Top Agrár Magazin a városi kertészkedésről – online különszám
Megjelent a Top Argár Magazin elektronikus különszáma a városi kertészkedésről. Kifejezetten jó lett a Magazin, jól körüljárják a témát, talán ennyire összeszedett anyagot még nem is láttam.
Ez a tartalomjegyzék:
Városi Önellátás – A balkonkerttől az Urban Farmingig – 6 oldal
Rosta Gábor: Vissza a háztájit – Jönnek a “Válságkertek” – 8 oldal
Rosta Gábor: Útmutatás Közösségi kert alapításhoz – Így kerüld el a buktatókat 12. oldal
Mirek Barbara: Közösség- és kertészképzés – Lehetőség rendet tenni a fejekben 18. oldal
Első Kis-Pesti Kert – Szeretetsziget 34. oldal
Kertészkedő panellakók Óbudán – Nem a termés miatt éri meg ez az életforma (Bagdi Lajos) 38. oldal
Ezek a cikkek szólnak a Városi Kertek Egyesület kertjeiről. Talán még soha nem volt ennyire átfogó sajtója a városi kerteknek, köszönöm Szirmai S. Péter főszerkesztőnek a gondos munkáját, igazán jó lapot készítenek. Az egy kicsit baj, hogy előfizetéses a lap, https://laptapir.hu/ oldalon lehet rá előfizetni
Győzelem kertek, New York Times cikk
Érdekes cikk a New York Times online oldalán, a második világháborús Győzelem kertek mozgalmat elemzi. A legfontosabb megállapítás, hogy alapvetően nem civil kezdeményezések voltak a válságkertek, hanem az önkormányzatok, az állam és a nagyvállalatok által támogatott és szervezett mozgalom.
Elképesztő eredményeket értek el, 1942-re, az amerikai polgárok előállították a saját zöldség, gyümölcs szükségleteik kétharmadát, így stratégiai mennyiségű, nagyüzemi mezőgazdasági terményt tudtak felszabadítani a hadsereg és az export számára. Számos nagyvállalati érdek fűződött a Győzelem kertek mozgalom sikeréhez, ezért fektettek pénzt és energiát ők is kezdeményezésbe. Úgy nevezik, hogy Top to Down movement, felülről szervezett mozgalom. Ráadásul adóból levonható volt a támogatás.
Érdekes, hogy mekkora volt a hatása a mozgalomnak az egyének étkezésére és életvitelére. Soha az amerikaiak ennyire jól tervezett, ennyire egészséges étrendet nem követtek, mint a háborús években.
Majd jöttek a békeévek és a Győzelem kertek teljesen eltűntek, az amerikaiak meg átálltak, a konzerv ételekre, a szezonmentes ellátásra, a gyors ételekre. Ekkor ugrott meg a cukorfogyasztásuk, ekkor kezdtek „elzsírosodni” az ételeik.
A Győzelem kertek mozgalom adott egy „Mi fogunk győzni, nekem is részem van a Győzelemben!” érzést, minden amerikai tett a győzelemért, akár harcoló katonaként, akár hajókat összeszegecselő munkásasszonyként, akár az ágyását művelő városi kertészként.
A mostani Covid járvány alatt, a kezdődő gazdasági visszaesés közepette, semmiféle közösségi érzés nincs, hiányzik vízió arról, hogy ki is az ellenség és milyen lesz a Győzelem?
New York Times, Victory Gardens Were More About Solidarity Than Survival
Cikk – Termeld meg magadnak – Válságban virágoznak a városi kertek
Interjút adtam a TopAgrár magazinnak a városi kertekről és a lehetséges válságkertekről.
Szép cikk lett belőle, köszönöm a lehetőséget. Itt olvashatod el:
varosi_kert_termeldmegmagadnak
Képek a városi kertekről a karantén idején
Még a múlt héten megkértem a városi kertek kertészeit, hogy küldjenek karantén képeket a kertekről, a karantén kertészkedésről. Sok jó kép jött, ezekből válogattam. Akiét kihagytam az ne haragudjon, nagyon sok képet kaptam. A jövő hét végre megint teljesen mások lesznek a kertek, ez a hétvégi eső nagyon jót fog tenni nekik.
Homo Science
A Nagy Covid pánikban elsikkadt, hogy a múlt héten volt 50 éve, az Apollo 13 balvégzetű űrutazás, amikor a szerviz modulban történt robbanás miatt tönkrement az űrhajó, ezzel a ronccsal kellett megkerülni a Holdat, visszajutni a Földig és épségben hazahozni a legénységet. Fél évszázada mindenki a híreket leste, új tudományos fogalmakat tanult, volt vészhelyzet és kommunikációs káosz, és volt egy nagyszámú tudós-mérnök csapat, akik megfeszített munkával épségben lehozták a legénységet a földre. A legsikeresebb kudarc a NASA történetében. Ezek a tudósok, a mai szemmel nézve, végtelenül primitív eszközökkel dolgoztak, logarléccel és papíron számoltak, számítógép kapacitásuk töredéke volt, mint ennek az ős öreg Laptopnak, amin épp írok. A mai lehetőségeinkhez képest a Holdutazáshoz végtelenül primitív mechanikai eszközöket használtak, a technológiájuk sehol sem volt, a mai hétköznapi eszközeinkhez képest; az űrhajósok rettentő rizikót vállaltak, minden egyes misszióval, és mindig sikerült, még a balvégzetű űrutazás is. Ez a tudósok diadala volt, a tudomány tette a dolgát, a világ meg lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket, újságokban, a rádión és TV-n keresztül, Walter Cronkite tolmácsolásában.
Most is valami hasonló történik, a lakásainkba zárva, elszigetelten, mint az úrhajósok, várjuk, hogy a tudósok és a tudomány kihúzzon minket a csávából. A háttérben felmérhetetlen tudományos és technikai szakember gárda és kapacitás lendült munkába, a szemünk előtt zajlik egy új tudományos mentőakció a mi bőrünk megmentésért. Hála Dr. John Campbellnek, Dr. Antoni Faucinak, és más tudományos szakembereknek, mi is félig képzett virológusok lettünk közben, már konyítunk az egészségügyi és járvány statisztikához, különbséget tudunk tenni az antitestek és az antigének között és pontosan tudjuk, mi az a vakcina, amely majd megment minket. Globális élmény, hogy értem, tudom mi történik, azt is tudom, hogy mások is ezt csinálják ebben a pillanatban, egy hajóban utazunk. Talán az első igazán globális közösségi élmény, amit mindenki a bőrén érez, és ez is a tudományról szól.
Úgy tűnik, a tudomány megint sikert arat, van fény az alagút végén, a járványt le fogják győzni, mi pedig kiszállhatunk a mentőkapszuláinkból és megmenekülünk. Most épp még folyik a háború a vírus ellen, sokan fognak meghalni, az országok kimerülnek, a gazdaságok tönkremennek, sokan vesztenek el sokat, néha még az életüket is. A csatákat az orvosok és a nővérek vívják, a háttérben pedig a tudomány dolgozik, hogy megfelelő tudást és eszközöket adjon a kezükbe, a biztos győzelemért.
