Ültető nap lesz a Böszi kertben (Böszörményi úti közösségi kertben) és fűszernövényeket kértem az Első Kis-Pesti kertből, gondoltam jó lenne ha a fűszerkert eleve tövekről indulna. Tegnap nem volt annyira pocsék időjárás, mint ma, kimentem kispestre. Mária várt a kertben, itt a képen épp térdig áll a fűszerágyásban

Bár még nagyon az eleje a szezonnak, mégis szépen fejlődik minden, május közepéhez képest jól néz ki a kert. Ez a fűszerkert.

Az ágyások is mind nagyon szépen be vannak ültetve, látszik, hogy az elmúlt hetekben volt elég napsütés, szépen fejlődnek a növények.

Az nagyon tetszik, hogy nem csak a haszonnövényekre fókuszálnak, hanem a virágok és dísznövények is elszaporodtak az elmúlt években.

Teljesen kialakult a közösségi tér, persze 11 év alatt illendő is. A közösségi tér, minden, ami nem növény a kertben. A kertben 90% közösségi élmény, 10 % kertészkedés. Ehhez infrastruktúra kell. Ezek azok…

Ezektől viszont lehidaltam..

Holnap viszont a Böszi kertben lesz kertindító nap, Ültető nap. Ez az első igazi kertben töltött napunk, az elmúlt hónapok rákészülése, oktatások, kertgyűlések, a tervezési folyamat, a kert építésének követése, holnap válik valósággá, holnap rugaszkodunk el a rajtkőről. Indul a kert. Izgalmas lesz, remélem nem fog esni. A kerttagok megrendeltek egy csomó palántát, én is leraboltam az EKPK-t fűszernövényekkel, ha esik, ha fúj, de inkább ha süt a nap, holnap ültetünk.

Ez a néhány kép nem tudja visszaadni azt a biológiai gazdagságot és sokszínűséget, amit a EKPK mutat, ezek csak hópihék a jéghegy csúcsán. Elképesztő, hogy egy kert hova képes fajulni röpke 11 év alatt, a városban.

A kert története kicsit előbb kezdődött, úgy 12 évvel ezelőtt levelet írtam minden budapesti kerületi polgármesternek, hogy vágjunk bele a közösségi kertalapításba. Ez akkor egy ismeretlen, még kipróbálatlan kezdeményezés volt, sokaknak tetszett, de egyedül a kispesti önkormányzat vette a fáradságot, hogy úttörőkét elsők legyenek, ők alapítsák meg Magyarországon az első önkormányzati közösségi kertet. Köszönet ezért Gajda Péter polgármesternek, Lipcsey Szabolcs akkori főkertésznek, a ZöldPorgram Iroda munkatársainak, a képviselőtestületnek és mindenkinek, akik segítették a kert megalakulását.

Elindult a tervezés, majd az építkezés, közben magunk is elkezdtük kialakítani a közösség kereteit, kertgyűléseket tartottunk, nevet választottunk, elfogadtuk a kertszabályokat, volt kertész tanfolyam és tervezése az első szezonnak. Jó érzés erre visszagondolni, minden új volt, minden kipróbálatlan, azt hiszem mindenkit magával ragadott a kezdeményezés újszerűsége, végtelen jóindulattal és várakozással telve tekintettünk egymásra, a kertre és a jövőre. Valami mást, újat csináltunk ebben a városban, erre lehetett büszkének lenni, fontos volt a kert és fontos volt a közösség is.

Az első szezonnak éltünk, mindent akartunk azonnal, bútorokat építeni, szerszámtárolót szerezni, virágágyást és fűszerkertet kialakítani. Az első évben gyönyörű volt a kert, az újságírók, a televíziós stábok egymásnak adták a kilincset, nagy volt a sajtónk és közben a környék lakói is elfogadták a kertet, belakták a külső közösségi teret, ismertté vált a városban az Első Kis-Pesti Kert neve. Akkor azt hittem ennél már nem lehet jobb, pedig dehogy, évről évre szebb lett a kert, kiteljesedett a vegetáció, összeszokott a közösség is, új programokat találtunk ki, kicsit cserélőtek a kerttagok is.

Közben Kispesten sorra alakultak a városi kertek, az Aranykatica kert volt a második, majd a Zengő kert, utána pedig az Árnyas kert. Az Önkormányzat ráérzett az életminőség javító hatásaira a kerteknek, az Első Kis-Pesti Kert bebizonyította, hogy ez egy jó befektetés, sokszorosan megtérülő hasznokat hajt, szebb és jobb lett a világ, egy kicsit.

Tíz év hosszú idő az ember életében, a kert életében is, csak valahogy a kert nem öregszik, egyre szebb és gazdagabb lesz, egyre mélyebb gyökereket ereszt, nem csak a talajba, de mindannyiunk életébe, és csak ad és ad, mindenkinek.

Köszönöm minden városi kertésznek a munkáját, az odaadását és lelkesedését a kert ügye iránt, és külön köszönöm Nagy Máriának, hogy motorja volt az elmúlt tíz évben az Első Kis-Pesti Kertnek. A kertek végül is az emberekről szólnak, rólunk, akik műveljük őket.

Még sok boldog évet kívánok az Első Kis-Pesti Kertnek és a kertészeinek.

Rosta Gábor

Megy az idő, talán túl gyorsan is. Öt éves lett az Árnyas kert, nagyon sok minden történt a kertalapítás óta. Jók is, rosszak is, de a kert megvan, szépen működik, minden szezonban fejlődik. Minden ágyásnak van gazdája, nagyon dús, nagyon buja az egész. Így nyár végén is nagyon szép, igazán dísze Kispestnek.

Még sok boldog esztendőt és sikeres szezont a kertnek és a kertészeknek.

