Article series 02
Az előző cikkben a közösségi, városi kertek történetéről volt, szó, most ismerjük meg a városi kertek alapításának folyamatát.
Mára a közösségi kertek megszokott, elfogadott, sőt támogatott kezdeményezések Magyarországon, az elmúlt 10 évben az önkormányzatok, sőt vállalatok is rájöttek a kertek hasznaira, értékteremtő voltukra, kommunikációs értékükre, Budapest minden kerületében van már közösségi kert és rohamosan terjed a kezdeményezés a kisebb városokban, sőt vidéki falvakban is. Ma már a közösségi kertalapítás legnagyobb akadálya a földhiány, alig találunk 1000 négyzetméter üres grundot a városban, amely alkalmas lenne kertalapításra.
A magántulajdonú városi földek kevéssé jönnek szóba, ugyanis a tulajdonosnak az az érdeke, hogy a parlagföldön áruház, társasház, esetleg parkoló üzemeljen, ami termeli a pénzt, ezzel szemben a közösségi kertnek nincs profittermelő funkciója. Ezért leginkább az önkormányzatok, és az önkormányzati földek jönnek szóba, ezen belül is főleg a lakótelepi környékek. A lakótelepek nagy népsűrűsége miatt könnyű a toborzás és közben a lakótelepeken találhatóak olyan ezer négyzetméteres alig használt grundok, amelyek alkalmasak kertnek. Nem véletlen, hogy a budapesti közösségi kertek döntő része lakótelepeken jött létre.
Egy átlagos közösségi kert körülbelül 1000 négyzetméter, fontos, hogy közel legyen a lakóövezethez, eléggé benapozottnak kell lennie, meg kell tudni oldani az öntöző víz bevezetését, kerítéssel kell körül venni. Kerítés nélkül nincs közösségi kert, vízhálózat nélkül nem lehet növényeket termeszteni. Az önkormányzat olyan területeket szokott kijelölni kertnek, amelyek funkciótalanok, vagy elvesztették korábbi funkciójukat. Volt kert, amelyet egy régen megszüntetett játszótér helyén építettünk, egy másik kert, egy régi, már régen nem működő KRESSZ pálya helyére került és van kert, amely illegális kutyafuttató volt. Amit el kell kerülni, hogy például meglévő funkcionálisan jól működő parkból vegyünk ki területet közösségi kertnek, ez nagyon helytelen, kerülendő.
Ma már nem nehéz az önkormányzatokat meggyőzni a közösségi kert alapításának hasznosságáról, ez ma már közhelyszerűen egyértelmű, korábban egy kicsit más volt. Ma sokkal inkább probléma a minőségtelenség, és a projektek végiggondolatlansága. Néhány önkormányzat úgy gondolja, hogy elég megépíteni a kertet és az majd jól fog működni. A valóság az, hogy ez nem ilyen egyszerű, sajnos sok igazán kínosan elrontott kertindítást lehetett látni az elmúlt években. Tizenkét évvel ezelőtt még nem léteztek ilyen kertek, mindent a legelejéről kellett kezdeni.