Ebben a helyzetben óhatatlanul felértékelődik a tudomány és a tudósok, a kutatás és azok művelői. A tudósok előjöttek a tudomány átláthatatlan dzsungeléből, elmondják, hogy mi a helyzet és erre mi a tudomány válasza. Mi meg hallgatunk rájuk, betartjuk a karantént és az utasításaikat, és bízunk abban, hogy igazuk lesz, ezt a járványt is le fogjuk győzni a tudomány segítségével.
Jó lenne, ha a tudomány felértékelt helyzete így is maradna, az emberiség sorskérdéseit ne a „nép”, ne a gazdasági szereplők és főleg ne a politikusok döntsék el, hanem a tudomány adjon válaszokat és eszközöket, lehetőleg ne akkor, amikor bár felrobbant az űrhajó, hanem jóval előtte, kisebb pánikkal és kevesebb veszteséggel.
100 évvel ezelőtt a Spanyolnátha járvány idején, még a vírusokat sem ismerték, antibiotikumok is csak 30 évvel később jelentek meg, a mai szemmel szinte kuruzslás volt, amit műveltek. Azóta az egészségtudomány és maga a tudomány is hatalmasat fejlődött, újabb és újabb ágakat növeszt, iparággá terebélyesedett, ahol nem egyéni zsenik, hanem tudományos teamek viszik előre a világot, az átlagember számára elérhetetlen területeken, érthetetlen eszközökkel. A tudomány adta a kezünkbe az okos telefont, az internetet, a globalizációt, a kontinentális közlekedést és kereskedelmet, az élelmiszer biztonságot és a hosszú és egészséges életet. Mi csináltunk ezekből túlnépesedést, környezetszennyezést, ipari és ökológiai katasztrófákat, klíma instabilitást, egyenlőtlenséget és súlyos gazdasági és társadalmi feszültségeket. A tudomány fejlődésére hárítani, a mi eszetlen viselkedésünk katasztrofális eredményeit, ez a felelősség letagadása, elég nagy önbecsapás.
A járvány után lesz egy gazdasági válság, mély és keserves, felsejlik a múltból a 29-32-es Great Depression nyomora. A mostani válság, biztosan nagyon más lesz, a közgazdaság, államtudományok is folyamatosan fejlődtek, a gazdaságunk, pénzrendszereink, társadalmunk teljesen más, ezt a válságot teljesen új megközelítésekkel és eszközökkel fogják kezelni, mint 90 éve. Még a 2008-as válság kezelésének a módszere sem lesz használható, ez nagyobb és globálisabb ügy, ez már jobban elfajult. „A piac szabályozza önmagát elv” csődöt mondott, kiderült, hogy a bolygó szabályozza önmagát, és övé a hatalmasabb erő, az eddig követett életformát és gazdasági gyakorlatot, a bolygóhoz való viszonyunkat tovább így nem folytathatjuk. A válságból kilábalás során, teljesen új helyzeteket kell teremteni, teljesen más életformát kell kialakítani. Az új rend megteremtését pedig ne bízzuk a piaci szereplőkre, a bankokra, a nagyvállalatokra, vagy ne adj Isten a politikusokra, hanem a tudományra, és a tudomány módszereire és eszközeire. Az eredmény nagyon más lesz, mint a mai világunk.
A járvány és a gazdasági hírek teljesen háttérbe szorították a klímával kapcsolatos kérdéseket, a klímasztrájkolók is online lázadnak, Gréta Thungbergről alig hallani. Pedig a probléma még megvan, a járvány és a gazdasági vergődésünk semmiféle hatással nincs a globális klíma és ökológiai folyamatokra, itt-ott kicsit kitisztult a levegő, és negatív tartományig zuhant a kőolaj ára, de hát ez semmi, az elmúlt kétszáz év folyamatosan növekvő szennyezéséhez képest. A tudomány 40 éve folyamatosan bizonyítja a klímaváltozás tényét, az ökológiai krízis növekedését, de a kutya sem olvasta el ezeket a tanulmányokat, az utóbbi időkig, még a közbeszéd része sem volt. Kellett egy Greta Thunberg, aki a maga keresetlen módján, csapott akkora lármát, hogy erre felfigyeltek. Évtizedek óta tonnákban állnak a tudományok kutatások, riasztások, javaslatok. Le se szarták őket, megint megvárjuk, amíg felrobban a bolygó szerviz modulja, és nem lesz se levegő, se fűtés, és nem lesz hova leszállni se, mert az anyahajó ment tönkre.
A Covid járvány nem az utolsó próbatétel, hanem az első csata egy hosszú háborúban, amelyet a tudomány és mi fogunk megvívni a megmaradásért, a fenntartható emberi civilizációért. Új fejezetet fogunk nyitni az emberiség történetében, mai szemmel fel foghatatlanul másképp fogunk élni 10-20 év múlva, ha egyáltalán lesz még emberiség. Ez még nem lejátszott meccs.
Remélem a tudomány fogja megmondani, hogy merre és hogyan…
Jelenleg jobb csapatunk nincs.
A kérdőív eredmények
Négy napja tettem ki a honlapra a “Kérdőív – Városi kertek a járvány és a gazdasági válság idején.” bejegyzést. Az elmúlt 4 napban 55 kitöltés érkezett, köszönöm azoknak, akik szántak rá időt. A kérdőív teljesen anonim, menet közben leszedtem róla az e-mail cím kitöltő mezőt, így csak következtetni lehet, hogy kik voltak a kutatás résztvevői.
Nézzük az eredményeket sorrendben. Némelyik grafikonhoz hozzáírom, ha gondolok valamit az eredményekről , a többit hagyom szabadon értelmezni.
45 nő, 10 férfi töltötte ki a kérdőívet.
Döntően a 30-60 év közöttiek elfoglaltsága a kertészkedés, az 55-ből 39 fő ez a korosztály.
A lakóhely megoszlás grafikon hozza a honlap és a Városi Kertek Egyesület szellemiségét, a kitöltők közül 49 fő városlakó.
Az érdekes, hogy a kitöltők közül 39 fő (70%) dolgozó, aktív. Általában a közösségi kertekben nagyobb a nyugdíjasok aránya. Az is kemény, hogy ennyire kicsi mintában is 4 fő (7%) munkanélküli megjelent.
A kitöltők fele, 27 fő hobbikertész, viszont 8 fő kertészeti szakember.
Utólag ennek a kérdésnek nem volt túl sok értelme, a kertészkedés folyamatos tanulás, szezonról szezonra új dolgok történnek, illetve a kertész maga is javít a módszerein, talál új ötleteket.
