Tegnap hollandokkal találkoztam, megmutattam nekik két kispesti közösségi kertet. Nagyon jó beszélgetés volt, bár kiderült, hogy a budapesti közösségi kertek teljesen mások mint a holland kertek. Hollandiában például nincsenek kerítések, más kultúra…

Az egyik legszebb és legérdekesebb kertközösségük EVA-Lanxmeer nevű település, ahol nem kertet hoztak létre, hanem az egész környéket közösségi szinten gondozzák, gyümölcsöstől kezdve, tavak, füves játszórészek, energiagazdálkodás, helyi piac és még sorolhatnánk. 700 fős közösségről van szó, elég nagy és összetett terület. Komplexen kezelik a földet, vizet, levegőt, a helyi lakók aktivitását, kifejezetten érdekes amit csinálnak, ráadásul 10 éves múltjuk van már, az idő azt mutatja, hogy működő projektről van szó.

Azon gondolkoztam, hogy hány 700 fős település, közösség lehet ma Magyarországon, ahol hasonlóak a lehetőségek. Jó minták vannak, neki kellene kezdeni.

Köszönöm az információkat Cees van Straten-nek.

Itt egy nagyon jó film EVA-Lanxmeer közösségről. (angol nyelvű)

Ez a honlapjuk, hollandul.

Az ország első közterületi közösségi kertjét adtuk át 2012-ben, most pedig már a negyedik ilyennek örülhetünk Kispesten – mondta köszöntőjében Gajda Péter, hangsúlyozva, hogy nem csupán a növények és a termények miatt fontos az ilyen kert, hanem azért, mert közösséget teremt. Utalva a kert indulása körüli problémákra, Kispest polgármestere úgy fogalmazott, egyre többen láthatják, hogy itt érték teremtődött, nem vett el semmit az önkormányzat, hanem közös munkával újabb zöldterületet hozott létre. Elmondta azt is, hogy hamarosan közös program indul a Corvinus Egyetemmel: tervek készülnek az egykori KRESZ-park területének átalakítására.

A teljes cikk…

A történet még az elmúlt hetekben történt.

Az Egyesület kertjeiben a kertészek családi programokat is szoktak rendezni, ez mára bevett szokássá vált, írnak a közös levelezőlistára, hogy az adott napon a családjukkal, barátaikkal a kertben sütögetnek, mindenkit szeretettel várnak. Ez egy jól működő program, megszokott ügy.

Az egyik kertnél viszont, valamelyik szomszéd ezt nem nézte jó szemmel, és kihívta a rendőrséget, azzal a bejelentéssel, hogy migránsok tüzet raktak az adott közösségi kertben. A rendőrség kiszállt három autóval, végigigazoltatták a kertet, majd miután nem találtak migránsokat, csak városi kertészeket, elmentek. Azóta is azon gondolkodom, hogy most röhögjek, vagy sírjak.

Itt egy válogatás a különböző kerti migránsok viselt dolgairól:

És végezetül, Dr. Kövér László az Országgyűlés Elnöke találkozik a migráns – kertészekkel a Békási kertben. Ez nyáron volt.

Az önkormányzat kezdeményezésére készült ez a film, egyfajta imagefilm. Nagyon jól sikerült, összhang van a kép és a szövegek között, egyébként meg a kert tényleg ilyen.  Nem kellett nagyon varázsolni, sikerült, önmagáért jó, nem kell belemagyarázni semmit többet, mint ami benne van. Az épp elég, és nem bánt senkit.

Itt tudod megnézni a filmet.

Rosta Gábor a kispesti közösségi kertek kialakításának szakmai hátterét biztosító és a közösségépítést segítő Városi Kertek Közhasznú Egyesület elnöke lapunknak hangsúlyozta, hogy ugyan egyre több kert alakul a fővárosban, nem szabad elfelejteni, hogy az első közösségi kert önkormányzati támogatással Kispesten létesült, és már a negyedik kerületi kertben (a Kosárfonó utca–Eötvös utca–Vak Bottyán utca által határolt területen, az egykori KRESZ-park egy kis részén) is túl vannak az ültetésen. Hozzátette, a kertekben nagyon jók a terméseredmények, mindegyik javította az emberek életminőségét, és – ami a legfontosabb – közösséget alakított ki.

Kispest.hu

World Kitchen Garden Day 2015.

2015. augusztus 30. Vasárnap

A Nemzetközi Konyhakerti Napot 2004 óta rendezik meg a világ számos országában, augusztus negyedik vasárnapján. A z Egyesült Államokból kiinduló mozgalom kezdetekor az volt a cél, hogy az akkor még működő „Snack Food Month” – az egészségetelen ételek hónapja nevű PR rendezvény ellen más alternatívát mutassanak, a helyben termelt, organikus és legfőképp egészséges terményekre hívja fel a figyelmet. A cél az volt, hogy az évnek legalább egy napján figyeljünk oda a konyhakertek sokrétű hasznaira. Az elmúlt tizenegy évben számos ország, megszámlálhatatlanul sok kertje, közösségi kertje csatlakozott a Nemzetközi Konyhakerti Világnaphoz.
A Konyhakerti világnap céljai:
• A helyi- konyhakertészkedés szerepének bemutatása a társadalomban,
• Az egészségmegőrzésben és vendéglátásban betöltött pozitív szerepének ünneplése
• Figyelemfelhívás a helyi élelmiszerek fogyasztásának előnyeire és az emberek motiválása arra, hogy fedezzék fel saját régiójuk élelmiszer lehetőségeit.
• Közösségi szellem építése helyi és nemzetközi szinten az általános kertészkedési, főzési és fogyasztási tapasztalatokkal kapcsolatban

