És fájni fog? –kérdeztem Miklóst, középiskolai jó barát, református lelkész lett, jobban ért az ilyenekhez, mint én.
– Igen, fájni fog!

Megjelent a Top Argár Magazin elektronikus különszáma a városi kertészkedésről. Kifejezetten jó lett a Magazin, jól körüljárják a témát, talán ennyire összeszedett anyagot még nem is láttam.

Ez a tartalomjegyzék:

Városi Önellátás – A balkonkerttől az Urban Farmingig – 6 oldal

Rosta Gábor: Vissza a háztájit – Jönnek a “Válságkertek” – 8 oldal

Rosta Gábor: Útmutatás Közösségi kert alapításhoz – Így kerüld el a buktatókat 12. oldal

Mirek Barbara: Közösség- és kertészképzés – Lehetőség rendet tenni a fejekben 18. oldal

Első Kis-Pesti Kert – Szeretetsziget 34. oldal

Kertészkedő panellakók Óbudán – Nem a termés miatt éri meg ez az életforma (Bagdi Lajos) 38. oldal

Ezek a cikkek szólnak a Városi Kertek Egyesület kertjeiről. Talán még soha nem volt ennyire átfogó sajtója a városi kerteknek, köszönöm Szirmai S. Péter főszerkesztőnek a gondos munkáját, igazán jó lapot készítenek. Az egy kicsit baj, hogy előfizetéses a lap, https://laptapir.hu/ oldalon lehet rá előfizetni

Érdekes cikk a New York Times online oldalán, a második világháborús Győzelem kertek mozgalmat elemzi. A legfontosabb megállapítás, hogy alapvetően nem civil kezdeményezések voltak a válságkertek, hanem az önkormányzatok, az állam és a nagyvállalatok által támogatott és szervezett mozgalom.

Elképesztő eredményeket értek el, 1942-re, az amerikai polgárok előállították a saját zöldség, gyümölcs szükségleteik kétharmadát, így stratégiai mennyiségű, nagyüzemi mezőgazdasági terményt tudtak felszabadítani a hadsereg és az export számára. Számos nagyvállalati érdek fűződött a Győzelem kertek mozgalom sikeréhez, ezért fektettek pénzt és energiát ők is kezdeményezésbe. Úgy nevezik, hogy Top to Down movement, felülről szervezett mozgalom. Ráadásul adóból levonható volt a támogatás.

Érdekes, hogy mekkora volt a hatása a mozgalomnak az egyének étkezésére és életvitelére. Soha az amerikaiak ennyire jól tervezett, ennyire egészséges étrendet nem követtek, mint a háborús években.

Majd jöttek a békeévek és a Győzelem kertek teljesen eltűntek, az amerikaiak meg átálltak, a konzerv ételekre, a szezonmentes ellátásra, a gyors ételekre. Ekkor ugrott meg a cukorfogyasztásuk, ekkor kezdtek  „elzsírosodni” az ételeik.

A Győzelem kertek mozgalom adott egy „Mi fogunk győzni, nekem is részem van a Győzelemben!” érzést, minden amerikai tett a győzelemért, akár harcoló katonaként, akár hajókat összeszegecselő munkásasszonyként, akár az ágyását művelő városi kertészként.

A mostani Covid járvány alatt, a kezdődő gazdasági visszaesés közepette, semmiféle közösségi érzés nincs, hiányzik vízió arról, hogy ki is az ellenség és milyen lesz a Győzelem?

New York Times, Victory Gardens Were More About Solidarity Than Survival

Interjút adtam a TopAgrár magazinnak a városi kertekről és a lehetséges válságkertekről.

Szép cikk lett belőle, köszönöm a lehetőséget. Itt olvashatod el:

varosi_kert_termeldmegmagadnak

Még a múlt héten megkértem a városi kertek kertészeit, hogy küldjenek karantén képeket a kertekről, a karantén kertészkedésről. Sok jó kép jött, ezekből válogattam. Akiét kihagytam az ne haragudjon, nagyon sok képet kaptam. A jövő hét végre megint teljesen mások lesznek a kertek, ez a hétvégi eső nagyon jót fog tenni nekik.

