Pénteken hivatalosan is megnyitottuk a Zápor kertet. Ezt a beszédet mondtam el:

Zápor kert megnyitó

A Zápor kert, a harmadik kerület második közösségi kertje, az Egyesület életében pedig a hetedik kertalapítás. Minden kertnek megvan a maga története, egyik sem született meg egyszerűen, vagy könnyen, mindegyikért nagyon meg kellett dolgozni. Az egyik felismerés az, hogy nem válik rutinná a kertalapítás, minden kert egy önálló univerzum.

Tavaly ilyenkor itt egy betonpálya állt, a játszótér is máshol volt, a járófelületek sem voltak még kiépítve, a park is másképp nézett ki.  Azóta nagyon nagy munkát végeztünk, nem csak a kivitelezők, de a kertészek is, az első szezonhoz képest jól néz ki a kert és a következő években még szebb lesz. A másik felismerés az, hogy kerteknek és a közösségeknek idő kell és bizonyosan kiteljesednek.

Ez a kert újdonság az egyesület kertjei közt, nem csak önmagában áll, mint közösségi kert, hanem beépül az Óbudai Kulturális Központ parkjába, többféle közösségi aktivitás hat itt egymásra: a Kulturális Központ látogatói, a játszótéri gyerekek és szüleik, a fitneszgépeket használó sportolók és a környék lakói. Meglátjuk mi lesz ebből.

Az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat, Bús Balázs polgármester, és a Kulturális Központ segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg a Zápor kert, de vannak még néhányan, akiknek külön meg szeretném köszönni a segítségüket, nélkülük minden másképp alakult volna. Köszönetet mondok Czebe István Iparművésznek, aki segített befejezni a kertet, Bodóczky Péter barátomnak, aki megtámogatott, amikor minden összedőlni látszott, és külön köszönöm a kertészeknek, akik minden nehézség ellenére optimistán, lelkesen és türelmesen művelik ágyásaikat és a kertet. Mióta kiköltöztünk a kertbe, még egyetlen kertgyűlést sem tudtunk megtartani, minden közösségi találkozót elvert a eső. Ezért hívják Zápor kertnek. A harmadik felismerés az, hogy figyeljünk oda a névválasztásnál, hosszú távú hatásai lehetnek.

Kívánok a Zápor kertnek eredményes és hasznos szezonokat.

Köszönöm a figyelmüket!

Cikkek is megjelentek az eseményről:

HírTv – Már a második közösségi kert nyílt Óbudán, további fejlesztések jönnek

Nullahategy – Kihasználatlan park kapott új gyümölcsöző funkciót Óbudán

Kert, közösség, egészség: ezzel a három szóval lehetne legjobban jellemezni azt a fiatal mozgalmat, mely most bontogatja szárnyait Magyarországon.
Tovább a cikkre…

“Eddig a közösségi kertek nagyjából önmagukban léteztek, a szezonális és a kerti események a kerítésen belül történtek. A Zápor kert viszont egy meglévő parkba tagozódik bele, ahol sok funkció és közösség fog hatni egymásra – ez egy teljesen új helyzet. Meglátjuk, a nyári idény alatt alakul majd ki a működés, és nyilvánulnak meg a hasznok.”

Cikk az Óbudai Anziksz magazinban

Tegnap hollandokkal találkoztam, megmutattam nekik két kispesti közösségi kertet. Nagyon jó beszélgetés volt, bár kiderült, hogy a budapesti közösségi kertek teljesen mások mint a holland kertek. Hollandiában például nincsenek kerítések, más kultúra…

Az egyik legszebb és legérdekesebb kertközösségük EVA-Lanxmeer nevű település, ahol nem kertet hoztak létre, hanem az egész környéket közösségi szinten gondozzák, gyümölcsöstől kezdve, tavak, füves játszórészek, energiagazdálkodás, helyi piac és még sorolhatnánk. 700 fős közösségről van szó, elég nagy és összetett terület. Komplexen kezelik a földet, vizet, levegőt, a helyi lakók aktivitását, kifejezetten érdekes amit csinálnak, ráadásul 10 éves múltjuk van már, az idő azt mutatja, hogy működő projektről van szó.

Azon gondolkoztam, hogy hány 700 fős település, közösség lehet ma Magyarországon, ahol hasonlóak a lehetőségek. Jó minták vannak, neki kellene kezdeni.

Köszönöm az információkat Cees van Straten-nek.

Itt egy nagyon jó film EVA-Lanxmeer közösségről. (angol nyelvű)

Ez a honlapjuk, hollandul.