Magyarországon először két éve rendeztük meg az világnapot, idén pedig már harmadszor várják a kertek a látogatókat.
Idén a Városi Kertek Egyesület két kertje tart rendezvényt, egyfajta nyitott kert programokkal várják az érdeklődőket.
Programok és helyszínek:
Első Kis-Pesti Kert
Budapest XIX. kerület Irányi Dániel – Bem József utca sarok
Időpont: 2015. augusztus 30. Vasárnap 10:00-tól – 15:00-ig.
Zengő kert
Budapest XIX. kerület, Zengő utca – Kasza János utca sarok
Időpont: 2015. augusztus 30. Vasárnap, 14:00-tól – 17:00-ig.
https://www.varosikertek.hu/nemzetkozi-konyhakerti-vilagnap-2015/

Idén, immár harmadik alkalommal tartjuk meg a World Kitchen Garden Day-t, a Nemzetközi Konyhakerti Világnapot.

Két kertben lesznek programok, az Első Kis Pesti kert és a Zengő kert várja az érdeklődőket. Készülnek eseményekkel, kertbemutatással, játékokkal a gyerekeknek, és szemléltető oktatással a nagyobbaknak.

Úgy tűnik jó lesz az idő, érdemes megnézni a kerteket. Idén eddig volt négy komolyabb hőhullám, de ez nem ártott a növényeknek, jól néznek ki az ágyások és a kertek.

Épül Kispest negyedik közösségi kertje, a Kosárfonó utca melletti nagy parkban. Minden a szokásos módon ment eddig, bár a képviselőtestületi határozat kicsit későn születet meg, de a kert kommunikációját időben elkezdtük, voltak plakátok, cikkek a helyi lapban, interjú a helyi TV-ben, lakossági fórum a helyi iskolában, szóval a szokásos. A kerttagok is hasonló lassúsággal gyűltek, mint ilyenkor lenni szokott, az első fórum után csak az ágyások fele kelt el. Ez volt két hónapja. Mostanra maradt egy darab kiadó ágyás, a csapat megvan, volt 4-5 kertgyűlés, megvolt az első oktatás, hosszú tusakodás után lett kertnév is, Árnyas kert, megszavazták az ide kertköltséget (3000ft/ágyás) és választottak kertpénztárost. Haladnak a dolgok.
Jó későn, de végre elindult a kert építése, ilyenkor szoktak megjelenni a tiltakozók.

Ennél a kertnél, két fő csoportja van a tiltakozóknak, az egyik a szomszédos ház lakóinak egy része, akik sérelmezik, hogy túl közel épül a kert a tízemeleteshez, másrészt, hogy a megkérdezésük nélkül döntöttek a terület fejlesztéséről. A ház lakói szervezettek, lakógyűlést hívtak össze, határozatot fogadtak el, és ha lehetőséget találnak rá, jogi útra fogják terelni a tiltakozásukat.

A másik nagy csoport a kutyások csoportja, akik a jelen pillanatig az egész parkot használták kutyafuttatónak, a saját területük elrablásának élik meg a kert kerítésének az építését. Ezzel viszont az a baj, az egész 10 ezer négyzetméteres parkot, mintha csak a kutyások használnák, tele van kutyagumival az egész, elvétve sem látni gyerekeket a füvön, az egész terület szabályozatlanul működik, se koncepció, se rend, sem közös használat. Miközben egy nagyon értékes területről beszélünk, lakik a közvetlen környezetében legalább 3000 ember és mégis egy kihasználatlan, kivilágítatlan, rendezetlen köztér.
Az Árnyas kertnek az igazi feladata az lesz, hogy fókusza legyen a park elkövetkező években történő fejlesztésének, valószínűleg lesz rendezett kutyafuttató, esetleg közvilágítás, padok, leülők, ebben a 10 ezer négyzetméteres parkban meg fognak jelenni új funkciók, reméljük a felmerülő igények szerint. A közösségi kert csak az első lépés. A közösségi kert ebben a parkban, önkormányzati fejlesztés, beruházás, amelynek elvárt célja, hogy kanalizálja a park jövőbeni fejlődését, ez a mag, amit el kell vetni, gondozni kell, és az elkövetkező években kihajt, fejlődik. Ez a park az elkövetkező években nagyon meg fog változni.
Az nem egy tiltakozási álláspont, hogy ne változzon semmi, minden maradjon úgy, ahogy van, ez teljesíthetetlen, minden változik. Ez a park túl értékes városi-kerületi terület ahhoz, hogy ennyire kihasználatlanul hányódjon.
Az sem egy tiltakozási álláspont, hogy nem kérdezték meg őket. Ha nem érdeklődünk a plakátok, a kerületi sajtó és internet iránt, akkor nagyon nehéz informálni. 20-n jöttek el az első lakossági fórumra! Így nagyon nehéz.
Van itt egy nagyon érdekes demokratikus kérdés. Az egyik tiltakozó írta, hogy „ Az önkormányzat már megint a nép háta mögött döntött”. A demagógiát úgy lehet leleplezni, hogy megpróbálod vizualizálni. Ha hülyeség jön ki, akkor demagógia. Ez demagógia! A demokrácia nem azt jelenti, hogy mindenki érdekei érvényesülnek, hanem hogy mindenki kompromisszumot köt, közösségi érdekek mentén mozdul előre a világ, és nem egyéni akaratok mentén. Olyan világ jön, amikor mindannyian kompromisszumokat foguk kötni, mindannyiunknak a legjobb az, ha ez közösségi érdekek mentén történik. Megbeszélve, művelve, gyarapítva. Az Árnyas kert akaratlanul is, ezt a feladatot kell felvállalnia. A városi kertek sokkal többek, mint közösségi kertészkedés, szociológiai-társadalmi kísérletek.