Árnyas kert képek

Békási kert képek

Zápor kert képek

Első Kis-Pesti Kert

A Nagy Covid pánikban elsikkadt, hogy a múlt héten volt 50 éve, az Apollo 13 balvégzetű űrutazás, amikor a szerviz modulban történt robbanás miatt tönkrement az űrhajó, ezzel a ronccsal kellett megkerülni a Holdat, visszajutni a Földig és épségben hazahozni a legénységet. Fél évszázada mindenki a híreket leste, új tudományos fogalmakat tanult, volt vészhelyzet és kommunikációs káosz, és volt egy nagyszámú tudós-mérnök csapat, akik megfeszített munkával épségben lehozták a legénységet a földre. A legsikeresebb kudarc a NASA történetében. Ezek a tudósok, a mai szemmel nézve, végtelenül primitív eszközökkel dolgoztak, logarléccel és papíron számoltak, számítógép kapacitásuk töredéke volt, mint ennek az ős öreg Laptopnak, amin épp írok. A mai lehetőségeinkhez képest a Holdutazáshoz végtelenül primitív mechanikai eszközöket használtak, a technológiájuk sehol sem volt, a mai hétköznapi eszközeinkhez képest; az űrhajósok rettentő rizikót vállaltak, minden egyes misszióval, és mindig sikerült, még a balvégzetű űrutazás is. Ez a tudósok diadala volt, a tudomány tette a dolgát, a világ meg lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket, újságokban, a rádión és TV-n keresztül, Walter Cronkite tolmácsolásában.

Most is valami hasonló történik, a lakásainkba zárva, elszigetelten, mint az úrhajósok, várjuk, hogy a tudósok és a tudomány kihúzzon minket a csávából. A háttérben felmérhetetlen tudományos és technikai szakember gárda és kapacitás lendült munkába, a szemünk előtt zajlik egy új tudományos mentőakció a mi bőrünk megmentésért. Hála Dr. John Campbellnek, Dr. Antoni Faucinak, és más tudományos szakembereknek, mi is félig képzett virológusok lettünk közben, már konyítunk az egészségügyi és járvány statisztikához, különbséget tudunk tenni az antitestek és az antigének között és pontosan tudjuk, mi az a vakcina, amely majd megment minket. Globális élmény, hogy értem, tudom mi történik, azt is tudom, hogy mások is ezt csinálják ebben a pillanatban, egy hajóban utazunk. Talán az első igazán globális közösségi élmény, amit mindenki a bőrén érez, és ez is a tudományról szól.

Úgy tűnik, a tudomány megint sikert arat, van fény az alagút végén, a járványt le fogják győzni, mi pedig kiszállhatunk a mentőkapszuláinkból és megmenekülünk. Most épp még folyik a háború a vírus ellen, sokan fognak meghalni, az országok kimerülnek, a gazdaságok tönkremennek, sokan vesztenek el sokat, néha még az életüket is. A csatákat az orvosok és a nővérek vívják, a háttérben pedig a tudomány dolgozik, hogy megfelelő tudást és eszközöket adjon a kezükbe, a biztos győzelemért.

Ebben a helyzetben óhatatlanul felértékelődik a tudomány és a tudósok, a kutatás és azok művelői. A tudósok előjöttek a tudomány átláthatatlan dzsungeléből, elmondják, hogy mi a helyzet és erre mi a tudomány válasza. Mi meg hallgatunk rájuk, betartjuk a karantént és az utasításaikat, és bízunk abban, hogy igazuk lesz, ezt a járványt is le fogjuk győzni a tudomány segítségével.

Jó lenne, ha a tudomány felértékelt helyzete így is maradna, az emberiség sorskérdéseit ne a „nép”, ne a gazdasági szereplők és főleg ne a politikusok döntsék el, hanem a tudomány adjon válaszokat és eszközöket, lehetőleg ne akkor, amikor bár felrobbant az űrhajó, hanem jóval előtte, kisebb pánikkal és kevesebb veszteséggel.  

100 évvel ezelőtt a Spanyolnátha járvány idején, még a vírusokat sem ismerték, antibiotikumok is csak 30 évvel később jelentek meg, a mai szemmel szinte kuruzslás volt, amit műveltek. Azóta az egészségtudomány és maga a tudomány is hatalmasat fejlődött, újabb és újabb ágakat növeszt, iparággá terebélyesedett, ahol nem egyéni zsenik, hanem tudományos teamek viszik előre a világot, az átlagember számára elérhetetlen területeken, érthetetlen eszközökkel. A tudomány adta a kezünkbe az okos telefont, az internetet, a globalizációt, a kontinentális közlekedést és kereskedelmet, az élelmiszer biztonságot és a hosszú és egészséges életet. Mi csináltunk ezekből túlnépesedést, környezetszennyezést, ipari és ökológiai katasztrófákat, klíma instabilitást, egyenlőtlenséget és súlyos gazdasági és társadalmi feszültségeket. A tudomány fejlődésére hárítani, a mi eszetlen viselkedésünk katasztrofális eredményeit, ez a felelősség letagadása, elég nagy önbecsapás.  

