Úgy tűnik, Európa éppen szalad bele a következő válságba, ez az energiahordozók hiányából, illetve drágulásából következő gazdasági bedőlés lesz. Még ha a Hormuzi szorost holnap sikerülne megnyitni, az energiaszegénységet akkor sem fogja Európa megúszni. Az EU vezetés már a Covid19 járvány során megismert korlátozásokat készül bevezetni, mindenki spóroljon az energiával, ne autózzon, dolgozzon otthonról, spóroljon, ahol tud. Még szerencse, hogy jön a nyár, Európa legalább megfagyni nem fog.

Viszont lesz egy erős általános drágulási folyamat, főleg az élelmiszerárak fognak elszállni.

Az elmúlt évszázadban a mezőgazdaságban végbement egy zöld forradalom, gépesítés, automatizálás, új nemesítési módszerek, géntechnológia, sőt az utóbbi időben a Mesterséges Intelligencia is beszállt az élelmiszerek tömeges előállításába. Ez egy igazi paradigmaváltás volt, az lett az eredménye, hogy az emberiség meghaladta a Thomas Robert Malthus féle növekedési gátat, vagyis több élelmiszert termel a modern mezőgazdaság, mint a globális népesedés növekedése, főleg annak tudatában annak, hogy közben 8,2 milliárdan lettünk a bolygón. Természetesen nem mindenki részesedik egyenlő mértékben az élelmiszertermelés eredményeiből, de azért elmondható, hogy sikerült megszüntetni a Földön az éhségjárványokat. Az olcsó energia lett a legfontosabb alapeleme a modern életnek, a technikai civilizációnk végtelenül energiaéhes, minden, amit jólétnek nevezünk az olcsó energia függvénye.

A dráguló energia, legyen az üzemanyag, vagy földgáz, nagyon meg fogja drágítani az élelmiszertermelést, mezőgazdasági gépek üzemanyagéhsége, a földgázból készülő műtrágyák árának elszabadulása és mennyiségi csökkenése, az öntözési energia drágulása, és a szállítási költségek, mind növekedni fognak, várható, hogy súlyos áremelkedés következik be az élelmiszerek területén. A képlet egyszerű, műtrágyák nélkül kevesebb lesz a termés, a gépesítés nélkül kisebb lesz a hatékonyság, a drágább üzemanyag, költségesebb gépi munka és szállítás, vagyis globálisan minden élelmiszer drágulni fog. Itt Európában élelmiszer drágulás lesz, a világ szerencsétlenebb részein meg éhezés. Ez komoly társadalmi feszültségekhez fog vezetni, mindenhol.

Nézzük egy kicsit a globális szegénységet. Ma a bolygón 800 millió ember él extrém szegénységben, azaz napi 3,5 dollárnak megfelelő összegből, főleg Afrika, a Közel-Kelet egyes országai és Ázsia egyes részei. Ha csak a szegénységre koncentrálunk, ami napi 5,5 dollárnak felel meg, az már 3,4 milliárd ember, majdnem a fele Föld lakosságának. (Our World in Data/poverty). A szegénység egyik mértéke az, hogy az adott egyén, vagy család a jövedelmének hány százalékát költi élelmiszerre? Az extrém szegénységben élők a teljes keresetüket élelmiszerre költik, vagy a nemzetközi humanitárius segélyekből tengődnek. A szegények pedig a keresetük 50-80% költik élelmiszerre, vagyis az emelkedő élelmiszer árak súlyosan fogják őket érinteni, életszínvonal zuhanást élnek meg, és sokan lecsúsznak az extrém szegénység kategóriájába.

Többféle hatással lehet számolni, ha bekövetkezik az élelmiszerárak emelkedése: növekszik a globális szegénység, társadalmi-politikai feszültségek növekedése, kormányok bukása, növekszik a káosz, teljes régiók destabilizálódnak, elindul egy újabb népvándorlási hullám, volt már ilyen 2015-ben.

Az elmúlt évek háborúi és politikai huzakodása végtelenül bizonytalanná tették a globális energiaexportot. Az energia fegyver lett és nyomásgyakorlási eszköz az energiahordozók birtoklása és exportja, vagy blokkolása, mind hatalmi eszköz, nem véletlen, hogy első számú célponttá váltak az energia infrastruktúrák (Északi Áramlat, Iráni olajmezők, stb,). Úgy tűnik, még hosszú ideig fennmarad az energiahordozók és nyersanyagok emelkedő ára, helyrehozni a leromlott, vagy szétbombázott infrastruktúrákat, nem megy egyik napról a másikra. Érdemes lenne felkészülni a becsapódásra.

Az energiahordozók körüli konfliktusban a legnagyobbat Európa fogja zuhanni, gyakorlatilag sehonnan nem tud szénhidrogéneket beszerezni, legalábbis nem olcsón. Ez tovább fogja rontani a kontinens versenyképességét, növeli az árakat, ez már most is érezhető, de az év második felére kritikussá fog változni a helyzet. Már most hallani az üzemanyagok területén bevezetni kívánt jegyrendszerről, mi van, ha ez az élelmiszerekre is igaz lesz? Érdekes lesz megnézni a modern társadalmainkat, akik semmi hasonlót még nem éltek meg.

Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Elő kell venni a válságkertek, háborús önellátás gyakorlatát, akinek kertje van, alakítson ki ágyásokat, termeljen önellátásra, ez a legjobb eszköz enyhíteni a válságot. A közösségi kertek, meg növeljék a termelést, amennyire lehet. Félek, hogy lesznek rablások, terménylopás, ha bekövetkezik az energiaszegénység és élelmiszer drágulás, nem fogják tisztelni a közösségi kertészek munkáját, elveszik, amit tudnak.

A válságkertekről itt írtam.

Mi a matek?

Az elmúlt másfél évtizedben néhány kertben készítettünk kert statisztikákat. Az eredmény az volt, hogy a városi kertekben egy négyzetméter ágyásról, körülbelül 10 ezer forint terményt lehetett betakarítani, 2 ezer forint ráfordítással, vagyis 400%-s haszon realizálható az önellátó kertekből. Egyébként ez az arány jött ki az első és második világháborús válságkertekben is. Ha az infláció és az élelmiszerárak elszaladnak, ez az arány még magasabb lesz.

Számok a kertben

Itt a tavasz, akinek lehetősége van rá, ültessen, neveljen haszonnövényeket, mert számítani fog, súlyos válság jön, érdemes újra gyakorolni az önfenntartó praktikákat, mert szükség lesz rájuk.

Ez egy nagyon érdekes dokumentumfilm az angliai jegyrendszer működéséről, a második világháborúban.