És fájni fog? –kérdeztem Miklóst, középiskolai jó barát, református lelkész lett, jobban ért az ilyenekhez, mint én.

– Igen, fájni fog!

Járvány-betegség.

2019. december 30-án indult el ez az egész, amikor a kínaiak szóltak az WHO-nak, hogy van náluk egy új vírus, terjed megállíthatatlanul, jó lesz, ha felkészül rá a világ. Addigra persze a Covid-19 mindenhova eljutott, néhány hónap múlva letarolta a világot, soha nem látott kontinentális karanténokat, gazdasági leállást hozott, fenekestül felforgatta a megszokott rutinokat, mindenki életét. Akkor már belekóstoltunk a munkanélküliség elszabadulásába, a pénztelenségbe, a korlátozásokba.   Sokan meghaltak a járványban, de az igazi kár az gazdasági volt, itt ingott meg először a globalizáció. Ekkor kezdett minden állam, külön utakat járni, legyen az vakcina beszerzés, utazási korlátozások, illetve gazdaságvédő intézkedések, ekkor kezdett akadozni a globális kereskedelem, a globális ellátási lánc és a globális túrizmus. 

A járvány ma is velünk van, a vírus mutálódik és újrafertőz, és nem nagyon látszik még a vége, de ma már nem ez a legfontosabb téma, hozzászoktunk, amíg nem jön egy még erősebb variáns és kezdődik az egész előröl.

Háború.

2022. február 24-én Vlagyimir Putyin elindította az orosz offenzívát Ukrajna ellen. Ez a Második Világháború óta a legnagyobb fegyveres konfliktus Európában, igazi színes, szélesvásznú valódi háború. Ez a háború még sokáig fog tartani, Putyinnak nem érdeke a gyors befejezés, a katonai hatalomgyakorláson és a területszerzésen túl, neki távolabbi céljai vannak ezzel az agresszióval. Egyetértésben a kínaiakkal, a világot akarja több pólusúvá alakítani, az elmúlt 30 év USA hegemónia helyett. Emellett legyengíti a többi hatalmi játékost, például Európát, amíg mindenkinek annyira fájni fognak a szankciók és a közben elfajuló gazdasági válság, hogy az ukrajnai békefeltételeket Ő diktálhatja.  Amíg ez be nem következik, elpusztítja Ukrajna városait, infrastruktúráját, iparát, rászabadít Európára 6-8 millió ukrán menekültet, és súlyosan megzavarja a világ élelmiszer és energiaellátását. Félig-meddig be fogja dönteni a világgazdaságot, ezután nem lesz olyan, mint eddig volt. Miközben még a Covid járvány gazdasági kárait sem dolgozta le a világ, erre jön egy újabb sokk, a szankciók-embargók hatása mindenkire.

Ez a háború egyáltalán nem korlátozódik Ukrajnára, vagy Európára. Gazdasági hatásaiban globális lesz hamarosan. A világgazdaság éppen mászik kifelé a Covid járvány gazdasági romjai alól és most gyorsul be az infláció, most kezd el akadozni a világgazdaság és kereskedelem. A Covid utáni gazdasági helyreállításra nyomtatott töménytelen mennyiségű papírpénz most kezd elinflálódni, miközben a világgazdaság recesszióba süllyed. Egy nagyon súlyos globális gazdasági válság képe rajzolódik ki a közeljövőben, inflációval súlyosbított gazdasági stagnálás. Angolul úgy mondják, The Perfect Storm.

Éhség.

Az ebben a háborúban bevetett orosz fegyverek közül a legerősebbek az olaj, gáz, élelmiszer, műtrágya és nyersanyag embargó. Az teljesen mindegy, hogy ki az, aki szankcionál, itt minden résztvevő tönkre fog menni, az eddig megszokott világot és gazdaságot fenekestül felforgatja az energia, élelmiszer és tőke szabad áramlásának blokkolása. Még nagyon az elején vagyunk, még vannak tartalékok, de sok helyen már most kezd fájni a hiány, és ez a hetek-hónapok múlásával az elviselhetetlenségig fog fokozódni, mindenhol. Az északi félteke jólétét felemésztik az energiaárak, az élelmiszer árak, az infláció és a recesszió, a ma megszokott jólét eltűnik, kevesebbet fogunk utazni, kevesebbet fogunk vásárolni, kevesebbet fogunk költeni és sokan lesznek, akik éhezni fognak. A szankciók következményei további milliókat fognak munkanélküliségbe taszítani, ők is az éhezők táborát fogják növelni.