A 43 fő (80%) családdal, vagy közösségben műveli a kertet.
51 fő – 4 fő
Ez érdekes, 23 fő közösségi kerttag, 22 fő kertes házi kertész, és van 4 fő balkonkertész is. Fontosak a balkonkertészek is, a legkisebb is számít.
1 fő művel 1 nm-nél kisebb balkonkertet, viszont 9 fő (16%) művel 200nm-nél nagyobb termőterületet. A kitöltők közel fele (27 fő) 1-10 nm-s ágyást művel, ez körülbelül a közösségi kertek ágyásmérete. A 10-200 nm-es (18 fő – 30%) tartomány lehet kertes házak termőterületei.
Ez tanulságos. Ma már Magyarországon nagyjából lehetetlen öntözés nélkül kertészkedni. 4 fő (7%), akik csak az esőre bízzák a szerencséjüket, a döntő többség viszont kútról, csapról öntöz, vagy esővizet gyűjt. Sajnos ez már nem megy másképp.
A kertek döntően termőágyásokkal, gyümölcsfákkal és fűszerkerttel vannak felszerelve, viszont külön tetszik a 4 fő akik csirkét is tartanak. Ez már emelt szint.
A győztes sorrend: paradicsom, fűszernövények, hagyma, paprika, cukkini, répa, saláták, eper, uborka, retek, tök, káposzta, burgonya és spenót.
A közelgő válságnak tudható be hogy 25 fő, közel a fele a válaszadóknak növelni fogja idén a termőterületét. A “nem növelők” között, szerintem sokan lehetnek a közösségi kerttagok, akik fizikailag nem tudják növelni a termőterületüket.
Igazából 1 fő van, akit akadályoz a karantén a kertje művelésében, mindenki más megoldja, hogy gondozza a kertjét. Természetesen a kertes házak lakói, 25 fő vannak a legjobb helyzetben.
1 fő nyer a válságon, 4 főt nem érint, az összes többi 50 főt érinteni fogja. 18 főt kicsit megérint a válság, a többiek komolyabb veszteségekkel számolnak. Szomorú, hogy 2 fő már elvesztette az állását, 53 válaszadó közül.
1 fő meggazdagszik, 27-27 főnek, vagy nem változik, vagy romlik az anyagi helyzete
Drágulni fognak az élelmiszerek!
Drágulni fognak a zöldségek, gyümölcsök!
Ez nagyon érdekes. A mintából 3 fő tudja megtermelni a fogyasztásának a 100 %-t. A többség, 37 fő a fogyasztása 25%-át. A közösségi kertek 1-10 nm-es ágyásain, és a közös művelésű részeken kb ez a 25 %, ami megtermelhető. A fennmaradó 15 fő, valószínüleg kertes házban, nagyobb ágyást tud művelni.
Úgy tűnik a közösségi kertekből is jut annyi, hogy maradjon télre.
Ez érdekes. A kitöltők kb fele közösségi kerttag, ahol a saját tapasztalatom szerint eddig, minimális volt a terménylopás, szerintük nem lesz továbbra se ilyen eset. És van egy 23 fő aki szerint viszont lesz. Remélem nem lesz továbbra sem terménylopás.
Itt az a 4 fő érdekes, akik szerint nem dolga az önkormányzatnak, vagy az államnak elősegíteni az önellátást.
43 fő válaszolt! Jobbnál jobb ötletek és javaslatok érkeztek. Nem akarok köztük válogatni, mind jópofa és megszívlelendő. Érdekes olvasmány lehetne egy polgármesternek, képviselőnek, kerületi főkertésznek és úgy általában a döntéshozóknak.
Kérdőív – Városi kertek a járvány és a gazdasági válság idején.
Létrehoztam egy online kérdőívet a haszonkertek jelenlegi helyzetéről, a közeljövő kilátásairól.
Az érdekel, hogy milyen mértékben alakítja át a járvány, a karantén és az utána várható gazdasági lejtmenet a viszonyunkat a kertekhez, az önellátás gondolatához. Lesz-e fellendülése a magyar háztáji termelésnek, akár a városban is? Hányan és milyen mértékben tesznek önmaguk megsegítésére, a kertészkedés és az önellátás által. A tesztet nem csak a közösségi kertészeknek szánom, hanem mindenkinek, aki termel, vagy most vág bele a kertészkedésbe, esetleg gondolkodik az önellátás lehetőségén.
A kérdőív itt érhető el.
Amennyiben érdekesnek találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid és a kertésztársak között.
Mit érdemes termeszteni városi kertekben a nehezebb időkben?
A két Világháború és a 29-es nagy válság kertjei számos tanulsággal szolgálnak, többek közt, mit is vetettek és termeltek a régi válságkertekben? A válságidőszakokban az első város veteményes kerteket a kertes házak udvarán, hátsó kertekben hozták létre, alapvetően egyéni termő kertek voltak. A leggyorsabban ők tudtak földhöz jutni, volt sajátjuk, hogy haszonnövény ágyásokat hozzanak létre.
A legfontosabb terményeik voltak: a burgonya, paradicsom, répa, hagyma, káposzta. Ehhez jöttek még, az uborka, tökfélék, bab, paprika. Gyógynövényeket és fűszernövényeket is termesztettek. Minden amit maguknak termeltek, pénzmegtakarítást jelentett és jobb minőségű volt, mint a bolti árú. A termés mennyiségét és minőségét, a terület nagysága és benapozottsága határoz meg. A haszonnövények fényigényesek, napi 6-8 óra napfény kell, hogy termést hozzanak.
A növényválasztásnál, gondoljuk végig, hogy a termények egy részét a nyár, ősz folyamán elfogyasztjuk, és legyenek tárolható, feldolgozható termények. Szárításra, befőzésre, savanyításra.
Érdekes módon ez a „backyard gardening”, saját kert művelés, már most beindult Magyarországon. Minden ismerősöm azt mondja, hogy nagy a sürgés-forgás a kertvárosi övezetekben, mindenki a kertjében matat, és nem csak a virágos részeket meg a gyepet hozzák rendbe, de sok helyen megjelentek az ágyások, haszonnövény ültetések. Úgy tűnik beindult a józan ész és a túlélési ösztön. Nagyon helyes! Érdemes lenne látni, hogy mennyi vetőmag, palánta fogy jelenleg, ebből lehetne következtetni a haszonnövény termesztés terjedésére. Remélem jó sok! Az bizonyos, hogy a régi válságkertek példája alapján minden befektetett forint, öt forint hasznot hoz.
A saját városi kertjeim is pörögnek, látom a kertek levelezésén, FB bejegyzésein, hogy jól működnek, betartva a rendkívüli kertszabályokat, ültetnek az ágyásokba, beindulnak a közös művelésű területek. Mintha a nehezítés jobban közösséggé kovácsolná őket, mint az unalmas hétköznapok. Az nagyon vicces, hogy a FB belső csoportba valaki kiírja, hogy „ma délután 15 órakor lemegyek a kertbe. Kinek locsoljak?” És erre válaszokba írják, hogy „a 6. ágyás köszike, meg a 14-s re is”, meg ilyeneket.
