Category: válságkert

Gardens of Crisis

Prologue

It seems that 2026 will also be a very difficult year, at least here in Europe, though I don’t think the energy crisis will stop at the continent’s borders. Just as the 2020 COVID-19 pandemic was a global experience, this current crisis will affect everyone. There will be an economic crisis, unemployment, and a lack of money. Saving money and frugality will be among the most important concepts in the coming period, and self-sufficiency will be one of the most rewarding activities. Experts are already sounding the alarm, and we will soon enter a period of economic crisis. This is inevitable. It would be wise to start thinking ahead and begin organizing new crisis gardens, because they will be sorely needed.

I wrote this article back in April 2020, and it looks like it will be relevant again in the near future.

World War I crisis gardens, Liberty Gardens

World War I was essentially a European internal war, which caused a food crisis on the continent because the conscription of young men working in agriculture led to a labor shortage and, consequently, crop failures; furthermore, the mutual naval blockade blocked the trade and transport of food. All of this led to severe supply problems during the war, and afterward, a famine on the European continent was prevented only with American aid.

The Liberty Gardens movement was launched in the Anglo-Saxon world to create the conditions for self-sufficiency, and it quickly spread to all the wartime countries and later to the United States as well. When the U.S. entered the war, in response to President Woodrow Wilson’s call, Americans took up vegetable gardening en masse to avoid potential food shortages. The true purpose of achieving self-sufficiency in these wartime gardens was to free up large-scale agricultural products for export to the European continent. Backyards, vacant urban lots, railroad lands, and school gardens were all put to use. According to data from the U.S. Department of Agriculture in 1918, 5.2 million urban gardeners produced crops worth $525 million.

A garden plan from the period of World War I.

Patriotic posters from the First World War.

 

During World War I, the United States became the world’s leading supplier of seeds due to a seed shortage in Europe. Seed catalogs from the World War I era.

Young people were also involved in the self-sufficiency movement, and existing school garden programs were further developed.


  

The Allotment Act, a land law designed to promote self-sufficiency, has been in effect in England since 1892. Under this law, local governments are required to provide plots of land to applicants, who could use these plots to grow vegetables and fruit for themselves and their families. During the war, food purchased in stores was often expensive and of poor quality, so home-grown fruits and vegetables contributed significantly to the family’s nutrition and health. The plot of land allocated by local governments was approximately 300 square meters, which provided enough produce for a family of four for the entire year.

World War I also raged on the food production front, and conservation was essential.

The Great Depression, 1929 – Crisis Gardens

During the crisis of the 1930s, the urban population turned once again to self-sufficiency and urban agriculture; local food production was part of survival strategies, served as a source of savings, and provided participants with activities, a sense of community, and high-quality food.

Dorothea Lang: The migrant mother

The community garden program launched by local governments has faced numerous challenges. Organizers have debated the size, location, and layout of the gardens: Should the gardens consist of individual plots, or should they be cultivated as larger, undivided parcels? Who is eligible to participate in the program, and how should the available land be allocated? Where should crisis gardens be established? Would the economic crisis last long enough to make it worthwhile to establish crisis gardens? It later turned out that the crisis lasted quite a long time, and the vast majority of participants came from among the many unemployed families.

Soupline

Thrift garden

In 1933, Franklin Delano Roosevelt became President of the United States with the New Deal program. In the years that followed, relief gardens received government support, thereby resolving these disputes; local governments and community organizations took over the establishment and management of the relief gardens. Two main types of relief garden programs were implemented: on the one hand, a public works program—in today’s terms—was launched, where gardeners produced staple foods for schools, hospitals, and free public meal programs in exchange for wages; on the other hand, support was provided for urban gardens established for self-sufficiency and backyard farming. An important implementing agency of the New Deal was the WPA (Work Progress Administration), which, for example, provided support for 5,000 small-scale urban crisis gardens in New York. According to later calculations, every dollar invested yielded a profit of $5 for the gardeners annually.

Those who owned their own land were encouraged to take in unemployed people who could grow crops for themselves. Seeds and supplies were provided for the crisis gardens.

Interestingly, the response to the crisis gardens was not entirely positive; many farmers criticized the program, believing it perpetuated the economic crisis by reducing demand for their large-scale agricultural products.

Community gardens improved the health, quality of life, and mental well-being of urban gardeners by providing them with a sense of purpose and generating benefits for their cultivators, while also producing food and providing employment opportunities for participants. Moreover, they were fully aware of the other benefits of community gardening; they protected their members from social decline and social and personal marginalization. In times of crisis, processes of social decline always intensify: alcoholism, acts of violence, crime, and the number of suicides increase. The gardens were a great help in overcoming the crisis mentally.

Bony and Clyde

It is interesting to note that the phenomenon of “land grabbing” quickly spread in industrial cities, where people would find unused, uncultivated land within or outside the city and immediately begin farming it, even illegally. In other cases, shantytowns sprang up in public spaces; many people lost their homes—for example, a Hooverville (a shantytown named after President Herbert Hoover) was established in Central Park in Manhattan.

Hooverville NYC, Central park

By 1938, the crisis had passed and been replaced by the rearmament program; at the same time, the earlier successes of the crisis gardens and the positive experiences associated with them greatly facilitated the rapid expansion and widespread adoption of the Victory Gardens program during the next world war.

World War II, Victory Gardens

England, the Battle of the Atlantic.

The U-boat war—the war between submarines and merchant ships—ultimately aimed to cut off England’s food supply and strangle the island. Due to its historical colony-building traditions, England had not been self-sufficient in food for the past two hundred years; it obtained half to two-thirds of its food from its overseas territories. The German submarine fleet’s mission was not to sink warships, but to “torpedo” merchant shipping—ultimately, to starve England.

In England, a very strict rationing system was introduced from the very first moments of the war, and every effort was made to revive the World War I gardening movement, known as Victory Gardens.

The Victory Gardens operated until the end of the war, and the rationing system continued even longer. With government assistance, they produced everything they could, and women were sent to the countryside to do farm work in place of the men who had been drafted into the military.

In the United States, the War Food Administration established the National Victory Gardens program, which set five main objectives:

  1. to reduce the demand for commercial vegetables, thereby making supplies for the armed forces and exports to other countries more readily available;
  2. to reduce the demand for strategic materials used in food processing and canning, as the canning industry had been almost entirely converted to meet wartime needs.
  3. alleviate the burden on the railways by promoting local production and consumption
  4. maintain the health and well-being of Americans and support public acceptance of the war through the outdoor cultivation of vegetables
  5. a special program was launched for the local preservation of produce (Community Cannery)

In 1943, Eleanor Roosevelt, the president’s wife, also established a Victory Garden in front of the White House, but this was just one among the millions of Victory Gardens operating across the United States.

In 1942, seed sales increased by 300%; more than 20 million vegetable gardens were cultivated, yielding an estimated 4 to 5 million kilograms of fruits and vegetables annually, with 44% of the United States’ fresh vegetables being grown for personal consumption. In 1943, American families purchased 315,000 canning pots for preserving vegetables.

They did not focus solely on production and self-sufficiency; the Food Fight for Freedom program also included the rationalization of food distribution, the introduction of a rationing system, the centralization of recycling and scrap metal collection, the promotion of home canning and storage, and the introduction of voluntary agricultural labor. Interestingly, the introduction of the rationing system made the population’s food supply more balanced, improved consumers’ health, and eliminated dietary disparities between social classes.

After the war ended, the gardens disappeared almost immediately; only a very small number managed to survive the peace, as school gardens or, in some cases, early community gardens.

The gardens of COVID-19

Global crises are rare occurrences; I can recall perhaps two in my own lifetime. The first was the 1973 oil crisis, when the Arab member states of OPEC imposed an oil embargo during the Yom Kippur War. At that time, the price of oil rose by 400%.

The second was the 2020 COVID-19 pandemic, which swept across the world, bringing economic shutdowns and lockdowns. Here in Hungary, it was interesting that gardens offered an escape from “house arrest”; community gardens were also bustling with activity, of course, in accordance with the pandemic prevention rules we devised ourselves. In 2020, there were no price hikes, no shortages of goods; gardening was more about escaping the confines of the home, and its mental health benefits were crucial. The crisis now unfolding will be different: energy poverty will trigger runaway prices, inflation, economic shutdowns, and unemployment. It’s going to be ugly.

 

 

 

Read More

Válságok kertjei

Ezt a cikket még 2020 áprilisában írtam, és úgy tűnik újra aktuális lesz a közeljövőben.

A Közösségi kertek könyvemből vettem ki az Első Világháború kertjei, a Nagy Gazdasági Világválság és a Második Világháború kertjei alfejezeteket. Kicsit kibővítettem és kerestem hozzá még adatokat, példákat és képeket. 

 

Első Világháború válságkertjei, Liberty Gardens, Szabadság kertek

Az első világháború alapvetően európai belháború volt, amely a kontinensen okozott élelmiszerválságot, mert a mezőgazdaságban dolgozó fiatal férfiak besorozása munkaerőhiányt okozott, és ez által terméskiesést, másrészt a kölcsönös tengeri blokád akadályozta az élelmiszerek kereskedelmét és szállítását. Mindez súlyos ellátási gondokhoz vezetett a háború alatt, és utána pedig csak amerikai segítséggel kerülték el az éhségjárványt az európai kontinensen.