Al Gore-t végtelenül tisztelem. Kevés politikus tisztelhető, Ő viszont igen, mindenképpen.
2000-ben, amikor elindult az elnökválasztási kampányban W. Bush ellen, három hónapot New Yorkban töltöttem, önkéntesként dolgoztam a Demokraták helyi kampányában. Akkor még érdekelt a politikai kommunikáció, ezen belül is a választási kampány. Az USA-ban, New York-ban ez különösen érdekes volt. Al Gore volt az Egyesült Államok történetének legfelkészültebb elnökjelöltje: nyolc év Kongresszus, nyolc év Szenátus, nyolc év alelnöki pozíció, mindet tudott a politika és Washington működéséről. Mégse Ő nyert. Egészen más elnök lett volna, mint amilyen W. lett. Például egészen másként kezelte volna 9/11-t. Talán meg sem történt volna…

A bukás óta, új életcélt talált magának, a klímapolitika egyik legmeghatározóbb személyisége lett, 2006 –ben megcsinálta az An Inconvenient Truth filmet és kampányt, igazi politikushoz híven egész személyiségét beleteszi a klímapolitika alakításába, a bolygó lakosságának „felrázásába”. Nem kormányzati szervként, hatalom és pénz nélkül, személyiségként próbál hatni, próbál javítani, pusztán a képességeit és hírnevét felhasználva. És ez így van jól, egy nagy bukás után érdemes újrakezdeni, más területen, hasznosabban, mint korábban.
Al Gore legújabb dobása az Élő bolygónk kampány, egymilliárd elektronikus aláírást szeretnének összegyűjteni a novemberi globális klímakonferenciára, „felhívni a figyelmet a klímapolitika” fontosságára. Az a baj, hogy ezen már régen túl vagyunk, ez már nagyon kevés, itt sokkal nagyobb a baj. Nem a figyelmet kell felhívni, nem a politikusokra kell várni, hanem nagyon gyorsan kell cselekedni, mert kifutunk az időből, a bolygó átalakulása túlgyorsulta a döntési mechanizmusainkat. Nagyobb, átfogóbb tettekre lenne szükség, mint amire ma az emberiség végrehajtó mechanizmusai képesek, ráadásul a tudásunk is kevés a közeljövőben felmerülő problémák kezelésére. Ma már túlléptük az emberi széndioxid kibocsátás kérdését, a természet most mutatja a meg az önállóságát, ma már az emberen kívüli folyamatok válnak domináns pusztítóvá, nem vagyunk irányítói az eseményeknek. A mi szerepünk ezek elszenvedése lesz.
A történet alapvetően a metánról szól. A metán 34-szer erősebb üvegházhatású gáz, mint a széndioxid. A légköri metán feldúsulás katasztrofális folyamattá fajul az elkövetkező évtizedben. A metán emissziónak két fő forrása van a bolygón, az egyik a szibériai-kanadai permafroszt felmelegedése, illetve a mélytengeri klarát mezők, a metánjég emissziója. A bolygó melegszik, ez látszik a gleccserek visszahúzódásán, a sarki jégsapka felületének és tömegének csökkenésén, az időjárási anomáliák számának növekedésén. A melegedő bolygó több metánkibocsátást indukál, ami tovább melegíti a bolygót, ami további metánkiszabadulással jár, ami még tovább melegíti a bolygót, és így tovább. Angolul úgy nevezik, „run away event”, önmagát gerjesztő esemény, beláthatatlan következményekkel fog járni az elkövetkező évtizedekben. Az elkövetkező öt évben, az okosok szerint, a bolygó 1-1.5 fokot fog melegedni, amit az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján, katasztrofális globális környezeti átalakulást fog indukálni: árvizek, elsivatagosodási folyamatok, a hurrikánok számának növekedése, extrém hőhullámok és terméskiesés. Másfél fok az emberiség 80%-nak az életfeltételeit fogja átalakítani, és nem pozitív irányba, minden sokkal rosszabb lesz. Az életfeltételek gyökeres romlása újabb és újabb migrációs hullámokat fog indukálni, államok sora fog bedőlni, megacity-k sora válik lakhatatlanná, társadalmi és egyéni tragédiák sorát fogja okozni az életkörülmények átalakulása. Ráadásul senki nem vonhatja ki magát belőle, ebben mindannyian részt fogunk venni.
Ehhez képest a G7-ek 2 fokos emelkedésben állapodtak meg, amellett, hogy az oroszokat tovább szankcionálják. Okos…
Ma már kurvára kevés „felhívni a figyelmet”, ma már nem elég, ha csökkentünk a széndioxid kibocsátást, visszafogjuk magunkat, politikailag korrekt ökopolitikát folytatunk, ezen már régen túlhaladtak a folyamatok, mostantól aktív alakítóinak kell lennünk a bolygó klímájának, vagy nagyon nagy baj lesz. Nagyjából végünk lesz.
Az elkövetkező évtized az emberi tudás, technológia, kutatás-fejlesztés nagy próbája lesz, fel kell találni, működtetni kell egyfajta „geo-engineering”, „terra forming” projektet, különben lakhatatlanná válik a Föld 2050-re. Persze a Marsot is kolonizálni kell, de előbb a saját bolygónkat kell fenntartható módon, lakhatónak megtartani, mert ma már ez a kérdés. Létkérdés. Csakhogy ehhez se technológia, sem eszközrendszer, sem közös akarat nem látszik.
Volt az emberi történelemben valami enyhén hasonló, JFK Űrprogramja. 1962-ben a holdra szállás legalább annyira távoli lehetőség volt, mint ma a bolygó életfeltételeinek megtartása, a globális klíma kontrollja. Akkor belevágtak és pénzt, erőforrásokat és tudást nem kímélve, hét évvel később leszálltak a Holdra. Hát ma is valami hasonlóra lenne szükség, globálisan, itthon a Földön. Al Gore-nak valahol ennek az élére kellene állnia, nem Framville szerűen, kattintgatásra biztatni az internet használókat. Ez nagyon kevés így. Itt már valódi kampányra van szükség, igazi vízió kell, kell jövőkép a bolygó számára, és tettek, mert külön-külön mindannyian elveszünk. A globalizáció ma már globális összefogást kell, hogy jelentsen és ennek vezetésére valódi politikusra van szükség, tettekre, koncepcióra, vízióra.
Kívánom, hogy minél többen regisztráljanak az Élő bolygónk honlapon, és remélem, hogy lesz vízió és akarat, megtartani a bolygót lakhatónak, bármennyire kegyetlen és drága kihívás lesz ez.

