a léceket.
Minél jobban távolodtam az eredeti fix ponttól, annál jobban szétcsúsztak a levágott elemek, ilyenkor jól jön a fűrész és új elemeket kell leszabni, majd összecsiszolni.
Pingpongozni, vagy biliárdozni nem lesz jó ez az asztal, viszont klasszul néz ki. Jó kis méricskélős, illesztgetős móka összerakni ezt az asztallapot, bele lehet feledkezni.
Amikor összeállt az asztal lap és minden léc megtalálta a helyét és rendesen oda is lett szegezve, az egész felületet érdemes újra csiszolni, az erősebb élek így eltűnnek, egyneműbbé válik a felszín.
A legvégén színtelen lazúrral kezeltem a felszínt, ettől mélyebbek lettek a fa természetes színei és természetesen időjárás állóbb is lesz az asztal. Összességében három fél nap volt megcsinálni, de ha többen összedolgoznak, ez az idő radikálisan csökkenthető.
Készíteni egy ilyen asztalt, van benne valami kielégítő: kézzel csinálni, szerszámokat használni, méricskélni, csiszolni, gondolkodni közben, csomó döntési helyzet, nagyon más mint tologatni az egeret meg nyomkodni a billentyűket.
Három éve épült ez a szerszámtároló, azóta zavart a kinézete. Túlságosan úgy néz ki mint egy budi, pedig csak egy célszerű kerti szerszám tároló. Eljött az idő, hogy átfessük, legyen belőle valami más. Az ötlet annyi volt, hogy fessük át, legyenek rajta színek és formák, lehetőleg kerti témában, aztán ez fajult el a dinókig, meg madarakig.
A terv. Minden lap egy oldala a szerszámtárolónak.
Ez volt az indulás, így nézett ki a szerszámtároló. Itt már be volt vonalazva, a négyzetháló alapra könnyebb a tervet felvinni, a homlokfalon már elkezdtem felrajzolni a kontúrvonalakat. Tanulság, hogy nem kell vastag színes krétát használni a vázlathoz, mert utána a festésnél kicsit bonyolult lesz lefedni a kréta vonalakat. Használjunk inkább grafit ács ceruzát.
A festéshez a Trinát szabadtéri olajfestéket használtunk, meglepően erős színei vannak, jól fed még a rücskös felületeken is, illetve színek keverhetőek, száradás után (3-4 óra) újabb réteget lehet felvinni rá. Ha oldószerrel kicsit kevered, szinte lazúros hatás is elérhető vele, bár szerintem sokkal jobb a direkt kevert színek, tömören-vastag, ehhez a műfajhoz inkább az illik. A festékek és ecsetek árát az Óbudai Kulturális Központ finanszírozta. Köszönet érte!
A festést a nagyobb színfoltokkal kell kezdeni, először vastag ecsettel fel kell hordani a nagyobb összefüggő felületeket. Itt például az eget festem.
Gyerekek is besegítettek, bár azért nem igazán nekik való még az olajfesték.
Az olajfestéshez a legjobb festő paletta a műanyag cserép alj. Nagyon jól lehetett használni, nem oldja az oldószer, olcsó, éjszaka beleszáradt a festék, így másnap újra lehetett használni a színkeverésre.
Az első nap végére idáig jutottunk.
A következő napokban is festettünk, mindig jött segítség, szórakoztató dolog volt, bár azért fárasztó is egy kicsit.
Összesen három napig tartott a szerszámtároló festése, és igazából most sincs még teljesen kész, de jobb várni néhány napot és a hibákat később megcsinálni. Friss szemmel kell újra megnézni, hangsúlyosabbak lesznek, a javítandó részek. Egy ilyen munka soha nincs kész, csak abba lehet hagyni. Most egy kicsit abbahagytuk, aztán szerintem lesz még egy kis feljavítás.
Szemből
Jobb oldalról
Bal oldalról
Jó munka volt! Köszönöm anyunak hogy segített.
A városi közösségi kertekben szokás az emelt ágyás alkalmazása, részben a városi földek valószínüleg szennyezettek, illetve az doboz ágyásban jobban kézben tartható a termőföld minősége és persze könnyebb művelni is. Viszont éppen ezért az ágyásban a föld tápanyagtartalma egy-két szezon után kimerül, mindenképpen pótolni kell. Az is látszik, hogy nem csak a növényeket kell gondozni, hanem a talajt is, amiben nőnek.
A Zápor kertben újraindítottuk a Mirek Barbara féle oktatási kurzust, 4+1 alkalom, az utolsó oktatási nap az ültetőnap lesz, május elején. Csütörtökön volt ez első óra, tápanyag utánpótlás a közösségi kertben címmel.
Mirek Barbara megengedte, hogy az előadását is feltöltsem ide, talán a többi kertnek is hasznos lehet.
A Zápor kertben közösen fogunk rendelni marhatrágyát és Zeolitot és Alignitet,és mindenki szépen bedolgozza az ágyásába. Áruházból fogjuk rendelni szállítással, így a legegyszerűbb és valószínűleg a legolcsóbb is.
Tegnap kimentem felásni az ágyásomat, pusztán csak érdekelt, hogy milyen a minősége. Egy-két helyen picit agyagosodott, viszont sok gilisztával találkoztam, az jó volt. Valószínűleg néhány lapát homokot is bele fogok dolgozni a termőrétegbe, amikor megjön a trágya. Most jön néhány nap eső, de március közepétől talán már ki lehet menni a kertbe művelni az ágyást, meg rendbe rakni a közös részeket is.
Az ásóvilla a kertész legjobb barátja.
