Jó cikk jelent meg a Vidék íze című magazinban. Nem csak a Békási kertet mutatják be de egy receptet is kitaláltak, a kertben termelt zöldségekből. Jó lett.

Download (PDF, 2.75MB)

Nekem valamiért nem mutatja a cikket a nyitóoldalon, de a letöltés az könnyen megy, olavsható a cikk.

Pont egy éve volt a Békási kert műszaki átadása és az ültetőnap. Elég elkésett ültetőnap volt, elhúzódott a kert építése, így csak egy csonka szezont sikerült elindítani tavaly. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy a kerttagok nagyon sok munkát fektettek a kert építésébe, a tavalyi évet ezzel együtt érdemes kalkulálni, így teljes a kép.
Azóta a télen volt egy kertészoktatás, minden kertész felkészült az idei szezonra, és elmondható, hogy igazán sikeres lett. A kert nagyon szép, jól szervezett, mind a látványban, mind a tartalomban nagyon sokat fejlődött.

Meghívtak egy előadásra Szegedre, az alkalom a szegedi közösségi kert megnyitója volt. A kertet a Maszk Egyesület hozta létre, lakótelepi környezetben, egy közösségi ház kertjében. Ők is 7 négyzetméteres ágyásokat építettek, kb. egy tucatot, mindazokat az alapokat lefektették, amik a kertinduláshoz elengedhetetlen, (tervezett kert, emelt ágyások, megoldották a vizet és a földcserét is). Az fontos, hogy eleve tervezetten hozták létre a kertet, jó elképzelést valósítottak meg, az azonban már a legelején kiderült, hogy a közösségépítés lesz a legnagyobb feladat. Nyilvánvaló lett, hogy kell kertvezető, kell egyfajta koordinációs csapat, kell valamiféle terv erre a szezonra, és belső kommunikáció. Sokkal többről szól a közösségi kert, mint hogy rohammunkában elkészülnek az ágyások az Megnyitó napjára, és át tudjuk adni a helyi sajtó jelenlétében.
Szép időszak előtt állnak, jó szezonjuk lesz, azonban a kérdés az, hogy hogyan lesznek képesek állandósítani a működésüket, hogyan fog a kert továbbfejlődni, újabb és újabb szezonokat sikeresen befejezni. Az nagyon fontos, hogy Szegeden megnyílt az első közösségi kert, fontos hogy legyenek a vidéki nagyvárosokban is közösségi kertek. Lakótelep van elég. Kívánom, hogy a szegedi közösségi kert az első szezon alatt képes legyen stabilizálnia a működését, és jövőre új szezont kezdeni, mintát adni közösségi kertek alapítására, nem csak Szegeden, de más városokban is.
Érdekes, hogy az utóbbi napokban minden a közösségfejlődésről szól körülöttem. Minden kertnél azt látom, hogy a közösségé formálódás nem fejeződik be az első szezon után, sőt a második szezon után sem, ez egy állandó változás, ráadásul minden kert más személyiségű, a kerttagok habitusa, aktivitása, az egyéniségeik összessége adja a különbözőségüket. És persze nincs két egyforma kert sem. A kert adottságai és a környezet alapvetően befolyásolják a kert jövőbeni működését.

A Megálló Közösségi Ház – és a közösségi kert honlapja

Kedves, vidám, laza, formalitástól mentes összejövetellel ünnepeltünk. Terülj-terülj asztalkával – számos ízletes süteménnyel, pogácsával, mentás limonádéval, kerti virágokból alkotott salátával – és mosollyal vártuk vendégeinket egy kötetlen beszélgetésre és kerti sétára. Vinczek György alpolgármester úr, Bogó Tünde, a Környezetvédelmi Bizottság elnöke is együtt ünnepelt Velünk. Zöld gondolkodású barátaink a Kispesti Kertbarát Körből, a Zöld Tanyától, az Aranykatica Kertből is osztoztak örömünkben. Nagyszerű élmény volt! Mesélni, csak mesélni és élményeken osztozni mindazo9kkal akik átélték és akik még nem, ennek az örömét.

