Hirtelen kitört a tavasz, jól néz ki a természet most itt Budapesten és a kertekben.

A Toldy kertben ültető és építő nap volt, jó volt elmenni, megnézni, mi történik a kertben már nélkülem.

Azt gondolom, jó szezonjuk lesz. Nagyon profik az ágyások, tettre kész a csapat, jó élmény volt az egész. Hasznos és szép nap.

Képek a Toldy kertből:

Prologue

It seems that 2026 will also be a very difficult year, at least here in Europe, though I don’t think the energy crisis will stop at the continent’s borders. Just as the 2020 COVID-19 pandemic was a global experience, this current crisis will affect everyone. There will be an economic crisis, unemployment, and a lack of money. Saving money and frugality will be among the most important concepts in the coming period, and self-sufficiency will be one of the most rewarding activities. Experts are already sounding the alarm, and we will soon enter a period of economic crisis. This is inevitable. It would be wise to start thinking ahead and begin organizing new crisis gardens, because they will be sorely needed.

I wrote this article back in April 2020, and it looks like it will be relevant again in the near future.

World War I crisis gardens, Liberty Gardens

World War I was essentially a European internal war, which caused a food crisis on the continent because the conscription of young men working in agriculture led to a labor shortage and, consequently, crop failures; furthermore, the mutual naval blockade blocked the trade and transport of food. All of this led to severe supply problems during the war, and afterward, a famine on the European continent was prevented only with American aid.

The Liberty Gardens movement was launched in the Anglo-Saxon world to create the conditions for self-sufficiency, and it quickly spread to all the wartime countries and later to the United States as well. When the U.S. entered the war, in response to President Woodrow Wilson’s call, Americans took up vegetable gardening en masse to avoid potential food shortages. The true purpose of achieving self-sufficiency in these wartime gardens was to free up large-scale agricultural products for export to the European continent. Backyards, vacant urban lots, railroad lands, and school gardens were all put to use. According to data from the U.S. Department of Agriculture in 1918, 5.2 million urban gardeners produced crops worth $525 million.

A garden plan from the period of World War I.

Patriotic posters from the First World War.

During World War I, the United States became the world’s leading supplier of seeds due to a seed shortage in Europe. Seed catalogs from the World War I era.

Young people were also involved in the self-sufficiency movement, and existing school garden programs were further developed.

The Allotment Act, a land law designed to promote self-sufficiency, has been in effect in England since 1892. Under this law, local governments are required to provide plots of land to applicants, who could use these plots to grow vegetables and fruit for themselves and their families. During the war, food purchased in stores was often expensive and of poor quality, so home-grown fruits and vegetables contributed significantly to the family’s nutrition and health. The plot of land allocated by local governments was approximately 300 square meters, which provided enough produce for a family of four for the entire year.

World War I also raged on the food production front, and conservation was essential.

The Great Depression, 1929 – Crisis Gardens

During the crisis of the 1930s, the urban population turned once again to self-sufficiency and urban agriculture; local food production was part of survival strategies, served as a source of savings, and provided participants with activities, a sense of community, and high-quality food.

Dorothea Lang: The migrant mother

The community garden program launched by local governments has faced numerous challenges. Organizers have debated the size, location, and layout of the gardens: Should the gardens consist of individual plots, or should they be cultivated as larger, undivided parcels? Who is eligible to participate in the program, and how should the available land be allocated? Where should crisis gardens be established? Would the economic crisis last long enough to make it worthwhile to establish crisis gardens? It later turned out that the crisis lasted quite a long time, and the vast majority of participants came from among the many unemployed families.

Soupline

Thrift garden

In 1933, Franklin Delano Roosevelt became President of the United States with the New Deal program. In the years that followed, relief gardens received government support, thereby resolving these disputes; local governments and community organizations took over the establishment and management of the relief gardens. Two main types of relief garden programs were implemented: on the one hand, a public works program—in today’s terms—was launched, where gardeners produced staple foods for schools, hospitals, and free public meal programs in exchange for wages; on the other hand, support was provided for urban gardens established for self-sufficiency and backyard farming. An important implementing agency of the New Deal was the WPA (Work Progress Administration), which, for example, provided support for 5,000 small-scale urban crisis gardens in New York. According to later calculations, every dollar invested yielded a profit of $5 for the gardeners annually.

Those who owned their own land were encouraged to take in unemployed people who could grow crops for themselves. Seeds and supplies were provided for the crisis gardens.

Interestingly, the response to the crisis gardens was not entirely positive; many farmers criticized the program, believing it perpetuated the economic crisis by reducing demand for their large-scale agricultural products.

Community gardens improved the health, quality of life, and mental well-being of urban gardeners by providing them with a sense of purpose and generating benefits for their cultivators, while also producing food and providing employment opportunities for participants. Moreover, they were fully aware of the other benefits of community gardening; they protected their members from social decline and social and personal marginalization. In times of crisis, processes of social decline always intensify: alcoholism, acts of violence, crime, and the number of suicides increase. The gardens were a great help in overcoming the crisis mentally.

Bony and Clyde

It is interesting to note that the phenomenon of “land grabbing” quickly spread in industrial cities, where people would find unused, uncultivated land within or outside the city and immediately begin farming it, even illegally. In other cases, shantytowns sprang up in public spaces; many people lost their homes—for example, a Hooverville (a shantytown named after President Herbert Hoover) was established in Central Park in Manhattan.

Hooverville NYC, Central park

By 1938, the crisis had passed and been replaced by the rearmament program; at the same time, the earlier successes of the crisis gardens and the positive experiences associated with them greatly facilitated the rapid expansion and widespread adoption of the Victory Gardens program during the next world war.

World War II, Victory Gardens

England, the Battle of the Atlantic.

The U-boat war—the war between submarines and merchant ships—ultimately aimed to cut off England’s food supply and strangle the island. Due to its historical colony-building traditions, England had not been self-sufficient in food for the past two hundred years; it obtained half to two-thirds of its food from its overseas territories. The German submarine fleet’s mission was not to sink warships, but to “torpedo” merchant shipping—ultimately, to starve England.

In England, a very strict rationing system was introduced from the very first moments of the war, and every effort was made to revive the World War I gardening movement, known as Victory Gardens.

The Victory Gardens operated until the end of the war, and the rationing system continued even longer. With government assistance, they produced everything they could, and women were sent to the countryside to do farm work in place of the men who had been drafted into the military.

In the United States, the War Food Administration established the National Victory Gardens program, which set five main objectives:

1. to reduce the demand for commercial vegetables, thereby making supplies for the armed forces and exports to other countries more readily available;
2. to reduce the demand for strategic materials used in food processing and canning, as the canning industry had been almost entirely converted to meet wartime needs.
3. alleviate the burden on the railways by promoting local production and consumption
4. maintain the health and well-being of Americans and support public acceptance of the war through the outdoor cultivation of vegetables
5. a special program was launched for the local preservation of produce (Community Cannery)

In 1943, Eleanor Roosevelt, the president’s wife, also established a Victory Garden in front of the White House, but this was just one among the millions of Victory Gardens operating across the United States.

In 1942, seed sales increased by 300%; more than 20 million vegetable gardens were cultivated, yielding an estimated 4 to 5 million kilograms of fruits and vegetables annually, with 44% of the United States’ fresh vegetables being grown for personal consumption. In 1943, American families purchased 315,000 canning pots for preserving vegetables.

They did not focus solely on production and self-sufficiency; the Food Fight for Freedom program also included the rationalization of food distribution, the introduction of a rationing system, the centralization of recycling and scrap metal collection, the promotion of home canning and storage, and the introduction of voluntary agricultural labor. Interestingly, the introduction of the rationing system made the population’s food supply more balanced, improved consumers’ health, and eliminated dietary disparities between social classes.

After the war ended, the gardens disappeared almost immediately; only a very small number managed to survive the peace, as school gardens or, in some cases, early community gardens.

The gardens of COVID-19

Global crises are rare occurrences; I can recall perhaps two in my own lifetime. The first was the 1973 oil crisis, when the Arab member states of OPEC imposed an oil embargo during the Yom Kippur War. At that time, the price of oil rose by 400%.

The second was the 2020 COVID-19 pandemic, which swept across the world, bringing economic shutdowns and lockdowns. Here in Hungary, it was interesting that gardens offered an escape from “house arrest”; community gardens were also bustling with activity, of course, in accordance with the pandemic prevention rules we devised ourselves. In 2020, there were no price hikes, no shortages of goods; gardening was more about escaping the confines of the home, and its mental health benefits were crucial. The crisis now unfolding will be different: energy poverty will trigger runaway prices, inflation, economic shutdowns, and unemployment. It’s going to be ugly.

Ezt a cikket még 2020 áprilisában írtam, és úgy tűnik újra aktuális lesz a közeljövőben.

A Közösségi kertek könyvemből vettem ki az Első Világháború kertjei, a Nagy Gazdasági Világválság és a Második Világháború kertjei alfejezeteket. Kicsit kibővítettem és kerestem hozzá még adatokat, példákat és képeket. 

Első Világháború válságkertjei, Liberty Gardens, Szabadság kertek

Az első világháború alapvetően európai belháború volt, amely a kontinensen okozott élelmiszerválságot, mert a mezőgazdaságban dolgozó fiatal férfiak besorozása munkaerőhiányt okozott, és ez által terméskiesést, másrészt a kölcsönös tengeri blokád akadályozta az élelmiszerek kereskedelmét és szállítását. Mindez súlyos ellátási gondokhoz vezetett a háború alatt, és utána pedig csak amerikai segítséggel kerülték el az éhségjárványt az európai kontinensen.

Az angolszász területen elindították a Szabadság kertek (Liberty Gardens) mozgalmat, az önellátás feltételeinek megteremtéséért, amely azután gyorsan elterjedt az összes hadviselő országban és később az Egyesült Államokban is. Amikor az USA belépett a háborúba, Woodrow Wilson elnök felhívására az amerikaiak tömegesen vállalták a zöldségkerteket alapítását, az esetleges élelmiszerhiány elkerülésére. A háborús kertekben elért önellátás célja valójában, a nagyüzemi mezőgazdasági termékek felszabadítása volt, amelyeket az európai kontinensre lehetett exportálni. Művelésbe vonták a hátsókerteket, üres városi grundokat, vasúti területeket, iskolai kerteket. 1918-ban az USA Agrárminisztérium adatai szerint 5,2 millió városi kertész 525 millió dollár értékű terményt állított elő.

Kertterv az első Világháború időszakából.

Hazafias plakátok az Első Világháború időszakából.

Az Egyesület Államok az Első Világháború alatt a világ, vezető vetőmag-szállítójává vált, mivel Európában vetőmag-hiány alakult ki. Vetőmag katalógusok az Első Világháború időszakából.

Az ifjúságot is bevonták az önellátás mozgalomban, a meglévő iskolakert programokat tovább fejlesztették.

Angliában 1892-től létezik az Allotment Act, az önellátást elősegítő földtörvény, amelynek értelmében a helyi Önkormányzatok kötelesek földterületet biztosítani az igénylőknek, akik ezeken a területeket megtermelhették a saját és családjuk zöldség, gyümölcs szükségletét. A háború alatt a boltokban vásárolt ételek gyakran drágák és rossz minőségűek voltak, így a házilag termesztett gyümölcsök és zöldségek nagyban hozzájárultak a család élelmezéséhez és egészségéhez. Az önkormányzatok által juttatott termőterület körülbelül 300 négyzetméter volt, amely egész évre elegendő termést biztosított egy négyfős család eltartásához.