A legkegyetlenebb, igazi tömegpusztító fegyver az élelmiszer és műtrágya hiánya lesz. A harmadik világ, úgy 1,5-2 milliárd emberről beszélünk itt, az éhínség szélére sodródik, vagy aktívan éhen fognak halni. Az orosz-ukrán búza, kukorica és étolaj eltűnése, tragédiák elképzelhetetlen sorozatát vetítik előre a legszegényebb országokban. Ugyan ez vonatkozik a műtrágyákra is. Még azok az országok is küszködni fognak, ahol eddig sikerült megoldani az önellátást az alapvető élelmiszerekből, a műtrágyák használatával. Műtrágyák nélkül 50-70%-s terménycsökkenés várható, az egekbe fognak emelkedni az élelmiszerárak és főleg nem lesz elegendő mindenkinek.

A világ legszerencsétlenebb régióiban, egyszerűen nem lesz mit enni. A segélyezés sem fog működni, mert a Segélyszervezetek is a világpiacról szerzik be az éhezőknek szánt búzát, egyebeket, ők is szembesülni fognak a horror árakkal, nem fogják tudni kielégíteni azt a hatalmas igényt, ami jelentkezni fog. Az eddigi donor országok már most, sorra lépnek vissza a támogatástól, van épp elég bajuk, erre már nem telik. Jemenben például, már fél adagra kell fogni a segélyezetteket, mert nincs elég a minimumból sem.

Az emelkedő üzemanyag árak tovább fogják súlyosbítani az élelmezési tragédiát, mert annak az emelkedése mindent megdrágít, mindennek az árában benne van a szállítási-előállítási energiaköltség. A mezőgazdasági termelés egyik legnagyobb költségtényezője az üzemanyag, miközben éhezésre készülünk, korábban művelt földek maradnak parlagon, mert nem lesz pénz az üzemanyagra, a műtrágyára, esetleg vetőmagra sem, vagy ha művelik is, nem lesz elegendő a termés.  

Halál.

Senki nem hal éhen csöndben, hosszú és kegyetlen folyamat, amely ki fogja hozni az emberekből a vadállatot, a tömegekből pedig a pusztító csürhét. Hasonlóan, mint az arab tavasz idején, lázongások lesznek, kormányok fognak megbukni, államok fognak összeomlani, tömegek kényszerülnek a lakóhelyük elhagyására. Helyi konfliktusok tucatjai lesznek követhetetlenül, távoli helyeken, kimondhatatlan nevű emberek fognak ölni, olvashatatlan nevű embereket. Közösségek – egyének esnek egymásnak, az erőszakra elég lesz csak a feltételezése annak, hogy a másiknak esetleg van két marék rizse. Minden éh halottra jut majd 3-4 erőszakos haláleset, ez már így szokott történni. Észak-Afrika, Közel-Kelet, Fekete-Afrika, Ázsia egy része és Dél-Amerika sok országa össze fog omlani, elképzelhetetlen mennyiségű erőszak lesz, sok helyi háború és migráció eddig soha nem látott méretekben.

A ma látható ukrajnai háború és atrocitások, sehol sem lesznek már 4-6 hónap múlva, az egészet felül fogja írni a készülő globális éhségjárvány és annak erőszak következményei. Sokmilliós tömegek fognak Európa és Észak-Amerika felé özönleni, miközben Európa és Észak-Amerika is gazdasági válsággal, életszínvonal zuhanással, esetleg belső konfliktusokkal lesz elfoglalva. Az nem fog megtörténni, ami 2015-ben, senki nem fogja tárt karokkal várni a menekülőket, a határok lezáródnak, mindenki a saját területét és megmaradt jólétét fogja védeni, a szolidaritásra nagyon kevés fog jutni.

