Category: Blogbejegyzés

Egy éves a Békási kert

Pont egy éve volt a Békási kert műszaki átadása és az ültetőnap. Elég elkésett ültetőnap volt, elhúzódott a kert építése, így csak egy csonka szezont sikerült elindítani tavaly. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy a kerttagok nagyon sok munkát fektettek a kert építésébe, a tavalyi évet ezzel együtt érdemes kalkulálni, így teljes a kép.
Azóta a télen volt egy kertészoktatás, minden kertész felkészült az idei szezonra, és elmondható, hogy igazán sikeres lett. A kert nagyon szép, jól szervezett, mind a látványban, mind a tartalomban nagyon sokat fejlődött.

P270714_16.21P230714_19.21P270714_17.21_[01]P020714_10.41  P270714_16.22_[01] P230714_17.36_[03] P230714_17.34_[01] P270714_17.21

Read More

No comment….

A kormány nem fogja pályázatokkal támogatni a közösségi kertek kialakítását, mert nincs belőlük annyi országosan, hogy ez indokolt lenne – írta Lázár János egy írásbeli kérdésre adott válaszban. Nem lehet meghatározni olyan konkrét elképzeléseket, amelyek indokolnák konkrét közösségi kertészkedést megcélzó kormányzati pályázati kiírás kialakítását – közölte Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter Heringes Anita MSZP-s képviselő írásbeli kérdésére adott válaszában. A szocialista képviselő azt kérdezte, hogy a kormány akarja-e valamilyen formában támogatni az egyre gyarapodó közösségi kerteket.

Remélem meggondolják magukat.

Tovább a cikkre

P230714_17.35_[01]

P230714_17.51_[01]

Read More

Civildeficit

Horányi Özséb Professzor Úr kért, hogy írjak véleményt a 168 órában megjelent interjújához. A téma jó, erősen aktuális, ezt sikerült összehoznom:

Civildeficit:

Lo studio offre inoltre certificazioni medico-legali, generico si produce da altri produttori autorizzati alla fabbricazione di questo prodotto e cioè un agente di potere liquido. Il Viagra Ha Alcuni effetti collaterali e nei casi più lievi consentono la guarigione e il principio attivo ripristina l’erezione sia nella sua completa assenza che nelle fasi iniziali della malattia.

Az ország civiltelensége mára szinte bántóan éles és terhes mindazok számára, akik huszonöt éve azt hitték, hogy egy normális ország leszünk, de tegyük hozzá ez nem a hatalom egyedüli hibája, mi magunk is nyakig sárosak vagyunk. Az elmúlt évtizedek minden kormánya a saját „civiljeit” támogatta, nyíltan vagy burkoltan, lehetőség sem volt arra, hogy kialakulhasson a politika semleges civil közeg. A mai civildeficit nem egy-két éve halmozódott fel, évtizedek beteg gyakorlatának eredményét látjuk. Mára a sajtót kapott civil kezdeményezések mind politikai töltetűekké váltak, mi és ők, a jók és a rosszak, egyetlen alternatíva maradt a pálya szélén vegetálni, kicsiben, helyi szinten működni, a lehető legtávolabb a politikai bulvártól. Viszont ez sem járható út, elnyújtott agónia, túlzottan sok sikerélmény nélkül.

A cikk szerint az újságíró nem igazán érti a civil szervezetek finanszírozását és működését, a kérdései a hozzá nem értést mutatják, például „A hazai civil szervezetek többsége viszont a „központi apanázst” várja.” kezdetű kérdés. Nem várják az apanázst, hanem pályáznak és pont a bírálatoknál derül ki, hogy mind a jobb , mind a baloldal érdek és ismeretségi körön belül osztja el a támogatásokat, minőség és értékalap nélkül, egyik sem jobb a másiknál. Gazdasági válságidőszakban, a középosztály elsorvadása közepette, illúzió a civil függetlenség, óhatatlanul függnek az államtól vagy az EU-tól függetlenül attól, mennyire ostoba és életidegen pénzosztó szervezetek ezek. A civilek nem önerőből élnek, pénzben viszonylag nehezen mérhető szolgáltatásokat nyújtanak, miközben ugyanúgy adóznak, mint bármely profitorientált szervezet. A civilek a gyakorlatban nem dönthetik el, hogy kitől fogadnak el támogatást, örülnek ha kapnak.

Hazugsággá és bulvárrá lett a civil jelző is. Nem azok a civilek, akik pódiumról, habzó szájjal üvöltik a saját, megkérdőjelezhetetlen politikai igazságaikat, jól odamondanak a televíziós műsorokban, hanem dolgozni kéne, jót tenni, hasznot és életminőséget teremteni, a valódi bajokat orvosolni. A baloldalon futják a teljesen értelmetlen „politikailag korrekt” tiszteletköreiket, a jobboldal meg erősíti a maga szavazóbázisát, mindkettő tévút, az ország gondjainak teljes félreértése, érdek és ideológiavezéreltség. Ebben az országban a civilek látható része demonstrál, kommunikál, szakért, koordinál, csak éppen a teljesítmény és az eredmények hiányoznak, a minőségérzék, a hasznosság és az értékteremtés. Pedig lehetne más út is. Úgy hívják, hogy munka.

Helyi szinten kell tenni, szomszédsági közösségeket kell szervezni, ki kell alakítani a saját közösségi normáinkat és betartani azokat, hatni a környezetre, életminőséget javítani, politikamentesen az egyénekre koncentrálva. Ez nagyon sok idő és fáradtság, miközben hiányoznak a társadalomból a közösségi alapok, hiányzik az együvé tartozás élménye, hiányzik az együttműködés kultúrája. Mindezeket megteremteni, legalább egy generációnyi idő, ideje lenne belevágni, huszonöt évet már elvesztegettünk.

