Meghívjuk

Körösi Zsuzsa “Nehogy az ördög ülve találjon” című új dokumentumfilmjének bemutatójára.

Hely : Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér,

1067 Budapest Eötvös utca 10

Időpont : 19h

A vetítés után kerekasztal-beszélgetést tartunk, amelyet a Bolgár Önkormányzat által felajánlott koktél követ.

Az október 2-ikai viszontlátás reményében

üdvözli

a Les Films du Réveil csapata

Hosszú idő óta az egyik legjobb rádióműsor született a városi kertekről, igazi hangulatot ad, igazi rádiós hagyományként szavakkal mond el egy élményt. Én régen rádióztam 2 évig, a BBC Magyar Adásánál, tudom, hogy mi a rádiós minőség. Hát ez az volt.

Katolikus Rádió, Kozák Annamária

Köszönet érte!

Tegnap volt a Zengő kert ünnepélyes átadója, ez Kispest harmadik közösségi kertje. Idén gyakorlatilag az egyetlen új kertje az Egyesületnek, több kert indításában is benne voltam, de úgy alakult, hogy ez az egy maradt a végére. Igazán rövid beszéddel készültem, ez sikerült:

Zengő kert

Négy évvel ezelőtt, az önkormányzati választások után, levelet írtam Budapest 23 kerületi polgármesterének, hogy alapítsunk közösségi kerteket, legyenek városi kertek. Az első közösségi kert itt kispesten alakult meg, az Első Kis-Pesti Kert, majd a második is, az Aranykatica kert, a harmadik kert Békásmegyeren, majd a negyedik kert újra a XIX. kerületben, a Zengő kert. Itt állunk most, ennek a kertnek az első szezonját ünnepeljük. Az elmúlt években felmérhetetlen mennyiségű tapasztalat gyűlt össze a városi kertekkel kapcsolatban, ebből született a Közösségi Kertek könyv, és úgy tűnik mozgalommá erősödik a városi kertek kezdeményezés, számos kert nyílt és nyílik Budapesten és vidéken is. Mindez innen indult el Kispestről, ez a minta, ezt érdemes követni. Köszönöm a Polgármester Úrnak, a Képviselő testületnek, az Önkormányzat dolgozóinak és a kispestieknek, hogy idáig eljutottunk. Köszönöm a figyelmet.

Tényleg rövid beszéd volt, igazából nincs a dolgon mit cifrázni, a kertek önmagukért beszélnek, működőképesek vagy nem. Túlélnek vagy elmúlnak. A kispesti kertek működnek.

Elindul a választási kampány, talán a Konyhakerti Világnap miatt, vagy vannak még további okai, de bele fog kerülni a kampányba a közösségi kertek dolog, nem vagyok biztos abban, hogy hasznára fog válni a kampányfigyelem az ügynek. Mindig úgy valósul jól meg egy kert, ha mögötte megegyezés, egységes akarat és támogatás van, az önkormányzat részéről, nem pártharc, hanem kerületi ügy.

Lassan vége az idei termőszezonnak, lesz idő levonni az idei év tanulságait, fazonírozni egy kicsit a működést, és ősszel – télen nekiindulni az új kertek szervezésének, a közösségépítés elindításának, a tervezés nyugodt végig vitelének, és tavasszal szépen meg fognak nyílni az új kertek, remélem már nem csak Budapesten, hanem vidéken is.

A Katolikus rádió készített riportot a Konyhakerti Világnapról.

Lehet-e saját fogyasztásra zöldséget-gyümölcsöt termeszteni a városban, lakótelepi környezetben? Az élelmiszer-termelés, önellátás mellett milyen haszna van a városi kerteknek? Ezekre a kérdésekre is választ kaphattak azok, akik ellátogattak egy-egy közösségi kertbe a Nemzetközi Konyhakerti Napon, amit 2004 óta rendeznek meg a világszerte: Magyarországon második alkalommal. Műsorunkban az Első Kis-Pesti Kertbe látogatunk.

Itt lehet meghallgatni a rádióműsort

Horányi Özséb Professzor Úr kért, hogy írjak véleményt a 168 órában megjelent interjújához. A téma jó, erősen aktuális, ezt sikerült összehoznom:

Civildeficit:

Az ország civiltelensége mára szinte bántóan éles és terhes mindazok számára, akik huszonöt éve azt hitték, hogy egy normális ország leszünk, de tegyük hozzá ez nem a hatalom egyedüli hibája, mi magunk is nyakig sárosak vagyunk. Az elmúlt évtizedek minden kormánya a saját „civiljeit” támogatta, nyíltan vagy burkoltan, lehetőség sem volt arra, hogy kialakulhasson a politika semleges civil közeg. A mai civildeficit nem egy-két éve halmozódott fel, évtizedek beteg gyakorlatának eredményét látjuk. Mára a sajtót kapott civil kezdeményezések mind politikai töltetűekké váltak, mi és ők, a jók és a rosszak, egyetlen alternatíva maradt a pálya szélén vegetálni, kicsiben, helyi szinten működni, a lehető legtávolabb a politikai bulvártól. Viszont ez sem járható út, elnyújtott agónia, túlzottan sok sikerélmény nélkül.