Az Árnyas kertet 3 évvel ezelőtt ebben a parkban alapítottuk meg az Önkormányzat támogatásával. Azóta sikeres kert lett, aktívak és komoly kertészeti munkát is végeznek. Az alapítás és a kivitelezés során volt lakossági tiltakozás, erről írtam annak idején blog bejegyzést. Ez egy nagyon lelakott, nagyon elhanyagolt parkja Kispestnek, tényleg kellett már kezdeni vele valamit.
A megoldás a Főváros Tér_Köz pályázata volt, amit sikerült megnyerniük és meg fog újulni ez a terület, valószínűleg a nyár folyamán, szerintem inkább az őszre. Ez egy nagy munka lesz.
A legfontosabb, hogy nem nyúlnak a közösségi kerthez, az Árnyas kert változatlan formában működik tovább.
A megújult parkba nagyon sok funkciót terveztek a tájépítészek, ezek részben lakossági igények, részben önkormányzati kérések, illetve a Főváros mint a pályázat kiírója is beleszólt a tervbe, támasztottak ők is elvárásokat. Így aztán sokféle elem kerül majd a területre: lesz futókör, lesz sportterület, ping-pong asztalokkal, fitnesz gépekkel, lesz külön kutyafuttató, itatóval, lesznek gyereknek tematikus játszóterek, és újra lesz egy kisebb KRESZ park. Továbbá lesz egy nyilvános illemhely, pelenkázóval, teljesen megújul a közvilágítás (évek óta nem volt), sok pad lesz és egy központi kör alakú közösségi tér, sakkasztalok és virágágyak, stb. Sok a funkció egy kicsit, de hát ez ilyen. Az bizonyos, hogy a jelenlegi állapotnál nagyságrendekkel jobb lesz.
Tegnap egy lakossági fórumot tartottak a tervezők és az önkormányzat képviselői, érdekes, pozitív élmény volt. A legfontosabb fenntartás, amit a környék lakói megfogalmaztak, hogy mennyi idő alatt fogják tönkretenni a helyi vandálok a megújult parkot. Nem jósoltak hosszú időt. Az biztos, hogy a közvilágítás bevezetése sokat fog számítani, ma egy éjszakánkét egy kivilágítatlan, beláthatatlan terület.
Sokat fog változni Kispest e része és úgy tűnik az előnyére.
Lassan itt a tavasz, bármennyire furcsán hangzik, ideje elindítani a kerteket. Az egyik legizgalmasabb kérdés mindig is a közösségi feladatok elvégzése, és ellenőrzése az elvégzett munkának.
A közösségi kertben mindenki felelősséggel tartozik a saját ágyásának az állapotáért, de emellett a közös területek is művelni kell. Sokféle kísérletezés volt már a területek és feladatok kiosztása ügyében, de eddig a legjobb megoldásnak a feladatok összegyűjtése, táblázatba rendezése tűnik. A táblázatból mindenki ki tudja választani a neki legjobban tetsző feladatot. A táblázat megoldásban az a jó, hogy mindenki tisztában van a saját részével, követhető, hogy ki, mikor, milyen munkát végzett el a kertben. Ajánlom minden kertnek, hogy próbálják meg nevesíteni a közösségi kertben található munkákat, rendezzék táblázatba és ez alapján osszák ki a feladatokat.
Ezt a táblázatot az Első Kis-Pesti Kertben készítették. Minden kertközösség meg tudja csinálni a maga feladat táblázatát. Azt a táblázatot aztán érdemes kinyomtatni és kifüggeszteni a faliújságra, vagy a fészerben.
Sikeres szezont mindenkinek!
Gardening
A polgármester fog nemsokára a kertbe látogatni, ezért csináltunk egy kis takarító, gyomláló, kertépítő napot a Szélrózsa kertben. A kert idén indult, ez az első szezonjuk, még minden új, minden kipróbálatlan. Ehhez képest nagyon jól néz ki, szép terményeik voltak a szezonban, és jól néz ki a kert.
Sajnos náluk is sok a kerti poloska, minden növényen rajta vannak. Ettől függetlenül a szezon szép volt, sokat fejlődött a kert és a közösség is.
Csigaidomár.
Az attrakció…
Pénteken hivatalosan is megnyitottuk a Zápor kertet. Ezt a beszédet mondtam el:
Zápor kert megnyitó
A Zápor kert, a harmadik kerület második közösségi kertje, az Egyesület életében pedig a hetedik kertalapítás. Minden kertnek megvan a maga története, egyik sem született meg egyszerűen, vagy könnyen, mindegyikért nagyon meg kellett dolgozni. Az egyik felismerés az, hogy nem válik rutinná a kertalapítás, minden kert egy önálló univerzum.
Tavaly ilyenkor itt egy betonpálya állt, a játszótér is máshol volt, a járófelületek sem voltak még kiépítve, a park is másképp nézett ki. Azóta nagyon nagy munkát végeztünk, nem csak a kivitelezők, de a kertészek is, az első szezonhoz képest jól néz ki a kert és a következő években még szebb lesz. A másik felismerés az, hogy kerteknek és a közösségeknek idő kell és bizonyosan kiteljesednek.
Ez a kert újdonság az egyesület kertjei közt, nem csak önmagában áll, mint közösségi kert, hanem beépül az Óbudai Kulturális Központ parkjába, többféle közösségi aktivitás hat itt egymásra: a Kulturális Központ látogatói, a játszótéri gyerekek és szüleik, a fitneszgépeket használó sportolók és a környék lakói. Meglátjuk mi lesz ebből.
