Idén első alkalommal csináltunk főzőnapot a Zápor kertben. Szerencsére jó idő volt, Mirek Barbara jött szakmai tanácsokat adni az ágyásokhoz, az ültetésekhez. Közben Éva főzött, a gyerekek meg bandáztak. Nagyon sok kiskölyök van a kertben, mindenhol ott vannak, mennek a fejük után, jópofa volt az egész.

A saját ágyásomban a retkek szépen fejlődnek, jót tett a sok eső, viszont a múlt héten kiültetett uborka palánták kifagytak, előröl kell kezdeni az egészet. Eddig összesen hét fajta paradicsomot ültettem az ágyásba, az idei évben ez lesz a projekt, sokféle paradicsomot akarok termeszteni. Szerintem még két-három különböző paradicsompalántát fogok beszerezni és azzal teljes lesz az ágyás.

 

Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy ebben a formában nem folytatom tovább a közösségi kertek alapítását és működtetését. Sok energia, semmi bevétel és legfőképp már nem érzem azt az izgalmat és sikerélményt, amit az elején a kertek indítása jelentett. Arra az elhatározásra jutottam, hogy elindítom a Városi Kertek Egyesület felszámolását és elengedem a kerteket. Nehéz döntés volt, nyolc évem van ebben a munkában, hét kertet alapítottam és mindegyiket szeretem, de nem éri már meg tovább csinálni.

Az egyesület megszűnése jogi úton van, egyrészt nem várom meg, amíg a „civil” jelző szitokszóvá válik Magyarországon, másrészt ez a civil-vállalkozói terület talán az egyik legrosszabb vállalkozási forma a sok közül, ráadásul nagyon bele lehet unni a magyar “civil szféra” közegbe. Nem tartom fenn tovább az Egyesületet, hiszen láthatóan nincs benne továbbfejlődési lehetőség és ingyen dolgozom már évek óta. Az bizonyos, hogy a Városi Kertek Egyesület beteljesítette a vállalását, elterjesztette Magyarországon a közösségi kertmozgalmat, de ebben a formában továbbvinni értelmetlen.

A közösségfejlesztésben, mindig van egy pont, amikor az Alapítónak vissza kell lépnie, el kell engednie a szervezetet, amit létrehozott, hogy az tovább működhessen, mostantól önállóan.  Egy szervezetről való leválás megviseli mind az Alapítót, mind a szervezetet. A felnőtt, érett szervezetek az elválás után megújulva, új erőre kapva lépnek tovább, hiszem azt, hogy a kispesti kertekkel is így lesz.

Kispesten négy közösségi kertet alapítottunk közösen az önkormányzattal: az Első Kis-Pesti Kertet 2012-ben, az Aranykatica kertet 2013-ban, a Zengő kertet 2014-ben és az Árnyas kertet 2015-ben.

Első Kis-Pesti Kert

Ők a legrégebbi, legstabilabb kert, beérett közösség. Kifejezetten mutatós és sajtóképes mind a kert, mind a társaság, könnyű volt velük jó sajtót csinálni a kertmozgalomnak és a kerületnek. A kert egyes akciói, mint például a „Biológia óra a közösségi kertben”, vagy a Konyhakerti Világnap kifejezetten hasznos és jó események, kedveltek a kerületben. A kertet egy rátermett koordinációs csoport vezeti, akik jól viszik a kert ügyeit.

Aranykatica kert

Ők évente – kétévente választanak új kertvezetőt, ugyanakkor egy jól összeszokott, jól együttműködő közösség, nagyon szépen rendben tartott a kert, sok saját programot szerveznek. Sokat fejlesztik a kertet, lassan minden talpalatnyi föld hasznosul, szép a kert összhangja és jó a közösség.

Zengő kert

Ők vannak a legtávolabb, Kispest túloldalán, talán ezért látogatom őket a legkevésbé. Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott kert, soha még nem volt igazi konfliktushelyzetük. A kert kifejezetten szép, jó lett a füvesített járófelület, az ágyások rendesen műveltek, és nagyon modern és egyedi szerszámtárolót építettek. Sok a civil kapcsolatuk, ismertek a budapesti civil közegben. Ők a klasszikusan jól és kiegyensúlyozottan működő kert.

Árnyas kert

Ők a legújabbak, frekventált helyen lévő kert, nem volt konfliktusmentes az indulásuk, ehhez képest szépen működő közösség, köszönhető 4-5 agilis kerttagnak. Sokat fejlesztenek önerőből, a meglehetősen nagy kertet folyamatosan gazdagítják. Talán egy kicsit kevés a fiatal a kertben, ez is javulni látszik. Az idei évük zűrös lesz a KRESZ park átépítése miatt.

Miután az Egyesület megszűnik, rendezni kell a kispesti közösségi kertek jogi helyzetét, szervezeti működését és mindenképpen jövőt kell mutatni, hogy hogyan tudja az önkormányzat és főleg a kertek saját maguk leginkább biztosítani a nyugodt működésüket.

Azt gondolom, jogilag úgy néz ki a helyzet, hogy a kispesti közösségi kertek önkormányzati zöldfelületek, a telkek az önkormányzat tulajdonai, a kertek infrastruktúrája önkormányzati beruházásként jöttek létre, tehát egy teljes mértékben önkormányzati tulajdonú városi kert, amit egy-egy közösség részére művelésbe adtak. Ugyan úgy városi zöldfelület gazdálkodás, mint a parkok, fasorok, játszóterek fenntartása, annyi különbséggel, hogy itt egy közösségre bízzák a kertművelést, a zöldfelület gondozását. Ez egy sikeres modell, hiszen a négy kert kicsit több mint 4000 négyzetméter, Kispest talán leginkább összetettebb, legmagasabb biodiverzítású területei, nem is beszélve a működő közösségekről. Ezt egyébként számos országos díj bizonyítja.

