Kert, közösség, egészség: ezzel a három szóval lehetne legjobban jellemezni azt a fiatal mozgalmat, mely most bontogatja szárnyait Magyarországon.
Tovább a cikkre…

“Eddig a közösségi kertek nagyjából önmagukban léteztek, a szezonális és a kerti események a kerítésen belül történtek. A Zápor kert viszont egy meglévő parkba tagozódik bele, ahol sok funkció és közösség fog hatni egymásra – ez egy teljesen új helyzet. Meglátjuk, a nyári idény alatt alakul majd ki a működés, és nyilvánulnak meg a hasznok.”

Cikk az Óbudai Anziksz magazinban

Kispesttel hatodik éve kiváló az együttműködés, immár négy közösségi kert működik a kerületben. Évente nyitottunk egyet közösen. Ők az a kerület, amely először támogatott a kertmozgalom elindításában és azóta is töretlen a lendület.

Köszönöm, hogy bíztak benne, és teret adtak ennek az akkor még új és kipróbálatlan kezdeményezésnek.

Köszöntötték az új díszpolgárt és a kitüntetetteket

Idén is sikerült összehozni egy tervezői kurzushetet a Tájépítész hallgatókkal. Ez már kezd hagyománnyá váni, ez volt a negyedik ilyen tervezői esemény. Idén Kispest adott témát, a KÖKI állomás mellett, az úgynevezett Kresz parkot kellett újragondolni. Az egész folyamat tavaly kezdődött, amikor az Árnyas kert építése során megjelent egy lakossági ellenállás, amely rávilágított a terület elhagyatottságára.

Azért indítottuk el a kurzushetet, hogy ötleteket, koncepciókat gyűjtsünk a park lehetséges újrafogalmazásához.

Előzmények

• Az egykori KRESZ-park Kispest egyik leginkább elfeledett, ugyanakkor központi helyen lévő parkja. A KÖKI, iskola, piac található a közelében.
• A park korábban kerékpáros KRESZ-parkként épült a lakóteleppel együtt, 40 évvel ezelőtt, az akkori igényeknek megfelelően. Mára az aszfaltozott utak véglegesen leromlottak, a KRESZ-táblákat már régen ellopták, a parkban nincs közvilágítás, meglehetősen rossz a környék közbiztonsága és híre.
• A kertben több érdekcsoport megfigyelhető: a kutyások, gyerekes szülők, fiatalok, nyugdíjasok, a környező ház lakói, közösségi kertészek.
• A terület nagy, sűrűn lakott a környezete.

Tervezési szempontok:

• A tervezési területen a különböző érdekcsoportok igényeinek megfelelő térrendezés, multi-funkcionalitás megteremtése.
• A világítás megoldása
• Közösségi terek, padok, árnyékfelületek, stb.
• Megoldás a kutyások problémájára
• Fitnesz gépek
• Szemetesek, kutak
• Javaslatok a használatra és fenntarthatóságra.

Briefing. A hallgatók kaptak egy kimerítő tájékoztatást a kerületről, a parkról, a zöld programokról, a kerületi elképzelésekről, elvárásokról.

Terepbejárás.

Ezután a kurzushét végén prezentációt tartottak az Önkormányzat dísztermében. Szerencsére sokakat érdekeltek a tervek, jó volt a közönség.

Prezentáció

Csoportkép a tervekkel.

A tervek:

Download (PDF, 9.29MB)

Download (PDF, 3.25MB)

Download (PDF, 5.22MB)

A tervbemutatás végén a helyi sajtó készített interjúkat, volt egy érdekes kérdés, sokat gondolkoztam rajta később.

-Miért kell hozzányúlni a KRESZ parkhoz? Miért nem jó, úgy ahogy van?

Nagyon sok érvet lehet felhozni a park megújítása mellett. A park már régen nem KRESZ park, az eredeti utak a végletekig leromlottak, használhatatlanok. A táblákat már régen ellopták, a park látogatói sem a bringás kisgyerekek, legalábbis döntő többségben. A park a jelen állapotában számos hiányosságot, elhanyagoltságot mutat. Ugyanakkor központi helyen van, sűrűn lakott a környezete, bizonyos hogy egy rendezett park jól szolgálná a környék lakosságát.

Másrészt minden változik, ebből nem lehet kimaradni. Azt persze meg lehet tenni, hogy nem törődünk a területtel, hagyjuk olyannak amilyen, hagyjuk a maga természetes módján tenyészni. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ez az attitűd egy városban működő megoldás lenne. Változnak az emberi igények, a környezeti viszonyok, az elvárások a környezettel szemben, minden. Óhatatlanul bekövetkezik a változás, tehát ezt érdemes koncepciók mentén, irányítottan végigvinni, például egy hallgatói kurzushéttel felmérni, hogy mi minden hozható ki egy ilyen térből.

Jó lenne, ha a kispesti önkormányzatnak lenne ereje és pénze megújítani a KRESZ parkot, nagyon jó dolgot lehetne kihozni belőle.

Hosszú volt az előző év, ez az összefoglaló is elég régóta íródik már, érdemes lezárni és belekezdeni az új évbe.

A tavalyi év a kertművelés szempontjából nem volt jó. Nem teremtek a kertek igazán jól, főleg az öt hőhullám miatt. Mind a kertészek, mind a növények megszenvedték a hőséget, sok volt mindenkinek, és félek a következő évek még melegebbek lesznek, több és erősebb hőhullámok jönnek, amik át fogják alakítani az életünket és a kerteket.

2015-ben egy kertet sikerült megnyitni, az Árnyas kertet a Kispesten, és két másik kert is elindult, a szentendrei Szélrózsa kert és Óbudán az ÓKK parkjában épülő kert, tavaszra meg fognak nyílni.