Tovább a cikkre

Bajai civilek hívtak meg előadásra, közösségi kertek lesz a téma.

Péntek, június 6.-a Attila út 9. 17 óra

Ha van bajai ismerősötök, érdemes lesz eljönni.

Ez megint egy el nem mondott beszéd, valahogy úgy alakult, hogy kihagytuk a protokoll beszédeket az Első Kis Pesti Kert szezonnyitó ünnepségén, személyes beszélgetések sorozatává fajult a délután, sütizés és nyugalom. Így volt jó.
Persze készültem beszéddel, de jobb volt nem szerepelni, utólag inkább leírom, mit is mondtam volna:
A harmadik szezon
A hármas számnak különleges ereje van: három a magyar igazság, Ludas Matyi is háromszor verte el a döbrögi bírót, háromra szoktunk elstartolni, valószínűleg a kertek életében a harmadik szezonnyitás is különös fontossággal bír . Az Első Kis Pesti Kert a harmadik szezonját kezdi idén, a kert és a közösség úgy tűnik, mostanra ért be, életciklust váltott, mind a kert kinézetében, mind a közösség belső tartásában összetéveszthetetlenül más mint három éve volt. Mostanra stabilizálódott a kert és a közösség, kellett ennyi idő…
Senki nem tudta három éve, hogy mivé válik ez a kísérlet, és úgy tűnik a fejlődés mostanra eljutott egy nyugvópontra, kiszámítható lett a kertközösség működése, megvalósulni látszik a kezdetben kitűzött cél, a békés együttélés, a nyugodt kertművelés, egyfajta állandóság, igazi szomszédsági közösség alapítása. A lakótelepen.
Ez a kert nem bulvár, nem médiahekk, sem gerillakert, főleg nem politikai korrektség hanem, létező – működő valóság, és lesz negyedik, ötödik és még sok szezonja, működő modell a közösségi kertekre, a szomszédsági közösségek alapítására. Az önkormányzattal közösen.

Ez a három év nem volt problémamentes, kerttagok cserélődtek, voltak nehéz időszakok, de mindezek eltörpülnek az elmúlt szezonok sokféle sikereihez képest, mi magunk változtunk a legnagyobbat, és bizton állíthatom, hogy a javunkra. Vannak talán sajtó-híresebb kertek az Első Kis Pesti Kertnél, de minőségben, állandóságban, életminőség javulásban nem vehetik fel a versenyt.
Köszönöm a kertészeknek és az önkormányzatnak, hogy három éve belevágtak ebbe az akkor még kipróbálatlan kísérletbe. Munkájukkal és jó szándékukkal épült és fejlődött ez a kert és a közösség azzá, amit ma itt látunk.
Az egyesületnek van négy működő kertje, és talán még kettő el tud indulni idén. A többi kertnél már azt nézem, hogy vajon hova fejlődnek majd a harmadik szezonjukra, ők hogyan állnak majd be egyfajta állandóságra, működési kiszámíthatóságra? Mindig is az első Kis-Pesti Kert lesz a „legöregebb” kert, már önálló pályán mozog, nagyon érdekes kívülről figyelni, hogyan működnek, hogyan oldanak meg problémákat, hogyan integrálják az új tagokat, hogyan alakul a harmadik szezon és a „Biológia óra a közösségi kertben” program. Sok időt töltök abban a kertben. Szuper jó kertközösség lett, sokat tanulok tőlük.
Van még egy hármas szám: elindult Kispest harmadik közösségi kertje, a Zengő kert. Ők még az egész folyamat legelején tartanak, lelkesek és zöldek. Ezúton meghívok mindenkit szeretettel a Zengő kertmegnyitóra. Még nem tudni mikor lesz, de szólok.
Köszönöm, a figyelmet.

A Városi Kertek Egyesületének vezetője szerint egyre népszerűbbek a lakótelepen megvalósítható közösségi mintakertek, Kispest és Óbuda után a szentendrei önkormányzat készül megállapodást kötni az effajta “zöld szigetek” létrehozását szervező civil szervezettel.