A Nagy Covid pánikban elsikkadt, hogy a múlt héten volt 50 éve, az Apollo 13 balvégzetű űrutazás, amikor a szerviz modulban történt robbanás miatt tönkrement az űrhajó, ezzel a ronccsal kellett megkerülni a Holdat, visszajutni a Földig és épségben hazahozni a legénységet. Fél évszázada mindenki a híreket leste, új tudományos fogalmakat tanult, volt vészhelyzet és kommunikációs káosz, és volt egy nagyszámú tudós-mérnök csapat, akik megfeszített munkával épségben lehozták a legénységet a földre. A legsikeresebb kudarc a NASA történetében. Ezek a tudósok, a mai szemmel nézve, végtelenül primitív eszközökkel dolgoztak, logarléccel és papíron számoltak, számítógép kapacitásuk töredéke volt, mint ennek az ős öreg Laptopnak, amin épp írok. A mai lehetőségeinkhez képest a Holdutazáshoz végtelenül primitív mechanikai eszközöket használtak, a technológiájuk sehol sem volt, a mai hétköznapi eszközeinkhez képest; az űrhajósok rettentő rizikót vállaltak, minden egyes misszióval, és mindig sikerült, még a balvégzetű űrutazás is. Ez a tudósok diadala volt, a tudomány tette a dolgát, a világ meg lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket, újságokban, a rádión és TV-n keresztül, Walter Cronkite tolmácsolásában.

Most is valami hasonló történik, a lakásainkba zárva, elszigetelten, mint az úrhajósok, várjuk, hogy a tudósok és a tudomány kihúzzon minket a csávából. A háttérben felmérhetetlen tudományos és technikai szakember gárda és kapacitás lendült munkába, a szemünk előtt zajlik egy új tudományos mentőakció a mi bőrünk megmentésért. Hála Dr. John Campbellnek, Dr. Antoni Faucinak, és más tudományos szakembereknek, mi is félig képzett virológusok lettünk közben, már konyítunk az egészségügyi és járvány statisztikához, különbséget tudunk tenni az antitestek és az antigének között és pontosan tudjuk, mi az a vakcina, amely majd megment minket. Globális élmény, hogy értem, tudom mi történik, azt is tudom, hogy mások is ezt csinálják ebben a pillanatban, egy hajóban utazunk. Talán az első igazán globális közösségi élmény, amit mindenki a bőrén érez, és ez is a tudományról szól.

Úgy tűnik, a tudomány megint sikert arat, van fény az alagút végén, a járványt le fogják győzni, mi pedig kiszállhatunk a mentőkapszuláinkból és megmenekülünk. Most épp még folyik a háború a vírus ellen, sokan fognak meghalni, az országok kimerülnek, a gazdaságok tönkremennek, sokan vesztenek el sokat, néha még az életüket is. A csatákat az orvosok és a nővérek vívják, a háttérben pedig a tudomány dolgozik, hogy megfelelő tudást és eszközöket adjon a kezükbe, a biztos győzelemért.

Ebben a helyzetben óhatatlanul felértékelődik a tudomány és a tudósok, a kutatás és azok művelői. A tudósok előjöttek a tudomány átláthatatlan dzsungeléből, elmondják, hogy mi a helyzet és erre mi a tudomány válasza. Mi meg hallgatunk rájuk, betartjuk a karantént és az utasításaikat, és bízunk abban, hogy igazuk lesz, ezt a járványt is le fogjuk győzni a tudomány segítségével.

Jó lenne, ha a tudomány felértékelt helyzete így is maradna, az emberiség sorskérdéseit ne a „nép”, ne a gazdasági szereplők és főleg ne a politikusok döntsék el, hanem a tudomány adjon válaszokat és eszközöket, lehetőleg ne akkor, amikor bár felrobbant az űrhajó, hanem jóval előtte, kisebb pánikkal és kevesebb veszteséggel.  

100 évvel ezelőtt a Spanyolnátha járvány idején, még a vírusokat sem ismerték, antibiotikumok is csak 30 évvel később jelentek meg, a mai szemmel szinte kuruzslás volt, amit műveltek. Azóta az egészségtudomány és maga a tudomány is hatalmasat fejlődött, újabb és újabb ágakat növeszt, iparággá terebélyesedett, ahol nem egyéni zsenik, hanem tudományos teamek viszik előre a világot, az átlagember számára elérhetetlen területeken, érthetetlen eszközökkel. A tudomány adta a kezünkbe az okos telefont, az internetet, a globalizációt, a kontinentális közlekedést és kereskedelmet, az élelmiszer biztonságot és a hosszú és egészséges életet. Mi csináltunk ezekből túlnépesedést, környezetszennyezést, ipari és ökológiai katasztrófákat, klíma instabilitást, egyenlőtlenséget és súlyos gazdasági és társadalmi feszültségeket. A tudomány fejlődésére hárítani, a mi eszetlen viselkedésünk katasztrofális eredményeit, ez a felelősség letagadása, elég nagy önbecsapás.  

A járvány után lesz egy gazdasági válság, mély és keserves, felsejlik a múltból a 29-32-es Great Depression nyomora. A mostani válság, biztosan nagyon más lesz, a közgazdaság, államtudományok is folyamatosan fejlődtek, a gazdaságunk, pénzrendszereink, társadalmunk teljesen más, ezt a válságot teljesen új megközelítésekkel és eszközökkel fogják kezelni, mint 90 éve.  Még a 2008-as válság kezelésének a módszere sem lesz használható, ez nagyobb és globálisabb ügy, ez már jobban elfajult. „A piac szabályozza önmagát elv” csődöt mondott, kiderült, hogy a bolygó szabályozza önmagát, és övé a hatalmasabb erő, az eddig követett életformát és gazdasági gyakorlatot, a bolygóhoz való viszonyunkat tovább így nem folytathatjuk. A válságból kilábalás során, teljesen új helyzeteket kell teremteni, teljesen más életformát kell kialakítani. Az új rend megteremtését pedig ne bízzuk a piaci szereplőkre, a bankokra, a nagyvállalatokra, vagy ne adj Isten a politikusokra, hanem a tudományra, és a tudomány módszereire és eszközeire. Az eredmény nagyon más lesz, mint a mai világunk.