Menjünk sorban:

Első Kis-Pesti Kert

Idén kezdik az ötödik szezonjukat, mára ők Budapest legrégebbi közösségi kertje, és az egyik legjobban működő kertközösség is egyben. Idén remélem lesz jubileumi ünnepség. Ők a legaktívabb kert, számtalan programot szerveztek idén, többek közt a “Biológiaóra a közösségi kertben” programot, ezen kívül megtartották a Nemzetközi Konyhakerti napot, Halloweent szerveztek garázsvásárral, volt filmforgatás is, ezek kívül számtalan kerti sütögetés is volt. Kiegyensúlyozott, összeszokott közösség, ha nem lenne ilyen sok eseményük, ők lennének a legnyugodtabb kertje az Egyesületnek. A kertvezető házaspár az idén visszalépett a feladattól, kisbaba született, volt munkahelyi változás is, kevesebb idejük van a kertre. A kertközösség egyfajta koordinatív vezetéssel próbálkozik, néhány fős csoport működteti az eseményeket és a kerteket, úgy tűnik sikerrel. Maga a kert gyönyörűen kinőtte önmagát, néhol már dzsungelszerű, összeértek az emberek és a növények, a kert felnőtt korba lépett. Sok gyerek van a kertben. Fiatal felnőtt még…

Békási kert

Ez volt a harmadik szezonjuk. Nagyon szépen rendben tartott kert és főleg nagyon szépen díszített. Idén is verhetetlenek voltak cukkiniban és tökfélékben, a közösség jól működik, rajtuk és érződik az alapítási láz utáni nyugalmi időszak. Náluk az a gond, hogy nagyon nagy a kert, sok a munka vele. A kertben két fúrt kút van, mindkettő kézi pumpás, elég sok meló vízzel ellátni az egész kertet, most már nem vagyok biztos abban, hogy nem kéne kiépíteni egy szivattyús megoldást. Meglátjuk. A Békási kertben van a legkisebb fluktuáció, gyakorlatilag minimálisan cserélődnek a tagok.

Idén vendégül láttuk a a kertben Dr. Kövér László házelnököt, nem politikai esemény volt, hanem a kerületben látogatott végig intézményeket, iskolákat, és többek közt a kertben is eltöltött egy órát. Személyesen teljesen szimpatikus, kedves ember. Értette a kertet, el tudta helyezni, az élményei közé.

Aranykatica kert

Ők a harmadik szezonjukat fejezték be, a fluktuáció lelassult, náluk is kezd kialakulni egy stabilnak tűnő kertközösség, és bár nem problémamentesek, a dolgok a jó irányba haladnak. A kertben elkészült a szerszámtároló faházikó, viszonylag sok közösségi sütögetést tartanak, náluk is megjelentek az óvodai csoportok. Ezen túl az Aranykatica kertben van a legtöbb kisgyerek, ettől van egyfajta frissességük. Nyáron a hőhullámok idején náluk is minden este tele volt a kert, télen pedig hóembert építettek. Sok közösségi eseményük van. Idén felparcellázták a közös művelésű területeket, nem tudom megítélni, hogy jó ötlet volt-e. A szomszédos focipályáról az átrepülő labdák problémája még nem oldódott meg, de ezen túlmenően szépen beépültek a környék életébe. Tulajdonképpen a közösségi kert hozta a várt eredményeket. Idén új kertvezetőt választottak, ketten fogják tovább vinni a kert koordinálását.

Zengő kert

Idén fejezték be a második szezonjukat. Ők a legnyugodtabb kert és sajnos ők azok akikhez a legkevesebbet jutok ki. Nagyon messze vannak… Kispest túloldala. A Zengő kert az egyik legszebb kert, a gyep teszi, a Zengőben az ágyások között is gyepesítve lett, másrészt a kert fái nagyon szép árnyékfoltokat vetnek, van egy nagyon jó hangulata a kertnek. A kertközösségben a fluktuáció minimális.  Idén ők nyerték meg a Legszebb Konyhakertek verseny, közösségi kert kategórában az első helyet-. Egy nagyon nyugodt, csendes, könnyed kert.

Árnyas kert

Tavaly épült a kert, nem volt konfliktusmentes az indulás, sőt az építés is csúszott, a nyár felénél sikerült megtartani az ültető napot. Ezzel együtt nagyon jó szezont zártak, az év közbeni nehézségeket elég jól vette a közösség, tudtak örülni a legkisebb sikerélménynek is, szeptemberre kifejezetten szép volt a kert. Biztos vagyok benne, hogy a következő szezonban gyönyörű lesz a kert. Az első szezonban természetesen nem sikerül t mindent megvalósítani, maradt elég sok építeni való, például a közösségi teret még lehet fejleszteni, kell szerszámtároló, elmaradt a tervezett sövény ültetése, a homokozó is hiányzik még. Nekik sűrű lesz a 2016-os szezon.

Idény áprilisban lesz még egy érdekes tervezői projekt a kerttel kapcsolatban. A tavalyi tiltakozásra való tekintettel, illetve a Kresz park elhanyagoltságát figyelembe véve egy újabb Corvinus tájépítész kurzust fogunk csinálni, amely során az egész parkra fognak a hallgatók koncepcióterveket készíteni. A Kresz park egy igen elhanyagolt, kivilágítatlan, elfeledett része a kerületnek, a hallgatói tervezési feladat az lesz, hogy az egész területre készítsenek koncepcióterveket: funkciók, látvány, használhatóság, fenntarthatóság szempontok mentén. Több érdekcsoport igényeit kell majd figyelembe venni: a kisgyerekesek csoportja, a kutyások, a nyugdíjasok, a bringások csoportja és még lehet sorolni. Egy érdekes többfunkciós teret kellene megálmodni, aztán persze az egy következő kérdés, hogy a koncepciókból mi valósul majd meg, és persze mikor? Az minden esetre túl nagy luxus, hogy egy ennyire nagy és központi helyen lévő park ennyire leromlott állapotba került, ezen érdemes változtatni. Az első lépés a tervezői kurzushét lesz.

