Negyedik cikk
Közhelyszerűen szoktam mondani, hogy egy közösségi kertben tíz százalék a kertészkedés és kilencven százalék a közösségi élet. Sokan a társaságért, a közösségi programokért, esetleg környezetvédő öntudat miatt járnak a kertbe, a növények a termény igazából csak egy értékes plusz.
Divatos szó ma a közösség, kicsit el is használódott, sokat vesztett az eredeti jelentéséből. Ebben a részben a kertközösségeket szeretném bemutatni, a fejlesztésüket és a működésüket.
A közösségfejlesztés kihagyhatatlan elem a közösségi kertek alapításánál. A leendő kertészek még csapatot sem alkotnak, amikor elindul a kert alapítása, random jelentkezők, akikből egy összeszokott közösséget kell fejleszteni az első év végére, akik képesek lesznek fenntartani és fejleszteni a kertet, a következő szezonokban. Az első év feladata, hogy tudatos szervezéssel, feladatokkal, megbeszélésekkel együttműködésre bírjuk a tagokat, kialakítsuk az együttműködés kultúráját, sikeresen fejezzük be az első szezont, és felkészüljenek az önálló továbbműködésre.
Elterjedt hiba az, hogy közösségi kertalapításnál kihagyják a közösségfejlesztést, amikor a nincs közösségépítés, vagy nem tudatos elem. Sok kertet látok, amelyeket az adott önkormányzat megépített, átadta a kertészeknek, de nem volt közösségfejlesztés, kaotikus, rosszul működő kert lett, inkább bosszúság az önkormányzatnak, mint siker. A közösségek nem maguktól alakulnak ki, fejlesztésre van szükség, külső beavatkozásra, amely átsegíti a kertészcsapatot az első szezonon, mind a szezon sikeres végig vitelében és közben a közösségé válásban. A közösségépítés a közösségi kertek sikerének alapfeltétele, kihagyhatatlan elem.
Ha nincs tudatos fejlesztés, egyrészt nem alakul ki az együttműködés kultúrája, rosszabb esetben frakciókra és kisebb egymással alig együttműködő csoportra szakadhat a még meg sem alakult közösség, de arra is számos példa van, hogy egy-egy személy a maga közösségtelenségével, akarnokságával, széthúzást provokál a kertben, ahogy ez nagyobb léptékben, a társadalomban is történik. Bizony vannak személyek, akik ha nem is tudatosan, de közösségrombolóként működnek, csak kárára vannak a kialakuló közösségnek. Az ilyen helyzeteket a kertvezetőnek kell kezelnie, vagy jobb belátásra bírni az illetőt, vagy eltanácsolni a kertből.
A közösségépítés fókusza és alapja maga a kert, ezen keresztül valósul meg a közösségi együttműködés és jön létre a szomszédsági közösség. A kertközösségek egy fix helyszínre szerveződnek, mindig ott találkoznak, ott történnek az események.
Fontos, hogy minden kertésznek, családnak egyéni ágyása legyen, sőt az is fontos, hogy mindenkinek pontosan ugyanolyan, egyforma ágyása legyen. A kommuna kertészkedés nem életképes, nem látszik, ki mennyit dolgozik a növényeivel, mennyire gondos kertész. Az egyéni ágyások önkéntelenül kertészversenyt gerjesztenek (az én paradicsomom pirosabb, az én cukkínim nagyobb, nekem több babom termett, stb.) Ez nagyon fontos elem, mert sikerélményt ad, állandó beszédtéma, a szezon felénél már a következő szezon növényeit és ültetési rendjét tervezik a kertészek. Emellett vannak a kertbe közös művelésű területek, a fűszerkert, virágos részek, ezek a közös kertészkedés területei. A kertközösségek hosszú távú célja elérni a fenntarthatóságot, így a közösségi kertek működésének állandósítása, a szezonról szezonra történő megújulása. Érdekes, hogy a közösségi kertészek másként kezdik érzékelni az időjárást. Az eső nem bosszúság számukra, hanem áldás, a tavaszi fagyok közös veszedelem, a nyári hőség öntözési elfoglaltságot hoz.
Az ágyásokban mindig történik valami, a kert mindig ad feladatot, a növények adnak elég örömet, bosszankodást, kifejezetten könnyű közösséget építeni egy kertben, ahol a ritmust, az elfoglaltságot és sikerélményt a természet adja, a kertvezető feladata inkább az, hogy megszervezze, a kert zavartalan és kiszámítható működését.