A cikk szerint az újságíró nem igazán érti a civil szervezetek finanszírozását és működését, a kérdései a hozzá nem értést mutatják, például „A hazai civil szervezetek többsége viszont a „központi apanázst” várja.” kezdetű kérdés. Nem várják az apanázst, hanem pályáznak és pont a bírálatoknál derül ki, hogy mind a jobb , mind a baloldal érdek és ismeretségi körön belül osztja el a támogatásokat, minőség és értékalap nélkül, egyik sem jobb a másiknál. Gazdasági válságidőszakban, a középosztály elsorvadása közepette, illúzió a civil függetlenség, óhatatlanul függnek az államtól vagy az EU-tól függetlenül attól, mennyire ostoba és életidegen pénzosztó szervezetek ezek. A civilek nem önerőből élnek, pénzben viszonylag nehezen mérhető szolgáltatásokat nyújtanak, miközben ugyanúgy adóznak, mint bármely profitorientált szervezet. A civilek a gyakorlatban nem dönthetik el, hogy kitől fogadnak el támogatást, örülnek ha kapnak.

Hazugsággá és bulvárrá lett a civil jelző is. Nem azok a civilek, akik pódiumról, habzó szájjal üvöltik a saját, megkérdőjelezhetetlen politikai igazságaikat, jól odamondanak a televíziós műsorokban, hanem dolgozni kéne, jót tenni, hasznot és életminőséget teremteni, a valódi bajokat orvosolni. A baloldalon futják a teljesen értelmetlen „politikailag korrekt” tiszteletköreiket, a jobboldal meg erősíti a maga szavazóbázisát, mindkettő tévút, az ország gondjainak teljes félreértése, érdek és ideológiavezéreltség. Ebben az országban a civilek látható része demonstrál, kommunikál, szakért, koordinál, csak éppen a teljesítmény és az eredmények hiányoznak, a minőségérzék, a hasznosság és az értékteremtés. Pedig lehetne más út is. Úgy hívják, hogy munka.

Helyi szinten kell tenni, szomszédsági közösségeket kell szervezni, ki kell alakítani a saját közösségi normáinkat és betartani azokat, hatni a környezetre, életminőséget javítani, politikamentesen az egyénekre koncentrálva. Ez nagyon sok idő és fáradtság, miközben hiányoznak a társadalomból a közösségi alapok, hiányzik az együvé tartozás élménye, hiányzik az együttműködés kultúrája. Mindezeket megteremteni, legalább egy generációnyi idő, ideje lenne belevágni, huszonöt évet már elvesztegettünk.

Itt olvasható az eredeti. Egyház és Társadalom

Meghívtak egy előadásra Szegedre, az alkalom a szegedi közösségi kert megnyitója volt. A kertet a Maszk Egyesület hozta létre, lakótelepi környezetben, egy közösségi ház kertjében. Ők is 7 négyzetméteres ágyásokat építettek, kb. egy tucatot, mindazokat az alapokat lefektették, amik a kertinduláshoz elengedhetetlen, (tervezett kert, emelt ágyások, megoldották a vizet és a földcserét is). Az fontos, hogy eleve tervezetten hozták létre a kertet, jó elképzelést valósítottak meg, az azonban már a legelején kiderült, hogy a közösségépítés lesz a legnagyobb feladat. Nyilvánvaló lett, hogy kell kertvezető, kell egyfajta koordinációs csapat, kell valamiféle terv erre a szezonra, és belső kommunikáció. Sokkal többről szól a közösségi kert, mint hogy rohammunkában elkészülnek az ágyások az Megnyitó napjára, és át tudjuk adni a helyi sajtó jelenlétében.
Szép időszak előtt állnak, jó szezonjuk lesz, azonban a kérdés az, hogy hogyan lesznek képesek állandósítani a működésüket, hogyan fog a kert továbbfejlődni, újabb és újabb szezonokat sikeresen befejezni. Az nagyon fontos, hogy Szegeden megnyílt az első közösségi kert, fontos hogy legyenek a vidéki nagyvárosokban is közösségi kertek. Lakótelep van elég. Kívánom, hogy a szegedi közösségi kert az első szezon alatt képes legyen stabilizálnia a működését, és jövőre új szezont kezdeni, mintát adni közösségi kertek alapítására, nem csak Szegeden, de más városokban is.
Érdekes, hogy az utóbbi napokban minden a közösségfejlődésről szól körülöttem. Minden kertnél azt látom, hogy a közösségé formálódás nem fejeződik be az első szezon után, sőt a második szezon után sem, ez egy állandó változás, ráadásul minden kert más személyiségű, a kerttagok habitusa, aktivitása, az egyéniségeik összessége adja a különbözőségüket. És persze nincs két egyforma kert sem. A kert adottságai és a környezet alapvetően befolyásolják a kert jövőbeni működését.

A Megálló Közösségi Ház – és a közösségi kert honlapja

Bajai civilek hívtak meg előadásra, közösségi kertek lesz a téma.

Péntek, június 6.-a Attila út 9. 17 óra

Ha van bajai ismerősötök, érdemes lesz eljönni.

Ez megint egy el nem mondott beszéd, valahogy úgy alakult, hogy kihagytuk a protokoll beszédeket az Első Kis Pesti Kert szezonnyitó ünnepségén, személyes beszélgetések sorozatává fajult a délután, sütizés és nyugalom. Így volt jó.
Persze készültem beszéddel, de jobb volt nem szerepelni, utólag inkább leírom, mit is mondtam volna:
A harmadik szezon
A hármas számnak különleges ereje van: három a magyar igazság, Ludas Matyi is háromszor verte el a döbrögi bírót, háromra szoktunk elstartolni, valószínűleg a kertek életében a harmadik szezonnyitás is különös fontossággal bír . Az Első Kis Pesti Kert a harmadik szezonját kezdi idén, a kert és a közösség úgy tűnik, mostanra ért be, életciklust váltott, mind a kert kinézetében, mind a közösség belső tartásában összetéveszthetetlenül más mint három éve volt. Mostanra stabilizálódott a kert és a közösség, kellett ennyi idő…
Senki nem tudta három éve, hogy mivé válik ez a kísérlet, és úgy tűnik a fejlődés mostanra eljutott egy nyugvópontra, kiszámítható lett a kertközösség működése, megvalósulni látszik a kezdetben kitűzött cél, a békés együttélés, a nyugodt kertművelés, egyfajta állandóság, igazi szomszédsági közösség alapítása. A lakótelepen.
Ez a kert nem bulvár, nem médiahekk, sem gerillakert, főleg nem politikai korrektség hanem, létező – működő valóság, és lesz negyedik, ötödik és még sok szezonja, működő modell a közösségi kertekre, a szomszédsági közösségek alapítására. Az önkormányzattal közösen.