Szélrózsa kert, Szentendre

Ezt a közösségi kertet nem sikerült tavaly megépíteni. Az előkészítés jó volt, csináltunk egy sikeres tervezői pályázatot, a közösségi is szépen összegyűlt, egész évben várták a kert megépítését, hiába. A kerthez két támogatót is sikerült felhajtani, a SIÓ-ECKERS és a Pilisi Parkerdő segítette kerítéssel és az ágyások fa-anyagával a megvalósulást, és mégsem sikerült. Ez nagyon kellemetlen, mind a közösség felé, mind a támogatók felé. Van egy ígéret, hogy tavaszra el fog készülni a kert, és egy éves csúszással elindulhat a városi mezőgazdaság. Már épp ideje lenne.

Óbudai Kulturális Központ parkja

A kert építéséről itt írok hosszabban.

A kert ötlete szeptember körül vetődött fel, tavaly sem tudtuk elkezdeni az Amfikertet, így az arra megszavazott költségeket át lehetett irányítani egy új kert megépítésére. Ez persze azt jelentette, hogy rohammunkában kellett minden engedélyezési, tervezési, és közösségfejlesztési lépést végigcsinálni, és persze az építést is.

Ennél a kertnél, nem csak egy közösségi kertet kellett megvalósítani, hanem az egész ÓKK parkot újragondolni, meglepően nagy felületeken voltak beavatkozások, és azt gondolom, hogy nyáron nagyon sikeres lesz az eredmény. Még van hátra másfél-két hét munka, de tavasszal nagyon szépen fog működni mind a közösségi kert, mind a park.

Amfikert

A Főváros köreiben teljes a káosz, lassan két éve várjuk, hogy szülessen engedély a III. kerületi önkormányzat számára, a kert elindítására. A Máltai Szeretetszolgálat játszótere is nagyon várja, jelentkezőkkel tele van a kert, a tervek készen vannak, már két éve. Pedig nagyon jó lenne tavasszal megépíteni ezt a kertet.

Végignézve a 2015-ös naptáramat:

59 alkalommal voltam kertgyűlésen, kerteseményen, kertünnepségen.

32 alkalommal voltam tárgyalni önkormányzatoknál, részben a működő kertek ügyében, de főleg az induló kertekkel kapcsolatban.

21 alkalommal tartottan tavaly kertelőadást, tréninget.

Visszatekintve a 2015-ös évre, a legmarkánsabb élménye a hőhullámok voltak. Öt hőhullámot éltünk meg, mind az emberek, mind a növények megszenvedték, mint kiderült a növények is tudnak hőgutát kapni. Attól félek, hogy ezek az időjárási anomáliák a jövőben még inkább erősödni fognak, hiszen az elmúlt években folyamatosan nőtt az intenzitásuk, mitől fordulna vissza a folyamat? Idén még melegebb év lesz.

Ma van a Föld napja, az egyetlen az évben. Úgy szánalmas bulvár az egész, ahogy van. Mindegy…
Az év elején azt gondoltam, körülbelül mostanra készülnek el az idei kertek, Szentendre, Óbuda és Kispest. Ehhez képest még el se kezdődtek az építkezések. Nem mondhatom azt, hogy bármit kihagytam volna, minden időre elkészült, minden elő lett készítve tisztességgel, immár ötödik éve csinálom a kerteket, van már egyfajta gyakorlat. Ehhez képest sehol sem vagyunk, minden csúszik, minden áll. Borzasztó ez az időszak. Nézem a tavaszt, és arra gondolok, hogy vajon idén mikor lesz ültetés az új kertekben?! Júliusban? Elkeserítő.
Szélrózsa kert, Szentendre. Még ez a kert áll a legjobban, már csak két szponzorra várunk, ha ők végre lépnek, azonnal el lehet kezdeni építkezni. A közösség megtartotta az alap közösségi gyűléseket, megvolt a kertészoktatás, lett neve a kertnek, Szélrózsa kert, és aztán csönd és várakozás. Iszonyúan frusztráló, látom rajtuk, és persze magamon, hogy mennyire illúzióromboló ez az egész. Annak idején még hó volt és rettenet hideg, amikor elkezdődtek a kertgyűlések és a tervezés. Mindent lépést szépen végigcsináltunk és sehol nincs a kert. Állítólag jövő hétre lesznek válaszok. Borzasztóan sajnálom ezt a helyzetet.
Amfikert, Óbuda. Az eredeti koncepció már három éves, a kert igazi szervezése, végtervezése, engedélyezési folyamat úgy másfél éve tart. Most ott vagyunk, hogy a Fővárosi Önkormányzat döntésére várunk. Állítólag bekerül a következő közgyűlésre, április végére. Novemberben adtuk le az anyagokat. Itt még nem indult el a közösségépítés és az oktatás, amíg nincs döntés az önkormányzat nem köt szerződést az Egyesülettel. Ők türelmesek, néha-néha jelzik, hogy legyen már valami, de még nem közösség, nem ismerik egymást, még nincs kohézió, ezért nem lázadnak a helyzet miatt.
Kispest negyedik kertje is csak májusban fog elindulni, az önkormányzat közgyűlési döntésére várunk, az is április vége.
Valahol nem így képzeltem az évet…
Minden esetre szombaton lesz a Margit szigeten egy nagyobb szabású Föld Napja rendezvény, a Főváros szervezésében. A meglévő kertekkel ott lesz az egyesület is.