Eddig az Egyesület volt a kapocs és a „jogi személy” a kertek és az önkormányzat között, most viszont az Önkormányzatnak és a kerteknek kell megtalálni a módját a kertek fennmaradásának, az egymás közti zökkenőmentes kommunikáció módjának.

Szervezetfejlesztői közhely, hogy egy jól működő szervezetet sokkal könnyebb tönkretenni, mint egy rosszul működő szervezetet jobbá tenni. Most a kertek jól működnek, nem tökéletesen, de jól. Ezt meg kellene őrizni, az elmúlt években kialakított és működtetett önvezérlést és közösségi együttműködést tovább kell fejleszteni és megpróbálni megmaradni függetlennek, önirányító közösségeknek.  Erre valók a kertszabályok és a normák, amelyeket az elmúlt években kialakítottunk.

Nem igazán az Alapító, sem a Kertészek a fontosak a városi kertekben, hanem maga a kert. Annak idején New Yorkban láttam 40-50 éves közösségi kerteket, már senki nem emlékezett, hogy kik alapították a kertet annak idején, de működtek, mindig jöttek új tagok, minden szezon újraindult. Ilyesmit kellene itt is elérni.  Akkor lesz sikeres ez a közösségi kertalakítás, ha ezek a városi kertek a következő 10-20 évben is minden szezont működtetik, minden ágyásnak lesz gazdája, minden tavasszal megújul a kert és a közösség. Kicsit olyan, mint a gyerekkorunk iskolája, megvan ma is, minden évben jönnek új évfolyamok és minden évben lemegy egy végzős évfolyam. De az iskola mindig ott marad, mindenkinek az életében egy maghatározó szakaszt jelent az ott eltöltött idő. A kert is legyen ilyen, mindig legyenek új kertészek, mindig legyen új szezon és működjön a kert.

Egy hete, március 19.-én összehívtam a négy kispesti közösségi kert kertészeit és az önkormányzat képviselőit és ezt amennyire lehetett végigbeszéltük. Nehéz volt, igazán nehéz, sok évem van ebben, sok mindenkit megismertem, sok emlék köt hozzájuk, de ugyanakkor azt is tudom, hogy nem kellek már oda, nélkülem is működni fognak. Azóta leiratkoztam a levelezőlistáikról és kíváncsian várom, hogy hogyan alakul az idei szezonjuk.

Elkezdtem újraírni a Közösségi kertek könyvet, az elmúlt 6 év tapasztalatai alapján, remélem meg fogom tudni jelentetni angolul. Ezzel fogom végleg lezárni ezt az időszakot.

Pénteken kimentem a Batthyányi térre a diákok globális klíma tüntetését megnézni. Dél körül voltam ott, lesújtó volt. 50-60 gyerek a csikkeket szedegette össze a virágtartókból és az ágyásokból, ha nem lett volna meghirdetve az esemény, a tér képe semmiben nem különbözött, mint egy átlagos Batthyányi téri életképtől. Koldusok, járókelők és ezek a szerencsétlen gyerekek. Kirakták a tábláikat, hogy élhető jövőt akarnak, szedegették a csikkeket, hogy legalább fel tudjanak mutatni valami tettet, de semmi értelmes esemény nem volt, csak az üresség és a szörnyű agónia.

Ezt szerintem ők is érezték, nem volt ott egy tanár, aki elmondta volna, hogy mi van, mit csináljunk, merre haladunk. Magukra hagyva elképesztően tétova, fogalmatlan csoport voltak, mint általában a gyerekek szoktak lenni.

A legrosszabb még is az volt, hogy megnéztem, hogy máshol milyen volt globálisan ugyanez a demonstráció. Máshol hangos, vonulós, vicces, vagy teljesen értelmetlen táblák, teljes torokból visítottak, volt ahol összecsaptak a rendőrökkel, de semmi előremutatást nem láttam, fogalmuk sincs, hogy mit kéne tenni.

Azt tudják, hogy az Ő bőrükre megy ez az egész, nekik kéne még legyen legalább 60-80 jó évük ezen a bolygón, de nem lesz. Senki nem tud kiállni eléjük, hogy “Kedves Fiatalok! Szarabb életetek lesz, mint nekünk volt és nekünk sincs receptünk erre a helyzetre. Nem tudjuk megmondani, hogy mit csináljatok, mert mi is tehetetlenek vagyunk a bolygó klímafolyamataival kapcsoltban. Mindenki csatolja be az övét és készüljön a becsapódásra!”

Szerencsétlen gyerekek.

 

Eljött az idő, hogy pánikba essünk az éghajlatváltozás miatt

A városi közösségi kertekben szokás az emelt ágyás alkalmazása, részben a városi földek valószínüleg szennyezettek, illetve az doboz ágyásban jobban kézben tartható a termőföld minősége és persze könnyebb művelni is. Viszont éppen ezért az ágyásban a föld tápanyagtartalma egy-két szezon után kimerül, mindenképpen pótolni kell. Az is látszik, hogy nem csak a növényeket kell gondozni, hanem a talajt is, amiben nőnek.

A Zápor kertben újraindítottuk a Mirek Barbara féle oktatási kurzust, 4+1 alkalom, az utolsó oktatási nap az ültetőnap lesz, május elején. Csütörtökön volt ez első óra, tápanyag utánpótlás a közösségi kertben címmel.

Mirek Barbara megengedte, hogy az előadását is feltöltsem ide, talán a többi kertnek is hasznos lehet.