Ez a három év nem volt problémamentes, kerttagok cserélődtek, voltak nehéz időszakok, de mindezek eltörpülnek az elmúlt szezonok sokféle sikereihez képest, mi magunk változtunk a legnagyobbat, és bizton állíthatom, hogy a javunkra. Vannak talán sajtó-híresebb kertek az Első Kis Pesti Kertnél, de minőségben, állandóságban, életminőség javulásban nem vehetik fel a versenyt.
Köszönöm a kertészeknek és az önkormányzatnak, hogy három éve belevágtak ebbe az akkor még kipróbálatlan kísérletbe. Munkájukkal és jó szándékukkal épült és fejlődött ez a kert és a közösség azzá, amit ma itt látunk.
Az egyesületnek van négy működő kertje, és talán még kettő el tud indulni idén. A többi kertnél már azt nézem, hogy vajon hova fejlődnek majd a harmadik szezonjukra, ők hogyan állnak majd be egyfajta állandóságra, működési kiszámíthatóságra? Mindig is az első Kis-Pesti Kert lesz a „legöregebb” kert, már önálló pályán mozog, nagyon érdekes kívülről figyelni, hogyan működnek, hogyan oldanak meg problémákat, hogyan integrálják az új tagokat, hogyan alakul a harmadik szezon és a „Biológia óra a közösségi kertben” program. Sok időt töltök abban a kertben. Szuper jó kertközösség lett, sokat tanulok tőlük.
Van még egy hármas szám: elindult Kispest harmadik közösségi kertje, a Zengő kert. Ők még az egész folyamat legelején tartanak, lelkesek és zöldek. Ezúton meghívok mindenkit szeretettel a Zengő kertmegnyitóra. Még nem tudni mikor lesz, de szólok.
Köszönöm, a figyelmet.

Most készült el a kispesti Centrum TV hírműsora a komposztprogramról. Tracey és a Wekerlei Zöldek alakítottak ki egy komposztálási oktató programot, amelynek egyik bemutató helyszíne lett az Első Kis-Pesti Kert.

Itt megnézheted.

Az Első Kis-Pesti Kert vendégül látta a Wekerlei Zöld Hajtás és az Átalakuló Wekerle csoportok komposztálási programját, ők adták a kertet, Tracey-ék pedig hozták a komposzt előadást. Sajnos nem tudtam ott lenni, az új kertek szervezése sok időt vesz el. Másnap a Zengő kert kertészei mondták, hogy nagyon tanulságok volt az oktatás és a kert meglátogatása is.

Jó cikk és képek születtek az eseményről

Már a kérdésfelvetés is tetszett, van-e hasznosítható tudás a kertközösségek fejlesztési gyakorlatában, amit vállalatvezetők alkalmazni tudnak a maguk csapatépítő fejlesztéseik során? Tényleg, mik az azonosságok és különbségek a kétfajta fejlesztés között?

Nemrég a Sawyer Miller Group, Vezetői Akadémiára hívtak meg előadni egy a csapatépítésről szóló tréningnapra, sokféle csapatépítési metódus között én a közösségépítésről beszéltem.

Először is a kertek és vállalatok nem két külön világ, sőt itthon is számos nagyszerű példát találni, amikor a szervezeti kiválóság egyik eszközévé emelkedik a kert és a környezet, ilyen a Graphisoft Park, de az Örs vezér téri IKEA tetején is van már vállalati közösségi kert.

Csapat vagy közösség?

A kertközösségek alapvetően különböznek a vállalati csapatoktól, a vállalat csapatépítés célorientált képzés, az együttműködés kultúrájának oktatása és gyakorlása egy-egy szervezeti cél elérésére irányul. A csapatok élén a vezető csatába megy, például üzleti háborúba, konkurenciaharcba, a közösségben viszont élni szoktunk, jól érezni magunkat, sokkal inkább a békéről, a nyugalomról szól a csatazaj helyett.

Nagyon fontos a fókusz.

Semmiféle fejlesztés nem működik, ha már az elején nem tisztázzuk, hogy milyen fókuszt választunk, mi az az eszmeiség, amelyre a fejlesztést felfűzzük. A vállalati csapatépítés fókusza az egységessé válás, a munkafolyamatok és az abban résztvevők összehangolása, hatékonyságnövelés, a veszteségek csökkentése, a zökkenőmentes munkavégzés, lehet még sokáig sorolni.  A kertközösség esetében a fókusz más: kertművelés, az együttműködés kultúrája, a tolerancia gyakorlása, a sikerélmény, gyarapodásélmény, büszkeség, kreativitás, közösséghez tartozás élménye. Mindezek miatt a kert kifejezetten hatékony eszköze a közösségépítésnek.

Ugyanakkor számos azonosságot és különbséget is fel lehet fedezni a két műfaj között.