Az angolszász területen elindították a Szabadság kertek (Liberty Gardens) mozgalmat, az önellátás feltételeinek megteremtéséért, amely azután gyorsan elterjedt az összes hadviselő országban és később az Egyesült Államokban is. Amikor az USA belépett a háborúba, Woodrow Wilson elnök felhívására az amerikaiak tömegesen vállalták a zöldségkerteket alapítását, az esetleges élelmiszerhiány elkerülésére. A háborús kertekben elért önellátás célja valójában, a nagyüzemi mezőgazdasági termékek felszabadítása volt, amelyeket az európai kontinensre lehetett exportálni. Művelésbe vonták a hátsókerteket, üres városi grundokat, vasúti területeket, iskolai kerteket. 1918-ban az USA Agrárminisztérium adatai szerint 5,2 millió városi kertész 525 millió dollár értékű terményt állított elő.

Kertterv az első Világháború időszakából.

Hazafias plakátok az Első Világháború időszakából.

 

 

Az Egyesület Államok az Első Világháború alatt a világ, vezető vetőmag-szállítójává vált, mivel Európában vetőmag-hiány alakult ki. Vetőmag katalógusok az Első Világháború időszakából.

Az ifjúságot is bevonták az önellátás mozgalomban, a meglévő iskolakert programokat tovább fejlesztették.


  

Angliában 1892-től létezik az Allotment Act, az önellátást elősegítő földtörvény, amelynek értelmében a helyi Önkormányzatok kötelesek földterületet biztosítani az igénylőknek, akik ezeken a területeket megtermelhették a saját és családjuk zöldség, gyümölcs szükségletét. A háború alatt a boltokban vásárolt ételek gyakran drágák és rossz minőségűek voltak, így a házilag termesztett gyümölcsök és zöldségek nagyban hozzájárultak a család élelmezéséhez és egészségéhez. Az önkormányzatok által juttatott termőterület körülbelül 300 négyzetméter volt, amely egész évre elegendő termést biztosított egy négyfős család eltartásához.

Az első világháború az élelmiszer előállítás frontján is dúlt, fontos volt a takarékosság.

 

A Nagy Világgazdasági Válság, 1929 The Great Depression – Válságkertek

A harmincas évek válságidőszakában a városi lakosság újra az önellátás és a városi mezőgazdaság felé fordult, a helyi élelmiszer termelés része volt a túlélési technikáknak, megtakarítási forrást jelentettek, valamint elfoglaltságot, közösséget és jó minőségű élelmiszert adott a résztvevőknek.

Dorothea Lang: The migrant mother

 

Az önkormányzatok által indított válságkert program számos problémával szembesült. A szervezők a kertek méretéről, helyszíneiről és felépítéséről vitatkoztak: Vajon a kertekben külön-külön ágyások legyenek, vagy nagyobb oszthatatlan parcellákat műveljenek? Ki jogosult a programban való részvételre, milyen módon osszák ki a lehetséges földterületeket? Hol alakuljanak válságkertek? Vajon a gazdasági válság elég hosszú ideig tart-e ahhoz, hogy érdemes legyen válságkerteket alapítani? Utóbb kiderült, hogy a válság meglehetősen hosszan eltartott, a résztvevők döntő része pedig munkanélküli családok sokaságából kerültek ki.

Soupline

Takarékosság kert – Thrift garden

1933-ban Franklin Delano Roosevelt lett az Egyesült Államok elnöke a New Deal programmal. A következő években állami támogatásban részesültek a válságkertek, így megoldódtak ezek a viták, az önkormányzatok és helyi szerveződések vették át a válságkertek alapítását és irányítását. Központilag kétféle válságkert programot valósítottak meg: egyrészt mai szóval fizetett közmunkaprogramot indítottak, ahol a kertészek fizetésért cserébe iskolák, kórházak, és az ingyenes tömegétkeztetés számára termeltek alapélelmiszereket, másrészt támogatták az önellátásra alakult városi kerteket, háztáji termelést. A New Deal fontos végrehajtó szervezete volt a WPA (Work Progress Administration), amely például New Yorkban 5000 kis léptékű városi válságkerthez adott támogatást. Későbbi számítások szerint minden befektetett 1 dollár, 5 dollár hasznot hozott a kertészei számára évente.

 

Azokat, akiknek saját földjük volt, arra buzdították, hogy fogadjanak be munkanélkülieket, akik saját részre termelhettek. Magvakat és kellékeket biztosítottak a válságkertek számára. 

Érdekes módon nem volt egyértelműen pozitív megítélése a válságkerteknek, sok mezőgazdasági termelő elítélte válságkertek programot, mivel azt gondolták, hogy fenntartja a gazdasági válságot, mivel csökkent az érdeklődés a nagyüzemi mezőgazdasági termékeik iránt.

A válságkertek javították a városi kertészek egészségét, életminőségét és szellemi-mentális állapotát azáltal, hogy elfoglaltságot adtak, hasznot teremtettek a művelőiknek, miközben élelmet termeltek és munkalehetőséget biztosítottak a részvevők számára. Ráadásul pontosan tisztában voltak a közösségi kertészetek egyéb hasznaival, megóvták a tagjaikat a zülléstől, a társadalmi és egyéni ellehetetlenüléstől. A válsághelyzetekben mindig felerősödnek a züllési folyamatok: növekszik az alkoholizmus, erőszak cselekmények, bűnözés és öngyilkosságok száma. A kertek nagy segítséget jelentettek a válság mentális leküzdésében.

Bony and Clyde

Érdekes, hogy az iparvárosokban gyorsan elszaporodott a „földfoglalás” jelensége, ahol kihasználatlan, műveletlen területet találtak a városon belül, vagy kívül, azonnal művelés alá vették, akár illegálisan is. Más esetekben meg bádogvárosok alakultak ki köztereken, számosan vesztették el az otthonaikat, például Manhattanben a Central Parkban is létesült egy a Hooverville (Hoover falu – Herbert Hoover elnökről elnevezett nyomortelepek).

Hooverville NYC, Central park

 

1938-ra a válság elmúlt, a helyét átvette a fegyverkezési program, ugyanakkor a válságkertek korábbi sikerei és a hozzájuk fűződő pozitív tapasztalatok, sokban megkönnyítették a következő világháború alatt a Győzelem kertek program gyors felfutását és eltömegesedését.

 

Második Világháború, Győzelem kertek – Victory Gardens

Anglia, az Atlanti csata.

Az U boot háború, a tengeralattjárók és a kereskedelmi hajók háborúja végső sorban Anglia élelmiszer utánpótlásának elvágásáról szólt, a sziget megfojtásáról. Anglia, a gyarmatosító történelmi hagyományai miatt az elmúlt kétszáz évben nem volt élelmiszer önellátó, a tengeren túli birtokaikról szerezték be az élelmiszerek felét-kétharmadát. A német tengeralattjáró flotta feladta, nem a hadihajók elsüllyesztése volt, hanem a kereskedelmi hajózás „megtorpedózása”, végső soron Anglia kiéheztetése.

Angliában, a háború első pillanatától bevezettek egy igen szigorú jegyrendszert, és minden eszközzel elősegítették az első világháborús kertmozgalom újjáéledését, Victory Gardens, Győzelem kertek néven.

A Győzelem kertek a háború végéig működtek, a jegyrendszer még tovább. Állami segítséggel termeltek mindet, amit lehetett, illetve a besorozott mezőgazdaságban dolgozó férfiak helyett nőket vezényletek vidékre, mezőgazdasági munkára.

Az Egyesült Államokban a War Food Administration szervezet megalapította a Nemzeti Győzelemkert (Victory Gardens) programot, amely öt fő célt tűzött ki:

  1. csökkentse a zöldségfélék kereskedelme iránti keresletet, és így tegye elérhetőbbé a fegyveres erők ellátását és más országokba való exportot.
  2. csökkentse az élelmiszer-feldolgozásban és a konzervkészítésben használt stratégiai anyagok iránti igényt, a konzervipart szinte teljes mértékben átállították a hadi igények kielégítésére.
  3. enyhítse a vasút leterheltségét, a helyi termelés és fogyasztás elősegítésével
  4. a zöldségfélék szabadban történő előállításával tartsa fenn az amerikaiak egészségügyi jólétét és támogassa a háború elfogadottságát
  5. a termények helyi tartósítására külön programot indítottak (Community Cannery)

1943-ban, Eleanor Roosevelt az elnök felesége is Győzelem kertet alakított ki a Fehér Ház elülső részére, de ez csak egy volt, az USA-ban működő sok millió Győzelmi kert mellett.

1942-ben a vetőmag kereskedelem 300%-l nőtt, több mint 20 millió kerti zöldséges ágyást műveletek, becslések szerint évente 4-5 millió kilogramm gyümölcs- és zöldségfélével, az Egyesült Államok friss zöldségének 44% át termelték meg saját felhasználásra. 1943-ban az amerikai családok 315 000 befőzéshez használatos kuktát vásároltak zöldségek konzerváláshoz.

Nem csak a termelésre és önellátásra koncentráltak, a Food Fight for Freedom program magában foglalta az élelmiszer elosztás racionalizálását, a jegyrendszer bevezetését, az újrahasznosítás, fémhulladék gyűjtés központosítását, az otthoni tartósítás és raktározás elősegítését, és az önkéntes mezőgazdasági munka bevezetését. Érdekes módon a jegyrendszer bevezetése kiegyensúlyozottabbá tette a lakosság élelmiszer ellátását, egészségesebbé tette a fogyasztókat és eltüntette a társadalmi osztályok közötti élelmezési különbségeket.

A háború befejezése után a kertek szinte azonnal eltűntek, kifejezetten kis számban voltak képesek túlélni a békét, iskolakertként, esetleg korai közösségi kertekként.