Az Inspiráló Designelmélet bemutatja a Házgyári konyhaprogram 1972–1975 című kiállítás
Ponton Galéria, 2015. március 17–20., 15:00–18:00

Kifejezetten érdekes téma, az egyetem tanárai és hallgatói nagyon jó kiállítást gyűjtött egyben erről a nagyüzemi korszakról. A történet az, hogy egyik oldalról volt egy hatalmas igény a lakásépítés területén, másrészt ennek a technikai megoldásai nagyon gyengék voltak, a keleti házgyári minták miatt, a pénztelenség miatt, a túlszervezettség miatt, talán a kor miatt is… Egyáltalán nem volt könnyű helyzetben az építész szakma, ha minőséget akart. Születtek jó megoldások és néhány kevésbé szerencsés megoldás is.
A házgyári technológia és a tömeges lakásépítés miatt, igény teremtődött a belsőépítészeti megoldások keresésére, a nem túl szerencsés tereket kellett élhetővé tenni. Akkori neves belsőépítészeket, iparművészeket, szakembereket kértek fel például a konyhák típusterveinek elkészítésére. Hasonlóan a házgyári technológiához, a beépített, előre gyártott bútorcsaládok kerületek megtervezésre, ennek a tervezési, belsőépítészeti megoldásairól szól a kiállítás.
Míves tervek születtek, sőt nem csak téralakítás, hanem a tárgytervezésre is kihatott a konyhák koncepciói.

Iparművészeti szempontból nem volt rossz időszak, voltak feladatok, voltak kihívások, az persze más kérdés, hogy ez hogyan valósult meg. Ráadásul eltelt vagy negyven év, mai szemmel nézve a bútorok a berendezési elképzelések nagyon avítt, szegényes megoldások, bár meglepő örömmel fedeztem fel ismert tárgyakat, bútokokat, eszközöket. Mindenhol ezek voltak annak idején.
Mára persze az idő nagyon eljárt a hetvenes évek tervei felett, ráadásul közel 25 éve nyitotta meg a kapuit az IKEA, ma már teljesen mást gondolunk a belsőépítészetről, vagy magáról a konyháról. Ettől függetlenül szép és korhű megoldások születtek annak idején, mára múzeumi minőségű tervek. Éppen ezért érdemes megnézni a kiállítás.
Másrészt a Ponton Galéria felé menet, meg lehet nézni a szétbombázott Széll Kálmán (Moszkva) teret is, egy másik ikonikus terét Budapestnek. Épp tűnik el, Hála Istennek!

Ponton Galéria
Ponton Galéria Kiállítás Ajánló

A zsűri tagjai:
Dr. Balogh Péter István, Budapesti Corvinus Egyetem, Kert- és Szabadtér Tervezési Tanszék
dr. Ferkai András egyetemi tanár, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Pirk Ambrus, Kert- és Tájépítő mérnök
Kolozs János főmérnök, Szentendrei Közös Önkormányzati Hivatal
Aba Lehel főépítész, Szentendrei Közös Önkormányzati Hivatal

Dr. Balogh Péter István:
A kollégák engem kértek fel, hogy szóvivőként én ismertessem ennek a pályázatnak a tanulságait és az eredményeit.
Először is, szeretném megköszönni mindenkinek a munkáját, és szeretnék gratulálni is. Az, hogy ilyen sokáig tartott a bizottság munkája, azt mutatja, hogy a minőséggel nem lehetett panasz, a különböző irányú gondolatok izgalmasan találkozta ebben a térben. Rövid általános összefoglalóként: úgy látta a zsűri, hogy a pályázat során az öncélú design helyett a kert szellemiségének, a térben, a szabad térben való együtt létnek, a kertészkedésnek egy olyan helyszínét kell létrehozni, ami fenntarthatóságában, formálásában, elsősorban a közösségről szól és természetesen arról a termesztő tevékenységről, amelyet a közösség itt végez. Éppen ezért a túlformáltságot, rossz magyar szóval a túl „dizájnságot” a bizottság nem jutalmazta. A másik szempont, ami nagyon fontos volt, azoknak az anyagi kereteknek a reális felfogása, ami rendelkezésre áll, úgyhogy a túldimenzionáltság, túlbonyolított rendszereket sem gondoltuk igazán javadalmazni.
Az első körben három munka jutott be részletes bírálatra: a kettes a négyes és a hetes sorszámú munkák.
A kettes munkáról a zsűri rövid véleménye szerint, egy jól átgondolt telepítésről van szó, a helyismeret és a helyzet felismerése jellemzi. Ami igazán pozitív irányba terelte a véleményünket, ahogy a közösség önmagával és a külső közösséggel kommunikál, tehát bejárati zóna kialakítása, a meglévő nagy fa környéke, a külső közösségi tér, a kilátásra komponáltság, reflektál a belső közösségi térre. A kert belső viszonyairól viszont azt gondolja a bizottság, hogy így ebben a formájában túl merev, tehát önmagában az ültető ládák magassága, vagy a növények magasságbeli különbségei nem fogják ellensúlyozni, tehát egészen biztos, hogy egy lazább belső térstruktúrára van szükség.