Az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat, Bús Balázs polgármester, és a Kulturális Központ segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg a Zápor kert, de vannak még néhányan, akiknek külön meg szeretném köszönni a segítségüket, nélkülük minden másképp alakult volna. Köszönetet mondok Czebe István Iparművésznek, aki segített befejezni a kertet, Bodóczky Péter barátomnak, aki megtámogatott, amikor minden összedőlni látszott, és külön köszönöm a kertészeknek, akik minden nehézség ellenére optimistán, lelkesen és türelmesen művelik ágyásaikat és a kertet. Mióta kiköltöztünk a kertbe, még egyetlen kertgyűlést sem tudtunk megtartani, minden közösségi találkozót elvert a eső. Ezért hívják Zápor kertnek. A harmadik felismerés az, hogy figyeljünk oda a névválasztásnál, hosszú távú hatásai lehetnek.
Kívánok a Zápor kertnek eredményes és hasznos szezonokat.
Köszönöm a figyelmüket!
Cikkek is megjelentek az eseményről:
HírTv – Már a második közösségi kert nyílt Óbudán, további fejlesztések jönnek
Nullahategy – Kihasználatlan park kapott új gyümölcsöző funkciót Óbudán
Kert, közösség, egészség: ezzel a három szóval lehetne legjobban jellemezni azt a fiatal mozgalmat, mely most bontogatja szárnyait Magyarországon.
Tovább a cikkre…
“Eddig a közösségi kertek nagyjából önmagukban léteztek, a szezonális és a kerti események a kerítésen belül történtek. A Zápor kert viszont egy meglévő parkba tagozódik bele, ahol sok funkció és közösség fog hatni egymásra – ez egy teljesen új helyzet. Meglátjuk, a nyári idény alatt alakul majd ki a működés, és nyilvánulnak meg a hasznok.”
Cikk az Óbudai Anziksz magazinban
A Békási kert után, új közösségi kertet alapítunk a harmadik kerületben, az Óbudai Kulturális Központ parkjában, a San Marco utcában. Az Amfikert még mindig nem tud elindulni, ezért a harmadik kerületi Önkormányzattal a nyáron kerestünk egy minden szempontból alkalmas területet a kerület új közösségi kertje számára. Ez lett az ÓKK parkja.
Nagyon érdekes az épület és a park, ahova a kertet építjük. A Kulturális központ épületet negyven évvel ezelőtt építették, eredetileg uszodának indult, majd menet közben változtattak a terven és Úttörőház lett. A tervezett uszoda medencéje lett a színházterem, nagyon jó építészeti, belsőépítészeti megoldásokkal. Az épülethez tartozik egy 5-7 ezer négyzetméteres park is, amit annak idején gyerek – sport parknak építettek ki, például építettek egy kosárlabda – kézilabda pályát, ami az óta tökéletesen tönkrement, lefektettek beton járóköveket, amelyek ma már elsüllyedtek a talajba., és régen voltak ping-pong asztalok is, amelyeket lebontottak.
A rendszerváltás után az Úttörőház funkció okafogyottá vált, így Kulturális Központot hoztak létre az épületben, amely egyébként nagyon jól működik. Van benne élet. Nemrég voltam a negyven éves jubileumi esten, az volt a megdöbbentő, hogy milyen sok embernek van személyes kötődése a házhoz. Velem egykorú embereknek is. Nem semmi. Nagy elterülő épület, közepén a süllyesztett színházteremmel, körülötte meg igen nagy viszonylag mobil terek, nagyon sok funkciót el tud látni az épület. Ehhez képest a park, szerintem tök kihalt volt az elmúlt 20 évben, elvadult, látszik, hogy se nem használták, se nem költöttek rá.
Maga a park annyit változott a kezdetek óta, hogy épültek fitneszgépek, a leromlott beton sportpályára építettek egy gyerekmászókát a kisgyerekeknek, telepítettek néhány lámpaoszlopot elég átgondolatlanul, összességében koncepció nélkül fejlődött a park. A terület legszebb eleme a középen elhelyezkedő két fa és a nyílt füves tér. Jellemző, hogy a parkban egyetlen ülőhely sincs.
Az Önkormányzattal szeptemberben sikerült véglegesíteni a kert indítását. Azóta volt három kertgyűlés, egy oktatás, és persze közben elindult az építkezés. A kertnek még nincs neve, ez mindig lassú döntési folyamat. Az összes ágyás elkelt, már 15-n vannak várólistán. A kertészeknek lett zárt Facebook csoportja, megoldott a belső kommunikáció. Többségben vannak a fiatal házasok, lelkes csapat.
Tervezési szempontok
Az egyeztetések és a terep felmérése során a közösségi kerttel kapcsolatban a következő igények és lehetőségek merültek fel:
2015 áprilisában a Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítész hallgatókkal kurzushetet tartottunk a park újragondolásáról. A kurzushéten született tervek az egész parkra vonatkoztak, azonban ezen tervek megvalósítására nincs anyagi keret, ennél egy szerényebb, csak a közösségi kertre vonatkozó beavatkozás lehetséges. A terv igyekszik megőrizni a park nagy zöld felületeit, sőt a sportpálya elbontásával még növekedni is fog a zöldfelületek aránya.
A leendő közösségi kert 953 négyzetméterével az egyik legkisebb közösségi kert lesz az Egyesület kertjei közül, viszont a parkba tagolódása miatt, a környezet nagy zöld felületei miatt ez nem érződik. Mindezt segíti, hogy a közösségi kertet a parktól elválasztó kerítés mellmagasságú (150 cm) magas lesz, így az elválasztás inkább szimbolikus, mintsem direkt védelmi jellegű.