Tápanyagutánpótlás

Tápanyagok ősszel

A Zápor kertben közösen fogunk rendelni marhatrágyát és Zeolitot és Alignitet,és  mindenki szépen bedolgozza az ágyásába. Áruházból fogjuk rendelni szállítással, így a legegyszerűbb és valószínűleg a legolcsóbb is.

Tegnap kimentem felásni az ágyásomat, pusztán csak érdekelt, hogy milyen a minősége. Egy-két helyen picit agyagosodott, viszont sok gilisztával találkoztam, az jó volt. Valószínűleg néhány lapát homokot is bele fogok dolgozni a termőrétegbe, amikor megjön a trágya. Most jön néhány nap eső, de március közepétől talán már ki lehet menni a kertbe művelni az ágyást, meg rendbe rakni a közös részeket is.

Az ásóvilla a kertész legjobb barátja.

 

Meghívtak Londonba egy szimpóziumra, a „Kultúra a csillagok alatt” volt a címe. A közösségi kertek mentén találtak meg, mindig meglep, amikor kiderül, hogy külföldön is van híre annak, amit csinálok. Gyorsan rájöttem, hogy a közösségi kertek nem igazán passzol a témához, ezért inkább a Margitszigetet választottam, sokkal szebb és történelmibb eset, mint a kertek. Az előadást elsősorban egy történelmi – kronológiai vonalra fűztem fel,  és ebbe építettem bele a sziget kulturális vetületeit, úgy mint az építészetet, a botanikát, a gyógyvíz kultúrát, a kulturális létesítményeket, a sport élet fejlődését, és természetesen a vendéglátást. A Margitsziget egy jó téma, bármennyire is sziget, rajta is átsöpört a történelem jó néhányszor, bőven volt miről beszélni. Külön köszönöm Ferkai Andrásnak és Bodóczky Caroline-nak hogy segítettek felkészülni az előadásra.

A konferenciára hét európai országból hívták az előadókat, mindenki a parkok és a kultúra kapcsolata mentén beszélt. Az érdekesség az volt, hogy ez a konferencia volt az utolsó EU által fizetett „zöld” projekt Londonban, aztán március végén jön a Brexit, azt még senki nem látja, hogy mi lesz azután. Az biztos, hogy ilyen eseményeket jó ideig nem fognak szervezni.  

Maga a London Garden Museum egy gyönyörű hely. Egy középkori lakótorony a főépület és mellé építettek egy gótikus templomot, ami később a Múzeum épülete lett.

Nagyon jó helyen van, közel a Parlamenthez, a Temze túlpartján.

Egy régi metszeten így nézett ki a környék, középen látszik a lakótorony. Körülötte még minden park volt.

 

A belső udvar, kávézóval.

Belül megmaradt a templomi jelleg és ez a tér adja a Garden Museum keretét.

Régi és furcsa kertészeti szerszámokat, kellékeket gyűjtöttek össze, sok kifejezetten vicces tárgy van kiállítva.

Középen egy madár ijesztő pléhmacska, mellette meg mini üvegbúrák gondolom a palánták védelmére a fagyok ellen.

Gyönyörű vörösréz munka, permetezők.

Régi szerszámok, növényvédő szerek.

Ez volt a kedvencem, az üvegcső. A feltaláló George Stephenson, akinek korábban voltak kisebb találmányai, például a gőzmozdony, de úgy tűnik kertek világát is sikerült fejlesztenie a zsenialitásával. Ez egy uborka egyenesítő, mert a felirat szerint nagyon zavarta, hogy az uborkái össze-vissza nőttek, és ezzel az eszközzel egyenes uborkákat tudott termeszteni. Micsoda kertész elhivatottság, hogy valaki üvegből kifúvat egy ilyen csövet, hogy az uborkái tökéletesek legyenek?!

Nagyon régi, növény jelölő táblák.

Ez volt az előadás helyszíne. 170 jegyet adtak el a szimpóziumra, de sokkal többen voltak.

Az előadás előtt. Kicsit izgultam a magam prezentációja miatt, de szerencsére elég jól felkészültem, sikeres volt. Sokan jöttek utána hozzám, kérdeztek sok érdekeset. Mind ismerték Budapestet, sokat áradoztak a város szépségéről.

Az előadás után teljesen felszabadultan.

Utána volt három nap bejárni Londont és a múzeumaikat. Fotóztam mindenfélét, ezek csak néhány zöld kép a városról. Az is igaz, hogy Londonban nem a legszebbek a kertek, ilyenkor február elején, de szerencsénk volt, végig sütött a nap, talán kétszer kellett elővenni az esernyőt.

Iskolakert faliújság.

Városi méhészet. Egy nagy park szélén elkerítettek egy kisebb részt, és oda telepítették a kaptárakat. Senki nem zavarja a méheket, ugyanakkor berepülhetik az egész parkot és a környéket.

Park tábla. Elegáns, informatív strapabíró megoldások.

Gerilla kísérletek, ezek azonban nem szoktak működni.

Fa jelölés. Gondolom a legfontosabb fasoraiknál egyenként követik a fák életét.

Szürke mókusok. Mindenhol ott vannak, nagyon szaporodnak.

Egy erősen visszavágott platánsor.

Imperial War Museum, Első Világháborús Home Front plakát:

Spórolj a búzával

Segítsd a Flottát

Egyél kevesebb kenyeret.

Hehehe…

Alapvetően platánokkal van tele a város, de a pálmák is megélnek.

Greenwich. Ez egy hatalmas park közepén álló templom. A parkhoz azért nem nyúltak hozzá, mert egy pestistemető van alatta, jobbnak látták nem bolygatni a dolgot.