Épül Kispest negyedik közösségi kertje, a Kosárfonó utca melletti nagy parkban. Minden a szokásos módon ment eddig, bár a képviselőtestületi határozat kicsit későn születet meg, de a kert kommunikációját időben elkezdtük, voltak plakátok, cikkek a helyi lapban, interjú a helyi TV-ben, lakossági fórum a helyi iskolában, szóval a szokásos. A kerttagok is hasonló lassúsággal gyűltek, mint ilyenkor lenni szokott, az első fórum után csak az ágyások fele kelt el. Ez volt két hónapja. Mostanra maradt egy darab kiadó ágyás, a csapat megvan, volt 4-5 kertgyűlés, megvolt az első oktatás, hosszú tusakodás után lett kertnév is, Árnyas kert, megszavazták az ide kertköltséget (3000ft/ágyás) és választottak kertpénztárost. Haladnak a dolgok.
Jó későn, de végre elindult a kert építése, ilyenkor szoktak megjelenni a tiltakozók.

Ennél a kertnél, két fő csoportja van a tiltakozóknak, az egyik a szomszédos ház lakóinak egy része, akik sérelmezik, hogy túl közel épül a kert a tízemeleteshez, másrészt, hogy a megkérdezésük nélkül döntöttek a terület fejlesztéséről. A ház lakói szervezettek, lakógyűlést hívtak össze, határozatot fogadtak el, és ha lehetőséget találnak rá, jogi útra fogják terelni a tiltakozásukat.

A másik nagy csoport a kutyások csoportja, akik a jelen pillanatig az egész parkot használták kutyafuttatónak, a saját területük elrablásának élik meg a kert kerítésének az építését. Ezzel viszont az a baj, az egész 10 ezer négyzetméteres parkot, mintha csak a kutyások használnák, tele van kutyagumival az egész, elvétve sem látni gyerekeket a füvön, az egész terület szabályozatlanul működik, se koncepció, se rend, sem közös használat. Miközben egy nagyon értékes területről beszélünk, lakik a közvetlen környezetében legalább 3000 ember és mégis egy kihasználatlan, kivilágítatlan, rendezetlen köztér.
Az Árnyas kertnek az igazi feladata az lesz, hogy fókusza legyen a park elkövetkező években történő fejlesztésének, valószínűleg lesz rendezett kutyafuttató, esetleg közvilágítás, padok, leülők, ebben a 10 ezer négyzetméteres parkban meg fognak jelenni új funkciók, reméljük a felmerülő igények szerint. A közösségi kert csak az első lépés. A közösségi kert ebben a parkban, önkormányzati fejlesztés, beruházás, amelynek elvárt célja, hogy kanalizálja a park jövőbeni fejlődését, ez a mag, amit el kell vetni, gondozni kell, és az elkövetkező években kihajt, fejlődik. Ez a park az elkövetkező években nagyon meg fog változni.
Az nem egy tiltakozási álláspont, hogy ne változzon semmi, minden maradjon úgy, ahogy van, ez teljesíthetetlen, minden változik. Ez a park túl értékes városi-kerületi terület ahhoz, hogy ennyire kihasználatlanul hányódjon.
Az sem egy tiltakozási álláspont, hogy nem kérdezték meg őket. Ha nem érdeklődünk a plakátok, a kerületi sajtó és internet iránt, akkor nagyon nehéz informálni. 20-n jöttek el az első lakossági fórumra! Így nagyon nehéz.
Van itt egy nagyon érdekes demokratikus kérdés. Az egyik tiltakozó írta, hogy „ Az önkormányzat már megint a nép háta mögött döntött”. A demagógiát úgy lehet leleplezni, hogy megpróbálod vizualizálni. Ha hülyeség jön ki, akkor demagógia. Ez demagógia! A demokrácia nem azt jelenti, hogy mindenki érdekei érvényesülnek, hanem hogy mindenki kompromisszumot köt, közösségi érdekek mentén mozdul előre a világ, és nem egyéni akaratok mentén. Olyan világ jön, amikor mindannyian kompromisszumokat foguk kötni, mindannyiunknak a legjobb az, ha ez közösségi érdekek mentén történik. Megbeszélve, művelve, gyarapítva. Az Árnyas kert akaratlanul is, ezt a feladatot kell felvállalnia. A városi kertek sokkal többek, mint közösségi kertészkedés, szociológiai-társadalmi kísérletek.