Itt olvasható az eredeti. Egyház és Társadalom

ozseb

Read More

Szegedi közösségi kert

Meghívtak egy előadásra Szegedre, az alkalom a szegedi közösségi kert megnyitója volt. A kertet a Maszk Egyesület hozta létre, lakótelepi környezetben, egy közösségi ház kertjében. Ők is 7 négyzetméteres ágyásokat építettek, kb. egy tucatot, mindazokat az alapokat lefektették, amik a kertinduláshoz elengedhetetlen, (tervezett kert, emelt ágyások, megoldották a vizet és a földcserét is). Az fontos, hogy eleve tervezetten hozták létre a kertet, jó elképzelést valósítottak meg, az azonban már a legelején kiderült, hogy a közösségépítés lesz a legnagyobb feladat. Nyilvánvaló lett, hogy kell kertvezető, kell egyfajta koordinációs csapat, kell valamiféle terv erre a szezonra, és belső kommunikáció. Sokkal többről szól a közösségi kert, mint hogy rohammunkában elkészülnek az ágyások az Megnyitó napjára, és át tudjuk adni a helyi sajtó jelenlétében.
Szép időszak előtt állnak, jó szezonjuk lesz, azonban a kérdés az, hogy hogyan lesznek képesek állandósítani a működésüket, hogyan fog a kert továbbfejlődni, újabb és újabb szezonokat sikeresen befejezni. Az nagyon fontos, hogy Szegeden megnyílt az első közösségi kert, fontos hogy legyenek a vidéki nagyvárosokban is közösségi kertek. Lakótelep van elég. Kívánom, hogy a szegedi közösségi kert az első szezon alatt képes legyen stabilizálnia a működését, és jövőre új szezont kezdeni, mintát adni közösségi kertek alapítására, nem csak Szegeden, de más városokban is.
Érdekes, hogy az utóbbi napokban minden a közösségfejlődésről szól körülöttem. Minden kertnél azt látom, hogy a közösségé formálódás nem fejeződik be az első szezon után, sőt a második szezon után sem, ez egy állandó változás, ráadásul minden kert más személyiségű, a kerttagok habitusa, aktivitása, az egyéniségeik összessége adja a különbözőségüket. És persze nincs két egyforma kert sem. A kert adottságai és a környezet alapvetően befolyásolják a kert jövőbeni működését.

A Megálló Közösségi Ház – és a közösségi kert honlapja

P210614_13.49P210614_12.54_[01]P210614_12.55_[01]1-plakat-elmunkasP210614_14.26P210614_12.53

Read More

Szakdolgozat – Közösségi kertek

Opponencia helyett

Nem vagyok opponense a dolgozatnak, viszont segítettem egy kicsit a megszületését, így fűznék hozzá néhány megjegyzést és gondolatot, mintha opponenciát írnék.

Download (PDF, 1.87MB)

Opponencia
A dolgozatnak nagyon jó az indítása, a bevezető fejezet kifejezetten felcsigázza az olvasót, jól körüljárja a problémát, lendületes. A hipotézis jó választás, szociológia szakdolgozathoz a közösség alakulás a legérdekesebb terület, ráadásul kevés hasonló kutatás készült eddig. A dolgozat végig „jól vezetett” összefogott írás.
A kutatás 2014 január és március között történt, azóta azért sok minden történt, a dolgozatban lefektetett állapot, sorrend, fejlettségi szintek mára azért eltolódtak, illetve számos új kert alakult idén, ők most kezdik az első szezonjukat, nincsenek benne a kutatásban.
18. oldal. A hallgató azt a megoldást választotta, hogy a kutatással vizsgált 6 budapesti közösségi kertet nem nevezi a nevén, hanem A, B, C stb. betükkel jelzi. És itt válik érdekessé a dolgozat. Miért nem nevezi néven a kerteket? Mi ez az anonimítás? A tudományos kutatás igénye az, hogy elrejtsük a vizsgált dolgokat (kerteket) és betűkkel jelöljük őket? Mint tanár, azt gondolom, hogy egy szakdolgozat kommunikáció. A egyik oldalon a hallgató arról próbálja meggyőzni a vizsgabizottságot, hogy szavazzan rá, ergo engedjék át a diplomavédésen. A másik oldalon viszont tényleg tanulságokat kellene levonnia, kutatnia, bemutatni, hatni arra, hogy jobb kertek, jobb gyakorlatok szülessenek. Miért ne lehetne néven nevezni a kerteket? Miért nem lehet kimondani, hogy egyes kertek jobban teljesítenek, mint mások. Tessék követni a jó mintákat.
A grafikonok gyalázatosak, egy csomó kérdést feltett, kapott rájuk elégséges válaszokat, ráadásul elemzi is őket, ehhez képest a grafikonok oda vannak „hányva”. Többet érdemel a dolgozat. Egy szövegnek van vizuális megjelenése is! A Képek is hiányoznak a dolgozatból.
A dolgozat egyik legérdekesebb része a három interjú a dolgozat végén, a mellékletben. Mind a három telitalálat szöveg, tanulságos mondatok vannak lefektetve ott.
Az irodalomjegyzék megfelelő, a dolgozat összhatása összeszedett.
Érdemjegy: 5 jeles.
Kérdések:
Hiányossága a dolgozatnak a környezet kutatás kimaradása, nem csak a kerteket kell kutatni, hanem a környék lakóit is, de az önkormányzatot is, többek közt. Bár ezt a dolgozat említi is. A jövőben az egy nagyon fontos kérdéssé fog válni, hogy a „nem kertész” szélesebb szomszédság miként éli meg a kerteket. Miképp kutatná a kertek környezetét?
A dolgozatból pont a szociológia maradt ki, valahogy a vezetés kérdése vált a dolgozat fókuszává, és a kérdőív se volt elég jó. Sematikus kérdéseket tett fel, ezeknél sokkal érdekesebb a valóság. A közösségi kertekkel kapcsolatban mik azok a szociológiai alapfelvetések, amit kutatni kéne? Mi a szociológia a közösségi kertekben?
Ajánlott irodalom: Ferkai András: Lakótelepek. Városháza – a mi budapestünk sorozat.

Egyénként a megfejtés:

A – Első Kis-Pesti kert
B – Leonardo
C – Aranykatica kert
D – Békási kert
E – Őrmezei kert
F – Parti Kert Budafok-Tétény
G – Cinege Kert

ferkai-lakotelepek

 

Read More

Megyek Bajára

Bajai civilek hívtak meg előadásra, közösségi kertek lesz a téma.

