Eredetileg a Konyhakerti Világnapot akartuk megünnepelni, aztán nyílt nap lett belőle, szeptember 2-án szombaton mindenkit szeretettel vártunk a Böszi kertbe. Délután háromtól nyitottuk meg a kapukat, gyakorlatilag folyamatosan jöttek kisebb – nagyobb csoportokban, családok, egyének, sok kerttag elhívta az ismerőseit, barátait, rokonait. Nekem is eljöttek néhányan. Az egész egy kellemes nyár végi délután volt, kaptunk a helyi Bake My Day pékségből finom tócsnikat, kiraktunk az asztalra kostolót a vendégeknek, paradicsomot, fűszernövényeket, mentás és citromos vizet.

Az ilyen események arra jók, hogy a kertészek begyűjtenek egy csomó gratulációt, elismerést, tényleg meghökkentő egy ilyen városi kert, főleg a Böszörményi úton. Nagy a rácsodálkozás, jellemző, hogy mindenki elkezdi mesélni a saját kertészeti kalandjait, főleg a nagymama kertjét régen, meg sokan emlegetik a balkonkert próbálkozásaikat.

Kellemes nap volt, köszönöm a kertészeknek, hogy eljöttek, sokan voltunk, hoztunk egy új színfoltot a Böszörményi útra és ez jó!

Yesterday we were very lucky with the weather, Saturday was rain-free and we could plant. On Thursday evening the seedlings were delivered, this was organised by the community itself, very good, there will be many more in the coming months. The home-grown seedlings were strong enough for planting, everything was in place to get the plants in the ground on the agreed day. Many had already prepared their planting plans for their beds, and Zsuzsa came to give advice to all the garden members on planting and positioning the plants. With 34 beds, Zsuzsa had a lot to do, she went to each bed and with the gardener she put the seedlings in the right place, it was like a kind of weird chess where the seedlings are the pieces and the bed is the horseshoe shaped board. Although it’s not chess, it’s more suited to the game of Go.

On the side of the garden around this strip will be the common cultivated areas that we tend to divide up, so the very spreading plants like zucchini or squashes will go here, and then we’ll try to get them to spread up the strip. You can see the pallets in the background, we’ll be using them to build more garden furniture in the near future.

In parallel with the planting, the garden keys were distributed, so now each garden member has their own key and can go to the garden whenever they want.  We have also divided up the common cultivated areas, although this is still a bit ad-hoc, it will be finalised at the next garden meeting. We have also put together the compost bins, but compost education is still to be done, this will be done soon.

Now it’s going to be a week of lousy weather, with rain and overcast skies, I’m a bit worried about how the plants will cope.

The more important tasks for the coming period will be to build pallet furniture, figure out the garden sign, the sponsor sign and the garden visitor’s garden sign. Now at the planting day many people came in and looked around asking questions, we need a Visitors Rules sign. Soon the sun sails will be put up in the garden, we need them very much because in summer we need shade over the sandpit and the community area, the garden is very wet, it gets hot as hell in the summer heat.

We still need to buy some hoses for the garden, maybe some basins under the taps, and one of the garden members promised a tarpaulin for the sandpit, so the local cats have already found the garden.

We will be planting a lot more: there will be a flower area by the entrance and other places. What we need to work on a lot is the grating, where we plan to put a flower meadow to cover the sloping walls reinforced with jute netting. In any case I have sprinkled sunflower and ornamental sunflower seeds, if they survive and sprout they will make a pretty picture.

It was the first real gardening day, we’ve made a lot of progress, but it’s still the beginning, there’s a lot to do.

Tegnap nagy szerencsénk volt az időjárással, a szombat esőmentes volt, lehetett ültetni. Már csütörtök este meghozták a megrendelt palántákat, ezt már a közösség maga szervezte, nagyon jó, sok ilyen lesz még a következő hónapokban. Az otthon neveltek palánták is már elég erősek voltak a kiültetéshez, minden adva volt, hogy az előre megbeszélt napon végre földbe kerüljenek a növények. Sokan már elkészítették az ágyásuk ültetési tervét, illetve eljött Zsuzsa is, minden kerttagnak tanácsokat adott a növények elhelyezésével, elültetésévél kapcsolatban. 34 ágyás, Zsuzsának jó sok dolga volt, minden ágyáshoz odament és a a kertésszel a palántákat rakosgatták a megfelelő helyre, olyan volt, mint valami fura sakk, ahol a palánták a bábuk és az ágyás a patkó alakú tábla. Bár ez nem sakk, inkább a Go játékra illik jobban.

Az ültetéssel párhuzamosan megtörtént a kert kulcsok kiosztása, mostantól minden kerttagnak saját kulcsa van, akkor járnak a kertbe kertészkedni, amikor akarnak.  Felosztottuk a közös művelésű területeket is, bár ez még egy kicsit ad-hoc ment, a következő kerttalálkozón ezt még véglegesíteni kell. Összeraktuk a komposztládákat is, viszont a komposzt oktatás még kimaradt, ezt nem sokára megejtjük.

Most lesz egy hét pocsék idő, esni fog és borult lesz az ég, kicsit aggódom, hogy a növények ezt kibírják.

Az elkövetkező időszak fontosabb feladatai lesznek a raklapbútorok építése, ki kell találni a kerttáblát, a támogatók táblát és a kertlátogatóknak szóló kertszabályok táblát is. Most az ültető napon is sokan bejöttek, körbenéztek kérdezgettek, kell egy Látogatók szabályok tábla. Nemsokára kikerülnek a napvitorlák is a kertbe, kellenek nagyon mert nyáron kell árnyékolás a homokozó és a közösségi tér fölé, a kert nagyon benapozott, pokoli meleg lesz a nyári kánikulákban.

