Lassan, de halad Kispest harmadik kertjének a szervezése, ez jellemző az összes idei kertre, amit terveztünk. Korábban az gondoltam, hogy a választások miatt esetleg több kertet lehet majd nyitni, hát ez nem jött be, minden sokkal nehézkesebb, minden lassabb. A gondom a dologgal az, hogy a fű addig is nő, amíg a szavazók eldöntik az eldöntendőket, a természet nem a választási naptárhoz igazodik. Kerteket és közösségeket kellene már építeni.

A harmadik kispesti kert az Élmunkás lakótelepen fog épülni, már megvan a kertvezető is, Mirek Barbara fogja végigcsinálni velük az első másfél évet.  Itt a Centrum TV filmje az első lakossági fórumról.

Az új kertbe még lehet jelentkezni a kispestieknek, a Zöldprogram iroda e-mail címén, itt.

Közben nagyon érdekesen alakulnak a már működő kertek is.

Az Első Kis- Pesti Kertben elindul egy oktatási program a kerületi iskolák, iskolai osztályok számára, „Biológia óra a közösségi kertben” címmel. A kert pályázati pénzt nyert az oktatási anyagok elkészítésére, nagyon szépek lettek, kifestők a kicsiknek és tesztek, tudásátadás a nagyoknak. Nagyon jó kis oktatási anyag született, kifejezetten hasznos programsorozat lesz.. Fontos az, hogy a kertek adjanak a kerületnek, ha tudnak, például iskolai programokat szervezhetnek.

Az Aranykatica kertben egy kisebb szerszámtárolót építenek, a hétvégén kezdik kiásni az alapokat, közben persze mindenki ültet, gyönyörűen rendbe lett rakva a kert. Jó szezonjuk lesz.

A Békási kertben a végéhez közeledik Barbara oktatási programja, az utolsó oktatási esemény szombat lesz az ültetőnap. Közben a kutat is meg kell szerelni, a télen a fém köpeny megrepedt, pedig nem is volt igazán hideg, úgy tűnik anyaghibás volt. Pénteken hozzák a cseredarabot, azt felszereljük a fiúkkal, és lesz víz újra. Valószínűleg a Békási kertben fúratunk egy új kutat, tavaly kevés volt az egy kút, lesz még egy. Közben meghozták a trágyát, nagyon jó minőségű egy éves érlelt trágya.

Szentendre akadozik, és a harmadik kerületi kertekkel sem sikerül megtenni a következő lépést. A Corvinus Egyetem tájépítész hallgatókkal jól halad a kurzushét, de erről majd később.

33 évvel ezelőtt, amikor a környező lakótelep épült, az építkezés összes hordalékát és szemetét erre a helyre gyűjtötték össze. Sitt és hulladék, ezen állunk. Hordtak rá egy kis földet, ültettek néhány igénytelen fát, és így maradt az elmúlt évtizedekben. A Békási kert, erről az alapról indult.

Az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzattal és Szabó Magdolna Főtanácsadó asszonnyal bő két éve indítottuk el azt a folyamatot, amely a mai naphoz ért, a Békási kert átadó ünnepségéhez. Mérföldkő a kert és az Egyesület életében.

Az elmúlt hónapokban, volt itt minden: márciusi hóvihar, évszázados árvíz, hőhullám, szúnyoginvázió,  egyetemi vizsgaidőszak, engedélyezési folyamatok.Nagyon elkésve indítottuk el a termőszezont,  Július 28.-n volt az ültetőnap. Gyakorlatilag ötven termőnap kiesett a 2013-s szezonból. Ehhez képest nézzenek körül.

Az első ötven termőnap alatt, építettük akertet, gyakorlatilag minden nap itt voltunk, a két kezünkkel építettük ezt a kertet, és mondhatom, megszámlálhatatlan az a munkaóra, amelyet a közösség a saját kertjének megvalósításába fektetett. Kertítésfestés, földmunka, a keretek faolaj kezelése, talicskázás, ásás, a fehér murva terítése, ültetés, öntözés. Rendgeteg munkaóra. Ma már persze ez a múlt, a hőskor, pedig alig néhány hónapja volt. Minden, ami zöld, csak ezután jött.