A járvány után lesz egy gazdasági válság, mély és keserves, felsejlik a múltból a 29-32-es Great Depression nyomora. A mostani válság, biztosan nagyon más lesz, a közgazdaság, államtudományok is folyamatosan fejlődtek, a gazdaságunk, pénzrendszereink, társadalmunk teljesen más, ezt a válságot teljesen új megközelítésekkel és eszközökkel fogják kezelni, mint 90 éve.  Még a 2008-as válság kezelésének a módszere sem lesz használható, ez nagyobb és globálisabb ügy, ez már jobban elfajult. „A piac szabályozza önmagát elv” csődöt mondott, kiderült, hogy a bolygó szabályozza önmagát, és övé a hatalmasabb erő, az eddig követett életformát és gazdasági gyakorlatot, a bolygóhoz való viszonyunkat tovább így nem folytathatjuk. A válságból kilábalás során, teljesen új helyzeteket kell teremteni, teljesen más életformát kell kialakítani. Az új rend megteremtését pedig ne bízzuk a piaci szereplőkre, a bankokra, a nagyvállalatokra, vagy ne adj Isten a politikusokra, hanem a tudományra, és a tudomány módszereire és eszközeire. Az eredmény nagyon más lesz, mint a mai világunk.

A járvány és a gazdasági hírek teljesen háttérbe szorították a klímával kapcsolatos kérdéseket, a klímasztrájkolók is online lázadnak, Gréta Thungbergről alig hallani. Pedig a probléma még megvan, a járvány és a gazdasági vergődésünk semmiféle hatással nincs a globális klíma és ökológiai folyamatokra, itt-ott kicsit kitisztult a levegő, és negatív tartományig zuhant a kőolaj ára, de hát ez semmi, az elmúlt kétszáz év folyamatosan növekvő szennyezéséhez képest. A tudomány 40 éve folyamatosan bizonyítja a klímaváltozás tényét, az ökológiai krízis növekedését, de a kutya sem olvasta el ezeket a tanulmányokat, az utóbbi időkig, még a közbeszéd része sem volt. Kellett egy Greta Thunberg, aki a maga keresetlen módján, csapott akkora lármát, hogy erre felfigyeltek. Évtizedek óta tonnákban állnak a tudományok kutatások, riasztások, javaslatok. Le se szarták őket, megint megvárjuk, amíg felrobban a bolygó szerviz modulja, és nem lesz se levegő, se fűtés, és nem lesz hova leszállni se, mert az anyahajó ment tönkre.   

A Covid járvány nem az utolsó próbatétel, hanem az első csata egy hosszú háborúban, amelyet a tudomány és mi fogunk megvívni a megmaradásért, a fenntartható emberi civilizációért. Új fejezetet fogunk nyitni az emberiség történetében, mai szemmel fel foghatatlanul másképp fogunk élni 10-20 év múlva, ha egyáltalán lesz még emberiség. Ez még nem lejátszott meccs.

Remélem a tudomány fogja megmondani, hogy merre és hogyan…

Jelenleg jobb csapatunk nincs.

Négy napja tettem ki a honlapra a “Kérdőív – Városi kertek a járvány és a gazdasági válság idején.” bejegyzést. Az elmúlt 4 napban 55 kitöltés érkezett, köszönöm azoknak, akik szántak rá időt. A kérdőív teljesen anonim, menet közben leszedtem róla az e-mail cím kitöltő mezőt, így csak következtetni lehet, hogy kik voltak a kutatás résztvevői.

Nézzük az eredményeket sorrendben. Némelyik grafikonhoz hozzáírom, ha gondolok valamit az eredményekről , a többit hagyom szabadon értelmezni.

45 nő, 10 férfi töltötte ki a kérdőívet.

Döntően a 30-60 év közöttiek elfoglaltsága a kertészkedés, az 55-ből 39 fő ez a korosztály. 

A lakóhely megoszlás grafikon hozza a honlap és a Városi Kertek Egyesület szellemiségét, a kitöltők közül 49 fő városlakó.

Az érdekes, hogy a kitöltők közül 39 fő (70%) dolgozó, aktív. Általában a közösségi kertekben nagyobb a nyugdíjasok aránya. Az is kemény, hogy ennyire kicsi mintában is 4 fő (7%) munkanélküli megjelent.

A kitöltők fele, 27 fő hobbikertész, viszont 8 fő kertészeti szakember.

Utólag ennek a kérdésnek nem volt túl sok értelme, a kertészkedés folyamatos tanulás, szezonról szezonra új dolgok történnek, illetve a kertész maga is javít a módszerein, talál új ötleteket.

A 43 fő (80%) családdal, vagy közösségben műveli a kertet.

51 fő – 4 fő

Ez érdekes, 23 fő közösségi kerttag, 22 fő kertes házi kertész, és van 4 fő balkonkertész is. Fontosak a balkonkertészek is, a legkisebb is számít.