A járvány és a gazdasági hírek teljesen háttérbe szorították a klímával kapcsolatos kérdéseket, a klímasztrájkolók is online lázadnak, Gréta Thungbergről alig hallani. Pedig a probléma még megvan, a járvány és a gazdasági vergődésünk semmiféle hatással nincs a globális klíma és ökológiai folyamatokra, itt-ott kicsit kitisztult a levegő, és negatív tartományig zuhant a kőolaj ára, de hát ez semmi, az elmúlt kétszáz év folyamatosan növekvő szennyezéséhez képest. A tudomány 40 éve folyamatosan bizonyítja a klímaváltozás tényét, az ökológiai krízis növekedését, de a kutya sem olvasta el ezeket a tanulmányokat, az utóbbi időkig, még a közbeszéd része sem volt. Kellett egy Greta Thunberg, aki a maga keresetlen módján, csapott akkora lármát, hogy erre felfigyeltek. Évtizedek óta tonnákban állnak a tudományok kutatások, riasztások, javaslatok. Le se szarták őket, megint megvárjuk, amíg felrobban a bolygó szerviz modulja, és nem lesz se levegő, se fűtés, és nem lesz hova leszállni se, mert az anyahajó ment tönkre.   

A Covid járvány nem az utolsó próbatétel, hanem az első csata egy hosszú háborúban, amelyet a tudomány és mi fogunk megvívni a megmaradásért, a fenntartható emberi civilizációért. Új fejezetet fogunk nyitni az emberiség történetében, mai szemmel fel foghatatlanul másképp fogunk élni 10-20 év múlva, ha egyáltalán lesz még emberiség. Ez még nem lejátszott meccs.

Remélem a tudomány fogja megmondani, hogy merre és hogyan…

Jelenleg jobb csapatunk nincs.

Három éve épült ez a szerszámtároló,  azóta zavart a kinézete. Túlságosan úgy néz ki mint egy budi, pedig csak egy célszerű kerti szerszám tároló. Eljött az idő, hogy átfessük, legyen belőle valami más. Az ötlet annyi volt, hogy fessük át, legyenek rajta színek és formák, lehetőleg kerti témában, aztán ez fajult el a dinókig, meg madarakig.

A terv. Minden lap egy oldala a szerszámtárolónak.

Ez volt az indulás, így nézett ki a szerszámtároló. Itt már be volt vonalazva,  a négyzetháló alapra könnyebb a tervet felvinni, a homlokfalon már elkezdtem felrajzolni a kontúrvonalakat. Tanulság, hogy nem kell vastag színes krétát használni a vázlathoz, mert utána a festésnél kicsit bonyolult lesz lefedni a kréta vonalakat. Használjunk inkább grafit ács ceruzát.

A festéshez a Trinát szabadtéri olajfestéket használtunk, meglepően erős színei vannak, jól fed még a rücskös felületeken is, illetve színek keverhetőek, száradás után (3-4 óra) újabb réteget lehet felvinni rá. Ha oldószerrel kicsit kevered, szinte lazúros hatás is elérhető vele, bár szerintem sokkal jobb a direkt kevert színek, tömören-vastag, ehhez a műfajhoz inkább az illik. A festékek és ecsetek árát az Óbudai Kulturális Központ finanszírozta. Köszönet érte!

 

A festést a nagyobb színfoltokkal kell kezdeni, először vastag ecsettel fel kell hordani a nagyobb összefüggő felületeket. Itt például az eget festem.

Gyerekek is besegítettek, bár azért nem igazán nekik való még az olajfesték.

Az olajfestéshez a legjobb festő paletta a műanyag cserép alj. Nagyon jól lehetett használni, nem oldja az oldószer, olcsó, éjszaka beleszáradt a festék, így másnap újra lehetett használni a színkeverésre.

Az első nap végére idáig jutottunk.

A következő napokban is festettünk, mindig jött segítség, szórakoztató dolog volt, bár azért fárasztó is egy kicsit.

Összesen három napig tartott a szerszámtároló festése, és igazából most sincs még teljesen kész, de jobb várni néhány napot és a hibákat később megcsinálni. Friss szemmel kell újra megnézni, hangsúlyosabbak lesznek, a javítandó részek. Egy ilyen munka soha nincs kész, csak abba lehet hagyni. Most egy kicsit abbahagytuk, aztán szerintem lesz még egy kis feljavítás.

Szemből

Jobb oldalról

Bal oldalról

Jó munka volt! Köszönöm anyunak hogy segített.

 

 

Szombaton kerti partit tartottunk a Békási kertben. Úgy volt hogy jönnek néhányan a Zápor kertből is, de ez valamiért nem jött össze. Kellemes délután volt, kár hogy most nem ehetek szalonnát, de ettől függetlenül jól éreztem magam.

A kert már hatodik szezonját csinálja, szépen összeszedett a kert, kialakultak a közös területek művelésének normái, az ágyások is jól néznek ki. Szépen megeredtek a szeder, málna, ribizli bokrok, a kertben ültetett néhány fa is kezd termést hozni, jól néz ki az egész. Érdekes, hogy van egy pont,a mikor már zsúfoltság érzetét kelti a sok növény, elképesztő a kontraszt az első szezonhoz képest. Ez egy 2014-es kép.