Kell még vásárolnunk a kertbe slagokat, esetleg dézsákat a csapok alá, és az egyik kerttag ígért ponyvát a homokozóra, már így is megtalálták a helyi macskák a kertet.

Még sokat fogunk ültetni: lesz egy virágos rész a bejárat mellé, meg más helyekre is. Amivel még sokat kell dolgoznunk az a rézsű, oda virágos rétet tervezünk, hogy eltakarjuk a jutahálóval megerősített ferde falakat. Minden esetre megszórtam napraforgó és dísznapraforgó magokkal, ha megmaradnak és kikelnek, azok szép képet fognak mutatni.

Ez volt az első igazi kertésznap, sokat haladtunk, de ez még azért az eleje, sok dolog van még.

Ültető nap lesz a Böszi kertben (Böszörményi úti közösségi kertben) és fűszernövényeket kértem az Első Kis-Pesti kertből, gondoltam jó lenne ha a fűszerkert eleve tövekről indulna. Tegnap nem volt annyira pocsék időjárás, mint ma, kimentem kispestre. Mária várt a kertben, itt a képen épp térdig áll a fűszerágyásban

Bár még nagyon az eleje a szezonnak, mégis szépen fejlődik minden, május közepéhez képest jól néz ki a kert. Ez a fűszerkert.

Az ágyások is mind nagyon szépen be vannak ültetve, látszik, hogy az elmúlt hetekben volt elég napsütés, szépen fejlődnek a növények.

Az nagyon tetszik, hogy nem csak a haszonnövényekre fókuszálnak, hanem a virágok és dísznövények is elszaporodtak az elmúlt években.

Teljesen kialakult a közösségi tér, persze 11 év alatt illendő is. A közösségi tér, minden, ami nem növény a kertben. A kertben 90% közösségi élmény, 10 % kertészkedés. Ehhez infrastruktúra kell. Ezek azok…

Ezektől viszont lehidaltam..

Holnap viszont a Böszi kertben lesz kertindító nap, Ültető nap. Ez az első igazi kertben töltött napunk, az elmúlt hónapok rákészülése, oktatások, kertgyűlések, a tervezési folyamat, a kert építésének követése, holnap válik valósággá, holnap rugaszkodunk el a rajtkőről. Indul a kert. Izgalmas lesz, remélem nem fog esni. A kerttagok megrendeltek egy csomó palántát, én is leraboltam az EKPK-t fűszernövényekkel, ha esik, ha fúj, de inkább ha süt a nap, holnap ültetünk.

Ez a néhány kép nem tudja visszaadni azt a biológiai gazdagságot és sokszínűséget, amit a EKPK mutat, ezek csak hópihék a jéghegy csúcsán. Elképesztő, hogy egy kert hova képes fajulni röpke 11 év alatt, a városban.

Öt év szünet után, újra kertet fogok csinálni. Volt itt Covid, meg karantén, az elmúlt időszak teljesen alkalmatlan volt a kertalapításokra. Most viszont elindul egy új városi kert a XII. kerületben.

A Hegyvidék Önkormányzattal évek óta próbáltunk közösségi kertet alapítani a kerületben, azonban nincs erre megfelelő földterület. Bár a kerület nagy része zöldövezet, természetvédelmi terület, a lakóövezetek annyira beépítettek, hogy nincs szabad ezer négyzetméteres terület városi kertet alapítani.

Az Önkormányzat néhány évvel ezelőtt belekezdett a Böszörményi út 20-22. telken egy beruházásba, többfunkciós épület, mélygarázs, csökkenteni a Böszörményi út és környéke parkolási gondjait, az utcaszinten üzletek, szolgáltató helységek, az emeleteken pedig lakások, irodák. Amikor a fejlesztésnek elindították, minden biztató volt, a beruházás értékállónak és hasznosnak tűnt, aztán kitört a Covid, majd jött a szomszédban egy háború, nagyon gyorsan átalakultak a viszonyok.

A beruházást halasztani kell, most nem olyan a gazdasági környezet, hogy jó szívvel neki lehetne indulni, ezért döntött az Önkormányzat úgy, hogy amíg a válság el nem múlik, halasztják az építkezést, ám addig is hasznosítani kellene a területet, legyen hát parkoló és közösségi kert. A most induló közösségi kertben, minden kertésznek tudatában kell lennie, hogy nem örök a kert, amint lehetőség adódik, újra indul a beruházás és a kertnek akkor vége lesz.

Most egy évre kötünk szerződést a leendő kertészekkel, aztán ha nem javul a gazdaság helyzete talán még egy évre és így tovább. Az a furcsa helyzet, hogy bár fontos és hasznos a közösségi kert és a városzöldítés, mi mégis azért drukkolunk, hogy felszámoljuk a kertet és folytatódjon az építkezés, mert az azt fogja jelenteni, hogy elmúltak a gondok, újra virágzik a gazdaság. Valahol fura kettősség ez, az egyik oldalról jó, hogy van közösség és kert, miközben arra várunk, hogy le lehessen rombolni a kertet, hogy utat adjunk a prosperitásnak. Érdekes egy helyzet.