Az első világháború az élelmiszer előállítás frontján is dúlt, fontos volt a takarékosság.

A Nagy Világgazdasági Válság, 1929 The Great Depression – Válságkertek

A harmincas évek válságidőszakában a városi lakosság újra az önellátás és a városi mezőgazdaság felé fordult, a helyi élelmiszer termelés része volt a túlélési technikáknak, megtakarítási forrást jelentettek, valamint elfoglaltságot, közösséget és jó minőségű élelmiszert adott a résztvevőknek.

Dorothea Lang: The migrant mother

Az önkormányzatok által indított válságkert program számos problémával szembesült. A szervezők a kertek méretéről, helyszíneiről és felépítéséről vitatkoztak: Vajon a kertekben külön-külön ágyások legyenek, vagy nagyobb oszthatatlan parcellákat műveljenek? Ki jogosult a programban való részvételre, milyen módon osszák ki a lehetséges földterületeket? Hol alakuljanak válságkertek? Vajon a gazdasági válság elég hosszú ideig tart-e ahhoz, hogy érdemes legyen válságkerteket alapítani? Utóbb kiderült, hogy a válság meglehetősen hosszan eltartott, a résztvevők döntő része pedig munkanélküli családok sokaságából kerültek ki.

Soupline

Takarékosság kert – Thrift garden

1933-ban Franklin Delano Roosevelt lett az Egyesült Államok elnöke a New Deal programmal. A következő években állami támogatásban részesültek a válságkertek, így megoldódtak ezek a viták, az önkormányzatok és helyi szerveződések vették át a válságkertek alapítását és irányítását. Központilag kétféle válságkert programot valósítottak meg: egyrészt mai szóval fizetett közmunkaprogramot indítottak, ahol a kertészek fizetésért cserébe iskolák, kórházak, és az ingyenes tömegétkeztetés számára termeltek alapélelmiszereket, másrészt támogatták az önellátásra alakult városi kerteket, háztáji termelést. A New Deal fontos végrehajtó szervezete volt a WPA (Work Progress Administration), amely például New Yorkban 5000 kis léptékű városi válságkerthez adott támogatást. Későbbi számítások szerint minden befektetett 1 dollár, 5 dollár hasznot hozott a kertészei számára évente.

Azokat, akiknek saját földjük volt, arra buzdították, hogy fogadjanak be munkanélkülieket, akik saját részre termelhettek. Magvakat és kellékeket biztosítottak a válságkertek számára. 

Érdekes módon nem volt egyértelműen pozitív megítélése a válságkerteknek, sok mezőgazdasági termelő elítélte válságkertek programot, mivel azt gondolták, hogy fenntartja a gazdasági válságot, mivel csökkent az érdeklődés a nagyüzemi mezőgazdasági termékeik iránt.

A válságkertek javították a városi kertészek egészségét, életminőségét és szellemi-mentális állapotát azáltal, hogy elfoglaltságot adtak, hasznot teremtettek a művelőiknek, miközben élelmet termeltek és munkalehetőséget biztosítottak a részvevők számára. Ráadásul pontosan tisztában voltak a közösségi kertészetek egyéb hasznaival, megóvták a tagjaikat a zülléstől, a társadalmi és egyéni ellehetetlenüléstől. A válsághelyzetekben mindig felerősödnek a züllési folyamatok: növekszik az alkoholizmus, erőszak cselekmények, bűnözés és öngyilkosságok száma. A kertek nagy segítséget jelentettek a válság mentális leküzdésében.

Bony and Clyde

Érdekes, hogy az iparvárosokban gyorsan elszaporodott a „földfoglalás” jelensége, ahol kihasználatlan, műveletlen területet találtak a városon belül, vagy kívül, azonnal művelés alá vették, akár illegálisan is. Más esetekben meg bádogvárosok alakultak ki köztereken, számosan vesztették el az otthonaikat, például Manhattanben a Central Parkban is létesült egy a Hooverville (Hoover falu – Herbert Hoover elnökről elnevezett nyomortelepek).

Hooverville NYC, Central park

1938-ra a válság elmúlt, a helyét átvette a fegyverkezési program, ugyanakkor a válságkertek korábbi sikerei és a hozzájuk fűződő pozitív tapasztalatok, sokban megkönnyítették a következő világháború alatt a Győzelem kertek program gyors felfutását és eltömegesedését.

Második Világháború, Győzelem kertek – Victory Gardens

Anglia, az Atlanti csata.

Az U boot háború, a tengeralattjárók és a kereskedelmi hajók háborúja végső sorban Anglia élelmiszer utánpótlásának elvágásáról szólt, a sziget megfojtásáról. Anglia, a gyarmatosító történelmi hagyományai miatt az elmúlt kétszáz évben nem volt élelmiszer önellátó, a tengeren túli birtokaikról szerezték be az élelmiszerek felét-kétharmadát. A német tengeralattjáró flotta feladta, nem a hadihajók elsüllyesztése volt, hanem a kereskedelmi hajózás „megtorpedózása”, végső soron Anglia kiéheztetése.

Angliában, a háború első pillanatától bevezettek egy igen szigorú jegyrendszert, és minden eszközzel elősegítették az első világháborús kertmozgalom újjáéledését, Victory Gardens, Győzelem kertek néven.

A Győzelem kertek a háború végéig működtek, a jegyrendszer még tovább. Állami segítséggel termeltek mindet, amit lehetett, illetve a besorozott mezőgazdaságban dolgozó férfiak helyett nőket vezényletek vidékre, mezőgazdasági munkára.

Az Egyesült Államokban a War Food Administration szervezet megalapította a Nemzeti Győzelemkert (Victory Gardens) programot, amely öt fő célt tűzött ki:

1. csökkentse a zöldségfélék kereskedelme iránti keresletet, és így tegye elérhetőbbé a fegyveres erők ellátását és más országokba való exportot.
2. csökkentse az élelmiszer-feldolgozásban és a konzervkészítésben használt stratégiai anyagok iránti igényt, a konzervipart szinte teljes mértékben átállították a hadi igények kielégítésére.
3. enyhítse a vasút leterheltségét, a helyi termelés és fogyasztás elősegítésével
4. a zöldségfélék szabadban történő előállításával tartsa fenn az amerikaiak egészségügyi jólétét és támogassa a háború elfogadottságát
5. a termények helyi tartósítására külön programot indítottak (Community Cannery)

1943-ban, Eleanor Roosevelt az elnök felesége is Győzelem kertet alakított ki a Fehér Ház elülső részére, de ez csak egy volt, az USA-ban működő sok millió Győzelmi kert mellett.

1942-ben a vetőmag kereskedelem 300%-l nőtt, több mint 20 millió kerti zöldséges ágyást műveletek, becslések szerint évente 4-5 millió kilogramm gyümölcs- és zöldségfélével, az Egyesült Államok friss zöldségének 44% át termelték meg saját felhasználásra. 1943-ban az amerikai családok 315 000 befőzéshez használatos kuktát vásároltak zöldségek konzerváláshoz.

Nem csak a termelésre és önellátásra koncentráltak, a Food Fight for Freedom program magában foglalta az élelmiszer elosztás racionalizálását, a jegyrendszer bevezetését, az újrahasznosítás, fémhulladék gyűjtés központosítását, az otthoni tartósítás és raktározás elősegítését, és az önkéntes mezőgazdasági munka bevezetését. Érdekes módon a jegyrendszer bevezetése kiegyensúlyozottabbá tette a lakosság élelmiszer ellátását, egészségesebbé tette a fogyasztókat és eltüntette a társadalmi osztályok közötti élelmezési különbségeket.

A háború befejezése után a kertek szinte azonnal eltűntek, kifejezetten kis számban voltak képesek túlélni a békét, iskolakertként, esetleg korai közösségi kertekként.

A 2020-as válság

Úgy tűnik, hogy 2020 is egy súlyosan terhelt év lesz, talán a következő is, globális élmény lesz a gazdasági válság, munkanélküliség és a pénztelenség.  A pénzmegtakarítás és takarékosság lesz a következő időszak egyik legfontosabb szava, az önellátás pedig az egyik legkifizetődőbb tevékenység. Erre kezdenek ráébredni az önkormányzatok szerte a világban, elindulnak a helyi kezdeményezések, de még mind gyermekcipőben járnak, most elsősorban a járvány köti le a döntéshozók figyelmét. Azonban a járvány el fog múlni, és utána belépünk a gazdasági válság időszakába. Ez elkerülhetetlen. Érdemes lenne már előre gondolkodni, elkezdeni szervezni az új válság kerteket, mert nagy szükség lesz rájuk.

Úgy tűnik, Európa éppen szalad bele a következő válságba, ez az energiahordozók hiányából, illetve drágulásából következő gazdasági bedőlés lesz. Még ha a Hormuzi szorost holnap sikerülne megnyitni, az energiaszegénységet akkor sem fogja Európa megúszni. Az EU vezetés már a Covid19 járvány során megismert korlátozásokat készül bevezetni, mindenki spóroljon az energiával, ne autózzon, dolgozzon otthonról, spóroljon, ahol tud. Még szerencse, hogy jön a nyár, Európa legalább megfagyni nem fog.

Viszont lesz egy erős általános drágulási folyamat, főleg az élelmiszerárak fognak elszállni.

Az elmúlt évszázadban a mezőgazdaságban végbement egy zöld forradalom, gépesítés, automatizálás, új nemesítési módszerek, géntechnológia, sőt az utóbbi időben a Mesterséges Intelligencia is beszállt az élelmiszerek tömeges előállításába. Ez egy igazi paradigmaváltás volt, az lett az eredménye, hogy az emberiség meghaladta a Thomas Robert Malthus féle növekedési gátat, vagyis több élelmiszert termel a modern mezőgazdaság, mint a globális népesedés növekedése, főleg annak tudatában annak, hogy közben 8,2 milliárdan lettünk a bolygón. Természetesen nem mindenki részesedik egyenlő mértékben az élelmiszertermelés eredményeiből, de azért elmondható, hogy sikerült megszüntetni a Földön az éhségjárványokat. Az olcsó energia lett a legfontosabb alapeleme a modern életnek, a technikai civilizációnk végtelenül energiaéhes, minden, amit jólétnek nevezünk az olcsó energia függvénye.

A dráguló energia, legyen az üzemanyag, vagy földgáz, nagyon meg fogja drágítani az élelmiszertermelést, mezőgazdasági gépek üzemanyagéhsége, a földgázból készülő műtrágyák árának elszabadulása és mennyiségi csökkenése, az öntözési energia drágulása, és a szállítási költségek, mind növekedni fognak, várható, hogy súlyos áremelkedés következik be az élelmiszerek területén. A képlet egyszerű, műtrágyák nélkül kevesebb lesz a termés, a gépesítés nélkül kisebb lesz a hatékonyság, a drágább üzemanyag, költségesebb gépi munka és szállítás, vagyis globálisan minden élelmiszer drágulni fog. Itt Európában élelmiszer drágulás lesz, a világ szerencsétlenebb részein meg éhezés. Ez komoly társadalmi feszültségekhez fog vezetni, mindenhol.