Az első lépés az önkormányzat figyelmének felkeltése volt. Egy látványos prezentációval, nemzetközi példák bemutatásával kellett a közösségi kerteket elővezetni, a működésüket és legfőképp, hogy mindez miért éri meg az önkormányzatnak. Az elején a kezdeményezés mindenkinek tetszett, csak a megvalósíthatóság volt körülményes, főleg a dolog kipróbálatlansága, újszerűsége miatt. Amennyiben a Polgármester igent mond a fejlesztésre, onnan indul a munka nehezebb része. Az önkormányzatok meglehetősen bonyolult szervezetek, sok törvény és szabályzat befolyásolja a működésüket, valamint ott a képviselő testület is, akiknek végső soron szavazniuk kell a kertalapításról. A legelső önkormányzati alapítású közösségi kert az Első Kis-Pesti Kert indulásánál, szinte minden önkormányzati bizottság és osztály beleszólt a készülő projektbe, mindegyik jóváhagyását és támogatását meg kellett szerezni ahhoz, hogy elindulhasson a kertalapítás. Ez közel egy évet vett igénybe, jogi egyeztetések, pénzügyi tervezés, ingatlangazdálkodás, képviselőtestületi szavazás, stb. Végső soron a cél az, hogy a következő pénzügyi évben az önkormányzati költségvetésbe bekerüljön a Közösségi kert és legyen mellé rendelve tőke és tisztázottak legyenek a tervezés, kivitelezés és működés feltételei, valamint mindez jogszerűen, szerződések mentén valósuljon meg. A képviselő testület és az osztályok, csak akkor adnak szabad utat a projektnek, ha bizonyosak benne, hogy a leendő kert sikerre van ítélve, nem bukhat meg. Az önkormányzat elsődleges szempontja, hogy sikeres legyen, a lehető legkevesebb gondjuk legyen vele, ne hozzon bajt és többletmunkát rájuk. Ez persze érthető is, az önkormányzati munka sok gyötrődéssel, gondokkal teli szakma, pont semmi szükségük még egy konfrontációra, van nekik épp elég.
Miért éri meg közösségi kertet alapítani? Milyen hasznokra számíthatnak a szereplők?
A városi közösségi kertek fennmaradásának alapvető titka, egyfajta közös haszon, „win-win” helyzet, a kertészek, a környék lakói, az önkormányzat és a város (kerület) vezetői számára, amelyben mindenki megtalálja a kertek ráeső hasznait. Mik is ezek a hasznok?
A közösségi kertészek hasznai
Az első és legfontosabb, hogy a haszon nem szükségszerűen pénzben kifejezhető érték, sőt a kertekben sokkal inkább pénzért nem megvásárolható hasznokról beszélünk. A kertészek hasznai valahol a következők: elfoglaltság, felelősség és sikerélmény, gyarapodásélmény, büszkeség, gondosság élmény, élethelyzet perspektíva, elégedettség, fizikai jobblét, egészségügyi-mentális hasznok, termények mennyisége, új ismeretek elsajátítása, közösségi élmény, tanulási folyamatok, gyerekek a kertben, együttműködés másokkal, közelség a természettel, beszélgetések, hírnév, sajtószereplés. És persze a saját termény. Nagyon sokféle haszon létezik. Mindenki kiválaszthatja belőle a neki legfontosabbat.
Egy közösségi kertben az idő tíz százaléka a kertészmunka, kilencven százalék pedig közösségi élet: az ágyások és a közös területek művelése, kertgyűlések, beszélgetések, néha kerti partik, játék a gyerekekkel és ellazulás. Kiszabadulni a lakás, vagy a munkahely rutinjából, beleolvadni egy szélesebb csoportba, erre mindenkinek szüksége van. Nagyon sokféle dologról lehet beszélgetni egy kertben, rengeteg új történetet lehet hallani, miközben elfoglaltságot és örömérzést ad a kert és a növényeink. Nyáron, amikor a hőség alig elviselhető, a kert az a hely, ahol megpihenni lehet, hűsölni, jól érezni magunkat és sokat beszélgetni. Ma, amikor az elmagányosodás szinte népbetegségnek számít, a közösségi kert a legjobb katalizátor ismeretségeket szerezni, beszélgetni másokkal, fontosnak érezni magunkat, részévé válni egy aktív közösségnek. Nem véletlenül a legaktívabb csoportok a kertekben a nyugdíjasok és a kisgyerekes családok.