A kert és az ágyások nem vesznek kárba, már a tervezésnél figyelembe veszik a tájépítészek, hogy később az ágyásokat újrahasznosítsuk, új helyen fognak tovább működni. Vagy találunk a kerületen belül új helyszínt, ahová át tudjuk költöztetni őket és lesz egy új közösségi kert, vagy vállalkozó társasházak kertjébe kerülnek, oda ahol vállalják, hogy növényeket nevelnek, esetleg iskolák kertjébe. Ez még nem dőlt el.

Ennek a kertnek nem látjuk előre a történetét, egyet viszont biztosra tudunk, néhány év múlva lesz egy Záró buli, ahol elbúcsúzunk a kerttől és félig meddig a közösségtől, felszámoljuk a kertet és visszaadjuk a területet az Önkormányzatnak. Ez egy fix időpont, biztos, hogy el fog jönni, azt nem tudjuk mikor, de eljön.

A jelen pillanatban elég rosszul néz ki a telek, igazi rom, sitt, még egyik kertem sem indult ennyire az alapokról. Utoljára talán 1945 januárjában nézett ki a környék és Budapest hasonlóan leromboltnak. Innen indul a kert, de tavaszra ez sokat fog változni. A tájépítészek gőzerővel tervezik a leendő kertet, és tavasszal a lehető leggyorsabban meg fog épülni és közben, ahogy szokott, lesznek kertészoktatások, kertgyűlések, az ágyások és a kertkulcsok kiosztása és el fog indulni a szezon, lesz sok növény, termés és közösség. Ahogy az ilyen kertekben lenni szokott.

A kert története kicsit előbb kezdődött, úgy 12 évvel ezelőtt levelet írtam minden budapesti kerületi polgármesternek, hogy vágjunk bele a közösségi kertalapításba. Ez akkor egy ismeretlen, még kipróbálatlan kezdeményezés volt, sokaknak tetszett, de egyedül a kispesti önkormányzat vette a fáradságot, hogy úttörőkét elsők legyenek, ők alapítsák meg Magyarországon az első önkormányzati közösségi kertet. Köszönet ezért Gajda Péter polgármesternek, Lipcsey Szabolcs akkori főkertésznek, a ZöldPorgram Iroda munkatársainak, a képviselőtestületnek és mindenkinek, akik segítették a kert megalakulását.

Elindult a tervezés, majd az építkezés, közben magunk is elkezdtük kialakítani a közösség kereteit, kertgyűléseket tartottunk, nevet választottunk, elfogadtuk a kertszabályokat, volt kertész tanfolyam és tervezése az első szezonnak. Jó érzés erre visszagondolni, minden új volt, minden kipróbálatlan, azt hiszem mindenkit magával ragadott a kezdeményezés újszerűsége, végtelen jóindulattal és várakozással telve tekintettünk egymásra, a kertre és a jövőre. Valami mást, újat csináltunk ebben a városban, erre lehetett büszkének lenni, fontos volt a kert és fontos volt a közösség is.

Az első szezonnak éltünk, mindent akartunk azonnal, bútorokat építeni, szerszámtárolót szerezni, virágágyást és fűszerkertet kialakítani. Az első évben gyönyörű volt a kert, az újságírók, a televíziós stábok egymásnak adták a kilincset, nagy volt a sajtónk és közben a környék lakói is elfogadták a kertet, belakták a külső közösségi teret, ismertté vált a városban az Első Kis-Pesti Kert neve. Akkor azt hittem ennél már nem lehet jobb, pedig dehogy, évről évre szebb lett a kert, kiteljesedett a vegetáció, összeszokott a közösség is, új programokat találtunk ki, kicsit cserélőtek a kerttagok is.

Közben Kispesten sorra alakultak a városi kertek, az Aranykatica kert volt a második, majd a Zengő kert, utána pedig az Árnyas kert. Az Önkormányzat ráérzett az életminőség javító hatásaira a kerteknek, az Első Kis-Pesti Kert bebizonyította, hogy ez egy jó befektetés, sokszorosan megtérülő hasznokat hajt, szebb és jobb lett a világ, egy kicsit.

Tíz év hosszú idő az ember életében, a kert életében is, csak valahogy a kert nem öregszik, egyre szebb és gazdagabb lesz, egyre mélyebb gyökereket ereszt, nem csak a talajba, de mindannyiunk életébe, és csak ad és ad, mindenkinek.

Köszönöm minden városi kertésznek a munkáját, az odaadását és lelkesedését a kert ügye iránt, és külön köszönöm Nagy Máriának, hogy motorja volt az elmúlt tíz évben az Első Kis-Pesti Kertnek. A kertek végül is az emberekről szólnak, rólunk, akik műveljük őket.

Még sok boldog évet kívánok az Első Kis-Pesti Kertnek és a kertészeinek.

Rosta Gábor

Gyuri bácsi nagyra tartotta közösségünket, az egymásra figyelést, törődést, segítségnyújtást, amit a mi közösségünk tanúsít. Összeismerkedett Rosta Gáborral, a kert alapítójával, sokat beszélgettek.

Megjelent a Top Argár Magazin elektronikus különszáma a városi kertészkedésről. Kifejezetten jó lett a Magazin, jól körüljárják a témát, talán ennyire összeszedett anyagot még nem is láttam.

