Cikk – Termeld meg magadnak – Válságban virágoznak a városi kertek
Interjút adtam a TopAgrár magazinnak a városi kertekről és a lehetséges válságkertekről.
Szép cikk lett belőle, köszönöm a lehetőséget. Itt olvashatod el:
Homo Science
A Nagy Covid pánikban elsikkadt, hogy a múlt héten volt 50 éve, az Apollo 13 balvégzetű űrutazás, amikor a szerviz modulban történt robbanás miatt tönkrement az űrhajó, ezzel a ronccsal kellett megkerülni a Holdat, visszajutni a Földig és épségben hazahozni a legénységet. Fél évszázada mindenki a híreket leste, új tudományos fogalmakat tanult, volt vészhelyzet és kommunikációs káosz, és volt egy nagyszámú tudós-mérnök csapat, akik megfeszített munkával épségben lehozták a legénységet a földre. A legsikeresebb kudarc a NASA történetében. Ezek a tudósok, a mai szemmel nézve, végtelenül primitív eszközökkel dolgoztak, logarléccel és papíron számoltak, számítógép kapacitásuk töredéke volt, mint ennek az ős öreg Laptopnak, amin épp írok. A mai lehetőségeinkhez képest a Holdutazáshoz végtelenül primitív mechanikai eszközöket használtak, a technológiájuk sehol sem volt, a mai hétköznapi eszközeinkhez képest; az űrhajósok rettentő rizikót vállaltak, minden egyes misszióval, és mindig sikerült, még a balvégzetű űrutazás is. Ez a tudósok diadala volt, a tudomány tette a dolgát, a világ meg lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket, újságokban, a rádión és TV-n keresztül, Walter Cronkite tolmácsolásában.
Most is valami hasonló történik, a lakásainkba zárva, elszigetelten, mint az úrhajósok, várjuk, hogy a tudósok és a tudomány kihúzzon minket a csávából. A háttérben felmérhetetlen tudományos és technikai szakember gárda és kapacitás lendült munkába, a szemünk előtt zajlik egy új tudományos mentőakció a mi bőrünk megmentésért. Hála Dr. John Campbellnek, Dr. Antoni Faucinak, és más tudományos szakembereknek, mi is félig képzett virológusok lettünk közben, már konyítunk az egészségügyi és járvány statisztikához, különbséget tudunk tenni az antitestek és az antigének között és pontosan tudjuk, mi az a vakcina, amely majd megment minket. Globális élmény, hogy értem, tudom mi történik, azt is tudom, hogy mások is ezt csinálják ebben a pillanatban, egy hajóban utazunk. Talán az első igazán globális közösségi élmény, amit mindenki a bőrén érez, és ez is a tudományról szól.
Úgy tűnik, a tudomány megint sikert arat, van fény az alagút végén, a járványt le fogják győzni, mi pedig kiszállhatunk a mentőkapszuláinkból és megmenekülünk. Most épp még folyik a háború a vírus ellen, sokan fognak meghalni, az országok kimerülnek, a gazdaságok tönkremennek, sokan vesztenek el sokat, néha még az életüket is. A csatákat az orvosok és a nővérek vívják, a háttérben pedig a tudomány dolgozik, hogy megfelelő tudást és eszközöket adjon a kezükbe, a biztos győzelemért.
Ebben a helyzetben óhatatlanul felértékelődik a tudomány és a tudósok, a kutatás és azok művelői. A tudósok előjöttek a tudomány átláthatatlan dzsungeléből, elmondják, hogy mi a helyzet és erre mi a tudomány válasza. Mi meg hallgatunk rájuk, betartjuk a karantént és az utasításaikat, és bízunk abban, hogy igazuk lesz, ezt a járványt is le fogjuk győzni a tudomány segítségével.
Jó lenne, ha a tudomány felértékelt helyzete így is maradna, az emberiség sorskérdéseit ne a „nép”, ne a gazdasági szereplők és főleg ne a politikusok döntsék el, hanem a tudomány adjon válaszokat és eszközöket, lehetőleg ne akkor, amikor bár felrobbant az űrhajó, hanem jóval előtte, kisebb pánikkal és kevesebb veszteséggel.
100 évvel ezelőtt a Spanyolnátha járvány idején, még a vírusokat sem ismerték, antibiotikumok is csak 30 évvel később jelentek meg, a mai szemmel szinte kuruzslás volt, amit műveltek. Azóta az egészségtudomány és maga a tudomány is hatalmasat fejlődött, újabb és újabb ágakat növeszt, iparággá terebélyesedett, ahol nem egyéni zsenik, hanem tudományos teamek viszik előre a világot, az átlagember számára elérhetetlen területeken, érthetetlen eszközökkel. A tudomány adta a kezünkbe az okos telefont, az internetet, a globalizációt, a kontinentális közlekedést és kereskedelmet, az élelmiszer biztonságot és a hosszú és egészséges életet. Mi csináltunk ezekből túlnépesedést, környezetszennyezést, ipari és ökológiai katasztrófákat, klíma instabilitást, egyenlőtlenséget és súlyos gazdasági és társadalmi feszültségeket. A tudomány fejlődésére hárítani, a mi eszetlen viselkedésünk katasztrofális eredményeit, ez a felelősség letagadása, elég nagy önbecsapás.
