Gyorsan vége lett a nyárnak, minden kertben kerttakarító napot tartunk, felkészítjük az ágyásokat és magát a kertet a télre. A Zengő kert már megtartotta a maga kertnapját, most vasárnap az Aranykatica kert volt soron. Mázli volt az idővel, gyönyörűen sütött a nap, kellemes idő volt a kerti munkához. Sokan voltak és bár az Aranykatica nem konfliktusmentes kert, ez most nem érződött, úgy tűnik a második szezon végére ez a kert és a közösség is „összenőtt”, kényelmessé vált ott lenni. Óhatatlanul működnek a kis közösségek belső önjobbító mechanizmusai, voltak hullámhegyek – hullámvölgyek, de összességében szépen működik a kert, sőt prosperál, hiszen elkészült a szerszámtároló faházikó, a kert díszes lett a rengeteg virággal, cserjével, futónövénnyel. Ez is egy jól kinéző kert, és bár magas volt a fluktuáció, akik maradtak és az új tagok mára elkötelezett városi kertészek, a közösségi rutinokat nagyon jól értő és gyakorló csoport lettek.
A termés náluk is csapnivaló volt, a túl sok volt eső és a vándorpoloskák pusztítása, most nem lettek olyan kiemelkedő terméseredmények, mint tavaly.Reméljük, hogy jövőre kiegyensúlyozottabb időjárás lesz és jobb termés. Náluk a komposzt is megrothadt, van ilyen, nem ők a leg-ökotudatosabb kert, de ez is belefér. A kertek megtanítanak arra, hogy nem kell maximalistának lenni, és hogy mindennek eljön az ideje.
Jövőre már vannak terveik, többek közt felparcellázzák a közös művelésű területet, ott is ágyások lesznek. (Földéhség!) Nem igazán jött össze a közös művelés, és mindenképpen nagyítani akarják az egyéni termőterületeket. Teljesen jó, ha így akarják, csinálják így. Azt teszem, hogy egyáltalán nem szólok bele a kertek belső működésébe, részben mert már régen kiestem a napi működésük követéséből, másrészt mert ez már az ő dolguk, saját kertjüket és közösségeiket művelik, egyre jobban. Az Egyesületnek az volt a dolga, hogy elindítsa a kertet, megszervezze az első szezont, beindítsa a közösségépülés folyamatát, de a második szezon végére látszik, hogy nem kell a jelenlét, önjáróak, állandósítani tudják a működésüket, kezelik a felmerülő problémákat. És ez így jó! Jövőre megint megnyitunk egy csomó kertet, nekik is úgy tűnik, kell majd két év, hogy elengedhetőek legyenek.