Corvinus Egyetem, Tájépítész hallgatók Koncepciótervezési kurzushét.
2015. május 11-15.

 
Nagyon érdekes volt a feladat, adott a negyven éves kultúrház, egy körülbelül 5000 négyzetméteres kerttel. Az egész kert egyfajta elhagyatottságot, gazdátlanságot, funkciótlanságot mutat.
Az épület eredetileg uszodának indult, megvan még az elhúzható tető, majd az építés közben változtattak a terveken, és Úttörő ház lett belőle, és színházterem. A medence térből lett a színházterem. A rendszerváltás után alakították át Kulturális Központtá, nem lett úttörőmozgalom. A kertet annak idején megcsinálták, kosárpályával, füves részekkel, valamint az elmúlt évtizedben történt néhány fejlesztés, például EU konform játszótér épült és fitneszpark is.

 
A mostanra kialakult kertstruktúra, a kert kapcsolattalansága az épülettel, ugyanakkor az elrendeltetett közösségi jelleg, mind befejezetlenséget mutat, félkész állapot, van rajta mit javítani. Erről szólt a tervezői kurzushét. A hallgatók feladata az volt, hogy gondolják újra a kertet, adjanak neki új, közösségi funkciókat. Ötleteket, koncepciókat kértünk tőlük.

 
További gond, hogy az épület nem tudja kiszolgálni a kert infrastrukturális igényeit, nincs önálló WC, mosdóhelyiség, pelenkázó, stb. Érdekes módon közvetlen kertlejárat sincs az épületből. Ugyanakkor nagyon értékes területről beszélünk, a San Marco utca és vonzáskörzete, értékes része Óbudának, érdemes lenne fejleszteni. Ráadásul egy közösségi fejlesztést kellene végiggondolni, egy igazán rendezett kert-park lehetne, ebben a sűrűn beépített, sűrűn lakott környezetben. Ahogy az egyesület kertjei lokális – informális központtokká válnak a környezetükben, a kerületükben, ez fokozottan igaz kell legyen a közösségi ház kertjével kapcsolatban.

 
Kilenc hallgató, tanárok segítségével, koncepcióterveket készítettek a kert hasznosítására. Ők másod éves hallgatók, sok minden van még előttük, nem mesterképzősök, mint az elmúlt években, a hallgató tervezők. Ugyanakkor a terveik frissességében ez talán csak használt.

Az nyilvánvaló , hogy félmegoldások kevesek lennének ennek a kertnek. Itt-ott javítgatni nagyjából kidobott pénz. Egyben érdemes kezelni a kérdést, az elkövetkező évtizedre adni egy új fazont, új létezést a kertnek. Túl nagy luxus ennyire nagy területet, ennyire parlagon hagyni.

Nem minden terv fért fel az oldalra, vannak még további koncepciók, amiket nem sikerült feltenni.

A tervek egyébként megtekinthetők az Óbudai Kulturális Központ aulájában, gondolom még a jövő hétig.

Cím: 1032 Budapest, San Marco utca 81.

