A városi – közösségi kertekről szóló cikksorozat utolsó írása, kevésbé a növényekről és a termő szezonokról szól, sokkal inkább a kertközösség szervezetéről és a kertvezetői szerepről.
Minden közösségi kertet vezetni kell, kellenek kertvezetők, illetve számos kertben kertkoordinációs csoport végzi ezt a feladatot. A vezetetlen kert nem fog működni, minden össze-vissza fog történni, nagyon gyorsan hanyatlásnak indul a kert és maga a közösség. A legtöbb kommunakert ebbe a hibába esik, bíznak a „közösség erejében” de nem veszik figyelembe, hogy ha nincs végiggondolt irányítás, tervezett szezon, az egész ügy célt téveszt és elhal. Valahogy úgy kell felfogni a kertközösséget, mint egy céget, szervezetet. Sokféle ember, sokféle képesség gyűlik össze, ezeket egy irányba kell terelni, szervezni és koordinálni kell a kert hétköznapjait.
Fontos, hogy nem a kertvezető dolga, hogy mindent maga végezzen el, sőt, az Ő feladata a körülmények megteremtése, hogy a közösség maga elvégezze a kert körüli feladatokat, hatékonyan, gyorsan, jókedvűen. A kertvezető inkább szervező, inkább koordináló szerep és persze Ő is kiveszi a részét a munka fizikai részéből.
Bár a kert készen van, túl van néhány sikeres szezonon, de ez nem jelenti azt, hogy önmagában működőképes lenne, kell egy személy, esetleg egy szűk csoport, amely végiggondolja a szezont, összehívja a kertgyűléseket, kapcsolatot tart az önkormányzattal, nyilván tartja a kert eszközeit, kézben tartja a kert belső és külső kommunikációját. A cél mindig az, hogy az adott évben sikeres és nyugodt szezonja legyen a kertnek, sikereket érjenek el közösségi és egyéni szinten is.
Az egyharmad szabály
Minden közösségi kertről nagy általánosságban kimondható, hogy a tagok egyharmada aktív, részt vesz minden eseményen, a másik egyharmad csak a fontosabb eseményeken jelennek meg, és van egy harmadik harmad, akiket ritkán látni, néha vagy egyáltalán nem vesznek részt a kert életében. Számukra csak az ágyásuk a fontos, vagy rosszabb esetben az sem, szezon közepére elhagyatottá, gazossá válik az ágyásuk, ez komoly bajt jelent, ráadásul egy olyan kertben, ahol minden kerttagnak ugyanakkora ágyása van, nagyon kiütköznek az elhanyagolt ágyások. Ebben az esetben a kertvezetőnek lépnie kell és meg kell kérnie a hanyag kertészt, hogy adja vissza az ágyását, hogy új, aktívabb tagot válasszon a közösség a várakozó listáról. Szerencsére minden kertben hosszú várakozólista van, könnyű új tagokat behozni a kertbe. A kertszabályzatban rögzítettük, hogy a hanyag kertészeket, hogy lehet eltávolítani a kertből, részben írásbeli figyelmeztetéssel, majd szóbeli figyelmeztetéssel és végül, ha erre sem reagál, a közösség kiszavazhatja a tagja közül. Ezt a lépést nem érdemes hanyagolni, jobb, ha új, lelkes kerttag jön a kertbe a hanyag kertész helyett.
Vannak helyzetek, amikor a kertvezetőnek „határozottan” kell fellépnie. Vannak esetek, amikor kiderül egy kerttagról, hogy alkalmatlan közösségben létezni, a viselkedése, a habitusa alkalmatlanná teszik a közösségi életre. Ők a közösségrombolók. Sokszor képtelenek a megfelelő hangnemben kommunikálni a többi kertésszel, vagy a közösség jóváhagyása nélkül csinálnak valami olyat a kertben, ami mindenkinek rossz, vagy rontja a kert összképét. Ilyenkor a kertvezetőnek lépnie kell és vagy rábeszéléssel, illetve végső eszközként kiszavazással kell az illetőt kitenni a kertből. Akadt példa olyan kerttagra, akiről menet közben derült ki, hogy alkohol problémái vannak, az pedig nem fér bele, hogy a kerttag tántorog a kertben, miközben sok kisgyerek is jelen van. Volt arra is példa, ahogy a kertésztárs személyisége alkalmatlanná tette a közösségben való szereplésre, viszályt szított, rombolta a közösséget, nem volt megfelelő a személyes kommunikációja a többiekkel, az ilyen személytől sürgősen meg kell szabadítani a kertet.
