Október 12.-én szombaton, a Corvinus Egyetem szervezésében tartották meg a budapesti közösségi kertek napját a Grund Cafe nevű helyen. Körülbelül 40-50 fő volt a rendezvényen, az előadókkal és a személyzettel együtt. Arcról nagyjából mindenkit ismertem, névről is sokukat. Egyre belterjesebb a „szakma”. Két önkormányzattól jöttek el, ők is úgy tűnik, inkább velem akartak beszélni. A sajtót a Duna TV képviselte, ők mondjuk lelkiismeretesen dolgoztak.

A budapesti közösségi kerteket a Városi Kertek Egyesület három kertje képviselte, valamint a Zugkert (XIV. Kerület), amely még nem tudott elindulni, elakadtak az önkormányzat mechanizmusaiban. És a Grundkert, amelyet aznap, ott és akkor számoltak fel, és költöztettek két sarokkal arrébb. A költözést a teljes fejetlenség jellemezte, sehol egy teherautó, sehol egy bobcat, délben még ott tartottak, hogy hogyan fogják áttalicskázni a földet az új helyszínre. 60-80 köbméter földet?!

A többi budapesti közösségi kert nem jött el, nem mutatta meg magát. Ebből a szempontból a rendezvény nem hozta az elvárt eredményt.

Elek Zoli és Mirek Barbara nagyon jó prezentációkat tartottak az Első Kis-Pesti Kertről és az Aranykatica kertről, jól összerakott képanyag és összeszedett mondanivaló. Működő kerteket mutattak be, a gyakorlatról beszéltek, folyamatokról, közösségfejlődésről. Utánuk én beszéltem a Békási kertről, a megvalósulásról, és az egyesület jövő évi terveiről. Szerintem elég jó előadást volt. Feltűnően nem kérdezett a közönség, nem alakult ki interakció, ez jellemző volt az egész eseményre.

Maga a helyszín és időpont nem volt igazán alkalmas ennek a rendezvénynek a megtartására. Túl szűkre volt szabva az időkeret, és rém kellemetlen lehetett a Grundkertnek, hogy aznap bontják a kertjüket, pont szemben a rendezvény helyszínével. A helyszín sem volt jó, a Grund Cafe háttérzajai (konyhai gépek, jövés-menés, pakolás), nagyon zavarták a hallgatókat, hangosítás sem volt, fárasztó volt követni az előadásokat.

Szóval ebben a közegben a három, Városi Kertek Egyesület által alapított és működtetett kert, nagyon kivirított, és nem is a profizmusukkal, azzal is persze, hanem inkább a többi kert amatörizmusa, mozgalmár jellege miatt.  Az a felismerés, hogy bár Kristin beszélt a nemzetközi példákról, a résztvevők jelentős része jár nyugatra nézi a már működő kerteket, lenne módjuk átvenni a működő modelleket, de ebből semmi nem szivárog le ide, minden megmarad a késő hatvanas évek mozgalmár amatörizmusa szintjén. Senkit nem akarok ezzel megbántani persze.

Van ebben az országban valami olyan beszűkültség és minőségtelenség, hogy az már kezd bántó lenni.