Download (PDF, 6.22MB)

Download (PDF, 3.91MB)

Download (PDF, 5.34MB)

Download (PDF, 3.54MB)

Download (PDF, 2.97MB)

Download (PDF, 20.44MB)

Download (PDF, 13.38MB)

Kezd hagyománnyá lenni, hogy a Városi Kertek Egyesület és a Budapesti Corvinus Egyetem, Kert- és Szabadtértervezési Tanszékkel közösen kiírunk egy tervezési feladatot a tájépítész hallgatók számára. Az első ilyen tervezői kurzushét még 2013-ben volt, akkor a Békási kert született meg a koncepciókból. A következő évben a Sziget Fesztiválra készítettek a hallgatók koncepcióterveket, az sajnos nem valósult meg, idén pedig az Óbudai Kulturális Központ kertje a téma. A kurzushét támogatója a III. kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata.
Az Óbudai Kulturális Központ épülete és a kert idén ünnepli 40 éves fennállását, ennek alkalmából érdemes a most meglehetősen kihasználatlan, tervezetlen kertnek új ötleteket, koncepciókat adni. Az épület eredetileg uszodának indult, majd inkább Úttörőház lett belőle, majd a rendszerváltás után Kulturális Központ. A kertben van egy játszótér, fitneszpark, de ezen kívül eléggé lelakott lett, van rajta mit újragondolni.
A kurzushét során a hallgatók nem kész terveket készítenek, hanem ötleteket, lehetőségeket fognak összeszedni és bemutatni, részben prezentáció, részben kiállítás formájában. A kurzushét eredménye, egyfajta ötlethalmaz, nem szükségszerűen megvalósítandó koncepciók.
Hétfőn a helyszínen találkoztunk a hallgatókkal és tanáraikkal, megismerkedtünk az intézmény helyzetével, programjaival, látogatóival, funkcióival, és természetesen a kerttel. A hallgatók a hét folyamán az egyetemen fognak dolgozni, tanárok vezetése alatt, és pénteken fogják prezentálni és kiállítás keretében bemutatni az elkészült koncepciókat.
Az elkészült koncepciótervekből kiállítást és tervezői prezentációt tartunk, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Időpont: 2015. május 15.-n pénteken, 14 órakor a ÓKK épületében.
Cím: 1032 Budapest, San Marco utca 81.

A Zengő kert Kispest harmadik közösségi kertje, az Egyesület legfiatalabb kertközössége. Dacára a még rövid történetüknek, talán a legnyugodtabb, legkényelmesebb, leg-otthonosabb kert mind közül. Sokat gondolkozom, hogy vajon miért van ez így. Azt hiszem a Zengő kert hangulatában lehet a megoldás.

Minden kertet meghatároz a környezete, a kerttagok összessége, a kert tervezettsége, és a benyomás amit a kertben érzünk. A Zengő kert az elhelyezkedésével, a fáival és árnyékfoltjaival, a füvesített járófelületeivel, az ágyásokkal, egy nagyon vonzó, békés hangulatot áraszt, barátságos érzéseket kelt.

Kívánom, hogy  még sok – sok szezonon át megőrizzék ezt a szépséget, maradjanak meg ilyenek.

Cikk: Születésnap a Zengő kertben

Vasárnap ünnepeli ez egyéves születésnapját a kispesti Zengő kert. Érdekes az a kert. Bár ők a legfiatalabbak az egyesület kertjei közül, az egyik legnyugodtabb kert, az egyik legkiegyensúlyozottabb társaság. Sokat gondolkodom, hogy ez miért alakult így. Persze nagyon sokat számít a kerttagok hozzáállása és felkészültsége, de a környezet is nagyon erősen befolyásoló tényező. A Zengő kert valami nagyon hangulatos, nyugodt környezet, minden kert szép, ők hangulatosak.
Vasárnap 14 órától születésnapi bulit tartunk, mindenkit szeretettel várunk.

Ma van a Föld napja, az egyetlen az évben. Úgy szánalmas bulvár az egész, ahogy van. Mindegy…
Az év elején azt gondoltam, körülbelül mostanra készülnek el az idei kertek, Szentendre, Óbuda és Kispest. Ehhez képest még el se kezdődtek az építkezések. Nem mondhatom azt, hogy bármit kihagytam volna, minden időre elkészült, minden elő lett készítve tisztességgel, immár ötödik éve csinálom a kerteket, van már egyfajta gyakorlat. Ehhez képest sehol sem vagyunk, minden csúszik, minden áll. Borzasztó ez az időszak. Nézem a tavaszt, és arra gondolok, hogy vajon idén mikor lesz ültetés az új kertekben?! Júliusban? Elkeserítő.
Szélrózsa kert, Szentendre. Még ez a kert áll a legjobban, már csak két szponzorra várunk, ha ők végre lépnek, azonnal el lehet kezdeni építkezni. A közösség megtartotta az alap közösségi gyűléseket, megvolt a kertészoktatás, lett neve a kertnek, Szélrózsa kert, és aztán csönd és várakozás. Iszonyúan frusztráló, látom rajtuk, és persze magamon, hogy mennyire illúzióromboló ez az egész. Annak idején még hó volt és rettenet hideg, amikor elkezdődtek a kertgyűlések és a tervezés. Mindent lépést szépen végigcsináltunk és sehol nincs a kert. Állítólag jövő hétre lesznek válaszok. Borzasztóan sajnálom ezt a helyzetet.
Amfikert, Óbuda. Az eredeti koncepció már három éves, a kert igazi szervezése, végtervezése, engedélyezési folyamat úgy másfél éve tart. Most ott vagyunk, hogy a Fővárosi Önkormányzat döntésére várunk. Állítólag bekerül a következő közgyűlésre, április végére. Novemberben adtuk le az anyagokat. Itt még nem indult el a közösségépítés és az oktatás, amíg nincs döntés az önkormányzat nem köt szerződést az Egyesülettel. Ők türelmesek, néha-néha jelzik, hogy legyen már valami, de még nem közösség, nem ismerik egymást, még nincs kohézió, ezért nem lázadnak a helyzet miatt.
Kispest negyedik kertje is csak májusban fog elindulni, az önkormányzat közgyűlési döntésére várunk, az is április vége.
Valahol nem így képzeltem az évet…
Minden esetre szombaton lesz a Margit szigeten egy nagyobb szabású Föld Napja rendezvény, a Főváros szervezésében. A meglévő kertekkel ott lesz az egyesület is.