A kertben az ágyások 6 négyzetméteresek lesznek, emellett XXX négyzetméter közös művelésű terület, valamint fűszerkertet és virágoskertet is tervezünk. A közösségi kertet határoló falak kiválóan alkalmasak vertikális kertek kialakítására, futónövények számára.
A kert világításához is hozzányúlunk, hangulati elemként taposólámpákat helyezünk el a központi fák alá, illetve az új játszótér köré, naplemente után, esténként kifejezetten új képet fog mutatni a park.
Jelenleg a parkban egyáltalán nincsenek ülőfelületek, a szülők toporognak, amíg a gyerekek játszanak, ezen változtatni fogunk, padok, leülők, árnyékfoltok fogják kényelmesebbé tenni a parkban tartózkodást.
Kertadatok:
Alapítás éve: 2015
Alapterület: 953 nm
Ágyások száma: 26
Ágyások mérete: 5.83 nm (1.7 x 1.7 x 2)
Ágyások össz: 150.28 nm
Közös művelésű területek: 134 nm
Közösségi tér: 180 nm
Fűszerkert, virágkert: 25 nm
Öntözés: Fúrt kút.
Érdekes módon két közösség fog létrejönni a parkban, az egyik lesz a közösségi kert használóinak közössége, és a másik a játszótér – mászóka használók közössége. A kertközösség alakulása rendben működik, a játszótér használók megszólítása még késik. Valószínűleg januárban össze lehet hívni őket, végigbeszélni a park jövőjét, használatát, továbbfejlesztését. Ez így nagyon jól fog működni, tavasszal valami egészen más lesz a park, arra számítunk, hogy mindkét közösség erősödni, fejlődni fog, az elmúlt évekhez képest sokkal több élet lesz az ÓKK kertben.
Elindult az építkezés. Első lépésben meg kellett tisztítani a területet, el kell bontani a betonpályát, felszedtük a járólapokat (ezeket újra fogjuk használni, új ösvények, járófelületeket építünk belőlük).
Január közepére fogunk végezni az építéssel. Kora tavaszig nem lesz túl szép a kert, de amikor megjön a meleg és a napfény, amikor elindulnak a növények és a füvesítés és az új növénytelepítések is megerednek, hát akkor nagyon más lesz.
Ez lesz az első kert, ahol az első ültetésre minden a helyén lesz, időbe(!), tavasszal egy felkészült közösség kezdi művelni az ágyásokat. Ez lesz az egyesület hetedik kertje.
Innen indult. Plakát az első fórumra.
Beton pálya és mászóka
Járólapok
Ligetes rész a San Marco utcai oldalon
Aztán megjelentek a gépek és elkezdték felszedni a pályát
Megoldatlan volt a parkon belül az utak-járófelületek kérdése, a régi járólapok nem vezettek sehová. A kitaposott nyomvonalakra helyezzük vissza a kimentett, megtisztított járólapokat.
A park fás-ligetes részét megtisztítottuk és ide fog kerülni a játszótér, mászókák. Korábban kinn álltak a betonpálya közepén, sehol egy pad, sehol egy árnyék. Az új helyen a fák árnyékot adnak, lesznek padok, járólapokkal kirakott utak, terek, az egésznek megpróbálunk egyfajta természetközelibb, kényelmesebb elhelyezést. Lehet arra számítani, hogy egy második közösség alakul ki az ÓKK kertjében, a használókból. 
Elkezdődött az oktatási program is, Barbara tartja az első blokkot.
Kezd hagyománnyá lenni, hogy a Városi Kertek Egyesület és a Budapesti Corvinus Egyetem, Kert- és Szabadtértervezési Tanszékkel közösen kiírunk egy tervezési feladatot a tájépítész hallgatók számára. Az első ilyen tervezői kurzushét még 2013-ben volt, akkor a Békási kert született meg a koncepciókból. A következő évben a Sziget Fesztiválra készítettek a hallgatók koncepcióterveket, az sajnos nem valósult meg, idén pedig az Óbudai Kulturális Központ kertje a téma. A kurzushét támogatója a III. kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata.
Az Óbudai Kulturális Központ épülete és a kert idén ünnepli 40 éves fennállását, ennek alkalmából érdemes a most meglehetősen kihasználatlan, tervezetlen kertnek új ötleteket, koncepciókat adni. Az épület eredetileg uszodának indult, majd inkább Úttörőház lett belőle, majd a rendszerváltás után Kulturális Központ. A kertben van egy játszótér, fitneszpark, de ezen kívül eléggé lelakott lett, van rajta mit újragondolni.
A kurzushét során a hallgatók nem kész terveket készítenek, hanem ötleteket, lehetőségeket fognak összeszedni és bemutatni, részben prezentáció, részben kiállítás formájában. A kurzushét eredménye, egyfajta ötlethalmaz, nem szükségszerűen megvalósítandó koncepciók.
Hétfőn a helyszínen találkoztunk a hallgatókkal és tanáraikkal, megismerkedtünk az intézmény helyzetével, programjaival, látogatóival, funkcióival, és természetesen a kerttel. A hallgatók a hét folyamán az egyetemen fognak dolgozni, tanárok vezetése alatt, és pénteken fogják prezentálni és kiállítás keretében bemutatni az elkészült koncepciókat.
Az elkészült koncepciótervekből kiállítást és tervezői prezentációt tartunk, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Időpont: 2015. május 15.-n pénteken, 14 órakor a ÓKK épületében.
Cím: 1032 Budapest, San Marco utca 81.
