"And will it hurt?" I asked Miklós, a good friend from high school who had become a Reformed pastor; he knew more about these things than I did.
– Yes, it's going to hurt!
Infection and disease.
It all started on December 30, 2019, when the Chinese notified the WHO that they had a new virus that was spreading uncontrollably, and that the world had better be prepared for it. By then, of course, COVID-19 had spread everywhere; within a few months, it had ravaged the world, bringing about unprecedented continental lockdowns and economic shutdowns, and turning everyday routines—and everyone’s lives—upside down. By then, we had already gotten a taste of rampant unemployment, financial hardship, and restrictions. Many people died in the pandemic, but the real damage was economic; this is where globalization first began to falter. It was then that every country began to go its own way—whether in vaccine procurement, travel restrictions, or economic protection measures—and it was then that global trade, the global supply chain, and global tourism began to falter.
The pandemic is still with us today; the virus is mutating and causing reinfection, and there’s no end in sight yet, but that’s no longer the most important issue—we’ve gotten used to it, until an even more virulent variant comes along and the whole thing starts all over again.
War
On February 24, 2022, Vladimir Putin launched the Russian offensive against Ukraine. This is the largest armed conflict in Europe since World War II—a truly multifaceted, wide-ranging war. This war will last for a long time; Putin has no interest in a quick end to it. Beyond the exercise of military power and territorial gain, he has broader goals with this aggression. In concert with the Chinese, he wants to transform the world into a multipolar system, replacing the U.S. hegemony of the past 30 years. In addition, he is weakening the other major players, such as Europe, until the sanctions and the escalating economic crisis hurt everyone so badly that he can dictate the terms of peace in Ukraine. Until that happens, it will destroy Ukraine’s cities, infrastructure, and industry; unleash 6–8 million Ukrainian refugees onto Europe; and severely disrupt the world’s food and energy supplies. It will bring the global economy to a near standstill; after this, it will never be the same as it was before. While the world has not yet recovered from the economic damage caused by the COVID-19 pandemic, here comes another shock: the impact of sanctions and embargoes will be felt by everyone.
This war is by no means limited to Ukraine or Europe. Its economic impact will soon be global. The global economy is just beginning to crawl out from under the economic rubble of the COVID-19 pandemic, and now inflation is accelerating, while the global economy and trade are starting to falter. The vast amounts of paper money printed for the post-COVID economic recovery are now beginning to fuel inflation, while the global economy is sliding into recession. A very severe global economic crisis is taking shape in the near future—economic stagnation exacerbated by inflation. As they say in English, “The Perfect Storm.”
Hunger.
The most powerful weapons deployed by Russia in this war are the embargoes on oil, gas, food, fertilizer, and raw materials. It doesn’t matter at all who imposes the sanctions; everyone involved will be ruined, and the blocking of the free flow of energy, food, and capital will turn the world and the economy as we know them upside down. We’re still very much at the beginning; there are still reserves, but in many places the shortages are already beginning to be felt, and as the weeks and months pass, this will intensify to the point of becoming unbearable—everywhere. The prosperity of the Northern Hemisphere is being eroded by energy prices, food prices, inflation, and recession; the prosperity we take for granted today is disappearing—we will travel less, buy less, spend less, and many will go hungry. The consequences of the sanctions will push millions more into unemployment, and they, too, will swell the ranks of the hungry.
The most ruthless, truly devastating weapon will be the shortage of food and fertilizer. The Third World—we’re talking about 1.5 to 2 billion people here—is drifting toward the brink of famine or will actively starve to death. The disappearance of Russian and Ukrainian wheat, corn, and cooking oil foreshadows an unimaginable series of tragedies in the poorest countries. The same applies to fertilizers. Even those countries that have so far managed to achieve self-sufficiency in basic foodstuffs through the use of fertilizers will struggle. Without fertilizers, crop yields are expected to drop by 50–70 percent; food prices will skyrocket, and, most importantly, there won’t be enough for everyone.
In the world’s most disadvantaged regions, there simply won’t be anything to eat. Aid won’t work either, because aid organizations also source wheat and other supplies for the starving from the global market; they, too, will face horrendous prices and won’t be able to meet the enormous demand that will arise. Donor countries are already pulling back their support one by one; they have enough problems of their own and can no longer afford this. In Yemen, for example, aid recipients are already having to make do with half rations because there isn’t even enough to cover the minimum.
Rising fuel prices will further exacerbate the food crisis, because higher fuel prices drive up the cost of everything—the energy costs of transportation and production are factored into the price of everything. Fuel is one of the biggest cost factors in agricultural production; as we brace for hunger, previously cultivated land will lie fallow because there will be no money for fuel, fertilizer, or perhaps even seeds—or, even if the land is cultivated, the harvest will not be sufficient.