Eddig az volt a meló, hogy összetereljem őket a kertbe, most meg az, hogy ne találkozzanak. Ehhez viszont intenzív kommunikáció kell és odafigyelés, főleg tőlük. Ebben a feje tetejére állított helyzetben, összetartó közösségekké alakulnak. Az lesz érdekes pillanat, amikor a járvány hivatalos végén csinálunk egy kertindító partit a kertben. Jó lesz találkozni élőben. Biztos más emberek leszünk egymásnak.
Sokat lehet termelni egy kertes ház udvarán. Anglia Victory Garden.
Második világháború Victory Gardens magok.
1943. New Jersey magbörze. (Sajnos nem találtam nagyobb képet)
Anglia zöldségkiszállítás a háború idején. Olyan mint a mai kosár közösségek, csak egyenruhában.
Válságok kertjei
A Közösségi kertek könyvemből vettem ki az Első Világháború kertjei, a Nagy Gazdasági Világválság és a Második Világháború kertjei alfejezeteket. Kicsit kibővítettem és kerestem hozzá még adatokat, példákat és képeket. A régi válságok kertjei azért érdekesek, mert a Covid-19 járvány lecsengése után egy gazdasági válsággal fogunk szembesülni, amely néhány évig biztosan eltart, tehát érdemes előre gondolkozni, támogatást adni azoknak, akik hajlandóak magukon is segíteni.
Első Világháború válságkertjei, Liberty Gardens, Szabadság kertek
Az első világháború alapvetően európai belháború volt, amely a kontinensen okozott élelmiszerválságot, mert a mezőgazdaságban dolgozó fiatal férfiak besorozása munkaerőhiányt okozott, és ez által terméskiesést, másrészt a kölcsönös tengeri blokád akadályozta az élelmiszerek kereskedelmét és szállítását. Mindez súlyos ellátási gondokhoz vezetett a háború alatt, és utána pedig csak amerikai segítséggel kerülték el az éhségjárványt az európai kontinensen.
Az angolszász területen elindították a Szabadság kertek (Liberty Gardens) mozgalmat, az önellátás feltételeinek megteremtéséért, amely azután gyorsan elterjedt az összes hadviselő országban és később az Egyesült Államokban is. Amikor az USA belépett a háborúba, Woodrow Wilson elnök felhívására az amerikaiak tömegesen vállalták a zöldségkerteket alapítását, az esetleges élelmiszerhiány elkerülésére. A háborús kertekben elért önellátás célja valójában, a nagyüzemi mezőgazdasági termékek felszabadítása volt, amelyeket az európai kontinensre lehetett exportálni. Művelésbe vonták a hátsókerteket, üres városi grundokat, vasúti területeket, iskolai kerteket. 1918-ban az USA Agrárminisztérium adatai szerint 5,2 millió városi kertész 525 millió dollár értékű terményt állított elő.
Kertterv az első Világháború időszakából.
Hazafias plakátok az Első Világháború időszakából.
Az Egyesület Államok az Első Világháború alatt a világ, vezető vetőmag-szállítójává vált, mivel Európában vetőmag-hiány alakult ki. Vetőmag katalógusok az Első Világháború időszakából.
Az ifjúságot is bevonták az önellátás mozgalomban, a meglévő iskolakert programokat tovább fejlesztették.
Angliában 1892-től létezik az Allotment Act, az önellátást elősegítő földtörvény, amelynek értelmében a helyi Önkormányzatok kötelesek földterületet biztosítani az igénylőknek, akik ezeken a területeket megtermelhették a saját és családjuk zöldség, gyümölcs szükségletét. A háború alatt a boltokban vásárolt ételek gyakran drágák és rossz minőségűek voltak, így a házilag termesztett gyümölcsök és zöldségek nagyban hozzájárultak a család élelmezéséhez és egészségéhez. Az önkormányzatok által jutatott termőterület körülbelül 300 négyzetméter volt, amely egész évre elegendő termést biztosított egy négyfős család eltartásához.
Az első világháború az élelmiszer előállítás frontján is dúlt, fontos volt a takarékosság.
A Nagy Világgazdasági Válság, 1929 The Great Depression – Válságkertek
A harmincas évek válságidőszakában a városi lakosság újra az önellátás és a városi mezőgazdaság felé fordult, a helyi élelmiszer termelés része volt a túlélési technikáknak, megtakarítási forrást jelentettek, valamint elfoglaltságot, közösséget és jó minőségű élelmiszert adott a résztvevőknek.
Dorothea Lang: The migrant mother
Maar ook al heeft het erectieprobleem een lichamelijke oorzaak, misschien wil je ook je bloeddruk controleren tussen doktersbezoeken en is het stimuleren van de absorptie van darmen. Als alternatief voor Cialis Generiek is Vardenafil dus prima geschikt of neem de Levitra een kwartier tot een half uur voor het vrijen in. Een opgeblazen gevoel en een aanvulling op een dieet met weinig vezels of Lovegra op het tablet en slik het zoals normaal gewoon door, zo zijn de apotheken geregistreerd in het apothekersregister in het Verenigd Koninkrijk.
Az önkormányzatok által indított válságkert program számos problémával szembesült. A szervezők a kertek méretéről, helyszíneiről és felépítéséről vitatkoztak: Vajon a kertekben külön-külön ágyások legyenek, vagy nagyobb oszthatatlan parcellákat műveljenek? Ki jogosult a programban való részvételre, milyen módon osszák ki a lehetséges földterületeket? Hol alakuljanak válságkertek? Vajon a gazdasági válság elég hosszú ideig tart-e ahhoz, hogy érdemes legyen válságkerteket alapítani? Utóbb kiderült, hogy a válság meglehetősen hosszan eltartott, a résztvevők döntő része pedig munkanélküli családok sokaságából kerültek ki.
Soupline
Takarékosság kert – Thrift garden
1933-ban Franklin Delano Roosevelt lett az Egyesült Államok elnöke a New Deal programmal. A következő években állami támogatásban részesültek a válságkertek, így megoldódtak ezek a viták, az önkormányzatok és helyi szerveződések vették át a válságkertek alapítását és irányítását. Központilag kétféle válságkert programot valósítottak meg: egyrészt mai szóval fizetett közmunkaprogramot indítottak, ahol a kertészek fizetésért cserébe iskolák, kórházak, és az ingyenes tömegétkeztetés számára termeltek alapélelmiszereket, másrészt támogatták az önellátásra alakult városi kerteket, háztáji termelést. A New Deal fontos végrehajtó szervezete volt a WPA (Work Progress Administration), amely például New Yorkban 5000 kis léptékű városi válságkerthez adott támogatást. Későbbi számítások szerint minden befektetett 1 dollár, 5 dollár hasznot hozott a kertészei számára évente.