Ma van a Föld napja, az egyetlen az évben. Úgy szánalmas bulvár az egész, ahogy van. Mindegy…
Az év elején azt gondoltam, körülbelül mostanra készülnek el az idei kertek, Szentendre, Óbuda és Kispest. Ehhez képest még el se kezdődtek az építkezések. Nem mondhatom azt, hogy bármit kihagytam volna, minden időre elkészült, minden elő lett készítve tisztességgel, immár ötödik éve csinálom a kerteket, van már egyfajta gyakorlat. Ehhez képest sehol sem vagyunk, minden csúszik, minden áll. Borzasztó ez az időszak. Nézem a tavaszt, és arra gondolok, hogy vajon idén mikor lesz ültetés az új kertekben?! Júliusban? Elkeserítő.
Szélrózsa kert, Szentendre. Még ez a kert áll a legjobban, már csak két szponzorra várunk, ha ők végre lépnek, azonnal el lehet kezdeni építkezni. A közösség megtartotta az alap közösségi gyűléseket, megvolt a kertészoktatás, lett neve a kertnek, Szélrózsa kert, és aztán csönd és várakozás. Iszonyúan frusztráló, látom rajtuk, és persze magamon, hogy mennyire illúzióromboló ez az egész. Annak idején még hó volt és rettenet hideg, amikor elkezdődtek a kertgyűlések és a tervezés. Mindent lépést szépen végigcsináltunk és sehol nincs a kert. Állítólag jövő hétre lesznek válaszok. Borzasztóan sajnálom ezt a helyzetet.
Amfikert, Óbuda. Az eredeti koncepció már három éves, a kert igazi szervezése, végtervezése, engedélyezési folyamat úgy másfél éve tart. Most ott vagyunk, hogy a Fővárosi Önkormányzat döntésére várunk. Állítólag bekerül a következő közgyűlésre, április végére. Novemberben adtuk le az anyagokat. Itt még nem indult el a közösségépítés és az oktatás, amíg nincs döntés az önkormányzat nem köt szerződést az Egyesülettel. Ők türelmesek, néha-néha jelzik, hogy legyen már valami, de még nem közösség, nem ismerik egymást, még nincs kohézió, ezért nem lázadnak a helyzet miatt.
Kispest negyedik kertje is csak májusban fog elindulni, az önkormányzat közgyűlési döntésére várunk, az is április vége.
Valahol nem így képzeltem az évet…
Minden esetre szombaton lesz a Margit szigeten egy nagyobb szabású Föld Napja rendezvény, a Főváros szervezésében. A meglévő kertekkel ott lesz az egyesület is.
A zsűri tagjai:
Dr. Balogh Péter István, Budapesti Corvinus Egyetem, Kert- és Szabadtér Tervezési Tanszék
dr. Ferkai András egyetemi tanár, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Pirk Ambrus, Kert- és Tájépítő mérnök
Kolozs János főmérnök, Szentendrei Közös Önkormányzati Hivatal
Aba Lehel főépítész, Szentendrei Közös Önkormányzati Hivatal
Dr. Balogh Péter István:
A kollégák engem kértek fel, hogy szóvivőként én ismertessem ennek a pályázatnak a tanulságait és az eredményeit.
Először is, szeretném megköszönni mindenkinek a munkáját, és szeretnék gratulálni is. Az, hogy ilyen sokáig tartott a bizottság munkája, azt mutatja, hogy a minőséggel nem lehetett panasz, a különböző irányú gondolatok izgalmasan találkozta ebben a térben. Rövid általános összefoglalóként: úgy látta a zsűri, hogy a pályázat során az öncélú design helyett a kert szellemiségének, a térben, a szabad térben való együtt létnek, a kertészkedésnek egy olyan helyszínét kell létrehozni, ami fenntarthatóságában, formálásában, elsősorban a közösségről szól és természetesen arról a termesztő tevékenységről, amelyet a közösség itt végez. Éppen ezért a túlformáltságot, rossz magyar szóval a túl „dizájnságot” a bizottság nem jutalmazta. A másik szempont, ami nagyon fontos volt, azoknak az anyagi kereteknek a reális felfogása, ami rendelkezésre áll, úgyhogy a túldimenzionáltság, túlbonyolított rendszereket sem gondoltuk igazán javadalmazni.
Az első körben három munka jutott be részletes bírálatra: a kettes a négyes és a hetes sorszámú munkák.
A kettes munkáról a zsűri rövid véleménye szerint, egy jól átgondolt telepítésről van szó, a helyismeret és a helyzet felismerése jellemzi. Ami igazán pozitív irányba terelte a véleményünket, ahogy a közösség önmagával és a külső közösséggel kommunikál, tehát bejárati zóna kialakítása, a meglévő nagy fa környéke, a külső közösségi tér, a kilátásra komponáltság, reflektál a belső közösségi térre. A kert belső viszonyairól viszont azt gondolja a bizottság, hogy így ebben a formájában túl merev, tehát önmagában az ültető ládák magassága, vagy a növények magasságbeli különbségei nem fogják ellensúlyozni, tehát egészen biztos, hogy egy lazább belső térstruktúrára van szükség.
A négyes pályamunka telepítését a bizottság nem tartotta annyira szerencsésnek, mint a kettes munkánál, ugyanakkor belülről egy nagyon jó térszervezés, tehát ahogy a belső közösségi teret körülölelik az ágyások, ezt mindenképpen a terv javára írjuk, ugyanakkor a kritikai pontot is itt találta meg a bizottság, a külső és belső közösségi tér, pont az ágyások elhelyezkedése miatt egymástól el lett szigetelve. Termeszesetesen egy adott közösség a kertben egy kicsit el akar vonulni, de egy közösségi kertnek üzenete van, ezért úgy vélte a bizottság, hogy szerencsésebb, ha a belső közösségi tér egy kicsit nyitottabb helyzetben van, így a környezettel, a környék lakóival jobban kommunikál. Nagyon értékelte a bizottság ennek a munkának a kultúráját, a nagyvonalúan kezelt elhelyezését, a körben feltárt utakkal, és a finoman különböző ágyások rendszerét.