Tovább a cikkre…

A kert Kispesten a Zengő utca és a Kasza J. utca sarkán helyezkedik el, négyemeletes házak között. Mikor először ott jártam és körbenéztem egyből beleszerettem a helybe. Csend és béke, alig egy pár autó. Az egész helynek már az építkezés előtt is olyan meghitt hangulata volt, és a fényei egészen különlegesek. Nagy fák, sok zöld felület, jó megvilágítottság. Aztán elkezdődött az építkezés és látszódott, hogy Kispest Önkormányzata és a Közpark Kft. most sem fog csalódást okozni. A sok esős nap miatt nem sikerült teljesen végezniük most hétvégére, de mi nem bírtuk tovább kertültető napot tartottunk.

A blogbejegyzést Barbara írta, én sajnos nem voltam ott a kertindító napon, megint kijött rajtam a láz, ki voltam ütve.

Itt olvashatod tovább…

Most készült el a kispesti Centrum TV hírműsora a komposztprogramról. Tracey és a Wekerlei Zöldek alakítottak ki egy komposztálási oktató programot, amelynek egyik bemutató helyszíne lett az Első Kis-Pesti Kert.

Itt megnézheted.

Számos közösségi kert nyílik idén, sokan keresnek meg tanácsért, segítségért, szakdolgozatokhoz kérnek fel külső konzulensnek. Az jó érzés, hogy azok a minőségi minimumok, amelyeket folyamatosan hajtogatok, kezdenek hatni, egyre jobb, egyre szervezettebb, egyre jobban előkészített és végiggondoltabb kertek alakulnak, minden jel arra mutat, hogy hosszú ideig működő, sikeres közösségi kertek lesznek.
Azonban nem mindegyik kert esetében látom ezt. Két esetben találkoztam az elmúlt időszakban a kommunakert jelenséggel. A kommunakert lényege, hogy nem önálló ágyásokat művelnek a tagok, hanem mindenki ugyanazt a közös veteményest gondozza, ez egy nagyobb földdarab, ahol mindenki, mint egy TSZ-ben a sorokat kapálja, nincs benne egyéniség, nincs benne egyediség, nincs benne személyiség, középszerű massza az egész. A kommunakert a biztos recept a csúfos bukásra, várhatóan az első szezon végére veszekedések és viták mentén kiürül a kert, bebukik a kertkísérlet. Valami hasonló történt a Földkelte kertkísérlettel.

Most egy kicsit a kommunakertek ellen fogok érvelni:

A kommunakert megöli az egyéniséget, a tudást, a kreativitást, arctalan, oktalan, egyen-senkikké degradálja a kertészeket.
A kommunakert elveszi a siker és gyarapodás élményt, senki nem tud kitűnni a tudásával, a szorgalmával és ügyességével, nem lesznek gyönyörű ágyások, helyette lesz egy unalmas-arctalan szántóföld. Senki nem mondhatja azt, hogy ez az én munkám eredménye, ez az én sikerem, azt eszem, amit magam termesztettem. A leglustább, legtrehányabb kerttag is joggal leszedheti a kert legszebb termését, hiszen az övé is.

A kommunakert elveszi a gondoskodás élményét és lehetőségét, a termény nem az egyén sikere, gondosságának és tudásának a gyümölcse, a leglustább kerttag is a magáénak mondhatja, érdemtelenül kiveszi belőle a ráeső részt, még akkor is, ha semmit nem is tett a termésért.
A kommunakert elfojtja a fejlődés lehetőségét is, hiszen miért törné magát az egyén a jobbért, szebbért, értékesebbért, ha az energiája elveszik a tömeg középszerűségében.

A kommunakertben nincs kreativitás, minden egységes, középszerűen unalmas. Az ágyáskertekben pont az egyéni kreativitás az izgalmas, mindenki kitűnhet az ügyességével, a kreativitásával, a hozzáértésével. A közösségi kertek ágyásai, bár mindegyik egységes méretű, mindnek más az „arca”, különböznek egymástól, variációk egy témára.