Download (PDF, 5.79MB)

Download (PDF, 40KB)

A négyes pályamunka telepítését a bizottság nem tartotta annyira szerencsésnek, mint a kettes munkánál, ugyanakkor belülről egy nagyon jó térszervezés, tehát ahogy a belső közösségi teret körülölelik az ágyások, ezt mindenképpen a terv javára írjuk, ugyanakkor a kritikai pontot is itt találta meg a bizottság, a külső és belső közösségi tér, pont az ágyások elhelyezkedése miatt egymástól el lett szigetelve. Termeszesetesen egy adott közösség a kertben egy kicsit el akar vonulni, de egy közösségi kertnek üzenete van, ezért úgy vélte a bizottság, hogy szerencsésebb, ha a belső közösségi tér egy kicsit nyitottabb helyzetben van, így a környezettel, a környék lakóival jobban kommunikál. Nagyon értékelte a bizottság ennek a munkának a kultúráját, a nagyvonalúan kezelt elhelyezését, a körben feltárt utakkal, és a finoman különböző ágyások rendszerét.

Download (PDF, 13.55MB)

Download (PDF, 400KB)

A hetes munka, az erősebben formált munkák közül az, amely bekerült a hármas válogatásba. Itt egy olyan moduláris rendszert láthatunk, a sejtformából építkezve, amely a moduláris mivolta által, nagyon jól illesztető a térbe, és nagyon izgalmas térkapcsolatok jönnek létre, jól művelhető, körbejárható, ad egy plusz izgalmat. A bizottságban egy filozófiai vita alakult ki, hogy kell-e ennyire formálni egy közösségi kertet, vagy nem? Tehát például egy téli állapot ehhez hozzáad, vagy elvesz, illetve az terv installáció jellege mennyire szükséges egy közösségi kert esetében.

Download (PDF, 8.59MB)

Download (PDF, 8.48MB)

Download (PDF, 29KB)

Erről a három kerttervről szólt hosszasabban a vita, és végül pontozásra került sor, és a pontozás után a bizottság úgy döntött, hogy a harmadik helyezett lett a hetes pályamű, második helyezett lett a négyes számú pályamunka, és az első helyezett lett a kettesszámú pályamunka.

Egy ötletpályázatról beszélünk, ezt nagyon fontos hozzá tenni, tehát a bizottság egyik munkát sem tartja egy az egyben a megvalósításra alkalmasnak, tehát a tapasztalatokat kéri, hogy a közösség építse be.

Végezetül még annyival tartozom, hogy a pénzdíjakról beszéljek. 250 ezer forint áll rendelkezésre, ez a három díjazott között 100-, 80-, 70 ezer forint arányban javasolja kiosztani. Ez is mutatja, hogy a három pályamű mennyire közel állt egymáshoz. Ezzel szerettük volna kifejezni, hogy tudtunk első, második és harmadik helyezettet hirdetni.

Szerda este tartottuk meg a Szentendrei közösségi kert évnyitó-kertindító kertgyűlést, az önkormányzat dísztermében. A két napirendi pont volt, egyrészt a pontosítottuk az elkövetkező hónapok oktatási és kertgyűlések időpontjait. A másik program az volt, hogy megnéztük a koncepciópályázat beérkezett pályaműveit, meghallgattuk a megjelent két tervező gondolatait.
Nekem ez már a sokadik hasonló rendezvény, érdekes módon tudtam kívülről látni az eseményeket, úgy tűnik szereztem egyfajta rutint már, már folyamatokat látok, nem csak az adott szituációt. Jó volt a beszélgetős rész, néhány nagyon alapkérdést lehetett tisztázni, jó kérdéseket tettek fel a kertészek, látszik, hogy bármennyire másfél éve tart a szentendrei kert projekt, a közösség még sehol sincs, a valóban érdemi munka még csak most kezdődik. Általában összeszokott kertközösségekkel szoktam találkozni, most kifejezetten rácsodálkoztam, mennyire az elején vagyunk még a közösségépülés történetnek. Nagyon „zöldnek” látom őket, nem öko-tudatos szempontból, hanem a legelején járnak a folyamatnak. Nem baj, ez még csak egy állapot, mire kijutunk a kertbe, valamikor áprilisban, addigra teljesen más lesz minden. Itt az első alkalommal, még tényleg a legalapvetőbb kérdéseket tették fel, tulajdonképpen nulláról indultunk. Érdekes kert lesz, jók az alapok.
Az elkövetkező hónapokban kéthetente lesz kertgyűlés, lefektetjük a kertközösség alapjait, másrészt kapnak egy városi kertészoktatást Barbarától. És persze közben meg fog épülni a kert.
A koncepciópályázatról
A még decemberben meghirdetett közösségi kert koncepciópályázatra beérkezett 6 koncepció – terv, vannak köztük igazán jó, előremutató ötletek. Ezekből egy kisebb kiállítást rendeztünk a Szentendrei Önkormányzat épületében, a díszterem előterében. Jó a hely, az elkövetkező napokban látni fogják a terveket mind a képviselők, mind az önkormányzat munkatársai, sok ügyfél és vendég. Ez fontos. Látják a kertalapítás lépéseit, a tervek minőségét, elindít egyfajta elköteleződési folyamatot, felkeltjük az érdeklődést.
A jövő hétfőn lesz a zsűri nap, szakmai zsűri fogja értékelni a beérkezett koncepciókat és értékeli őket. Utána elindul a végtervek készítése, közben szponzorgyűjtés, támogatók keresése, és természetesen az építés. Ha minden jól működik, április hónapban birtokba lehet venni a kertet.