1 fő művel 1 nm-nél kisebb balkonkertet, viszont 9 fő (16%) művel 200nm-nél nagyobb termőterületet. A kitöltők közel fele (27 fő) 1-10 nm-s ágyást művel, ez körülbelül a közösségi kertek ágyásmérete. A 10-200 nm-es (18 fő – 30%) tartomány lehet kertes házak termőterületei.

Ez tanulságos. Ma már Magyarországon nagyjából lehetetlen öntözés nélkül kertészkedni. 4 fő (7%), akik csak az esőre bízzák a szerencséjüket, a döntő többség viszont kútról, csapról öntöz, vagy esővizet gyűjt. Sajnos ez már nem megy másképp.

A kertek döntően termőágyásokkal, gyümölcsfákkal és fűszerkerttel vannak felszerelve, viszont külön tetszik a 4 fő akik csirkét is tartanak. Ez már emelt szint.

A győztes sorrend: paradicsom, fűszernövények, hagyma, paprika, cukkini, répa, saláták, eper, uborka, retek, tök, káposzta, burgonya és spenót.

A közelgő válságnak tudható be hogy 25 fő, közel a fele a válaszadóknak növelni fogja idén a termőterületét. A “nem növelők” között, szerintem sokan lehetnek a közösségi kerttagok, akik fizikailag nem tudják növelni a termőterületüket.

Igazából 1 fő van, akit akadályoz a karantén a kertje művelésében, mindenki más megoldja, hogy gondozza a kertjét. Természetesen a kertes házak lakói, 25 fő vannak a legjobb helyzetben.

1 fő nyer a válságon, 4 főt nem érint, az összes többi 50 főt érinteni fogja. 18 főt kicsit megérint a válság, a többiek komolyabb veszteségekkel számolnak. Szomorú, hogy 2 fő már elvesztette az állását, 53 válaszadó közül.

1 fő meggazdagszik, 27-27 főnek, vagy nem változik, vagy romlik az anyagi helyzete

Drágulni fognak az élelmiszerek!

Drágulni fognak a zöldségek, gyümölcsök!

Ez nagyon érdekes. A mintából 3 fő tudja megtermelni a fogyasztásának a 100 %-t.  A többség, 37 fő a fogyasztása 25%-át. A közösségi kertek 1-10 nm-es ágyásain, és a közös művelésű részeken kb ez a 25 %, ami megtermelhető. A fennmaradó 15 fő, valószínüleg  kertes házban, nagyobb ágyást tud művelni.

Úgy tűnik a közösségi kertekből is jut annyi, hogy maradjon télre.

Ez érdekes. A kitöltők kb fele közösségi kerttag, ahol a saját tapasztalatom szerint eddig, minimális volt a terménylopás, szerintük nem lesz továbbra se ilyen eset. És van egy 23 fő aki szerint viszont lesz. Remélem nem lesz továbbra sem terménylopás.

Itt az a 4 fő érdekes, akik szerint nem dolga az önkormányzatnak, vagy az államnak elősegíteni az önellátást.

43 fő válaszolt! Jobbnál jobb ötletek és javaslatok érkeztek. Nem akarok köztük válogatni, mind jópofa és megszívlelendő. Érdekes olvasmány lehetne egy polgármesternek, képviselőnek, kerületi főkertésznek és úgy általában a döntéshozóknak.

Létrehoztam egy online kérdőívet a haszonkertek jelenlegi helyzetéről, a közeljövő kilátásairól.

Az érdekel, hogy milyen mértékben alakítja át a járvány, a karantén és az utána várható gazdasági lejtmenet a viszonyunkat a kertekhez, az önellátás gondolatához. Lesz-e fellendülése a magyar háztáji termelésnek, akár a városban is? Hányan és milyen mértékben tesznek önmaguk megsegítésére, a kertészkedés és az önellátás által. A tesztet nem csak a közösségi kertészeknek szánom, hanem mindenkinek, aki termel, vagy most vág bele a kertészkedésbe, esetleg gondolkodik az önellátás lehetőségén.

A kérdőív itt érhető el.

Amennyiben érdekesnek találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid és a kertésztársak között.

A Közösségi kertek könyvemből vettem ki az Első Világháború kertjei, a Nagy Gazdasági Világválság és a Második Világháború kertjei alfejezeteket. Kicsit kibővítettem és kerestem hozzá még adatokat, példákat és képeket. A régi válságok kertjei azért érdekesek, mert a Covid-19 járvány lecsengése után egy gazdasági válsággal fogunk szembesülni, amely néhány évig biztosan eltart, tehát érdemes előre gondolkozni, támogatást adni azoknak, akik hajlandóak magukon is segíteni.