A kommunikációs problémák nagyon sokszor az elektronikus levelezésben szoktak előjönni. A billentyűzet mellett, néhányan sokkal többet megengednek maguknak, mint a személyes szemtől szembe kommunikáció esetében tennék, ezt azonnal le kell állítani, nem szabad hagyni, hogy elfajuljon, mert hosszútávon pusztító a hatása. Nem kell félni attól, hogy valakit ki kell tenni a kertből, csináljuk nyugodtan, megbántás nélkül, adjunk neki lehetőséget a visszavonulásra emelt fővel.
Új kerttagok a kertben
Minden kertben hosszú várakozólista van, így tudunk válogatni a jelentkezők közül. Érdemes a jelentkezőket meghívni a kertbe, többet is egyszerre, és elmondani nekik, hogy mivel jár a kerttagság. Sokakban nem reális kép él a közösségi kertek működéséről, sok idealizmus, jobb az elején tisztába tenni, hogy milyen feladatok, kötelességek és hasznokkal fog találkozni az új kerttag. Vannak, akik visszalépnek a jelentkezéstől, amikor megtudják, hogy a kert közös feladatokkal is jár, nem csak egy ágyást kapnak, ahol kertészkedhetnek. Amikor kiválasztottuk az új kerttagot, figyeljünk oda az az új kerttag integrációjára a kertközösségbe. Mutassuk be az új tagokat a következő kertgyűlésen, vegyük fel a levelezési listára, adjunk át nekik minden tudást és jó tanácsot, hogy könnyen és gyorsan beolvadjanak a kertközösségbe.
A kertvezető feladatai:
- A közösségi kertek vezetőjének legfontosabb feladatai között: a tagok bevonása, a feladatok és a felelősség átruházása, valamint a konfliktusok megoldása.
- Kiemelt feladata a koordináció, a közösségépítés, az állandóság és a kohézió megteremtése és fenntartása.
- Szervezi a kertmegbeszéléseket, kerteseményeket.
- Meghatározott jogkörben képviseli az kertet, kapcsolatot tart az önkormányzat kijelölt egységével.
- A kertvezető feladata a kertszabályok és a házirend betartatása.
- A kert kommunikációjának koordinálása, külső és belső koordináció együtt.
- A kert tagdíjainak, bérleti szerződéseinek, költségvetésének felügyelete.
- A kert anyagi javainak nyilvántartása.
- A kertvezető számára beteljesítendő cél a kert optimális működtetése, a hosszú távú fenntarthatóság elérése.
Az együttműködés kultúrája
Az egyik legfontosabb feladata a kertvezetőnek, vagy a kertkoordinációs csoportnak, hogy kialakítsa az együttműködés kultúráját. Minden tagnak képesnek kell lennie arra, hogy dolgozzon és társuljon másokkal, és a kert jövőjével kapcsolatos döntéseket együtt hozza meg, részt vegyen a kert fizikai fenntartásában, részese legyen a közösségi életnek. A közösségi kertek sikere a tagok együttműködésének az eredménye. A természet ettől függetlenül végzi a maga dolgát.
Milyen a jó kertvezető?
Legyen jó kertész, de még inkább képes legyen szót érteni sokféle emberrel, Sokszor nyugdíjas tanárok, vezetéshez szokott személyek a legjobb kertvezetők. A kertvezetőknek képesnek kell lenniük a konfliktusok gyors és hatékony kezelésére. A kertvezetőnek kell, hogy legyen ideje szervezni, önkéntes munkát végezni a kertért.
A jó kertvezető jól tud levezetni egy kertgyűlést. A kertgyűlések a kert ügyeinek megbeszélésének a szinterei, a hatékony és lényegre törő kertgyűlések elengedhetetlenek. Érdekes megemlíteni, hogy a Covid járvány idején online kertgyűléseket tartottunk és nem voltak hatékonyak. Sokkal jobb a személyes jelenlét. Évente néhány több alkalommal kell kertgyűlést tartani: szezonkezdő kertgyűlés, szezonzáró kertgyűlés. és év közben, ha igény van rá.
A kertvezetőnek tudnia kell összhangot teremtenie a különböző elképzelések és elvárások között, a legfontosabb, hogy minden esetben előmozdítsa a közösségi döntéshozatalt. Nem a kertvezető dönt a kert fontosabb ügyeiben, sokkal inkább koordinálja a közösséget, hogy maguk hozzák meg a fontos döntéseket és segíti és szervezi azok végrehajtását.