A 2020-as válság

Úgy tűnik, hogy 2020 is egy súlyosan terhelt év lesz, talán a következő is, globális élmény lesz a gazdasági válság, munkanélküliség és a pénztelenség.  A pénzmegtakarítás és takarékosság lesz a következő időszak egyik legfontosabb szava, az önellátás pedig az egyik legkifizetődőbb tevékenység. Erre kezdenek ráébredni az önkormányzatok szerte a világban, elindulnak a helyi kezdeményezések, de még mind gyermekcipőben járnak, most elsősorban a járvány köti le a döntéshozók figyelmét. Azonban a járvány el fog múlni, és utána belépünk a gazdasági válság időszakába. Ez elkerülhetetlen. Érdemes lenne már előre gondolkodni, elkezdeni szervezni az új válság kerteket, mert nagy szükség lesz rájuk.

 

 

Read More

Energiaszegénység és élelmiszer áremelkedés

Úgy tűnik, Európa éppen szalad bele a következő válságba, ez az energiahordozók hiányából, illetve drágulásából következő gazdasági bedőlés lesz. Még ha a Hormuzi szorost holnap sikerülne megnyitni, az energiaszegénységet akkor sem fogja Európa megúszni. Az EU vezetés már a Covid19 járvány során megismert korlátozásokat készül bevezetni, mindenki spóroljon az energiával, ne autózzon, dolgozzon otthonról, spóroljon, ahol tud. Még szerencse, hogy jön a nyár, Európa legalább megfagyni nem fog.

Viszont lesz egy erős általános drágulási folyamat, főleg az élelmiszerárak fognak elszállni.

Az elmúlt évszázadban a mezőgazdaságban végbement egy zöld forradalom, gépesítés, automatizálás, új nemesítési módszerek, géntechnológia, sőt az utóbbi időben a Mesterséges Intelligencia is beszállt az élelmiszerek tömeges előállításába. Ez egy igazi paradigmaváltás volt, az lett az eredménye, hogy az emberiség meghaladta a Thomas Robert Malthus féle növekedési gátat, vagyis több élelmiszert termel a modern mezőgazdaság, mint a globális népesedés növekedése, főleg annak tudatában annak, hogy közben 8,2 milliárdan lettünk a bolygón. Természetesen nem mindenki részesedik egyenlő mértékben az élelmiszertermelés eredményeiből, de azért elmondható, hogy sikerült megszüntetni a Földön az éhségjárványokat. Az olcsó energia lett a legfontosabb alapeleme a modern életnek, a technikai civilizációnk végtelenül energiaéhes, minden, amit jólétnek nevezünk az olcsó energia függvénye.

A dráguló energia, legyen az üzemanyag, vagy földgáz, nagyon meg fogja drágítani az élelmiszertermelést, mezőgazdasági gépek üzemanyagéhsége, a földgázból készülő műtrágyák árának elszabadulása és mennyiségi csökkenése, az öntözési energia drágulása, és a szállítási költségek, mind növekedni fognak, várható, hogy súlyos áremelkedés következik be az élelmiszerek területén. A képlet egyszerű, műtrágyák nélkül kevesebb lesz a termés, a gépesítés nélkül kisebb lesz a hatékonyság, a drágább üzemanyag, költségesebb gépi munka és szállítás, vagyis globálisan minden élelmiszer drágulni fog. Itt Európában élelmiszer drágulás lesz, a világ szerencsétlenebb részein meg éhezés. Ez komoly társadalmi feszültségekhez fog vezetni, mindenhol.

Nézzük egy kicsit a globális szegénységet. Ma a bolygón 800 millió ember él extrém szegénységben, azaz napi 3,5 dollárnak megfelelő összegből, főleg Afrika, a Közel-Kelet egyes országai és Ázsia egyes részei. Ha csak a szegénységre koncentrálunk, ami napi 5,5 dollárnak felel meg, az már 3,4 milliárd ember, majdnem a fele Föld lakosságának. (Our World in Data/poverty). A szegénység egyik mértéke az, hogy az adott egyén, vagy család a jövedelmének hány százalékát költi élelmiszerre? Az extrém szegénységben élők a teljes keresetüket élelmiszerre költik, vagy a nemzetközi humanitárius segélyekből tengődnek. A szegények pedig a keresetük 50-80% költik élelmiszerre, vagyis az emelkedő élelmiszer árak súlyosan fogják őket érinteni, életszínvonal zuhanást élnek meg, és sokan lecsúsznak az extrém szegénység kategóriájába.

Többféle hatással lehet számolni, ha bekövetkezik az élelmiszerárak emelkedése: növekszik a globális szegénység, társadalmi-politikai feszültségek növekedése, kormányok bukása, növekszik a káosz, teljes régiók destabilizálódnak, elindul egy újabb népvándorlási hullám, volt már ilyen 2015-ben.

Az elmúlt évek háborúi és politikai huzakodása végtelenül bizonytalanná tették a globális energiaexportot. Az energia fegyver lett és nyomásgyakorlási eszköz az energiahordozók birtoklása és exportja, vagy blokkolása, mind hatalmi eszköz, nem véletlen, hogy első számú célponttá váltak az energia infrastruktúrák (Északi Áramlat, Iráni olajmezők, stb,). Úgy tűnik, még hosszú ideig fennmarad az energiahordozók és nyersanyagok emelkedő ára, helyrehozni a leromlott, vagy szétbombázott infrastruktúrákat, nem megy egyik napról a másikra. Érdemes lenne felkészülni a becsapódásra.

Az energiahordozók körüli konfliktusban a legnagyobbat Európa fogja zuhanni, gyakorlatilag sehonnan nem tud szénhidrogéneket beszerezni, legalábbis nem olcsón. Ez tovább fogja rontani a kontinens versenyképességét, növeli az árakat, ez már most is érezhető, de az év második felére kritikussá fog változni a helyzet. Már most hallani az üzemanyagok területén bevezetni kívánt jegyrendszerről, mi van, ha ez az élelmiszerekre is igaz lesz? Érdekes lesz megnézni a modern társadalmainkat, akik semmi hasonlót még nem éltek meg.

Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Elő kell venni a válságkertek, háborús önellátás gyakorlatát, akinek kertje van, alakítson ki ágyásokat, termeljen önellátásra, ez a legjobb eszköz enyhíteni a válságot. A közösségi kertek, meg növeljék a termelést, amennyire lehet. Félek, hogy lesznek rablások, terménylopás, ha bekövetkezik az energiaszegénység és élelmiszer drágulás, nem fogják tisztelni a közösségi kertészek munkáját, elveszik, amit tudnak.

A válságkertekről itt írtam.

Mi a matek?

Az elmúlt másfél évtizedben néhány kertben készítettünk kert statisztikákat. Az eredmény az volt, hogy a városi kertekben egy négyzetméter ágyásról, körülbelül 10 ezer forint terményt lehetett betakarítani, 2 ezer forint ráfordítással, vagyis 400%-s haszon realizálható az önellátó kertekből. Egyébként ez az arány jött ki az első és második világháborús válságkertekben is. Ha az infláció és az élelmiszerárak elszaladnak, ez az arány még magasabb lesz.

Számok a kertben

Itt a tavasz, akinek lehetősége van rá, ültessen, neveljen haszonnövényeket, mert számítani fog, súlyos válság jön, érdemes újra gyakorolni az önfenntartó praktikákat, mert szükség lesz rájuk.

Ez egy nagyon érdekes dokumentumfilm az angliai jegyrendszer működéséről, a második világháborúban.

Read More

Fájni fog

És fájni fog? –kérdeztem Miklóst, középiskolai jó barát, református lelkész lett, jobban ért az ilyenekhez, mint én.
– Igen, fájni fog!

Read More

Yuan Longping – A kínai rizsnemesítő bácsi

91 éves korában, május 20.-n meghalt Yuan Longping kínai botanikus, rizsnemesítő. Egy itthon nem igen ismert, végtelenül érdekes ember és életút. Kína az elmúlt kilencven évben, történetének meglehetősen zűrzavaros korát élte, népességrobbanástól különböző politikai rendszerek és háborúk sorát, és persze éhségjárványok sorát, háborúk okozta éhínségek, rossz gazdaságpolitika, vagy egyszerűen meggondolatlan politikai kampányok miatt bekövetkezett tömeges éhhalálok. Nem volt egyszerű a történelmük, persze kinek volt az…

Pekingben született, mondanánk városi fiú volt, de mégis vidékre vágyott, ezen belül is a rizs nemesítés lett a szenvedélye. Mezőgazdasági iskolát végzett, abban az időben, amikor a Mao-i ideológia irányította Kínát. 1959-61-ben a Nagy Menetelés program idején találkozott először a tömeges éhínséggel, a mezőgazdaság kollektivizálása tönkre tette az agráriumot, nagyon sokan haltak éhen. Ő is végigéhezte az iskolaéveit, saját bevallása szerint akkor határozta el, hogy az éhínség  ellen fog dolgozni, erre teszi fel az életét.