A következő kertesemény augusztus utolsó hétvégéjén lesz a Zápor kertben, ahova meghívtam a Békási kerttagokat is. Harmadik kerületi Konyhakerti világnap. A programot még kitaláljuk.

Néhány kép a tegnapi kerti partiról.

Idén első alkalommal csináltunk főzőnapot a Zápor kertben. Szerencsére jó idő volt, Mirek Barbara jött szakmai tanácsokat adni az ágyásokhoz, az ültetésekhez. Közben Éva főzött, a gyerekek meg bandáztak. Nagyon sok kiskölyök van a kertben, mindenhol ott vannak, mennek a fejük után, jópofa volt az egész.

A saját ágyásomban a retkek szépen fejlődnek, jót tett a sok eső, viszont a múlt héten kiültetett uborka palánták kifagytak, előröl kell kezdeni az egészet. Eddig összesen hét fajta paradicsomot ültettem az ágyásba, az idei évben ez lesz a projekt, sokféle paradicsomot akarok termeszteni. Szerintem még két-három különböző paradicsompalántát fogok beszerezni és azzal teljes lesz az ágyás.

 

Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy ebben a formában nem folytatom tovább a közösségi kertek alapítását és működtetését. Sok energia, semmi bevétel és legfőképp már nem érzem azt az izgalmat és sikerélményt, amit az elején a kertek indítása jelentett. Arra az elhatározásra jutottam, hogy elindítom a Városi Kertek Egyesület felszámolását és elengedem a kerteket. Nehéz döntés volt, nyolc évem van ebben a munkában, hét kertet alapítottam és mindegyiket szeretem, de nem éri már meg tovább csinálni.

Az egyesület megszűnése jogi úton van, egyrészt nem várom meg, amíg a „civil” jelző szitokszóvá válik Magyarországon, másrészt ez a civil-vállalkozói terület talán az egyik legrosszabb vállalkozási forma a sok közül, ráadásul nagyon bele lehet unni a magyar “civil szféra” közegbe. Nem tartom fenn tovább az Egyesületet, hiszen láthatóan nincs benne továbbfejlődési lehetőség és ingyen dolgozom már évek óta. Az bizonyos, hogy a Városi Kertek Egyesület beteljesítette a vállalását, elterjesztette Magyarországon a közösségi kertmozgalmat, de ebben a formában továbbvinni értelmetlen.

A közösségfejlesztésben, mindig van egy pont, amikor az Alapítónak vissza kell lépnie, el kell engednie a szervezetet, amit létrehozott, hogy az tovább működhessen, mostantól önállóan.  Egy szervezetről való leválás megviseli mind az Alapítót, mind a szervezetet. A felnőtt, érett szervezetek az elválás után megújulva, új erőre kapva lépnek tovább, hiszem azt, hogy a kispesti kertekkel is így lesz.

Kispesten négy közösségi kertet alapítottunk közösen az önkormányzattal: az Első Kis-Pesti Kertet 2012-ben, az Aranykatica kertet 2013-ban, a Zengő kertet 2014-ben és az Árnyas kertet 2015-ben.

Első Kis-Pesti Kert

Ők a legrégebbi, legstabilabb kert, beérett közösség. Kifejezetten mutatós és sajtóképes mind a kert, mind a társaság, könnyű volt velük jó sajtót csinálni a kertmozgalomnak és a kerületnek. A kert egyes akciói, mint például a „Biológia óra a közösségi kertben”, vagy a Konyhakerti Világnap kifejezetten hasznos és jó események, kedveltek a kerületben. A kertet egy rátermett koordinációs csoport vezeti, akik jól viszik a kert ügyeit.

Aranykatica kert

Ők évente – kétévente választanak új kertvezetőt, ugyanakkor egy jól összeszokott, jól együttműködő közösség, nagyon szépen rendben tartott a kert, sok saját programot szerveznek. Sokat fejlesztik a kertet, lassan minden talpalatnyi föld hasznosul, szép a kert összhangja és jó a közösség.

Zengő kert

Ők vannak a legtávolabb, Kispest túloldalán, talán ezért látogatom őket a legkevésbé. Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott kert, soha még nem volt igazi konfliktushelyzetük. A kert kifejezetten szép, jó lett a füvesített járófelület, az ágyások rendesen műveltek, és nagyon modern és egyedi szerszámtárolót építettek. Sok a civil kapcsolatuk, ismertek a budapesti civil közegben. Ők a klasszikusan jól és kiegyensúlyozottan működő kert.

Árnyas kert

Ők a legújabbak, frekventált helyen lévő kert, nem volt konfliktusmentes az indulásuk, ehhez képest szépen működő közösség, köszönhető 4-5 agilis kerttagnak. Sokat fejlesztenek önerőből, a meglehetősen nagy kertet folyamatosan gazdagítják. Talán egy kicsit kevés a fiatal a kertben, ez is javulni látszik. Az idei évük zűrös lesz a KRESZ park átépítése miatt.

Miután az Egyesület megszűnik, rendezni kell a kispesti közösségi kertek jogi helyzetét, szervezeti működését és mindenképpen jövőt kell mutatni, hogy hogyan tudja az önkormányzat és főleg a kertek saját maguk leginkább biztosítani a nyugodt működésüket.

Azt gondolom, jogilag úgy néz ki a helyzet, hogy a kispesti közösségi kertek önkormányzati zöldfelületek, a telkek az önkormányzat tulajdonai, a kertek infrastruktúrája önkormányzati beruházásként jöttek létre, tehát egy teljes mértékben önkormányzati tulajdonú városi kert, amit egy-egy közösség részére művelésbe adtak. Ugyan úgy városi zöldfelület gazdálkodás, mint a parkok, fasorok, játszóterek fenntartása, annyi különbséggel, hogy itt egy közösségre bízzák a kertművelést, a zöldfelület gondozását. Ez egy sikeres modell, hiszen a négy kert kicsit több mint 4000 négyzetméter, Kispest talán leginkább összetettebb, legmagasabb biodiverzítású területei, nem is beszélve a működő közösségekről. Ezt egyébként számos országos díj bizonyítja.