Péntek, június 6.-a Attila út 9. 17 óra

Ha van bajai ismerősötök, érdemes lesz eljönni.

rostagabor_meghivo

Read More

Harmadik szezon

Ez megint egy el nem mondott beszéd, valahogy úgy alakult, hogy kihagytuk a protokoll beszédeket az Első Kis Pesti Kert szezonnyitó ünnepségén, személyes beszélgetések sorozatává fajult a délután, sütizés és nyugalom. Így volt jó.
Persze készültem beszéddel, de jobb volt nem szerepelni, utólag inkább leírom, mit is mondtam volna:
A harmadik szezon
A hármas számnak különleges ereje van: három a magyar igazság, Ludas Matyi is háromszor verte el a döbrögi bírót, háromra szoktunk elstartolni, valószínűleg a kertek életében a harmadik szezonnyitás is különös fontossággal bír . Az Első Kis Pesti Kert a harmadik szezonját kezdi idén, a kert és a közösség úgy tűnik, mostanra ért be, életciklust váltott, mind a kert kinézetében, mind a közösség belső tartásában összetéveszthetetlenül más mint három éve volt. Mostanra stabilizálódott a kert és a közösség, kellett ennyi idő…
Senki nem tudta három éve, hogy mivé válik ez a kísérlet, és úgy tűnik a fejlődés mostanra eljutott egy nyugvópontra, kiszámítható lett a kertközösség működése, megvalósulni látszik a kezdetben kitűzött cél, a békés együttélés, a nyugodt kertművelés, egyfajta állandóság, igazi szomszédsági közösség alapítása. A lakótelepen.
Ez a kert nem bulvár, nem médiahekk, sem gerillakert, főleg nem politikai korrektség hanem, létező – működő valóság, és lesz negyedik, ötödik és még sok szezonja, működő modell a közösségi kertekre, a szomszédsági közösségek alapítására. Az önkormányzattal közösen.

Ez a három év nem volt problémamentes, kerttagok cserélődtek, voltak nehéz időszakok, de mindezek eltörpülnek az elmúlt szezonok sokféle sikereihez képest, mi magunk változtunk a legnagyobbat, és bizton állíthatom, hogy a javunkra. Vannak talán sajtó-híresebb kertek az Első Kis Pesti Kertnél, de minőségben, állandóságban, életminőség javulásban nem vehetik fel a versenyt.
Köszönöm a kertészeknek és az önkormányzatnak, hogy három éve belevágtak ebbe az akkor még kipróbálatlan kísérletbe. Munkájukkal és jó szándékukkal épült és fejlődött ez a kert és a közösség azzá, amit ma itt látunk.
Az egyesületnek van négy működő kertje, és talán még kettő el tud indulni idén. A többi kertnél már azt nézem, hogy vajon hova fejlődnek majd a harmadik szezonjukra, ők hogyan állnak majd be egyfajta állandóságra, működési kiszámíthatóságra? Mindig is az első Kis-Pesti Kert lesz a „legöregebb” kert, már önálló pályán mozog, nagyon érdekes kívülről figyelni, hogyan működnek, hogyan oldanak meg problémákat, hogyan integrálják az új tagokat, hogyan alakul a harmadik szezon és a „Biológia óra a közösségi kertben” program. Sok időt töltök abban a kertben. Szuper jó kertközösség lett, sokat tanulok tőlük.
Van még egy hármas szám: elindult Kispest harmadik közösségi kertje, a Zengő kert. Ők még az egész folyamat legelején tartanak, lelkesek és zöldek. Ezúton meghívok mindenkit szeretettel a Zengő kertmegnyitóra. Még nem tudni mikor lesz, de szólok.
Köszönöm, a figyelmet.

P290514_17.38 P290514_17.38_[04] P290514_17.39_[01] P290514_17.39

Read More

Elindult a Zengő kert is

A kert Kispesten a Zengő utca és a Kasza J. utca sarkán helyezkedik el, négyemeletes házak között. Mikor először ott jártam és körbenéztem egyből beleszerettem a helybe. Csend és béke, alig egy pár autó. Az egész helynek már az építkezés előtt is olyan meghitt hangulata volt, és a fényei egészen különlegesek. Nagy fák, sok zöld felület, jó megvilágítottság. Aztán elkezdődött az építkezés és látszódott, hogy Kispest Önkormányzata és a Közpark Kft. most sem fog csalódást okozni. A sok esős nap miatt nem sikerült teljesen végezniük most hétvégére, de mi nem bírtuk tovább kertültető napot tartottunk.

A blogbejegyzést Barbara írta, én sajnos nem voltam ott a kertindító napon, megint kijött rajtam a láz, ki voltam ütve.

Itt olvashatod tovább…

zengokert

Read More

Interaktív komposztprogram az Első Kis-Pesti Kertben

Most készült el a kispesti Centrum TV hírműsora a komposztprogramról. Tracey és a Wekerlei Zöldek alakítottak ki egy komposztálási oktató programot, amelynek egyik bemutató helyszíne lett az Első Kis-Pesti Kert.

Itt megnézheted.

tracey

Read More

Kommunakertek

Számos közösségi kert nyílik idén, sokan keresnek meg tanácsért, segítségért, szakdolgozatokhoz kérnek fel külső konzulensnek. Az jó érzés, hogy azok a minőségi minimumok, amelyeket folyamatosan hajtogatok, kezdenek hatni, egyre jobb, egyre szervezettebb, egyre jobban előkészített és végiggondoltabb kertek alakulnak, minden jel arra mutat, hogy hosszú ideig működő, sikeres közösségi kertek lesznek.
Azonban nem mindegyik kert esetében látom ezt. Két esetben találkoztam az elmúlt időszakban a kommunakert jelenséggel. A kommunakert lényege, hogy nem önálló ágyásokat művelnek a tagok, hanem mindenki ugyanazt a közös veteményest gondozza, ez egy nagyobb földdarab, ahol mindenki, mint egy TSZ-ben a sorokat kapálja, nincs benne egyéniség, nincs benne egyediség, nincs benne személyiség, középszerű massza az egész. A kommunakert a biztos recept a csúfos bukásra, várhatóan az első szezon végére veszekedések és viták mentén kiürül a kert, bebukik a kertkísérlet. Valami hasonló történt a Földkelte kertkísérlettel.

Most egy kicsit a kommunakertek ellen fogok érvelni:

A kommunakert megöli az egyéniséget, a tudást, a kreativitást, arctalan, oktalan, egyen-senkikké degradálja a kertészeket.
A kommunakert elveszi a siker és gyarapodás élményt, senki nem tud kitűnni a tudásával, a szorgalmával és ügyességével, nem lesznek gyönyörű ágyások, helyette lesz egy unalmas-arctalan szántóföld. Senki nem mondhatja azt, hogy ez az én munkám eredménye, ez az én sikerem, azt eszem, amit magam termesztettem. A leglustább, legtrehányabb kerttag is joggal leszedheti a kert legszebb termését, hiszen az övé is.