Death.
No one starves to death in silence; it is a long and cruel process that will bring out the beast in people and turn the masses into a destructive mob. Just as during the Arab Spring, there will be uprisings, governments will fall, states will collapse, and masses of people will be forced to flee their homes. There will be dozens of local conflicts in remote, untraceable places, where people with unpronounceable names will kill people with unreadable names. Communities—and individuals—will turn on one another; the mere suspicion that the other might have two handfuls of rice will be enough to trigger violence. For every person who dies of starvation, there will be 3–4 violent deaths; this is how it usually happens. North Africa, the Middle East, Sub-Saharan Africa, parts of Asia, and many countries in South America will collapse; there will be an unimaginable amount of violence, numerous local wars, and migration on a scale never seen before.
The war and atrocities currently unfolding in Ukraine will be a thing of the past in 4–6 months; the whole situation will be overshadowed by the looming global famine and the violence that will follow. Millions upon millions of people will flood toward Europe and North America, while Europe and North America will be grappling with economic crises, a plummeting standard of living, and possibly internal conflicts. What happened in 2015 will not happen again; no one will welcome refugees with open arms. Borders will close, and everyone will defend their own territory and remaining prosperity—there will be very little room for solidarity.
Overpopulation and unchecked globalization, along with our short-sighted way of life, are now poised to backfire; it’s worth thinking ahead and doing everything we can to avoid this catastrophe.
Mit lehet tenni itt Magyarországon?
Önellátás
Itt a tavasz. Akinek kertje van, ültessen haszonnövényeket, minél többet, mert igazán nagy értéke lesz a nyár végére. Írtam erről korábban a Covid járvány időszakban. A legfontosabb termények: a burgonya, paradicsom, répa, hagyma, káposzta, uborka, tökfélék, bab, paprika. Gyógynövényeket és fűszernövényeket is érdemes termeszteni. Minden, amit maguknak termelünk, pénzmegtakarítást jelentett és jobb minőségű terményt, mint a bolti áru. Sokan lesznek megint munkanélküliek, idejük lesz rá, a lehetőséget kell megteremteni a számukra, hogy segítsenek önmagukon. Itt a teljes cikk.
Az önellátás törvényi védelme és állami támogatása.
A „megélhetési bűnözés” egy elfogadhatatlan fogalom lesz, mert aki terményt lop, az a termelő életét lopja el, fokozódni fog az ez elleni védekezés, lesznek csúnya jelenetek. Ezt jobb megelőzni, törvényekkel kell védeni azokat, akik előállítják a maguk élelmét és segíteni kell azokat, akik termelni szeretnének, de nincs hozzá földjük, tudásuk, vetőmagjaik. Valahol az alapvető állampolgári jog, az önellátáshoz való jog.
“Angliában 1892-től létezik az Allotment Act, az önellátást elősegítő földtörvény, amelynek értelmében a helyi Önkormányzatok kötelesek földterületet biztosítani az igénylőknek, akik ezeken a területeket megtermelhették a saját és családjuk zöldség, gyümölcs szükségletét. A háború alatt a boltokban vásárolt ételek gyakran drágák és rossz minőségűek voltak, így a házilag termesztett gyümölcsök és zöldségek nagyban hozzájárultak a család élelmezéséhez és egészségéhez. Az önkormányzatok által juttatott termőterület körülbelül 300 négyzetméter volt, amely egész évre elegendő termést biztosított egy négyfős család eltartásához.”
Az, aki tenni akar önmagáért, aki nem az államtól várja el, hogy eltartsa, azt segíteni kell, meg kell adni a lehetőséget, mert komoly hasznokat fognak hajtani maguknak és az államnak is.
A válságkertekről itt írtam bővebben.
Városi-közösségi farmok
A városi kertek, a közösségi kertek itt Budapesten alapvetően életminőség javító, közösségi helyszínek, bár sok a termény és főleg sokféle, a városi kert inkább rekreáció és szórakozás, mintsem valódi önellátás. 5-8 négyzetméteres ágyás nem önellátás, bármennyire is jó a kertész, ez nagyon kis terület. Nagyobb 30-50 négyzetméteres ágyásokra lesz szükség, esetleg még nagyobbra, ahol már mérhető mennyiségű termény termelhető. Budapesten ekkora parlagföld nincs, a városi farm itt megoldhatatlan, de kisebb városokban, esetleg községekben ez talán lehetséges. A városi farmok sokban hasonlítanak a közösségi kertekre, csak sokkal nagyobbak 8-10 ezer négyzetméteresek, a termelésre helyezik a fő hangsúlyt a közösségi élet helyett. Hasonlóan a városi kertekhez, ehhez is kell tervezettség, minőségi kivitelezés, szakmai felügyelet és oktatás, kertmenedzsment és közösségfejlesztés. Mégis mások, mert a városi farmokban tényleg a termény mennyisége lesz a fő cél. A tehetősebb városi farmok nyári konyhát is építhetnek, ahol a befőzés, tartósítás, savanyítás is megoldható, egyszerűbb megoldás, mint otthon barkácsolni a konyhában.