A kommunakert nem épít közösséget, sőt szétveri azt. Az első napok izgalma után, napról napra egyre kevesebben fognak megjelenni a kertben, egyre kevesebbek munkája lesz a kert fenntartása, majd a betakarítás idején persze mindenki előkerül és követelni fogja a maga részét, függetlenül attól, hogy mennyit munkát fektetett a kertbe. Borzasztó viták forrása ez.
A kommunakert természetellenes, nincs benne sokszínűség, biológiai sivatag, egyen növények, egyen emberek, egyen gondolatok, a középszer alja.

A kommunakert elveszi a felelősségtudatot, hiszen nem kell lejárnom a kertbe öntözni, gyomlálni, mások úgyis megcsinálják helyettem.
A kommunakert ideavezéreltség, a realitásoktól és a természetességtől mentes csinálmány, mindenben ellentmond a biológiai sokszínűségnek, az emberi természetnek, és a napi tapasztalatoknak, erőszak az emberi mivoltunkon. A kreativitásunk, az ügyességünk, a gondosságunk, a tanulási képességünk emelt ki minket az állatvilágból, a kommunakert oda taszít vissza. Arctalan, egyéniségmentes, vezethető, senkikké degradálja a tagokat. Ahogy a kommunizmusnak is csúfos bukás lett a vége, a kommunakertek sem élnek hosszú időt, szerencsére már egy szezon alatt bedőlnek, nem kell 70 évet várni az életképtelenségének bizonyítására. Kommunakertet alapítani pénzkidobás, teljesen felesleges erőlködés, a történelem bizonyította, hogy életképtelen idealizmus.

Az Első Kis-Pesti Kert vendégül látta a Wekerlei Zöld Hajtás és az Átalakuló Wekerle csoportok komposztálási programját, ők adták a kertet, Tracey-ék pedig hozták a komposzt előadást. Sajnos nem tudtam ott lenni, az új kertek szervezése sok időt vesz el. Másnap a Zengő kert kertészei mondták, hogy nagyon tanulságok volt az oktatás és a kert meglátogatása is.

Jó cikk és képek születtek az eseményről

A sikeres nő, ugye… De tényleg, Barbi egy sikeres nő…

Jó cikket írtak Barbaráról a magazinban, bár Sean Connery-n egy kicsit meglepődtem. 🙂

Itt tudod elolvasni a cikket….

Néhány előzményt, had írjak a cikk elé:

Az önkormányzat támogatásával jött létre az iskolák számára ez a oktatási – szemléletformálási projekt, tavaly pályázott a kert, és nyert valamennyi finanszírozást.

Az is nagyon fontos, hogy egy ilyen oktatási misszió, komoly előkészületeket, komoly tudásállomány felhalmozást igényel, nem is beszélve az időről és szervezésről, hogy a Biológiaóra jól sikerüljön.

Az is látszik, hogy a kertközösségek, csak a harmadik szezonra érnek meg ekkora léptékű feladat felvállalására.

Ezúton nagyon köszönöm a munkájukat, Nagy Máriának és mindazoknak akik részt vesznek az oktatásban. A kertek az ilyen projektekkel kezdenek el adni is a kerületnek, a környezetüknek. Ez nagyon fontos, hatásgyakorlás, szemléletformálás.

Iskolai és óvodai csoportoknak indítanak bemutató programot az Első Kis-Pesti Kert kertészei.

A kertlátogatással szeretnénk bemutatni a városi gyerekeknek, hogy milyen a paradicsom, a sóska, a spenót, a padlizsán és sok más növény a kertben. Az oktatási-kertbemutató programot az Ady és a Vass iskola tanárainak segítségével és a kertközösség bevonásával készítettük el.

Fontosnak tartjuk, hogy hasznos ismereteket adjunk át a jövő generációjának. Megosztanánk a gyerekekkel a megszerzett ismereteinket, tudásunkat, elmesélnénk kerti élményeinket, elmondanánk milyen fontos számunkra a növények szeretete és környezetünk védelme.