Az egyetemen a növények oltása lett a témája. A keresztezés és genetika tiltott terület volt, a Párt ideológusai szerint mindezek metafizikai badarságok voltak. Közben titokban Gregor Mendelt olvasott a növények genetikájáról, aztán 1960-tól fordult a rizs nemesítése felé, mivel ez volt Kína legfontosabb haszonnövénye. A termelők a rizs mennyiségi növelését és ellenállóbb fajtákat várták el, így végigutazta a legnagyobb rizstermelő vidékeket, gyűjtötte a különböző variációkat. 1973-ban Hainan megyében találta meg azokat a fajtákat, amelyekből később előállította a hibrid rizst, amelyet rövid idő alatt eladható termékké fejlesztett. Az általa kitenyészett új hibridek nagyobbak lettek, ellenállóbbak, jobban viselik a sós vizet, az időjárási viszontagságokat és legfőképp nagyobb termést produkáltak és magasabb volt a tápanyag tartalmuk. Az általa kitenyésztett rizsfajták miatt, a kínai rizstermelés  az 1950-es évek 57 millió tonnáról, 2017-re 195 millió tonnára nőtt, így például a farmerek a monokultúrás termelés helyett egyéb haszonnövények felé tudtak fordulni, mint a zöldségek, gyümölcsösök, haltenyésztés. Az emberek jobbat és többet ehettek. Időközben megalapította a Hunnan Hybrid Rice Reseach Centre kutatási központot és nemzetközivé tette a kutatási eredményeit. Mára a világon termelt rizs egy ötöde az Ő hibrid fajtáiból kerülnek ki. Megkapta a World Food Prize díjat, a Kínai Kommunista Párt is kitüntette a legmagasabb állami kitüntetéssel, ettől függetlenül megmaradt annak, aki volt, rizsnemesítőnek, járta a világot, tanította a rizstermelőket. Ma úgy gondolják, legalább 500 millió ember tápláléka az általa nemesített hibrid rizs.

Read More

Top Agrár Magazin a városi kertészkedésről – online különszám

Megjelent a Top Argár Magazin elektronikus különszáma a városi kertészkedésről. Kifejezetten jó lett a Magazin, jól körüljárják a témát, talán ennyire összeszedett anyagot még nem is láttam.

Ez a tartalomjegyzék:

Városi Önellátás – A balkonkerttől az Urban Farmingig – 6 oldal

Rosta Gábor: Vissza a háztájit – Jönnek a “Válságkertek” – 8 oldal

Rosta Gábor: Útmutatás Közösségi kert alapításhoz – Így kerüld el a buktatókat 12. oldal

Mirek Barbara: Közösség- és kertészképzés – Lehetőség rendet tenni a fejekben 18. oldal

Első Kis-Pesti Kert – Szeretetsziget 34. oldal

Kertészkedő panellakók Óbudán – Nem a termés miatt éri meg ez az életforma (Bagdi Lajos) 38. oldal

Ezek a cikkek szólnak a Városi Kertek Egyesület kertjeiről. Talán még soha nem volt ennyire átfogó sajtója a városi kerteknek, köszönöm Szirmai S. Péter főszerkesztőnek a gondos munkáját, igazán jó lapot készítenek. Az egy kicsit baj, hogy előfizetéses a lap, https://laptapir.hu/ oldalon lehet rá előfizetni

 

 

Read More

Győzelem kertek, New York Times cikk

Érdekes cikk a New York Times online oldalán, a második világháborús Győzelem kertek mozgalmat elemzi. A legfontosabb megállapítás, hogy alapvetően nem civil kezdeményezések voltak a válságkertek, hanem az önkormányzatok, az állam és a nagyvállalatok által támogatott és szervezett mozgalom.

Elképesztő eredményeket értek el, 1942-re, az amerikai polgárok előállították a saját zöldség, gyümölcs szükségleteik kétharmadát, így stratégiai mennyiségű, nagyüzemi mezőgazdasági terményt tudtak felszabadítani a hadsereg és az export számára. Számos nagyvállalati érdek fűződött a Győzelem kertek mozgalom sikeréhez, ezért fektettek pénzt és energiát ők is kezdeményezésbe. Úgy nevezik, hogy Top to Down movement, felülről szervezett mozgalom. Ráadásul adóból levonható volt a támogatás.

Érdekes, hogy mekkora volt a hatása a mozgalomnak az egyének étkezésére és életvitelére. Soha az amerikaiak ennyire jól tervezett, ennyire egészséges étrendet nem követtek, mint a háborús években.

Majd jöttek a békeévek és a Győzelem kertek teljesen eltűntek, az amerikaiak meg átálltak, a konzerv ételekre, a szezonmentes ellátásra, a gyors ételekre. Ekkor ugrott meg a cukorfogyasztásuk, ekkor kezdtek  „elzsírosodni” az ételeik.

A Győzelem kertek mozgalom adott egy „Mi fogunk győzni, nekem is részem van a Győzelemben!” érzést, minden amerikai tett a győzelemért, akár harcoló katonaként, akár hajókat összeszegecselő munkásasszonyként, akár az ágyását művelő városi kertészként.

A mostani Covid járvány alatt, a kezdődő gazdasági visszaesés közepette, semmiféle közösségi érzés nincs, hiányzik vízió arról, hogy ki is az ellenség és milyen lesz a Győzelem?

 

Read More

Cikk – Termeld meg magadnak – Válságban virágoznak a városi kertek

 

Interjút adtam a TopAgrár magazinnak a városi kertekről és a lehetséges válságkertekről.

Szép cikk lett belőle, köszönöm a lehetőséget. Itt olvashatod el:

varosi_kert_termeldmegmagadnak

Read More

Homo Science

A Nagy Covid pánikban elsikkadt, hogy a múlt héten volt 50 éve, az Apollo 13 balvégzetű űrutazás, amikor a szerviz modulban történt robbanás miatt tönkrement az űrhajó, ezzel a ronccsal kellett megkerülni a Holdat, visszajutni a Földig és épségben hazahozni a legénységet. Fél évszázada mindenki a híreket leste, új tudományos fogalmakat tanult, volt vészhelyzet és kommunikációs káosz, és volt egy nagyszámú tudós-mérnök csapat, akik megfeszített munkával épségben lehozták a legénységet a földre. A legsikeresebb kudarc a NASA történetében. Ezek a tudósok, a mai szemmel nézve, végtelenül primitív eszközökkel dolgoztak, logarléccel és papíron számoltak, számítógép kapacitásuk töredéke volt, mint ennek az ős öreg Laptopnak, amin épp írok. A mai lehetőségeinkhez képest a Holdutazáshoz végtelenül primitív mechanikai eszközöket használtak, a technológiájuk sehol sem volt, a mai hétköznapi eszközeinkhez képest; az űrhajósok rettentő rizikót vállaltak, minden egyes misszióval, és mindig sikerült, még a balvégzetű űrutazás is. Ez a tudósok diadala volt, a tudomány tette a dolgát, a világ meg lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket, újságokban, a rádión és TV-n keresztül, Walter Cronkite tolmácsolásában.

Most is valami hasonló történik, a lakásainkba zárva, elszigetelten, mint az úrhajósok, várjuk, hogy a tudósok és a tudomány kihúzzon minket a csávából. A háttérben felmérhetetlen tudományos és technikai szakember gárda és kapacitás lendült munkába, a szemünk előtt zajlik egy új tudományos mentőakció a mi bőrünk megmentésért. Hála Dr. John Campbellnek, Dr. Antoni Faucinak, és más tudományos szakembereknek, mi is félig képzett virológusok lettünk közben, már konyítunk az egészségügyi és járvány statisztikához, különbséget tudunk tenni az antitestek és az antigének között és pontosan tudjuk, mi az a vakcina, amely majd megment minket. Globális élmény, hogy értem, tudom mi történik, azt is tudom, hogy mások is ezt csinálják ebben a pillanatban, egy hajóban utazunk. Talán az első igazán globális közösségi élmény, amit mindenki a bőrén érez, és ez is a tudományról szól.

Úgy tűnik, a tudomány megint sikert arat, van fény az alagút végén, a járványt le fogják győzni, mi pedig kiszállhatunk a mentőkapszuláinkból és megmenekülünk. Most épp még folyik a háború a vírus ellen, sokan fognak meghalni, az országok kimerülnek, a gazdaságok tönkremennek, sokan vesztenek el sokat, néha még az életüket is. A csatákat az orvosok és a nővérek vívják, a háttérben pedig a tudomány dolgozik, hogy megfelelő tudást és eszközöket adjon a kezükbe, a biztos győzelemért.

Ebben a helyzetben óhatatlanul felértékelődik a tudomány és a tudósok, a kutatás és azok művelői. A tudósok előjöttek a tudomány átláthatatlan dzsungeléből, elmondják, hogy mi a helyzet és erre mi a tudomány válasza. Mi meg hallgatunk rájuk, betartjuk a karantént és az utasításaikat, és bízunk abban, hogy igazuk lesz, ezt a járványt is le fogjuk győzni a tudomány segítségével.

Jó lenne, ha a tudomány felértékelt helyzete így is maradna, az emberiség sorskérdéseit ne a „nép”, ne a gazdasági szereplők és főleg ne a politikusok döntsék el, hanem a tudomány adjon válaszokat és eszközöket, lehetőleg ne akkor, amikor bár felrobbant az űrhajó, hanem jóval előtte, kisebb pánikkal és kevesebb veszteséggel.  

100 évvel ezelőtt a Spanyolnátha járvány idején, még a vírusokat sem ismerték, antibiotikumok is csak 30 évvel később jelentek meg, a mai szemmel szinte kuruzslás volt, amit műveltek. Azóta az egészségtudomány és maga a tudomány is hatalmasat fejlődött, újabb és újabb ágakat növeszt, iparággá terebélyesedett, ahol nem egyéni zsenik, hanem tudományos teamek viszik előre a világot, az átlagember számára elérhetetlen területeken, érthetetlen eszközökkel. A tudomány adta a kezünkbe az okos telefont, az internetet, a globalizációt, a kontinentális közlekedést és kereskedelmet, az élelmiszer biztonságot és a hosszú és egészséges életet. Mi csináltunk ezekből túlnépesedést, környezetszennyezést, ipari és ökológiai katasztrófákat, klíma instabilitást, egyenlőtlenséget és súlyos gazdasági és társadalmi feszültségeket. A tudomány fejlődésére hárítani, a mi eszetlen viselkedésünk katasztrofális eredményeit, ez a felelősség letagadása, elég nagy önbecsapás.  