Nézzük egy kicsit a globális szegénységet. Ma a bolygón 800 millió ember él extrém szegénységben, azaz napi 3,5 dollárnak megfelelő összegből, főleg Afrika, a Közel-Kelet egyes országai és Ázsia egyes részei. Ha csak a szegénységre koncentrálunk, ami napi 5,5 dollárnak felel meg, az már 3,4 milliárd ember, majdnem a fele Föld lakosságának. (Our World in Data/poverty). A szegénység egyik mértéke az, hogy az adott egyén, vagy család a jövedelmének hány százalékát költi élelmiszerre? Az extrém szegénységben élők a teljes keresetüket élelmiszerre költik, vagy a nemzetközi humanitárius segélyekből tengődnek. A szegények pedig a keresetük 50-80% költik élelmiszerre, vagyis az emelkedő élelmiszer árak súlyosan fogják őket érinteni, életszínvonal zuhanást élnek meg, és sokan lecsúsznak az extrém szegénység kategóriájába.

Többféle hatással lehet számolni, ha bekövetkezik az élelmiszerárak emelkedése: növekszik a globális szegénység, társadalmi-politikai feszültségek növekedése, kormányok bukása, növekszik a káosz, teljes régiók destabilizálódnak, elindul egy újabb népvándorlási hullám, volt már ilyen 2015-ben.

Az elmúlt évek háborúi és politikai huzakodása végtelenül bizonytalanná tették a globális energiaexportot. Az energia fegyver lett és nyomásgyakorlási eszköz az energiahordozók birtoklása és exportja, vagy blokkolása, mind hatalmi eszköz, nem véletlen, hogy első számú célponttá váltak az energia infrastruktúrák (Északi Áramlat, Iráni olajmezők, stb,). Úgy tűnik, még hosszú ideig fennmarad az energiahordozók és nyersanyagok emelkedő ára, helyrehozni a leromlott, vagy szétbombázott infrastruktúrákat, nem megy egyik napról a másikra. Érdemes lenne felkészülni a becsapódásra.

Az energiahordozók körüli konfliktusban a legnagyobbat Európa fogja zuhanni, gyakorlatilag sehonnan nem tud szénhidrogéneket beszerezni, legalábbis nem olcsón. Ez tovább fogja rontani a kontinens versenyképességét, növeli az árakat, ez már most is érezhető, de az év második felére kritikussá fog változni a helyzet. Már most hallani az üzemanyagok területén bevezetni kívánt jegyrendszerről, mi van, ha ez az élelmiszerekre is igaz lesz? Érdekes lesz megnézni a modern társadalmainkat, akik semmi hasonlót még nem éltek meg.

Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Elő kell venni a válságkertek, háborús önellátás gyakorlatát, akinek kertje van, alakítson ki ágyásokat, termeljen önellátásra, ez a legjobb eszköz enyhíteni a válságot. A közösségi kertek, meg növeljék a termelést, amennyire lehet. Félek, hogy lesznek rablások, terménylopás, ha bekövetkezik az energiaszegénység és élelmiszer drágulás, nem fogják tisztelni a közösségi kertészek munkáját, elveszik, amit tudnak.

A válságkertekről itt írtam.

Mi a matek?

Az elmúlt másfél évtizedben néhány kertben készítettünk kert statisztikákat. Az eredmény az volt, hogy a városi kertekben egy négyzetméter ágyásról, körülbelül 10 ezer forint terményt lehetett betakarítani, 2 ezer forint ráfordítással, vagyis 400%-s haszon realizálható az önellátó kertekből. Egyébként ez az arány jött ki az első és második világháborús válságkertekben is. Ha az infláció és az élelmiszerárak elszaladnak, ez az arány még magasabb lesz.

Számok a kertben

Itt a tavasz, akinek lehetősége van rá, ültessen, neveljen haszonnövényeket, mert számítani fog, súlyos válság jön, érdemes újra gyakorolni az önfenntartó praktikákat, mert szükség lesz rájuk.

Ez egy nagyon érdekes dokumentumfilm az angliai jegyrendszer működéséről, a második világháborúban.

Néhány éve cikksorozatot írtam a Kertbarát Magazinnak a közösségi kertekről.

Most felkerült a magazin online felületére az egész sorozat.

Modern közösségi kertek: a kezdetek

Közösségi kert: Hogyan kezdjünk hozzá?

Közösségi kertek 3.: tervezzük meg és vágjunk bele!

Közösségi kertek 4.: építsünk közösséget, ne csak kertet!

Közösségi kertek 5.: egy szezon krónikája

Közösségi kertek 6.: hogyan működtessük sikeresen?

The last in a series of articles on urban – community gardens, this one is less about plants and growing seasons and more about the organisation of the garden community and the role of garden leaders.

All community gardens need to be managed, garden managers are needed, and in many gardens there is a garden coordination team. An unmanaged garden will not work, everything will be in disarray, the garden and the community itself will decline very quickly. Most communal gardens fall into this mistake, they trust in the ‘power of community’ but fail to consider that if there is no thoughtful management, no planned season, the whole thing will miss the mark and die. Somehow the garden community needs to be understood as a company, an organisation. Many different people, many different skills come together, and they need to be guided in the same direction, organised and coordinated in the day-to-day running of the garden.

Importantly, it is not the garden manager’s job to do everything himself, but rather to create the conditions for the community to do the garden tasks themselves, efficiently, quickly and cheerfully. The garden manager is more of an organiser, more of a coordinator and of course he or she does some of the physical work.

Although the garden is ready, it has had a few successful seasons, but that doesn’t mean it is functional on its own, it needs a person, or perhaps a small group, to think through the season, call the garden meetings, communicate with the local authority, keep track of the garden’s assets, manage the garden’s internal and external communications. The goal is always to have a successful and relaxed season for the garden that year, to achieve success at community and individual level.

The one-third rule

A broad generalisation about all community gardens is that a third of the members are active and participate in all events, another third only attend the main events, and there is a third who are rarely seen, sometimes or not at all involved in the life of the garden. For them, the only thing that matters is their beds, or worse, their beds become deserted and weedy by mid-season, which is a serious problem, and in a garden where all the garden members have the same size bed, neglected beds are very noticeable. In this case, the garden leader should step in and ask the neglected gardener to give back his bed so that a new, more active member can be selected by the community from the waiting list. Fortunately, every garden has a long waiting list, it is easy to bring new members into the garden. The garden by-laws set out how neglectful gardeners can be removed from the garden, partly by written warning, partly by verbal warning and finally, if they do not respond, the community can vote them out of membership. This step is not to be neglected, it is better to have a new, enthusiastic garden member to replace the neglectful gardener.

There are situations when the garden manager has to take “firm” action. There are cases when a garden member is found to be unfit to exist in a community, his behaviour, his habitus make him unfit for community life. These are the community destroyers. Often they are unable to communicate with other gardeners in the right tone of voice, or without the approval of the community they do something in the garden that is bad for everyone or detracts from the overall image of the garden. In such cases, the garden manager has to step in and either persuade or, as a last resort, vote the person out of the garden. There have been examples of gardeners who have been found to have alcohol problems, and it is not acceptable for a gardener to stagger around the garden with many young children present. There were also examples of the garden partner’s personality making him unfit to participate in the community, causing strife, destroying the community, inadequate personal communication with others, and such a person needs to be urgently removed from the garden.

Communication problems very often come up in e-mail conversations. In addition to the keyboard, some people indulge in far more than they would in face-to-face communication, and this must be stopped immediately, not allowed to escalate, because in the long run it has a devastating effect. Don’t be afraid to put someone out of the garden, do it calmly, without offence, give them the opportunity to retreat with their head held high.

New garden members in the garden

Each garden has a long waiting list so we can select the applicants. It’s worth inviting applicants to the garden, several at once, and telling them what garden membership means. Many people have an unrealistic view of how community gardens work, there is a lot of idealism, it is better to be clear from the start what the tasks, responsibilities and benefits will be for the new garden member. Some people back away from signing up when they learn that the garden involves shared responsibilities, not just a bed to garden in. When choosing a new garden member, pay attention to the integration of the new garden member into the garden community. Introduce the new members at the next garden meeting, put them on the mailing list, give them all the knowledge and good advice they need to integrate easily and quickly into the garden community.

The tasks of a garden manager:

• The most important tasks of a community garden leader include: involving members, delegating tasks and responsibilities, and resolving conflicts.
• A key role is to coordinate, build community, create and maintain stability and cohesion.
• Organises garden meetings and garden events.
• Represents the garden in a defined capacity, liaises with the designated unit of the municipality.
• The garden manager is responsible for enforcing the garden rules and the house rules.
• Coordinate garden communications, external and internal coordination together.
• Overseeing the garden’s membership fees, leases and budget.
• Keeping records of the garden’s financial assets.
• The goal to be achieved by the garden manager is the optimal operation of the garden, achieving long-term sustainability.

Culture of cooperation

One of the most important tasks of the garden manager or garden coordination team is to develop a culture of cooperation. All members should be able to work and associate with others, making decisions together about the future of the garden, participating in the physical maintenance of the garden, and being part of the community. The success of a community garden is the result of the cooperation of its members. Nature will do its work independently.

What makes a good garden manager?

Be a good gardener, but more importantly, be able to communicate with a wide range of people, Often retired teachers and people used to management make the best garden managers. Garden managers need to be able to deal with conflict quickly and effectively. Garden managers must have time to organise and volunteer for the garden.

A good garden leader can run a garden meeting well. Garden meetings are a forum for discussing garden business, and effective and to the point meetings are essential. It is interesting to note that during the Covid epidemic we held online garden meetings and they were not effective. Much better to be in person. Garden meetings should be held a few more times a year: beginning of season garden meetings, end of season garden meetings, and during the year if there is a need.

The garden manager must be able to harmonise different ideas and expectations, and most importantly, to promote community decision-making in all cases. It is not the garden manager who decides on the major issues of the garden, but rather coordinates the community to make important decisions themselves and helps and organises their implementation.

Community garden management should be the responsibility of one person for the first season, because too much participation will only hinder an effective learning process. However, for subsequent seasons, it is better to establish a garden coordination group. One person is likely to have too many tasks to manage the garden, but by dividing the work into different sub-tasks, you will make your job easier.

Keeping the gardens working.

We build community gardens for decades. The only garden I have had that I know of that was built as a temporary garden is the Böszi Garden, which was built on a construction site and will be discontinued when the economic situation allows the planned municipal investment to get underway. The gardeners have taken note of this situation, so they experience each season as a gift and hope that they might have another season. At the same time, my oldest garden, the Első Kis-Pesti Kert, completed its 12th season this year, has become an important part of Kispest’s life and the neighbourhood over the past dozen years, and there seems no reason why anything should prevent it from continuing to thrive for decades to come.

In 2012, I was in New York for the American Community Garden Association conference and we visited several community gardens in New York. Some of them were 40-50 years old. No one remembered who the founders were, none of the people who started urban gardening back then were alive. And yet they still exist perfectly well, with gardening revived season after season. It took the city to accept the benefits of these urban gardens and start actively supporting them. The logic is quite simple, community-maintained urban gardens are infinitely cheaper for the city than park maintenance, but they also have a much higher biological value, are more permanent, are free from vandalism, are an ornament to the neighbourhood, host many events of importance to the district, participate in the environmental education of youth and, most importantly, create active neighbourhood communities. A global city is made up of many of these small communities.

Once these community gardens are established on municipal land, as a municipal investment, smart municipalities will include the gardens in the district’s so-called green space management plan. This means that the municipality cannot let the garden go, saying that it is ready, it is now cultivated and maintained by the gardeners. Every asset has its amortization period, it deteriorates, it decays, it needs to be replaced. Here, bed frames are the main expense. After having established 9 gardens, I have to say that there is no really good solution for raised bed borders. They are depreciating assets. Most of the time we use wooden bed frames, but no matter how much we protect and treat them, they start to decay and rot after 5-6 years. Standing outdoors in winter and summer, in sunshine and winter frost, they will inevitably break down after a while.