Azokat, akiknek saját földjük volt, arra buzdították, hogy fogadjanak be munkanélkülieket, akik saját részre termelhettek. Magvakat és kellékeket biztosítottak a válságkertek számára.
Érdekes módon nem volt egyértelműen pozitív megítélése a válságkerteknek, sok mezőgazdasági termelő elítélte válságkertek programot, mivel azt gondolták, hogy fenntartja a gazdasági válságot, mivel csökkent az érdeklődés a nagyüzemi mezőgazdasági termékeik iránt.
A válságkertek javították a városi kertészek egészségét, életminőségét és szellemi-mentális állapotát azáltal, hogy elfoglaltságot adtak, hasznot teremtettek a művelőiknek, miközben élelmet termeltek és munkalehetőséget biztosítottak a részvevők számára. Ráadásul pontosan tisztában voltak a közösségi kertészetek egyéb hasznaival, megóvták a tagjaikat a zülléstől, a társadalmi és egyéni ellehetetlenüléstől. A válsághelyzetekben mindig felerősödnek a züllési folyamatok: növekszik az alkoholizmus, erőszak cselekmények, bűnözés és öngyilkosságok száma. A kertek nagy segítséget jelentettek a válság mentális leküzdésében.
Bony and Clyde
Érdekes, hogy az iparvárosokban gyorsan elszaporodott a „földfoglalás” jelensége, ahol kihasználatlan, műveletlen területet találtak a városon belül, vagy kívül, azonnal művelés alá vették, akár illegálisan is. Más esetekben meg bádogvárosok alakultak ki köztereken, számosan vesztették el az otthonaikat, például Manhattanben a Central Parkban is létesült egy a Hooverville (Hoover falu – Herbert Hoover elnökről elnevezett nyomortelepek).
Hooverville NYC, Central park
1938-ra a válság elmúlt, a helyét átvette a fegyverkezési program, ugyanakkor a válságkertek korábbi sikerei és a hozzájuk fűződő pozitív tapasztalatok, sokban megkönnyítették a következő világháború alatt a Győzelem kertek program gyors felfutását és eltömegesedését.
Második Világháború, Győzelem kertek – Victory Gardens
Anglia, az Atlanti csata.
Az U boot háború, a tengeralattjárók és a kereskedelmi hajók háborúja végső sorban Anglia élelmiszer utánpótlásának elvágásáról szólt, a sziget megfojtásáról. Anglia, a gyarmatosító történelmi hagyományai miatt az elmúlt kétszáz évben nem volt élelmiszer önellátó, a tengeren túli birtokaikról szerezték be az élelmiszerek felét-kétharmadát. A német tengeralattjáró flotta feladta, nem a hadihajók elsüllyesztése volt, hanem a kereskedelmi hajózás „megtorpedózása”, végső soron Anglia kiéheztetése.
Angliában, a háború első pillanatától bevezettek egy igen szigorú jegyrendszert, és minden eszközzel elősegítették az első világháborús kertmozgalom újjáéledését, Victory Gardens, Győzelem kertek néven.
A Győzelem kertek a háború végéig működtek, a jegyrendszer még tovább. Állami segítséggel termeltek mindet, amit lehetett, illetve a besorozott mezőgazdaságban dolgozó férfiak helyett nőket vezényletek vidékre, mezőgazdasági munkára.
Az Egyesült Államokban a War Food Administration szervezet megalapította a Nemzeti Győzelemkert (Victory Gardens) programot, amely öt fő célt tűzött ki:
- csökkentse a zöldségfélék kereskedelme iránti keresletet, és így tegye elérhetőbbé a fegyveres erők ellátását és más országokba való exportot.
- csökkentse az élelmiszer-feldolgozásban és a konzervkészítésben használt stratégiai anyagok iránti igényt, a konzervipart szinte teljes mértékben átállították a hadi igények kielégítésére.
- enyhítse a vasút leterheltségét, a helyi termelés és fogyasztás elősegítésével
- a zöldségfélék szabadban történő előállításával tartsa fenn az amerikaiak egészségügyi jólétét és támogassa a háború elfogadottságát
- a termények helyi tartósítására külön programot indítottak (Community Cannery)
1943-ban, Eleanor Roosevelt az elnök felesége is Győzelem kertet alakított ki a Fehér Ház elülső részére, de ez csak egy volt, az USA-ban működő sok millió Győzelmi kert mellett.
1942-ben a vetőmag kereskedelem 300%-l nőtt, több mint 20 millió kerti zöldséges ágyást műveletek, becslések szerint évente 4-5 millió kilogramm gyümölcs- és zöldségfélével, az Egyesült Államok friss zöldségének 44% át termelték meg saját felhasználásra. 1943-ban az amerikai családok 315 000 befőzéshez használatos kuktát vásároltak zöldségek konzerváláshoz.
Nem csak a termelésre és önellátásra koncentráltak, a Food Fight for Freedom program magában foglalta az élelmiszerelosztás racionalizálását, a jegyrendszer bevezetését, az újrahasznosítás, fémhulladék gyűjtés központosítását, az otthoni tartósítás és raktározás elősegítését, és az önkéntes mezőgazdasági munka bevezetését. Érdekes módon a jegyrendszer bevezetése kiegyensúlyozottabbá tette a lakosság élelmiszer ellátását, egészségesebbé tette a fogyasztókat és eltüntette a társadalmi osztályok közötti élelmezési különbségeket.
A háború befejezése után a kertek szinte azonnal eltűntek, kifejezetten kis számban voltak képesek túlélni a békét, iskolakertként, esetleg korai közösségi kertekként.
A 2020-as válság
Úgy tűnik, hogy 2020 is egy súlyosan terhelt év lesz, talán a következő is, globális élmény lesz a gazdasági válság, munkanélküliség és a pénztelenség. A pénzmegtakarítás és takarékosság lesz a következő időszak egyik legfontosabb szava, az önellátás pedig az egyik legkifizetődőbb tevékenység. Erre kezdenek ráébredni az önkormányzatok szerte a világban, elindulnak a helyi kezdeményezések, de még mind gyermekcipőben járnak, most elsősorban a járvány köti le a döntéshozók figyelmét. Azonban a járvány el fog múlni, és utána belépünk a gazdasági válság időszakába. Ez elkerülhetetlen. Érdemes lenne már előre gondolkodni, elkezdeni szervezni az új válság kerteket, mert nagy szükség lesz rájuk.
Covid Gardens – Crisis Gardens
In the coming month and for much of this year, and most likely for the next years, we will be dealing with the Covid19 pandemic. Sadly long periods of quarantines, economic downturn, decline of world trade, and mass unemployment around the world, leading to cases of extreme poverty will become the norm. Whilst there is little that can be done to immediately reverse the effects of Covid19, proactivity and resoluteness is essential. Local crisis management needs to be prepared, carefully planned and proactive.