Greenwich. Nem tudom milyen fa de nagyon szép. Örökzöldnek tűnt, az olajfa leveleire hasonlít a levélzet, de mégsem az volt.

A park emblémája.

Egyes helyeken a komposztálható háztartási hulladékot külön gyűjtik.

A londoni City állam az államban, teljesen önálló közigazgatási egység, amelyet a birodalom pénzügyi igazgatására hoztak létre. Úgy tűnik önálló kertészete is van.

 

 

 

 

 

 

Az Árnyas kertet 3 évvel ezelőtt ebben a parkban alapítottuk meg az Önkormányzat támogatásával. Azóta sikeres kert lett, aktívak és komoly kertészeti munkát is végeznek. Az alapítás és a kivitelezés során volt lakossági tiltakozás, erről írtam annak idején blog bejegyzést. Ez egy nagyon lelakott, nagyon elhanyagolt parkja Kispestnek, tényleg kellett már kezdeni vele valamit.

A megoldás a Főváros Tér_Köz pályázata volt, amit sikerült megnyerniük és meg fog újulni ez a terület, valószínűleg a nyár folyamán, szerintem inkább az őszre. Ez egy nagy munka lesz.

A legfontosabb, hogy nem nyúlnak a közösségi kerthez, az Árnyas kert változatlan formában működik tovább.

A megújult parkba nagyon sok funkciót terveztek a tájépítészek, ezek részben lakossági igények, részben önkormányzati kérések, illetve a Főváros mint a pályázat kiírója is beleszólt a tervbe, támasztottak ők is elvárásokat. Így aztán sokféle elem kerül majd a területre: lesz futókör, lesz sportterület, ping-pong asztalokkal, fitnesz gépekkel, lesz külön kutyafuttató, itatóval, lesznek gyereknek tematikus játszóterek, és újra lesz egy kisebb KRESZ park. Továbbá lesz egy nyilvános illemhely, pelenkázóval, teljesen megújul a közvilágítás (évek óta nem volt), sok pad lesz és egy központi kör alakú közösségi tér, sakkasztalok és virágágyak, stb. Sok a funkció egy kicsit, de hát ez ilyen. Az bizonyos, hogy a jelenlegi állapotnál nagyságrendekkel jobb lesz.

Tegnap egy lakossági fórumot tartottak a tervezők és az önkormányzat képviselői, érdekes, pozitív élmény volt. A legfontosabb fenntartás, amit a környék lakói megfogalmaztak, hogy mennyi idő alatt fogják tönkretenni a helyi vandálok a megújult parkot. Nem jósoltak hosszú időt. Az biztos, hogy a közvilágítás bevezetése sokat fog számítani, ma egy éjszakánkét egy kivilágítatlan, beláthatatlan terület.

Sokat fog változni Kispest e része és úgy tűnik az előnyére.

 

Minden városi kertésznek kívánok Boldog Új Esztendőt, jó termést és kellemes társaságot!

A Legszebb Konyhakertek – Magyarország legszebb konyhakertjei versenyen ez Első Kis-Pesti Kert első helyezést ért el “közösségi” kategóriában. 

Selfie…

 

Közben az Első Kis-Pesti Kert megnyerte az idei évben a Legszebb Konyhakertek, Közösségi kategória első helyét. Tavaly az Aranykatica nyerte, most az EKPK, nem rossz sorozat ez.

Kispest elég jól járt ezekkel a kertekkel…

Valamikor október közepén lesz egy ünnepélyes eredményhirdetés, talán a Minisztériumban, ezt még nem tudom.

 

A Békási kert alapítása 7 évvel ezelőtt kezdődött, volt hosszú jogi procedúra, szerződéskötés és tájépítész kurzushét, számos kertgyűlés és oktatási program. Majd 2013-ban meglettek a tervek és a kertközösség, majd egy árvíz elmosta a kertépítés kezdetét, szóval nagyon későn kezdett formálódni maga a kert. Gyakorlatilag a szezon közepe volt az az időszak, amikor ültetni tudtunk. Az első szezonok már csak ilyenek…

Azóta sok víz lefolyt a Dunán,  voltak akik elhagyták a kertet, voltak akik ezt a világot hagyták maguk mögött, de születtek kisgyerekek is. Minden ágyásnak, mindig volt gazdája, állandósult a kertművelés és a közösség is megállapodott. Úgy tűnik 5 év után stabilizálódik egy közösség, bár ezt a többi kert ismeretében nem általánosítanám. Minden kert más…

A kert átalakította a környezetét, lett a szomszédban autó parkoló, (lakossági igényre), Fitnesz park, sok fát ültettek a környéken, és legfőképp átalakította a környék lakóinak gondolkodását, igény lett a III. kerületben közösségi kertekre. A jelen pillanatban 107 fő van a várakozó listán, és még ezen túl azok, akik nem nálam, hanem a kertekben jelentkeznek. Csak a jelentkezőkből 5 új közösségi kertet lehetne megtölteni  ebben a kerületben. Öt éve nem nagyon voltak kis virágágyások a panelházak tövében, ma meg mindenhol burjánzanak. Úgy tűnik a kert-példa ragadós…

Az elmúlt években számos hangsúlyos sajtómegjelenése volt a kertnek, talán érdekes lenne pénz-szérűsíteni, mekkora sajtóértéket hordoz az önkormányzat számára a közösségi kert. Kifejezetten hasznos és értékes kommunikáció.

“Közösséget építünk” mondja a kerület egyik szlogenje és valóban, legalábbis a Békási kertben ez működik, bár azt is be kell vallani, hogy az indulás óta kevés segítséget adott a kerület a kert működéséhez.