Úgy gondoljuk, hogy a gyerekek számára a természet kalandot, élményt ad: áshatnak, ültethetnek, kóstolhatják a zöldségeket, tudásukat bővíthetik, új és érdekes ismereteket szerezhetnek növényekről, biogazdálkodásról, komposztálásról. A kert-élmény mellett a gyerekek kicsiben átélhetik a természet körforgását, és megtapasztalják, milyen törékeny is a természet.

Terveink között szerepel: természetismereti oktatás, szemléletformálás játékos formában, növénykártyák felismerése, színező a kicsiknek, tesztek a nagyoknak. Érintett témakörök lehetnek: növények felismerése, biogazdálkodás, környezeti hatások, komposztálás, környezeti etika stb.

Időpont egyeztetése kertlátogatásra: elsokispestikert@gmail.com

Az Első Kis-Pesti Kert (Irányi–Bem utca sarok) kertészei
www.elsokispestikert.hu
www.varosikertek.hu

A régi kalendáriumok szerint, csak most április elején kezdődik a vetési – ültetési szezon, ezzel szemben idén nem volt tél, minden eltolódott az időben, korábban kezdődik a vegetációs szezon. Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó.

A szezonkezdés minden kertben izgalmas, reményteli esemény, a megújulás, az újrakezdés időszaka, mindenki tervez, ültet, kalkulál, szervez, valahol elmondhatatlanul érdekes a kertek ébredése. Jó az idő, süt a nap, mindenki örömmel ügyködik a kertekben, most mindenki nyitottabb mint télen volt, sok a mosoly.  A kertek már régen nem a növényekről szólnak, ez egy nagyon érdekes szoció-közösségi kísérlet, tükrei a magyar társadalomnak. Minden kert magában hordozza a társadalom és a lokális környezet összes jellemzőit, pozitívakat és negatívakat is egyaránt, ráadásul személyekből, emberekből van. Nincs jó vagy rossz kert, minden olyan amilyen.  Ezért szerethetők.

Az elmúlt években azt gondoltam, hogy a kertalapítás az izgalmas dolog. Hát nem! A kertek önműködővé válása, a fenntartható működés elérése a cél, működő közösségi modell megteremtése az igazi tartalom. New Yorkban láttam 30-40 éves közösségi kerteket, az egyesület kertjeinek is ez lenne a dolguk, működjenek sokáig, békében.

Azt veszem észre, hogy a második, de inkább a harmadik szezonra válik a közösség önjáróvá, derül ki a terhelhetősége, koherenciája, vagy annak hiánya, a képessége arra, hogy egy cirka 1000 négyzetméteres területét a kerületnek termőre fordítsák, művelik nem csak az ágyásokat de önmagukat és a közösségüket, és a szélesebb környezetüket  is. Nagyon sok öngyógyító mechanizmus működik egy jól működő közösségben.

Egyre jobb kertek nyílnak, látni, hogy egyre minőségibb kertek alakulnak, tervezettséggel és gondossággal helyezik le a kert és a közösségi alapokat. Talán a magyarországi közösségi kertmozgalom életciklust váltott, kialakultak a minőségi minimumok, a tervezettségre és a szervezettségre való törekvés.

Múlt szombaton egy kertmegnyitón vettem részt a XI. kerületben, rövid beszédet is mondtam:

„Isten kertje

Néhány éve még ismeretlen fogalom volt Magyarországon a közösségi kert, mára viszont tucatszám alakulnak kertek, én is nyitok néhányat, másokat távolról segítem, és vannak kertek, ahonnan két lábbal rúgtak ki.

A jó és kevésbé jó kertkísérletek között, Isten kertje valami különlegesség, a Paradicsom földi mása. Gyönyörű bolygót kaptunk, különösen így tavasszal, lehet ráérezni a természet önmegújuló képességére, a teremtés nagyszerűségére, ennek az egész tervezett és szervezett Univerzumnak a tökéletességére. A közösségi kertek ezt a tökéletességet másolják kicsiben.

A kerteket és a közösségeket művelni kell, ápolni és gondozni, és nem marad el az eredmény, terményben és örömben. Kívánok az Isten kertjének Áldást és Békességet, még sok-sok szezonra.”