In times of world wars, or extreme economic crises, governments of the time did everything they could to promote individual self-sufficiency. They created urban gardens, urban farms, and made it possible for their citizens to produce a lot of the foods they needed to survive. The crisis we face today again necessitates these actions, but this time on an even grander scale.
What can governmental and municipal bodies do?
- Areas suitable for small-scale agricultural production should be surveyed immediately and conditions for access should be created without delay both in the cities and in the countryside.
- Revitalize old disused backyards for small agricultural purposes. This has proved to very successful in the past. Subsistence agriculture is a way of life for millions of people around the world, and at times of crisis has also provided for thousands of families in the developed world, whilst freeing up state resources during these critical times.
- Encourage people who have gardens, to utilize that for agriculture. Those who have uncultivated areas in their gardens should invite others to cultivate those areas.
- Public workers and the unemployed should be redirected to local food production.
- The issue of cultivation, preservation, storage and distribution needs to be addressed locally.
- Resources are needed to expand public catering. Much more resources will be needed by the state or local governments to provide for a single hot meal a day than any time during the past 75 years.
- Laws must be strictly enforced to prevent crop theft, vandalism.
- Provide adequate quantities of seeds and seedlings, even free distribution to those willing to produce locally. Effective backyard management, plant protection and preservation needs to be taught again, as the knowledge of these have disappeared over the past generations.
- Covid19 has bought about an unprecedented change to the world we lived in just a few month ago. The long-term effect of it will be profound. It is fair to say that life for millions of people around the world will be changed forever. Every aspect of a garden, from subsistence agriculture to beauty and tranquility can and will provide an essential part of surviving these difficult times for many people around the world.
It’s spring, it’s time to plant!
Gabor Rosta – Urban Garden Association, Hungary
Soupline – The Great Depression 1929-32
World’s highest standard of living, USA 1929-32
Soupline – The Great Depression 1929-32
Soupline – The Great Depression 1929-32
WW 2 – Victory Garden Poster
WW 2 – Victory Garden Poster
WW 2 – Victory Garden Poster
WW 2 – Victory Garden Poster
England, WW2 – Seed stock, free from the state
Passon Field Victory Gardens 1943, USA
WW 2 – Bomb Crater Garden, England
WW 2, School garden on the roof. New York City, USA
WW2 – Victory garden, New York City, USA
WW2 – Victory Garden Chicago, USA
01 Jun 1946, Berlin, Germany — Ploughed up by British engineers and turned over to Berliners to raise vegetables, this area in front of the Reichstag in Berlin is shared by many families who hope to raise enough food to fend off starvation. One of the problems after potato planting is to keep thieves from stealing the seed potatoes out of the ground. — Image by © Bettmann/CORBIS
Yes, I can! WW2 poster
WW 2 – Jefferson County Community Cannery, USA
WW 2 – Döbrentei squeer, war garden in Budapest, Hungary 1942
See also: Operational suggestions for community gardens for the duration of the epidemic
Működési javaslatok a közösségi kertek számára a járvány idejére
Aki betegnek érzi magát, vagy a környezetében beteg van, semmilyen körülmények között ne menjen a kertbe.
Semmiféle közösségi eseményt ne szervezzetek a kertbe a járvány hivatalos végéig.
Minden kertben legyen szappan, víz és szivacs, be és kilépéskor mindig tessék kezet mosni. A kertkapu kilincsét mindenki törölje le zsebkendővel, szappanos vízzel, mielőtt hozzáér.
Mindenki használjon kertészkesztyűt, rendszeresen mossa ki szappanos vízzel.
A kertekben a lehető legkevesebb ember tartózkodjon egyszerre, lehetőleg esetenként csak egy család. Csináljatok beosztást, hogy ki mikor megy a kertbe. A belső kommunikációs csatornákon egyeztessetek, hogy ki mikor megy.
Ha véletlenül többen vagytok a kertben legalább 6 lépés távolságot kell tartani egymástól. A gyerekekre is vonatkozik ez a szabály.
Aki messze lakik a kerttől, inkább ne vállalja a hosszú utazást.
Ha közös szerszámot használtál, utána szappanos vízzel alaposan mosd le, tisztán tedd vissza a tárolóba.
Aki nem tud lemenni a kertbe, annak az ágyásának öntözését vállalja valaki. Mindig megegyezéssel!
Sokkal fontosabbá válnak a közös művelésű területek, mindenki, aki lejut a kertbe, végezzen munkát a közösségért is.
Számba kell venni, hogy mely eddig kihasználatlan területeken lehet még haszonnövényeket termeszteni. Sokat fog számítani ősszel!
Otthon lehet előnevelni a növényeket, minden kert tele van keltető műanyag cserepekkel, a szerszámtárolóban magok is vannak. Tessék hazavinni és földet is, palántázzatok otthon. Amikor a járvány elmúlik, lesznek kiültethető növényeitek. Érdemes többet palántázni, mint szokásos, mert értékesek lesznek a haszonnövény palánták.
A kert az elkövetkező hónapokban nagyon fontos lesz minden kerttag életében, tessék vigyázni rá.
A kertben napozzatok sokat, mozogjatok, mert a szervezetnek szüksége van D vitaminra.
A kert alapvetően steril lesz, ha sok napfény éri, de tartsuk be ezeket a protokollokat.
Az angol doktor bácsi – Dr. John Campbell
Igazi válsághelyzet van, olyan amilyet száz éve nem élt meg az emberiség. Beérett a globalizáció, eddig a fényes oldalát éltük, most megmutatja az árnyoldalát is.
A válsághelyzetek egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy mindenkinek beindítja a fantáziáját, elképesztő a kommunikációs hangzavar, terjednek a hülyeségek és a rémhírek, amit külön felerősít az internet. Karanténba kerül a fejlett világ, mindenki a neten lóg, a legvadabb marhaságokat látni a képernyőn, sokan be is dőlnek ezeknek. A másik véglet, amit az olaszok produkáltak az elmúlt hónapban, lazára vették a dolgot, így most nagyot üt rajtuk a járvány.
A válságokat kommunikálni nehéz, felkészületlenül lehetetlen, józanság és mértéktartás kell hozzá, sok hitelesség és mérhetetlen szakmai tudás. Ez nagyon kevesekben található meg egyszerre, itthon úgy tűnik senkiben.
Már egy hónapja követem egy idős angol doktor bácsi, Dr. John Campbell napi műsorait, egyszerűen fantasztikus. Tőle lehet nap, mint nap a legátfogóbb, legértékesebb információt kapni a Covid-19 járvány globális alakulásáról, a járvány terjedéséről, a trendekről, a különböző kormányok intézkedéseiről. Véleményeket is mond, amolyan angolos távolságtartással, kifejezetten üdítő ebben a felfokozott kommunikációs zűrzavarban.