Végezetül néhány köszönetet szeretnék mondani:

Köszönöm Németh Szilviának, hogy évekig kertvezetőként vitte a kertet.

Köszönöm Necpál Áginak, hogy most a koordinációs csoporttal együtt viszik a kertet.

Köszönöm Bús Balázs Polgármester Úrnak, hogy ennek a kezdeményezésnek helyet adtak.

És végezetül köszönöm Dr Kövér László Házelnök Úrnak, hogy három alkalommal is anyagilag segítette a kertet, hogy megvalósíthassunk új fejlesztéseket.

Kívánok a kertnek még sok sikeres esztendőt, sok sikeres szezont és legfőképp Békét mindannyiunknak.

 

Ház ezt a beszédet szerettem volna elmondani, csak annyira ronda a kézírásom, hogy csak töredékesen sikerült.

Itt van néhány kép amiket fotóztam ma.

Ez a tűzrakóhely nagyok király. Pörkölt főtt éppen.

Az ágyások felfelé terjeszkednek, de azt még nem sikerült elintézni, hogy egységes tám-rendszer legyen a kertekben.

 

Tagadhatatlanul ősz van, nyáron sokkal jobban nézett ki a kert.

Fűszerkert

Terülj-terülj asztalkám….

Sajtótájékoztató beszéd a másik oldalról.

Selfie a beszédek közben.

Ez a legújabb fejlesztés, napfény üzemű szivattyú és tartály. Nagyon megkönnyíti a kertészek dolgát, nem kézi erővel kell felhúzni a vizet. Két Norton kút van a kertben, de sem vezetékes víz, sem áram nincs. Tényleg sokat számít ez a fejlesztés. Kis matek: egy liter vizet kb 3 pumpálással lehet kihozni a földből, (ha lendületben vagy). Az egy köbméteres tartály 3000 pumpálást jelent, érdemes kipróbálni, hogy egy milyen erőkifejtést jelent ez. A kert nagy, sok vízre van szüksége…

Kiskertész épp puszit dob. 🙂

A kertek a növények sokfélesége mellett, sokféle állatnak is otthont adnak. Néha úgy tűnik, hogy csak el kell kezdeni egy kicsit zöldíteni, és a természet rohamlépléptekben veszi be a kertet. Néhány kép a kerti állatokról.

Bogár az Aranykatica kertben

Másik bogár az Árnyas kertben

Sün az Árnyas kertben

Csigából minden kertben sok van.

Pillangó az Árnyas kertben

Egy másik pillangó ugyanott.

Egy másik gyík az Árnyas kertben

Egy félelmetesen kinéző meztelencsiga.

Éjszakai csiga

Lepke a fűszerkertben

Méhek az Árnyas kertben

Bennlakó sün az Árnyas kertben

Szarka a kertben

A bogárhotel lakói

Egy nagyon szép gyík az Árnyas kertből

Rajta kapott katicák

Tücsök csak úgy

 

Jó kis riport és film született a Békási kertben. Érdemes mostanában kimenni a kertekbe, mert hihetetlenül jól néznek ki. Sok eső, sok napfény, növényi sokféleség, mindezek együtt igazi szépséget adnak.

Itt lehet elolvasni a cikket és megnézni a rövidhírt.

Kék bolygó műsor a Békási kertről. Médiaklikk

Szép kerek évforduló, persze keveset mond el a közben történt eseményekről, az egész kerttörténetről. Ez lesz a holnapi program.

Régi fotókat kerestem a kertről. Jó sokat találtam…

Katicák

 

Már rettentően unom ezt a választási kampányt, sok már most is, pedig még egy hét van hátra. Ritka szánalmas és alpári az egész, legfőképp azt unom, hogy mindenből ez folyik, lehetetlen kizárni az életből.  

Az egyesületi törvény, de a Városi Kertek Egyesületi kertszabályzat is, kifejezetten tiltja a politizálást az egyesület kertjeiben, viszont a politika így is beszivárog a kerti hétköznapokba, főleg a Facebookon keresztül. A kerttagok nem kerti bejegyzéseit is látom, (már akik bejelöltek ismerősnek), és ez nem egy jó élmény. A politika mindig is a legrosszabbat hozza ki az emberekből, bennünk van ez a „most vagy soha” reflex, az egyébként normális emberek sületlenségeket, butaságokat osztanak meg, szervezkednek, agitálnak, kommentálnak hülyeségeket. Nagyon rosszul viselem látni a különböző kerttagoknak és ismerősöknek is a politikai erőlködését, függetlenül attól, hogy melyik oldal mellett kampányolnak. Értelmes, normális, szerethető emberek kivetkőznek önmagukból és tolják a politikai propagandát, mindegy melyik oldalról. Mint a zombik. Facebook zombik. Elbújva a monitor és az FB anonimitás mögé, like-kat vadásznak és   valahol gátlástalanul aggitalnak.

Én úgy szeretem őket, ahogy nem politizálnak…

Tanulság:

A hét közösségi kert tapasztalata alapján: a közösségeket kifejezetten megzavarja a politikai kampány, legalábbis az ilyen megosztó, végletesre kihegyezett erőlködés.

Lenne már vége.

Lassan itt a tavasz, bármennyire furcsán hangzik, ideje elindítani a kerteket. Az egyik legizgalmasabb kérdés mindig is a közösségi feladatok elvégzése, és ellenőrzése az elvégzett munkának. 