Az Egyesület mind a négy működő kertje szépen befejezte a tavalyi évet, sőt lassan kezdődik az új szezon, néhányan már palántáznak a konyhában, nemsokára ki lehet menni a kertekbe, jön a tavasz. Mind a négy kerttel kapcsolatban azt érzem, hogy megállapodtak, kiszámíthatóan, nyugodtan működnek, beteljesítik azt, amire létrejöttek, életminőséget javítanak, szebbé teszik a környezetüket, terjesztik az önellátás kultúráját és a közösségi szemléletet. Minél több szezont él meg egy kert annál inkább megtalálja a helyét, mind a kertészeik életében, mind a kerület civil közegében, mind a környezetükben. Elfogadtatták önmagukat, részei lettek a városi látképnek, hatnak a környezetükben.
Idén is lesznek új kertek, három új kertet alapít az Egyesület, Szentendrén, Óbudán és lesz egy újabb kert Kispesten. Ebben a szezonban különösen hangsúlyossá vált a tervezettsége a kerteknek, mindhárom kert különösen gondosan tervezett lesz, ez egy fejlődési folyamat, idén ezen lesz a hangsúly.
Most az év elején a legjobban a szentendrei kert áll, kiírtuk a koncepciópályázatot, 13 tervező regisztrált és kérte ki a dokumentációt, dúskálni fogunk a jobbnál jobb tervekben, még ha nem is ad le minden tervező koncepció terveket, lesz elég ahhoz, hogy egy nagyon jót válasszon a zsűri. Lesz szakmai zsűri, közben elindul az oktatási program és a közösségépítés, tavaszra meg fog nyílni a kert. A kertbe tervezett ágyásoknak már mind megvannak a gazdái, úgy tűnik viszonylag fiatalos, magasan képzett személyekből fog állni a kertközösség, nagyon érdekel, hogy mivé fognak fejlődni, és nem csak, mint közösség, hanem a Püspökmajori lakótelepre milyen hatással lesznek. Eddig mindegyik kert így vagy úgy hatott a környezetére, így lesz ez Szentendrén is, már csak a hatás iránya a kérdés. Még nem idén, de a második szezontól biztosan.
Elindul az Amfiteátrum kert Óbudán, az Árpád fejedelem úton, a Máltai játszótér mellett. Ennél a kertnél van még néhány bürokratikus akadály, (nem is kevés), de jól haladunk, készül a végterv, kezdődik az előkészítése a kertalapításnak, kertészoktatásnak. Ennél a kertnél már most sokszoros a túljelentkezés, gondjaink lesznek a kertészek kiválasztásával, meg kell majd teremteni a megfelelő belső kiegyensúlyozottságot. Úgy tervezem, hogy idén ezt a kertet szeretném vezetni, az első másfél évben én leszek a kertvezető. Ezt a kertet nagyon sokan fogják látni, bicikliút vezet mellette, a HÉV-ről is látni lehet, nagy forgalmú autóút van a közelben. Nagyon látványos kert lesz, már csak a tervek és a helyszín miatt is.
Kispesten is lesz újabb kert, ez már a negyedik. Bár az Önkormányzat költségvetését csak februárban fogják elfogadni, de az előkészítésnek már most el kell indulni, hogy tavaszra megnyíljon a kert. Érdekes ez a XIX. kerület. Az egyik oldalon ott van nekik, a Wekerle telep, a kertváros hagyomány, a másik oldal meg az Üllői út túloldala, lakótelepi tömbépületek sora. A kertjeink mind a lakótelepi részeken valósultak meg, sokat alakítanak a környezetükön.
Az idén nyíló kertek mellett, már most el kell kezdeni előkészíteni a 2016-ben nyitandó új kerteket. A kertszervezés az új kerületekkel, vagy városokkal legalább másfél évig el szoktak húzódni, ez egy nem megspórolható bürokratikus, költségvetési, jogi folyamat, viszont ha egyszer ezen túljutunk, onnantól az új kertek alapítása mindig könnyebb, hiszen kialakulnak az alapítási rutinok, másrészt az önkormányzatok is közvetlenül látják és megtapasztalják a kertek hasznait, bebizonyosodik, hogy hatékony és értelmes beruházás a városi kertek alapítása. Szerencsére van elég kerület és város, amelyek érdeklődnek a városi kertek iránt.

Első Kis-Pesti kert – Békási kert

Mind a négy kertben megtartottuk a téli kerttakarító – kertrendező napot. Ilyenkor az ágyásokat és a közös területeket is megtisztítjuk, kitakarítjuk, felkészítjük a télr. Az ágyásokból minden növényi maradékot kiszedünk, a közös művelésű területeket is megtisztítjuk, és ami javítani való van a kertben az elvégezzük. Növények átültetése, festés, kút leszerelés, vízelzárás, kúszónövények leszedése a kerítésekről, sok mindet rendbe kell tenni mire jönnek a mínuszok. Ilyenkor persze van főzés, bográcsban, nagyon kafa volt. Ebben a hidegben egy tányér jó meleg kaja, különösen jól esik. Egész nap szabad levegőn vagy, fizikai munkát végzel, különösen finomak ilyenkor a bográcsételek. Elképesztő mennyiségű süti, otthon sütött kenyér, savanyúság hegyek és persze van egy kis pálinka is, csak hogy melegítsen.

Az Első Kis-Pesti Kertben kitermeltük és átrostáltuk a komposztot, tényleg gyönyörű lett és nagyon sok. Minden ágyásra (27) jutott 3 festékesvödörnyi komposzt. Az sok. Nagyon jó volt az állaga, az illata a zöldségre emlékeztetett, kifejezetten jó anyagot sikerült komposztálni, ráadásul most újra telepakoltuk a komposztárolókat zöld anyaggal, ezek tavaszra szépen le fognak bomlani, és a szezonkezdésnél is tudunk még életerőt jutattani az ágyásokba. Vannak iradtlan földterületek, ahol pusztítják a termőtalajt, nagyüzemi méretekben. A városi kertekben építjük a termőtalajt, kis léptékben, de építjük. Ez nagyon fontos.

A Békási kertben elkészült egy nagyon szép tűzrakóhely, átköltöztették a sziklakertet és a szerszámtárolót, a kerti elemek kezdik megtalálni a helyüket. Be kell lakni a kerteket, nem az elsőben szezonban készül el a kert, hanem évek kellenek, amíg “belakják”, amíg minden a helyére kerül. Az a kérdés, hogy mi lesz azután?  Mi van ha kész a kert?!

