Összefoglaló a Budapesti közösségi kertek napja rendezvényről.

Október 12.-én szombaton, a Corvinus Egyetem szervezésében tartották meg a budapesti közösségi kertek napját a Grund Cafe nevű helyen. Körülbelül 40-50 fő volt a rendezvényen, az előadókkal és a személyzettel együtt. Arcról nagyjából mindenkit ismertem, névről is sokukat. Egyre belterjesebb a „szakma”. Két önkormányzattól jöttek el, ők is úgy tűnik, inkább velem akartak beszélni. A sajtót a Duna TV képviselte, ők mondjuk lelkiismeretesen dolgoztak.

A budapesti közösségi kerteket a Városi Kertek Egyesület három kertje képviselte, valamint a Zugkert (XIV. Kerület), amely még nem tudott elindulni, elakadtak az önkormányzat mechanizmusaiban. És a Grundkert, amelyet aznap, ott és akkor számoltak fel, és költöztettek két sarokkal arrébb. A költözést a teljes fejetlenség jellemezte, sehol egy teherautó, sehol egy bobcat, délben még ott tartottak, hogy hogyan fogják áttalicskázni a földet az új helyszínre. 60-80 köbméter földet?!

A többi budapesti közösségi kert nem jött el, nem mutatta meg magát. Ebből a szempontból a rendezvény nem hozta az elvárt eredményt.

Elek Zoli és Mirek Barbara nagyon jó prezentációkat tartottak az Első Kis-Pesti Kertről és az Aranykatica kertről, jól összerakott képanyag és összeszedett mondanivaló. Működő kerteket mutattak be, a gyakorlatról beszéltek, folyamatokról, közösségfejlődésről. Utánuk én beszéltem a Békási kertről, a megvalósulásról, és az egyesület jövő évi terveiről. Szerintem elég jó előadást volt. Feltűnően nem kérdezett a közönség, nem alakult ki interakció, ez jellemző volt az egész eseményre.

Maga a helyszín és időpont nem volt igazán alkalmas ennek a rendezvénynek a megtartására. Túl szűkre volt szabva az időkeret, és rém kellemetlen lehetett a Grundkertnek, hogy aznap bontják a kertjüket, pont szemben a rendezvény helyszínével. A helyszín sem volt jó, a Grund Cafe háttérzajai (konyhai gépek, jövés-menés, pakolás), nagyon zavarták a hallgatókat, hangosítás sem volt, fárasztó volt követni az előadásokat.

Szóval ebben a közegben a három, Városi Kertek Egyesület által alapított és működtetett kert, nagyon kivirított, és nem is a profizmusukkal, azzal is persze, hanem inkább a többi kert amatörizmusa, mozgalmár jellege miatt.  Az a felismerés, hogy bár Kristin beszélt a nemzetközi példákról, a résztvevők jelentős része jár nyugatra nézi a már működő kerteket, lenne módjuk átvenni a működő modelleket, de ebből semmi nem szivárog le ide, minden megmarad a késő hatvanas évek mozgalmár amatörizmusa szintjén. Senkit nem akarok ezzel megbántani persze.

Van ebben az országban valami olyan beszűkültség és minőségtelenség, hogy az már kezd bántó lenni.

békáskert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük