Már rettentően unom ezt a választási kampányt, sok már most is, pedig még egy hét van hátra. Ritka szánalmas és alpári az egész, legfőképp azt unom, hogy mindenből ez folyik, lehetetlen kizárni az életből.  

Az egyesületi törvény, de a Városi Kertek Egyesületi kertszabályzat is, kifejezetten tiltja a politizálást az egyesület kertjeiben, viszont a politika így is beszivárog a kerti hétköznapokba, főleg a Facebookon keresztül. A kerttagok nem kerti bejegyzéseit is látom, (már akik bejelöltek ismerősnek), és ez nem egy jó élmény. A politika mindig is a legrosszabbat hozza ki az emberekből, bennünk van ez a „most vagy soha” reflex, az egyébként normális emberek sületlenségeket, butaságokat osztanak meg, szervezkednek, agitálnak, kommentálnak hülyeségeket. Nagyon rosszul viselem látni a különböző kerttagoknak és ismerősöknek is a politikai erőlködését, függetlenül attól, hogy melyik oldal mellett kampányolnak. Értelmes, normális, szerethető emberek kivetkőznek önmagukból és tolják a politikai propagandát, mindegy melyik oldalról. Mint a zombik. Facebook zombik. Elbújva a monitor és az FB anonimitás mögé, like-kat vadásznak és   valahol gátlástalanul aggitalnak.

Én úgy szeretem őket, ahogy nem politizálnak…

Tanulság:

A hét közösségi kert tapasztalata alapján: a közösségeket kifejezetten megzavarja a politikai kampány, legalábbis az ilyen megosztó, végletesre kihegyezett erőlködés.

Lenne már vége.