Azonosságok:

• Együttműködés kultúrája. Sem egy csapat, sem egy kertközösség nem működik az együttműködés kultúrája nélkül. Ahogy a munkahelyen sem csak a saját munkámért vagyok felelős, a kertben sem csak a saját ágyásomat művelem, a egészért is tenni kell, részt kell venni a közösségi eseményeken, gondozni kell a közös művelésű területeket.
• A belső kommunikáció erősödése. Mindkét fejlesztési folyamat a belső kommunikáció mennyiségén és legfőképpen a minőségén áll, vagy bukik. Óhatatlanul megnő a belső kommunikáció fontossága mindkét fejlesztési folyamat során, legyen az szóbeli vagy írásos, vagy vezető kommunikáció. A csapatok és a közösségek a fejlődésük korai stádiumában elsősorban magukra figyelnek, befelé forduló attitűd jellemzi őket.
• Az erők megsokszorozódása. Csapatok és a közösségek jobban teljesítenek, mint az egyének külön-külön, legyen az a szervezeti célok beteljesítése, vagy a kert működtetése.
• A fejlesztés hosszú távú folyamat. Mindkét fejlesztési folyamat lassú, sok időt és figyelmet ígényel, állandó gondoskodásra van szükség.

Emellett számos különbséget is találhatunk:

Csapat:

• A csapatépítés célorientált műfaj, meghatározott végeredmény miatt kell fejleszteni, pontosan definiálható és mérhető eredményeket várnak tőle.
• Másrészt a csapatépítés sokkal személyfüggőbb, mint a közösségépítés, az adott vállalati folyamatok elvégzésére már eleve az adott terület specialistáit választják ki, az ő munkájuk összehangolása a cél, a gyors és hatékony feladatmegoldás és a tagok közötti együttműködés a csapat legfontosabb célja.
• Csapatokat általában hierarchikusan irányított szervezetek hoznak létre, működik egyfajta parancsuralmi utasítás rendszer, léteznek alá és fölérendelési viszonyok, egy-egy csúcsvezető felé irányul a beszámolási kötelezettség és ő határozza meg a csapat menetirányát. Ezzel szemben a közösség önmaga előtt vizsgázik, maguk ítélik meg a szezon sikerességét, vagy sikertelenségét, nincsenek ezek a fajta kényszerek.
• Egy vállalati csapat kényszerközösség, azért dolgozunk, hogy megtartsuk az állásunkat, megkapjuk a fizetésünket, esetleg a jól végzett munka prémiumát. Egy vállalatot nem lehet demokratikus eszközökkel irányítani, miközben a kertközösségek mindenképpen a lokális demokrácia gyakorlóterepei, a kertben mindenkinek azonos értékű szólási és szavazati joga van, cél egyfajta demokratikus döntéshozási rendszer megvalósítása. Szomszédsági közösségek-helyi demokrácia gyakorlóterepei.

Kertközösség:

• A kertközösségek a kerthez kötődnek, a kert adja meg a közösségépítés helyét és fókuszát, feladatokat ad, alkalmat a közösséggé válásra.
• A kertközösségek hosszú távú célja a személyektől nagyjából független működés, a közösségi kertek működésének állandósítása, a szezonról szezonra történő megújulása, elérni a fenntarthatóságot. New Yorkban láttam 30-40 éves közösségi kerteket, ahol az első kertészek már valószínűleg nincsenek az élők sorában, de a kert mégis működik, elérték a fenntarhatóságot, beépültek a környezetükbe, állandó és elismert közösségei lettek a környéknek.
• A kertközösségek tagjai önkéntesek, nem a pénzért, nem az anyagi elismerésért művelik az ágyásaikat és a kertet, hanem azokért a pluszokért (externáliák), amelyeket a kert és a közösség, a tagjainak nyújtani tud: gyarapodásélmény, közösséghez való tartozás élménye, öröm, elégedettség, az egyéni kreativitásunk, gondosságunk, hozzáértésünk bizonyítása, ráadásul közösségben, ahol mindenki hasonlóan kreatív, gondos, hozzáértő, így  kertverseny egyfajta jóindulatú versengéssé válik, ahol irigység és rossz szájíz nélkül lehet örülni a másik sikereinek, terményei bőségének. A kert egésze válik így gazdagabbá, szebbé, sokszínűbbé.

A szervezeti életciklusok szerepe a fejlesztésben

A csapat, vagy közösségépítés során nem lehet figyelmen kívül hagyni a szervezeti életciklus modelleket, ha vállalati csapatot akarunk fejleszteni, mindenképpen kutatni kell, hogy az adott szervezet, vagy szervezeti divízió mely életciklusban van, ehhez kell igazítani a beavatkozás módját, eszközeit, időtávját.

A kertközösségek mindig a nulláról induló fejlesztési folyamatok, a tagok ritkán kerülnek a kertbe szervezeti kiválasztási folyamat mentén, így a közös hang megtalálásával, a kert működési alapjainak lerakásával kell kezdeni a fejlesztést. Nem vagyunk egy közösség-orientált társadalom, a történelmünk nem ebben az irányba fejlesztette a karakterünk, éppen ezért a közösségépítés során a legnehezebb és leghosszabb folyamat a közösségi tudat és felelősség fejlesztése. A kert azért jó közösségépítő eszköz, mert az adott mérete, a csoport limitált nagysága, a feladatok tervezhetősége, és a látható eredmény, mind átláthatóvá, megfoghatóvá, kezelhetővé teszik ezt a kísérletet. A vállalati csapatban pénzért dolgozunk, a közösségi kertben az életminőségünket javítjuk, élményeket szerzünk.

A vezetői szerep

A vállalati csapat vezetője mindenképpen Úr a maga területén, irányító, parancsuralmi, kontrolláló szerepe van, a legtöbb esetben egyszemélyi döntéseket hoz, a csapat működése az Ő felelőssége, a siker az Ő sikere. Szinte soha nem választott vezető.