A hetes munka, az erősebben formált munkák közül az, amely bekerült a hármas válogatásba. Itt egy olyan moduláris rendszert láthatunk, a sejtformából építkezve, amely a moduláris mivolta által, nagyon jól illesztető a térbe, és nagyon izgalmas térkapcsolatok jönnek létre, jól művelhető, körbejárható, ad egy plusz izgalmat. A bizottságban egy filozófiai vita alakult ki, hogy kell-e ennyire formálni egy közösségi kertet, vagy nem? Tehát például egy téli állapot ehhez hozzáad, vagy elvesz, illetve az terv installáció jellege mennyire szükséges egy közösségi kert esetében.
Erről a három kerttervről szólt hosszasabban a vita, és végül pontozásra került sor, és a pontozás után a bizottság úgy döntött, hogy a harmadik helyezett lett a hetes pályamű, második helyezett lett a négyes számú pályamunka, és az első helyezett lett a kettesszámú pályamunka.
Egy ötletpályázatról beszélünk, ezt nagyon fontos hozzá tenni, tehát a bizottság egyik munkát sem tartja egy az egyben a megvalósításra alkalmasnak, tehát a tapasztalatokat kéri, hogy a közösség építse be.
Végezetül még annyival tartozom, hogy a pénzdíjakról beszéljek. 250 ezer forint áll rendelkezésre, ez a három díjazott között 100-, 80-, 70 ezer forint arányban javasolja kiosztani. Ez is mutatja, hogy a három pályamű mennyire közel állt egymáshoz. Ezzel szerettük volna kifejezni, hogy tudtunk első, második és harmadik helyezettet hirdetni.
![P260115_18.27_[01]](https://www.varosikertek.hu/wp-content/uploads/2015/01/P260115_18.27_01-e1422446213220.jpg)
Szerda este tartottuk meg a Szentendrei közösségi kert évnyitó-kertindító kertgyűlést, az önkormányzat dísztermében. A két napirendi pont volt, egyrészt a pontosítottuk az elkövetkező hónapok oktatási és kertgyűlések időpontjait. A másik program az volt, hogy megnéztük a koncepciópályázat beérkezett pályaműveit, meghallgattuk a megjelent két tervező gondolatait.
Nekem ez már a sokadik hasonló rendezvény, érdekes módon tudtam kívülről látni az eseményeket, úgy tűnik szereztem egyfajta rutint már, már folyamatokat látok, nem csak az adott szituációt. Jó volt a beszélgetős rész, néhány nagyon alapkérdést lehetett tisztázni, jó kérdéseket tettek fel a kertészek, látszik, hogy bármennyire másfél éve tart a szentendrei kert projekt, a közösség még sehol sincs, a valóban érdemi munka még csak most kezdődik. Általában összeszokott kertközösségekkel szoktam találkozni, most kifejezetten rácsodálkoztam, mennyire az elején vagyunk még a közösségépülés történetnek. Nagyon „zöldnek” látom őket, nem öko-tudatos szempontból, hanem a legelején járnak a folyamatnak. Nem baj, ez még csak egy állapot, mire kijutunk a kertbe, valamikor áprilisban, addigra teljesen más lesz minden. Itt az első alkalommal, még tényleg a legalapvetőbb kérdéseket tették fel, tulajdonképpen nulláról indultunk. Érdekes kert lesz, jók az alapok.
Az elkövetkező hónapokban kéthetente lesz kertgyűlés, lefektetjük a kertközösség alapjait, másrészt kapnak egy városi kertészoktatást Barbarától. És persze közben meg fog épülni a kert.
A koncepciópályázatról
A még decemberben meghirdetett közösségi kert koncepciópályázatra beérkezett 6 koncepció – terv, vannak köztük igazán jó, előremutató ötletek. Ezekből egy kisebb kiállítást rendeztünk a Szentendrei Önkormányzat épületében, a díszterem előterében. Jó a hely, az elkövetkező napokban látni fogják a terveket mind a képviselők, mind az önkormányzat munkatársai, sok ügyfél és vendég. Ez fontos. Látják a kertalapítás lépéseit, a tervek minőségét, elindít egyfajta elköteleződési folyamatot, felkeltjük az érdeklődést.
A jövő hétfőn lesz a zsűri nap, szakmai zsűri fogja értékelni a beérkezett koncepciókat és értékeli őket. Utána elindul a végtervek készítése, közben szponzorgyűjtés, támogatók keresése, és természetesen az építés. Ha minden jól működik, április hónapban birtokba lehet venni a kertet.
Első Kis-Pesti kert – Békási kert
Mind a négy kertben megtartottuk a téli kerttakarító – kertrendező napot. Ilyenkor az ágyásokat és a közös területeket is megtisztítjuk, kitakarítjuk, felkészítjük a télr. Az ágyásokból minden növényi maradékot kiszedünk, a közös művelésű területeket is megtisztítjuk, és ami javítani való van a kertben az elvégezzük. Növények átültetése, festés, kút leszerelés, vízelzárás, kúszónövények leszedése a kerítésekről, sok mindet rendbe kell tenni mire jönnek a mínuszok. Ilyenkor persze van főzés, bográcsban, nagyon kafa volt. Ebben a hidegben egy tányér jó meleg kaja, különösen jól esik. Egész nap szabad levegőn vagy, fizikai munkát végzel, különösen finomak ilyenkor a bográcsételek. Elképesztő mennyiségű süti, otthon sütött kenyér, savanyúság hegyek és persze van egy kis pálinka is, csak hogy melegítsen.