Ezért a kertért, személy szerint, nagyon hálás vagyok a harmadik kerületi önkormányzatnak, és Bús Balázs polgármesternek,. A harmadik kerületi önkormányzat volt az első, amely azt mondta – Figyelj,  itt a pénz (persze kevesebb, mint amennyit kértem)  és csinálj jót. Ráadásul rögtön kéttőt. A másik kert az Amfiteátrum kert lesz, reméljük tavasszal.

Szabad kezet kaptam, hogy az elmúlt évek tapasztalatai és tanulságai alapján egy olyan kertet építseket, amelyet minőségnek, és mintának  tartok. Ezeknek a városi kerteknek nem csak termő és szűken vett közösségépítő  funkciói vannak, a jövőben viszonyítási pontok lesznek, egyfajta közösségi fókuszai a kerület ezen részének. A jövőben a kert állandósult működése, látványa,  „aurája” közösségi pontja lesz az itt élőknek.

Nagyon fontos a tervezettség és a látvány.

Az önkormányzat teljesen rámhagyta a tervezés folyamatát. Igy valósult meg a Corvinus Egyetem tájépítész tanszékkel a  tervezési kurzushét, ahol 8 hallgató, 4 vezető tanár irányításával koncepcióterveket készettek, valós harmadik kerületi helyszínekre. Érdekes volt látni a hallgatók reakciót, amikor az egyik fórumon beleszaladtak egy lakossági ellenállásba, de ugyanígy érdekes volt amikor a terveiket prezentálták a leendő kertészeknek, elfogadó – érdeklődő közegben.  Ez egy igazi tervezési feladat volt. Master szint.

Különleges pontja a kertnek a kút. Ez az igazi közösségi centrum a kertben. A kút, a kert legszűkebb keresztmetszete, viszont a legerősebb közösségépítő fókusza is egyben. A kút sokszorosan megtérülő beruházás, ingyen van mostantól a víz, és fizikai erőkifejtés értéket ad a minden literjének, erős közösségépítő hatása van a kút körüli beszélgetéseknek . A kút mindig is emberi közösségi központ volt a történelemben, szűkebb értelemben a kertben is az lett. Ebben a kertben minden liter vízért meg kell dolgozni, komoly fizikai munkát jelent öntözni, életben tartani a kertet, főleg a nyári öt hetes hőhullám idején. Mindenki erőbefektetése van abban,  ahova ez a kert mostanra fejlődött.

Sok itteni kertész, félig-meddig elégedetlen a közzösségfejlődés ütemével, – közösség vagyunk már? – kérdezik. Ha onnan nézzük, a kert túlélte a csecsemőkort, erős, fejlődőképes, tehát igen, közösség vagyunk, a kert él. A kert építése és eddigi működése, viszontagságai és az eddig megtett út, adnak egyfajta alapot, erre lehet építkezni. Ahogy kerületek padok, külső közösségi térnek, úgy fogunk mi is fejlődni, napfénytetővel, raklapbútorokkal, faültetéssel. Ezen a vonalon haladjunk tovább.

Soha nem az első szezon a legsikeresebb. Izgalmas, kaotikus, sok rácsodálkozás és öröm van benne. Azonban az igazi munka csak ezután jön, a kertet működtetni kell, állandósítani kell a kertművelést és az együttműködés kultúráját. Kiszámítható, hosszú távú fejlődési pályára kell állítani a kertet. Ez az elkövetkező évek feladata.

Itt az ősz, lassan vége az első szezonnak. Ahogy a beszélgetéseink egyre inkább arról szólnak, hogy jövőre hogyan fogunk ültetni, milyen fejlesztési terveink vannak, a közösségépülés is a jövő feladata.  A legfontosabb szempont legyen az, hogy legyen jó – az elég jó, és toleráljuk egymást. A kertek tervezzenek hosszú távra, a Békási kert is működjön 15-20 év múlva is. Így gondolkozzunk.

A közösségi kert egyfajta jóleső állandóság.

Köszönöm a figyelmet!

Fotók a Békási kert átadó ünnepségről

Felhívjuk az Európai Bizottság figyelmétarra, hogy olyan törvényt hozzon, amely a víz- és szennyvízhálózathoz való hozzáférési jogot úgy ismeri el, ahogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége ezt elismeri, és támogatja azt, hogy a víz és szennyvízelvezetés mindenki számára közszolgáltatás legyen.