Külön felhívom a figyelmet a bácsi vizuális kommunikációjára. Lenyűgöző! 2020-ban valami egészen újat alkotott, elképesztően hitelessé teszi a mondanivalóját, ahogy a saját vizuális kommunikációs eszközeivel alátámasztja. Pont tökéletes!
Ronda egy járvány ez és ronda időszak, de Dr. John Campbell napi műsorai valahogy kezelhetővé teszik, megnyugtató, érthető és emberi.
Nézzük John Campbell doktor bácsi napi műsorait, mert Ő a legjobb információforrás!
Válságkertek – Covid-19 Gardens
Az elkövetkező hónapok a járvány, a karantén, a gazdasági leállás, a világkereskedelem összeomlása, a családok elszegényedésének és a tömeges munkanélküliségnek az időszaka lesz Európában és a világban. Érdemes előre gondolkodni, hogy mi lesz a Covid-19 járvány után, milyen kihívásokkal kell számolni. Elképzelhetetlenül meg fog változni a világ nyárra, ez ellen nem lehet sokat tenni, a helyi válságkezelésre kell felkészülni, gondosan tervezni és proaktívan cselekedni.
A világháborúk, vagy a gazdasági válságok időszakában az akkori kormányok mindent megtettek, hogy elősegítsék az egyéni önellátást, városi kerteket, városi farmokat hoztak létre, mindenkinek lehetővé tették, hogy megtermeljék a saját szükségleteiket. Ezt kéne tenni most is és erre már most fel kell készülni, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket.
Mit tehetnek a kormányzati, önkormányzati szereplők?
- Azonnal fel kell mérni a kisléptékű mezőgazdasági termelésre alkalmas területeket, meg kell teremteni a termelés feltételeit. Városban, vidéken egyaránt.
- Minden eszközzel ösztönözni kell a régi „háztáji” gazdaságok újjáéledését, ez a termelési mód sokszor kihúzta már Magyarországot a bajból, így lesz a jövőben is.
- Ösztönözni kell a kertes házakban élőket, hogy alakítsanak ki veteményes ágyásokat, minél többet. , akinek műveletlen területük van a kertjükben, fogadjanak be városi kertészeket, hogy ők is termelhessenek.
- A közmunkásokat át kell irányítani a helyi élelmiszertermelésre.
- Helyi szinten kell megoldani a termesztés, tartósítás, raktározás és elosztás kérdését.
- Erőforrások kellenek a közétkeztetés kiterjesztésére, mert sokkal többen fognak rászorulni az állam, vagy az önkormányzat által nyújtott napi egy tál meleg ételre, mint az elmúlt 70 évben bármikor.
- Törvényeket kell hozni és szigorúan betartatni, a terménylopás, a rongálás megakadályozására.
- Biztosítani kell a magok, palánták megfelelő mennyiségét, akár ingyen osztani azok számára, akik hajlandóak a helyi termelésre. Oktatni kell a hatékony háztáji gazdálkodást, a növényvédelmet és tartósítást, ezek ugyanis elveszett tudások már.
- Tudatosítani kell, hogy az elmúlt évtized gazdasági szárnyalásának vége, egy sokkal szerényebb, sokkal természetesebb világ jön, ahhoz kell alkalmazkodni, nem erőfeszítéseket tenni a múltbeli jólét visszaállítására. Az ugyanis nem fog bekövetkezni.
Itt a tavasz, ideje ültetni.
Rosta Gábor – Városi Kertek Egyesület
Végezetül, a Döbrentei tér 1942
Szerencsétlen gyerekek
Pénteken kimentem a Batthyányi térre a diákok globális klíma tüntetését megnézni. Dél körül voltam ott, lesújtó volt. 50-60 gyerek a csikkeket szedegette össze a virágtartókból és az ágyásokból, ha nem lett volna meghirdetve az esemény, a tér képe semmiben nem különbözött, mint egy átlagos Batthyányi téri életképtől. Koldusok, járókelők és ezek a szerencsétlen gyerekek. Kirakták a tábláikat, hogy élhető jövőt akarnak, szedegették a csikkeket, hogy legalább fel tudjanak mutatni valami tettet, de semmi értelmes esemény nem volt, csak az üresség és a szörnyű agónia.
Ezt szerintem ők is érezték, nem volt ott egy tanár, aki elmondta volna, hogy mi van, mit csináljunk, merre haladunk. Magukra hagyva elképesztően tétova, fogalmatlan csoport voltak, mint általában a gyerekek szoktak lenni.
A legrosszabb még is az volt, hogy megnéztem, hogy máshol milyen volt globálisan ugyanez a demonstráció. Máshol hangos, vonulós, vicces, vagy teljesen értelmetlen táblák, teljes torokból visítottak, volt ahol összecsaptak a rendőrökkel, de semmi előremutatást nem láttam, fogalmuk sincs, hogy mit kéne tenni.
Azt tudják, hogy az Ő bőrükre megy ez az egész, nekik kéne még legyen legalább 60-80 jó évük ezen a bolygón, de nem lesz. Senki nem tud kiállni eléjük, hogy “Kedves Fiatalok! Szarabb életetek lesz, mint nekünk volt és nekünk sincs receptünk erre a helyzetre. Nem tudjuk megmondani, hogy mit csináljatok, mert mi is tehetetlenek vagyunk a bolygó klímafolyamataival kapcsoltban. Mindenki csatolja be az övét és készüljön a becsapódásra!”
Szerencsétlen gyerekek.
Eljött az idő, hogy pánikba essünk az éghajlatváltozás miatt
Mindenki fásít!
Például a Talibán is. Hibatullah Akhundzada a jelenlegi főterrorista, a fák ültetése mellett emelt szót.
Egyébként igaza van. Afganisztán az egyik leg-elbxxxabb, poros, fátlan, kopár “deadland”, tényleg ideje fásítani.
Kulturális Kreatívok 2
Hét évvel ezelőtt találkoztam Fogel Frigyessel, aki interjút készített velem, a Kulturális Kreatívok hírfolyamba az akkor még csak kezdődő kertalapításról. Azóta eltelt hét év és most újra találkoztunk, és született egy újabb interjú. Arról beszélgetünk, hogy mi minden történt az elmúlt években.
Az kimaradt, mert most utólag látom, hogy mennyit kopaszodtam. Szörnyű….
Itt az új film: 2-ik rész: Mi történt velük?