Ez a tartalomjegyzék:

Városi Önellátás – A balkonkerttől az Urban Farmingig – 6 oldal

Rosta Gábor: Vissza a háztájit – Jönnek a “Válságkertek” – 8 oldal

Rosta Gábor: Útmutatás Közösségi kert alapításhoz – Így kerüld el a buktatókat 12. oldal

Mirek Barbara: Közösség- és kertészképzés – Lehetőség rendet tenni a fejekben 18. oldal

Első Kis-Pesti Kert – Szeretetsziget 34. oldal

Kertészkedő panellakók Óbudán – Nem a termés miatt éri meg ez az életforma (Bagdi Lajos) 38. oldal

Ezek a cikkek szólnak a Városi Kertek Egyesület kertjeiről. Talán még soha nem volt ennyire átfogó sajtója a városi kerteknek, köszönöm Szirmai S. Péter főszerkesztőnek a gondos munkáját, igazán jó lapot készítenek. Az egy kicsit baj, hogy előfizetéses a lap, https://laptapir.hu/ oldalon lehet rá előfizetni

Még a múlt héten megkértem a városi kertek kertészeit, hogy küldjenek karantén képeket a kertekről, a karantén kertészkedésről. Sok jó kép jött, ezekből válogattam. Akiét kihagytam az ne haragudjon, nagyon sok képet kaptam. A jövő hét végre megint teljesen mások lesznek a kertek, ez a hétvégi eső nagyon jót fog tenni nekik.

Árnyas kert képek

Békási kert képek

Zápor kert képek

Első Kis-Pesti Kert

Négy napja tettem ki a honlapra a “Kérdőív – Városi kertek a járvány és a gazdasági válság idején.” bejegyzést. Az elmúlt 4 napban 55 kitöltés érkezett, köszönöm azoknak, akik szántak rá időt. A kérdőív teljesen anonim, menet közben leszedtem róla az e-mail cím kitöltő mezőt, így csak következtetni lehet, hogy kik voltak a kutatás résztvevői.

Nézzük az eredményeket sorrendben. Némelyik grafikonhoz hozzáírom, ha gondolok valamit az eredményekről , a többit hagyom szabadon értelmezni.

45 nő, 10 férfi töltötte ki a kérdőívet.

Döntően a 30-60 év közöttiek elfoglaltsága a kertészkedés, az 55-ből 39 fő ez a korosztály. 

A lakóhely megoszlás grafikon hozza a honlap és a Városi Kertek Egyesület szellemiségét, a kitöltők közül 49 fő városlakó.

Az érdekes, hogy a kitöltők közül 39 fő (70%) dolgozó, aktív. Általában a közösségi kertekben nagyobb a nyugdíjasok aránya. Az is kemény, hogy ennyire kicsi mintában is 4 fő (7%) munkanélküli megjelent.

A kitöltők fele, 27 fő hobbikertész, viszont 8 fő kertészeti szakember.

Utólag ennek a kérdésnek nem volt túl sok értelme, a kertészkedés folyamatos tanulás, szezonról szezonra új dolgok történnek, illetve a kertész maga is javít a módszerein, talál új ötleteket.

A 43 fő (80%) családdal, vagy közösségben műveli a kertet.

51 fő – 4 fő

Ez érdekes, 23 fő közösségi kerttag, 22 fő kertes házi kertész, és van 4 fő balkonkertész is. Fontosak a balkonkertészek is, a legkisebb is számít.

1 fő művel 1 nm-nél kisebb balkonkertet, viszont 9 fő (16%) művel 200nm-nél nagyobb termőterületet. A kitöltők közel fele (27 fő) 1-10 nm-s ágyást művel, ez körülbelül a közösségi kertek ágyásmérete. A 10-200 nm-es (18 fő – 30%) tartomány lehet kertes házak termőterületei.

Ez tanulságos. Ma már Magyarországon nagyjából lehetetlen öntözés nélkül kertészkedni. 4 fő (7%), akik csak az esőre bízzák a szerencséjüket, a döntő többség viszont kútról, csapról öntöz, vagy esővizet gyűjt. Sajnos ez már nem megy másképp.

A kertek döntően termőágyásokkal, gyümölcsfákkal és fűszerkerttel vannak felszerelve, viszont külön tetszik a 4 fő akik csirkét is tartanak. Ez már emelt szint.

A győztes sorrend: paradicsom, fűszernövények, hagyma, paprika, cukkini, répa, saláták, eper, uborka, retek, tök, káposzta, burgonya és spenót.

A közelgő válságnak tudható be hogy 25 fő, közel a fele a válaszadóknak növelni fogja idén a termőterületét. A “nem növelők” között, szerintem sokan lehetnek a közösségi kerttagok, akik fizikailag nem tudják növelni a termőterületüket.

Igazából 1 fő van, akit akadályoz a karantén a kertje művelésében, mindenki más megoldja, hogy gondozza a kertjét. Természetesen a kertes házak lakói, 25 fő vannak a legjobb helyzetben.

1 fő nyer a válságon, 4 főt nem érint, az összes többi 50 főt érinteni fogja. 18 főt kicsit megérint a válság, a többiek komolyabb veszteségekkel számolnak. Szomorú, hogy 2 fő már elvesztette az állását, 53 válaszadó közül.

1 fő meggazdagszik, 27-27 főnek, vagy nem változik, vagy romlik az anyagi helyzete

Drágulni fognak az élelmiszerek!

Drágulni fognak a zöldségek, gyümölcsök!

