Ma kész lett a kút, befejeztük a murva leterítését, a földmunkák jelentős része is készen van, a kert elnyerte a majdnem végleges formáját.
Jópofa dolog lett ez a karos kút. Meg kell dolgozni minden liter vízért, számottevő izommunka megtölteni két tízliteres öntözőkannát. A többi kertben állandó gond a növények túlöntözése, túl könnyű kinyitni a hálózati víz csapját, és végtelen mennyiségben jön a víz. A Békási kertben ilyen gond nem lesz, pont optimális vízmennyiséget fogunk használni. A kút mechanikájában van valami nagyon direkt, valami leegyszerűsítés, mozgatom a kart és a kút vizet hoz fel a mélyből. Nincs semmi felesleg: izommunka=víz. Ennyire egyszerű!
A kert első körben készen van, a legfontosabb összetevők a helyükre kerültek: kerítés, ágyások, termőföld, víz, közösség. Azt gondolom, hogy Budapest egyik legjobban tervezett és kivitelezett kertje lett a Békási kert. Sok közösségi kertet láttam már, de ez a fajta tervezettség és tudatosság nem jelent meg máshol, ehhez a kerthez hasonlót még nem láttam.
A Békási kert a harmadik kertje a Városi Kertek Egyesületnek, maga nemében mindegyik kert különleges, mindet közel érzem magamhoz, mindhez van sok-sok közöm, azonban a III. kerületi kert testesíti meg mindazt, amit ezekről a kertekről gondolok, várok, ilyennek képzelem őket. A Békási kert az a kert, ahol a tervezői koncepció túllépet minden korábbi kertmintán, valami egészen új, egészen különleges kertet sikerült tervezni és megvalósítani. A Békási kert is mintakert lesz, azt mutatja be, hogy milyen az, amikor hagyják az embert jót cselekedni, -Csináld és legyen jó – mondták, és az lett! Ez a kert jó, minden eleme a helyén van, tervezetten, minőségben.
Kifejezetten szeretem a fehér murva és az ágyások mélyebb színei közötti kontrasztot. A fehér alap nagyon szépen kiemeli az ágyások formai és anyagszerű megjelenését, a fehér murva felöltöztette a kertet, összefogta azt, kiemeli a környezetéből.
Az utolsó fázis maradt még hátra, szombaton tartjuk az ültető napot. Szombat reggel érkeznek az előnevelt palánták, és a cserjék, bokrok is, nem csak az ágyásokat ültetjük be, a kerítés mentén közel 30 féle örökzöld lesz elültetve, ezzel elmosódik a kerítés szigorúsága, össze fogja mosni a kerten belüli és kívüli világot, ráadásul ezek örökzöldek lesznek, minden szezonban más képe lesz a kertnek. Persze ahhoz kell még két-három év, de ez persze részletkérdés, ez a kert évtizedekig fog működni, lesz ideje kifejlődni.
A szombati ültető napot tartunk, sokan mondják késő, szerintem azonban nem. Persze jobb lett volna két hónappal ezelőtt ültetni, de csak mostanra készült el a kert. Soha nem az első szezon a legsikeresebb, azt lehet mondani, hogy a legizgalmasabb, hat az újdonság élménye, mindennap új felfedezéseket lehet tenni a kertben, az ágyásokban, a közösségben, aztán jönnek új szezonok, tapasztaltabban, megalapozottabban, nyugalmasabban. A lényeg az állandóságban van, abban, hogy ezek a kertek hosszú évtizedekig álljanak, működjenek, évről évre egyre jobb, egyre kiszámíthatóbb szezonokat produkáljanak. Ehhez raktuk mos le az alapokat. Az igazán izgalmas rész majd csak ezután jön.