Az Inspiráló Designelmélet bemutatja a Házgyári konyhaprogram 1972–1975 című kiállítás
Ponton Galéria, 2015. március 17–20., 15:00–18:00

Kifejezetten érdekes téma, az egyetem tanárai és hallgatói nagyon jó kiállítást gyűjtött egyben erről a nagyüzemi korszakról. A történet az, hogy egyik oldalról volt egy hatalmas igény a lakásépítés területén, másrészt ennek a technikai megoldásai nagyon gyengék voltak, a keleti házgyári minták miatt, a pénztelenség miatt, a túlszervezettség miatt, talán a kor miatt is… Egyáltalán nem volt könnyű helyzetben az építész szakma, ha minőséget akart. Születtek jó megoldások és néhány kevésbé szerencsés megoldás is.
A házgyári technológia és a tömeges lakásépítés miatt, igény teremtődött a belsőépítészeti megoldások keresésére, a nem túl szerencsés tereket kellett élhetővé tenni. Akkori neves belsőépítészeket, iparművészeket, szakembereket kértek fel például a konyhák típusterveinek elkészítésére. Hasonlóan a házgyári technológiához, a beépített, előre gyártott bútorcsaládok kerületek megtervezésre, ennek a tervezési, belsőépítészeti megoldásairól szól a kiállítás.
Míves tervek születtek, sőt nem csak téralakítás, hanem a tárgytervezésre is kihatott a konyhák koncepciói.

Iparművészeti szempontból nem volt rossz időszak, voltak feladatok, voltak kihívások, az persze más kérdés, hogy ez hogyan valósult meg. Ráadásul eltelt vagy negyven év, mai szemmel nézve a bútorok a berendezési elképzelések nagyon avítt, szegényes megoldások, bár meglepő örömmel fedeztem fel ismert tárgyakat, bútokokat, eszközöket. Mindenhol ezek voltak annak idején.
Mára persze az idő nagyon eljárt a hetvenes évek tervei felett, ráadásul közel 25 éve nyitotta meg a kapuit az IKEA, ma már teljesen mást gondolunk a belsőépítészetről, vagy magáról a konyháról. Ettől függetlenül szép és korhű megoldások születtek annak idején, mára múzeumi minőségű tervek. Éppen ezért érdemes megnézni a kiállítás.
Másrészt a Ponton Galéria felé menet, meg lehet nézni a szétbombázott Széll Kálmán (Moszkva) teret is, egy másik ikonikus terét Budapestnek. Épp tűnik el, Hála Istennek!

Ponton Galéria
Ponton Galéria Kiállítás Ajánló

В детстве я сильно переживала за героев мультика — дракончика Галактиона и его приятеля-закорючку Дрона, натерпевшихся бед от коварного мага по имени Мрак.

Tovább a cikkre

Интересная социальная новация в Венгрии — проект “коллективный огород”. Инициатор — преподаватель университета Роста Габор (Rosta Gábor, https://www.varosikertek.hu). Он создаёт объединения жителей Будапешта для занятия садоводством. Совместное разведение растений внутри городских кварталов достигает несколько целей: приучает ценить красоту, создавать её своими руками и устанавливать прочные добрососедские отношения. Начинание это важно и для развития отрасли ландшафтного дизайна. Мы попросили Габора ответить на несколько вопросов и показать нам всё на местности.

Tovább az eredeti cikkre gardener.ru

A zsűri tagjai:
Dr. Balogh Péter István, Budapesti Corvinus Egyetem, Kert- és Szabadtér Tervezési Tanszék
dr. Ferkai András egyetemi tanár, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Pirk Ambrus, Kert- és Tájépítő mérnök
Kolozs János főmérnök, Szentendrei Közös Önkormányzati Hivatal
Aba Lehel főépítész, Szentendrei Közös Önkormányzati Hivatal

Dr. Balogh Péter István:
A kollégák engem kértek fel, hogy szóvivőként én ismertessem ennek a pályázatnak a tanulságait és az eredményeit.
Először is, szeretném megköszönni mindenkinek a munkáját, és szeretnék gratulálni is. Az, hogy ilyen sokáig tartott a bizottság munkája, azt mutatja, hogy a minőséggel nem lehetett panasz, a különböző irányú gondolatok izgalmasan találkozta ebben a térben. Rövid általános összefoglalóként: úgy látta a zsűri, hogy a pályázat során az öncélú design helyett a kert szellemiségének, a térben, a szabad térben való együtt létnek, a kertészkedésnek egy olyan helyszínét kell létrehozni, ami fenntarthatóságában, formálásában, elsősorban a közösségről szól és természetesen arról a termesztő tevékenységről, amelyet a közösség itt végez. Éppen ezért a túlformáltságot, rossz magyar szóval a túl „dizájnságot” a bizottság nem jutalmazta. A másik szempont, ami nagyon fontos volt, azoknak az anyagi kereteknek a reális felfogása, ami rendelkezésre áll, úgyhogy a túldimenzionáltság, túlbonyolított rendszereket sem gondoltuk igazán javadalmazni.
Az első körben három munka jutott be részletes bírálatra: a kettes a négyes és a hetes sorszámú munkák.
A kettes munkáról a zsűri rövid véleménye szerint, egy jól átgondolt telepítésről van szó, a helyismeret és a helyzet felismerése jellemzi. Ami igazán pozitív irányba terelte a véleményünket, ahogy a közösség önmagával és a külső közösséggel kommunikál, tehát bejárati zóna kialakítása, a meglévő nagy fa környéke, a külső közösségi tér, a kilátásra komponáltság, reflektál a belső közösségi térre. A kert belső viszonyairól viszont azt gondolja a bizottság, hogy így ebben a formájában túl merev, tehát önmagában az ültető ládák magassága, vagy a növények magasságbeli különbségei nem fogják ellensúlyozni, tehát egészen biztos, hogy egy lazább belső térstruktúrára van szükség.