We can build the beds, for example with bricks or concrete blocks, but the cost of building these is unrealistically high, and is usually rejected by planners and local government representatives during construction. The clever municipality will include a depreciation cost for the community garden, from which the gardens can buy the timber needed for renovation and then rebuild the deteriorated beds themselves. This is community work, an unavoidable task.

Community gardens are getting richer every year. It’s almost unbelievable how many varieties of plants can grow in these gardens. From the second to the third season, the flowers will become more and more numerous, the fruit trees more and more numerous. Groups from the schools and kindergartens in the area will get used to the garden, they will have biology classes in the garden, the inhabitants of the area will like the garden because it is beautiful, because it shows a different face every day, because it is interesting and good. One of the best feelings is when strangers from the neighbourhood call me and say, “Nice garden, congratulations. That is success.

In this section, I will try to put the process of implementing the community gardens in chronological order, with a focus on the events and tasks of the first season. Of course, each garden is unique and their implementation is different, but the main milestones are the same. The other important element is that only municipal gardens will be discussed.

December – January

The community garden is a joint project with the municipality, on municipal land and as a municipal investment, we inevitably have to adapt to the way the administration and the organisation works. You have to be able to wait out the bureaucratic process until everything is in its right place. The most important thing is to budget for the creation of the community garden and to allocate capital to it when the municipal budget is drawn up for next year. This requires a budget, often asks for feasibility studies and references. This is done before the end of the year and approved by the municipal assembly. Then a contract can be signed with the municipality, for the establishment of the garden, for the management of the garden, all this takes a lot of time, but this is where the process starts.

Community gardener recruitment. The first public forum, location and date should be announced. Because we are organizing neighborhood communities it is best to recruit prospective garden members from the neighborhood, it is worth posting the event in the doorways of neighboring houses. An inspiring presentation should be prepared for the community forum, so that people can see what to expect, what will happen, and how they can get involved in the garden’s creation. We’ll start registering people from the first session and set up a closed mailing list where we can keep in touch. Don’t be surprised if not all the beds are sold out the first time, by the time the garden is ready there will be a long waiting list.

February- Garden meetings, training, launch of the design process

We usually hold two-weekly garden meetings and training sessions, during which we come up with a name for the garden, possibly an emblem, discuss garden contracts, garden rules, vote on the bed rent, and elect a garden treasurer. Meanwhile, let’s start the garden design with concept plans. Invite landscape architects, or perhaps students in a university course week, to prepare concept plans. It makes sense to work with relatively short deadlines, as we want to open the garden in early summer. In the meantime, gardening education will be launched. The gardening course will be four classroom sessions, and after the garden is complete, the learning will continue outdoors.

March

By this time, the design concept for the garden has been developed and the landscape architect is working on the final design. It is worth inviting him to a garden meeting where he/she will explain how the garden will look, introduce the plans, and give comments. In the meantime, gardener education is being provided along the lines of the theme.

April

The garden design is finished, the contractor starts building the garden. It’s worth inviting the contractor to a garden meeting to explain the main steps of the garden construction and to discuss who can participate in what work. The aim is that the community that is being formed should also take part in the construction and running of the garden, so that they develop a stronger, deeper bond with the garden. The tasks of maintaining the garden will be talked through, and everyone will have to take a part. We start planning community events for the season. In the meantime, gardening and compost education is going on. Composting is a separate science, so it’s worth setting up a separate training session.

The construction of the garden should be carried out and supervised by the municipality. It is too big a task to be undertaken without competence. The physical construction of a garden is a profession, if you don’t know how to do it, don’t do it, you can lose big.

May

By May, the garden is usually ready, beds are assigned at the garden meeting, garden contracts are signed by all gardeners, garden keys are handed out and the first season’s “bed rental fee” is paid to the garden treasurer. Each garden has expenses, seeds to be bought, common garden tools, paints, watering cans and printing costs, which are funded from the common treasury. All expenses are discussed at the garden meeting and approved by the community.) Each gardener is given a key to the garden, everyone goes to the garden when they feel like it or have time. Many like to garden early in the morning, others after work. The gardens are basically locked, there have been occasions when an unwitting visitor has accidentally caused damage, so the garden gate is usually locked even when there are gardeners inside, but interested visitors are let in and shown around the garden.

By May, the gardeners’ bed-planting designs will be ready, and the seedlings will be planted at home. We cannot grow enough seedlings to fill the bed at home, so it is worth ordering seedlings from specialised companies. In the meantime, we will also discuss planting the herb garden and flower beds. The aim is to have everything ready for planting day, so that everyone knows what we are going to do and where it will go.

Planting day takes place in May. This is one of the most important events in the garden establishment process. This is when the seedlings are put in the ground, the herb garden is planted and the season starts. Gardening Day is a milestone in the life of the garden, it is when the first growing season really begins. Planting day is usually held on a Saturday or Sunday, so be prepared for it to be at least a 4-6 hour occupation. A botanist will help you get the planting right.

June

The plants are growing nicely and we are getting ready to build the garden furniture. Used pallets, purchased wood, but definitely have the gardeners build the tables and benches, possibly composting frames too. This is a weekend activity, you can build everything in a day or two if there are enough of us and tools. Also, prepare a fire pit, a sandpit for the kids, invent and furnish a community space. The tools will start to accumulate in the garden, storage for them will have to be figured out. In the first season, a large wooden box that we build ourselves is enough; later on, the community usually builds a proper tool storage or receives a subsidy. Always make sure that the garden looks good, that there is no clutter and that inappropriate things are not put in the garden.

July

In July, we usually hold the grand opening of the garden. So far, there has been a lot of press coverage of the garden in the district, the project has been featured in the district’s newspapers and TV, and the opening is the culmination of this. The mayor, the members of the council, everyone who had something to do with the garden’s creation, all come. The garden members bring cakes, cookies, maybe we can make something delicious on the fireplace. There are speeches, but more interesting is the garden itself and the community, who by this time have dressed the garden up quite a bit, the beds are starting to look nice. Close cooperation with the municipal press office is important. The community garden is a rewarding subject and is often featured in the local newspaper. In the coming years, the gardens tend to celebrate the garden’s birthday, an event very similar to the opening ceremony.

During the summer there are fewer garden meetings, everyone is in the garden anyway, we get together when we are building something or having a garden party. And of course after work, it’s nice to get out for a little watering, weeding, and conversation. It’s a way to wind down for the day. The first crops appear, and the first pests appear. Many gardeners go on holiday, arranging with remaining gardeners to water each other’s beds. In the community gardens, we don’t touch each other’s beds, that’s the rule, but we will help a fellow gardener on holiday with watering if asked. To help with pest identification and control, a botanist will come to the garden and explain and demonstrate proper control.

August

This is the time when the harvest begins to come in droves and when most people go on holiday. Be sure to have people watching the beds, helping with irrigation. It is worthwhile to do a garden statistic in the first season, with all bed owners measuring and keeping a record of their crops. This tends to be very interesting because when you add up the final results, it turns out that the community garden produces a surprising amount of crops. In 2023, according to the garden statistics, the Böszi garden produced almost a tonne of vegetables, a surprising amount, and if you add the shop prices, you end up with a very substantial sum, not to mention the quality. Numbers in the garden.

The urban gardener can expect a return on investment of around 400-500%. This is a very similar figure to what he measured in the crisis gardens during the world war. (A válságok kertjei) Every dollar invested yielded $5 in crops. Surprisingly good business.

The last weekend in August is International World Kitchen Garden Day. Most urban gardens hold their own International Kitchen Garden Day. We hold an open garden day, with posters inviting people in the garden. The gardeners show the garden and their beds to the public. The community comes up with the programmes and organises the day’s events. It is a popular press event, or families and residents of the area come to the garden.

September

This is the time when everything is ready, when there are lots of crops, when gardeners’ families tend to rebel against the constant eating of courgettes. The compost bins start to fill up and next spring we will have good quality compost of our own.

Composting is a constant topic of debate. There are those who conscientiously chop everything up, and others who don’t bother. Sometimes it’s just easier to cut up the larger pieces left in the composting bin than to argue or blame. The problem will be solved in a few years.

October

The season is slowly coming to an end, and we are starting to prepare to get the garden ready for the winter period. Cleaning out the beds, adding nutrients, etc. We need to organise an end-of-season build-up day in advance, usually at the end of October. A lot of green garden waste is generated at this time, so it may be worth re-learning how to compost.

November

We are back to one meeting a month. We evaluate the year and start planning for the next season. In recent years I have sent out an online questionnaire to all garden members, a kind of satisfaction survey, with very interesting results. It helps a lot in planning the next season and the municipality is also interested in the questionnaire.

It is important, especially in the common areas, to discuss what worked, what didn’t, how to improve the garden for the next year. Many valuable comments are made about the garden, innovations, new tools, suggestions for organisation.

The last two months of the year, when the garden manager of the first season, the garden founder, leaves the garden, must be prepared for this, a new garden manager must be elected. At the garden meeting, we go through the tasks of the garden leader and the community elects garden leaders from the applicants. It is recommended to form a garden coordination team of 2-3 people, it is a bit much work for one person. It is worth clarifying who will stay in the garden, are there any leavers? New garden members will be selected from the waiting list to replace those who leave. There is turnover in every garden, with a 3-5% drop-out rate. This usually means 1-2 beds. They leave the garden for various reasons, mainly moving new house, maybe a new job that doesn’t give them time to garden.

December

To close the year, we celebrate the first season of the garden, have a party, the future garden coordination team takes over the management of the garden.

Food from urban agriculture has carbon footprint six times larger than conventional produce, study shows

A városi mezőgazdaságból származó élelmiszerek szénlábnyoma hatszor nagyobb, mint a hagyományos termékeké, derül ki a tanulmányból

Kaptam egy cikket egy angolul, a városi mezőgazdaság, a közösségi kertek karbon lábnyomáról szól. Az alapfelvetése a tanulmánynak az, hogy a városi kertekben termelt zöldségek hatszor nagyobb CO2 terhelést jelentnek átlagban, mint a szabadföldi, nagyüzemi termelésű zöldségek.

Az érvelés azt mondja, hogy a kertek építésénél felhasznált anyagok, (emelt ágyások anyagigénye, járófelületek, kerítés, vízrendszer) előállításuk során keletkező CO2, mind hozzáadódnak a termények CO2 terheléshez, így a nagy nagyüzemi mezőgazdasági termeléshez képest nagyobb környezeti terhelést jelenetnek. Kiszámolták, hogy hatszor nagyobb a szén-dioxid terhelés. A cikk kitér természetesen az olyan jelenségekre, mint a repülőgépen szállított spárga, vagy az üvegházakban termelt zöldségek környezetterhelésére, és megállapítják, hogy ezekkel szemben a városi kertek jobbak, kisebb az ökológiai lábnyomuk.

Az egyik fő megállapítása a tanulmánynak:

„On average, food produced through urban agriculture emitted 0.42 kilograms of carbon dioxide equivalents per serving, six times higher than the 0.07 kg CO₂e per serving of conventionally grown produce.”

„A városi mezőgazdaságban előállított élelmiszerek átlagosan 0,42 kilogramm szén-dioxid-egyenértéket bocsátottak ki adagonként, ami hatszor magasabb, mint a hagyományos módon termesztett termékek 0,07 kg CO2/adagja.”

A másik nagyon okos mondat a következő:

“Most of the climate impacts at urban farms are driven by the materials used to construct them—the infrastructure,” Goldstein said. “These farms typically only operate for a few years or a decade, so the greenhouse gases used to produce those materials are not used effectively. Conventional agriculture, on the other hand, is very efficient and hard to compete with.”