A közösségi kertben mindenki felelősséggel tartozik a saját ágyásának az állapotáért, de emellett a közös területek is művelni kell. Sokféle kísérletezés volt már a területek és feladatok kiosztása ügyében, de eddig a legjobb megoldásnak a feladatok összegyűjtése, táblázatba rendezése tűnik. A táblázatból mindenki ki tudja választani a neki legjobban tetsző feladatot. A táblázat megoldásban az a jó, hogy mindenki tisztában van a saját részével, követhető, hogy ki, mikor, milyen munkát végzett el a kertben. Ajánlom minden kertnek, hogy próbálják meg nevesíteni a közösségi kertben található munkákat, rendezzék táblázatba és ez alapján osszák ki a feladatokat.

Ezt a táblázatot az Első Kis-Pesti Kertben készítették. Minden kertközösség meg tudja csinálni a maga feladat táblázatát. Azt a táblázatot aztán érdemes kinyomtatni és kifüggeszteni a faliújságra, vagy a fészerben.

Sikeres szezont mindenkinek!

Gardening

 

A tavalyi év egyik legjobb munkája a FŐKERT Nonprofit Zrt-vel készített BudapestGreen okos telefon applikáció volt. A FŐKERT tavaly ünnepelte alapításának 150. évfordulóját, tulajdonképpen egy évig nekik dolgoztam, a jubileum megvalósításában vettem részt. Nagyon jó dolgokat lehetett csinálni, többek közt egy igen szép kiállítású könyvet a 150 éves a Fővárosi Kertészet címen, voltak kiállítások, konferencia, a fokert150.hu fotógyűjtemény és interjúk a város zöld történelméről, Sziget fesztivál szereplés és a BudapestGreen applikáció fejlesztés. Ezt az okos telefon applikációt szeretném most bemutatni:

Az alapgondolat az volt, hogy a jubileum ne csak a múltról szóljon, hanem keressen utat a jövő felé, és erre kifejezetten alkalmasnak tűnik egy mobiltelefon applikáció. Az okos telefon applikációk ma ott tartanak, ahol húsz évvel ezelőtt az Internet tartott. Húsz éve voltak az asztali gépek, azokat később leváltották a LapTop-ok, ma meg már a zsebünkben hordjuk a számítógépet, nagyjából hasonló minőségű és mennyiségű szolgáltatást várunk el a “mobilunktól”, mint az otthoni számítógéptől. A vállalati honalpokat és IT megoldások szép lassan lecserélik az appok, applikációk, és ez a jövőben egyre inkább így lesz. Az információkat MOST és AZONNAL akarjuk, lehetőleg ingyen és felhasználó barát módon. Jobbnál jobb alkalmazások látnak napvilágot, bankok, áruházak, turizmus, mindenki appokat fejleszt, ebből a progresszióból a városi zöld-gazdálkodás sem maradhat ki.

Egy közmű cégnek ma már nem elég csak a tevékenységét jól ellátnia, információt kell tudni adnia, főleg ha városi zöldfelületekkel foglalkozik. A parkoknak, fasoroknak megvan a maguk története, a jelene és természetesen jövője is, a tudott és értékelt hasznaik, ezeket mind kommunikálni kell, nem csak fenntartásról szól a városi kertész szakma. Ráadásul ezek a parkok turista célpontok is egyben, így a BudapestGreen applikáció szükségszerűen angol-magyar nyelvű.

A koncepció az volt, hogy az okos telefonon keresztül mutassuk be a FŐKERT által kezelt zöldfelületeket, fasorokat, játszótereket a nagyközönségnek. Ezeken túl meg egy csomó szolgáltatást és információt lehet még elhelyezni az applikációban. Az applikáció IOS és Android platformon fut, ingyenes szolgáltatás.

A nyitóképen a FŐKERT által kezelt felületek, parkok, kiemelt zöldfelületek, játszóterek és szökőkutak látszanak különböző ikonokként. Minden elemhez tartozik adatlap, a terület történetéről, fényképek, sőt az alkalmazás GPS segítségével oda is vezeti a látogatót a kiválasztott területre. A zöld emblémák a FŐKERT-hez tartozó területeket jelzik. A fehér levél emblémák a kiemelt parkokat jelölik. A focilabda a FŐKERT kezelésében álló  játszótereket jelölik, a szökőkút embléma pedig értelem szerűen a szökőkutakat.

A következő oldalon a FŐKERT területek kerületi bontásban láthatók. Ez egy nagyon erős fejlesztési irány lesz, ugyanis nagyon sok értékes városi zöld felület van kerületi gondozásban. A kerületek komoly összegeket költenek zöldfelület fenntartásra, új parkok, terek építésére, sportpályák, játszóterek fenntartására. A BudapestGreen2.0 arról fog szólni, hogy a kerületi zöldfelületek, botanikai érdekességek is mind felkerüljenek az alkalmazásra.

A következő oldal a budapesti ivókutak térkép. Kétféle ivókutat jelenítettünk meg, a csepp forma a FŐKERT által kezelt ivókutak, és a pohár embléma a Fővárosi Vízművek által telepített Ivócsapokat jelölik. A Vízművek pohár ikonoknál, minden információ elolvasható a budapesti víz minőségével kapcsolatban, természetesen angolul is. Az oldal megvalósításához a Fővárosi Vízművek adott anyagi és információs támogatást.

A következő oldalon a budapesti nyilvános illemhelyeket mutatjuk be, térképpel, az adott egység szolgáltatásainak bemutatásával és természetesen a program útvonalat is tervez a legközelebbi illemhelyig, ha nagyon kell… A jelen pillanatban csak az FCSM és a FŐKERT által kezelt illemhelyeket jelöli a térkép, miközben számos kerületi, illetve magán üzemeltetésű nyilvános illemhely is van Budapesten. Ezeket később lehet pótolni.