Download (PDF, 5.79MB)

Download (PDF, 40KB)

A négyes pályamunka telepítését a bizottság nem tartotta annyira szerencsésnek, mint a kettes munkánál, ugyanakkor belülről egy nagyon jó térszervezés, tehát ahogy a belső közösségi teret körülölelik az ágyások, ezt mindenképpen a terv javára írjuk, ugyanakkor a kritikai pontot is itt találta meg a bizottság, a külső és belső közösségi tér, pont az ágyások elhelyezkedése miatt egymástól el lett szigetelve. Termeszesetesen egy adott közösség a kertben egy kicsit el akar vonulni, de egy közösségi kertnek üzenete van, ezért úgy vélte a bizottság, hogy szerencsésebb, ha a belső közösségi tér egy kicsit nyitottabb helyzetben van, így a környezettel, a környék lakóival jobban kommunikál. Nagyon értékelte a bizottság ennek a munkának a kultúráját, a nagyvonalúan kezelt elhelyezését, a körben feltárt utakkal, és a finoman különböző ágyások rendszerét.

Download (PDF, 13.55MB)

Download (PDF, 400KB)

A hetes munka, az erősebben formált munkák közül az, amely bekerült a hármas válogatásba. Itt egy olyan moduláris rendszert láthatunk, a sejtformából építkezve, amely a moduláris mivolta által, nagyon jól illesztető a térbe, és nagyon izgalmas térkapcsolatok jönnek létre, jól művelhető, körbejárható, ad egy plusz izgalmat. A bizottságban egy filozófiai vita alakult ki, hogy kell-e ennyire formálni egy közösségi kertet, vagy nem? Tehát például egy téli állapot ehhez hozzáad, vagy elvesz, illetve az terv installáció jellege mennyire szükséges egy közösségi kert esetében.

Download (PDF, 8.59MB)

Download (PDF, 8.48MB)

Download (PDF, 29KB)

Erről a három kerttervről szólt hosszasabban a vita, és végül pontozásra került sor, és a pontozás után a bizottság úgy döntött, hogy a harmadik helyezett lett a hetes pályamű, második helyezett lett a négyes számú pályamunka, és az első helyezett lett a kettesszámú pályamunka.

Egy ötletpályázatról beszélünk, ezt nagyon fontos hozzá tenni, tehát a bizottság egyik munkát sem tartja egy az egyben a megvalósításra alkalmasnak, tehát a tapasztalatokat kéri, hogy a közösség építse be.

Végezetül még annyival tartozom, hogy a pénzdíjakról beszéljek. 250 ezer forint áll rendelkezésre, ez a három díjazott között 100-, 80-, 70 ezer forint arányban javasolja kiosztani. Ez is mutatja, hogy a három pályamű mennyire közel állt egymáshoz. Ezzel szerettük volna kifejezni, hogy tudtunk első, második és harmadik helyezettet hirdetni.

Szerda este tartottuk meg a Szentendrei közösségi kert évnyitó-kertindító kertgyűlést, az önkormányzat dísztermében. A két napirendi pont volt, egyrészt a pontosítottuk az elkövetkező hónapok oktatási és kertgyűlések időpontjait. A másik program az volt, hogy megnéztük a koncepciópályázat beérkezett pályaműveit, meghallgattuk a megjelent két tervező gondolatait.
Nekem ez már a sokadik hasonló rendezvény, érdekes módon tudtam kívülről látni az eseményeket, úgy tűnik szereztem egyfajta rutint már, már folyamatokat látok, nem csak az adott szituációt. Jó volt a beszélgetős rész, néhány nagyon alapkérdést lehetett tisztázni, jó kérdéseket tettek fel a kertészek, látszik, hogy bármennyire másfél éve tart a szentendrei kert projekt, a közösség még sehol sincs, a valóban érdemi munka még csak most kezdődik. Általában összeszokott kertközösségekkel szoktam találkozni, most kifejezetten rácsodálkoztam, mennyire az elején vagyunk még a közösségépülés történetnek. Nagyon „zöldnek” látom őket, nem öko-tudatos szempontból, hanem a legelején járnak a folyamatnak. Nem baj, ez még csak egy állapot, mire kijutunk a kertbe, valamikor áprilisban, addigra teljesen más lesz minden. Itt az első alkalommal, még tényleg a legalapvetőbb kérdéseket tették fel, tulajdonképpen nulláról indultunk. Érdekes kert lesz, jók az alapok.
Az elkövetkező hónapokban kéthetente lesz kertgyűlés, lefektetjük a kertközösség alapjait, másrészt kapnak egy városi kertészoktatást Barbarától. És persze közben meg fog épülni a kert.
A koncepciópályázatról
A még decemberben meghirdetett közösségi kert koncepciópályázatra beérkezett 6 koncepció – terv, vannak köztük igazán jó, előremutató ötletek. Ezekből egy kisebb kiállítást rendeztünk a Szentendrei Önkormányzat épületében, a díszterem előterében. Jó a hely, az elkövetkező napokban látni fogják a terveket mind a képviselők, mind az önkormányzat munkatársai, sok ügyfél és vendég. Ez fontos. Látják a kertalapítás lépéseit, a tervek minőségét, elindít egyfajta elköteleződési folyamatot, felkeltjük az érdeklődést.
A jövő hétfőn lesz a zsűri nap, szakmai zsűri fogja értékelni a beérkezett koncepciókat és értékeli őket. Utána elindul a végtervek készítése, közben szponzorgyűjtés, támogatók keresése, és természetesen az építés. Ha minden jól működik, április hónapban birtokba lehet venni a kertet.

