Al Gore-t végtelenül tisztelem. Kevés politikus tisztelhető, Ő viszont igen, mindenképpen.
2000-ben, amikor elindult az elnökválasztási kampányban W. Bush ellen, három hónapot New Yorkban töltöttem, önkéntesként dolgoztam a Demokraták helyi kampányában. Akkor még érdekelt a politikai kommunikáció, ezen belül is a választási kampány. Az USA-ban, New York-ban ez különösen érdekes volt. Al Gore volt az Egyesült Államok történetének legfelkészültebb elnökjelöltje: nyolc év Kongresszus, nyolc év Szenátus, nyolc év alelnöki pozíció, mindet tudott a politika és Washington működéséről. Mégse Ő nyert. Egészen más elnök lett volna, mint amilyen W. lett. Például egészen másként kezelte volna 9/11-t. Talán meg sem történt volna…

A bukás óta, új életcélt talált magának, a klímapolitika egyik legmeghatározóbb személyisége lett, 2006 –ben megcsinálta az An Inconvenient Truth filmet és kampányt, igazi politikushoz híven egész személyiségét beleteszi a klímapolitika alakításába, a bolygó lakosságának „felrázásába”. Nem kormányzati szervként, hatalom és pénz nélkül, személyiségként próbál hatni, próbál javítani, pusztán a képességeit és hírnevét felhasználva. És ez így van jól, egy nagy bukás után érdemes újrakezdeni, más területen, hasznosabban, mint korábban.
Al Gore legújabb dobása az Élő bolygónk kampány, egymilliárd elektronikus aláírást szeretnének összegyűjteni a novemberi globális klímakonferenciára, „felhívni a figyelmet a klímapolitika” fontosságára. Az a baj, hogy ezen már régen túl vagyunk, ez már nagyon kevés, itt sokkal nagyobb a baj. Nem a figyelmet kell felhívni, nem a politikusokra kell várni, hanem nagyon gyorsan kell cselekedni, mert kifutunk az időből, a bolygó átalakulása túlgyorsulta a döntési mechanizmusainkat. Nagyobb, átfogóbb tettekre lenne szükség, mint amire ma az emberiség végrehajtó mechanizmusai képesek, ráadásul a tudásunk is kevés a közeljövőben felmerülő problémák kezelésére. Ma már túlléptük az emberi széndioxid kibocsátás kérdését, a természet most mutatja a meg az önállóságát, ma már az emberen kívüli folyamatok válnak domináns pusztítóvá, nem vagyunk irányítói az eseményeknek. A mi szerepünk ezek elszenvedése lesz.
A történet alapvetően a metánról szól. A metán 34-szer erősebb üvegházhatású gáz, mint a széndioxid. A légköri metán feldúsulás katasztrofális folyamattá fajul az elkövetkező évtizedben. A metán emissziónak két fő forrása van a bolygón, az egyik a szibériai-kanadai permafroszt felmelegedése, illetve a mélytengeri klarát mezők, a metánjég emissziója. A bolygó melegszik, ez látszik a gleccserek visszahúzódásán, a sarki jégsapka felületének és tömegének csökkenésén, az időjárási anomáliák számának növekedésén. A melegedő bolygó több metánkibocsátást indukál, ami tovább melegíti a bolygót, ami további metánkiszabadulással jár, ami még tovább melegíti a bolygót, és így tovább. Angolul úgy nevezik, „run away event”, önmagát gerjesztő esemény, beláthatatlan következményekkel fog járni az elkövetkező évtizedekben. Az elkövetkező öt évben, az okosok szerint, a bolygó 1-1.5 fokot fog melegedni, amit az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján, katasztrofális globális környezeti átalakulást fog indukálni: árvizek, elsivatagosodási folyamatok, a hurrikánok számának növekedése, extrém hőhullámok és terméskiesés. Másfél fok az emberiség 80%-nak az életfeltételeit fogja átalakítani, és nem pozitív irányba, minden sokkal rosszabb lesz. Az életfeltételek gyökeres romlása újabb és újabb migrációs hullámokat fog indukálni, államok sora fog bedőlni, megacity-k sora válik lakhatatlanná, társadalmi és egyéni tragédiák sorát fogja okozni az életkörülmények átalakulása. Ráadásul senki nem vonhatja ki magát belőle, ebben mindannyian részt fogunk venni.