A rendszeres közösségi események és kertmegbeszélések elengedhetetlenek, főleg az első szezonban. Az események lehetnek, a kertgyűlések, kerti bútorok építése, kerti partik, kerttakarító napok, vendégek fogadása a kertben, stb. Mind legyen jól szervezett esemény. A közösségi kert feladatokat ad, nem csak a saját ágyásunkat kell rendben tartani, hanem az egész kertet. A kert szervezést, együttműködést, koordinációt, előrelátást, kommunikációt igénylő feladatok összessége. Ezek együttese és sikeres működtetése teszi közösséggé a kertészek csoportját. Erre jó az első szezon, begyakoroljuk, hogy közösen, hogyan tudjuk működtetni a kertet. A kertalapító feladata, hogy ezeket az eseményeket megszervezze, sikeresen végigkísérje az első szezont. Mindenki talál feladatot és sikerélményt a kertben.
Nagyon fontos kerti elemei a közösségépítésnek a közösségi tér, asztal és székek, amiket a kerttagok építenek legtöbbször raklapokból. Ez a kert központja, itt tudunk a nyár folyamán kertgyűléseket tartani, itt összpontosulnak a kerti főzések, itt folyik a csevej. A kertben le kell tudni ülni, sok padot kell építeni.
Fontos még a tűzrakóhely. A közösséggé válás kellemes eseményei a kerti partik, amikor közösen főzünk, szalonnát sütünk, van tűz, van társaság, sokan vagyunk a kertben, mindenféléről lehet beszélgetni. A gyerekeknek legyen homokozó, nekik az szokott lenni a közösségi hely.
A kertek szabályok mentén működnek, egyrészt van kertszerződés, amely definiálja a kert és a kertész jogi viszonyát. Emellett van kertszabály gyűjtemény, amely a kerti viselkedést, az együttműködést segíti. Meg kell említeni, hogy minden kertben kialakulnak íratlan normák, a közösségé válás velejárója a közösségi normaképzés, szokásjogok és hagyományok. Összeszokott, több szezont megélt kertekben ezek automatikusan működnek, az alakuló kerteknél pedig a kertalapító, kertvezető vezeti rá a csapatot ezek megalkotására. A kertszabályok és a normaképzés teszik kiszámíthatóvá és elfogadhatóvá a kert szervezeti működését, hosszú távon kiszámíthatóan működő szervezetté.
A közösségfejlesztés sok szempontból hasonlít a céges szervezetfejlesztésre, csak itt a cél nem a profittermelés, hanem a kert fenntartása az adott szezon eredményes végig vitele. A kertgyűlések is sok szempontból hasonlítanak a céges meetingekre, vannak napirendi pontok, vannak elvégzendő feladatok, amiket meg kell beszélni, megtervezni, erőforrásokat biztosítani a megvalósuláshoz és ellenőrizni a megvalósulást. Természetesen sokkal lazább, sokkal kötetlenebb, mint egy céges esemény, de a cél nagyon hasonló, a szervezet sikeres működése.
A kertben tervezett közösségi események: kertmegbeszélések, kertépítés napja, ültetési nap, bútorépítő napok, kerttakarító napok, ünnepélyes megnyitó, ünnepélyes szezonzáró, kerti partik, iskolás csoportok fogadása a kertben, sajtó a kertben, stb. Ezek a formalizált kertesemények évenként fognak ismétlődni, egy idő után szinte automatizmusként működik. A kertvezető feladata, hogy az első szezonban ezeket az eseményeket megszervezze. A kert, a közösség, a növények fejlődése, a sajtómegkeresések, a kertesemények adnak annyi megválaszolandó kérdést, feladatot, hogy a rendszeres kertgyűlések tartalmas, építő jellegű találkozásokká formálódjanak. Egyébként minden délután és este állandó a jelenlét a kertben, főleg a nyári kánikulák idején. Mindenkinek napi rutinjává válik a napi kikapcsolódás a kertben a szezon alatt, ez része a kellemes hétköznapoknak.
Az egyharmad szabály.