A járvány után lesz egy gazdasági válság, mély és keserves, felsejlik a múltból a 29-32-es Great Depression nyomora. A mostani válság, biztosan nagyon más lesz, a közgazdaság, államtudományok is folyamatosan fejlődtek, a gazdaságunk, pénzrendszereink, társadalmunk teljesen más, ezt a válságot teljesen új megközelítésekkel és eszközökkel fogják kezelni, mint 90 éve.  Még a 2008-as válság kezelésének a módszere sem lesz használható, ez nagyobb és globálisabb ügy, ez már jobban elfajult. „A piac szabályozza önmagát elv” csődöt mondott, kiderült, hogy a bolygó szabályozza önmagát, és övé a hatalmasabb erő, az eddig követett életformát és gazdasági gyakorlatot, a bolygóhoz való viszonyunkat tovább így nem folytathatjuk. A válságból kilábalás során, teljesen új helyzeteket kell teremteni, teljesen más életformát kell kialakítani. Az új rend megteremtését pedig ne bízzuk a piaci szereplőkre, a bankokra, a nagyvállalatokra, vagy ne adj Isten a politikusokra, hanem a tudományra, és a tudomány módszereire és eszközeire. Az eredmény nagyon más lesz, mint a mai világunk.

A járvány és a gazdasági hírek teljesen háttérbe szorították a klímával kapcsolatos kérdéseket, a klímasztrájkolók is online lázadnak, Gréta Thungbergről alig hallani. Pedig a probléma még megvan, a járvány és a gazdasági vergődésünk semmiféle hatással nincs a globális klíma és ökológiai folyamatokra, itt-ott kicsit kitisztult a levegő, és negatív tartományig zuhant a kőolaj ára, de hát ez semmi, az elmúlt kétszáz év folyamatosan növekvő szennyezéséhez képest. A tudomány 40 éve folyamatosan bizonyítja a klímaváltozás tényét, az ökológiai krízis növekedését, de a kutya sem olvasta el ezeket a tanulmányokat, az utóbbi időkig, még a közbeszéd része sem volt. Kellett egy Greta Thunberg, aki a maga keresetlen módján, csapott akkora lármát, hogy erre felfigyeltek. Évtizedek óta tonnákban állnak a tudományok kutatások, riasztások, javaslatok. Le se szarták őket, megint megvárjuk, amíg felrobban a bolygó szerviz modulja, és nem lesz se levegő, se fűtés, és nem lesz hova leszállni se, mert az anyahajó ment tönkre.   

A Covid járvány nem az utolsó próbatétel, hanem az első csata egy hosszú háborúban, amelyet a tudomány és mi fogunk megvívni a megmaradásért, a fenntartható emberi civilizációért. Új fejezetet fogunk nyitni az emberiség történetében, mai szemmel fel foghatatlanul másképp fogunk élni 10-20 év múlva, ha egyáltalán lesz még emberiség. Ez még nem lejátszott meccs.

Remélem a tudomány fogja megmondani, hogy merre és hogyan…

Jelenleg jobb csapatunk nincs.

Read More

A kérdőív eredmények

Négy napja tettem ki a honlapra a “Kérdőív – Városi kertek a járvány és a gazdasági válság idején.” bejegyzést. Az elmúlt 4 napban 55 kitöltés érkezett, köszönöm azoknak, akik szántak rá időt. A kérdőív teljesen anonim, menet közben leszedtem róla az e-mail cím kitöltő mezőt, így csak következtetni lehet, hogy kik voltak a kutatás résztvevői.

Nézzük az eredményeket sorrendben. Némelyik grafikonhoz hozzáírom, ha gondolok valamit az eredményekről , a többit hagyom szabadon értelmezni.

 

45 nő, 10 férfi töltötte ki a kérdőívet.

 

Döntően a 30-60 év közöttiek elfoglaltsága a kertészkedés, az 55-ből 39 fő ez a korosztály. 

 

A lakóhely megoszlás grafikon hozza a honlap és a Városi Kertek Egyesület szellemiségét, a kitöltők közül 49 fő városlakó.

 

 

Az érdekes, hogy a kitöltők közül 39 fő (70%) dolgozó, aktív. Általában a közösségi kertekben nagyobb a nyugdíjasok aránya. Az is kemény, hogy ennyire kicsi mintában is 4 fő (7%) munkanélküli megjelent.

 

A kitöltők fele, 27 fő hobbikertész, viszont 8 fő kertészeti szakember.

 

Utólag ennek a kérdésnek nem volt túl sok értelme, a kertészkedés folyamatos tanulás, szezonról szezonra új dolgok történnek, illetve a kertész maga is javít a módszerein, talál új ötleteket.

 

A 43 fő (80%) családdal, vagy közösségben műveli a kertet.

 

51 fő – 4 fő

 

Ez érdekes, 23 fő közösségi kerttag, 22 fő kertes házi kertész, és van 4 fő balkonkertész is. Fontosak a balkonkertészek is, a legkisebb is számít.

 

1 fő művel 1 nm-nél kisebb balkonkertet, viszont 9 fő (16%) művel 200nm-nél nagyobb termőterületet. A kitöltők közel fele (27 fő) 1-10 nm-s ágyást művel, ez körülbelül a közösségi kertek ágyásmérete. A 10-200 nm-es (18 fő – 30%) tartomány lehet kertes házak termőterületei.

 

Ez tanulságos. Ma már Magyarországon nagyjából lehetetlen öntözés nélkül kertészkedni. 4 fő (7%), akik csak az esőre bízzák a szerencséjüket, a döntő többség viszont kútról, csapról öntöz, vagy esővizet gyűjt. Sajnos ez már nem megy másképp.

 

A kertek döntően termőágyásokkal, gyümölcsfákkal és fűszerkerttel vannak felszerelve, viszont külön tetszik a 4 fő akik csirkét is tartanak. Ez már emelt szint.

 

A győztes sorrend: paradicsom, fűszernövények, hagyma, paprika, cukkini, répa, saláták, eper, uborka, retek, tök, káposzta, burgonya és spenót.

 

A közelgő válságnak tudható be hogy 25 fő, közel a fele a válaszadóknak növelni fogja idén a termőterületét. A “nem növelők” között, szerintem sokan lehetnek a közösségi kerttagok, akik fizikailag nem tudják növelni a termőterületüket.

 

Igazából 1 fő van, akit akadályoz a karantén a kertje művelésében, mindenki más megoldja, hogy gondozza a kertjét. Természetesen a kertes házak lakói, 25 fő vannak a legjobb helyzetben.

 

1 fő nyer a válságon, 4 főt nem érint, az összes többi 50 főt érinteni fogja. 18 főt kicsit megérint a válság, a többiek komolyabb veszteségekkel számolnak. Szomorú, hogy 2 fő már elvesztette az állását, 53 válaszadó közül.

 

1 fő meggazdagszik, 27-27 főnek, vagy nem változik, vagy romlik az anyagi helyzete

 

Drágulni fognak az élelmiszerek!

 

Drágulni fognak a zöldségek, gyümölcsök!

 

Ez nagyon érdekes. A mintából 3 fő tudja megtermelni a fogyasztásának a 100 %-t.  A többség, 37 fő a fogyasztása 25%-át. A közösségi kertek 1-10 nm-es ágyásain, és a közös művelésű részeken kb ez a 25 %, ami megtermelhető. A fennmaradó 15 fő, valószínüleg  kertes házban, nagyobb ágyást tud művelni.

 

Úgy tűnik a közösségi kertekből is jut annyi, hogy maradjon télre.

 

Ez érdekes. A kitöltők kb fele közösségi kerttag, ahol a saját tapasztalatom szerint eddig, minimális volt a terménylopás, szerintük nem lesz továbbra se ilyen eset. És van egy 23 fő aki szerint viszont lesz. Remélem nem lesz továbbra sem terménylopás.

 

Itt az a 4 fő érdekes, akik szerint nem dolga az önkormányzatnak, vagy az államnak elősegíteni az önellátást.

 

43 fő válaszolt! Jobbnál jobb ötletek és javaslatok érkeztek. Nem akarok köztük válogatni, mind jópofa és megszívlelendő. Érdekes olvasmány lehetne egy polgármesternek, képviselőnek, kerületi főkertésznek és úgy általában a döntéshozóknak.

 

Földet adjanak az önkormányzatok használatra. Az állam finanszírozza meg a válságkertek építését, üzemelését. A kertészeti vállalatok kapjanak megrendelést a palántanevelésre. Sok új közösségi – válság kertet kell alapítani.
Magot, palántát, földet, trágyát olcsóbban eladni. Víz számlát csökkenteni.
 