Ez nagyon érdekes. A mintából 3 fő tudja megtermelni a fogyasztásának a 100 %-t.  A többség, 37 fő a fogyasztása 25%-át. A közösségi kertek 1-10 nm-es ágyásain, és a közös művelésű részeken kb ez a 25 %, ami megtermelhető. A fennmaradó 15 fő, valószínüleg  kertes házban, nagyobb ágyást tud művelni.

Úgy tűnik a közösségi kertekből is jut annyi, hogy maradjon télre.

Ez érdekes. A kitöltők kb fele közösségi kerttag, ahol a saját tapasztalatom szerint eddig, minimális volt a terménylopás, szerintük nem lesz továbbra se ilyen eset. És van egy 23 fő aki szerint viszont lesz. Remélem nem lesz továbbra sem terménylopás.

Itt az a 4 fő érdekes, akik szerint nem dolga az önkormányzatnak, vagy az államnak elősegíteni az önellátást.

43 fő válaszolt! Jobbnál jobb ötletek és javaslatok érkeztek. Nem akarok köztük válogatni, mind jópofa és megszívlelendő. Érdekes olvasmány lehetne egy polgármesternek, képviselőnek, kerületi főkertésznek és úgy általában a döntéshozóknak.

Létrehoztam egy online kérdőívet a haszonkertek jelenlegi helyzetéről, a közeljövő kilátásairól.

Az érdekel, hogy milyen mértékben alakítja át a járvány, a karantén és az utána várható gazdasági lejtmenet a viszonyunkat a kertekhez, az önellátás gondolatához. Lesz-e fellendülése a magyar háztáji termelésnek, akár a városban is? Hányan és milyen mértékben tesznek önmaguk megsegítésére, a kertészkedés és az önellátás által. A tesztet nem csak a közösségi kertészeknek szánom, hanem mindenkinek, aki termel, vagy most vág bele a kertészkedésbe, esetleg gondolkodik az önellátás lehetőségén.

A kérdőív itt érhető el.

Amennyiben érdekesnek találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid és a kertésztársak között.

A válságkertek téma eljutott a legnagyobb amerikai televíziós csatornákhoz is, a CBS készített egy nem túl összeszedett riportot a fellendülő haszonkertészetekről. A rövidhír tartalmaz viszont néhány érdekes adatot, például kétszeresére, háromszorosára nőtt a haszonnövény palánták és magok forgalma a járvány kezdete óta, a YouTube-t is elöntik a kertészkedéssel foglalkozó műsorok. Valahol természetes emberi reakció ez a válság idején, tenni valami keveset a önmagunk megsegítésére és persze bízni a jövőben. Az is fontos, hogy ebben a lehangoló időszakban jót tesz a kerti munka, felfrissíti a testet és a lelket, túl azon, hogy idővel terményeket is ad. 

Jellemző, hogy nincs még rendes neve a mozgalomnak, ahogy központi támogatása sem, a már unott Victory garden, vagy még rosszabb „Covid-19 Victory Garden” néven fut, holott ez egy teljesen más helyzet, mint a második világháború volt, más válság, új név kellene.

Under no circumstances should anyone who feels sick, or has sick people around them, enter the garden.

Do not organize any community event in the garden until the epidemic is officially considered to be over.

All gardens should provide soap, water and sponges. Everyone entering AND leaving the garden should thoroughly wash their hands. Everyone should wipe the garden door handle with a disposable wipe or soapy water before touching it.

Everyone should wear gardening gloves and wash them regularly with soapy water.

There should be as few people as possible in the gardens at any one time, preferably only one family at a time. Make a schedule of who goes to the garden. Consult internal communication channels as to who will go, and when.

If more people are in the garden, a minimum of six steps should be kept from each other. Children are also subject to this rule.

Those who live far should avoid travel to the garden at this time, especially if that travel involves public transport.

If you used a common tool, after use wash thoroughly with soap and water before returning it to the garden storage.

If anyone can not go to the garden at this time for the above mentioned or other reasons, an agreement should be made with other members for attending (watering etc.) to their part of the garden.

Shared cultivation becomes more important at this time, and anyone going to the garden should take part in the communal maintenance of the garden.

It is important to consider uncultivated areas of the garden for planting crops. It will matter a lot in the fall!

You can plant seeds at home. Every garden has plastic hatching pots, and the tool storage area has seeds. Take soil home and plant seedlings at home. When the epidemic is over, you will have the plants to plant out in the garden. Plant more seedlings than usual, as crop plants will be a valuable asset.

The garden will be a very important part of life for every gardener during the coming months, so take care of it.

Sunbathe in the garden a lot and exercise because your body needs vitamin D.

The garden will be basically sterile when exposed to a lot of sunlight, but follow these protocols.

Az elkövetkező hónapok a járvány, a karantén, a gazdasági leállás, a világkereskedelem összeomlása, a családok elszegényedésének és a tömeges munkanélküliségnek az időszaka lesz Európában és a világban. Érdemes előre gondolkodni, hogy mi lesz a Covid-19 járvány után, milyen kihívásokkal kell számolni. Elképzelhetetlenül meg fog változni a világ nyárra, ez ellen nem lehet sokat tenni, a helyi válságkezelésre kell felkészülni, gondosan tervezni és proaktívan cselekedni.

A világháborúk, vagy a gazdasági válságok időszakában az akkori kormányok mindent megtettek, hogy elősegítsék az egyéni önellátást, városi kerteket, városi farmokat hoztak létre, mindenkinek lehetővé tették, hogy megtermeljék a saját szükségleteiket. Ezt kéne tenni most is és erre már most fel kell készülni, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket.