Eddig az Egyesület volt a kapocs és a „jogi személy” a kertek és az önkormányzat között, most viszont az Önkormányzatnak és a kerteknek kell megtalálni a módját a kertek fennmaradásának, az egymás közti zökkenőmentes kommunikáció módjának.

Szervezetfejlesztői közhely, hogy egy jól működő szervezetet sokkal könnyebb tönkretenni, mint egy rosszul működő szervezetet jobbá tenni. Most a kertek jól működnek, nem tökéletesen, de jól. Ezt meg kellene őrizni, az elmúlt években kialakított és működtetett önvezérlést és közösségi együttműködést tovább kell fejleszteni és megpróbálni megmaradni függetlennek, önirányító közösségeknek.  Erre valók a kertszabályok és a normák, amelyeket az elmúlt években kialakítottunk.

Nem igazán az Alapító, sem a Kertészek a fontosak a városi kertekben, hanem maga a kert. Annak idején New Yorkban láttam 40-50 éves közösségi kerteket, már senki nem emlékezett, hogy kik alapították a kertet annak idején, de működtek, mindig jöttek új tagok, minden szezon újraindult. Ilyesmit kellene itt is elérni.  Akkor lesz sikeres ez a közösségi kertalakítás, ha ezek a városi kertek a következő 10-20 évben is minden szezont működtetik, minden ágyásnak lesz gazdája, minden tavasszal megújul a kert és a közösség. Kicsit olyan, mint a gyerekkorunk iskolája, megvan ma is, minden évben jönnek új évfolyamok és minden évben lemegy egy végzős évfolyam. De az iskola mindig ott marad, mindenkinek az életében egy maghatározó szakaszt jelent az ott eltöltött idő. A kert is legyen ilyen, mindig legyenek új kertészek, mindig legyen új szezon és működjön a kert.

Egy hete, március 19.-én összehívtam a négy kispesti közösségi kert kertészeit és az önkormányzat képviselőit és ezt amennyire lehetett végigbeszéltük. Nehéz volt, igazán nehéz, sok évem van ebben, sok mindenkit megismertem, sok emlék köt hozzájuk, de ugyanakkor azt is tudom, hogy nem kellek már oda, nélkülem is működni fognak. Azóta leiratkoztam a levelezőlistáikról és kíváncsian várom, hogy hogyan alakul az idei szezonjuk.

Elkezdtem újraírni a Közösségi kertek könyvet, az elmúlt 6 év tapasztalatai alapján, remélem meg fogom tudni jelentetni angolul. Ezzel fogom végleg lezárni ezt az időszakot.

Közben az Első Kis-Pesti Kert megnyerte az idei évben a Legszebb Konyhakertek, Közösségi kategória első helyét. Tavaly az Aranykatica nyerte, most az EKPK, nem rossz sorozat ez.

Kispest elég jól járt ezekkel a kertekkel…

Valamikor október közepén lesz egy ünnepélyes eredményhirdetés, talán a Minisztériumban, ezt még nem tudom.

 

A Békási kert alapítása 7 évvel ezelőtt kezdődött, volt hosszú jogi procedúra, szerződéskötés és tájépítész kurzushét, számos kertgyűlés és oktatási program. Majd 2013-ban meglettek a tervek és a kertközösség, majd egy árvíz elmosta a kertépítés kezdetét, szóval nagyon későn kezdett formálódni maga a kert. Gyakorlatilag a szezon közepe volt az az időszak, amikor ültetni tudtunk. Az első szezonok már csak ilyenek…

Azóta sok víz lefolyt a Dunán,  voltak akik elhagyták a kertet, voltak akik ezt a világot hagyták maguk mögött, de születtek kisgyerekek is. Minden ágyásnak, mindig volt gazdája, állandósult a kertművelés és a közösség is megállapodott. Úgy tűnik 5 év után stabilizálódik egy közösség, bár ezt a többi kert ismeretében nem általánosítanám. Minden kert más…

A kert átalakította a környezetét, lett a szomszédban autó parkoló, (lakossági igényre), Fitnesz park, sok fát ültettek a környéken, és legfőképp átalakította a környék lakóinak gondolkodását, igény lett a III. kerületben közösségi kertekre. A jelen pillanatban 107 fő van a várakozó listán, és még ezen túl azok, akik nem nálam, hanem a kertekben jelentkeznek. Csak a jelentkezőkből 5 új közösségi kertet lehetne megtölteni  ebben a kerületben. Öt éve nem nagyon voltak kis virágágyások a panelházak tövében, ma meg mindenhol burjánzanak. Úgy tűnik a kert-példa ragadós…

Az elmúlt években számos hangsúlyos sajtómegjelenése volt a kertnek, talán érdekes lenne pénz-szérűsíteni, mekkora sajtóértéket hordoz az önkormányzat számára a közösségi kert. Kifejezetten hasznos és értékes kommunikáció.

“Közösséget építünk” mondja a kerület egyik szlogenje és valóban, legalábbis a Békási kertben ez működik, bár azt is be kell vallani, hogy az indulás óta kevés segítséget adott a kerület a kert működéséhez.

Végezetül néhány köszönetet szeretnék mondani:

Köszönöm Németh Szilviának, hogy évekig kertvezetőként vitte a kertet.

Köszönöm Necpál Áginak, hogy most a koordinációs csoporttal együtt viszik a kertet.

Köszönöm Bús Balázs Polgármester Úrnak, hogy ennek a kezdeményezésnek helyet adtak.