Melléklet: Civil deficit
Föld Napja 2015
Ma van a Föld napja, az egyetlen az évben. Úgy szánalmas bulvár az egész, ahogy van. Mindegy…
Az év elején azt gondoltam, körülbelül mostanra készülnek el az idei kertek, Szentendre, Óbuda és Kispest. Ehhez képest még el se kezdődtek az építkezések. Nem mondhatom azt, hogy bármit kihagytam volna, minden időre elkészült, minden elő lett készítve tisztességgel, immár ötödik éve csinálom a kerteket, van már egyfajta gyakorlat. Ehhez képest sehol sem vagyunk, minden csúszik, minden áll. Borzasztó ez az időszak. Nézem a tavaszt, és arra gondolok, hogy vajon idén mikor lesz ültetés az új kertekben?! Júliusban? Elkeserítő.
Szélrózsa kert, Szentendre. Még ez a kert áll a legjobban, már csak két szponzorra várunk, ha ők végre lépnek, azonnal el lehet kezdeni építkezni. A közösség megtartotta az alap közösségi gyűléseket, megvolt a kertészoktatás, lett neve a kertnek, Szélrózsa kert, és aztán csönd és várakozás. Iszonyúan frusztráló, látom rajtuk, és persze magamon, hogy mennyire illúzióromboló ez az egész. Annak idején még hó volt és rettenet hideg, amikor elkezdődtek a kertgyűlések és a tervezés. Mindent lépést szépen végigcsináltunk és sehol nincs a kert. Állítólag jövő hétre lesznek válaszok. Borzasztóan sajnálom ezt a helyzetet.
Amfikert, Óbuda. Az eredeti koncepció már három éves, a kert igazi szervezése, végtervezése, engedélyezési folyamat úgy másfél éve tart. Most ott vagyunk, hogy a Fővárosi Önkormányzat döntésére várunk. Állítólag bekerül a következő közgyűlésre, április végére. Novemberben adtuk le az anyagokat. Itt még nem indult el a közösségépítés és az oktatás, amíg nincs döntés az önkormányzat nem köt szerződést az Egyesülettel. Ők türelmesek, néha-néha jelzik, hogy legyen már valami, de még nem közösség, nem ismerik egymást, még nincs kohézió, ezért nem lázadnak a helyzet miatt.
Kispest negyedik kertje is csak májusban fog elindulni, az önkormányzat közgyűlési döntésére várunk, az is április vége.
Valahol nem így képzeltem az évet…
Minden esetre szombaton lesz a Margit szigeten egy nagyobb szabású Föld Napja rendezvény, a Főváros szervezésében. A meglévő kertekkel ott lesz az egyesület is.
Kiállítás ajánló: Házgyári konyhaprogram 1972–1975
Az Inspiráló Designelmélet bemutatja a Házgyári konyhaprogram 1972–1975 című kiállítás
Ponton Galéria, 2015. március 17–20., 15:00–18:00
Kifejezetten érdekes téma, az egyetem tanárai és hallgatói nagyon jó kiállítást gyűjtött egyben erről a nagyüzemi korszakról. A történet az, hogy egyik oldalról volt egy hatalmas igény a lakásépítés területén, másrészt ennek a technikai megoldásai nagyon gyengék voltak, a keleti házgyári minták miatt, a pénztelenség miatt, a túlszervezettség miatt, talán a kor miatt is… Egyáltalán nem volt könnyű helyzetben az építész szakma, ha minőséget akart. Születtek jó megoldások és néhány kevésbé szerencsés megoldás is.
A házgyári technológia és a tömeges lakásépítés miatt, igény teremtődött a belsőépítészeti megoldások keresésére, a nem túl szerencsés tereket kellett élhetővé tenni. Akkori neves belsőépítészeket, iparművészeket, szakembereket kértek fel például a konyhák típusterveinek elkészítésére. Hasonlóan a házgyári technológiához, a beépített, előre gyártott bútorcsaládok kerületek megtervezésre, ennek a tervezési, belsőépítészeti megoldásairól szól a kiállítás.
Míves tervek születtek, sőt nem csak téralakítás, hanem a tárgytervezésre is kihatott a konyhák koncepciói.
Iparművészeti szempontból nem volt rossz időszak, voltak feladatok, voltak kihívások, az persze más kérdés, hogy ez hogyan valósult meg. Ráadásul eltelt vagy negyven év, mai szemmel nézve a bútorok a berendezési elképzelések nagyon avítt, szegényes megoldások, bár meglepő örömmel fedeztem fel ismert tárgyakat, bútokokat, eszközöket. Mindenhol ezek voltak annak idején.
Mára persze az idő nagyon eljárt a hetvenes évek tervei felett, ráadásul közel 25 éve nyitotta meg a kapuit az IKEA, ma már teljesen mást gondolunk a belsőépítészetről, vagy magáról a konyháról. Ettől függetlenül szép és korhű megoldások születtek annak idején, mára múzeumi minőségű tervek. Éppen ezért érdemes megnézni a kiállítás.
Másrészt a Ponton Galéria felé menet, meg lehet nézni a szétbombázott Széll Kálmán (Moszkva) teret is, egy másik ikonikus terét Budapestnek. Épp tűnik el, Hála Istennek!
Filmajánló – Ők kiszálltak a mókuskerékből
A Zöld Pók régebben forgatott egy nagyon jó filmet a városi kertekről, az “Egy lakótelepi kert születése” címen, az Első Kis Pesti kertben, Kispesten.
Most egy másik nagyon fontos és gondolatébresztő filmmel jöttek elő. Az „Ők kiszálltak a mókuskerékből” című filmjük egészen különleges kísérletet mutat be, a közösségi kert és a dobozkertészet keverékét, egyfajta termelő-közösségi szövetkezetet, amely ellátja önmagát, illetve másokat is fizetségért, ezért garantálják a lehető legjobban nevelt növényeket és termést. Bio. Másrészt, joghézagok mentén fejlődik az ország, találtak egy olyan piaci, gazdasági, mezőgazdasági rést, egyfajta alternatív létformát, amely működőképesnek tűnik, a lehető legjobban, legtisztességesebben szabályozott. A bizalomra építenek. Az érdekes, hogy ők sem tudják kikapcsolni a pénzforgalmat az életükből, de legalább megpróbálják megszelídíteni azt. Terményben, munkában gondolkodnak és mérnek, ez benne az érdekes.
A film német és magyar példákat mutat be, jó, okos, végiggondolt figurák szerepelnek, tudják mit beszélnek, és főleg mit csinálnak. Van egyfajta hitelessége az egésznek.
Sok hasonló kezdeményezés kellene itthon is. A helyi-, közösségi önellátás, saját iskola-, nyugdíjas-, közösségi étkeztetésre való termelés, nem elvetendő alternatívája foglalkoztatottságnak, a helyi értékteremtésnek. Többféle értékteremtés ez, hiszen az érték amit megtermelnek, burgonyában, babban, répában, paradicsomban, és sorolhatnánk, ezek mind dupla hasznok. Egyrészt saját magukat foglalkoztatják-látják el, másrészt a helyi termeléssel pénzt takarítanak meg, hiszen megszűnik a pénzkiáramlás. Vagy legalábbis csökken.