33 évvel ezelőtt, amikor a környező lakótelep épült, az építkezés összes hordalékát és szemetét erre a helyre gyűjtötték össze. Sitt és hulladék, ezen állunk. Hordtak rá egy kis földet, ültettek néhány igénytelen fát, és így maradt az elmúlt évtizedekben. A Békási kert, erről az alapról indult.

Az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzattal és Szabó Magdolna Főtanácsadó asszonnyal bő két éve indítottuk el azt a folyamatot, amely a mai naphoz ért, a Békási kert átadó ünnepségéhez. Mérföldkő a kert és az Egyesület életében.

Az elmúlt hónapokban, volt itt minden: márciusi hóvihar, évszázados árvíz, hőhullám, szúnyoginvázió,  egyetemi vizsgaidőszak, engedélyezési folyamatok.Nagyon elkésve indítottuk el a termőszezont,  Július 28.-n volt az ültetőnap. Gyakorlatilag ötven termőnap kiesett a 2013-s szezonból. Ehhez képest nézzenek körül.

Az első ötven termőnap alatt, építettük akertet, gyakorlatilag minden nap itt voltunk, a két kezünkkel építettük ezt a kertet, és mondhatom, megszámlálhatatlan az a munkaóra, amelyet a közösség a saját kertjének megvalósításába fektetett. Kertítésfestés, földmunka, a keretek faolaj kezelése, talicskázás, ásás, a fehér murva terítése, ültetés, öntözés. Rendgeteg munkaóra. Ma már persze ez a múlt, a hőskor, pedig alig néhány hónapja volt. Minden, ami zöld, csak ezután jött.

Ezért a kertért, személy szerint, nagyon hálás vagyok a harmadik kerületi önkormányzatnak, és Bús Balázs polgármesternek,. A harmadik kerületi önkormányzat volt az első, amely azt mondta – Figyelj,  itt a pénz (persze kevesebb, mint amennyit kértem)  és csinálj jót. Ráadásul rögtön kéttőt. A másik kert az Amfiteátrum kert lesz, reméljük tavasszal.

Szabad kezet kaptam, hogy az elmúlt évek tapasztalatai és tanulságai alapján egy olyan kertet építseket, amelyet minőségnek, és mintának  tartok. Ezeknek a városi kerteknek nem csak termő és szűken vett közösségépítő  funkciói vannak, a jövőben viszonyítási pontok lesznek, egyfajta közösségi fókuszai a kerület ezen részének. A jövőben a kert állandósult működése, látványa,  „aurája” közösségi pontja lesz az itt élőknek.

Nagyon fontos a tervezettség és a látvány.

Az önkormányzat teljesen rámhagyta a tervezés folyamatát. Igy valósult meg a Corvinus Egyetem tájépítész tanszékkel a  tervezési kurzushét, ahol 8 hallgató, 4 vezető tanár irányításával koncepcióterveket készettek, valós harmadik kerületi helyszínekre. Érdekes volt látni a hallgatók reakciót, amikor az egyik fórumon beleszaladtak egy lakossági ellenállásba, de ugyanígy érdekes volt amikor a terveiket prezentálták a leendő kertészeknek, elfogadó – érdeklődő közegben.  Ez egy igazi tervezési feladat volt. Master szint.

Különleges pontja a kertnek a kút. Ez az igazi közösségi centrum a kertben. A kút, a kert legszűkebb keresztmetszete, viszont a legerősebb közösségépítő fókusza is egyben. A kút sokszorosan megtérülő beruházás, ingyen van mostantól a víz, és fizikai erőkifejtés értéket ad a minden literjének, erős közösségépítő hatása van a kút körüli beszélgetéseknek . A kút mindig is emberi közösségi központ volt a történelemben, szűkebb értelemben a kertben is az lett. Ebben a kertben minden liter vízért meg kell dolgozni, komoly fizikai munkát jelent öntözni, életben tartani a kertet, főleg a nyári öt hetes hőhullám idején. Mindenki erőbefektetése van abban,  ahova ez a kert mostanra fejlődött.

Sok itteni kertész, félig-meddig elégedetlen a közzösségfejlődés ütemével, – közösség vagyunk már? – kérdezik. Ha onnan nézzük, a kert túlélte a csecsemőkort, erős, fejlődőképes, tehát igen, közösség vagyunk, a kert él. A kert építése és eddigi működése, viszontagságai és az eddig megtett út, adnak egyfajta alapot, erre lehet építkezni. Ahogy kerületek padok, külső közösségi térnek, úgy fogunk mi is fejlődni, napfénytetővel, raklapbútorokkal, faültetéssel. Ezen a vonalon haladjunk tovább.

Soha nem az első szezon a legsikeresebb. Izgalmas, kaotikus, sok rácsodálkozás és öröm van benne. Azonban az igazi munka csak ezután jön, a kertet működtetni kell, állandósítani kell a kertművelést és az együttműködés kultúráját. Kiszámítható, hosszú távú fejlődési pályára kell állítani a kertet. Ez az elkövetkező évek feladata.

Itt az ősz, lassan vége az első szezonnak. Ahogy a beszélgetéseink egyre inkább arról szólnak, hogy jövőre hogyan fogunk ültetni, milyen fejlesztési terveink vannak, a közösségépülés is a jövő feladata.  A legfontosabb szempont legyen az, hogy legyen jó – az elég jó, és toleráljuk egymást. A kertek tervezzenek hosszú távra, a Békási kert is működjön 15-20 év múlva is. Így gondolkozzunk.

A közösségi kert egyfajta jóleső állandóság.

Köszönöm a figyelmet!

Fotók a Békási kert átadó ünnepségről