És végezetül köszönöm Dr Kövér László Házelnök Úrnak, hogy három alkalommal is anyagilag segítette a kertet, hogy megvalósíthassunk új fejlesztéseket.

Kívánok a kertnek még sok sikeres esztendőt, sok sikeres szezont és legfőképp Békét mindannyiunknak.

 

Ház ezt a beszédet szerettem volna elmondani, csak annyira ronda a kézírásom, hogy csak töredékesen sikerült.

Itt van néhány kép amiket fotóztam ma.

Ez a tűzrakóhely nagyok király. Pörkölt főtt éppen.

Az ágyások felfelé terjeszkednek, de azt még nem sikerült elintézni, hogy egységes tám-rendszer legyen a kertekben.

 

Tagadhatatlanul ősz van, nyáron sokkal jobban nézett ki a kert.

Fűszerkert

Terülj-terülj asztalkám….

Sajtótájékoztató beszéd a másik oldalról.

Selfie a beszédek közben.

Ez a legújabb fejlesztés, napfény üzemű szivattyú és tartály. Nagyon megkönnyíti a kertészek dolgát, nem kézi erővel kell felhúzni a vizet. Két Norton kút van a kertben, de sem vezetékes víz, sem áram nincs. Tényleg sokat számít ez a fejlesztés. Kis matek: egy liter vizet kb 3 pumpálással lehet kihozni a földből, (ha lendületben vagy). Az egy köbméteres tartály 3000 pumpálást jelent, érdemes kipróbálni, hogy egy milyen erőkifejtést jelent ez. A kert nagy, sok vízre van szüksége…

Kiskertész épp puszit dob. 🙂

Nem vagyok a Virtuális Reality Paganinije, de nemrég feltettem az Első Kis-Pesti Kertről néhány fotót a Google -Térkép-Fényképek -GPS alkalmazásra, ne kérdezzétek miért?! Vagyis de, kell a kommunikáció, kellenek a látogatók a kertbe, még ha csak virtuális látogatók is… Néhány napja ezt az üzenetet kaptam a Google cégtől. 8000 kép megjelenítés! Az EKPK kertről… El se tudtam képzelni, hogy nyolcezer találat – kép-nézés-kattintás juthat erre a megosztásra.

Kedves kertek! Készítsetek el a saját Google Maps galériátokat a kertetekről, tessék képeket megosztani. Jó lenne ha az összes kert is elkezdene képeket feltölteni a Google térkép alkalmazásra. Biztos nagyon sok találatot kapnátok, úgy tűnik, komoly virtuális ismertséget lehet szerezni az élmények és képek megosztásával.

Ezt kaptam..

 

Tegnap ünnepeltük az Aranykatica kert ötödik születésnapját, valahol félelmetes ahogy az idő halad, és talán még rosszabb, hogy mennyire gyors. A kertalapítás mintha tegnap lett volna, még emlékszem amikor a területet először megnéztük, egy gyomos kutyafuttató szerűség volt, nagyjából a semmi.

Azóta eltelt öt év, és nagyon szuper kis kert és közösség alakult ki, állandóan újítanak, mindig van valami fejlesztés, mindig valamiben mesterkednek. Jó ez.

Az Aranykatica kertben volt mindig is a legtöbb gyerek. Nagyon sok kiskölyök pörög állandóan, jó nézni őket.

Észreveszek egyfajta beérési folyamatot, el kell telnie valamennyi időnek és a kertek, már csak az életciklus modellek miatt is felnőnek, egyre tudatosabbak, egyre összeszokottabbak. Van valamennyi fluktuáció, de ez normális, ráadásul az újonnan jövők már kész normarendszerbe érkeznek, nem nulláról kell kialakítani a kertközösséget. Éppen ezért rettentően fontos az új kerttagok tudatos integrációja, bevonása a közösségbe. Az Aranykatica kertben ez nagyon jól működik.

Néhány fotó a tegnapi napról.

Készülődés..

 

 

Ágyások. Ebben az ágyásban minden paradicsomtő más fajta. Nagyon érdekel, hogy mi lesz belőle.

Viccesek ezek a kis életképek. Manók, kerámiacsigák, mindenféle “kiszbasz” de összességében aranyos, egyáltalán nem kerti törpe szerű az egész.

Az árnyékolók egyre fontosabbak lesznek a közeljövőben. A homokozó fölé meg kifejezetten jó rakni.

Ez valami új lesz, csepegtető rendszert építenek ki egyes ágyásoknál. Nagyon komoly, azon gondolkoztam, hogy mikor lesz az a pillanat, amikor az okos telefonjaikról fogják irányítani az öntözést.

Ez már a buli rész…

 

Torta a szülinapos kertnek. Gajda Péter polgármester és Szilvi vágták fel a tortát a sajtó kameráinak a kereszttüzében. Magyon komoly pillanat volt, főleg a kiskölyköknek.

Ejtőzés és tömeg. Tényleg sokan eljöttek az eseményre.

Csoportkép a kerttagokkal

 

Szép kerek évforduló, persze keveset mond el a közben történt eseményekről, az egész kerttörténetről. Ez lesz a holnapi program.

Régi fotókat kerestem a kertről. Jó sokat találtam…

Katicák

 

Lassan itt a tavasz, bármennyire furcsán hangzik, ideje elindítani a kerteket. Az egyik legizgalmasabb kérdés mindig is a közösségi feladatok elvégzése, és ellenőrzése az elvégzett munkának. 