A kertvezető ezzel szemben választott vezető, akit a közmegegyezés emel a közösség élére, viszont Ő csak katalizátor, egyfajta koordináló szerepe van, mederben tartja a kert sokféle folyamatait, betartatja a demokratikus játékszabályokat, levezeti a kertgyűléseket, értelmessé és szervezetté teszi a kerti aktivitásokat. A kertvezető soha nem hoz egyszemélyi döntéseket, minden lépését a közösségnek kell megvitatnia, szavaznia róla. Egy kertvezetőnek sokszor kell csitítania, nyugtatnia egyes kerttagokat, de soha nem szankcionálhat a saját belátása szerint, ehhez is a közösség döntésére van szüksége, majd a végső lépést nekem az egyesület elnökének kell megtennem.

Elmondhatatlanul fontos a vezetői személyiség. A vállalati vezető lehet agresszív, követelőző, nem kell foglalkoznia a demokratikus értékekkel, azonnali és durva döntéseket hozhat, számára nagyjából mindegy, hogy mit gondolnak róla a beosztottjai, a pozíciója biztos, mindaddig amíg a munkatársakból kipréseli a teljesítményt. Ezzel szemben a kertvezetőnek inkább a személyiségével kell egyben tartania a kertközösséget, nagyon sokszor kell használnia a „kérem” szót. Ez sokszor pszichológus szerep, sokszor lelki szemetesláda, sokszor kell a leglehetetlenebb helyzetben is vigasztalást adnia, segítenie ahol tud. Ez semmiképpen sem vállalati attitűd.

Az idő szerepe

A vállalati csapatok esetében az idő igen rövid, vagy a projekt időtartamára vonatkozik, vagy az adott pénzügyi évre.  A 2008-as válság kitörése óta nagyon leszűkült az időhorizont, minimálisan látunk előre az időben, egy-két hónap, esetleg egy pénzügyi év, de bizonyosan nem több. Ezzel szemben a kertközösségek az állandóságban élnek, hiszen tudják, hogy jövőre is lesz szezon, lesz tavasz, a kert és a közösség is működni fog, így könnyű a fenntarthatóságra koncentrálni, hosszú távra tervezni. A kerteknél nincs konkurenciaharc, nincs piaci verseny, így könnyű megtalálni a kiegyensúlyozottságot, az állandóságot, a tervezhetőséget, ráadásul minden szezonban megújul a kert, minden tavasz egy újrakezdés, szebb, jobban termő, különlegesebb lesz az ágyás és a kert is.

Egy vállalatnál a munkavégzés sokszor válik rutinná, sokszor lélekölő taposómalom, ritka a sikerélmény és a megelégedettség. Ezzel szemben a kert, napról napra változik, mély, majdhogynem atavisztikus öröm a növények nevelése, a fejlődésük látványa, a termés nagysága, a saját ügyességünk megtestesülése.

A vállalatoknál pénzt keresünk, esetleg araszolunk felfelé a ranglétrán, a kertben viszont az életminőségünket javítjuk, elégedettséget találunk, nyugalmat és közösséget.

Hogyan legyek jobb vezető?

Visszatérve a tréningnap alapkérdésére, vagyis hogyan legyek jobb vezető, én másképp tenném fel a kérdést. Akarok-e vezető lenni? Akarok-e hatalmat, szeretek-e parancsolni, alkalmas-e a személyiségem arra, hogy a vezetői szereppel járó torzulásokat legyőzzem, hogy ne fecséreljem el az életemet értelmetlenül? Minden körülmények között ezt kell először eldönteni, minden egyéb csak ez után jön.

Sok érdekes példát látok mostanában, ahol igazán magas pozícióban lévő emberek keresik a kiutat, keresnek új életcélt, képtelenek tovább a vezetői pozícióban vergődni a lehetetlen szervezeti körülmények között.

Ismerek olyat, aki a magas vezetői pozíciója ellenére titokban kávépörkölést tanul, Londonba jár kávépörkölési tréningekre és alig várja már a napot, amikor ki fog lépni a cégtől és boldog lesz, hogy minőséget és értéket teremthet, a maga szempontjai szerint.

Ismerek olyat aki, a sok-sok diplomája mellett OKJ tanfolyamot véget, péknek képezi magát, és több öröme van a maga sütötte kenyérben és kalácsban, mint bármely üzleti sikerben.

Ismerek olyat aki, már-már betegen gazdag, és mégis aranykalászos gazdaképzésre jár és az az álma, hogy gazdaságot indít, a maga ura lesz és talán megtalálja a maga békéjét.

Lehet, hogy ők találták meg a Jó vezetés kulcsát, önmaguk urai lesznek.

Néhány előzményt, had írjak a cikk elé:

Az önkormányzat támogatásával jött létre az iskolák számára ez a oktatási – szemléletformálási projekt, tavaly pályázott a kert, és nyert valamennyi finanszírozást.

Az is nagyon fontos, hogy egy ilyen oktatási misszió, komoly előkészületeket, komoly tudásállomány felhalmozást igényel, nem is beszélve az időről és szervezésről, hogy a Biológiaóra jól sikerüljön.

Az is látszik, hogy a kertközösségek, csak a harmadik szezonra érnek meg ekkora léptékű feladat felvállalására.

Ezúton nagyon köszönöm a munkájukat, Nagy Máriának és mindazoknak akik részt vesznek az oktatásban. A kertek az ilyen projektekkel kezdenek el adni is a kerületnek, a környezetüknek. Ez nagyon fontos, hatásgyakorlás, szemléletformálás.

Iskolai és óvodai csoportoknak indítanak bemutató programot az Első Kis-Pesti Kert kertészei.