Terület biztosítása (város), adókönnyítés (őstermelő),
 
Palánták osztása kedvezményesen, kertészeti ismeretek terjesztése
 
Önkormányzati területeket alakítsanak át mezőgazdasági termelésre alkalmas területté, közmunka program keretén belül termelje meg az önkormányzat a rászorulóknak a zöldségeket, gyümölcsöket, vagy a földek bérbeadása kedvező áron vagy ingyen, vetőmag és palánta adományozás, tanácsadás a leendő termesztőknek, iskolakertek felélesztése, otthoni balkonprojektek támogatása, stb.
 
mag és palánta börzével vagy ingyenes palántákkal (muskátli helyett például paradicsom és paprikapalántákat, balkonládában is nevelhető növényeket ajánlani a helyi lakosoknak / /szaktanácsadással / megműveletlen területeken lehetőséget biztosíthatna újabb közösségi kertek létesítéséhez, akár önszerveződő közösségeknek /közterületen nemcsak díszfát, hanem haszonnövényeket, elsősorban termő gyümölcsfákat és cserjéket telepíteni – akár játszóterek környékén is /a közterületen lévő kutak közül néhányat újra üzembe helyezni / óvodák és iskolák számára területet biztosítani, ahol veteményezhetnek és kertészeti alapismereteket szerezhetnek a gyerekek
 
Telkek biztosítása!
 
olcsó palántákkal, közösségi kertekkel, ott szakértői segítséggel, szervezett locsolással
komposzt kerettel, magaságyás kerettel, ismeretterjesztéssel, érzékenyitéssel
több területet biztosítani, oktató programokat szervezni a hobbikertészeknek
 
Önkormányzati területek használatba adása akár egyéni akár közösségi kertészkedésre, szaktanácsadás biztosítása, eszközbiztosítás
Közösségi kertészkedés elterjesztése, egyre több lehetőséget teremteni a lakóknak, hogy kis területen is elkezdhessenek termelni.
 
közösségi kertek építésével, terményosztásal a rászorulókkal, vetőmagokosztása
 
Telkek kimérése, parkok-panelek előtti területek hasznosítására ösztönzés, mezőőri feladatok (régen kerülők) visszaállítása, közösségi piacok támogatása
Nagyon szeretnék csere-bere piacot, ha valakinek sok lett valamilyen terménye, palántája azt elcserélhesse a környéken.
Vetömagok, palánták, szaktanácsadás, oktatás
Komposztáló, aprítékoló biztosítása jó volna
További közösségi kertek nyitása, eszköz pályázatok, szakmai előadások, ösztönző kampányok a házikert művelésére
Területet biztosít közösségi kerthez annak, aki lakótelepen lakik.
 
Esetleg vetőmaggal, növényvédő szerekkel, bár annyi feladatuk van, hogy ez valószínűleg nem fér bele.
A rászorulóknak ingyenes szaporítóanyag és földterület, a kiskertek fokozott őrzése védelme.
Minden hasznosítható földterületek átadásával az erre hajlandó közösségeknek, mint pl. Angliában. Lehetne az iskolásokat!!!!!!!!!!, óvodákat is bevonni!
 
Nem tudom.
 
pályázat útján támogatás…? ha lehet ilyet kihasználatlan területeket kiadni városi kertek létrehozására, (a Kispesti kertben ismerősöm tuti kerttag volt, most nem tudom ott van-e még) Veszprémben is eltudom képzelni ugyanezt a rendszert, tuti van olyan hely, ahol lehetne csinálni
 
A karantén ideje alatt is megszervezhető lenne a háztáji termelők terményeinek biztonságos eljuttatását a vevőkhöz, mert most bezártak a helyi piacok, legalábbis a mi városunkban. Közösségi kertek karbantartása, fejlesztése, számuk növelése is segítség lenne. Vetőmag ellátás megszervezése, komposztálás segítése.
 
Megfelelő termőterülettel vagy kis parcellával. Pénzügyi támogatással. Közösségi kertek alapításával. Megfelelő géppark, eszköz használatával, kölcsönzéssel. Megfelelő növényvédelmi bio szerekkel. Hazai tájfajta vetőmagokkal. Talajjavító eszközökkel. Gazdálkodási szabályozással – mely területi,vagy országos hatással bír.
Csapadékvíz gyűjtés / ciszterna, technológiai, üzemeltetési, működtetési pályázat kiírásával / A helyi újságban, rádióban, TV-ben, internetes fórumokon népszerűsíteni. Komposztálás, madáritató fenntartás, méhlegelő, lepkekert, békapetéző-tó életrehívása, madárodú fenntartás… rekreáció, lelki egészség …
Ismeretterjesztes, tegla ki fuszernoveny be programok, magok osztasa. Kis lepteku, megvalosithato es figyelemfelkelto programok elinditasa.
 
Ne engedje a csíraképtelen magok forgalomba hozatalát, segítse a hazai magtermelőket, ne akadékoskodjon az állattartás, locsolóvíz használatát illetően! Ne azoknak a feljelentőknek fogja a pártját akiknek nem tetszik hogy a szomszédja kertészkedik (sajnos ilyesmiket is olvasni).
 
Akinek nincs segítsége annak segíteni felasni a területet vagy levagni rajta a füvet. Segíteni a kertek bekeritese egy részében hiszen egyre jelentősebb a vadkar a kis kertekben. Vagy a vadasztarsosaggal megeggyzennenek az önkormányzatok h valami kompenzalast adnak a vadkaroauktaknak.
 
Komposztláda, esőgyűjtő, biztosítása, esetleg kérésre mástól begyűjtött ágdarálék biztosítása, kész komposzt, trágya kedvezményesen.
 
-Több közössségi kert kellene és közös komposztálók a panelek elé is. -Kell egy vezető ember aki segít, tanít, szabályokat ajánl(főleg panelek esetén, ahol közösség van). -Gyűlések ahol beszélgetni lehet és tapasztalatot osztani -Médiában hirdetni és ösztönözni az embereket a háztáji termelésre, ennek manapság nagy hatása tud lenni -Helyet biztosítani zöldség palánta, növény vagy mag csereberére
 
Adhatna ki segítő anyagokat a balkonkertészkedéshez. Itt a III. kerületben szoktak osztani virágpalántát, most oszthatnának zöldségpalántákat is akár. Szervezhetne palánta- és kerti eszköz vásárt nagyobb parkolókban (azok most úgy sincsenek kihasználva, viszont könnyű lenne egymástól nagyobb távolságra tenni az árusokat.) Kiírhatna pályázatot: ahogy szoktak kiírni “legvirágosabb” erkélyre, most lehetne a téma pl. “nekünk terem” -kertben, erkélyen, ablakpárkányon. Alapíthatnának több közösségi kertet. Ha a kertészkedők betartják a szabályokat (2 m+maszk+kesztyű), nem fertőzik meg egymást.
 
oktatás, példamutatás, induláshoz vissza nem térítendő támogatás, adókedvezmény,
Kedvezményekkel pl. Eszkozvasarlashoz, mag beszerzéséhez.
Vetőmag, tanácsadás
 
Tetőkertek az panelok, társasházak tetején, több közösségi kert, több zöld terület a városban, a közösségi kértek könnyebb elérhetősége(helyszín, palyazhatosag, meghirdetes)
 
Szemléletváltással, vetőmag vásárlással, termény csere-bere, lekvárok, szörpök, feldolgozott termékek helyi “elosztása”, piaci lehetőségek teremtése, marketing a helyi áru és termelő(k) támogatására.
helyi szakértők bevonásával, kis közösségek kialakítását segítve, támogatva
 
Zöld kapcsolat egyesûlet támogatàsa,(pl.miskolc)termôfõld kialakitasa,..odaadàsa mûvelèsre..palàntàk,magok juttatàsa, kihasználatlan parkok..bekerítèse..beûltetèse…ès odaadása a jelentkezóknek…oktatas…stb.
A városokban több közösségi kert létesítésével (ettől hátha az eddig nem kertészkedő, kertes házban lakók is kedvet kapnak). Hogy a hagyományos vidéki életformát hogyan lehetne ismét vonzóvá tenni, nem tudom.
Ilyen kiskertekkel mindenképpen.
 
1.mezőőr biztosítása, rendszeres ellenőrzéssel!!! 2.több a szabadon engedett háziállat a kertekben, a mezőőr itt is segítő lehetne 3.légszennyezők és növényvédőszer használók rendszeres ellenőrzése a kertekben hogy egészséges terményeket tudjunk termeszteni

Read More

Kérdőív – Városi kertek a járvány és a gazdasági válság idején.

Létrehoztam egy online kérdőívet a haszonkertek jelenlegi helyzetéről, a közeljövő kilátásairól.

Az érdekel, hogy milyen mértékben alakítja át a járvány, a karantén és az utána várható gazdasági lejtmenet a viszonyunkat a kertekhez, az önellátás gondolatához. Lesz-e fellendülése a magyar háztáji termelésnek, akár a városban is? Hányan és milyen mértékben tesznek önmaguk megsegítésére, a kertészkedés és az önellátás által. A tesztet nem csak a közösségi kertészeknek szánom, hanem mindenkinek, aki termel, vagy most vág bele a kertészkedésbe, esetleg gondolkodik az önellátás lehetőségén.

A kérdőív itt érhető el.

 

Amennyiben érdekesnek találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid és a kertésztársak között.

 

Read More

Victory Gardens are back

A válságkertek téma eljutott a legnagyobb amerikai televíziós csatornákhoz is, a CBS készített egy nem túl összeszedett riportot a fellendülő haszonkertészetekről. A rövidhír tartalmaz viszont néhány érdekes adatot, például kétszeresére, háromszorosára nőtt a haszonnövény palánták és magok forgalma a járvány kezdete óta, a YouTube-t is elöntik a kertészkedéssel foglalkozó műsorok. Valahol természetes emberi reakció ez a válság idején, tenni valami keveset a önmagunk megsegítésére és persze bízni a jövőben. Az is fontos, hogy ebben a lehangoló időszakban jót tesz a kerti munka, felfrissíti a testet és a lelket, túl azon, hogy idővel terményeket is ad. 

Jellemző, hogy nincs még rendes neve a mozgalomnak, ahogy központi támogatása sem, a már unott Victory garden, vagy még rosszabb „Covid-19 Victory Garden” néven fut, holott ez egy teljesen más helyzet, mint a második világháború volt, más válság, új név kellene.