“A városi gazdaságok éghajlati hatásainak nagy részét az építésükhöz használt anyagok – az infrastruktúra – okozzák” – mondta Goldstein. “Ezek a farmok jellemzően csak néhány évig vagy egy évtizedig működnek, így az anyagok előállításához felhasznált üvegházhatású gázok nem hasznosulnak hatékonyan. A hagyományos mezőgazdaság ezzel szemben nagyon hatékony, és nehéz vele versenyezni”.”

Na, most azért tegyünk hozzá ehhez néhány gyakorlati észrevételt:

A városi kerteket, közösségi kerteket meg kell építeni. A városban a magánkerteken kívül nincs olyan, hogy szabadföldi termesztés. A városi kertekben emelt ágyásokat kell alkalmazni, mert a talaj alkalmatlan a növénytermesztésre. További épített elemei a közösségi kerteknek: kerítés, vízrendszer, járófelületek, szerszámtároló, homokozó a gyerekeknek, stb. Ezeket is meg kell építeni, ezeknek természetesen megvan a karbon lábnyoma. A városi parkokat is meg kell építeni, annak is van karbon lábnyoma, vagyis ha továbblépünk az érvelés mentén, a parkokat is le kellene bontani, esetleg lebetonozni, mert a parképítés és fenntartás is környezetterhelést jelent.  

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kerteknek jól kell kinézni, biztonságosak legyenek, és könnyen fenntarthatónak. A kert tervezettsége elengedhetetlen, a jó minőségű kivitelezés pedig talán még ennél is fontosabb. A városi kertek alapvetően civilek által fenntartott városi zöldfelületek, elengedhetetlen az esztétikus megjelenés és használhatóság. A legtöbb közösségi kertben nagyon sok újrahasznosított anyagot használnak az építés során, például bontott téglát, járólapokat, pallett – raklapokat. Mindezeket egyszer le kellett gyártani, annak is megvan a CO2 lábnyoma, a helyszínre kellett szállítani, annak is megvan a maga karbon lábnyoma, és a kertet meg kellett építeni, az is CO2 emisszióval jár. Az újrahasznosítással viszont nem keletkezik újabb emisszió, maximum a szállítás során. A közösségi kertek alapvetően takarékos üzemek.

A cikkben emlegetett nagyüzemi termesztés monokultúrákat jelent, optimalizált termesztési eljárásokat, és főleg hatalmas méreteket. A városi mezőgazdaság pedig pont a kis léptékről szól, nincs végtelen termőterület, helyette egyéni ágyások. A cikk ott hibázik, hogy nem számolja bele a CO2 értékbe a mezőgazdasági gépek legyártásának, működtetésének CO2 terhelését. Ha ehhez még hozzá adjuk a szántóföldről az tányérig tartó hosszú utat, szállítás, hűtés, feldolgozás CO2 terhelését, már rögtön nem annyira előnyös a nagyüzemi termesztés.

A városi mezőgazdaság a sokféleségről, a magas biodiverzitásról szól. 2023-ban a Böszi közösségi kertben 47 féle növényt termesztettek a kertészek, és ebbe még nem számoltuk bele a fajtaválasztékot. Például paradicsomból legalább 10-12 fajta volt a kertben. Blogbejegyzés: Számok a kertben.

Sokáig lehet még folytatni az ellenérvek sorolását, de felesleges. Az az igazán zavaró, hogy ez a kutatás elhanyagolható mennyiségű szén-dioxidról beszél, miközben globális léptékben ez semmi. Kimutatni, hogy a városi kertek néhány CO2 molekulával többe kerülnek, mint a szabadföldi termelés, miközben megatonnányi metán szabadul fel a permafrosztból és a mélytengeri metánjégből, miközben a globális szállítás, légi közlekedés, hajózás, épületek fűtése, az ipar, egyáltalán a létünk mekkora teher a bolygónak, szóval szánalmas az egész. Kiemelnek egy elhanyagolhatóan kicsi elemet és kivetítik a nagy egészre. Minek? Megint egy olyan kutatás, amit jobb lett volna nem elvégezni, semennyivel nem mozdította előre a világot, a teljes öncél, értéktelen eredménnyel. Vagy, van az egésznek egy kifejezetten büdös szaga is, mégpedig az önellátás, az önrendelkezés elleni szemlélete. Ne termelj magadnak, ne törekedj az önellátásra, ne okozz magadnak örömöt, helyette vedd meg a nagyüzemi terményeket, mert az jobb és környezet tudatosabb, mint a kis léptékű városi mezőgazdaság. Rossz ízű gondolatsor, kifejezetten kártékony szemlélet.

Nézem az európai gazdák tüntetéseit Németországtól, Hollandián át Franciaországig, és valami rettenetes bajt látok. A rosszul értelmezett „ökotudatosság”, ez a „How dare you?!” mentalitás, a teljesen félreértett bolygómentés, a szakmaiság nélkül aktivista attitűd, végül oda vezet, hogy vagy nem lesz mit enni, vagy elképesztően drága lesz. Most szólok, hogy az éhséglázadások sokkal több CO2 emissziót fognak jelenteni, mint az közösségi kertek szén-dioxid termelése.

Végezetül, hiányzik a kutatásból az, hogy ennek a nagyszerű kutatásnak az elkészítése vajon mennyi felesleges szén-dioxid kibocsátással járt, például a szerzők által kilélegzett CO2?! Na, az a pocséklás és a környezetszennyezés!

Az első szezon a Böszi kertben

Véget ért a XII. kerületi Böszi kert első szezonja, készítettem mindenféle összefoglalókat és most egy másik fajta megközelítést szeretnék leírni.

Mindig fontos a mérhetőség, ez így van a kertekben is, milyen számokat tudunk a kerthez rendelni? Milyen számokat tudunk találni a kertben a kertalakulás évében?

Sokféle számok vannak, lássunk néhányat:

Kertgyűlések, oktatások, kerti események száma: 28 alkalom

Önkormányzati egyeztetések, tervezői találkozók, kivitelezői területbejárások: 19 alkalom

A sajtómegjelenések számokban:

9 cikk a Hegyvidék című helyi lapban

8 híradó riport a Hegyvidék Tv műsorában

1 cikk a Magyar Mezőgazdaság című újságban

1 előadás a MOME-n, a kertalapításról volt szó, ezen belül a Böszi kert alapításáról

7 Blogbejegyzés, magyarul és angolul vegyesen. (Egy lusta disznó vagyok, hogy ennyire keveset írtam, be fogom pótolni.)

3 Diplomázó hallgató készített interjút velem, főleg a Böszi kerten keresztül mondtam el a kertalapítást, illetve a közösségi kerteket.

Terménystatisztika

Más kertekben is csináltunk a korábbi években „kertstatisztikát”. A lényeg az, hogy mérjünk minden zöldséget, gyümölcsöt, amik a kertben teremtek az adott évben. A kertészek maguk vezetnek egy online termésnaplót, aztán a szezon végén össze lehet adni, hogy mennyi terménye volt a kertnek és külön az ágyásoknak az adott szezonban. Így néz ki a „kertstatisztika”.

Bár öt ágyásbérlő nem töltötte ki a táblázatot, de az látszik, hogy bőven volt termés, közel egy tonna. A kertben zöldségek és fűszerek közül összesen 47 fajta termett, látszik, hogy sokan vágtak bele már az első szezonban növénykísérletbe, ennek az eredménye a sokszínűsége a kertnek és a terményeknek.

Egyértelműen a legtöbb paradicsomból termett 380.9 kg, és mellé a zöld paradicsom 30.6 kg, ami savanyúsághoz jó. Ez egyébként minden kertben így van, paradicsom a legkedveltebb termény. A Böszi kertben nagyon szépen termett a cukkini 154,8 kg, majd rögtön utána az uborka 147.4 kg. Bár batátát azt hiszem, hogy csak 2-3 ágyásba ültettek, de így is összejött 36.5 kg.

Érdekes ez az Excel, Vazul az egyik tag a kertből nagyon jól megcsinálta a kimutatást, itt például az ágyásokra vonatkozó termésmennyiség látszik. Valahol nagyon vicces. A Böszi kertben 29 kg termés termett átlagban ágyásonként.

Vajon ez forintban mennyit jelent? Elkezdtem keresni a termésekhez árakat, de nagyon nagy a szórás, igazából a főbb terményeket tudtam csak összeadni, abból jött ki közel 2 millió forint. Vagyis alsó hangon közel hatvanezer forint értékben termeltek az ágyásonként, vagyis inkább ennyi pénzt takarítottak meg a kertészek azzal, hogy megtermelték maguknak azt, amit egyébként megvettek volna a boltban, vagy piacon. Ehhez képest az ágyások mérete 6+1 négyzetméter, szóval egyáltalán nem lebecsülendő, hogy mennyit ki lehet hozni egy városi kertből. És akkor még nem beszéltünk a minőségről, a társaságról, erről az egész jelenségről a Böszörményi úton.

A kertészeknek is voltak költségeik, idén ha jól emlékszem 5000 Ft volt az éves ágyásbérleti díj, maguk vették az érlelt marhatrágyát (2500 Ft/zsák, nagyjából ágyásonként egy zsák), és a magokat és palántákat, és a saját szerszámaikat.

Végezetül, ezek a kert alapadatai

Néhány napja a Föld lakossága átlépte a nyolcmilliárdot, azóta megy a számolgatás és tippelés, hogy hogyan folytatódik a népességnövekedés, lesz-e tetőpont, vajon hol áll meg ez az egész?

Mi van, ha ez a csúcs, innen már csak lefelé megy a menet, már benne vagyunk a populációs összeomlásban?

Emlékszem még a Covid előtt az ENSZ és a FAO diadalittas közleményeket adott ki, hogy a Földön felszámolták az éhezést, kisebb elszigetelt esetektől eltekintve megszűntek a nagy éhségjárványok, minden szuper. Aztán azóta eltelt 3 év és újra 800 millió ember éhezik, eufemisztikusan úgy mondják, éhesen alszik el. Ehhez csak annyi kellett, hogy egy pici vírus betegyen a világgazdaságnak és az ellátási láncoknak. Aztán jött az orosz-ukrán háború, az is jól bekavart a harmadik világ élelmezésébe. Sok könyörgés és háttéralkuk mentén indulhattak el a gabonaszállító hajók, ezért nem láttunk még igazán durva jeleneteket. És eközben csöndben elkezdett éhezni a Föld lakosságának 10%-a.

A neheze viszont csak most jön. Ezt az évet az emberiség a tavalyi terméssel húzta ki, így is sokan lettek, akiknek nem jutott elég, de ez még a biztos menet kategóriája, a raktárakban volt a termés. A jövő év lesz a kemény, ugyanis az elkövetkező évek a jövő évi mezőgazdasági terméstől függnek.

Azonban globális élelmezési láncban támadt egy befoltozhatatlan lyuk, úgy számolják, hogy a globális műtrágya termelésből hiányzik 40 %. Az európai, az ukrán, az orosz és az amerikai műtrágyagyártók, szinte semmit nem termeltek idén, a háború és a gáz ára miatt. Jövő tavasszal, amikor vetni kell, nagyon fog hiányozni ez a le nem gyártott műtrágya, ezt már pótolni nem fogják tudni, arra nincsenek kapacitások és a földgáz ára sem csökkent. Ahova nem jut műtrágya, ott a termés 50-70% kiesik. Ez egy irdatlanul nagy hiány lesz, amit semmivel nem lehet pótolni. Az a 800 millió éhező, akik éhesen feküdtek le idén, jövőre sokkal rosszabb helyzetbe fognak kerülni, egy részük szó szerint éhen fog halni.