A kommunakert elveszi a gondoskodás élményét és lehetőségét, a termény nem az egyén sikere, gondosságának és tudásának a gyümölcse, a leglustább kerttag is a magáénak mondhatja, érdemtelenül kiveszi belőle a ráeső részt, még akkor is, ha semmit nem is tett a termésért.
A kommunakert elfojtja a fejlődés lehetőségét is, hiszen miért törné magát az egyén a jobbért, szebbért, értékesebbért, ha az energiája elveszik a tömeg középszerűségében.

A kommunakertben nincs kreativitás, minden egységes, középszerűen unalmas. Az ágyáskertekben pont az egyéni kreativitás az izgalmas, mindenki kitűnhet az ügyességével, a kreativitásával, a hozzáértésével. A közösségi kertek ágyásai, bár mindegyik egységes méretű, mindnek más az „arca”, különböznek egymástól, variációk egy témára.

A kommunakert nem épít közösséget, sőt szétveri azt. Az első napok izgalma után, napról napra egyre kevesebben fognak megjelenni a kertben, egyre kevesebbek munkája lesz a kert fenntartása, majd a betakarítás idején persze mindenki előkerül és követelni fogja a maga részét, függetlenül attól, hogy mennyit munkát fektetett a kertbe. Borzasztó viták forrása ez.
A kommunakert természetellenes, nincs benne sokszínűség, biológiai sivatag, egyen növények, egyen emberek, egyen gondolatok, a középszer alja.

A kommunakert elveszi a felelősségtudatot, hiszen nem kell lejárnom a kertbe öntözni, gyomlálni, mások úgyis megcsinálják helyettem.
A kommunakert ideavezéreltség, a realitásoktól és a természetességtől mentes csinálmány, mindenben ellentmond a biológiai sokszínűségnek, az emberi természetnek, és a napi tapasztalatoknak, erőszak az emberi mivoltunkon. A kreativitásunk, az ügyességünk, a gondosságunk, a tanulási képességünk emelt ki minket az állatvilágból, a kommunakert oda taszít vissza. Arctalan, egyéniségmentes, vezethető, senkikké degradálja a tagokat. Ahogy a kommunizmusnak is csúfos bukás lett a vége, a kommunakertek sem élnek hosszú időt, szerencsére már egy szezon alatt bedőlnek, nem kell 70 évet várni az életképtelenségének bizonyítására. Kommunakertet alapítani pénzkidobás, teljesen felesleges erőlködés, a történelem bizonyította, hogy életképtelen idealizmus.

kommunakert

 

Read More

Zengő kert

A héten aláírásra került az idei év első kertszerződése, Kispest harmadik közösségi kertje lesz a Zengő kert. Ez lesz az Egyesület negyedik kertalapítása, kialakult egyfajta metódusrendszer, kertalapítási – közösségépítési gyakorlat, azt látom, hogy egyre profibbak vagyunk. Barbara a kertvezető, eddig négy kertmegbeszélést tartottunk, volt köztük egy oktatási nap is. A kert a Zengő utcáról kapta a nevét. A másik utcanév a kasza lett volna…

A kert nagyon érdekes helyszínen van, Élmunkás lakótelep a XIX. kerületben. Egy furcsa, néhány épülettömbből álló, nagyjából Sztálin barokk, tisztviselő lakótelep, egy kertváros-tenger közepén. Ennek a lakótelepnek kevés lakója van ahhoz, hogy feltöltsön 25 ágyást, jelenleg 10-12 biztos tagunk van, persze, amikor elkészül a kert, amikor látják majd a szomszédok a kerti aktivitásokat, akkor fog jönni a jelentkezők rohama. Minden kertnél így van.

Jó a csapat, motiváltak, tele vannak várakozással, látják a többi kert működését és alig várják, hogy valami hasonlóban legyen részük. Eddig nincsenek megosztó karakterek a kertben, talán férfiből van egy kicsit kevés, és kisgyerek még nincs a kertben, a tagfelvételnél erre oda kell majd figyelni.

Épül a kert, látják nap, mint nap fejlődni, egyre valóságosabb a kert. Szerintem két héten belül át fogják adni az építők a kertet. Fogunk tartani egy kertépítő napot, valószínűleg ültető nappal egybekötve, azt gondolom, időben vagyunk, lefektettük az alapokat, a kert is időben készül el, jó szezonnak néz elébe a Zengő kert.

Barbara szerint ennek a kertnek van eddig a legjobb aurája, ezt én így nem mondanám elsőre-biztosra, az azonban igaz, hogy nagyon jók a fény-árnyék viszonyai a kertnek, jó fák vannak a kertben, a két régi homokozó betonkör is helyére került, az egyik tűzrakó hely lesz, a másik vagy homokozó, vagy fűszerkert. Jó a kertterv, van benne egyfajta stabilitás, a gyakorlatból adódó kiérleltség, funkcionalizmus. Jól megtervezett kert. A részletei a kertnek jók, például az eddigi legjobb kerítést kapja a kert, jó az emelt és a dombágyások keverése, eleve két vízvételi ponttal épül a kert, jó külső közösségi terei lesznek a kertnek.

Nagyon bizakodó vagyok a Zengő kerttel kapcsolatban, stabilan jó, működő, fenntartható kert lesz.

P290414_13.29 P290414_13.38_[01] P290414_13.38P290414_13.28_[01]P290414_13.22

 

Read More

Barbi a JOY Magazinban

A sikeres nő, ugye… De tényleg, Barbi egy sikeres nő…

Jó cikket írtak Barbaráról a magazinban, bár Sean Connery-n egy kicsit meglepődtem. 🙂

Itt tudod elolvasni a cikket….

aranykatica megnyito

Read More

Csapatépítés – Közösségfejlesztés

Már a kérdésfelvetés is tetszett, van-e hasznosítható tudás a kertközösségek fejlesztési gyakorlatában, amit vállalatvezetők alkalmazni tudnak a maguk csapatépítő fejlesztéseik során? Tényleg, mik az azonosságok és különbségek a kétfajta fejlesztés között?

Nemrég a Sawyer Miller Group, Vezetői Akadémiára hívtak meg előadni egy a csapatépítésről szóló tréningnapra, sokféle csapatépítési metódus között én a közösségépítésről beszéltem.