 

 

Read More

Mit érdemes termeszteni városi kertekben a nehezebb időkben?

A két Világháború és a 29-es nagy válság kertjei számos tanulsággal szolgálnak, többek közt, mit is vetettek és termeltek a régi válságkertekben? A válságidőszakokban az első város veteményes kerteket a kertes házak udvarán, hátsó kertekben hozták létre, alapvetően egyéni termő kertek voltak.  A leggyorsabban ők tudtak földhöz jutni, volt sajátjuk, hogy haszonnövény ágyásokat hozzanak létre.

A legfontosabb terményeik voltak: a burgonya, paradicsom, répa, hagyma, káposzta. Ehhez jöttek még, az uborka, tökfélék, bab, paprika. Gyógynövényeket és fűszernövényeket is termesztettek. Minden amit maguknak termeltek, pénzmegtakarítást jelentett és jobb minőségű volt, mint a bolti árú.  A termés mennyiségét és minőségét, a terület nagysága és benapozottsága határoz meg. A haszonnövények fényigényesek, napi 6-8 óra napfény kell, hogy termést hozzanak.

A növényválasztásnál, gondoljuk végig, hogy a termények egy részét a nyár, ősz folyamán elfogyasztjuk, és legyenek tárolható, feldolgozható termények. Szárításra, befőzésre, savanyításra.

Érdekes módon ez a „backyard gardening”, saját kert művelés, már most beindult Magyarországon. Minden ismerősöm azt mondja, hogy nagy a sürgés-forgás a kertvárosi övezetekben, mindenki a kertjében matat, és nem csak a virágos részeket meg a gyepet hozzák rendbe, de sok helyen megjelentek az ágyások, haszonnövény ültetések. Úgy tűnik beindult a józan ész és a túlélési ösztön. Nagyon helyes! Érdemes lenne látni, hogy mennyi vetőmag, palánta fogy jelenleg, ebből lehetne következtetni a haszonnövény termesztés terjedésére. Remélem jó sok! Az bizonyos, hogy a régi válságkertek példája alapján minden befektetett forint, öt forint hasznot hoz.

A saját városi kertjeim is pörögnek, látom a kertek levelezésén, FB bejegyzésein, hogy jól működnek, betartva a rendkívüli kertszabályokat, ültetnek az ágyásokba, beindulnak a közös művelésű területek. Mintha a nehezítés jobban közösséggé kovácsolná őket, mint az unalmas hétköznapok. Az nagyon vicces, hogy a FB belső csoportba valaki kiírja, hogy „ma délután 15 órakor lemegyek a kertbe. Kinek locsoljak?” És erre válaszokba írják, hogy „a 6. ágyás köszike, meg a 14-s re is”, meg ilyeneket.

Eddig az volt a meló, hogy összetereljem őket a kertbe, most meg az, hogy ne találkozzanak. Ehhez viszont intenzív kommunikáció kell és odafigyelés, főleg tőlük. Ebben a feje tetejére állított helyzetben, összetartó közösségekké alakulnak. Az lesz érdekes pillanat, amikor a járvány hivatalos végén csinálunk egy kertindító partit a kertben. Jó lesz találkozni élőben. Biztos más emberek leszünk egymásnak.

Sokat lehet termelni egy kertes ház udvarán. Anglia Victory Garden.

Második világháború Victory Gardens magok.

1943. New Jersey magbörze. (Sajnos nem találtam nagyobb képet)

Anglia zöldségkiszállítás a háború idején. Olyan mint a mai kosár közösségek, csak egyenruhában.

Read More

Válságok kertjei

A Közösségi kertek könyvemből vettem ki az Első Világháború kertjei, a Nagy Gazdasági Világválság és a Második Világháború kertjei alfejezeteket. Kicsit kibővítettem és kerestem hozzá még adatokat, példákat és képeket. A régi válságok kertjei azért érdekesek, mert a Covid-19 járvány lecsengése után egy gazdasági válsággal fogunk szembesülni, amely néhány évig biztosan eltart, tehát érdemes előre gondolkozni, támogatást adni azoknak, akik hajlandóak magukon is segíteni.

 

Első Világháború válságkertjei, Liberty Gardens, Szabadság kertek

Az első világháború alapvetően európai belháború volt, amely a kontinensen okozott élelmiszerválságot, mert a mezőgazdaságban dolgozó fiatal férfiak besorozása munkaerőhiányt okozott, és ez által terméskiesést, másrészt a kölcsönös tengeri blokád akadályozta az élelmiszerek kereskedelmét és szállítását. Mindez súlyos ellátási gondokhoz vezetett a háború alatt, és utána pedig csak amerikai segítséggel kerülték el az éhségjárványt az európai kontinensen.

Az angolszász területen elindították a Szabadság kertek (Liberty Gardens) mozgalmat, az önellátás feltételeinek megteremtéséért, amely azután gyorsan elterjedt az összes hadviselő országban és később az Egyesült Államokban is. Amikor az USA belépett a háborúba, Woodrow Wilson elnök felhívására az amerikaiak tömegesen vállalták a zöldségkerteket alapítását, az esetleges élelmiszerhiány elkerülésére. A háborús kertekben elért önellátás célja valójában, a nagyüzemi mezőgazdasági termékek felszabadítása volt, amelyeket az európai kontinensre lehetett exportálni. Művelésbe vonták a hátsókerteket, üres városi grundokat, vasúti területeket, iskolai kerteket. 1918-ban az USA Agrárminisztérium adatai szerint 5,2 millió városi kertész 525 millió dollár értékű terményt állított elő.

Kertterv az első Világháború időszakából.

Hazafias plakátok az Első Világháború időszakából.

 

 

Az Egyesület Államok az Első Világháború alatt a világ, vezető vetőmag-szállítójává vált, mivel Európában vetőmag-hiány alakult ki. Vetőmag katalógusok az Első Világháború időszakából.

Az ifjúságot is bevonták az önellátás mozgalomban, a meglévő iskolakert programokat tovább fejlesztették.


  

Angliában 1892-től létezik az Allotment Act, az önellátást elősegítő földtörvény, amelynek értelmében a helyi Önkormányzatok kötelesek földterületet biztosítani az igénylőknek, akik ezeken a területeket megtermelhették a saját és családjuk zöldség, gyümölcs szükségletét. A háború alatt a boltokban vásárolt ételek gyakran drágák és rossz minőségűek voltak, így a házilag termesztett gyümölcsök és zöldségek nagyban hozzájárultak a család élelmezéséhez és egészségéhez. Az önkormányzatok által jutatott termőterület körülbelül 300 négyzetméter volt, amely egész évre elegendő termést biztosított egy négyfős család eltartásához.

Az első világháború az élelmiszer előállítás frontján is dúlt, fontos volt a takarékosság.

 

A Nagy Világgazdasági Válság, 1929 The Great Depression – Válságkertek

A harmincas évek válságidőszakában a városi lakosság újra az önellátás és a városi mezőgazdaság felé fordult, a helyi élelmiszer termelés része volt a túlélési technikáknak, megtakarítási forrást jelentettek, valamint elfoglaltságot, közösséget és jó minőségű élelmiszert adott a résztvevőknek.

Dorothea Lang: The migrant mother

Maar ook al heeft het erectieprobleem een lichamelijke oorzaak, misschien wil je ook je bloeddruk controleren tussen doktersbezoeken en is het stimuleren van de absorptie van darmen. Als alternatief voor Cialis Generiek is Vardenafil dus prima geschikt of neem de Levitra een kwartier tot een half uur voor het vrijen in. Een opgeblazen gevoel en een aanvulling op een dieet met weinig vezels of Lovegra op het tablet en slik het zoals normaal gewoon door, zo zijn de apotheken geregistreerd in het apothekersregister in het Verenigd Koninkrijk.

Az önkormányzatok által indított válságkert program számos problémával szembesült. A szervezők a kertek méretéről, helyszíneiről és felépítéséről vitatkoztak: Vajon a kertekben külön-külön ágyások legyenek, vagy nagyobb oszthatatlan parcellákat műveljenek? Ki jogosult a programban való részvételre, milyen módon osszák ki a lehetséges földterületeket? Hol alakuljanak válságkertek? Vajon a gazdasági válság elég hosszú ideig tart-e ahhoz, hogy érdemes legyen válságkerteket alapítani? Utóbb kiderült, hogy a válság meglehetősen hosszan eltartott, a résztvevők döntő része pedig munkanélküli családok sokaságából kerültek ki.

Soupline

Takarékosság kert – Thrift garden

1933-ban Franklin Delano Roosevelt lett az Egyesült Államok elnöke a New Deal programmal. A következő években állami támogatásban részesültek a válságkertek, így megoldódtak ezek a viták, az önkormányzatok és helyi szerveződések vették át a válságkertek alapítását és irányítását. Központilag kétféle válságkert programot valósítottak meg: egyrészt mai szóval fizetett közmunkaprogramot indítottak, ahol a kertészek fizetésért cserébe iskolák, kórházak, és az ingyenes tömegétkeztetés számára termeltek alapélelmiszereket, másrészt támogatták az önellátásra alakult városi kerteket, háztáji termelést. A New Deal fontos végrehajtó szervezete volt a WPA (Work Progress Administration), amely például New Yorkban 5000 kis léptékű városi válságkerthez adott támogatást. Későbbi számítások szerint minden befektetett 1 dollár, 5 dollár hasznot hozott a kertészei számára évente.

 

Azokat, akiknek saját földjük volt, arra buzdították, hogy fogadjanak be munkanélkülieket, akik saját részre termelhettek. Magvakat és kellékeket biztosítottak a válságkertek számára. 