Egyszer egy évig voltam főállású angyal, Vodafone Főállású Angyal. Az volt az angyal feladatom, hogy közösségi kerteket alapítsak Budapesten. Érdekes, hogy az angyal évben, egy kertet sem sikerült elindítani. Ennek már 4 éve. Most viszont tényleg sok kert alakul, és szerencsére sok jó, minőségi kert is.

Az Isten kertje különleges. A Tiszteletes Urat, Pocsaji Miklóst, már akkor ismertem, amikor Mikinek és Gabinak hívtuk egymást, 1983-ban a Kisképzőben. 31 éve. Mondjuk négyszemközt, ma is Mikinek és Gabinak hívjuk egymást. Emlékszünk egymásra, amikor még önmagunk voltunk, felelőtlen- őszinte  kamaszok,  azok voltak a legjobb éveink.

Azóta vagy kétszer volt olyan mélypont, amikor már nem maradt más, csak a remény a hitben. Istenem add… Miki tanított meg kérni. Van amikor kikerül az irányítás a kezedből.  Mindkét alkalommal átvitt ezeken, ő volt a „the last line of the defence”.

Sok minden mellett ezért kívánok Örömöt és Békességet az Isten kertjének és minden alakuló közösségi kertnek.

Tizenöt év után elköltözöm a belvárosból. Elég volt a Nyugati térből, az aluljáróból, a zajból, az állandó nyüzsgésből, a piszokból. Régen ez egy bulis lakás volt, de mára beleuntam, megyek a város szélére, egy kertes társasházba, nyugalom lesz és csönd. Zöldövezet.

Az egész egy hete kezdődött. Rájöttem, hogy egy kertet sem lehet előremozdítani a választásokig, a fű sem nő, nem lesznek döntések a következő hetekben. Tehát teljesen felesleg a kertalapításokon izmozni, jobb ha a saját dolgaimat rakom rendbe, például elköltözöm végre a nyugati mellől. Kapóra jött, hogy ma, pénteken van a környéken a lomtalanítás, (lombtalanítás) kihajítottam mindent, legálisan, egy menetben, végérvényesen. Felszámoltam 15 évet, rettentően sok felesleges dolog halmozódik fel ennyi idő alatt.

Nagyon érdekes kiüríteni egy lakást, mindent kidobtam, a dolgaim 15-20 %-t viszem magammal, minden más megy a szemétbe, illetve elvitt egy csomó könyvet egy karitatív szervezet. Semmilyen tárgyhoz sem ragaszkodom, még a Rietfeld szék is repült, nem volt kegyelem, felszámoltam a tárgyi múltam.

Egy könyves fiú jött el, szétválogatta a könyveimet: a talán eladhatók és a szemét.  Érdekes belegondolni  könyvek elértéktelenedésén, a felesleges kolonccá válásán. Jó könyvtáram volt, de én ezeket a könyveket soha többet nem fogom újraolvasni, már nem érdekelnek. Ahogy kihajítom a klasszikus irodalmat, Thomas Mann-t, Rejtőt, Steinbecket, Durellt és Semprunt, úgy szűnnek meg ezek és nem erőszak vagy cenzúra, hanem érdektelenség és a tömegtermelés  miatt. Tárgyak. El fognak fogyni.

Azok a tankönyvek, amelyeket a diplomához használtunk, mára elavultak, porfogók. Ez egy teljesen más világ, kidobtam mindet. Alkotmánytan 1995, röhej. Viszont megtaláltam a Szakdolgozatomat, Niccolo Machiavelli. Vállalható, bár 17 éve írtam. Ma, ha én lennék a konzulensem, nem engedném át magam, viszont sokat foglalkoznék a hallgatóval (énke). Jó anyag és vannak benne jó részek.

Középiskolás koromban a nyolcvanas évek derekén nem voltak még romkocsmák, házibulik voltak helyettük. Egy gyors pillantás a könyvespolcra és nagyjából tudtad, kiknél vagy házibulin. Na ennek mára vége. A könyvek már semmit nem árulnak el. Könyvekből is túltermelés van, és értékválság. Ilyen ez a kor, minden viszonylagos. Ha egyszer lekapcsolódik véletlenül a net, nehogy teljesen meztelenek legyünk. Nem marad a végére semmi.