A Föld lakossága évi 60 millió fővel nő, ennyivel születnek többen, mint akik meghalnak. Ez egy viszonylag stabil szám, évtizedek óta ez a növekedési trend. Mi van, ha a 800 millió éhező 10%-a meg fog halni jövőre? Rögtön nem leszünk 8 milliárdan. És miért csak a 10 %-a halna meg? A tömeges éhezéseket, az állami rendszerek összeomlása kíséri, „falling states”, dominó hatásként borulnak meg teljes régiók, látni fogunk tömeges migrációt, erőszakot, törvénynélküliséget. Mi van, ha a populációs összeomlás már elindult, csak még nem látjuk? És vajon hol áll meg?

Amikor dr. Rachel Snow az ENSZ-től arról beszél, hogy majd 2100-ban mi lesz, nem hiszek a fülemnek. Itt nekünk nincs 2100-ig erőforrásunk, ez a 8 milliárd ember fenntarthatatlan, nem az hogy még növekszik a szám, ez a populációs kártyavár össze fog omlani. A bolygó nagyon durva eszközökkel fogja csökkenteni az emberiség létszámát. A 8 milliárd embert lehetőségnek és erőforrásnak nevezi?! A bolygó, meg a ökoszisztéma vajon minek nevez minket?

Az emberiség létszáma minden képzeletet felülmúl, nagyjából feléltük a bolygó erőforrásait, kialakítottunk egy olyan mezőgazdaságot és ellátási láncot, amelyről kiderült, hogy nagyon sebezhető és főleg nem fenntartható. Miért gondolják azt, hogy ez még elmegy valameddig?

És fájni fog? –kérdeztem Miklóst, középiskolai jó barát, református lelkész lett, jobban ért az ilyenekhez, mint én.
– Igen, fájni fog!

Megjelent a Top Argár Magazin elektronikus különszáma a városi kertészkedésről. Kifejezetten jó lett a Magazin, jól körüljárják a témát, talán ennyire összeszedett anyagot még nem is láttam.

Ez a tartalomjegyzék:

Városi Önellátás – A balkonkerttől az Urban Farmingig – 6 oldal

Rosta Gábor: Vissza a háztájit – Jönnek a “Válságkertek” – 8 oldal

Rosta Gábor: Útmutatás Közösségi kert alapításhoz – Így kerüld el a buktatókat 12. oldal

Mirek Barbara: Közösség- és kertészképzés – Lehetőség rendet tenni a fejekben 18. oldal

Első Kis-Pesti Kert – Szeretetsziget 34. oldal

Kertészkedő panellakók Óbudán – Nem a termés miatt éri meg ez az életforma (Bagdi Lajos) 38. oldal

Ezek a cikkek szólnak a Városi Kertek Egyesület kertjeiről. Talán még soha nem volt ennyire átfogó sajtója a városi kerteknek, köszönöm Szirmai S. Péter főszerkesztőnek a gondos munkáját, igazán jó lapot készítenek. Az egy kicsit baj, hogy előfizetéses a lap, https://laptapir.hu/ oldalon lehet rá előfizetni

Érdekes cikk a New York Times online oldalán, a második világháborús Győzelem kertek mozgalmat elemzi. A legfontosabb megállapítás, hogy alapvetően nem civil kezdeményezések voltak a válságkertek, hanem az önkormányzatok, az állam és a nagyvállalatok által támogatott és szervezett mozgalom.

Elképesztő eredményeket értek el, 1942-re, az amerikai polgárok előállították a saját zöldség, gyümölcs szükségleteik kétharmadát, így stratégiai mennyiségű, nagyüzemi mezőgazdasági terményt tudtak felszabadítani a hadsereg és az export számára. Számos nagyvállalati érdek fűződött a Győzelem kertek mozgalom sikeréhez, ezért fektettek pénzt és energiát ők is kezdeményezésbe. Úgy nevezik, hogy Top to Down movement, felülről szervezett mozgalom. Ráadásul adóból levonható volt a támogatás.

Érdekes, hogy mekkora volt a hatása a mozgalomnak az egyének étkezésére és életvitelére. Soha az amerikaiak ennyire jól tervezett, ennyire egészséges étrendet nem követtek, mint a háborús években.

Majd jöttek a békeévek és a Győzelem kertek teljesen eltűntek, az amerikaiak meg átálltak, a konzerv ételekre, a szezonmentes ellátásra, a gyors ételekre. Ekkor ugrott meg a cukorfogyasztásuk, ekkor kezdtek  „elzsírosodni” az ételeik.

A Győzelem kertek mozgalom adott egy „Mi fogunk győzni, nekem is részem van a Győzelemben!” érzést, minden amerikai tett a győzelemért, akár harcoló katonaként, akár hajókat összeszegecselő munkásasszonyként, akár az ágyását művelő városi kertészként.

A mostani Covid járvány alatt, a kezdődő gazdasági visszaesés közepette, semmiféle közösségi érzés nincs, hiányzik vízió arról, hogy ki is az ellenség és milyen lesz a Győzelem?

New York Times, Victory Gardens Were More About Solidarity Than Survival

Interjút adtam a TopAgrár magazinnak a városi kertekről és a lehetséges válságkertekről.

Szép cikk lett belőle, köszönöm a lehetőséget. Itt olvashatod el:

varosi_kert_termeldmegmagadnak

Még a múlt héten megkértem a városi kertek kertészeit, hogy küldjenek karantén képeket a kertekről, a karantén kertészkedésről. Sok jó kép jött, ezekből válogattam. Akiét kihagytam az ne haragudjon, nagyon sok képet kaptam. A jövő hét végre megint teljesen mások lesznek a kertek, ez a hétvégi eső nagyon jót fog tenni nekik.

Árnyas kert képek

Békási kert képek

Zápor kert képek

Első Kis-Pesti Kert

A Nagy Covid pánikban elsikkadt, hogy a múlt héten volt 50 éve, az Apollo 13 balvégzetű űrutazás, amikor a szerviz modulban történt robbanás miatt tönkrement az űrhajó, ezzel a ronccsal kellett megkerülni a Holdat, visszajutni a Földig és épségben hazahozni a legénységet. Fél évszázada mindenki a híreket leste, új tudományos fogalmakat tanult, volt vészhelyzet és kommunikációs káosz, és volt egy nagyszámú tudós-mérnök csapat, akik megfeszített munkával épségben lehozták a legénységet a földre. A legsikeresebb kudarc a NASA történetében. Ezek a tudósok, a mai szemmel nézve, végtelenül primitív eszközökkel dolgoztak, logarléccel és papíron számoltak, számítógép kapacitásuk töredéke volt, mint ennek az ős öreg Laptopnak, amin épp írok. A mai lehetőségeinkhez képest a Holdutazáshoz végtelenül primitív mechanikai eszközöket használtak, a technológiájuk sehol sem volt, a mai hétköznapi eszközeinkhez képest; az űrhajósok rettentő rizikót vállaltak, minden egyes misszióval, és mindig sikerült, még a balvégzetű űrutazás is. Ez a tudósok diadala volt, a tudomány tette a dolgát, a világ meg lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket, újságokban, a rádión és TV-n keresztül, Walter Cronkite tolmácsolásában.

Most is valami hasonló történik, a lakásainkba zárva, elszigetelten, mint az úrhajósok, várjuk, hogy a tudósok és a tudomány kihúzzon minket a csávából. A háttérben felmérhetetlen tudományos és technikai szakember gárda és kapacitás lendült munkába, a szemünk előtt zajlik egy új tudományos mentőakció a mi bőrünk megmentésért. Hála Dr. John Campbellnek, Dr. Antoni Faucinak, és más tudományos szakembereknek, mi is félig képzett virológusok lettünk közben, már konyítunk az egészségügyi és járvány statisztikához, különbséget tudunk tenni az antitestek és az antigének között és pontosan tudjuk, mi az a vakcina, amely majd megment minket. Globális élmény, hogy értem, tudom mi történik, azt is tudom, hogy mások is ezt csinálják ebben a pillanatban, egy hajóban utazunk. Talán az első igazán globális közösségi élmény, amit mindenki a bőrén érez, és ez is a tudományról szól.

Úgy tűnik, a tudomány megint sikert arat, van fény az alagút végén, a járványt le fogják győzni, mi pedig kiszállhatunk a mentőkapszuláinkból és megmenekülünk. Most épp még folyik a háború a vírus ellen, sokan fognak meghalni, az országok kimerülnek, a gazdaságok tönkremennek, sokan vesztenek el sokat, néha még az életüket is. A csatákat az orvosok és a nővérek vívják, a háttérben pedig a tudomány dolgozik, hogy megfelelő tudást és eszközöket adjon a kezükbe, a biztos győzelemért.

Ebben a helyzetben óhatatlanul felértékelődik a tudomány és a tudósok, a kutatás és azok művelői. A tudósok előjöttek a tudomány átláthatatlan dzsungeléből, elmondják, hogy mi a helyzet és erre mi a tudomány válasza. Mi meg hallgatunk rájuk, betartjuk a karantént és az utasításaikat, és bízunk abban, hogy igazuk lesz, ezt a járványt is le fogjuk győzni a tudomány segítségével.

Jó lenne, ha a tudomány felértékelt helyzete így is maradna, az emberiség sorskérdéseit ne a „nép”, ne a gazdasági szereplők és főleg ne a politikusok döntsék el, hanem a tudomány adjon válaszokat és eszközöket, lehetőleg ne akkor, amikor bár felrobbant az űrhajó, hanem jóval előtte, kisebb pánikkal és kevesebb veszteséggel.  

100 évvel ezelőtt a Spanyolnátha járvány idején, még a vírusokat sem ismerték, antibiotikumok is csak 30 évvel később jelentek meg, a mai szemmel szinte kuruzslás volt, amit műveltek. Azóta az egészségtudomány és maga a tudomány is hatalmasat fejlődött, újabb és újabb ágakat növeszt, iparággá terebélyesedett, ahol nem egyéni zsenik, hanem tudományos teamek viszik előre a világot, az átlagember számára elérhetetlen területeken, érthetetlen eszközökkel. A tudomány adta a kezünkbe az okos telefont, az internetet, a globalizációt, a kontinentális közlekedést és kereskedelmet, az élelmiszer biztonságot és a hosszú és egészséges életet. Mi csináltunk ezekből túlnépesedést, környezetszennyezést, ipari és ökológiai katasztrófákat, klíma instabilitást, egyenlőtlenséget és súlyos gazdasági és társadalmi feszültségeket. A tudomány fejlődésére hárítani, a mi eszetlen viselkedésünk katasztrofális eredményeit, ez a felelősség letagadása, elég nagy önbecsapás.  

A járvány után lesz egy gazdasági válság, mély és keserves, felsejlik a múltból a 29-32-es Great Depression nyomora. A mostani válság, biztosan nagyon más lesz, a közgazdaság, államtudományok is folyamatosan fejlődtek, a gazdaságunk, pénzrendszereink, társadalmunk teljesen más, ezt a válságot teljesen új megközelítésekkel és eszközökkel fogják kezelni, mint 90 éve.  Még a 2008-as válság kezelésének a módszere sem lesz használható, ez nagyobb és globálisabb ügy, ez már jobban elfajult. „A piac szabályozza önmagát elv” csődöt mondott, kiderült, hogy a bolygó szabályozza önmagát, és övé a hatalmasabb erő, az eddig követett életformát és gazdasági gyakorlatot, a bolygóhoz való viszonyunkat tovább így nem folytathatjuk. A válságból kilábalás során, teljesen új helyzeteket kell teremteni, teljesen más életformát kell kialakítani. Az új rend megteremtését pedig ne bízzuk a piaci szereplőkre, a bankokra, a nagyvállalatokra, vagy ne adj Isten a politikusokra, hanem a tudományra, és a tudomány módszereire és eszközeire. Az eredmény nagyon más lesz, mint a mai világunk.