Az Egyesület mind a négy működő kertje szépen befejezte a tavalyi évet, sőt lassan kezdődik az új szezon, néhányan már palántáznak a konyhában, nemsokára ki lehet menni a kertekbe, jön a tavasz. Mind a négy kerttel kapcsolatban azt érzem, hogy megállapodtak, kiszámíthatóan, nyugodtan működnek, beteljesítik azt, amire létrejöttek, életminőséget javítanak, szebbé teszik a környezetüket, terjesztik az önellátás kultúráját és a közösségi szemléletet. Minél több szezont él meg egy kert annál inkább megtalálja a helyét, mind a kertészeik életében, mind a kerület civil közegében, mind a környezetükben. Elfogadtatták önmagukat, részei lettek a városi látképnek, hatnak a környezetükben.
Idén is lesznek új kertek, három új kertet alapít az Egyesület, Szentendrén, Óbudán és lesz egy újabb kert Kispesten. Ebben a szezonban különösen hangsúlyossá vált a tervezettsége a kerteknek, mindhárom kert különösen gondosan tervezett lesz, ez egy fejlődési folyamat, idén ezen lesz a hangsúly.
Most az év elején a legjobban a szentendrei kert áll, kiírtuk a koncepciópályázatot, 13 tervező regisztrált és kérte ki a dokumentációt, dúskálni fogunk a jobbnál jobb tervekben, még ha nem is ad le minden tervező koncepció terveket, lesz elég ahhoz, hogy egy nagyon jót válasszon a zsűri. Lesz szakmai zsűri, közben elindul az oktatási program és a közösségépítés, tavaszra meg fog nyílni a kert. A kertbe tervezett ágyásoknak már mind megvannak a gazdái, úgy tűnik viszonylag fiatalos, magasan képzett személyekből fog állni a kertközösség, nagyon érdekel, hogy mivé fognak fejlődni, és nem csak, mint közösség, hanem a Püspökmajori lakótelepre milyen hatással lesznek. Eddig mindegyik kert így vagy úgy hatott a környezetére, így lesz ez Szentendrén is, már csak a hatás iránya a kérdés. Még nem idén, de a második szezontól biztosan.
Elindul az Amfiteátrum kert Óbudán, az Árpád fejedelem úton, a Máltai játszótér mellett. Ennél a kertnél van még néhány bürokratikus akadály, (nem is kevés), de jól haladunk, készül a végterv, kezdődik az előkészítése a kertalapításnak, kertészoktatásnak. Ennél a kertnél már most sokszoros a túljelentkezés, gondjaink lesznek a kertészek kiválasztásával, meg kell majd teremteni a megfelelő belső kiegyensúlyozottságot. Úgy tervezem, hogy idén ezt a kertet szeretném vezetni, az első másfél évben én leszek a kertvezető. Ezt a kertet nagyon sokan fogják látni, bicikliút vezet mellette, a HÉV-ről is látni lehet, nagy forgalmú autóút van a közelben. Nagyon látványos kert lesz, már csak a tervek és a helyszín miatt is.
Kispesten is lesz újabb kert, ez már a negyedik. Bár az Önkormányzat költségvetését csak februárban fogják elfogadni, de az előkészítésnek már most el kell indulni, hogy tavaszra megnyíljon a kert. Érdekes ez a XIX. kerület. Az egyik oldalon ott van nekik, a Wekerle telep, a kertváros hagyomány, a másik oldal meg az Üllői út túloldala, lakótelepi tömbépületek sora. A kertjeink mind a lakótelepi részeken valósultak meg, sokat alakítanak a környezetükön.
Az idén nyíló kertek mellett, már most el kell kezdeni előkészíteni a 2016-ben nyitandó új kerteket. A kertszervezés az új kerületekkel, vagy városokkal legalább másfél évig el szoktak húzódni, ez egy nem megspórolható bürokratikus, költségvetési, jogi folyamat, viszont ha egyszer ezen túljutunk, onnantól az új kertek alapítása mindig könnyebb, hiszen kialakulnak az alapítási rutinok, másrészt az önkormányzatok is közvetlenül látják és megtapasztalják a kertek hasznait, bebizonyosodik, hogy hatékony és értelmes beruházás a városi kertek alapítása. Szerencsére van elég kerület és város, amelyek érdeklődnek a városi kertek iránt.