Először is a kertek és vállalatok nem két külön világ, sőt itthon is számos nagyszerű példát találni, amikor a szervezeti kiválóság egyik eszközévé emelkedik a kert és a környezet, ilyen a Graphisoft Park, de az Örs vezér téri IKEA tetején is van már vállalati közösségi kert.

Csapat vagy közösség?

A kertközösségek alapvetően különböznek a vállalati csapatoktól, a vállalat csapatépítés célorientált képzés, az együttműködés kultúrájának oktatása és gyakorlása egy-egy szervezeti cél elérésére irányul. A csapatok élén a vezető csatába megy, például üzleti háborúba, konkurenciaharcba, a közösségben viszont élni szoktunk, jól érezni magunkat, sokkal inkább a békéről, a nyugalomról szól a csatazaj helyett.

Nagyon fontos a fókusz.

Semmiféle fejlesztés nem működik, ha már az elején nem tisztázzuk, hogy milyen fókuszt választunk, mi az az eszmeiség, amelyre a fejlesztést felfűzzük. A vállalati csapatépítés fókusza az egységessé válás, a munkafolyamatok és az abban résztvevők összehangolása, hatékonyságnövelés, a veszteségek csökkentése, a zökkenőmentes munkavégzés, lehet még sokáig sorolni.  A kertközösség esetében a fókusz más: kertművelés, az együttműködés kultúrája, a tolerancia gyakorlása, a sikerélmény, gyarapodásélmény, büszkeség, kreativitás, közösséghez tartozás élménye. Mindezek miatt a kert kifejezetten hatékony eszköze a közösségépítésnek.

Ugyanakkor számos azonosságot és különbséget is fel lehet fedezni a két műfaj között.

Azonosságok:

  • Együttműködés kultúrája. Sem egy csapat, sem egy kertközösség nem működik az együttműködés kultúrája nélkül. Ahogy a munkahelyen sem csak a saját munkámért vagyok felelős, a kertben sem csak a saját ágyásomat művelem, a egészért is tenni kell, részt kell venni a közösségi eseményeken, gondozni kell a közös művelésű területeket.
  • A belső kommunikáció erősödése. Mindkét fejlesztési folyamat a belső kommunikáció mennyiségén és legfőképpen a minőségén áll, vagy bukik. Óhatatlanul megnő a belső kommunikáció fontossága mindkét fejlesztési folyamat során, legyen az szóbeli vagy írásos, vagy vezető kommunikáció. A csapatok és a közösségek a fejlődésük korai stádiumában elsősorban magukra figyelnek, befelé forduló attitűd jellemzi őket.
  • Az erők megsokszorozódása. Csapatok és a közösségek jobban teljesítenek, mint az egyének külön-külön, legyen az a szervezeti célok beteljesítése, vagy a kert működtetése.
  • A fejlesztés hosszú távú folyamat. Mindkét fejlesztési folyamat lassú, sok időt és figyelmet ígényel, állandó gondoskodásra van szükség.

Emellett számos különbséget is találhatunk:

Csapat:

  • A csapatépítés célorientált műfaj, meghatározott végeredmény miatt kell fejleszteni, pontosan definiálható és mérhető eredményeket várnak tőle.
  • Másrészt a csapatépítés sokkal személyfüggőbb, mint a közösségépítés, az adott vállalati folyamatok elvégzésére már eleve az adott terület specialistáit választják ki, az ő munkájuk összehangolása a cél, a gyors és hatékony feladatmegoldás és a tagok közötti együttműködés a csapat legfontosabb célja.
  • Csapatokat általában hierarchikusan irányított szervezetek hoznak létre, működik egyfajta parancsuralmi utasítás rendszer, léteznek alá és fölérendelési viszonyok, egy-egy csúcsvezető felé irányul a beszámolási kötelezettség és ő határozza meg a csapat menetirányát. Ezzel szemben a közösség önmaga előtt vizsgázik, maguk ítélik meg a szezon sikerességét, vagy sikertelenségét, nincsenek ezek a fajta kényszerek.
  • Egy vállalati csapat kényszerközösség, azért dolgozunk, hogy megtartsuk az állásunkat, megkapjuk a fizetésünket, esetleg a jól végzett munka prémiumát. Egy vállalatot nem lehet demokratikus eszközökkel irányítani, miközben a kertközösségek mindenképpen a lokális demokrácia gyakorlóterepei, a kertben mindenkinek azonos értékű szólási és szavazati joga van, cél egyfajta demokratikus döntéshozási rendszer megvalósítása. Szomszédsági közösségek-helyi demokrácia gyakorlóterepei.

Kertközösség:

  • A kertközösségek a kerthez kötődnek, a kert adja meg a közösségépítés helyét és fókuszát, feladatokat ad, alkalmat a közösséggé válásra.
  • A kertközösségek hosszú távú célja a személyektől nagyjából független működés, a közösségi kertek működésének állandósítása, a szezonról szezonra történő megújulása, elérni a fenntarthatóságot. New Yorkban láttam 30-40 éves közösségi kerteket, ahol az első kertészek már valószínűleg nincsenek az élők sorában, de a kert mégis működik, elérték a fenntarhatóságot, beépültek a környezetükbe, állandó és elismert közösségei lettek a környéknek.
  • A kertközösségek tagjai önkéntesek, nem a pénzért, nem az anyagi elismerésért művelik az ágyásaikat és a kertet, hanem azokért a pluszokért (externáliák), amelyeket a kert és a közösség, a tagjainak nyújtani tud: gyarapodásélmény, közösséghez való tartozás élménye, öröm, elégedettség, az egyéni kreativitásunk, gondosságunk, hozzáértésünk bizonyítása, ráadásul közösségben, ahol mindenki hasonlóan kreatív, gondos, hozzáértő, így  kertverseny egyfajta jóindulatú versengéssé válik, ahol irigység és rossz szájíz nélkül lehet örülni a másik sikereinek, terményei bőségének. A kert egésze válik így gazdagabbá, szebbé, sokszínűbbé.

A szervezeti életciklusok szerepe a fejlesztésben

A csapat, vagy közösségépítés során nem lehet figyelmen kívül hagyni a szervezeti életciklus modelleket, ha vállalati csapatot akarunk fejleszteni, mindenképpen kutatni kell, hogy az adott szervezet, vagy szervezeti divízió mely életciklusban van, ehhez kell igazítani a beavatkozás módját, eszközeit, időtávját.