A tavaszi újrakezdés és a természet éledése, a kerttel nem rendelkezők számára nem mindig testközelből megélhető élmény. A város toronyházainak tövében egyre több kis virágzó közösségi kert szerveződik. A városlakók is megélhetik a kertészkedés által a közösségformálódás erejét. Erről, és a közelmúltban megjelent könyvéről tart előadást Rosta Gábor, a Városi Kertek Egyesületének elnöke. Kerületünkben Békásmegyeren már virágzik egy közösségi kert, és idén tavasszal remélhetőleg megszületik a második is.

Civil ház

YouTube előzetes az előadáshoz

Dear Reader,

The attached article based on a research carried out into the area of mediation which is a peaceful conflict resolution method, as well as several externalities exerted by people in connection with a community garden in Hungary. The espected reader can get a short insight into the misterious world of fragrant spices, delicious vegetables and fruits, and explore mainly the human characteristics of this special milieu.

I definitely would like to thank the people supported my work in choosing potential professional responders and community gardens, gave pieces of advice, and shared their own experiences: Gábor Rosta, Ágnes Szabó and Mária Nagy.

On the other hand I definitely want to thank all the people participated in this research and gave valuable pieces of information or in any way contributed to my work.

Gabriella Lovász Ph.D.

Lovász Gabriella közösségi kertész, és persze tudományos kutató is, ezt a kutatást tavaly végezte a magyarországi közösségi kertekben.

Download (PDF, 231KB)

Az Első Kis-Pesti Kertet 2012. május 10-én avatták, idén már a harmadik szezonját kezdi. Az ország első közterületi közösségi kertjében, a Vass Lajos Általános Iskola melletti önkormányzati zöldterületen, az Irányi utca és a Bem utca sarkán 26 parcellás mintakertet alakítottak ki. Az Aranykatica Kertet – Kispest második közterületi közösségi kertjét – 2013. július 4-én adta át az önkormányzat. A 27 parcellás mintakertet a Dobó Katica és Arany János utca mentén, a Forrásház mellett alakította ki Közpark. Elmondta azt is, hogy az új, Élmunkás lakótelepi kertben összesen 27, egyenként mintegy 7 négyzetméteres ágyás kialakítását tervezik a leendő kertészekkel közösen gondolkodva.

Tovább a cikkre…

Elindult Kispest harmadik kertje, ma volt az első lakossági fórum. Jó volt, voltak elegen, lelkesek, jó előképeik vannak a városi kertalapításnak Kispesten. Jó kert lesz, már látom.

A következő lépés a kert megtervezése lesz. Ezt egy új módon, közösségi tervezéssel szeretném megoldani. Az eddigi kertek tagjait hívtam meg szombatra egy közösségi tervezés eseményre, meglátjuk mi sül ki belőle. Szerintem a tapasztalatainkra hagyatkozva, valami jópofa kertötlettel, kert-koncepcióval keveredünk majd ki az eseményből. A kerttervet az önkormányzattal meg a közpark-építőkkel egyeztetve fogjuk végtervvé alakítani.

A többi alakuló kert agyzsibbasztó eseménysor. A normálisnál nehezebb választási évben kertet alapítani az önkormányzatokkal, mindent ezerrel túlbiztosítanak, bizottság hegyek, adminisztráció hegyek, tervkészítés hegyek. Az elmúlt hetekben bedaráltak az önkormányzatok, papírgyártás volt, és iszonyatosan sok program, egyeztetés, lakossági fórumok, utazás a városon keresztül. Tömeg-közlekedem, hát elég durva.

Mindjárt itt a tavasz és még sehol a kertek. Mondjuk tél sem volt, szóval korán jött a tavasz, időben még benne vagyunk, csak induljanak már el a kertek. Hát most ez megy.

Rövidesen itt a tavasz, az Első Kis-Pesti Kertben már javában készülünk a következő szezonra.

A kispesti Centrum Tv eljött a legutóbbi kertgyűlésre érdekes anyagot készítettek, itt lehet megnézni