Az is tetszik, hogy mindegyik kertnek már megvannak a jövő évi tervei, miket szeretének fejleszteni, hogyan lesz még jobb a kert. Van ahol a közösségi teret fogják fejleszteni, van ahol a vízrendszer lesz átalakítva, új növények kerülnek a kertbe, és rózsákat is ültettünk, meg virágokat, nagyon szépek lesznek jövőre ezek a kertek. Legyen jó idő.

Jön a tél, sötét lesz és hideg, a kertek ilyenkor nem néznek ki túl jól. Aztán majd január-február magasságában minden kertész elkezd türelmetlenkedni, hogy mikor lesz már tavasz, mikor lehet már kimenni a kertbe, ültetni, beszélgetni. Ez a jó a kertekben, periódikusan felkeltik az igényt, majd kielégítik azt. A szezonoknak megvannak az életciklusai, ahogy mindannyiunknak. Ráadásul van benne öröm és gyarapodásélmény, a termés, a kapcsolatok, a közösség elfogadása, és a közösségi élmény, a valahova tartozni bizonyossága. Ezt eltékozolni botorság.

Első Kis Pesti-Kert kertakarító nap

Édesburgonya, csicsóka és kukorica

Community Garden – Első Kis Pesti kert Budapest

Békási kert

A régi kalendáriumok szerint, csak most április elején kezdődik a vetési – ültetési szezon, ezzel szemben idén nem volt tél, minden eltolódott az időben, korábban kezdődik a vegetációs szezon. Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó.

A szezonkezdés minden kertben izgalmas, reményteli esemény, a megújulás, az újrakezdés időszaka, mindenki tervez, ültet, kalkulál, szervez, valahol elmondhatatlanul érdekes a kertek ébredése. Jó az idő, süt a nap, mindenki örömmel ügyködik a kertekben, most mindenki nyitottabb mint télen volt, sok a mosoly.  A kertek már régen nem a növényekről szólnak, ez egy nagyon érdekes szoció-közösségi kísérlet, tükrei a magyar társadalomnak. Minden kert magában hordozza a társadalom és a lokális környezet összes jellemzőit, pozitívakat és negatívakat is egyaránt, ráadásul személyekből, emberekből van. Nincs jó vagy rossz kert, minden olyan amilyen.  Ezért szerethetők.

Az elmúlt években azt gondoltam, hogy a kertalapítás az izgalmas dolog. Hát nem! A kertek önműködővé válása, a fenntartható működés elérése a cél, működő közösségi modell megteremtése az igazi tartalom. New Yorkban láttam 30-40 éves közösségi kerteket, az egyesület kertjeinek is ez lenne a dolguk, működjenek sokáig, békében.

Azt veszem észre, hogy a második, de inkább a harmadik szezonra válik a közösség önjáróvá, derül ki a terhelhetősége, koherenciája, vagy annak hiánya, a képessége arra, hogy egy cirka 1000 négyzetméteres területét a kerületnek termőre fordítsák, művelik nem csak az ágyásokat de önmagukat és a közösségüket, és a szélesebb környezetüket  is. Nagyon sok öngyógyító mechanizmus működik egy jól működő közösségben.

Egyre jobb kertek nyílnak, látni, hogy egyre minőségibb kertek alakulnak, tervezettséggel és gondossággal helyezik le a kert és a közösségi alapokat. Talán a magyarországi közösségi kertmozgalom életciklust váltott, kialakultak a minőségi minimumok, a tervezettségre és a szervezettségre való törekvés.

Múlt szombaton egy kertmegnyitón vettem részt a XI. kerületben, rövid beszédet is mondtam:

„Isten kertje

Néhány éve még ismeretlen fogalom volt Magyarországon a közösségi kert, mára viszont tucatszám alakulnak kertek, én is nyitok néhányat, másokat távolról segítem, és vannak kertek, ahonnan két lábbal rúgtak ki.

A jó és kevésbé jó kertkísérletek között, Isten kertje valami különlegesség, a Paradicsom földi mása. Gyönyörű bolygót kaptunk, különösen így tavasszal, lehet ráérezni a természet önmegújuló képességére, a teremtés nagyszerűségére, ennek az egész tervezett és szervezett Univerzumnak a tökéletességére. A közösségi kertek ezt a tökéletességet másolják kicsiben.

A kerteket és a közösségeket művelni kell, ápolni és gondozni, és nem marad el az eredmény, terményben és örömben. Kívánok az Isten kertjének Áldást és Békességet, még sok-sok szezonra.”

Egyszer egy évig voltam főállású angyal, Vodafone Főállású Angyal. Az volt az angyal feladatom, hogy közösségi kerteket alapítsak Budapesten. Érdekes, hogy az angyal évben, egy kertet sem sikerült elindítani. Ennek már 4 éve. Most viszont tényleg sok kert alakul, és szerencsére sok jó, minőségi kert is.

Az Isten kertje különleges. A Tiszteletes Urat, Pocsaji Miklóst, már akkor ismertem, amikor Mikinek és Gabinak hívtuk egymást, 1983-ban a Kisképzőben. 31 éve. Mondjuk négyszemközt, ma is Mikinek és Gabinak hívjuk egymást. Emlékszünk egymásra, amikor még önmagunk voltunk, felelőtlen- őszinte  kamaszok,  azok voltak a legjobb éveink.

Azóta vagy kétszer volt olyan mélypont, amikor már nem maradt más, csak a remény a hitben. Istenem add… Miki tanított meg kérni. Van amikor kikerül az irányítás a kezedből.  Mindkét alkalommal átvitt ezeken, ő volt a „the last line of the defence”.