Fő célkitűzések:
Az E.U. törvényhozásának a kormányoktól kérnie kell azt, hogy minden polgár számára, az illető kormány – elegendő mennyiségű tiszta ivóvizet, és szennyvízelvezetést biztosítson. A következőket szorgalmazzuk:

1. Az E.Ú. intézményei és a Tagállamok kötelesek legyenek minden lakosnak a vízhez és szennyvízhálózathoz való hozzáférési jogát biztosítani.

2. A vízkészlet és a vízkészlet kezelése ne legyen“belső piaci szabályozás”-nak alávetve és a vízszolgáltatása ne legyen liberalizáció tárgya.

3. Az E.U. megnövelje erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a vízhez és szennyvízhálózathoz univerzális hozzáférhetőséget érjen el.

Itt szavazhat…

Ma kész lett a kút, befejeztük a murva leterítését, a földmunkák jelentős része is készen van, a kert elnyerte a majdnem végleges formáját.

Jópofa dolog lett ez a karos kút. Meg kell dolgozni minden liter vízért, számottevő izommunka megtölteni két tízliteres öntözőkannát. A többi kertben állandó gond a növények túlöntözése, túl könnyű kinyitni a hálózati víz csapját, és végtelen mennyiségben jön a víz. A Békási kertben ilyen gond nem lesz, pont optimális vízmennyiséget fogunk használni. A kút mechanikájában van valami nagyon direkt, valami leegyszerűsítés, mozgatom a kart és a kút vizet hoz fel a mélyből. Nincs semmi felesleg: izommunka=víz. Ennyire egyszerű!

A kert első körben készen van, a legfontosabb összetevők a helyükre kerültek: kerítés, ágyások, termőföld, víz, közösség. Azt gondolom, hogy Budapest egyik legjobban tervezett és kivitelezett kertje lett a Békási kert. Sok közösségi kertet láttam már, de ez a fajta tervezettség és tudatosság nem jelent meg máshol, ehhez a kerthez hasonlót még nem láttam.

A Békási kert a harmadik kertje a Városi Kertek Egyesületnek, maga nemében mindegyik kert különleges, mindet közel érzem magamhoz, mindhez van sok-sok közöm, azonban a III. kerületi kert testesíti meg mindazt, amit ezekről a kertekről gondolok, várok, ilyennek képzelem őket. A Békási kert az a kert, ahol a tervezői koncepció túllépet minden korábbi kertmintán, valami egészen új, egészen különleges kertet sikerült tervezni és megvalósítani. A Békási kert is mintakert lesz, azt mutatja be, hogy milyen az, amikor hagyják az embert jót cselekedni, -Csináld és legyen jó – mondták, és az lett! Ez a kert jó, minden eleme a helyén van, tervezetten, minőségben.

Kifejezetten szeretem a fehér murva és az ágyások mélyebb színei közötti kontrasztot. A fehér alap nagyon szépen kiemeli az ágyások formai és anyagszerű megjelenését, a fehér murva felöltöztette a kertet, összefogta azt, kiemeli a környezetéből.

Az utolsó fázis maradt még hátra, szombaton tartjuk az ültető napot. Szombat reggel érkeznek az előnevelt palánták, és a cserjék, bokrok is, nem csak az ágyásokat ültetjük be, a kerítés mentén közel 30 féle örökzöld lesz elültetve, ezzel elmosódik a kerítés szigorúsága, össze fogja mosni a kerten belüli és kívüli világot, ráadásul ezek örökzöldek lesznek, minden szezonban más képe lesz a kertnek. Persze ahhoz kell még két-három év, de ez persze részletkérdés, ez a kert évtizedekig fog működni, lesz ideje kifejlődni.

A szombati ültető napot tartunk, sokan mondják késő, szerintem azonban nem. Persze jobb lett volna két hónappal ezelőtt ültetni, de csak mostanra készült el a kert. Soha nem az első szezon a legsikeresebb, azt lehet mondani, hogy a legizgalmasabb, hat az újdonság élménye, mindennap új felfedezéseket lehet tenni a kertben, az ágyásokban, a közösségben, aztán jönnek új szezonok, tapasztaltabban, megalapozottabban, nyugalmasabban. A lényeg az állandóságban van, abban, hogy ezek a kertek hosszú évtizedekig álljanak, működjenek, évről évre egyre jobb, egyre kiszámíthatóbb szezonokat produkáljanak. Ehhez raktuk mos le az alapokat. Az igazán izgalmas rész majd csak ezután jön.

Képek a Békási Kertről