Első Világháború válságkertjei, Liberty Gardens, Szabadság kertek

Az első világháború alapvetően európai belháború volt, amely a kontinensen okozott élelmiszerválságot, mert a mezőgazdaságban dolgozó fiatal férfiak besorozása munkaerőhiányt okozott, és ez által terméskiesést, másrészt a kölcsönös tengeri blokád akadályozta az élelmiszerek kereskedelmét és szállítását. Mindez súlyos ellátási gondokhoz vezetett a háború alatt, és utána pedig csak amerikai segítséggel kerülték el az éhségjárványt az európai kontinensen.

Az angolszász területen elindították a Szabadság kertek (Liberty Gardens) mozgalmat, az önellátás feltételeinek megteremtéséért, amely azután gyorsan elterjedt az összes hadviselő országban és később az Egyesült Államokban is. Amikor az USA belépett a háborúba, Woodrow Wilson elnök felhívására az amerikaiak tömegesen vállalták a zöldségkerteket alapítását, az esetleges élelmiszerhiány elkerülésére. A háborús kertekben elért önellátás célja valójában, a nagyüzemi mezőgazdasági termékek felszabadítása volt, amelyeket az európai kontinensre lehetett exportálni. Művelésbe vonták a hátsókerteket, üres városi grundokat, vasúti területeket, iskolai kerteket. 1918-ban az USA Agrárminisztérium adatai szerint 5,2 millió városi kertész 525 millió dollár értékű terményt állított elő.

Kertterv az első Világháború időszakából.

Hazafias plakátok az Első Világháború időszakából.

Az Egyesület Államok az Első Világháború alatt a világ, vezető vetőmag-szállítójává vált, mivel Európában vetőmag-hiány alakult ki. Vetőmag katalógusok az Első Világháború időszakából.

Az ifjúságot is bevonták az önellátás mozgalomban, a meglévő iskolakert programokat tovább fejlesztették.

Angliában 1892-től létezik az Allotment Act, az önellátást elősegítő földtörvény, amelynek értelmében a helyi Önkormányzatok kötelesek földterületet biztosítani az igénylőknek, akik ezeken a területeket megtermelhették a saját és családjuk zöldség, gyümölcs szükségletét. A háború alatt a boltokban vásárolt ételek gyakran drágák és rossz minőségűek voltak, így a házilag termesztett gyümölcsök és zöldségek nagyban hozzájárultak a család élelmezéséhez és egészségéhez. Az önkormányzatok által jutatott termőterület körülbelül 300 négyzetméter volt, amely egész évre elegendő termést biztosított egy négyfős család eltartásához.

Az első világháború az élelmiszer előállítás frontján is dúlt, fontos volt a takarékosság.

A Nagy Világgazdasági Válság, 1929 The Great Depression – Válságkertek

A harmincas évek válságidőszakában a városi lakosság újra az önellátás és a városi mezőgazdaság felé fordult, a helyi élelmiszer termelés része volt a túlélési technikáknak, megtakarítási forrást jelentettek, valamint elfoglaltságot, közösséget és jó minőségű élelmiszert adott a résztvevőknek.

Dorothea Lang: The migrant mother

Az önkormányzatok által indított válságkert program számos problémával szembesült. A szervezők a kertek méretéről, helyszíneiről és felépítéséről vitatkoztak: Vajon a kertekben külön-külön ágyások legyenek, vagy nagyobb oszthatatlan parcellákat műveljenek? Ki jogosult a programban való részvételre, milyen módon osszák ki a lehetséges földterületeket? Hol alakuljanak válságkertek? Vajon a gazdasági válság elég hosszú ideig tart-e ahhoz, hogy érdemes legyen válságkerteket alapítani? Utóbb kiderült, hogy a válság meglehetősen hosszan eltartott, a résztvevők döntő része pedig munkanélküli családok sokaságából kerültek ki.

Soupline

Takarékosság kert – Thrift garden

1933-ban Franklin Delano Roosevelt lett az Egyesült Államok elnöke a New Deal programmal. A következő években állami támogatásban részesültek a válságkertek, így megoldódtak ezek a viták, az önkormányzatok és helyi szerveződések vették át a válságkertek alapítását és irányítását. Központilag kétféle válságkert programot valósítottak meg: egyrészt mai szóval fizetett közmunkaprogramot indítottak, ahol a kertészek fizetésért cserébe iskolák, kórházak, és az ingyenes tömegétkeztetés számára termeltek alapélelmiszereket, másrészt támogatták az önellátásra alakult városi kerteket, háztáji termelést. A New Deal fontos végrehajtó szervezete volt a WPA (Work Progress Administration), amely például New Yorkban 5000 kis léptékű városi válságkerthez adott támogatást. Későbbi számítások szerint minden befektetett 1 dollár, 5 dollár hasznot hozott a kertészei számára évente.