A következő oldal egy városi botanikai játék, “Legyél Te is a Margitsziget kis-kertésze”. A Margitszigeten kijelöltünk egy tucat igen érdekes botanikai ritkaságot, amelyeket a GPS segítségével fel lehet kutatni, az alkalmazás nagyon sok értékes információt ad az adott növényről. A fák mellett elhelyezett táblákon egy QR kódot kell a telefonnal leolvasni, így “gyűjthetők” be növényritkaságok. Aki begyűjti az összes növényt, kap egy e-mail üzenetet, hogy a Margit sziget tiszteletbeli kis-kertésze lett. A játék természetesen angol-magyar nyelvű.

Közösségi kertek. A budapesti közösségi kertek, legalábbis amelyekről információt lehetett találni az interneten. Minden közösségi kertnek van adatlapja, illetve GPS koordináták alapján is megtalálhatóak.

Ezt a funkciót a Városi Kertek Közhasznú Egyesület szponzorálta.

A következő oldalon pedig a BudapestGreen applikáció eddigi támogatói találhatóak: FŐKERT Nonpropfit Zrt, Fővárosi Vízművek Zrt, Fővárosi Csatornázási Művek Zrt, és Városi Kertek Közhasznú Egyesület.

Merre tovább?

Az eddig elkészült 1.0-s verzió is nagyon jól szuperál, számos nagyon pozitív visszajelzés érkezett róla. Érdemes tehát továbbfejleszteni. Bővíteni kellene a kerületi zöldfelületek, játszóterek, parkok, díszerek, növényritkaságok bemutatásával. Ezek mind kerületi kezelésben lévő területek, egyenként kell leülni velük, meghatározni mely területeik és milyen módon jelenjenek meg az appikációban.

Érdemes lenne, ha megjelennének az applikációban a budapesti virágüzletek, például a Virágért boltok is,  nagyobb áruházak, faiskolák, múzeumok, botanikuskertek, amelyek ugyancsak részei a budapesti zöld valóságnak..

Az idei évben jó lenne, ha az applikáció interaktívabbá válna, események, fesztiválok, zöld-programok is helyet kell kapjanak benne. Kitalálhatunk budapesti zöld túrákat, ahol a telefon a túravezető, információforrás. Ilyen túravezető alkalmazások nagyon sokfélék vannak már a világban, ideje csinálni egy zöld túra programot is.

Hosszú távú közösségi kezdeményezéseket is elindíthatna a applikáció, például segíthetne felállítani egy egységes budapesti fakatasztert, ahogy ez New Yorkban önkéntesekkel megcsinálták.

Szóval, remélem 2018 végére elkészülhet az új BudapestGreen 2.0 applikáció, pedig már az 1.0-s verzió is milyen hasznos és jó…

 

 

 

Nemrég egy céges eseményen voltam, és gyerekeknek csináltunk kifestős mókát. A kiskölykök kötelességszerűen színetek, de nem volt semmi áttörés, kicsit uncsi volt. Aztán valahogy elkezdtem biztatni őket, hogy rajzoljanak – színezzenek zombi virágokat. Ettől nagyon beindultak, Vér, vér és penész, meg piszok. Ezek voltak a rettenetes dolgok, amiket megrajzoltak. Pedagógusként meglepett, hogy mennyire beindította őket a félelmetes dolgok rajzolása, ráadásul biztonságosan, hiszen előre rajzolt virágot kellett, félelmetes virággá színezni.

Jön a Halloween, lehet mindenféle félelmetes dolgot művelni, például zombi virágokat színezni.

Az Első Kis-Pesti Kertben, az Aranykatica kertben és az Árnyas kertben is lesz Halloween esemény.

 

Szeptember 2.-án másodszor rendezik meg a Közösségi kertek éjszakáját. Az Egyesület 3 kertje is részt vesz az akcióban: a Békási kert, az Árnyas kert és a Zengőkert.

A programokról a Közösségi Kertek Éjszakája FaceBook oldalon lehet tájékozódni.

 

A Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia és Társadalompolitikai Intézete egy megbeszélést tartott a budapesti közösségi kertekről, ezen belül a kertek vezetése, a kertmenedzsment volt a legfontosabb téma. A beszélgetés a Civil Preferencia Fórum keretében jött létre, egyfajta kutatási adatfelvételnek képzeljük el az eseményt.

Körülbelül 8-9 kert képviseltette magát az eseményen, 4 kert a Város Kertek Egyesülettől, (Első Kis-Pesti Kert, Aranykatica kert, Békási kert, Zengőkert), valamint a Zugkert, a Grundkert, egy XI. kerületi kert és két székesfehérvári közösségi kert képviseltette magát.

Tőlem azt várták, hogy szakértőként a végén mondjak valami okosságot az elhangzottakhoz.

Az egyik saját felismerésem az volt, hogy a közösségi kertek témában már nem igazán tudnak újat mutatni, az elmúlt évek és a hét működő kert után, már kevés újdonságot találok a témában. Ez persze azt is jelenti, hogy nagyjából el lehet jutni a közösségi kertek téma végére, a projekt már nem fejleszthető tovább, csak a kertek száma gyarapítható. A közösségi kertek univerzumnak ekkora a kiterjedése, keveset lehet már hozzátenni. Persze számos dolog javítható, tehető profibbá. Egy kert soha nincs kész igazán, minden szezonnak meg van a maga szépsége és feladatai.