A kertközösségek mindig a nulláról induló fejlesztési folyamatok, a tagok ritkán kerülnek a kertbe szervezeti kiválasztási folyamat mentén, így a közös hang megtalálásával, a kert működési alapjainak lerakásával kell kezdeni a fejlesztést. Nem vagyunk egy közösség-orientált társadalom, a történelmünk nem ebben az irányba fejlesztette a karakterünk, éppen ezért a közösségépítés során a legnehezebb és leghosszabb folyamat a közösségi tudat és felelősség fejlesztése. A kert azért jó közösségépítő eszköz, mert az adott mérete, a csoport limitált nagysága, a feladatok tervezhetősége, és a látható eredmény, mind átláthatóvá, megfoghatóvá, kezelhetővé teszik ezt a kísérletet. A vállalati csapatban pénzért dolgozunk, a közösségi kertben az életminőségünket javítjuk, élményeket szerzünk.

A vezetői szerep

A vállalati csapat vezetője mindenképpen Úr a maga területén, irányító, parancsuralmi, kontrolláló szerepe van, a legtöbb esetben egyszemélyi döntéseket hoz, a csapat működése az Ő felelőssége, a siker az Ő sikere. Szinte soha nem választott vezető.

A kertvezető ezzel szemben választott vezető, akit a közmegegyezés emel a közösség élére, viszont Ő csak katalizátor, egyfajta koordináló szerepe van, mederben tartja a kert sokféle folyamatait, betartatja a demokratikus játékszabályokat, levezeti a kertgyűléseket, értelmessé és szervezetté teszi a kerti aktivitásokat. A kertvezető soha nem hoz egyszemélyi döntéseket, minden lépését a közösségnek kell megvitatnia, szavaznia róla. Egy kertvezetőnek sokszor kell csitítania, nyugtatnia egyes kerttagokat, de soha nem szankcionálhat a saját belátása szerint, ehhez is a közösség döntésére van szüksége, majd a végső lépést nekem az egyesület elnökének kell megtennem.

Elmondhatatlanul fontos a vezetői személyiség. A vállalati vezető lehet agresszív, követelőző, nem kell foglalkoznia a demokratikus értékekkel, azonnali és durva döntéseket hozhat, számára nagyjából mindegy, hogy mit gondolnak róla a beosztottjai, a pozíciója biztos, mindaddig amíg a munkatársakból kipréseli a teljesítményt. Ezzel szemben a kertvezetőnek inkább a személyiségével kell egyben tartania a kertközösséget, nagyon sokszor kell használnia a „kérem” szót. Ez sokszor pszichológus szerep, sokszor lelki szemetesláda, sokszor kell a leglehetetlenebb helyzetben is vigasztalást adnia, segítenie ahol tud. Ez semmiképpen sem vállalati attitűd.

Az idő szerepe

A vállalati csapatok esetében az idő igen rövid, vagy a projekt időtartamára vonatkozik, vagy az adott pénzügyi évre.  A 2008-as válság kitörése óta nagyon leszűkült az időhorizont, minimálisan látunk előre az időben, egy-két hónap, esetleg egy pénzügyi év, de bizonyosan nem több. Ezzel szemben a kertközösségek az állandóságban élnek, hiszen tudják, hogy jövőre is lesz szezon, lesz tavasz, a kert és a közösség is működni fog, így könnyű a fenntarthatóságra koncentrálni, hosszú távra tervezni. A kerteknél nincs konkurenciaharc, nincs piaci verseny, így könnyű megtalálni a kiegyensúlyozottságot, az állandóságot, a tervezhetőséget, ráadásul minden szezonban megújul a kert, minden tavasz egy újrakezdés, szebb, jobban termő, különlegesebb lesz az ágyás és a kert is.

Egy vállalatnál a munkavégzés sokszor válik rutinná, sokszor lélekölő taposómalom, ritka a sikerélmény és a megelégedettség. Ezzel szemben a kert, napról napra változik, mély, majdhogynem atavisztikus öröm a növények nevelése, a fejlődésük látványa, a termés nagysága, a saját ügyességünk megtestesülése.

A vállalatoknál pénzt keresünk, esetleg araszolunk felfelé a ranglétrán, a kertben viszont az életminőségünket javítjuk, elégedettséget találunk, nyugalmat és közösséget.

Hogyan legyek jobb vezető?

Visszatérve a tréningnap alapkérdésére, vagyis hogyan legyek jobb vezető, én másképp tenném fel a kérdést. Akarok-e vezető lenni? Akarok-e hatalmat, szeretek-e parancsolni, alkalmas-e a személyiségem arra, hogy a vezetői szereppel járó torzulásokat legyőzzem, hogy ne fecséreljem el az életemet értelmetlenül? Minden körülmények között ezt kell először eldönteni, minden egyéb csak ez után jön.

Sok érdekes példát látok mostanában, ahol igazán magas pozícióban lévő emberek keresik a kiutat, keresnek új életcélt, képtelenek tovább a vezetői pozícióban vergődni a lehetetlen szervezeti körülmények között.

Ismerek olyat, aki a magas vezetői pozíciója ellenére titokban kávépörkölést tanul, Londonba jár kávépörkölési tréningekre és alig várja már a napot, amikor ki fog lépni a cégtől és boldog lesz, hogy minőséget és értéket teremthet, a maga szempontjai szerint.

Ismerek olyat aki, a sok-sok diplomája mellett OKJ tanfolyamot véget, péknek képezi magát, és több öröme van a maga sütötte kenyérben és kalácsban, mint bármely üzleti sikerben.

Ismerek olyat aki, már-már betegen gazdag, és mégis aranykalászos gazdaképzésre jár és az az álma, hogy gazdaságot indít, a maga ura lesz és talán megtalálja a maga békéjét.

Lehet, hogy ők találták meg a Jó vezetés kulcsát, önmaguk urai lesznek.

P080414_18.04_[01]

Read More

Biológiaóra a közösségi kertben

Néhány előzményt, had írjak a cikk elé:

Az önkormányzat támogatásával jött létre az iskolák számára ez a oktatási – szemléletformálási projekt, tavaly pályázott a kert, és nyert valamennyi finanszírozást.

Az is nagyon fontos, hogy egy ilyen oktatási misszió, komoly előkészületeket, komoly tudásállomány felhalmozást igényel, nem is beszélve az időről és szervezésről, hogy a Biológiaóra jól sikerüljön.