Azokat, akiknek saját földjük volt, arra buzdították, hogy fogadjanak be munkanélkülieket, akik saját részre termelhettek. Magvakat és kellékeket biztosítottak a válságkertek számára. 

Érdekes módon nem volt egyértelműen pozitív megítélése a válságkerteknek, sok mezőgazdasági termelő elítélte válságkertek programot, mivel azt gondolták, hogy fenntartja a gazdasági válságot, mivel csökkent az érdeklődés a nagyüzemi mezőgazdasági termékeik iránt.

A válságkertek javították a városi kertészek egészségét, életminőségét és szellemi-mentális állapotát azáltal, hogy elfoglaltságot adtak, hasznot teremtettek a művelőiknek, miközben élelmet termeltek és munkalehetőséget biztosítottak a részvevők számára. Ráadásul pontosan tisztában voltak a közösségi kertészetek egyéb hasznaival, megóvták a tagjaikat a zülléstől, a társadalmi és egyéni ellehetetlenüléstől. A válsághelyzetekben mindig felerősödnek a züllési folyamatok: növekszik az alkoholizmus, erőszak cselekmények, bűnözés és öngyilkosságok száma. A kertek nagy segítséget jelentettek a válság mentális leküzdésében.

Bony and Clyde

Érdekes, hogy az iparvárosokban gyorsan elszaporodott a „földfoglalás” jelensége, ahol kihasználatlan, műveletlen területet találtak a városon belül, vagy kívül, azonnal művelés alá vették, akár illegálisan is. Más esetekben meg bádogvárosok alakultak ki köztereken, számosan vesztették el az otthonaikat, például Manhattanben a Central Parkban is létesült egy a Hooverville (Hoover falu – Herbert Hoover elnökről elnevezett nyomortelepek).

Hooverville NYC, Central park

1938-ra a válság elmúlt, a helyét átvette a fegyverkezési program, ugyanakkor a válságkertek korábbi sikerei és a hozzájuk fűződő pozitív tapasztalatok, sokban megkönnyítették a következő világháború alatt a Győzelem kertek program gyors felfutását és eltömegesedését.

Második Világháború, Győzelem kertek – Victory Gardens

Anglia, az Atlanti csata.

Az U boot háború, a tengeralattjárók és a kereskedelmi hajók háborúja végső sorban Anglia élelmiszer utánpótlásának elvágásáról szólt, a sziget megfojtásáról. Anglia, a gyarmatosító történelmi hagyományai miatt az elmúlt kétszáz évben nem volt élelmiszer önellátó, a tengeren túli birtokaikról szerezték be az élelmiszerek felét-kétharmadát. A német tengeralattjáró flotta feladta, nem a hadihajók elsüllyesztése volt, hanem a kereskedelmi hajózás „megtorpedózása”, végső soron Anglia kiéheztetése.

Angliában, a háború első pillanatától bevezettek egy igen szigorú jegyrendszert, és minden eszközzel elősegítették az első világháborús kertmozgalom újjáéledését, Victory Gardens, Győzelem kertek néven.

A Győzelem kertek a háború végéig működtek, a jegyrendszer még tovább. Állami segítséggel termeltek mindet, amit lehetett, illetve a besorozott mezőgazdaságban dolgozó férfiak helyett nőket vezényletek vidékre, mezőgazdasági munkára.

Az Egyesült Államokban a War Food Administration szervezet megalapította a Nemzeti Győzelemkert (Victory Gardens) programot, amely öt fő célt tűzött ki:

1. csökkentse a zöldségfélék kereskedelme iránti keresletet, és így tegye elérhetőbbé a fegyveres erők ellátását és más országokba való exportot.
2. csökkentse az élelmiszer-feldolgozásban és a konzervkészítésben használt stratégiai anyagok iránti igényt, a konzervipart szinte teljes mértékben átállították a hadi igények kielégítésére.
3. enyhítse a vasút leterheltségét, a helyi termelés és fogyasztás elősegítésével
4. a zöldségfélék szabadban történő előállításával tartsa fenn az amerikaiak egészségügyi jólétét és támogassa a háború elfogadottságát
5. a termények helyi tartósítására külön programot indítottak (Community Cannery)

1943-ban, Eleanor Roosevelt az elnök felesége is Győzelem kertet alakított ki a Fehér Ház elülső részére, de ez csak egy volt, az USA-ban működő sok millió Győzelmi kert mellett.

1942-ben a vetőmag kereskedelem 300%-l nőtt, több mint 20 millió kerti zöldséges ágyást műveletek, becslések szerint évente 4-5 millió kilogramm gyümölcs- és zöldségfélével, az Egyesült Államok friss zöldségének 44% át termelték meg saját felhasználásra. 1943-ban az amerikai családok 315 000 befőzéshez használatos kuktát vásároltak zöldségek konzerváláshoz.