Jegyrendszer
A jegyrendszer egy félelmetes szó, kifejezetten rossz a érzetet kelt, pedig egy meglepően hasznos és egalitárius eszköz, átvészelni a nehéz időket. Legutóbb a Második Világháború idején vezették be tömegesen Európában, most is valami hasonló készül, például a franciák már elkezdték a saját válság jegyrendszerük kidolgozását.
Az elv a következő: A gazdasági válság, az infláció és az élelmiszer drágulás minden országot elér, azonban az országokon belül eltérően fog hatni csoportokra, régiókra, társadalmi rétegekre. Sokan lesznek, akik elvesztik az állásukat, vagy a fizetésük-nyugdíjuk nem ér majd fabatkát sem, eljön az idő, amikor élelmiszerre és energiára költjük a pénzünk jelentős részét. A jegyrendszer azt a tragédiát próbálja megelőzni, amikor a fizetés, a nyugdíj, a segély, vagy a tanári fizetés az éhhalálra sem lesz elég, tehát biztosítani kell az alapélelmiszerek és valószínűleg az energia meghatározott mennyiségét mindenkinek, elérhető áron. Jegyre. Kenyér, liszt, étolaj, tojás, tej, cukor, kávé, és még néhány terméket jegyre lehet majd venni, meghatározott mennyiségben, meghatározott áron. Lesznek a bolti polcokon áruk, de azok drágák lesznek. Minden állampolgárnak biztosítani kell a minimális jóléthez elegendő élelmiszert, központilag meghatározott áron, ennek eszköze a jegyrendszer. Ez állami feladat, szabályozása a kapitalizmusnak, és ha nem lépik meg, a következmények sokkal drágábbak lesznek, mint a jegyrendszer bevezetése, tehát érdemes előre gondolkodni és bevezetni.
Közkonyhák
A kevés élelmiszerből otthon ételt barkácsolni nem túl hatékony módszer, az élelmiszer és energia-pazarlás legfőbb színtere az otthon. Minden nagy válság együtt járt a közkonyhák megjelenésével. Ez alól csak a Covid járvány volt kivétel, pont a karantén és a kötelező távolságtartás tette lehetetlenné a megjelenésüket, helyette felfutott a házhoz szállítás. Sok vendéglő úgy élte túl a karantén időszakot, hogy olcsó menüket készítettek, nem sokféle drága ételeket. A most érkező válság az épp talpra kecmergő vendéglátást újra fel fogja rúgni, azok, akik kitartanak a szakma mellett, számukra egy lehetőség lesz a közkonyha működtetése. Ezt is biztos dotálni kell, valószínüleg a jegyrendszer egyik eleme lesz a jegyre kapott napi egy tál étel, de mégis jobb, és hasznosabb, mintha nem lennének, és az emberek éhségükben szörnyű dolgokat művelnek. Képzeljük el a karácsonyi krisnás ételosztás hosszú sorait, ahol még békeidőben is tömegek várakoztak sorokban, egy tál meleg ételre. Ez lesz sokkal nagyobb léptékben.
Közlekedés, autó megosztás
Komoly luxus lesz a benzin, azok, akik az elmúlt évtizedekben az agglomerációba költöztek, viszont a városba járnak dolgozni autóval, ők a fizetésük egy jelentős részét üzemanyagra fogják költeni. Az egy fenntarthatatlan luxus, hogy ma egy autó-egy utas módon közlekednek, ráadásul a megszokott közlekedési dugóban, feleslegesen égetve az üzemanyagot. Valamiféle applikációt kell fejleszteni, ami összeköti az agglomerációból ingázókat, egy autó-három, négy utas lesz a cél. Ezzel radikálisan csökkenthető a reggeli csúcsforgalom és az üzemanyag fogyasztás is.
Továbbra is népszerű lesz a kerékpár, a tömegközlekedés, viszont a repülés nagy luxus lesz, illetve sok desztinációt nem lesz értelme felkeresni a bizonytalan helyzet miatt.
Itt tartunk most 2022 elején, hosszú és keserves év lesz, nem fogunk unatkozni. Ha ez így megy tovább, ez egy paradigmaváltás lesz, a vége teljesen más lesz, mint ma.