Mit tehetnek a kormányzati, önkormányzati szereplők?

• Azonnal fel kell mérni a kisléptékű mezőgazdasági termelésre alkalmas területeket, meg kell teremteni a termelés feltételeit. Városban, vidéken egyaránt.
• Minden eszközzel ösztönözni kell a régi „háztáji” gazdaságok újjáéledését, ez a termelési mód sokszor kihúzta már Magyarországot a bajból, így lesz a jövőben is.
• Ösztönözni kell a kertes házakban élőket, hogy alakítsanak ki veteményes ágyásokat, minél többet. , akinek műveletlen területük van a kertjükben, fogadjanak be városi kertészeket, hogy ők is termelhessenek.
• A közmunkásokat át kell irányítani a helyi élelmiszertermelésre.
• Helyi szinten kell megoldani a termesztés, tartósítás, raktározás és elosztás kérdését.
• Erőforrások kellenek a közétkeztetés kiterjesztésére, mert sokkal többen fognak rászorulni az állam, vagy az önkormányzat által nyújtott napi egy tál meleg ételre, mint az elmúlt 70 évben bármikor.
• Törvényeket kell hozni és szigorúan betartatni, a terménylopás, a rongálás megakadályozására.
• Biztosítani kell a magok, palánták megfelelő mennyiségét, akár ingyen osztani azok számára, akik hajlandóak a helyi termelésre. Oktatni kell a hatékony háztáji gazdálkodást, a növényvédelmet és tartósítást, ezek ugyanis elveszett tudások már.
• Tudatosítani kell, hogy az elmúlt évtized gazdasági szárnyalásának vége, egy sokkal szerényebb, sokkal természetesebb világ jön, ahhoz kell alkalmazkodni, nem erőfeszítéseket tenni a múltbeli jólét visszaállítására. Az ugyanis nem fog bekövetkezni.

Itt a tavasz, ideje ültetni.                                                 

Rosta Gábor – Városi Kertek Egyesület

Végezetül, a Döbrentei tér 1942

Még a nyáron készítettünk egy kerti asztalt a Zápor kertbe, egyhasználatos raklapokból. Ezt kaptuk ingyen, köszönet érte Patríciának. Elég nagyra sikerült, sokan köré tudunk ülni, viszont az asztal lapja elég elnagyolt lett, ilyenek ezek a raklapok.

A maradék raklapokból kellett megcsinálni az asztallapot.  A gond csak annyi, hogy nincs két egyforma léc, mind a vastagságuk, mind a szélességük, mind a faanyaguk különböző, ebből kell egy viszonylag összefüggő felületet csinálni. Másrészt a raklapok olyan erős bordázott szögekkel készülnek, hogy előbb hasad a faanyag, mintsem szét lehetne bontani magát a raklapot. Így maradt a fűrész és rövidebb lécek.

A rövidebb lécek miatt, és az eredeti raklapok, a hullámos felszínük miatt, a kisebb darabokból összerakott felület tűnik a leginkább síknak, bár igazából így sem az.

Az asztallap végleges szögelését az egyik sarokból kell indítani, én egy teljes léccel nyitottam, mert később minden illesztés ehhez a fix elemhez igazodik.

Elég fontos minden sarkot és élet lecsiszolni durva csiszolópapírral, mert különben nem fog illeszkedni és szálkás lesz.

A különböző minőségű faanyag miatt érdekes mozaik hatása lett a felületnek. A szegelés előtt minden elemet érdemes még egyszer összecsiszolni.

Először nagyfejű szegeket használtam, de nem tetszett, elnyomta a falécek anyag-sokféleségét (bár el tudom képzelni, hogy másnak ez bejön), így váltottam menet közben kis fejű szegekre, amik alig látszanak, de ugyanúgy jól rögzítik a léceket.

Minél jobban távolodtam az eredeti fix ponttól, annál jobban szétcsúsztak a levágott elemek, ilyenkor jól jön a fűrész és új elemeket kell leszabni, majd összecsiszolni.

Pingpongozni, vagy biliárdozni nem lesz jó ez az asztal, viszont klasszul néz ki. Jó kis méricskélős, illesztgetős móka összerakni ezt az asztallapot, bele lehet feledkezni.

Amikor összeállt az asztal lap és minden léc megtalálta a helyét és rendesen oda is lett szegezve, az egész felületet érdemes újra csiszolni, az erősebb élek így eltűnnek, egyneműbbé válik a felszín.

A legvégén színtelen lazúrral kezeltem a felszínt, ettől mélyebbek lettek a fa természetes színei és természetesen időjárás állóbb is lesz az asztal. Összességében három fél nap volt megcsinálni, de ha többen összedolgoznak, ez az idő radikálisan csökkenthető.

Készíteni egy ilyen asztalt, van benne valami kielégítő: kézzel csinálni, szerszámokat használni, méricskélni, csiszolni, gondolkodni közben, csomó döntési helyzet, nagyon más mint tologatni az egeret meg nyomkodni a billentyűket.

Három éve épült ez a szerszámtároló,  azóta zavart a kinézete. Túlságosan úgy néz ki mint egy budi, pedig csak egy célszerű kerti szerszám tároló. Eljött az idő, hogy átfessük, legyen belőle valami más. Az ötlet annyi volt, hogy fessük át, legyenek rajta színek és formák, lehetőleg kerti témában, aztán ez fajult el a dinókig, meg madarakig.

A terv. Minden lap egy oldala a szerszámtárolónak.