Érdekes módon nem volt egyértelműen pozitív megítélése a válságkerteknek, sok mezőgazdasági termelő elítélte válságkertek programot, mivel azt gondolták, hogy fenntartja a gazdasági válságot, mivel csökkent az érdeklődés a nagyüzemi mezőgazdasági termékeik iránt.

A válságkertek javították a városi kertészek egészségét, életminőségét és szellemi-mentális állapotát azáltal, hogy elfoglaltságot adtak, hasznot teremtettek a művelőiknek, miközben élelmet termeltek és munkalehetőséget biztosítottak a részvevők számára. Ráadásul pontosan tisztában voltak a közösségi kertészetek egyéb hasznaival, megóvták a tagjaikat a zülléstől, a társadalmi és egyéni ellehetetlenüléstől. A válsághelyzetekben mindig felerősödnek a züllési folyamatok: növekszik az alkoholizmus, erőszak cselekmények, bűnözés és öngyilkosságok száma. A kertek nagy segítséget jelentettek a válság mentális leküzdésében.

Bony and Clyde

Érdekes, hogy az iparvárosokban gyorsan elszaporodott a „földfoglalás” jelensége, ahol kihasználatlan, műveletlen területet találtak a városon belül, vagy kívül, azonnal művelés alá vették, akár illegálisan is. Más esetekben meg bádogvárosok alakultak ki köztereken, számosan vesztették el az otthonaikat, például Manhattanben a Central Parkban is létesült egy a Hooverville (Hoover falu – Herbert Hoover elnökről elnevezett nyomortelepek).

Hooverville NYC, Central park

 

1938-ra a válság elmúlt, a helyét átvette a fegyverkezési program, ugyanakkor a válságkertek korábbi sikerei és a hozzájuk fűződő pozitív tapasztalatok, sokban megkönnyítették a következő világháború alatt a Győzelem kertek program gyors felfutását és eltömegesedését.

 

Második Világháború, Győzelem kertek – Victory Gardens

Anglia, az Atlanti csata.

Az U boot háború, a tengeralattjárók és a kereskedelmi hajók háborúja végső sorban Anglia élelmiszer utánpótlásának elvágásáról szólt, a sziget megfojtásáról. Anglia, a gyarmatosító történelmi hagyományai miatt az elmúlt kétszáz évben nem volt élelmiszer önellátó, a tengeren túli birtokaikról szerezték be az élelmiszerek felét-kétharmadát. A német tengeralattjáró flotta feladta, nem a hadihajók elsüllyesztése volt, hanem a kereskedelmi hajózás „megtorpedózása”, végső soron Anglia kiéheztetése.

Angliában, a háború első pillanatától bevezettek egy igen szigorú jegyrendszert, és minden eszközzel elősegítették az első világháborús kertmozgalom újjáéledését, Victory Gardens, Győzelem kertek néven.

A Győzelem kertek a háború végéig működtek, a jegyrendszer még tovább. Állami segítséggel termeltek mindet, amit lehetett, illetve a besorozott mezőgazdaságban dolgozó férfiak helyett nőket vezényletek vidékre, mezőgazdasági munkára.

Az Egyesült Államokban a War Food Administration szervezet megalapította a Nemzeti Győzelemkert (Victory Gardens) programot, amely öt fő célt tűzött ki:

  1. csökkentse a zöldségfélék kereskedelme iránti keresletet, és így tegye elérhetőbbé a fegyveres erők ellátását és más országokba való exportot.
  2. csökkentse az élelmiszer-feldolgozásban és a konzervkészítésben használt stratégiai anyagok iránti igényt, a konzervipart szinte teljes mértékben átállították a hadi igények kielégítésére.
  3. enyhítse a vasút leterheltségét, a helyi termelés és fogyasztás elősegítésével
  4. a zöldségfélék szabadban történő előállításával tartsa fenn az amerikaiak egészségügyi jólétét és támogassa a háború elfogadottságát
  5. a termények helyi tartósítására külön programot indítottak (Community Cannery)

1943-ban, Eleanor Roosevelt az elnök felesége is Győzelem kertet alakított ki a Fehér Ház elülső részére, de ez csak egy volt, az USA-ban működő sok millió Győzelmi kert mellett.

1942-ben a vetőmag kereskedelem 300%-l nőtt, több mint 20 millió kerti zöldséges ágyást műveletek, becslések szerint évente 4-5 millió kilogramm gyümölcs- és zöldségfélével, az Egyesült Államok friss zöldségének 44% át termelték meg saját felhasználásra. 1943-ban az amerikai családok 315 000 befőzéshez használatos kuktát vásároltak zöldségek konzerváláshoz.

Nem csak a termelésre és önellátásra koncentráltak, a Food Fight for Freedom program magában foglalta az élelmiszerelosztás racionalizálását, a jegyrendszer bevezetését, az újrahasznosítás, fémhulladék gyűjtés központosítását, az otthoni tartósítás és raktározás elősegítését, és az önkéntes mezőgazdasági munka bevezetését. Érdekes módon a jegyrendszer bevezetése kiegyensúlyozottabbá tette a lakosság élelmiszer ellátását, egészségesebbé tette a fogyasztókat és eltüntette a társadalmi osztályok közötti élelmezési különbségeket.

A háború befejezése után a kertek szinte azonnal eltűntek, kifejezetten kis számban voltak képesek túlélni a békét, iskolakertként, esetleg korai közösségi kertekként.

A 2020-as válság

Úgy tűnik, hogy 2020 is egy súlyosan terhelt év lesz, talán a következő is, globális élmény lesz a gazdasági válság, munkanélküliség és a pénztelenség.  A pénzmegtakarítás és takarékosság lesz a következő időszak egyik legfontosabb szava, az önellátás pedig az egyik legkifizetődőbb tevékenység. Erre kezdenek ráébredni az önkormányzatok szerte a világban, elindulnak a helyi kezdeményezések, de még mind gyermekcipőben járnak, most elsősorban a járvány köti le a döntéshozók figyelmét. Azonban a járvány el fog múlni, és utána belépünk a gazdasági válság időszakába. Ez elkerülhetetlen. Érdemes lenne már előre gondolkodni, elkezdeni szervezni az új válság kerteket, mert nagy szükség lesz rájuk.

 

 

Read More

Covid Gardens – Crisis Gardens

In the coming month and for much of this year, and most likely for the next years, we will be dealing with the Covid19 pandemic. Sadly long periods of quarantines, economic downturn, decline of world trade, and mass unemployment around the world, leading to cases of extreme poverty will become the norm. Whilst there is little that can be done to immediately reverse the effects of Covid19, proactivity and resoluteness is essential. Local crisis management needs to be prepared, carefully planned and proactive.

In times of world wars, or extreme economic crises, governments of the time did everything they could to promote individual self-sufficiency. They created urban gardens, urban farms, and made it possible for their citizens to produce a lot of the foods they needed to survive. The crisis we face today again necessitates these actions, but this time on an even grander scale.

What can governmental and municipal bodies do?

  • Areas suitable for small-scale agricultural production should be surveyed immediately and conditions for access should be created without delay both in the cities and in the countryside.
  • Revitalize old disused backyards for small agricultural purposes. This has proved to very successful in the past. Subsistence agriculture is a way of life for millions of people around the world, and at times of crisis has also provided for thousands of families in the developed world, whilst freeing up state resources during these critical times.
  • Encourage people who have gardens, to utilize that for agriculture. Those who have uncultivated areas in their gardens should invite others to cultivate those areas.
  • Public workers and the unemployed should be redirected to local food production.
  • The issue of cultivation, preservation, storage and distribution needs to be addressed locally.
  • Resources are needed to expand public catering. Much more resources will be needed by the state or local governments to provide for a single hot meal a day than any time during the past 75 years.
  • Laws must be strictly enforced to prevent crop theft, vandalism.
  • Provide adequate quantities of seeds and seedlings, even free distribution to those willing to produce locally. Effective backyard management, plant protection and preservation needs to be taught again, as the knowledge of these have disappeared over the past generations.
  • Covid19 has bought about an unprecedented change to the world we lived in just a few month ago. The long-term effect of it will be profound. It is fair to say that life for millions of people around the world will be changed forever. Every aspect of a garden, from subsistence agriculture to beauty and tranquility can and will provide an essential part of surviving these difficult times for many people around the world.

It’s spring, it’s time to plant!

Gabor Rosta – Urban Garden Association, Hungary

 

Soupline – The Great Depression 1929-32

World’s highest standard of living, USA 1929-32

Soupline – The Great Depression 1929-32

Soupline – The Great Depression 1929-32

WW 2 – Victory Garden Poster

WW 2 – Victory Garden Poster

WW 2 – Victory Garden Poster

WW 2 – Victory Garden Poster

England, WW2 – Seed stock, free from the state

Passon Field Victory Gardens 1943, USA

WW 2 – Bomb Crater Garden, England

WW 2, School garden on the roof. New York City, USA

WW2 – Victory garden, New York City, USA

WW2 – Victory Garden Chicago, USA

01 Jun 1946, Berlin, Germany — Ploughed up by British engineers and turned over to Berliners to raise vegetables, this area in front of the Reichstag in Berlin is shared by many families who hope to raise enough food to fend off starvation. One of the problems after potato planting is to keep thieves from stealing the seed potatoes out of the ground. — Image by © Bettmann/CORBIS

Yes, I can! WW2 poster

WW 2 – Jefferson County Community Cannery, USA

WW 2 – Döbrentei squeer, war garden in Budapest, Hungary 1942

See also: Operational suggestions for community gardens for the duration of the epidemic

 

Read More