A kertlátogatással szeretnénk bemutatni a városi gyerekeknek, hogy milyen a paradicsom, a sóska, a spenót, a padlizsán és sok más növény a kertben. Az oktatási-kertbemutató programot az Ady és a Vass iskola tanárainak segítségével és a kertközösség bevonásával készítettük el.

Fontosnak tartjuk, hogy hasznos ismereteket adjunk át a jövő generációjának. Megosztanánk a gyerekekkel a megszerzett ismereteinket, tudásunkat, elmesélnénk kerti élményeinket, elmondanánk milyen fontos számunkra a növények szeretete és környezetünk védelme.

Úgy gondoljuk, hogy a gyerekek számára a természet kalandot, élményt ad: áshatnak, ültethetnek, kóstolhatják a zöldségeket, tudásukat bővíthetik, új és érdekes ismereteket szerezhetnek növényekről, biogazdálkodásról, komposztálásról. A kert-élmény mellett a gyerekek kicsiben átélhetik a természet körforgását, és megtapasztalják, milyen törékeny is a természet.

Terveink között szerepel: természetismereti oktatás, szemléletformálás játékos formában, növénykártyák felismerése, színező a kicsiknek, tesztek a nagyoknak. Érintett témakörök lehetnek: növények felismerése, biogazdálkodás, környezeti hatások, komposztálás, környezeti etika stb.

Időpont egyeztetése kertlátogatásra: elsokispestikert@gmail.com

Az Első Kis-Pesti Kert (Irányi–Bem utca sarok) kertészei
www.elsokispestikert.hu
www.varosikertek.hu

A régi kalendáriumok szerint, csak most április elején kezdődik a vetési – ültetési szezon, ezzel szemben idén nem volt tél, minden eltolódott az időben, korábban kezdődik a vegetációs szezon. Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó.

A szezonkezdés minden kertben izgalmas, reményteli esemény, a megújulás, az újrakezdés időszaka, mindenki tervez, ültet, kalkulál, szervez, valahol elmondhatatlanul érdekes a kertek ébredése. Jó az idő, süt a nap, mindenki örömmel ügyködik a kertekben, most mindenki nyitottabb mint télen volt, sok a mosoly.  A kertek már régen nem a növényekről szólnak, ez egy nagyon érdekes szoció-közösségi kísérlet, tükrei a magyar társadalomnak. Minden kert magában hordozza a társadalom és a lokális környezet összes jellemzőit, pozitívakat és negatívakat is egyaránt, ráadásul személyekből, emberekből van. Nincs jó vagy rossz kert, minden olyan amilyen.  Ezért szerethetők.

Az elmúlt években azt gondoltam, hogy a kertalapítás az izgalmas dolog. Hát nem! A kertek önműködővé válása, a fenntartható működés elérése a cél, működő közösségi modell megteremtése az igazi tartalom. New Yorkban láttam 30-40 éves közösségi kerteket, az egyesület kertjeinek is ez lenne a dolguk, működjenek sokáig, békében.

Azt veszem észre, hogy a második, de inkább a harmadik szezonra válik a közösség önjáróvá, derül ki a terhelhetősége, koherenciája, vagy annak hiánya, a képessége arra, hogy egy cirka 1000 négyzetméteres területét a kerületnek termőre fordítsák, művelik nem csak az ágyásokat de önmagukat és a közösségüket, és a szélesebb környezetüket  is. Nagyon sok öngyógyító mechanizmus működik egy jól működő közösségben.

Egyre jobb kertek nyílnak, látni, hogy egyre minőségibb kertek alakulnak, tervezettséggel és gondossággal helyezik le a kert és a közösségi alapokat. Talán a magyarországi közösségi kertmozgalom életciklust váltott, kialakultak a minőségi minimumok, a tervezettségre és a szervezettségre való törekvés.

Múlt szombaton egy kertmegnyitón vettem részt a XI. kerületben, rövid beszédet is mondtam:

„Isten kertje

Néhány éve még ismeretlen fogalom volt Magyarországon a közösségi kert, mára viszont tucatszám alakulnak kertek, én is nyitok néhányat, másokat távolról segítem, és vannak kertek, ahonnan két lábbal rúgtak ki.

A jó és kevésbé jó kertkísérletek között, Isten kertje valami különlegesség, a Paradicsom földi mása. Gyönyörű bolygót kaptunk, különösen így tavasszal, lehet ráérezni a természet önmegújuló képességére, a teremtés nagyszerűségére, ennek az egész tervezett és szervezett Univerzumnak a tökéletességére. A közösségi kertek ezt a tökéletességet másolják kicsiben.

A kerteket és a közösségeket művelni kell, ápolni és gondozni, és nem marad el az eredmény, terményben és örömben. Kívánok az Isten kertjének Áldást és Békességet, még sok-sok szezonra.”

Egyszer egy évig voltam főállású angyal, Vodafone Főállású Angyal. Az volt az angyal feladatom, hogy közösségi kerteket alapítsak Budapesten. Érdekes, hogy az angyal évben, egy kertet sem sikerült elindítani. Ennek már 4 éve. Most viszont tényleg sok kert alakul, és szerencsére sok jó, minőségi kert is.

Az Isten kertje különleges. A Tiszteletes Urat, Pocsaji Miklóst, már akkor ismertem, amikor Mikinek és Gabinak hívtuk egymást, 1983-ban a Kisképzőben. 31 éve. Mondjuk négyszemközt, ma is Mikinek és Gabinak hívjuk egymást. Emlékszünk egymásra, amikor még önmagunk voltunk, felelőtlen- őszinte  kamaszok,  azok voltak a legjobb éveink.