Ehhez képest a G7-ek 2 fokos emelkedésben állapodtak meg, amellett, hogy az oroszokat tovább szankcionálják. Okos…
Ma már kurvára kevés „felhívni a figyelmet”, ma már nem elég, ha csökkentünk a széndioxid kibocsátást, visszafogjuk magunkat, politikailag korrekt ökopolitikát folytatunk, ezen már régen túlhaladtak a folyamatok, mostantól aktív alakítóinak kell lennünk a bolygó klímájának, vagy nagyon nagy baj lesz. Nagyjából végünk lesz.
Az elkövetkező évtized az emberi tudás, technológia, kutatás-fejlesztés nagy próbája lesz, fel kell találni, működtetni kell egyfajta „geo-engineering”, „terra forming” projektet, különben lakhatatlanná válik a Föld 2050-re. Persze a Marsot is kolonizálni kell, de előbb a saját bolygónkat kell fenntartható módon, lakhatónak megtartani, mert ma már ez a kérdés. Létkérdés. Csakhogy ehhez se technológia, sem eszközrendszer, sem közös akarat nem látszik.
Volt az emberi történelemben valami enyhén hasonló, JFK Űrprogramja. 1962-ben a holdra szállás legalább annyira távoli lehetőség volt, mint ma a bolygó életfeltételeinek megtartása, a globális klíma kontrollja. Akkor belevágtak és pénzt, erőforrásokat és tudást nem kímélve, hét évvel később leszálltak a Holdra. Hát ma is valami hasonlóra lenne szükség, globálisan, itthon a Földön. Al Gore-nak valahol ennek az élére kellene állnia, nem Framville szerűen, kattintgatásra biztatni az internet használókat. Ez nagyon kevés így. Itt már valódi kampányra van szükség, igazi vízió kell, kell jövőkép a bolygó számára, és tettek, mert külön-külön mindannyian elveszünk. A globalizáció ma már globális összefogást kell, hogy jelentsen és ennek vezetésére valódi politikusra van szükség, tettekre, koncepcióra, vízióra.
Kívánom, hogy minél többen regisztráljanak az Élő bolygónk honlapon, és remélem, hogy lesz vízió és akarat, megtartani a bolygót lakhatónak, bármennyire kegyetlen és drága kihívás lesz ez.

A rangos Nature folyóiratban napvilágot látott tanulmányban 10 éves időszakkal számoltak.

• Ha nem cselekszünk időben, a metánemisszióból eredő károk elérnék a 60 000 milliárdot. (Összehasonlításképpen: a világgazdaság éves GDP-je 70 000 milliárd.) A tudósok legenyhébb szcenáriója 37 000 milliárdos kárról szól.
• A pluszkiadások tovább nőnek, ha ebbe belevesszük az óceánok savasodásának káros hatásait it.
• A metán-emisszióból eredő kellemetlen hatások 80 %-a a fejlődő országokat sújtaná szélsőséges időjárás és abból eredő anyagi károk formájában.
• A metán-kibocsátás miatt már 2035-ben elérnénk az ipari forradalom előtti klímához mért 2 Celsius fokos felmelegedést, vagyis 15-35 évvel korábban, mint a mérsékeltebb jövőképek bizonygatták eddig.
• Ha ennek elkerülése végett összefog a nemzetközi közösség, akkor 50 % az esélye, hogy 2040-re érjük csak el a 2 Celsius fokos felmelegedést.

Tovább olvasom…