Budapesti Corvinus Egyetem konferencia a közösségi kertekről
A Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia és Társadalompolitikai Intézete egy megbeszélést tartott a budapesti közösségi kertekről, ezen belül a kertek vezetése, a kertmenedzsment volt a legfontosabb téma. A beszélgetés a Civil Preferencia Fórum keretében jött létre, egyfajta kutatási adatfelvételnek képzeljük el az eseményt.
Körülbelül 8-9 kert képviseltette magát az eseményen, 4 kert a Város Kertek Egyesülettől, (Első Kis-Pesti Kert, Aranykatica kert, Békási kert, Zengőkert), valamint a Zugkert, a Grundkert, egy XI. kerületi kert és két székesfehérvári közösségi kert képviseltette magát.
Tőlem azt várták, hogy szakértőként a végén mondjak valami okosságot az elhangzottakhoz.
Az egyik saját felismerésem az volt, hogy a közösségi kertek témában már nem igazán tudnak újat mutatni, az elmúlt évek és a hét működő kert után, már kevés újdonságot találok a témában. Ez persze azt is jelenti, hogy nagyjából el lehet jutni a közösségi kertek téma végére, a projekt már nem fejleszthető tovább, csak a kertek száma gyarapítható. A közösségi kertek univerzumnak ekkora a kiterjedése, keveset lehet már hozzátenni. Persze számos dolog javítható, tehető profibbá. Egy kert soha nincs kész igazán, minden szezonnak meg van a maga szépsége és feladatai.
A beszélgetés legfontosabb eleme a kertvezetés témaköre volt. Mindegyik kert küzd, állandó a kísérletezés a kertvezetéssel, a kert-menedzsmenttel. Két fő irány látszik. A kert korai éveiben az egyszemélyi vezetés tűnik hatékonyabbnak, pusztán mert össze kell fogni a kertépítést, a közösségfejlesztést, az első szezonokat. Ilyenkor minden újdonság, nincsenek kialakult normák és rutinok, jobb ha egy vezető tartja kézben a folyamatokat. A másik vezetési modell a koordinációs csoport létrehozása, ahol 3-6 fő megosztozik a kerttel kapcsolatos szervezési feladatokon. Ez a kiérleltebb, már régebb óta működő közösségi kertekre jellemző. Ilyenkor megoszlanak a feladatok, van aki a szervezéshez ért, van aki az önkormányzattal tartja a kapcsolatot, van aki a kertépítő napokat tudja jól kézben tartani. Ezt a vezetési módszert akkor érdemes alkalmazni, amikor a kert már megért 2-3 szezont és így átlátják a feladatok sokszínűségét és szezonok egymásra épülő feladatait.
A másik érdekes elem a kertszabályok kérdése. Sokkal jobban be kell tartani és tartatni a kertszabályokat, mint eddig gondoltam. Valamint az sem elhanyagolható elem, hogy évente felül kell vizsgálni a kertszabályokat, mindig van mit csiszolni rajta. Másrészt a nem leírt normákat is valahogy rögzíteni kellene, időnként beépíteni a kertszabályokba. Ez főleg akkor fontos, amikor új tag érkezik a közösségi kertbe és a befogadást, az integrációt könnyíti meg, ha egyértelmű a kertszabály rendszer és átadható a normarendszer is.
A beszélgetés során folyamatosan az életciklus elméletek jártak az eszembe. Nagyon fontos megérteni, hogy milyen érettségű a közösség, mik a fejlesztési igényei, hogyan lehet őket egy fenntartható pályára állítani és azon tartani. Az életciklusok ismerete és megértése segít a kertközösségnek a helyét megtalálni, felismerni a saját hibákat és türelemre tanít, hogy a hibákat szépen lassan feldolgozzuk.
További probléma a kertek esetében a finanszírozása. Sok kert tényleg önerőből szerveződik, nincs mögöttük önkormányzati háttér, vagy másféle támasz. Így biztosan nehéz, de nem lehetetlen a fejlődés. A közösségi kertek sokrétű hasznai elégnek kellene lennie a városi vezetésnek, hogy támogassák a városi kertmozgalmat, ahogy ez tőlünk nyugatra természetes. Ez egy alapproblémája a magyarországi közösségi kerteknek: alulfinanszírozottság és az állami elismerés hiánya. Ez komoly baj. Ahogy a nyugati társadalmak pontosan tudják a közösségi kertek hasznát, és ennek arányában támogatják a kerteket, itt ez még nagyon nincs meg. Ezen lehetne dolgozni…
Minden közösségi kertben alapprobléma, hogy van egy “kemény mag” akik a hátukon viszik a kert ügyeit, és vannak akik csak nézik ezt, nem vesznek igazán részt a közösségi életben. A közösségteremtés, a közös felelősségvállalás elengedhetetlen. Tudatosítani kell, hogy nem csak a saját ágyásunkért vagyunk felelősek, hanem az egész kerti összképért. Van kert, ahol kötelezően előírnak szezononként 8 délután közös munkát, van kert ahol számba veszik az összes fellelhető kerti feladatot (ez egy nagyon szép ötlet, kísérletként minden kertben össze kellene szedni az összes egy év alatt elvégzett kerti feladatot), amit a közösségi kert ad, és azok közül kell minden kerttagnak megfelelő számú feladatot elvállalni (pontokat gyűjtenek). Van kert, ahol havonta tartanak egy kertépítő délutánt, ahol illik megjelenni és kivenni a saját részt a közös munkából.
Nagyon érdekes volt látni ezt a sokféle kísérletezést, valahol társadalmi kísérletekről van szó, kicsiben, lombikban, de mérhető haszna van, megéri a befektetett energiát.
Érdekes tájékoztató anyag a konferenciához