Természetesen nagyon fontos a termények mennyisége. A saját termény mindig jobb, egészségesebb, a vásárolt zöldségekhez képest, különleges kapocs köti össze a kertésszel. Ráadásul hét – nyolc négyzetméteres ágyásról meglepően sok termény betakarítható, most amikor soha nem látott drágulását tapasztaljuk a zöldségeknek, gyümölcsöknek, bizony ez számít. És érdekes módon a hasznok innen csak fokozódnak, hiszen a nyers zöldségből ételt kell készíteni, ez a kreativitás egy újabb szintje és újabb sikerélményt gyűjtünk be. A kertekben komoly beszédtéma a receptek, hogy ki- mit készít otthon a terményéből, sőt rendszeresen hoznak a kertészek kóstolót. Amikor kerti partikat tartunk, ezeket végig is lehet kóstolni, lehet büszkének lenni a szakácstudományunkra is. Néhány kertben, főleg az első szezonban, csináltunk kertstatisztikát. A lényeg az, hogy mindenki méri a saját terményeit, és azokat egy táblázatban összesítjük. 2023-ban a Böszi kertben (Budapest, XII. kerület, Böszörményi út) a következő adatok jöttek ki a szezon végén: paradicsom 366 kg, paprika 25 kg, padlizsán 26 kg, uborka 148 kg, cukkíni 145 kg, tök 45 kg, sárgadinnye 14 kg, sárgarépa 13 kg, batáta 22 kg, karalábé 10 kg, zöldbab 30 kg és így tovább. Összesen 51 féle terményt tartalmaz a statisztika, és közel egy tonna volt a termény mennyisége, jó szezonja volt a kertnek. Ezek a mennyiségek természetesen pénzben is kifejezhetők és a minőségük is nagyon magas volt. Saját termény. Az nagyon fontos, hogy a közösségi kert terményei nem árusíthatók, csak személyes használatra, önellátásra termelünk. Ezt a kertszabályban és a kertszerződésben is rögzítettük és minden kertre érvényes.
A kerület, a környék és az önkormányzat hasznai
A városi zöld területek túlhasználtak, fenntartásuk igen bonyolult és végtelenül költséges. A városlakók természetes igénye, hogy a lakókörnyezet legyen minél zöldebb, virágosabbak legyenek. Miközben maga a városlakó meglehetősen gondatlan a környezettel, szemetel, szennyez, okkal vagy ok nélkül pusztítja a környezetét. Ráadásul rettentően költséges a kertészmunka, évről évre komoly kiadási tétel az önkormányzatok számára.
Egy önkormányzat számára, kijelölni egy ezer négyzetméteres területet, megépíteni rá jó minőségben a városi kertet, pénz áldozni a közösségfejlesztésre, a kert beindítására, az önkormányzat éves költségvetéséhez képest, nem minimális beruházási összeg, viszont amit cserébe kap, az messze meghaladja a beruházási költséget és persze a várakozásokat is. Például: a kerület gazdagodik egy igen aktív szomszédsági közösséggel, egy nagyon magas minőségben művelt, biológiailag sokszínű kerttel, egy pozitív sajtótémával, mind a helyi sajtó, mind az országos sajtó felé. A kert alakítja a kerület arculatát, újdonság és népszerű kezdeményezés, megjelenik az összes kerületi kiadványban, filmekben, környezetvédelmi eseményekkel kapcsolatban. A kert önfenntartó, egyszer kell megépíteni, és utána önmagától működik, évről évre szebb lesz, az önkormányzat felé minimális a fenntartási költsége. (Azért érdemes az önkormányzatnak valamennyi amortizációs költséget számolni a kertekre, és segíteni a kert fejlődését, de ez nem igazán tétel.) A kertközösségek nem csak a kerítésen belül léteznek, megjelennek kerületi rendezvényeken, óvodai, iskolai osztályokat fogadnak a kertben, például a „Biológia óra a közösségi kertben” program keretében, amelyre meghívják a környék lakóit, és más civil szervezeteket. A közösségi kertek nyílt napokat tartanak, számos kutató, diplomaíró hallgató vizsgálja a kerteket, ez is hírnév, ez is haszon.
A városi kert egy kicsi modellje annak, hogy a városon belül is lehet jobban élni, életminőséget teremteni, művelni magunkat és közösségeinket, az ágyásunkat, a környezetünket és a kerületet, ahol élünk. Sőt ehhez partner tud lenni a kerület vezetése, egy jó cél mentén működik az együttműködés.