Kezd hagyománnyá lenni, hogy a Városi Kertek Egyesület és a Budapesti Corvinus Egyetem, Kert- és Szabadtértervezési Tanszékkel közösen kiírunk egy tervezési feladatot a tájépítész hallgatók számára. Az első ilyen tervezői kurzushét még 2013-ben volt, akkor a Békási kert született meg a koncepciókból. A következő évben a Sziget Fesztiválra készítettek a hallgatók koncepcióterveket, az sajnos nem valósult meg, idén pedig az Óbudai Kulturális Központ kertje a téma. A kurzushét támogatója a III. kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata.
Az Óbudai Kulturális Központ épülete és a kert idén ünnepli 40 éves fennállását, ennek alkalmából érdemes a most meglehetősen kihasználatlan, tervezetlen kertnek új ötleteket, koncepciókat adni. Az épület eredetileg uszodának indult, majd inkább Úttörőház lett belőle, majd a rendszerváltás után Kulturális Központ. A kertben van egy játszótér, fitneszpark, de ezen kívül eléggé lelakott lett, van rajta mit újragondolni.
A kurzushét során a hallgatók nem kész terveket készítenek, hanem ötleteket, lehetőségeket fognak összeszedni és bemutatni, részben prezentáció, részben kiállítás formájában. A kurzushét eredménye, egyfajta ötlethalmaz, nem szükségszerűen megvalósítandó koncepciók.
Hétfőn a helyszínen találkoztunk a hallgatókkal és tanáraikkal, megismerkedtünk az intézmény helyzetével, programjaival, látogatóival, funkcióival, és természetesen a kerttel. A hallgatók a hét folyamán az egyetemen fognak dolgozni, tanárok vezetése alatt, és pénteken fogják prezentálni és kiállítás keretében bemutatni az elkészült koncepciókat.
Az elkészült koncepciótervekből kiállítást és tervezői prezentációt tartunk, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Időpont: 2015. május 15.-n pénteken, 14 órakor a ÓKK épületében.
Cím: 1032 Budapest, San Marco utca 81.

Pont egy éve volt a Békási kert műszaki átadása és az ültetőnap. Elég elkésett ültetőnap volt, elhúzódott a kert építése, így csak egy csonka szezont sikerült elindítani tavaly. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy a kerttagok nagyon sok munkát fektettek a kert építésébe, a tavalyi évet ezzel együtt érdemes kalkulálni, így teljes a kép.
Azóta a télen volt egy kertészoktatás, minden kertész felkészült az idei szezonra, és elmondható, hogy igazán sikeres lett. A kert nagyon szép, jól szervezett, mind a látványban, mind a tartalomban nagyon sokat fejlődött.

Számos közösségi kert nyílik idén, sokan keresnek meg tanácsért, segítségért, szakdolgozatokhoz kérnek fel külső konzulensnek. Az jó érzés, hogy azok a minőségi minimumok, amelyeket folyamatosan hajtogatok, kezdenek hatni, egyre jobb, egyre szervezettebb, egyre jobban előkészített és végiggondoltabb kertek alakulnak, minden jel arra mutat, hogy hosszú ideig működő, sikeres közösségi kertek lesznek.
Azonban nem mindegyik kert esetében látom ezt. Két esetben találkoztam az elmúlt időszakban a kommunakert jelenséggel. A kommunakert lényege, hogy nem önálló ágyásokat művelnek a tagok, hanem mindenki ugyanazt a közös veteményest gondozza, ez egy nagyobb földdarab, ahol mindenki, mint egy TSZ-ben a sorokat kapálja, nincs benne egyéniség, nincs benne egyediség, nincs benne személyiség, középszerű massza az egész. A kommunakert a biztos recept a csúfos bukásra, várhatóan az első szezon végére veszekedések és viták mentén kiürül a kert, bebukik a kertkísérlet. Valami hasonló történt a Földkelte kertkísérlettel.

Most egy kicsit a kommunakertek ellen fogok érvelni:

A kommunakert megöli az egyéniséget, a tudást, a kreativitást, arctalan, oktalan, egyen-senkikké degradálja a kertészeket.
A kommunakert elveszi a siker és gyarapodás élményt, senki nem tud kitűnni a tudásával, a szorgalmával és ügyességével, nem lesznek gyönyörű ágyások, helyette lesz egy unalmas-arctalan szántóföld. Senki nem mondhatja azt, hogy ez az én munkám eredménye, ez az én sikerem, azt eszem, amit magam termesztettem. A leglustább, legtrehányabb kerttag is joggal leszedheti a kert legszebb termését, hiszen az övé is.

A kommunakert elveszi a gondoskodás élményét és lehetőségét, a termény nem az egyén sikere, gondosságának és tudásának a gyümölcse, a leglustább kerttag is a magáénak mondhatja, érdemtelenül kiveszi belőle a ráeső részt, még akkor is, ha semmit nem is tett a termésért.
A kommunakert elfojtja a fejlődés lehetőségét is, hiszen miért törné magát az egyén a jobbért, szebbért, értékesebbért, ha az energiája elveszik a tömeg középszerűségében.