A túlnépesedés és a túlfeszített globalizáció, a rövidlátó életmódunk, most készül visszaütni, érdemes előre gondolkodni, megtenni mindent, amit lehet, elkerülni ezt a szörnyűséget.

Mit lehet tenni itt Magyarországon?

Önellátás

Itt a tavasz. Akinek kertje van, ültessen haszonnövényeket, minél többet, mert igazán nagy értéke lesz a nyár végére. Írtam erről korábban a Covid járvány időszakban. A legfontosabb termények: a burgonya, paradicsom, répa, hagyma, káposzta, uborka, tökfélék, bab, paprika. Gyógynövényeket és fűszernövényeket is érdemes termeszteni. Minden, amit maguknak termelünk, pénzmegtakarítást jelentett és jobb minőségű terményt, mint a bolti áru. Sokan lesznek megint munkanélküliek, idejük lesz rá, a lehetőséget kell megteremteni a számukra, hogy segítsenek önmagukon. Itt a teljes cikk.

Az önellátás törvényi védelme és állami támogatása.

A „megélhetési bűnözés” egy elfogadhatatlan fogalom lesz, mert aki terményt lop, az a termelő életét lopja el, fokozódni fog az ez elleni védekezés, lesznek csúnya jelenetek. Ezt jobb megelőzni, törvényekkel kell védeni azokat, akik előállítják a maguk élelmét és segíteni kell azokat, akik termelni szeretnének, de nincs hozzá földjük, tudásuk, vetőmagjaik. Valahol az alapvető állampolgári jog, az önellátáshoz való jog.

“Angliában 1892-től létezik az Allotment Act, az önellátást elősegítő földtörvény, amelynek értelmében a helyi Önkormányzatok kötelesek földterületet biztosítani az igénylőknek, akik ezeken a területeket megtermelhették a saját és családjuk zöldség, gyümölcs szükségletét. A háború alatt a boltokban vásárolt ételek gyakran drágák és rossz minőségűek voltak, így a házilag termesztett gyümölcsök és zöldségek nagyban hozzájárultak a család élelmezéséhez és egészségéhez. Az önkormányzatok által juttatott termőterület körülbelül 300 négyzetméter volt, amely egész évre elegendő termést biztosított egy négyfős család eltartásához.”

Az, aki tenni akar önmagáért, aki nem az államtól várja el, hogy eltartsa, azt segíteni kell, meg kell adni a lehetőséget, mert komoly hasznokat fognak hajtani maguknak és az államnak is.

A válságkertekről itt írtam bővebben.

Városi-közösségi farmok

A városi kertek, a közösségi kertek itt Budapesten alapvetően életminőség javító, közösségi helyszínek, bár sok a termény és főleg sokféle, a városi kert inkább rekreáció és szórakozás, mintsem valódi önellátás. 5-8 négyzetméteres ágyás nem önellátás, bármennyire is jó a kertész, ez nagyon kis terület. Nagyobb 30-50 négyzetméteres ágyásokra lesz szükség, esetleg még nagyobbra, ahol már mérhető mennyiségű termény termelhető. Budapesten ekkora parlagföld nincs, a városi farm itt megoldhatatlan, de kisebb városokban, esetleg községekben ez talán lehetséges. A városi farmok sokban hasonlítanak a közösségi kertekre, csak sokkal nagyobbak 8-10 ezer négyzetméteresek, a termelésre helyezik a fő hangsúlyt a közösségi élet helyett. Hasonlóan a városi kertekhez, ehhez is kell tervezettség, minőségi kivitelezés, szakmai felügyelet és oktatás, kertmenedzsment és közösségfejlesztés. Mégis mások, mert a városi farmokban tényleg a termény mennyisége lesz a fő cél. A tehetősebb városi farmok nyári konyhát is építhetnek, ahol a befőzés, tartósítás, savanyítás is megoldható, egyszerűbb megoldás, mint otthon barkácsolni a konyhában.