A járvány és a gazdasági hírek teljesen háttérbe szorították a klímával kapcsolatos kérdéseket, a klímasztrájkolók is online lázadnak, Gréta Thungbergről alig hallani. Pedig a probléma még megvan, a járvány és a gazdasági vergődésünk semmiféle hatással nincs a globális klíma és ökológiai folyamatokra, itt-ott kicsit kitisztult a levegő, és negatív tartományig zuhant a kőolaj ára, de hát ez semmi, az elmúlt kétszáz év folyamatosan növekvő szennyezéséhez képest. A tudomány 40 éve folyamatosan bizonyítja a klímaváltozás tényét, az ökológiai krízis növekedését, de a kutya sem olvasta el ezeket a tanulmányokat, az utóbbi időkig, még a közbeszéd része sem volt. Kellett egy Greta Thunberg, aki a maga keresetlen módján, csapott akkora lármát, hogy erre felfigyeltek. Évtizedek óta tonnákban állnak a tudományok kutatások, riasztások, javaslatok. Le se szarták őket, megint megvárjuk, amíg felrobban a bolygó szerviz modulja, és nem lesz se levegő, se fűtés, és nem lesz hova leszállni se, mert az anyahajó ment tönkre.   

A Covid járvány nem az utolsó próbatétel, hanem az első csata egy hosszú háborúban, amelyet a tudomány és mi fogunk megvívni a megmaradásért, a fenntartható emberi civilizációért. Új fejezetet fogunk nyitni az emberiség történetében, mai szemmel fel foghatatlanul másképp fogunk élni 10-20 év múlva, ha egyáltalán lesz még emberiség. Ez még nem lejátszott meccs.

Remélem a tudomány fogja megmondani, hogy merre és hogyan…

Jelenleg jobb csapatunk nincs.

Négy napja tettem ki a honlapra a “Kérdőív – Városi kertek a járvány és a gazdasági válság idején.” bejegyzést. Az elmúlt 4 napban 55 kitöltés érkezett, köszönöm azoknak, akik szántak rá időt. A kérdőív teljesen anonim, menet közben leszedtem róla az e-mail cím kitöltő mezőt, így csak következtetni lehet, hogy kik voltak a kutatás résztvevői.

Nézzük az eredményeket sorrendben. Némelyik grafikonhoz hozzáírom, ha gondolok valamit az eredményekről , a többit hagyom szabadon értelmezni.

45 nő, 10 férfi töltötte ki a kérdőívet.

Döntően a 30-60 év közöttiek elfoglaltsága a kertészkedés, az 55-ből 39 fő ez a korosztály. 

A lakóhely megoszlás grafikon hozza a honlap és a Városi Kertek Egyesület szellemiségét, a kitöltők közül 49 fő városlakó.

Az érdekes, hogy a kitöltők közül 39 fő (70%) dolgozó, aktív. Általában a közösségi kertekben nagyobb a nyugdíjasok aránya. Az is kemény, hogy ennyire kicsi mintában is 4 fő (7%) munkanélküli megjelent.

A kitöltők fele, 27 fő hobbikertész, viszont 8 fő kertészeti szakember.

Utólag ennek a kérdésnek nem volt túl sok értelme, a kertészkedés folyamatos tanulás, szezonról szezonra új dolgok történnek, illetve a kertész maga is javít a módszerein, talál új ötleteket.

A 43 fő (80%) családdal, vagy közösségben műveli a kertet.

51 fő – 4 fő

Ez érdekes, 23 fő közösségi kerttag, 22 fő kertes házi kertész, és van 4 fő balkonkertész is. Fontosak a balkonkertészek is, a legkisebb is számít.

1 fő művel 1 nm-nél kisebb balkonkertet, viszont 9 fő (16%) művel 200nm-nél nagyobb termőterületet. A kitöltők közel fele (27 fő) 1-10 nm-s ágyást művel, ez körülbelül a közösségi kertek ágyásmérete. A 10-200 nm-es (18 fő – 30%) tartomány lehet kertes házak termőterületei.

Ez tanulságos. Ma már Magyarországon nagyjából lehetetlen öntözés nélkül kertészkedni. 4 fő (7%), akik csak az esőre bízzák a szerencséjüket, a döntő többség viszont kútról, csapról öntöz, vagy esővizet gyűjt. Sajnos ez már nem megy másképp.

A kertek döntően termőágyásokkal, gyümölcsfákkal és fűszerkerttel vannak felszerelve, viszont külön tetszik a 4 fő akik csirkét is tartanak. Ez már emelt szint.

A győztes sorrend: paradicsom, fűszernövények, hagyma, paprika, cukkini, répa, saláták, eper, uborka, retek, tök, káposzta, burgonya és spenót.

A közelgő válságnak tudható be hogy 25 fő, közel a fele a válaszadóknak növelni fogja idén a termőterületét. A “nem növelők” között, szerintem sokan lehetnek a közösségi kerttagok, akik fizikailag nem tudják növelni a termőterületüket.

Igazából 1 fő van, akit akadályoz a karantén a kertje művelésében, mindenki más megoldja, hogy gondozza a kertjét. Természetesen a kertes házak lakói, 25 fő vannak a legjobb helyzetben.

1 fő nyer a válságon, 4 főt nem érint, az összes többi 50 főt érinteni fogja. 18 főt kicsit megérint a válság, a többiek komolyabb veszteségekkel számolnak. Szomorú, hogy 2 fő már elvesztette az állását, 53 válaszadó közül.

1 fő meggazdagszik, 27-27 főnek, vagy nem változik, vagy romlik az anyagi helyzete

Drágulni fognak az élelmiszerek!

Drágulni fognak a zöldségek, gyümölcsök!

Ez nagyon érdekes. A mintából 3 fő tudja megtermelni a fogyasztásának a 100 %-t.  A többség, 37 fő a fogyasztása 25%-át. A közösségi kertek 1-10 nm-es ágyásain, és a közös művelésű részeken kb ez a 25 %, ami megtermelhető. A fennmaradó 15 fő, valószínüleg  kertes házban, nagyobb ágyást tud művelni.

Úgy tűnik a közösségi kertekből is jut annyi, hogy maradjon télre.

Ez érdekes. A kitöltők kb fele közösségi kerttag, ahol a saját tapasztalatom szerint eddig, minimális volt a terménylopás, szerintük nem lesz továbbra se ilyen eset. És van egy 23 fő aki szerint viszont lesz. Remélem nem lesz továbbra sem terménylopás.

Itt az a 4 fő érdekes, akik szerint nem dolga az önkormányzatnak, vagy az államnak elősegíteni az önellátást.

43 fő válaszolt! Jobbnál jobb ötletek és javaslatok érkeztek. Nem akarok köztük válogatni, mind jópofa és megszívlelendő. Érdekes olvasmány lehetne egy polgármesternek, képviselőnek, kerületi főkertésznek és úgy általában a döntéshozóknak.

Létrehoztam egy online kérdőívet a haszonkertek jelenlegi helyzetéről, a közeljövő kilátásairól.

Az érdekel, hogy milyen mértékben alakítja át a járvány, a karantén és az utána várható gazdasági lejtmenet a viszonyunkat a kertekhez, az önellátás gondolatához. Lesz-e fellendülése a magyar háztáji termelésnek, akár a városban is? Hányan és milyen mértékben tesznek önmaguk megsegítésére, a kertészkedés és az önellátás által. A tesztet nem csak a közösségi kertészeknek szánom, hanem mindenkinek, aki termel, vagy most vág bele a kertészkedésbe, esetleg gondolkodik az önellátás lehetőségén.

A kérdőív itt érhető el.

Amennyiben érdekesnek találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid és a kertésztársak között.

A Közösségi kertek könyvemből vettem ki az Első Világháború kertjei, a Nagy Gazdasági Világválság és a Második Világháború kertjei alfejezeteket. Kicsit kibővítettem és kerestem hozzá még adatokat, példákat és képeket. A régi válságok kertjei azért érdekesek, mert a Covid-19 járvány lecsengése után egy gazdasági válsággal fogunk szembesülni, amely néhány évig biztosan eltart, tehát érdemes előre gondolkozni, támogatást adni azoknak, akik hajlandóak magukon is segíteni.

Első Világháború válságkertjei, Liberty Gardens, Szabadság kertek

Az első világháború alapvetően európai belháború volt, amely a kontinensen okozott élelmiszerválságot, mert a mezőgazdaságban dolgozó fiatal férfiak besorozása munkaerőhiányt okozott, és ez által terméskiesést, másrészt a kölcsönös tengeri blokád akadályozta az élelmiszerek kereskedelmét és szállítását. Mindez súlyos ellátási gondokhoz vezetett a háború alatt, és utána pedig csak amerikai segítséggel kerülték el az éhségjárványt az európai kontinensen.

Az angolszász területen elindították a Szabadság kertek (Liberty Gardens) mozgalmat, az önellátás feltételeinek megteremtéséért, amely azután gyorsan elterjedt az összes hadviselő országban és később az Egyesült Államokban is. Amikor az USA belépett a háborúba, Woodrow Wilson elnök felhívására az amerikaiak tömegesen vállalták a zöldségkerteket alapítását, az esetleges élelmiszerhiány elkerülésére. A háborús kertekben elért önellátás célja valójában, a nagyüzemi mezőgazdasági termékek felszabadítása volt, amelyeket az európai kontinensre lehetett exportálni. Művelésbe vonták a hátsókerteket, üres városi grundokat, vasúti területeket, iskolai kerteket. 1918-ban az USA Agrárminisztérium adatai szerint 5,2 millió városi kertész 525 millió dollár értékű terményt állított elő.

Kertterv az első Világháború időszakából.

Hazafias plakátok az Első Világháború időszakából.

Az Egyesület Államok az Első Világháború alatt a világ, vezető vetőmag-szállítójává vált, mivel Európában vetőmag-hiány alakult ki. Vetőmag katalógusok az Első Világháború időszakából.

Az ifjúságot is bevonták az önellátás mozgalomban, a meglévő iskolakert programokat tovább fejlesztették.

Angliában 1892-től létezik az Allotment Act, az önellátást elősegítő földtörvény, amelynek értelmében a helyi Önkormányzatok kötelesek földterületet biztosítani az igénylőknek, akik ezeken a területeket megtermelhették a saját és családjuk zöldség, gyümölcs szükségletét. A háború alatt a boltokban vásárolt ételek gyakran drágák és rossz minőségűek voltak, így a házilag termesztett gyümölcsök és zöldségek nagyban hozzájárultak a család élelmezéséhez és egészségéhez. Az önkormányzatok által jutatott termőterület körülbelül 300 négyzetméter volt, amely egész évre elegendő termést biztosított egy négyfős család eltartásához.

Az első világháború az élelmiszer előállítás frontján is dúlt, fontos volt a takarékosság.