A közösségi kert vezetés az első szezonban legyen egy személy feladata, mert a túl sok részvélemény, csak akadálya lesz a hatékony betanulási folyamatnak. Viszont a következő szezonokra érdemes inkább kert koordinációs csoportot alapítani. Egy személynek valószínűleg túl sok a kert vezetésének feladata, azonban, ha a különböző részfeladatokra osztják a munkát, azzal megkönnyítik a maguk dolgát.
A kertek működésének állandósítása.
Közösségi kerteket évtizedekre építünk. Egyetlen kertalapításom volt, amelyik tudottan ideiglenes kertnek készült a Böszi kert, amely egy építkezési területen épült, és amely meg fog szűnni, amit a gazdasági helyzet megengedi, hogy a tervezett önkormányzati beruházás elinduljon. A kertészek tudomásul vették, hogy ez a helyzet, így minden szezont ajándéknak élnek meg, és reménykednek, hogy esetleg lesz még egy újabb szezonjuk. Ugyanakkor a legidősebb kertem az Első Kis-Pesti Kert idén a 12. szezonját fejezte be, az elmúlt tucatnyi évben fontos része lett Kispest életének, a környéknek, és semmi ok nem látszik, hogy bármi akadályozná, hogy további évtizedekig sikeresen működjön.
2012-ben New Yorkban jártam az Amerikai Közösségi Kertek Szövetségének a konferenciáján, és ott több New York-i közösségi kertet is meglátogattunk. Voltak köztük 40-50 éves kertek. Már senki nem emlékezett, hogy kik voltak az alapítók, már senki nem élt azok közül, akik annak idején elkezdték a városi kertművelést. És mégis tökéletesen léteznek, szezonról szezonra újraindult a kertészkedés. Ehhez az kellett, hogy a város elfogadja ezeknek a városi kerteknek a jótékony hatásait és elkezdje aktívan támogatni őket. A logika elég egyszerű, a közösségek által fenntartott városi kertek hatványozottan olcsóbbak a városnak, mint a parkfenntartás, ugyanakkor sokkal magasabb a biológiai értékük, állandóbbak, mentesek a rongálástól, díszei a környéknek, számos a kerület számára fontos eseményt tartanak, részt vesznek az ifjúság környezeti nevelésében és legfőképp aktív szomszédsági közösségeket hoznak létre. Egy világváros is sok ilyen kis közösségből áll.
Miután ezeket a közösségi kerteket, önkormányzati területeken, önkormányzati beruházásként hoztuk létre, az okos önkormányzatok a kerteket beillesztik a kerület úgynevezett zöldfelület gazdálkodási tervébe. Ez annyit jelent, hogy az Önkormányzat nem engedheti el a kertet, azzal hogy ez készen van, mostantól a kertészek művelik és tartják fenn. Minden eszköznek megvan az amortizációs ideje, leromlik, szétkorhad, pótolni kell. Itt főleg az ágyáskeretek az első számú költség. Sajnos 9 kert alapítása után, azt kell mondanom, hogy nincs igazán jó megoldás az emelt ágyások kereteire. Ezek amortizálódó eszközök. Legtöbbször fa ágyáskereteket alkalmazunk, azonban ezek, bármennyire is védjük, kezeljük, 5-6 év után elkezdenek szétesni, elkorhadni. Télen-nyáron, napsütésben és téli fagyban szabadban állnak, óhatatlanul tönkre mennek egy idő után.
Építhetjük az ágyásokat, például tégla, illetve betonkockákból, ám ezeknek az építés költsége irreálisan magas, az építés során ezt a tervezők és az önkormányzat képviselői el szokták vetni. Az okos önkormányzat bekalkulál a közösségi kertnek egyfajta amortizációs költséget, amelyből a kertek meg tudják vásárolni a felújításhoz szükséges faanyagot, majd maguk újraépítik a leromlott ágyásokat. Ez közösségi munka, kikerülhetetlen feladat.
A közösségi kertek évről évre gazdagodnak. Szinte hihetetlen, hogy mennyi fajta növény tud megjelenni ezekben a keretekben. A második harmadik szezontól egyre több lesz a virág, egyre több lesz a gyümölcsfa. Oda fognak szokni az környékbeli iskolák és óvodák csoportjai, akik biológia órát tartanak a kertben, a környék lakói is megkedvelik a kertet, mert szép, mert minden nap más arcát mutatja, mert érdekesség és jó. Az egyik legjobb érzés az, amikor vadidegen emberek a környékről megszólítanak, és azt mondják, hogy Szép lett a kert, gratulálok. Ez a siker.