Sok minden mellett ezért kívánok Örömöt és Békességet az Isten kertjének és minden alakuló közösségi kertnek.

Tizenöt év után elköltözöm a belvárosból. Elég volt a Nyugati térből, az aluljáróból, a zajból, az állandó nyüzsgésből, a piszokból. Régen ez egy bulis lakás volt, de mára beleuntam, megyek a város szélére, egy kertes társasházba, nyugalom lesz és csönd. Zöldövezet.

Az egész egy hete kezdődött. Rájöttem, hogy egy kertet sem lehet előremozdítani a választásokig, a fű sem nő, nem lesznek döntések a következő hetekben. Tehát teljesen felesleg a kertalapításokon izmozni, jobb ha a saját dolgaimat rakom rendbe, például elköltözöm végre a nyugati mellől. Kapóra jött, hogy ma, pénteken van a környéken a lomtalanítás, (lombtalanítás) kihajítottam mindent, legálisan, egy menetben, végérvényesen. Felszámoltam 15 évet, rettentően sok felesleges dolog halmozódik fel ennyi idő alatt.

Nagyon érdekes kiüríteni egy lakást, mindent kidobtam, a dolgaim 15-20 %-t viszem magammal, minden más megy a szemétbe, illetve elvitt egy csomó könyvet egy karitatív szervezet. Semmilyen tárgyhoz sem ragaszkodom, még a Rietfeld szék is repült, nem volt kegyelem, felszámoltam a tárgyi múltam.

Egy könyves fiú jött el, szétválogatta a könyveimet: a talán eladhatók és a szemét.  Érdekes belegondolni  könyvek elértéktelenedésén, a felesleges kolonccá válásán. Jó könyvtáram volt, de én ezeket a könyveket soha többet nem fogom újraolvasni, már nem érdekelnek. Ahogy kihajítom a klasszikus irodalmat, Thomas Mann-t, Rejtőt, Steinbecket, Durellt és Semprunt, úgy szűnnek meg ezek és nem erőszak vagy cenzúra, hanem érdektelenség és a tömegtermelés  miatt. Tárgyak. El fognak fogyni.

Azok a tankönyvek, amelyeket a diplomához használtunk, mára elavultak, porfogók. Ez egy teljesen más világ, kidobtam mindet. Alkotmánytan 1995, röhej. Viszont megtaláltam a Szakdolgozatomat, Niccolo Machiavelli. Vállalható, bár 17 éve írtam. Ma, ha én lennék a konzulensem, nem engedném át magam, viszont sokat foglalkoznék a hallgatóval (énke). Jó anyag és vannak benne jó részek.

Középiskolás koromban a nyolcvanas évek derekén nem voltak még romkocsmák, házibulik voltak helyettük. Egy gyors pillantás a könyvespolcra és nagyjából tudtad, kiknél vagy házibulin. Na ennek mára vége. A könyvek már semmit nem árulnak el. Könyvekből is túltermelés van, és értékválság. Ilyen ez a kor, minden viszonylagos. Ha egyszer lekapcsolódik véletlenül a net, nehogy teljesen meztelenek legyünk. Nem marad a végére semmi.

Lassan, de halad Kispest harmadik kertjének a szervezése, ez jellemző az összes idei kertre, amit terveztünk. Korábban az gondoltam, hogy a választások miatt esetleg több kertet lehet majd nyitni, hát ez nem jött be, minden sokkal nehézkesebb, minden lassabb. A gondom a dologgal az, hogy a fű addig is nő, amíg a szavazók eldöntik az eldöntendőket, a természet nem a választási naptárhoz igazodik. Kerteket és közösségeket kellene már építeni.

A harmadik kispesti kert az Élmunkás lakótelepen fog épülni, már megvan a kertvezető is, Mirek Barbara fogja végigcsinálni velük az első másfél évet.  Itt a Centrum TV filmje az első lakossági fórumról.

Az új kertbe még lehet jelentkezni a kispestieknek, a Zöldprogram iroda e-mail címén, itt.

Közben nagyon érdekesen alakulnak a már működő kertek is.

Az Első Kis- Pesti Kertben elindul egy oktatási program a kerületi iskolák, iskolai osztályok számára, „Biológia óra a közösségi kertben” címmel. A kert pályázati pénzt nyert az oktatási anyagok elkészítésére, nagyon szépek lettek, kifestők a kicsiknek és tesztek, tudásátadás a nagyoknak. Nagyon jó kis oktatási anyag született, kifejezetten hasznos programsorozat lesz.. Fontos az, hogy a kertek adjanak a kerületnek, ha tudnak, például iskolai programokat szervezhetnek.

Az Aranykatica kertben egy kisebb szerszámtárolót építenek, a hétvégén kezdik kiásni az alapokat, közben persze mindenki ültet, gyönyörűen rendbe lett rakva a kert. Jó szezonjuk lesz.

A Békási kertben a végéhez közeledik Barbara oktatási programja, az utolsó oktatási esemény szombat lesz az ültetőnap. Közben a kutat is meg kell szerelni, a télen a fém köpeny megrepedt, pedig nem is volt igazán hideg, úgy tűnik anyaghibás volt. Pénteken hozzák a cseredarabot, azt felszereljük a fiúkkal, és lesz víz újra. Valószínűleg a Békási kertben fúratunk egy új kutat, tavaly kevés volt az egy kút, lesz még egy. Közben meghozták a trágyát, nagyon jó minőségű egy éves érlelt trágya.

Szentendre akadozik, és a harmadik kerületi kertekkel sem sikerül megtenni a következő lépést. A Corvinus Egyetem tájépítész hallgatókkal jól halad a kurzushét, de erről majd később.