Ez volt az indulás, így nézett ki a szerszámtároló. Itt már be volt vonalazva,  a négyzetháló alapra könnyebb a tervet felvinni, a homlokfalon már elkezdtem felrajzolni a kontúrvonalakat. Tanulság, hogy nem kell vastag színes krétát használni a vázlathoz, mert utána a festésnél kicsit bonyolult lesz lefedni a kréta vonalakat. Használjunk inkább grafit ács ceruzát.

A festéshez a Trinát szabadtéri olajfestéket használtunk, meglepően erős színei vannak, jól fed még a rücskös felületeken is, illetve színek keverhetőek, száradás után (3-4 óra) újabb réteget lehet felvinni rá. Ha oldószerrel kicsit kevered, szinte lazúros hatás is elérhető vele, bár szerintem sokkal jobb a direkt kevert színek, tömören-vastag, ehhez a műfajhoz inkább az illik. A festékek és ecsetek árát az Óbudai Kulturális Központ finanszírozta. Köszönet érte!

A festést a nagyobb színfoltokkal kell kezdeni, először vastag ecsettel fel kell hordani a nagyobb összefüggő felületeket. Itt például az eget festem.

Gyerekek is besegítettek, bár azért nem igazán nekik való még az olajfesték.

Az olajfestéshez a legjobb festő paletta a műanyag cserép alj. Nagyon jól lehetett használni, nem oldja az oldószer, olcsó, éjszaka beleszáradt a festék, így másnap újra lehetett használni a színkeverésre.

Az első nap végére idáig jutottunk.

A következő napokban is festettünk, mindig jött segítség, szórakoztató dolog volt, bár azért fárasztó is egy kicsit.

Összesen három napig tartott a szerszámtároló festése, és igazából most sincs még teljesen kész, de jobb várni néhány napot és a hibákat később megcsinálni. Friss szemmel kell újra megnézni, hangsúlyosabbak lesznek, a javítandó részek. Egy ilyen munka soha nincs kész, csak abba lehet hagyni. Most egy kicsit abbahagytuk, aztán szerintem lesz még egy kis feljavítás.

Szemből

Jobb oldalról

Bal oldalról

Jó munka volt! Köszönöm anyunak hogy segített.

Szombaton kerti partit tartottunk a Békási kertben. Úgy volt hogy jönnek néhányan a Zápor kertből is, de ez valamiért nem jött össze. Kellemes délután volt, kár hogy most nem ehetek szalonnát, de ettől függetlenül jól éreztem magam.

A kert már hatodik szezonját csinálja, szépen összeszedett a kert, kialakultak a közös területek művelésének normái, az ágyások is jól néznek ki. Szépen megeredtek a szeder, málna, ribizli bokrok, a kertben ültetett néhány fa is kezd termést hozni, jól néz ki az egész. Érdekes, hogy van egy pont,a mikor már zsúfoltság érzetét kelti a sok növény, elképesztő a kontraszt az első szezonhoz képest. Ez egy 2014-es kép.

A következő kertesemény augusztus utolsó hétvégéjén lesz a Zápor kertben, ahova meghívtam a Békási kerttagokat is. Harmadik kerületi Konyhakerti világnap. A programot még kitaláljuk.

Néhány kép a tegnapi kerti partiról.

Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy ebben a formában nem folytatom tovább a közösségi kertek alapítását és működtetését. Sok energia, semmi bevétel és legfőképp már nem érzem azt az izgalmat és sikerélményt, amit az elején a kertek indítása jelentett. Arra az elhatározásra jutottam, hogy elindítom a Városi Kertek Egyesület felszámolását és elengedem a kerteket. Nehéz döntés volt, nyolc évem van ebben a munkában, hét kertet alapítottam és mindegyiket szeretem, de nem éri már meg tovább csinálni.

Az egyesület megszűnése jogi úton van, egyrészt nem várom meg, amíg a „civil” jelző szitokszóvá válik Magyarországon, másrészt ez a civil-vállalkozói terület talán az egyik legrosszabb vállalkozási forma a sok közül, ráadásul nagyon bele lehet unni a magyar “civil szféra” közegbe. Nem tartom fenn tovább az Egyesületet, hiszen láthatóan nincs benne továbbfejlődési lehetőség és ingyen dolgozom már évek óta. Az bizonyos, hogy a Városi Kertek Egyesület beteljesítette a vállalását, elterjesztette Magyarországon a közösségi kertmozgalmat, de ebben a formában továbbvinni értelmetlen.

A közösségfejlesztésben, mindig van egy pont, amikor az Alapítónak vissza kell lépnie, el kell engednie a szervezetet, amit létrehozott, hogy az tovább működhessen, mostantól önállóan.  Egy szervezetről való leválás megviseli mind az Alapítót, mind a szervezetet. A felnőtt, érett szervezetek az elválás után megújulva, új erőre kapva lépnek tovább, hiszem azt, hogy a kispesti kertekkel is így lesz.

Kispesten négy közösségi kertet alapítottunk közösen az önkormányzattal: az Első Kis-Pesti Kertet 2012-ben, az Aranykatica kertet 2013-ban, a Zengő kertet 2014-ben és az Árnyas kertet 2015-ben.