Nem csak a termelésre és önellátásra koncentráltak, a Food Fight for Freedom program magában foglalta az élelmiszerelosztás racionalizálását, a jegyrendszer bevezetését, az újrahasznosítás, fémhulladék gyűjtés központosítását, az otthoni tartósítás és raktározás elősegítését, és az önkéntes mezőgazdasági munka bevezetését. Érdekes módon a jegyrendszer bevezetése kiegyensúlyozottabbá tette a lakosság élelmiszer ellátását, egészségesebbé tette a fogyasztókat és eltüntette a társadalmi osztályok közötti élelmezési különbségeket.

A háború befejezése után a kertek szinte azonnal eltűntek, kifejezetten kis számban voltak képesek túlélni a békét, iskolakertként, esetleg korai közösségi kertekként.

A 2020-as válság

Úgy tűnik, hogy 2020 is egy súlyosan terhelt év lesz, talán a következő is, globális élmény lesz a gazdasági válság, munkanélküliség és a pénztelenség.  A pénzmegtakarítás és takarékosság lesz a következő időszak egyik legfontosabb szava, az önellátás pedig az egyik legkifizetődőbb tevékenység. Erre kezdenek ráébredni az önkormányzatok szerte a világban, elindulnak a helyi kezdeményezések, de még mind gyermekcipőben járnak, most elsősorban a járvány köti le a döntéshozók figyelmét. Azonban a járvány el fog múlni, és utána belépünk a gazdasági válság időszakába. Ez elkerülhetetlen. Érdemes lenne már előre gondolkodni, elkezdeni szervezni az új válság kerteket, mert nagy szükség lesz rájuk.

In the coming month and for much of this year, and most likely for the next years, we will be dealing with the Covid19 pandemic. Sadly long periods of quarantines, economic downturn, decline of world trade, and mass unemployment around the world, leading to cases of extreme poverty will become the norm. Whilst there is little that can be done to immediately reverse the effects of Covid19, proactivity and resoluteness is essential. Local crisis management needs to be prepared, carefully planned and proactive.

In times of world wars, or extreme economic crises, governments of the time did everything they could to promote individual self-sufficiency. They created urban gardens, urban farms, and made it possible for their citizens to produce a lot of the foods they needed to survive. The crisis we face today again necessitates these actions, but this time on an even grander scale.

What can governmental and municipal bodies do?

• Areas suitable for small-scale agricultural production should be surveyed immediately and conditions for access should be created without delay both in the cities and in the countryside.
• Revitalize old disused backyards for small agricultural purposes. This has proved to very successful in the past. Subsistence agriculture is a way of life for millions of people around the world, and at times of crisis has also provided for thousands of families in the developed world, whilst freeing up state resources during these critical times.
• Encourage people who have gardens, to utilize that for agriculture. Those who have uncultivated areas in their gardens should invite others to cultivate those areas.
• Public workers and the unemployed should be redirected to local food production.
• The issue of cultivation, preservation, storage and distribution needs to be addressed locally.
• Resources are needed to expand public catering. Much more resources will be needed by the state or local governments to provide for a single hot meal a day than any time during the past 75 years.
• Laws must be strictly enforced to prevent crop theft, vandalism.
• Provide adequate quantities of seeds and seedlings, even free distribution to those willing to produce locally. Effective backyard management, plant protection and preservation needs to be taught again, as the knowledge of these have disappeared over the past generations.
• Covid19 has bought about an unprecedented change to the world we lived in just a few month ago. The long-term effect of it will be profound. It is fair to say that life for millions of people around the world will be changed forever. Every aspect of a garden, from subsistence agriculture to beauty and tranquility can and will provide an essential part of surviving these difficult times for many people around the world.

It’s spring, it’s time to plant!

Gabor Rosta – Urban Garden Association, Hungary

Soupline – The Great Depression 1929-32

World’s highest standard of living, USA 1929-32

Soupline – The Great Depression 1929-32

Soupline – The Great Depression 1929-32

WW 2 – Victory Garden Poster

WW 2 – Victory Garden Poster

WW 2 – Victory Garden Poster

WW 2 – Victory Garden Poster

England, WW2 – Seed stock, free from the state

Passon Field Victory Gardens 1943, USA

WW 2 – Bomb Crater Garden, England

WW 2, School garden on the roof. New York City, USA

WW2 – Victory garden, New York City, USA

WW2 – Victory Garden Chicago, USA

01 Jun 1946, Berlin, Germany — Ploughed up by British engineers and turned over to Berliners to raise vegetables, this area in front of the Reichstag in Berlin is shared by many families who hope to raise enough food to fend off starvation. One of the problems after potato planting is to keep thieves from stealing the seed potatoes out of the ground. — Image by © Bettmann/CORBIS

