Érdekes tanulmány jelent meg a Magyar Tudomány folyóiratban. A tanulmány igen rövid, sok ma már közhelyszerűen egyértelmű megállapítást tartalmaz, viszont jó összefoglalása a kérdéskörnek. A tanulmány íróinak fontos felismerése, hogy mennyire elszakadt az átlagos városlakó a természettől és főleg a termesztéstől. A közösségi kertek egyik legfontosabb küldetése, bemutatni a növényeket, a kertet, „Biológia óra a közösségi kertben” program erre a legjobb példa.
Az is fontos megállapítása a tanulmánynak, hogy a közösségi kertek társadalmi hasznai talán nagyobbak, mint a megtermelt zöldségek mennyisége. A közösségépítő funkció ennél sokkal fontosabb. A városi kertek szomszédsági közösségeket hoznak létre, társaságot, értelmes elfoglaltságot adnak a tagjaiknak és nem utolsó sorban esztétikai értékkel bírnak.
A bemutatott magyar példák némelyikével vitatkoznék, de ez a tanulmány írók döntése volt.
Egy-két gondolatot azért hozzá fűznék a Tanulmányhoz:
Ha globálisan nézzük a kérdést, 8,2 milliárd embert ellátni élelmiszerrel, bizony nem egyszerű feladat. Bár az elmúlt fél évszázad mezőgazdasági forradalma ezt lehetővé teszi, de csak nagyüzemi-gépesített mezőgazdaság által, illetve a műtrágyák használatával. Kertekkel és farmokkal ez nem megoldható. Még olyan kényszerhelyzetekben sem, mint a két világháború időszaka, amikor a Liberty és Victory Garden mozgalmak próbálták a lakosságot rávezetni az önellátás megteremtésére, de ez akkor sem volt elegendő, kellett az Egyesült Államok hatalmas mezőgazdasági potenciálja, hogy etetni tudják a hadseregeket és a lakosságot.
Vagyis a városi mezőgazdaság alapvetően kiegészítője lehet a családok élelmezésének, a teljes önellátás nem megvalósítható.
A közösségi kertek csak önkormányzati, vagy pályázati támogatással képesek elindulni és részben működni is. A városi kerteket megépíteni önkormányzati feladat, valahol a zöldfelület gazdálkodás része, hiszen az önkormányzat átadja egy területét egy közösségnek művelésre. De a kertet meg kell építeni, érdemes évente valamennyi támogatást adni nekik az amortizáció miatt, de ez még mindig olcsóbb, mint a parképítés és fenntartás. Ráadásul a kerület gazdagodik egy összetartó szomszédsági közösséggel.
Nagyon erősen elkülöníteném egymástól a városszéli farmokat és a város szövetébe illesztett közösségi kerteket. Mások a léptékek, egy farm alapvetően nagyobb, valószínűleg a földje jó, vagy javítható, más a kertészeti munka ezekben a farmokban, mint a közösségi kertekben. Magyarországon számos kosárközösség működik, ők farmszerű gazdálkodást folytatnak, ám a célcsoportjuk alapvetően a gazdagabb réteg, akik megengedhetik maguknak a magasabb árat.
Az a megállapítás, hogy a közösségi kertek segítenek a városi hő sziget effektus leküzdésében, szerintem téves. Egyszerűen mások a léptékek. Lokálisan persze, esténként a tikkasztóan forró nap végén lemenni a kertbe, öntözni a növényeket, valamelyest csökkenti a szűk környezet hőségét, de ez nem hat a városra, ennél sokkal átfogóbb, nagyobb léptékű beavatkozások kellenek majd a jövőben, hogy lakhatóak maradjanak a nagyvárosok a nyári kánikula idején.
Első Kis-Pesti Kert közösségi kert
Toldy kert Közösségi kert
Kuba városi farm
A tanulmány itt érhető el.
Farmok a város szélén: a városi mezőgazdaság szerepe
a fenntartható élelmiszer-ellátásban