A kommunakertben nincs kreativitás, minden egységes, középszerűen unalmas. Az ágyáskertekben pont az egyéni kreativitás az izgalmas, mindenki kitűnhet az ügyességével, a kreativitásával, a hozzáértésével. A közösségi kertek ágyásai, bár mindegyik egységes méretű, mindnek más az „arca”, különböznek egymástól, variációk egy témára.

A kommunakert nem épít közösséget, sőt szétveri azt. Az első napok izgalma után, napról napra egyre kevesebben fognak megjelenni a kertben, egyre kevesebbek munkája lesz a kert fenntartása, majd a betakarítás idején persze mindenki előkerül és követelni fogja a maga részét, függetlenül attól, hogy mennyit munkát fektetett a kertbe. Borzasztó viták forrása ez.
A kommunakert természetellenes, nincs benne sokszínűség, biológiai sivatag, egyen növények, egyen emberek, egyen gondolatok, a középszer alja.

A kommunakert elveszi a felelősségtudatot, hiszen nem kell lejárnom a kertbe öntözni, gyomlálni, mások úgyis megcsinálják helyettem.
A kommunakert ideavezéreltség, a realitásoktól és a természetességtől mentes csinálmány, mindenben ellentmond a biológiai sokszínűségnek, az emberi természetnek, és a napi tapasztalatoknak, erőszak az emberi mivoltunkon. A kreativitásunk, az ügyességünk, a gondosságunk, a tanulási képességünk emelt ki minket az állatvilágból, a kommunakert oda taszít vissza. Arctalan, egyéniségmentes, vezethető, senkikké degradálja a tagokat. Ahogy a kommunizmusnak is csúfos bukás lett a vége, a kommunakertek sem élnek hosszú időt, szerencsére már egy szezon alatt bedőlnek, nem kell 70 évet várni az életképtelenségének bizonyítására. Kommunakertet alapítani pénzkidobás, teljesen felesleges erőlködés, a történelem bizonyította, hogy életképtelen idealizmus.

Elindult Kispest harmadik kertje, ma volt az első lakossági fórum. Jó volt, voltak elegen, lelkesek, jó előképeik vannak a városi kertalapításnak Kispesten. Jó kert lesz, már látom.

A következő lépés a kert megtervezése lesz. Ezt egy új módon, közösségi tervezéssel szeretném megoldani. Az eddigi kertek tagjait hívtam meg szombatra egy közösségi tervezés eseményre, meglátjuk mi sül ki belőle. Szerintem a tapasztalatainkra hagyatkozva, valami jópofa kertötlettel, kert-koncepcióval keveredünk majd ki az eseményből. A kerttervet az önkormányzattal meg a közpark-építőkkel egyeztetve fogjuk végtervvé alakítani.

A többi alakuló kert agyzsibbasztó eseménysor. A normálisnál nehezebb választási évben kertet alapítani az önkormányzatokkal, mindent ezerrel túlbiztosítanak, bizottság hegyek, adminisztráció hegyek, tervkészítés hegyek. Az elmúlt hetekben bedaráltak az önkormányzatok, papírgyártás volt, és iszonyatosan sok program, egyeztetés, lakossági fórumok, utazás a városon keresztül. Tömeg-közlekedem, hát elég durva.

Mindjárt itt a tavasz és még sehol a kertek. Mondjuk tél sem volt, szóval korán jött a tavasz, időben még benne vagyunk, csak induljanak már el a kertek. Hát most ez megy.

A szavazás sikeresen lezárult. A beérkezett 1730 szavazat összesítése alapján Mészkő utca 2-vel szemben lévő zöldterületen, a Búza utca – Köles utca találkozásánál (a nagy domb aljánál), a Juhász Gy. utca 56. (közösségi kert északi oldalán) és az Őszike utcai Nyugdíjasház melletti parkban épülnek meg a sportparkok.

Tovább az Óbuda.hu oldalra

Van abban valami visszás, amikor egy sereg budapesti újságíró buszra ül, gumicsizmát húz, és megpróbál szakérteni egy biogazdaságban. Hiszen jó eséllyel ez lesz egyik első, a földműveléshez köthető élménye, leszámítva talán a nagymama kertjét.

Tovább olvasom…

Elkészült a Békási Kert honlapja. Péter kertésztársunk készítette, informatikus, ért hozzá. Nemsokára el fog készülni a másik két kert honlapja is, az Első Kis-Pesti kertté és az Aranykaticáé is.

Nagyon tetszik az, ahogy a kezdetektől bemutatja a kert születését, az építés folyamatát, mindent a  kerttel kapcsolatban.

Tovább a Békási kert honlapjára.

A közösségi kertekbe kell a homokozó, valószínűleg alaptartozék. Az igazán kicsiknek nem nagyon érdekes a kert, legalábbis nem hosszú ideig egyszerre. Nekik épül a homokozó, lehet ásni, várat építeni.