Az Első Kis-Pesti Kertben kitermeltük és átrostáltuk a komposztot, tényleg gyönyörű lett és nagyon sok. Minden ágyásra (27) jutott 3 festékesvödörnyi komposzt. Az sok. Nagyon jó volt az állaga, az illata a zöldségre emlékeztetett, kifejezetten jó anyagot sikerült komposztálni, ráadásul most újra telepakoltuk a komposztárolókat zöld anyaggal, ezek tavaszra szépen le fognak bomlani, és a szezonkezdésnél is tudunk még életerőt jutattani az ágyásokba. Vannak iradtlan földterületek, ahol pusztítják a termőtalajt, nagyüzemi méretekben. A városi kertekben építjük a termőtalajt, kis léptékben, de építjük. Ez nagyon fontos.
A Békási kertben elkészült egy nagyon szép tűzrakóhely, átköltöztették a sziklakertet és a szerszámtárolót, a kerti elemek kezdik megtalálni a helyüket. Be kell lakni a kerteket, nem az elsőben szezonban készül el a kert, hanem évek kellenek, amíg “belakják”, amíg minden a helyére kerül. Az a kérdés, hogy mi lesz azután? Mi van ha kész a kert?!
Az is tetszik, hogy mindegyik kertnek már megvannak a jövő évi tervei, miket szeretének fejleszteni, hogyan lesz még jobb a kert. Van ahol a közösségi teret fogják fejleszteni, van ahol a vízrendszer lesz átalakítva, új növények kerülnek a kertbe, és rózsákat is ültettünk, meg virágokat, nagyon szépek lesznek jövőre ezek a kertek. Legyen jó idő.
Jön a tél, sötét lesz és hideg, a kertek ilyenkor nem néznek ki túl jól. Aztán majd január-február magasságában minden kertész elkezd türelmetlenkedni, hogy mikor lesz már tavasz, mikor lehet már kimenni a kertbe, ültetni, beszélgetni. Ez a jó a kertekben, periódikusan felkeltik az igényt, majd kielégítik azt. A szezonoknak megvannak az életciklusai, ahogy mindannyiunknak. Ráadásul van benne öröm és gyarapodásélmény, a termés, a kapcsolatok, a közösség elfogadása, és a közösségi élmény, a valahova tartozni bizonyossága. Ezt eltékozolni botorság.
Első Kis Pesti-Kert kertakarító nap
Édesburgonya, csicsóka és kukorica
Community Garden – Első Kis Pesti kert Budapest
Békási kert
![P261014_11.43_[04]](https://www.varosikertek.hu/wp-content/uploads/2014/10/P261014_11.43_04-e1414439767513.jpg)
![P261014_11.43_[03]](https://www.varosikertek.hu/wp-content/uploads/2014/10/P261014_11.43_03-e1414439584613.jpg)
![P261014_14.42_[01]](https://www.varosikertek.hu/wp-content/uploads/2014/10/P261014_14.42_01-e1414439655623.jpg)
Gyorsan vége lett a nyárnak, minden kertben kerttakarító napot tartunk, felkészítjük az ágyásokat és magát a kertet a télre. A Zengő kert már megtartotta a maga kertnapját, most vasárnap az Aranykatica kert volt soron. Mázli volt az idővel, gyönyörűen sütött a nap, kellemes idő volt a kerti munkához. Sokan voltak és bár az Aranykatica nem konfliktusmentes kert, ez most nem érződött, úgy tűnik a második szezon végére ez a kert és a közösség is „összenőtt”, kényelmessé vált ott lenni. Óhatatlanul működnek a kis közösségek belső önjobbító mechanizmusai, voltak hullámhegyek – hullámvölgyek, de összességében szépen működik a kert, sőt prosperál, hiszen elkészült a szerszámtároló faházikó, a kert díszes lett a rengeteg virággal, cserjével, futónövénnyel. Ez is egy jól kinéző kert, és bár magas volt a fluktuáció, akik maradtak és az új tagok mára elkötelezett városi kertészek, a közösségi rutinokat nagyon jól értő és gyakorló csoport lettek.
A termés náluk is csapnivaló volt, a túl sok volt eső és a vándorpoloskák pusztítása, most nem lettek olyan kiemelkedő terméseredmények, mint tavaly.Reméljük, hogy jövőre kiegyensúlyozottabb időjárás lesz és jobb termés. Náluk a komposzt is megrothadt, van ilyen, nem ők a leg-ökotudatosabb kert, de ez is belefér. A kertek megtanítanak arra, hogy nem kell maximalistának lenni, és hogy mindennek eljön az ideje.
Jövőre már vannak terveik, többek közt felparcellázzák a közös művelésű területet, ott is ágyások lesznek. (Földéhség!) Nem igazán jött össze a közös művelés, és mindenképpen nagyítani akarják az egyéni termőterületeket. Teljesen jó, ha így akarják, csinálják így. Azt teszem, hogy egyáltalán nem szólok bele a kertek belső működésébe, részben mert már régen kiestem a napi működésük követéséből, másrészt mert ez már az ő dolguk, saját kertjüket és közösségeiket művelik, egyre jobban. Az Egyesületnek az volt a dolga, hogy elindítsa a kertet, megszervezze az első szezont, beindítsa a közösségépülés folyamatát, de a második szezon végére látszik, hogy nem kell a jelenlét, önjáróak, állandósítani tudják a működésüket, kezelik a felmerülő problémákat. És ez így jó! Jövőre megint megnyitunk egy csomó kertet, nekik is úgy tűnik, kell majd két év, hogy elengedhetőek legyenek.