Jegyrendszer

A jegyrendszer egy félelmetes szó, kifejezetten rossz a érzetet kelt, pedig egy meglepően hasznos és egalitárius eszköz, átvészelni a nehéz időket. Legutóbb a Második Világháború idején vezették be tömegesen Európában, most is valami hasonló készül, például a franciák már elkezdték a saját válság jegyrendszerük kidolgozását.

Az elv a következő: A gazdasági válság, az infláció és az élelmiszer drágulás minden országot elér, azonban az országokon belül eltérően fog hatni csoportokra, régiókra, társadalmi rétegekre. Sokan lesznek, akik elvesztik az állásukat, vagy a fizetésük-nyugdíjuk nem ér majd fabatkát sem, eljön az idő, amikor élelmiszerre és energiára költjük a pénzünk jelentős részét. A jegyrendszer azt a tragédiát próbálja megelőzni, amikor a fizetés, a nyugdíj, a segély, vagy a tanári fizetés az éhhalálra sem lesz elég, tehát biztosítani kell az alapélelmiszerek és valószínűleg az energia meghatározott mennyiségét mindenkinek, elérhető áron. Jegyre. Kenyér, liszt, étolaj, tojás, tej, cukor, kávé, és még néhány terméket jegyre lehet majd venni, meghatározott mennyiségben, meghatározott áron. Lesznek a bolti polcokon áruk, de azok drágák lesznek. Minden állampolgárnak biztosítani kell a minimális jóléthez elegendő élelmiszert, központilag meghatározott áron, ennek eszköze a jegyrendszer. Ez állami feladat, szabályozása a kapitalizmusnak, és ha nem lépik meg, a következmények sokkal drágábbak lesznek, mint a jegyrendszer bevezetése, tehát érdemes előre gondolkodni és bevezetni.

Közkonyhák

A kevés élelmiszerből otthon ételt barkácsolni nem túl hatékony módszer, az élelmiszer és energia-pazarlás legfőbb színtere az otthon. Minden nagy válság együtt járt a közkonyhák megjelenésével. Ez alól csak a Covid járvány volt kivétel, pont a karantén és a kötelező távolságtartás tette lehetetlenné a megjelenésüket, helyette felfutott a házhoz szállítás. Sok vendéglő úgy élte túl a karantén időszakot, hogy olcsó menüket készítettek, nem sokféle drága ételeket. A most érkező válság az épp talpra kecmergő vendéglátást újra fel fogja rúgni, azok, akik kitartanak a szakma mellett, számukra egy lehetőség lesz a közkonyha működtetése. Ezt is biztos dotálni kell, valószínüleg a jegyrendszer egyik eleme lesz a jegyre kapott napi egy tál étel, de mégis jobb, és hasznosabb, mintha nem lennének, és az emberek éhségükben szörnyű dolgokat művelnek. Képzeljük el a karácsonyi krisnás ételosztás hosszú sorait, ahol még békeidőben is tömegek várakoztak sorokban, egy tál meleg ételre. Ez lesz sokkal nagyobb léptékben.

Közlekedés, autó megosztás

Komoly luxus lesz a benzin, azok, akik az elmúlt évtizedekben az agglomerációba költöztek, viszont a városba járnak dolgozni autóval, ők a fizetésük egy jelentős részét üzemanyagra fogják költeni. Az egy fenntarthatatlan luxus, hogy ma egy autó-egy utas módon közlekednek, ráadásul a megszokott közlekedési dugóban, feleslegesen égetve az üzemanyagot. Valamiféle applikációt kell fejleszteni, ami összeköti az agglomerációból ingázókat, egy autó-három, négy utas lesz a cél. Ezzel radikálisan csökkenthető a reggeli csúcsforgalom és az üzemanyag fogyasztás is.   

Továbbra is népszerű lesz a kerékpár, a tömegközlekedés, viszont a repülés nagy luxus lesz, illetve sok desztinációt nem lesz értelme felkeresni a bizonytalan helyzet miatt.

Itt tartunk most 2022 elején, hosszú és keserves év lesz, nem fogunk unatkozni. Ha ez így megy tovább, ez egy paradigmaváltás lesz, a vége teljesen más lesz, mint ma.