Pénteken Debrecenben a MODEM épületében tartották meg az idei TED rendezvényt, tavaly már volt egy kísérletük, idén ezt fejlesztik tovább hagyománnyá. A mostani eseményt a környezet, az ember és a lélek témakörök köré szervezték. Gönczi Péterrel az első részben szerepeltünk. Péter nagyon jó előadó, jó volt vele újra találkozni, dumálni egy kicsit. Az akvapónia projektje szépen halad, lassan sokszorosítható modellé válik, mind a passzív melegház, mind a teljes akvapónia rendszer.
Actualmente se considera hacer clic una alternativa de tratamiento por varias disfuncion sociedades como la europea de urología. Tratamientos de la disfuncion erectil que causa una ereccion una ereccion es el resultado del.
Sok egyetemi kutató, tanár tartott érdekes előadásokat, külön tetszett, hogy egyes esetekben az egyetemi kutatási eredményeket megpróbálják vállalkozásokká fejleszteni. Például mikrobiológiai kutatások elvezettek az anyatejből készült joghurtig.
Személy szerint nekem, a genetika kutatásról szóló előadás tetszett leginkább, tényleg észvesztően haladnak. Az emberi genomot alig tíz éve fejtették meg, több millió dolláros kutatási program keretében, ma már minden egyetemi labornak van gépe, amely ezt a munkát egy-két hét alatt, minimális segítséggel elvégzi. Egyre többet tudnak az emberi genomról, és úgy tűnik, egyre több kérdés merül fel a kutatás során. Például azt már tudják, hogy az egypetéjű ikrek genomja sem egyforma, a fejlődés során módosul. Például az ikrek ujjlenyomata nem egyforma, holott a bőrredőzet kialakulása genetikailag kódolt, viszont a rajzolat úgy tűnik nem, vagy más a kódja, különbözőek az ujjlenyomatok, tehát a kódolás is különböző. Izgi.
A TED előadások arról szólnak, hogy 15 percben kell összefoglalni a kutatási területed, vagy a kertalapítást, vagy bármit, amit előadni akarsz, szóval hiányos és rövid minden bemutató. Ülni a nézők között, kicsit olyan mintha kapcsolgatná valaki a TV-t, negyed óránként új műsor van, nem igazán lehet elmélyedni semmiben. Ettől függetlenül megérte részt venni a TED-n.
Az igazi vicc a hazaút volt. Sikeresen elértem a 19 órás IC-t Debrecenben, persze könnyű volt, 45 percet késett. Viszonylag jó tempóban haladtunk Budapest felé, amikor a vonat megállt Ferihegy megállónál és nem ment tovább. Kiderült, hogy a kalauzt elhagytuk Szolnokon, vagy Cegléden, minden esetre kaller nélkül a vonat nem megy, újabb 45 perces várakozás volt, mire kerítettek egy újabb kalauzt, és vele sikerült megtenni az utolsó 10 perc menetidőt. 10 óra helyett fél 12 körül értünk a Nyugatiba.
Az egyik oldalon zseniális kutatások és kutatók, a másikon meg a vonat elhagyja a kalauzt valamelyik állomáson és leáll a haladás.