A kert Kispesten a Zengő utca és a Kasza J. utca sarkán helyezkedik el, négyemeletes házak között. Mikor először ott jártam és körbenéztem egyből beleszerettem a helybe. Csend és béke, alig egy pár autó. Az egész helynek már az építkezés előtt is olyan meghitt hangulata volt, és a fényei egészen különlegesek. Nagy fák, sok zöld felület, jó megvilágítottság. Aztán elkezdődött az építkezés és látszódott, hogy Kispest Önkormányzata és a Közpark Kft. most sem fog csalódást okozni. A sok esős nap miatt nem sikerült teljesen végezniük most hétvégére, de mi nem bírtuk tovább kertültető napot tartottunk.
A blogbejegyzést Barbara írta, én sajnos nem voltam ott a kertindító napon, megint kijött rajtam a láz, ki voltam ütve.
A régi kalendáriumok szerint, csak most április elején kezdődik a vetési – ültetési szezon, ezzel szemben idén nem volt tél, minden eltolódott az időben, korábban kezdődik a vegetációs szezon. Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó.
A szezonkezdés minden kertben izgalmas, reményteli esemény, a megújulás, az újrakezdés időszaka, mindenki tervez, ültet, kalkulál, szervez, valahol elmondhatatlanul érdekes a kertek ébredése. Jó az idő, süt a nap, mindenki örömmel ügyködik a kertekben, most mindenki nyitottabb mint télen volt, sok a mosoly. A kertek már régen nem a növényekről szólnak, ez egy nagyon érdekes szoció-közösségi kísérlet, tükrei a magyar társadalomnak. Minden kert magában hordozza a társadalom és a lokális környezet összes jellemzőit, pozitívakat és negatívakat is egyaránt, ráadásul személyekből, emberekből van. Nincs jó vagy rossz kert, minden olyan amilyen. Ezért szerethetők.
Az elmúlt években azt gondoltam, hogy a kertalapítás az izgalmas dolog. Hát nem! A kertek önműködővé válása, a fenntartható működés elérése a cél, működő közösségi modell megteremtése az igazi tartalom. New Yorkban láttam 30-40 éves közösségi kerteket, az egyesület kertjeinek is ez lenne a dolguk, működjenek sokáig, békében.
Azt veszem észre, hogy a második, de inkább a harmadik szezonra válik a közösség önjáróvá, derül ki a terhelhetősége, koherenciája, vagy annak hiánya, a képessége arra, hogy egy cirka 1000 négyzetméteres területét a kerületnek termőre fordítsák, művelik nem csak az ágyásokat de önmagukat és a közösségüket, és a szélesebb környezetüket is. Nagyon sok öngyógyító mechanizmus működik egy jól működő közösségben.
Egyre jobb kertek nyílnak, látni, hogy egyre minőségibb kertek alakulnak, tervezettséggel és gondossággal helyezik le a kert és a közösségi alapokat. Talán a magyarországi közösségi kertmozgalom életciklust váltott, kialakultak a minőségi minimumok, a tervezettségre és a szervezettségre való törekvés.
Múlt szombaton egy kertmegnyitón vettem részt a XI. kerületben, rövid beszédet is mondtam:
„Isten kertje
Néhány éve még ismeretlen fogalom volt Magyarországon a közösségi kert, mára viszont tucatszám alakulnak kertek, én is nyitok néhányat, másokat távolról segítem, és vannak kertek, ahonnan két lábbal rúgtak ki.
A jó és kevésbé jó kertkísérletek között, Isten kertje valami különlegesség, a Paradicsom földi mása. Gyönyörű bolygót kaptunk, különösen így tavasszal, lehet ráérezni a természet önmegújuló képességére, a teremtés nagyszerűségére, ennek az egész tervezett és szervezett Univerzumnak a tökéletességére. A közösségi kertek ezt a tökéletességet másolják kicsiben.
A kerteket és a közösségeket művelni kell, ápolni és gondozni, és nem marad el az eredmény, terményben és örömben. Kívánok az Isten kertjének Áldást és Békességet, még sok-sok szezonra.”
Egyszer egy évig voltam főállású angyal, Vodafone Főállású Angyal. Az volt az angyal feladatom, hogy közösségi kerteket alapítsak Budapesten. Érdekes, hogy az angyal évben, egy kertet sem sikerült elindítani. Ennek már 4 éve. Most viszont tényleg sok kert alakul, és szerencsére sok jó, minőségi kert is.
Az Isten kertje különleges. A Tiszteletes Urat, Pocsaji Miklóst, már akkor ismertem, amikor Mikinek és Gabinak hívtuk egymást, 1983-ban a Kisképzőben. 31 éve. Mondjuk négyszemközt, ma is Mikinek és Gabinak hívjuk egymást. Emlékszünk egymásra, amikor még önmagunk voltunk, felelőtlen- őszinte kamaszok, azok voltak a legjobb éveink.
Azóta vagy kétszer volt olyan mélypont, amikor már nem maradt más, csak a remény a hitben. Istenem add… Miki tanított meg kérni. Van amikor kikerül az irányítás a kezedből. Mindkét alkalommal átvitt ezeken, ő volt a „the last line of the defence”.
Sok minden mellett ezért kívánok Örömöt és Békességet az Isten kertjének és minden alakuló közösségi kertnek.