A Nagy Világgazdasági Válság, 1929 The Great Depression – Válságkertek

A harmincas évek válságidőszakában a városi lakosság újra az önellátás és a városi mezőgazdaság felé fordult, a helyi élelmiszer termelés része volt a túlélési technikáknak, megtakarítási forrást jelentettek, valamint elfoglaltságot, közösséget és jó minőségű élelmiszert adott a résztvevőknek.

Dorothea Lang: The migrant mother

Az önkormányzatok által indított válságkert program számos problémával szembesült. A szervezők a kertek méretéről, helyszíneiről és felépítéséről vitatkoztak: Vajon a kertekben külön-külön ágyások legyenek, vagy nagyobb oszthatatlan parcellákat műveljenek? Ki jogosult a programban való részvételre, milyen módon osszák ki a lehetséges földterületeket? Hol alakuljanak válságkertek? Vajon a gazdasági válság elég hosszú ideig tart-e ahhoz, hogy érdemes legyen válságkerteket alapítani? Utóbb kiderült, hogy a válság meglehetősen hosszan eltartott, a résztvevők döntő része pedig munkanélküli családok sokaságából kerültek ki.

Soupline

Takarékosság kert – Thrift garden

1933-ban Franklin Delano Roosevelt lett az Egyesült Államok elnöke a New Deal programmal. A következő években állami támogatásban részesültek a válságkertek, így megoldódtak ezek a viták, az önkormányzatok és helyi szerveződések vették át a válságkertek alapítását és irányítását. Központilag kétféle válságkert programot valósítottak meg: egyrészt mai szóval fizetett közmunkaprogramot indítottak, ahol a kertészek fizetésért cserébe iskolák, kórházak, és az ingyenes tömegétkeztetés számára termeltek alapélelmiszereket, másrészt támogatták az önellátásra alakult városi kerteket, háztáji termelést. A New Deal fontos végrehajtó szervezete volt a WPA (Work Progress Administration), amely például New Yorkban 5000 kis léptékű városi válságkerthez adott támogatást. Későbbi számítások szerint minden befektetett 1 dollár, 5 dollár hasznot hozott a kertészei számára évente.

Azokat, akiknek saját földjük volt, arra buzdították, hogy fogadjanak be munkanélkülieket, akik saját részre termelhettek. Magvakat és kellékeket biztosítottak a válságkertek számára. 

Érdekes módon nem volt egyértelműen pozitív megítélése a válságkerteknek, sok mezőgazdasági termelő elítélte válságkertek programot, mivel azt gondolták, hogy fenntartja a gazdasági válságot, mivel csökkent az érdeklődés a nagyüzemi mezőgazdasági termékeik iránt.

A válságkertek javították a városi kertészek egészségét, életminőségét és szellemi-mentális állapotát azáltal, hogy elfoglaltságot adtak, hasznot teremtettek a művelőiknek, miközben élelmet termeltek és munkalehetőséget biztosítottak a részvevők számára. Ráadásul pontosan tisztában voltak a közösségi kertészetek egyéb hasznaival, megóvták a tagjaikat a zülléstől, a társadalmi és egyéni ellehetetlenüléstől. A válsághelyzetekben mindig felerősödnek a züllési folyamatok: növekszik az alkoholizmus, erőszak cselekmények, bűnözés és öngyilkosságok száma. A kertek nagy segítséget jelentettek a válság mentális leküzdésében.

Bony and Clyde

Érdekes, hogy az iparvárosokban gyorsan elszaporodott a „földfoglalás” jelensége, ahol kihasználatlan, műveletlen területet találtak a városon belül, vagy kívül, azonnal művelés alá vették, akár illegálisan is. Más esetekben meg bádogvárosok alakultak ki köztereken, számosan vesztették el az otthonaikat, például Manhattanben a Central Parkban is létesült egy a Hooverville (Hoover falu – Herbert Hoover elnökről elnevezett nyomortelepek).

Hooverville NYC, Central park

1938-ra a válság elmúlt, a helyét átvette a fegyverkezési program, ugyanakkor a válságkertek korábbi sikerei és a hozzájuk fűződő pozitív tapasztalatok, sokban megkönnyítették a következő világháború alatt a Győzelem kertek program gyors felfutását és eltömegesedését.

Második Világháború, Győzelem kertek – Victory Gardens

Anglia, az Atlanti csata.

Az U boot háború, a tengeralattjárók és a kereskedelmi hajók háborúja végső sorban Anglia élelmiszer utánpótlásának elvágásáról szólt, a sziget megfojtásáról. Anglia, a gyarmatosító történelmi hagyományai miatt az elmúlt kétszáz évben nem volt élelmiszer önellátó, a tengeren túli birtokaikról szerezték be az élelmiszerek felét-kétharmadát. A német tengeralattjáró flotta feladta, nem a hadihajók elsüllyesztése volt, hanem a kereskedelmi hajózás „megtorpedózása”, végső soron Anglia kiéheztetése.

Angliában, a háború első pillanatától bevezettek egy igen szigorú jegyrendszert, és minden eszközzel elősegítették az első világháborús kertmozgalom újjáéledését, Victory Gardens, Győzelem kertek néven.

A Győzelem kertek a háború végéig működtek, a jegyrendszer még tovább. Állami segítséggel termeltek mindet, amit lehetett, illetve a besorozott mezőgazdaságban dolgozó férfiak helyett nőket vezényletek vidékre, mezőgazdasági munkára.

Az Egyesült Államokban a War Food Administration szervezet megalapította a Nemzeti Győzelemkert (Victory Gardens) programot, amely öt fő célt tűzött ki:

1. csökkentse a zöldségfélék kereskedelme iránti keresletet, és így tegye elérhetőbbé a fegyveres erők ellátását és más országokba való exportot.
2. csökkentse az élelmiszer-feldolgozásban és a konzervkészítésben használt stratégiai anyagok iránti igényt, a konzervipart szinte teljes mértékben átállították a hadi igények kielégítésére.
3. enyhítse a vasút leterheltségét, a helyi termelés és fogyasztás elősegítésével
4. a zöldségfélék szabadban történő előállításával tartsa fenn az amerikaiak egészségügyi jólétét és támogassa a háború elfogadottságát
5. a termények helyi tartósítására külön programot indítottak (Community Cannery)

1943-ban, Eleanor Roosevelt az elnök felesége is Győzelem kertet alakított ki a Fehér Ház elülső részére, de ez csak egy volt, az USA-ban működő sok millió Győzelmi kert mellett.

1942-ben a vetőmag kereskedelem 300%-l nőtt, több mint 20 millió kerti zöldséges ágyást műveletek, becslések szerint évente 4-5 millió kilogramm gyümölcs- és zöldségfélével, az Egyesült Államok friss zöldségének 44% át termelték meg saját felhasználásra. 1943-ban az amerikai családok 315 000 befőzéshez használatos kuktát vásároltak zöldségek konzerváláshoz.

Nem csak a termelésre és önellátásra koncentráltak, a Food Fight for Freedom program magában foglalta az élelmiszerelosztás racionalizálását, a jegyrendszer bevezetését, az újrahasznosítás, fémhulladék gyűjtés központosítását, az otthoni tartósítás és raktározás elősegítését, és az önkéntes mezőgazdasági munka bevezetését. Érdekes módon a jegyrendszer bevezetése kiegyensúlyozottabbá tette a lakosság élelmiszer ellátását, egészségesebbé tette a fogyasztókat és eltüntette a társadalmi osztályok közötti élelmezési különbségeket.

A háború befejezése után a kertek szinte azonnal eltűntek, kifejezetten kis számban voltak képesek túlélni a békét, iskolakertként, esetleg korai közösségi kertekként.

A 2020-as válság

Úgy tűnik, hogy 2020 is egy súlyosan terhelt év lesz, talán a következő is, globális élmény lesz a gazdasági válság, munkanélküliség és a pénztelenség.  A pénzmegtakarítás és takarékosság lesz a következő időszak egyik legfontosabb szava, az önellátás pedig az egyik legkifizetődőbb tevékenység. Erre kezdenek ráébredni az önkormányzatok szerte a világban, elindulnak a helyi kezdeményezések, de még mind gyermekcipőben járnak, most elsősorban a járvány köti le a döntéshozók figyelmét. Azonban a járvány el fog múlni, és utána belépünk a gazdasági válság időszakába. Ez elkerülhetetlen. Érdemes lenne már előre gondolkodni, elkezdeni szervezni az új válság kerteket, mert nagy szükség lesz rájuk.

In the coming month and for much of this year, and most likely for the next years, we will be dealing with the Covid19 pandemic. Sadly long periods of quarantines, economic downturn, decline of world trade, and mass unemployment around the world, leading to cases of extreme poverty will become the norm. Whilst there is little that can be done to immediately reverse the effects of Covid19, proactivity and resoluteness is essential. Local crisis management needs to be prepared, carefully planned and proactive.

In times of world wars, or extreme economic crises, governments of the time did everything they could to promote individual self-sufficiency. They created urban gardens, urban farms, and made it possible for their citizens to produce a lot of the foods they needed to survive. The crisis we face today again necessitates these actions, but this time on an even grander scale.

What can governmental and municipal bodies do?

• Areas suitable for small-scale agricultural production should be surveyed immediately and conditions for access should be created without delay both in the cities and in the countryside.
• Revitalize old disused backyards for small agricultural purposes. This has proved to very successful in the past. Subsistence agriculture is a way of life for millions of people around the world, and at times of crisis has also provided for thousands of families in the developed world, whilst freeing up state resources during these critical times.
• Encourage people who have gardens, to utilize that for agriculture. Those who have uncultivated areas in their gardens should invite others to cultivate those areas.
• Public workers and the unemployed should be redirected to local food production.
• The issue of cultivation, preservation, storage and distribution needs to be addressed locally.
• Resources are needed to expand public catering. Much more resources will be needed by the state or local governments to provide for a single hot meal a day than any time during the past 75 years.
• Laws must be strictly enforced to prevent crop theft, vandalism.
• Provide adequate quantities of seeds and seedlings, even free distribution to those willing to produce locally. Effective backyard management, plant protection and preservation needs to be taught again, as the knowledge of these have disappeared over the past generations.
• Covid19 has bought about an unprecedented change to the world we lived in just a few month ago. The long-term effect of it will be profound. It is fair to say that life for millions of people around the world will be changed forever. Every aspect of a garden, from subsistence agriculture to beauty and tranquility can and will provide an essential part of surviving these difficult times for many people around the world.

It’s spring, it’s time to plant!

Gabor Rosta – Urban Garden Association, Hungary

Soupline – The Great Depression 1929-32

World’s highest standard of living, USA 1929-32

Soupline – The Great Depression 1929-32

Soupline – The Great Depression 1929-32

WW 2 – Victory Garden Poster

WW 2 – Victory Garden Poster

WW 2 – Victory Garden Poster

WW 2 – Victory Garden Poster

England, WW2 – Seed stock, free from the state

Passon Field Victory Gardens 1943, USA

WW 2 – Bomb Crater Garden, England

WW 2, School garden on the roof. New York City, USA

WW2 – Victory garden, New York City, USA

WW2 – Victory Garden Chicago, USA

01 Jun 1946, Berlin, Germany — Ploughed up by British engineers and turned over to Berliners to raise vegetables, this area in front of the Reichstag in Berlin is shared by many families who hope to raise enough food to fend off starvation. One of the problems after potato planting is to keep thieves from stealing the seed potatoes out of the ground. — Image by © Bettmann/CORBIS

Yes, I can! WW2 poster

WW 2 – Jefferson County Community Cannery, USA

WW 2 – Döbrentei squeer, war garden in Budapest, Hungary 1942

See also: Operational suggestions for community gardens for the duration of the epidemic