Yes, I can! WW2 poster

WW 2 – Jefferson County Community Cannery, USA

WW 2 – Döbrentei squeer, war garden in Budapest, Hungary 1942

See also: Operational suggestions for community gardens for the duration of the epidemic

Az elkövetkező hónapok a járvány, a karantén, a gazdasági leállás, a világkereskedelem összeomlása, a családok elszegényedésének és a tömeges munkanélküliségnek az időszaka lesz Európában és a világban. Érdemes előre gondolkodni, hogy mi lesz a Covid-19 járvány után, milyen kihívásokkal kell számolni. Elképzelhetetlenül meg fog változni a világ nyárra, ez ellen nem lehet sokat tenni, a helyi válságkezelésre kell felkészülni, gondosan tervezni és proaktívan cselekedni.

A világháborúk, vagy a gazdasági válságok időszakában az akkori kormányok mindent megtettek, hogy elősegítsék az egyéni önellátást, városi kerteket, városi farmokat hoztak létre, mindenkinek lehetővé tették, hogy megtermeljék a saját szükségleteiket. Ezt kéne tenni most is és erre már most fel kell készülni, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket.

Mit tehetnek a kormányzati, önkormányzati szereplők?

• Azonnal fel kell mérni a kisléptékű mezőgazdasági termelésre alkalmas területeket, meg kell teremteni a termelés feltételeit. Városban, vidéken egyaránt.
• Minden eszközzel ösztönözni kell a régi „háztáji” gazdaságok újjáéledését, ez a termelési mód sokszor kihúzta már Magyarországot a bajból, így lesz a jövőben is.
• Ösztönözni kell a kertes házakban élőket, hogy alakítsanak ki veteményes ágyásokat, minél többet. , akinek műveletlen területük van a kertjükben, fogadjanak be városi kertészeket, hogy ők is termelhessenek.
• A közmunkásokat át kell irányítani a helyi élelmiszertermelésre.
• Helyi szinten kell megoldani a termesztés, tartósítás, raktározás és elosztás kérdését.
• Erőforrások kellenek a közétkeztetés kiterjesztésére, mert sokkal többen fognak rászorulni az állam, vagy az önkormányzat által nyújtott napi egy tál meleg ételre, mint az elmúlt 70 évben bármikor.
• Törvényeket kell hozni és szigorúan betartatni, a terménylopás, a rongálás megakadályozására.
• Biztosítani kell a magok, palánták megfelelő mennyiségét, akár ingyen osztani azok számára, akik hajlandóak a helyi termelésre. Oktatni kell a hatékony háztáji gazdálkodást, a növényvédelmet és tartósítást, ezek ugyanis elveszett tudások már.
• Tudatosítani kell, hogy az elmúlt évtized gazdasági szárnyalásának vége, egy sokkal szerényebb, sokkal természetesebb világ jön, ahhoz kell alkalmazkodni, nem erőfeszítéseket tenni a múltbeli jólét visszaállítására. Az ugyanis nem fog bekövetkezni.

Itt a tavasz, ideje ültetni.                                                 

Rosta Gábor – Városi Kertek Egyesület

Végezetül, a Döbrentei tér 1942

Tavaly a FŐKERT 150 éves jubileumára készítettünk egy okos telefon Applikációt, BudapestGreen néven. Az applikáció egyik eleme a budapesti ivó kutak funkció, amely a FŐKERT és a Vízművek kezelésében lévő ivó kutakat jelöli a térképen. A GPS koordináták alapján oda is vezeti az érdeklődőt.  Ebben a hőségben esetleg hasznos szolgáltatás.

Az Applikáció a Play Árhuázból ingyenesen letölthető.

www.budapestgreen.hu

Jó cikk jelent meg több portálon is, a bolti paradicsom ízéről van szó, miért ilyen semmilyen ízű a bolti pari?!

Nem ízlik a paradicsom? Jól érzi!

Ilyen problémák valahogy a kertekbe nincsenek. Egy rendes közösségi kerti ágyásban van 2-4 fajta paradicsom, összességében az egész kertben pedig 12-15 fajta biztosan. Ezek magjai legtöbb esetben csere-bere, vagy ismerősöktől kért magok, vagy ki tudja hogyan jutottak hozzá, minden estre nagy a fajtagazdaság, biológiailag sokszínűek a kertek.

A paradicsom az egyik slágernövény a kertekben. Sokat terem, viszonylag könnyű termeszteni, látványosak és finomak. Egy városi kertet a balkonládában is el lehet kezdeni, kezdjék paradicsommal. Sok örömöt ad.