Az is látszik, hogy a kertközösségek, csak a harmadik szezonra érnek meg ekkora léptékű feladat felvállalására.

Ezúton nagyon köszönöm a munkájukat, Nagy Máriának és mindazoknak akik részt vesznek az oktatásban. A kertek az ilyen projektekkel kezdenek el adni is a kerületnek, a környezetüknek. Ez nagyon fontos, hatásgyakorlás, szemléletformálás.

Iskolai és óvodai csoportoknak indítanak bemutató programot az Első Kis-Pesti Kert kertészei.

A kertlátogatással szeretnénk bemutatni a városi gyerekeknek, hogy milyen a paradicsom, a sóska, a spenót, a padlizsán és sok más növény a kertben. Az oktatási-kertbemutató programot az Ady és a Vass iskola tanárainak segítségével és a kertközösség bevonásával készítettük el.

Fontosnak tartjuk, hogy hasznos ismereteket adjunk át a jövő generációjának. Megosztanánk a gyerekekkel a megszerzett ismereteinket, tudásunkat, elmesélnénk kerti élményeinket, elmondanánk milyen fontos számunkra a növények szeretete és környezetünk védelme.

Úgy gondoljuk, hogy a gyerekek számára a természet kalandot, élményt ad: áshatnak, ültethetnek, kóstolhatják a zöldségeket, tudásukat bővíthetik, új és érdekes ismereteket szerezhetnek növényekről, biogazdálkodásról, komposztálásról. A kert-élmény mellett a gyerekek kicsiben átélhetik a természet körforgását, és megtapasztalják, milyen törékeny is a természet.

Terveink között szerepel: természetismereti oktatás, szemléletformálás játékos formában, növénykártyák felismerése, színező a kicsiknek, tesztek a nagyoknak. Érintett témakörök lehetnek: növények felismerése, biogazdálkodás, környezeti hatások, komposztálás, környezeti etika stb.

Időpont egyeztetése kertlátogatásra: elsokispestikert@gmail.com

Az Első Kis-Pesti Kert (Irányi–Bem utca sarok) kertészei
www.elsokispestikert.hu
www.varosikertek.hu

gyerekekakertben1gyerekekakertben2gyerekekakertben3gyerekekakertben4

Read More

Korai tavasz

A régi kalendáriumok szerint, csak most április elején kezdődik a vetési – ültetési szezon, ezzel szemben idén nem volt tél, minden eltolódott az időben, korábban kezdődik a vegetációs szezon. Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó.

A szezonkezdés minden kertben izgalmas, reményteli esemény, a megújulás, az újrakezdés időszaka, mindenki tervez, ültet, kalkulál, szervez, valahol elmondhatatlanul érdekes a kertek ébredése. Jó az idő, süt a nap, mindenki örömmel ügyködik a kertekben, most mindenki nyitottabb mint télen volt, sok a mosoly.  A kertek már régen nem a növényekről szólnak, ez egy nagyon érdekes szoció-közösségi kísérlet, tükrei a magyar társadalomnak. Minden kert magában hordozza a társadalom és a lokális környezet összes jellemzőit, pozitívakat és negatívakat is egyaránt, ráadásul személyekből, emberekből van. Nincs jó vagy rossz kert, minden olyan amilyen.  Ezért szerethetők.

Az elmúlt években azt gondoltam, hogy a kertalapítás az izgalmas dolog. Hát nem! A kertek önműködővé válása, a fenntartható működés elérése a cél, működő közösségi modell megteremtése az igazi tartalom. New Yorkban láttam 30-40 éves közösségi kerteket, az egyesület kertjeinek is ez lenne a dolguk, működjenek sokáig, békében.

Azt veszem észre, hogy a második, de inkább a harmadik szezonra válik a közösség önjáróvá, derül ki a terhelhetősége, koherenciája, vagy annak hiánya, a képessége arra, hogy egy cirka 1000 négyzetméteres területét a kerületnek termőre fordítsák, művelik nem csak az ágyásokat de önmagukat és a közösségüket, és a szélesebb környezetüket  is. Nagyon sok öngyógyító mechanizmus működik egy jól működő közösségben.

Egyre jobb kertek nyílnak, látni, hogy egyre minőségibb kertek alakulnak, tervezettséggel és gondossággal helyezik le a kert és a közösségi alapokat. Talán a magyarországi közösségi kertmozgalom életciklust váltott, kialakultak a minőségi minimumok, a tervezettségre és a szervezettségre való törekvés.

Múlt szombaton egy kertmegnyitón vettem részt a XI. kerületben, rövid beszédet is mondtam:

„Isten kertje

Néhány éve még ismeretlen fogalom volt Magyarországon a közösségi kert, mára viszont tucatszám alakulnak kertek, én is nyitok néhányat, másokat távolról segítem, és vannak kertek, ahonnan két lábbal rúgtak ki.

A jó és kevésbé jó kertkísérletek között, Isten kertje valami különlegesség, a Paradicsom földi mása. Gyönyörű bolygót kaptunk, különösen így tavasszal, lehet ráérezni a természet önmegújuló képességére, a teremtés nagyszerűségére, ennek az egész tervezett és szervezett Univerzumnak a tökéletességére. A közösségi kertek ezt a tökéletességet másolják kicsiben.

A kerteket és a közösségeket művelni kell, ápolni és gondozni, és nem marad el az eredmény, terményben és örömben. Kívánok az Isten kertjének Áldást és Békességet, még sok-sok szezonra.”

Egyszer egy évig voltam főállású angyal, Vodafone Főállású Angyal. Az volt az angyal feladatom, hogy közösségi kerteket alapítsak Budapesten. Érdekes, hogy az angyal évben, egy kertet sem sikerült elindítani. Ennek már 4 éve. Most viszont tényleg sok kert alakul, és szerencsére sok jó, minőségi kert is.

Az Isten kertje különleges. A Tiszteletes Urat, Pocsaji Miklóst, már akkor ismertem, amikor Mikinek és Gabinak hívtuk egymást, 1983-ban a Kisképzőben. 31 éve. Mondjuk négyszemközt, ma is Mikinek és Gabinak hívjuk egymást. Emlékszünk egymásra, amikor még önmagunk voltunk, felelőtlen- őszinte  kamaszok,  azok voltak a legjobb éveink.