A beszélgetés legfontosabb eleme a kertvezetés témaköre volt. Mindegyik kert küzd, állandó a kísérletezés a kertvezetéssel, a kert-menedzsmenttel. Két fő irány látszik. A kert korai éveiben az egyszemélyi vezetés tűnik hatékonyabbnak, pusztán mert össze kell fogni a kertépítést, a közösségfejlesztést, az első szezonokat. Ilyenkor minden újdonság, nincsenek kialakult normák és rutinok, jobb ha egy vezető tartja kézben a folyamatokat. A másik vezetési modell a koordinációs csoport létrehozása, ahol 3-6 fő megosztozik a kerttel kapcsolatos szervezési feladatokon. Ez a kiérleltebb, már régebb óta működő közösségi kertekre jellemző. Ilyenkor megoszlanak a feladatok, van aki a szervezéshez ért, van aki az önkormányzattal tartja a kapcsolatot, van aki a kertépítő napokat tudja jól kézben tartani. Ezt a vezetési módszert akkor érdemes alkalmazni, amikor a kert már megért 2-3 szezont és így átlátják a feladatok sokszínűségét és szezonok egymásra épülő feladatait.

A másik érdekes elem a kertszabályok kérdése. Sokkal jobban be kell tartani és tartatni a kertszabályokat, mint eddig gondoltam. Valamint az sem elhanyagolható elem, hogy évente felül kell vizsgálni a kertszabályokat, mindig van mit csiszolni rajta. Másrészt a nem leírt normákat is valahogy rögzíteni kellene, időnként beépíteni a kertszabályokba. Ez főleg akkor fontos, amikor új tag érkezik a közösségi kertbe és a befogadást, az integrációt könnyíti meg, ha egyértelmű a kertszabály rendszer és átadható a normarendszer is.

A beszélgetés során folyamatosan az életciklus elméletek jártak az eszembe. Nagyon fontos megérteni, hogy milyen érettségű a közösség, mik a fejlesztési igényei, hogyan lehet őket egy fenntartható pályára állítani és azon tartani. Az életciklusok ismerete és megértése segít a kertközösségnek a helyét megtalálni, felismerni a saját hibákat és türelemre tanít, hogy a hibákat szépen lassan feldolgozzuk.

További probléma a kertek esetében a finanszírozása. Sok kert tényleg önerőből szerveződik, nincs mögöttük önkormányzati háttér, vagy másféle támasz. Így biztosan nehéz, de nem lehetetlen a fejlődés. A közösségi kertek sokrétű hasznai elégnek kellene lennie a városi vezetésnek, hogy támogassák a városi kertmozgalmat, ahogy ez tőlünk nyugatra természetes. Ez egy alapproblémája a magyarországi közösségi kerteknek: alulfinanszírozottság és az állami elismerés hiánya. Ez komoly baj. Ahogy a nyugati társadalmak pontosan tudják a közösségi kertek hasznát, és ennek arányában támogatják a kerteket, itt ez még nagyon nincs meg. Ezen lehetne dolgozni…

Minden közösségi kertben alapprobléma, hogy van egy “kemény mag” akik a hátukon viszik a kert ügyeit, és vannak akik csak nézik ezt, nem vesznek igazán részt a közösségi életben. A közösségteremtés, a közös felelősségvállalás elengedhetetlen. Tudatosítani kell, hogy nem csak a saját ágyásunkért vagyunk felelősek, hanem az egész kerti összképért.  Van kert, ahol kötelezően előírnak szezononként 8 délután közös munkát, van kert ahol számba veszik az összes fellelhető kerti feladatot (ez egy nagyon szép ötlet, kísérletként minden kertben össze kellene szedni az összes egy év alatt elvégzett kerti feladatot), amit a közösségi kert ad, és azok közül kell minden kerttagnak megfelelő számú feladatot elvállalni (pontokat gyűjtenek). Van kert, ahol havonta tartanak egy kertépítő délutánt, ahol illik megjelenni és kivenni a saját részt a közös munkából.

Nagyon érdekes volt látni ezt a sokféle kísérletezést, valahol társadalmi kísérletekről van szó, kicsiben, lombikban, de mérhető haszna van, megéri a befektetett energiát.

Érdekes tájékoztató anyag a konferenciához

Kozossegi_kertek_tajekoztato_BCE_2017-2

Szombaton tartottuk az ötéves születésnapját a kertnek. Nagyon megy az idő. Ezt a beszédet sikerült összehoznom:

Hét éve amikor ez az egész elkezdődött, nem gondoltam, hogy ekkora szívás lesz! Meg persze, hogy mennyi jó is származik belőle, milyen messze lehet jutni, nem csak a kertekben, de a kerteken keresztül is. Az első Kis-Pesti Kert az Egyesület első kertje, innen indult az egész.

Az ember onnan tudja, hogy jó úton jár, ha utánozzák, másolják a tetteit. Sok hasonló kert született az elmúlt években, többek közt az egyesület is alapított még hat másik kertet és mások is alapítottak 50-70 közösségi kertet Budapesten és vidéken. Mindez sok szempontból a kispesti önkormányzat bátorságát dicséri, ők vágtak bele először, ők dolgozták ki először a megvalósítás módját.

Emlékszem a grundra öt évvel ezelőtt, ahova ezt a kertet építettük. Mintha nem is ugyanazon a földön, ugyanazon a bolygón állnánk, akkora a változás. A kert évről évre szebb lett, egyre bujább, még szerencse hogy van kerítés, amely határt szab ennek a zöld inváziónak. A kertészek is átalakultak, mindannyiunkon alakított a kert, sokat nyertünk mindannyian, az egyén, a közösség, a környék, a kerület, az önkormányzat és talán a város is.

Kívánok az Első Kis-Pesti Kertnek és az összes közösségi kertnek, sok sikeres szezont, még sok szép jubileumot és békét.

Köszönöm a figyelmet!

Cikk a helyi újságban: Öt éves az Első Kis-Pesti Kert