A közösséggé válás nem jelenti azt, hogy minden uniformalizálódik, mindenki egyforma lesz, mindenki egyformán veszi ki a részét a kert életéből. A már beállt, régóta működő kertekben is, van egyharmad tagság, akik nagyon aktívak, minden eseményen ott vannak, van egy másik egyharmad, akik az esetek többségében eljönnek, részt vesznek a kert életében, és van egy egyharmad, akik sokkal kevésbé. Ez így természetes, ez nem család, hanem önkéntes közösség. Arra figyeljünk, hogy ne legyenek elhanyagolt ágyások, ne legyenek többségében azok, akik csak a saját ágyásukkal foglalkoznak, a kerttel pedig alig.
A kertészoktatás
Nem születünk kertésznek, sőt a jó kertész mindig tanul, nem egy statikus dologgal foglalkozunk, hanem a természettel. Tapasztalat az, hogy az induló kerteknél fontos a kertészoktatás, egyrészt mindenki kap egy átfogó alapképzést a növénytermesztésről, illetve a szezon közben is kapnak szakmai segítséget, például az ültető napon, vagy szezon közben a kártevő védelemben. Minden kert bio kert a hangsúly a természetes védekezésen van, elengedhetetlen a szakmai segítség. Van egy szerlista, amit a kertben növényvédelemre lehet használni, de ezek a szerek mind ökológiailag semlegesek, törekszünk a természetes védekezésre, és minden körülmények között tiltjuk a kémiai szerek használatát. Ugyanígy nem használunk műtrágyát a kertben, természetes érlelt trágyával, és a kertben termelt komposzttal dúsítjuk az ágyások földjét.
A tematika körülbelül úgy néz ki, hogy
1. alkalmon, kertészeti alapfogalmak, talaj és tápanyag, növények csoportosítása, környezeti igények (talaj, tápanyag, víz, napfény, hőmérséklet), növényvédelem, kerti szerszámok
2. alkalom Szaporítás, növényvédelem, vetés, ültetés, palántázás, oltás, szemzés, dugványozás
3. alaklom Zöldségek, zöldségfélék csoportosítása, biológiájuk, ökológiai igényük, termesztés technológia, a legfontosabb zöldségek részletes bemutatása.
4. alkalom Gyógynövények, fűszernövények, virágok, bogyósok termesztése, felhasználásuk, egyensúly az ehető növények és a dísznövények között. A több szezont megért kertekben szaporodnak el a virágok, a második szezontól kezdik a kertészek „feldíszíteni” a kertet. Ez az elem az évek múltával egyre fontosabb lesz, nagy örömet okoz a kertészeknek és a környék lakóinak is.
5. alkalom. Ültető nap. Az ültető napot április-május körül szoktuk megtartani, amikor a hőmérséklet már elég meleg ahhoz, hogy a növényeink ne fagyjanak meg. Az nagyon fontos, hogy a növényorvos kertészoktató ott legyen az ültető napon a kertben. Kezdő kertészek alap hibája, hogy túlültetik az ágyásukat, mindent akarnak termeszteni. Az, hogy jól, megfelelő távolságban, szakszerűen legyenek elültetve a palánták nagyon fontos induló esemény. Mindig nagyon vicces, lelkes esemény szokott lenni az ültető nap, ekkor válik kézzel foghatóvá, hogy lesz itt kertészkedés, lesz itt termés, indul az első szezon a kertben. Mindenki sürög-forog az ágyása körül, méregeti, hogy mit és hova ültessen. Amire az ágyásokba kerülnek a palánták, meg a magok, van egy kis csalódottság, túl kicsik még a palánták, kevesen látják benne a júliusi, augusztusi növényözönt.
Az ültető napon kerülnek a földbe a fűszernövények és a virágok magjai is, illetve ilyenkor füvesítünk, ha olyan a járófelület. A szezon közben egy-két alkalommal eljön a növényorvos a kertbe, előre meghirdetett közösségi esemény, amikor a növénybetegségeket, kártevőket beszéljük végig, mint egy kórházi vizit, ágyásról ágyásra jár szakmai tanácsokat a kertésznek. Persze mindenki körülötte csoportosul, figyelik minden szavát
Az első szezon végén a kertalapító leválik a kertközösségről, elengedi őket. Az év utolsó kertgyűlésén a közösség új vezetőket választ magának, általában 2-3 fő viszi tovább a kertvezetést. Úgy nevezzük, hogy kertkoordinációs csoport. A közösségépítésnek az a lényege, hogy a folyamat végére a közösség képes legyen maga végigvinni a szezonokat, nem kell már külső beavatkozó, önjáróvá váltak és saját kertvezetést választottak.