Azóta vagy kétszer volt olyan mélypont, amikor már nem maradt más, csak a remény a hitben. Istenem add… Miki tanított meg kérni. Van amikor kikerül az irányítás a kezedből.  Mindkét alkalommal átvitt ezeken, ő volt a „the last line of the defence”.

Sok minden mellett ezért kívánok Örömöt és Békességet az Isten kertjének és minden alakuló közösségi kertnek.

A tavaszi újrakezdés és a természet éledése, a kerttel nem rendelkezők számára nem mindig testközelből megélhető élmény. A város toronyházainak tövében egyre több kis virágzó közösségi kert szerveződik. A városlakók is megélhetik a kertészkedés által a közösségformálódás erejét. Erről, és a közelmúltban megjelent könyvéről tart előadást Rosta Gábor, a Városi Kertek Egyesületének elnöke. Kerületünkben Békásmegyeren már virágzik egy közösségi kert, és idén tavasszal remélhetőleg megszületik a második is.

Civil ház

YouTube előzetes az előadáshoz

Lassan, de halad Kispest harmadik kertjének a szervezése, ez jellemző az összes idei kertre, amit terveztünk. Korábban az gondoltam, hogy a választások miatt esetleg több kertet lehet majd nyitni, hát ez nem jött be, minden sokkal nehézkesebb, minden lassabb. A gondom a dologgal az, hogy a fű addig is nő, amíg a szavazók eldöntik az eldöntendőket, a természet nem a választási naptárhoz igazodik. Kerteket és közösségeket kellene már építeni.

A harmadik kispesti kert az Élmunkás lakótelepen fog épülni, már megvan a kertvezető is, Mirek Barbara fogja végigcsinálni velük az első másfél évet.  Itt a Centrum TV filmje az első lakossági fórumról.

Az új kertbe még lehet jelentkezni a kispestieknek, a Zöldprogram iroda e-mail címén, itt.

Közben nagyon érdekesen alakulnak a már működő kertek is.

Az Első Kis- Pesti Kertben elindul egy oktatási program a kerületi iskolák, iskolai osztályok számára, „Biológia óra a közösségi kertben” címmel. A kert pályázati pénzt nyert az oktatási anyagok elkészítésére, nagyon szépek lettek, kifestők a kicsiknek és tesztek, tudásátadás a nagyoknak. Nagyon jó kis oktatási anyag született, kifejezetten hasznos programsorozat lesz.. Fontos az, hogy a kertek adjanak a kerületnek, ha tudnak, például iskolai programokat szervezhetnek.

Az Aranykatica kertben egy kisebb szerszámtárolót építenek, a hétvégén kezdik kiásni az alapokat, közben persze mindenki ültet, gyönyörűen rendbe lett rakva a kert. Jó szezonjuk lesz.

A Békási kertben a végéhez közeledik Barbara oktatási programja, az utolsó oktatási esemény szombat lesz az ültetőnap. Közben a kutat is meg kell szerelni, a télen a fém köpeny megrepedt, pedig nem is volt igazán hideg, úgy tűnik anyaghibás volt. Pénteken hozzák a cseredarabot, azt felszereljük a fiúkkal, és lesz víz újra. Valószínűleg a Békási kertben fúratunk egy új kutat, tavaly kevés volt az egy kút, lesz még egy. Közben meghozták a trágyát, nagyon jó minőségű egy éves érlelt trágya.

Szentendre akadozik, és a harmadik kerületi kertekkel sem sikerül megtenni a következő lépést. A Corvinus Egyetem tájépítész hallgatókkal jól halad a kurzushét, de erről majd később.

Elindult Kispest harmadik kertje, ma volt az első lakossági fórum. Jó volt, voltak elegen, lelkesek, jó előképeik vannak a városi kertalapításnak Kispesten. Jó kert lesz, már látom.

A következő lépés a kert megtervezése lesz. Ezt egy új módon, közösségi tervezéssel szeretném megoldani. Az eddigi kertek tagjait hívtam meg szombatra egy közösségi tervezés eseményre, meglátjuk mi sül ki belőle. Szerintem a tapasztalatainkra hagyatkozva, valami jópofa kertötlettel, kert-koncepcióval keveredünk majd ki az eseményből. A kerttervet az önkormányzattal meg a közpark-építőkkel egyeztetve fogjuk végtervvé alakítani.

A többi alakuló kert agyzsibbasztó eseménysor. A normálisnál nehezebb választási évben kertet alapítani az önkormányzatokkal, mindent ezerrel túlbiztosítanak, bizottság hegyek, adminisztráció hegyek, tervkészítés hegyek. Az elmúlt hetekben bedaráltak az önkormányzatok, papírgyártás volt, és iszonyatosan sok program, egyeztetés, lakossági fórumok, utazás a városon keresztül. Tömeg-közlekedem, hát elég durva.

Mindjárt itt a tavasz és még sehol a kertek. Mondjuk tél sem volt, szóval korán jött a tavasz, időben még benne vagyunk, csak induljanak már el a kertek. Hát most ez megy.

Még tavaly novemberben indult el az a folyamat, amely lassan alakot ölt, vagy legalábbis van benne előrelépés, Szentendre Önkormányzat Képviselő Testülete elfogadta a közösségi kert alapításáról szóló előterjesztést, és elfogadott egy előzetes költséget, ami persze kevés, de minden kertnél ez szokott lenni az alapképlet.

A közösségi kert alapítása Szentendrén egy érdekes folyamat lesz, több szempontból is:

A kert Szentendre, Püspökmajori lakótelepen lesz, hasonló betonépületek, mint a budapesti lakótelepek. Hasonlóan a többi kerthelyszínhez, itt is egy üres, jelenleg parlag terület jelölt ki az Önkormányzat a kert leendő helyszínének. Az elmúlt néhány évben épült egy kisebb játszótér, de magához a területhez, a lakótelep építése óta nem nyúltak.