Azóta vagy kétszer volt olyan mélypont, amikor már nem maradt más, csak a remény a hitben. Istenem add… Miki tanított meg kérni. Van amikor kikerül az irányítás a kezedből.  Mindkét alkalommal átvitt ezeken, ő volt a „the last line of the defence”.

Sok minden mellett ezért kívánok Örömöt és Békességet az Isten kertjének és minden alakuló közösségi kertnek.

20140328albertfalvareformatusegyhazkozossegkertavato-szabolcsa-szl_0120140328albertfalvareformatusegyhazkozossegkertavato-szabolcsa-szl_2520140328albertfalvareformatusegyhazkozossegkertavato-szabolcsa-szl_30

 

 

 

 

Read More

Költözöm

Tizenöt év után elköltözöm a belvárosból. Elég volt a Nyugati térből, az aluljáróból, a zajból, az állandó nyüzsgésből, a piszokból. Régen ez egy bulis lakás volt, de mára beleuntam, megyek a város szélére, egy kertes társasházba, nyugalom lesz és csönd. Zöldövezet.

Az egész egy hete kezdődött. Rájöttem, hogy egy kertet sem lehet előremozdítani a választásokig, a fű sem nő, nem lesznek döntések a következő hetekben. Tehát teljesen felesleg a kertalapításokon izmozni, jobb ha a saját dolgaimat rakom rendbe, például elköltözöm végre a nyugati mellől. Kapóra jött, hogy ma, pénteken van a környéken a lomtalanítás, (lombtalanítás) kihajítottam mindent, legálisan, egy menetben, végérvényesen. Felszámoltam 15 évet, rettentően sok felesleges dolog halmozódik fel ennyi idő alatt.

Nagyon érdekes kiüríteni egy lakást, mindent kidobtam, a dolgaim 15-20 %-t viszem magammal, minden más megy a szemétbe, illetve elvitt egy csomó könyvet egy karitatív szervezet. Semmilyen tárgyhoz sem ragaszkodom, még a Rietfeld szék is repült, nem volt kegyelem, felszámoltam a tárgyi múltam.

Egy könyves fiú jött el, szétválogatta a könyveimet: a talán eladhatók és a szemét.  Érdekes belegondolni  könyvek elértéktelenedésén, a felesleges kolonccá válásán. Jó könyvtáram volt, de én ezeket a könyveket soha többet nem fogom újraolvasni, már nem érdekelnek. Ahogy kihajítom a klasszikus irodalmat, Thomas Mann-t, Rejtőt, Steinbecket, Durellt és Semprunt, úgy szűnnek meg ezek és nem erőszak vagy cenzúra, hanem érdektelenség és a tömegtermelés  miatt. Tárgyak. El fognak fogyni.

Azok a tankönyvek, amelyeket a diplomához használtunk, mára elavultak, porfogók. Ez egy teljesen más világ, kidobtam mindet. Alkotmánytan 1995, röhej. Viszont megtaláltam a Szakdolgozatomat, Niccolo Machiavelli. Vállalható, bár 17 éve írtam. Ma, ha én lennék a konzulensem, nem engedném át magam, viszont sokat foglalkoznék a hallgatóval (énke). Jó anyag és vannak benne jó részek.

Középiskolás koromban a nyolcvanas évek derekén nem voltak még romkocsmák, házibulik voltak helyettük. Egy gyors pillantás a könyvespolcra és nagyjából tudtad, kiknél vagy házibulin. Na ennek mára vége. A könyvek már semmit nem árulnak el. Könyvekből is túltermelés van, és értékválság. Ilyen ez a kor, minden viszonylagos. Ha egyszer lekapcsolódik véletlenül a net, nehogy teljesen meztelenek legyünk. Nem marad a végére semmi.

rietfeld_szek

Read More

A harmadik kert Kispesten

Lassan, de halad Kispest harmadik kertjének a szervezése, ez jellemző az összes idei kertre, amit terveztünk. Korábban az gondoltam, hogy a választások miatt esetleg több kertet lehet majd nyitni, hát ez nem jött be, minden sokkal nehézkesebb, minden lassabb. A gondom a dologgal az, hogy a fű addig is nő, amíg a szavazók eldöntik az eldöntendőket, a természet nem a választási naptárhoz igazodik. Kerteket és közösségeket kellene már építeni.

A harmadik kispesti kert az Élmunkás lakótelepen fog épülni, már megvan a kertvezető is, Mirek Barbara fogja végigcsinálni velük az első másfél évet.  Itt a Centrum TV filmje az első lakossági fórumról.

Az új kertbe még lehet jelentkezni a kispestieknek, a Zöldprogram iroda e-mail címén, itt.

Közben nagyon érdekesen alakulnak a már működő kertek is.

Az Első Kis- Pesti Kertben elindul egy oktatási program a kerületi iskolák, iskolai osztályok számára, „Biológia óra a közösségi kertben” címmel. A kert pályázati pénzt nyert az oktatási anyagok elkészítésére, nagyon szépek lettek, kifestők a kicsiknek és tesztek, tudásátadás a nagyoknak. Nagyon jó kis oktatási anyag született, kifejezetten hasznos programsorozat lesz.. Fontos az, hogy a kertek adjanak a kerületnek, ha tudnak, például iskolai programokat szervezhetnek.

Az Aranykatica kertben egy kisebb szerszámtárolót építenek, a hétvégén kezdik kiásni az alapokat, közben persze mindenki ültet, gyönyörűen rendbe lett rakva a kert. Jó szezonjuk lesz.

A Békási kertben a végéhez közeledik Barbara oktatási programja, az utolsó oktatási esemény szombat lesz az ültetőnap. Közben a kutat is meg kell szerelni, a télen a fém köpeny megrepedt, pedig nem is volt igazán hideg, úgy tűnik anyaghibás volt. Pénteken hozzák a cseredarabot, azt felszereljük a fiúkkal, és lesz víz újra. Valószínűleg a Békási kertben fúratunk egy új kutat, tavaly kevés volt az egy kút, lesz még egy. Közben meghozták a trágyát, nagyon jó minőségű egy éves érlelt trágya.

Szentendre akadozik, és a harmadik kerületi kertekkel sem sikerül megtenni a következő lépést. A Corvinus Egyetem tájépítész hallgatókkal jól halad a kurzushét, de erről majd később.

P070912_15.54_[01]

 

Read More