A közösségi kertben mindenki felelősséggel tartozik a saját ágyásának az állapotáért, de emellett a közös területek is művelni kell. Sokféle kísérletezés volt már a területek és feladatok kiosztása ügyében, de eddig a legjobb megoldásnak a feladatok összegyűjtése, táblázatba rendezése tűnik. A táblázatból mindenki ki tudja választani a neki legjobban tetsző feladatot. A táblázat megoldásban az a jó, hogy mindenki tisztában van a saját részével, követhető, hogy ki, mikor, milyen munkát végzett el a kertben. Ajánlom minden kertnek, hogy próbálják meg nevesíteni a közösségi kertben található munkákat, rendezzék táblázatba és ez alapján osszák ki a feladatokat.

Ezt a táblázatot az Első Kis-Pesti Kertben készítették. Minden kertközösség meg tudja csinálni a maga feladat táblázatát. Azt a táblázatot aztán érdemes kinyomtatni és kifüggeszteni a faliújságra, vagy a fészerben.

Sikeres szezont mindenkinek!

Gardening

 

A tavalyi év egyik legjobb munkája a FŐKERT Nonprofit Zrt-vel készített BudapestGreen okos telefon applikáció volt. A FŐKERT tavaly ünnepelte alapításának 150. évfordulóját, tulajdonképpen egy évig nekik dolgoztam, a jubileum megvalósításában vettem részt. Nagyon jó dolgokat lehetett csinálni, többek közt egy igen szép kiállítású könyvet a 150 éves a Fővárosi Kertészet címen, voltak kiállítások, konferencia, a fokert150.hu fotógyűjtemény és interjúk a város zöld történelméről, Sziget fesztivál szereplés és a BudapestGreen applikáció fejlesztés. Ezt az okos telefon applikációt szeretném most bemutatni:

Az alapgondolat az volt, hogy a jubileum ne csak a múltról szóljon, hanem keressen utat a jövő felé, és erre kifejezetten alkalmasnak tűnik egy mobiltelefon applikáció. Az okos telefon applikációk ma ott tartanak, ahol húsz évvel ezelőtt az Internet tartott. Húsz éve voltak az asztali gépek, azokat később leváltották a LapTop-ok, ma meg már a zsebünkben hordjuk a számítógépet, nagyjából hasonló minőségű és mennyiségű szolgáltatást várunk el a “mobilunktól”, mint az otthoni számítógéptől. A vállalati honalpokat és IT megoldások szép lassan lecserélik az appok, applikációk, és ez a jövőben egyre inkább így lesz. Az információkat MOST és AZONNAL akarjuk, lehetőleg ingyen és felhasználó barát módon. Jobbnál jobb alkalmazások látnak napvilágot, bankok, áruházak, turizmus, mindenki appokat fejleszt, ebből a progresszióból a városi zöld-gazdálkodás sem maradhat ki.

Egy közmű cégnek ma már nem elég csak a tevékenységét jól ellátnia, információt kell tudni adnia, főleg ha városi zöldfelületekkel foglalkozik. A parkoknak, fasoroknak megvan a maguk története, a jelene és természetesen jövője is, a tudott és értékelt hasznaik, ezeket mind kommunikálni kell, nem csak fenntartásról szól a városi kertész szakma. Ráadásul ezek a parkok turista célpontok is egyben, így a BudapestGreen applikáció szükségszerűen angol-magyar nyelvű.

A koncepció az volt, hogy az okos telefonon keresztül mutassuk be a FŐKERT által kezelt zöldfelületeket, fasorokat, játszótereket a nagyközönségnek. Ezeken túl meg egy csomó szolgáltatást és információt lehet még elhelyezni az applikációban. Az applikáció IOS és Android platformon fut, ingyenes szolgáltatás.

A nyitóképen a FŐKERT által kezelt felületek, parkok, kiemelt zöldfelületek, játszóterek és szökőkutak látszanak különböző ikonokként. Minden elemhez tartozik adatlap, a terület történetéről, fényképek, sőt az alkalmazás GPS segítségével oda is vezeti a látogatót a kiválasztott területre. A zöld emblémák a FŐKERT-hez tartozó területeket jelzik. A fehér levél emblémák a kiemelt parkokat jelölik. A focilabda a FŐKERT kezelésében álló  játszótereket jelölik, a szökőkút embléma pedig értelem szerűen a szökőkutakat.

A következő oldalon a FŐKERT területek kerületi bontásban láthatók. Ez egy nagyon erős fejlesztési irány lesz, ugyanis nagyon sok értékes városi zöld felület van kerületi gondozásban. A kerületek komoly összegeket költenek zöldfelület fenntartásra, új parkok, terek építésére, sportpályák, játszóterek fenntartására. A BudapestGreen2.0 arról fog szólni, hogy a kerületi zöldfelületek, botanikai érdekességek is mind felkerüljenek az alkalmazásra.

A következő oldal a budapesti ivókutak térkép. Kétféle ivókutat jelenítettünk meg, a csepp forma a FŐKERT által kezelt ivókutak, és a pohár embléma a Fővárosi Vízművek által telepített Ivócsapokat jelölik. A Vízművek pohár ikonoknál, minden információ elolvasható a budapesti víz minőségével kapcsolatban, természetesen angolul is. Az oldal megvalósításához a Fővárosi Vízművek adott anyagi és információs támogatást.

A következő oldalon a budapesti nyilvános illemhelyeket mutatjuk be, térképpel, az adott egység szolgáltatásainak bemutatásával és természetesen a program útvonalat is tervez a legközelebbi illemhelyig, ha nagyon kell… A jelen pillanatban csak az FCSM és a FŐKERT által kezelt illemhelyeket jelöli a térkép, miközben számos kerületi, illetve magán üzemeltetésű nyilvános illemhely is van Budapesten. Ezeket később lehet pótolni.