Első Kis-Pesti Kert

Ők a legrégebbi, legstabilabb kert, beérett közösség. Kifejezetten mutatós és sajtóképes mind a kert, mind a társaság, könnyű volt velük jó sajtót csinálni a kertmozgalomnak és a kerületnek. A kert egyes akciói, mint például a „Biológia óra a közösségi kertben”, vagy a Konyhakerti Világnap kifejezetten hasznos és jó események, kedveltek a kerületben. A kertet egy rátermett koordinációs csoport vezeti, akik jól viszik a kert ügyeit.

Aranykatica kert

Ők évente – kétévente választanak új kertvezetőt, ugyanakkor egy jól összeszokott, jól együttműködő közösség, nagyon szépen rendben tartott a kert, sok saját programot szerveznek. Sokat fejlesztik a kertet, lassan minden talpalatnyi föld hasznosul, szép a kert összhangja és jó a közösség.

Zengő kert

Ők vannak a legtávolabb, Kispest túloldalán, talán ezért látogatom őket a legkevésbé. Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott kert, soha még nem volt igazi konfliktushelyzetük. A kert kifejezetten szép, jó lett a füvesített járófelület, az ágyások rendesen műveltek, és nagyon modern és egyedi szerszámtárolót építettek. Sok a civil kapcsolatuk, ismertek a budapesti civil közegben. Ők a klasszikusan jól és kiegyensúlyozottan működő kert.

Árnyas kert

Ők a legújabbak, frekventált helyen lévő kert, nem volt konfliktusmentes az indulásuk, ehhez képest szépen működő közösség, köszönhető 4-5 agilis kerttagnak. Sokat fejlesztenek önerőből, a meglehetősen nagy kertet folyamatosan gazdagítják. Talán egy kicsit kevés a fiatal a kertben, ez is javulni látszik. Az idei évük zűrös lesz a KRESZ park átépítése miatt.

Miután az Egyesület megszűnik, rendezni kell a kispesti közösségi kertek jogi helyzetét, szervezeti működését és mindenképpen jövőt kell mutatni, hogy hogyan tudja az önkormányzat és főleg a kertek saját maguk leginkább biztosítani a nyugodt működésüket.

Azt gondolom, jogilag úgy néz ki a helyzet, hogy a kispesti közösségi kertek önkormányzati zöldfelületek, a telkek az önkormányzat tulajdonai, a kertek infrastruktúrája önkormányzati beruházásként jöttek létre, tehát egy teljes mértékben önkormányzati tulajdonú városi kert, amit egy-egy közösség részére művelésbe adtak. Ugyan úgy városi zöldfelület gazdálkodás, mint a parkok, fasorok, játszóterek fenntartása, annyi különbséggel, hogy itt egy közösségre bízzák a kertművelést, a zöldfelület gondozását. Ez egy sikeres modell, hiszen a négy kert kicsit több mint 4000 négyzetméter, Kispest talán leginkább összetettebb, legmagasabb biodiverzítású területei, nem is beszélve a működő közösségekről. Ezt egyébként számos országos díj bizonyítja.

Eddig az Egyesület volt a kapocs és a „jogi személy” a kertek és az önkormányzat között, most viszont az Önkormányzatnak és a kerteknek kell megtalálni a módját a kertek fennmaradásának, az egymás közti zökkenőmentes kommunikáció módjának.

Szervezetfejlesztői közhely, hogy egy jól működő szervezetet sokkal könnyebb tönkretenni, mint egy rosszul működő szervezetet jobbá tenni. Most a kertek jól működnek, nem tökéletesen, de jól. Ezt meg kellene őrizni, az elmúlt években kialakított és működtetett önvezérlést és közösségi együttműködést tovább kell fejleszteni és megpróbálni megmaradni függetlennek, önirányító közösségeknek.  Erre valók a kertszabályok és a normák, amelyeket az elmúlt években kialakítottunk.

Nem igazán az Alapító, sem a Kertészek a fontosak a városi kertekben, hanem maga a kert. Annak idején New Yorkban láttam 40-50 éves közösségi kerteket, már senki nem emlékezett, hogy kik alapították a kertet annak idején, de működtek, mindig jöttek új tagok, minden szezon újraindult. Ilyesmit kellene itt is elérni.  Akkor lesz sikeres ez a közösségi kertalakítás, ha ezek a városi kertek a következő 10-20 évben is minden szezont működtetik, minden ágyásnak lesz gazdája, minden tavasszal megújul a kert és a közösség. Kicsit olyan, mint a gyerekkorunk iskolája, megvan ma is, minden évben jönnek új évfolyamok és minden évben lemegy egy végzős évfolyam. De az iskola mindig ott marad, mindenkinek az életében egy maghatározó szakaszt jelent az ott eltöltött idő. A kert is legyen ilyen, mindig legyenek új kertészek, mindig legyen új szezon és működjön a kert.

Egy hete, március 19.-én összehívtam a négy kispesti közösségi kert kertészeit és az önkormányzat képviselőit és ezt amennyire lehetett végigbeszéltük. Nehéz volt, igazán nehéz, sok évem van ebben, sok mindenkit megismertem, sok emlék köt hozzájuk, de ugyanakkor azt is tudom, hogy nem kellek már oda, nélkülem is működni fognak. Azóta leiratkoztam a levelezőlistáikról és kíváncsian várom, hogy hogyan alakul az idei szezonjuk.

Elkezdtem újraírni a Közösségi kertek könyvet, az elmúlt 6 év tapasztalatai alapján, remélem meg fogom tudni jelentetni angolul. Ezzel fogom végleg lezárni ezt az időszakot.

Minden városi kertésznek kívánok Boldog Új Esztendőt, jó termést és kellemes társaságot!