A tervezési folyamat egy különösen érdekes menet lesz. Szentendre művészváros, számtalan tájépítész, építészmérnök, alkotó, művész lakik a városban, itt nem lehet csak úgy kinevezni valakit, hogy ő tervezze meg a kertet, egy egészen új módját kell kitalálni a tervezési folyamatnak. Hasonló koncepciótervezési pályázatot írunk ki, mint tavaly a Corvinus Tájépítész tanszéken végigvitt koncepciótervezési pályázat, azzal a különbséggel, hogy itt Szentendre város tájépítészeit, tervezőit fogjuk megszólítani, helyi közösségi esemény lesz a kert tervezése, a koncepciók zsűrizése, és a végtervezés.

Különösen fontos az Egyesület számára is a szentendrei helyszín, végre átlépjük a főváros határát, Pest Megyében alapítunk kertet, terjeszkedik a kertmozgalom, már nem csak Budapesten lesznek kertek, legalábbis az Egyesület szervezésében.

Február 18.-n lesz a második lakossági fórum, ez sem lesz egy érdektelen esemény. A legfontosabb napirendi pont a kerttagsággal járó feladatok és lehetőségek végigbeszélése lesz, a sok ilyen-olyan információt és bulvárhírt felülírva, pontosan tisztázni kell, hogyan is működik egy ilyen közösségi kert, mire készüljenek azok, akik közösségi kertészek szeretnének lenni, milyen események lesznek az első évben. Persze a tervezési folyamatról is fogunk beszélni.

Nagyon jó lenne a közösségi esemény lenne a kert alapítása, és nem csak a leendő kertészek számára, hanem Szentendrének is.

Elkészült az októberi TExNagyerdő esemény videóváltozata. Az egy vicces esemény volt, írtam róla blogbejegyzést.

Ez volt én előadásom.

A Ted-n nagyon tetszett még Bálint Bálint genetikáról szóló előadása.

Továbbá Gönczy Péter is jót alakított. Ő kifejezetten showman, Sok előadását láttam már és jók.

Pénteken Debrecenben a MODEM épületében tartották meg az idei TED rendezvényt, tavaly már volt egy kísérletük, idén ezt fejlesztik tovább hagyománnyá. A mostani eseményt a környezet, az ember és a lélek témakörök köré szervezték. Gönczi Péterrel az első részben szerepeltünk. Péter nagyon jó előadó, jó volt vele újra találkozni, dumálni egy kicsit. Az akvapónia projektje szépen halad, lassan sokszorosítható modellé válik, mind a passzív melegház, mind a teljes akvapónia rendszer.

Sok egyetemi kutató, tanár tartott érdekes előadásokat, külön tetszett, hogy egyes esetekben az egyetemi kutatási eredményeket megpróbálják vállalkozásokká fejleszteni. Például mikrobiológiai kutatások elvezettek az anyatejből készült joghurtig.

Személy szerint nekem, a genetika kutatásról szóló előadás tetszett leginkább, tényleg észvesztően haladnak. Az emberi genomot alig tíz éve fejtették meg, több millió dolláros kutatási program keretében, ma már minden egyetemi labornak van gépe, amely ezt a munkát egy-két hét alatt, minimális segítséggel elvégzi. Egyre többet tudnak az emberi genomról, és úgy tűnik, egyre több kérdés merül fel a kutatás során. Például azt már tudják, hogy az egypetéjű ikrek genomja sem egyforma, a fejlődés során módosul. Például az ikrek ujjlenyomata nem egyforma, holott a bőrredőzet kialakulása genetikailag kódolt, viszont a rajzolat úgy tűnik nem, vagy más a kódja, különbözőek az ujjlenyomatok, tehát a kódolás is különböző. Izgi.

A TED előadások arról szólnak, hogy 15 percben kell összefoglalni a kutatási területed, vagy a kertalapítást, vagy bármit, amit előadni akarsz, szóval hiányos és rövid minden bemutató. Ülni a nézők között, kicsit olyan mintha kapcsolgatná valaki a TV-t, negyed óránként új műsor van, nem igazán lehet elmélyedni semmiben. Ettől függetlenül megérte részt venni a TED-n.

Az igazi vicc a hazaút volt. Sikeresen elértem a 19 órás IC-t Debrecenben, persze könnyű volt, 45 percet késett. Viszonylag jó tempóban haladtunk Budapest felé, amikor a vonat megállt Ferihegy megállónál és nem ment tovább. Kiderült, hogy a kalauzt elhagytuk Szolnokon, vagy Cegléden, minden esetre kaller nélkül a vonat nem megy, újabb 45 perces várakozás volt, mire kerítettek egy újabb kalauzt, és vele sikerült megtenni az utolsó 10 perc menetidőt. 10 óra helyett fél 12 körül értünk a Nyugatiba.

Az egyik oldalon zseniális kutatások és kutatók, a másikon meg a vonat elhagyja a kalauzt valamelyik állomáson és leáll a haladás.

Pénteken Debrecenbe megyek, a TEDexNagyerdő programban leszek előadó. Gönczi Péter ajánlott be a programba, köszönet érte.

Alapvetően a Békási kert tervezéséről és megvalósításáról, illetve a 3 eddigi kertek tapasztalatairól fogok beszélni, 10-12 percben.

Másnap szombaton 12.55-kor kerül adásba, az M1 TV, Zöld Tea magazinjában a Békási kertről készült riport. Zajlik az élet.