A következő oldal egy városi botanikai játék, “Legyél Te is a Margitsziget kis-kertésze”. A Margitszigeten kijelöltünk egy tucat igen érdekes botanikai ritkaságot, amelyeket a GPS segítségével fel lehet kutatni, az alkalmazás nagyon sok értékes információt ad az adott növényről. A fák mellett elhelyezett táblákon egy QR kódot kell a telefonnal leolvasni, így “gyűjthetők” be növényritkaságok. Aki begyűjti az összes növényt, kap egy e-mail üzenetet, hogy a Margit sziget tiszteletbeli kis-kertésze lett. A játék természetesen angol-magyar nyelvű.

Közösségi kertek. A budapesti közösségi kertek, legalábbis amelyekről információt lehetett találni az interneten. Minden közösségi kertnek van adatlapja, illetve GPS koordináták alapján is megtalálhatóak.

Ezt a funkciót a Városi Kertek Közhasznú Egyesület szponzorálta.

A következő oldalon pedig a BudapestGreen applikáció eddigi támogatói találhatóak: FŐKERT Nonpropfit Zrt, Fővárosi Vízművek Zrt, Fővárosi Csatornázási Művek Zrt, és Városi Kertek Közhasznú Egyesület.

Merre tovább?

Az eddig elkészült 1.0-s verzió is nagyon jól szuperál, számos nagyon pozitív visszajelzés érkezett róla. Érdemes tehát továbbfejleszteni. Bővíteni kellene a kerületi zöldfelületek, játszóterek, parkok, díszerek, növényritkaságok bemutatásával. Ezek mind kerületi kezelésben lévő területek, egyenként kell leülni velük, meghatározni mely területeik és milyen módon jelenjenek meg az appikációban.

Érdemes lenne, ha megjelennének az applikációban a budapesti virágüzletek, például a Virágért boltok is,  nagyobb áruházak, faiskolák, múzeumok, botanikuskertek, amelyek ugyancsak részei a budapesti zöld valóságnak..

Az idei évben jó lenne, ha az applikáció interaktívabbá válna, események, fesztiválok, zöld-programok is helyet kell kapjanak benne. Kitalálhatunk budapesti zöld túrákat, ahol a telefon a túravezető, információforrás. Ilyen túravezető alkalmazások nagyon sokfélék vannak már a világban, ideje csinálni egy zöld túra programot is.

Hosszú távú közösségi kezdeményezéseket is elindíthatna a applikáció, például segíthetne felállítani egy egységes budapesti fakatasztert, ahogy ez New Yorkban önkéntesekkel megcsinálták.

Szóval, remélem 2018 végére elkészülhet az új BudapestGreen 2.0 applikáció, pedig már az 1.0-s verzió is milyen hasznos és jó…

 

 

 

Nemrég egy céges eseményen voltam, és gyerekeknek csináltunk kifestős mókát. A kiskölykök kötelességszerűen színetek, de nem volt semmi áttörés, kicsit uncsi volt. Aztán valahogy elkezdtem biztatni őket, hogy rajzoljanak – színezzenek zombi virágokat. Ettől nagyon beindultak, Vér, vér és penész, meg piszok. Ezek voltak a rettenetes dolgok, amiket megrajzoltak. Pedagógusként meglepett, hogy mennyire beindította őket a félelmetes dolgok rajzolása, ráadásul biztonságosan, hiszen előre rajzolt virágot kellett, félelmetes virággá színezni.

Jön a Halloween, lehet mindenféle félelmetes dolgot művelni, például zombi virágokat színezni.

Az Első Kis-Pesti Kertben, az Aranykatica kertben és az Árnyas kertben is lesz Halloween esemény.

 

Idén öt éves a  Magyarország Legszebb Konyhakertek program. A verseny keretében, a Közösségi Kertek kategóriájában két kispesti kert szerepelt sikeresen az idei szezonban,  az Aranykatica kert nyerte az első díjat és az Árnyas kert hozta el a második helyezést. Gratulálok mindkét kertnek és a kertészeknek, örülök hogy a szakmai zsűri őket találta legszebbnek. Megjegyzem a többi kert is nagyon szép.

Az első helyezett

Második helyezett.

Nem is tudom, talán szobor.

Az átadó ünnepséget az OMÉK 2017 rendezvényre időzítették, ma ott voltam a Hungexpo területén.

Megjegyzem teljes mértékben érthetetlen a Legszebb Konyhakertek Program. Átadtak vagy 70 darab díjat, de egyetlen fotó sem volt a nyertes kertekről. Miért nem? Nem lett volna érdektelen. Az sem derült ki, hogy mik azok a kritériumok, amelyek mentén díjazták a kerteket. Mitől legszebb konyhakert egy kert? Nem derült ki. Viszont kiderült, hogy a karcagi alpolgármester asszony, az MLK program kiötlője, tud furulyázni, amit az ünnepségen be is mutatott. Az egész átadó ünnepség egy meglehetősen érthetetlen, mű-népies káosz volt, ami ráadásul elég sokáig tartott

Viszont, meglepően élveztem az OMÉK kiállítást, gyönyörű dolgokat láttam:

Például ezt a gőzgépet.

Ez meg egy mai erőgép. Megdöbbentőek a méretek…

Aztán csirkéket

Meg birkákat…

Meg marhákat… gyönyörűek.

Meg disznót…

Mind egy képben…

És az átadó ünnepség.

 

 

Szeptember 2.-án másodszor rendezik meg a Közösségi kertek éjszakáját. Az Egyesület 3 kertje is részt vesz az akcióban: a Békási kert, az Árnyas kert és a Zengőkert.

A programokról a Közösségi Kertek Éjszakája FaceBook oldalon lehet tájékozódni.

 

Az Első Kis-Pesti Kert immár ötödik alkalommal rendezi meg a Nemzetközi Konyhakerti Világnapot!

Kezd hagyománnyá válni a kertünnep.Kellemes esemény szokott lenni a kertészek és a környék lakói számára.

Mindenkit szeretettel várunk!