A járvány után lesz egy gazdasági válság, mély és keserves, felsejlik a múltból a 29-32-es Great Depression nyomora. A mostani válság, biztosan nagyon más lesz, a közgazdaság, államtudományok is folyamatosan fejlődtek, a gazdaságunk, pénzrendszereink, társadalmunk teljesen más, ezt a válságot teljesen új megközelítésekkel és eszközökkel fogják kezelni, mint 90 éve. Még a 2008-as válság kezelésének a módszere sem lesz használható, ez nagyobb és globálisabb ügy, ez már jobban elfajult. „A piac szabályozza önmagát elv” csődöt mondott, kiderült, hogy a bolygó szabályozza önmagát, és övé a hatalmasabb erő, az eddig követett életformát és gazdasági gyakorlatot, a bolygóhoz való viszonyunkat tovább így nem folytathatjuk. A válságból kilábalás során, teljesen új helyzeteket kell teremteni, teljesen más életformát kell kialakítani. Az új rend megteremtését pedig ne bízzuk a piaci szereplőkre, a bankokra, a nagyvállalatokra, vagy ne adj Isten a politikusokra, hanem a tudományra, és a tudomány módszereire és eszközeire. Az eredmény nagyon más lesz, mint a mai világunk.
A járvány és a gazdasági hírek teljesen háttérbe szorították a klímával kapcsolatos kérdéseket, a klímasztrájkolók is online lázadnak, Gréta Thungbergről alig hallani. Pedig a probléma még megvan, a járvány és a gazdasági vergődésünk semmiféle hatással nincs a globális klíma és ökológiai folyamatokra, itt-ott kicsit kitisztult a levegő, és negatív tartományig zuhant a kőolaj ára, de hát ez semmi, az elmúlt kétszáz év folyamatosan növekvő szennyezéséhez képest. A tudomány 40 éve folyamatosan bizonyítja a klímaváltozás tényét, az ökológiai krízis növekedését, de a kutya sem olvasta el ezeket a tanulmányokat, az utóbbi időkig, még a közbeszéd része sem volt. Kellett egy Greta Thunberg, aki a maga keresetlen módján, csapott akkora lármát, hogy erre felfigyeltek. Évtizedek óta tonnákban állnak a tudományok kutatások, riasztások, javaslatok. Le se szarták őket, megint megvárjuk, amíg felrobban a bolygó szerviz modulja, és nem lesz se levegő, se fűtés, és nem lesz hova leszállni se, mert az anyahajó ment tönkre.
A Covid járvány nem az utolsó próbatétel, hanem az első csata egy hosszú háborúban, amelyet a tudomány és mi fogunk megvívni a megmaradásért, a fenntartható emberi civilizációért. Új fejezetet fogunk nyitni az emberiség történetében, mai szemmel fel foghatatlanul másképp fogunk élni 10-20 év múlva, ha egyáltalán lesz még emberiség. Ez még nem lejátszott meccs.
Remélem a tudomány fogja megmondani, hogy merre és hogyan…
Jelenleg jobb csapatunk nincs.
Covid Gardens – Crisis Gardens
In the coming month and for much of this year, and most likely for the next years, we will be dealing with the Covid19 pandemic. Sadly long periods of quarantines, economic downturn, decline of world trade, and mass unemployment around the world, leading to cases of extreme poverty will become the norm. Whilst there is little that can be done to immediately reverse the effects of Covid19, proactivity and resoluteness is essential. Local crisis management needs to be prepared, carefully planned and proactive.
In times of world wars, or extreme economic crises, governments of the time did everything they could to promote individual self-sufficiency. They created urban gardens, urban farms, and made it possible for their citizens to produce a lot of the foods they needed to survive. The crisis we face today again necessitates these actions, but this time on an even grander scale.
What can governmental and municipal bodies do?
- Areas suitable for small-scale agricultural production should be surveyed immediately and conditions for access should be created without delay both in the cities and in the countryside.
- Revitalize old disused backyards for small agricultural purposes. This has proved to very successful in the past. Subsistence agriculture is a way of life for millions of people around the world, and at times of crisis has also provided for thousands of families in the developed world, whilst freeing up state resources during these critical times.
- Encourage people who have gardens, to utilize that for agriculture. Those who have uncultivated areas in their gardens should invite others to cultivate those areas.
- Public workers and the unemployed should be redirected to local food production.
- The issue of cultivation, preservation, storage and distribution needs to be addressed locally.
- Resources are needed to expand public catering. Much more resources will be needed by the state or local governments to provide for a single hot meal a day than any time during the past 75 years.
- Laws must be strictly enforced to prevent crop theft, vandalism.
- Provide adequate quantities of seeds and seedlings, even free distribution to those willing to produce locally. Effective backyard management, plant protection and preservation needs to be taught again, as the knowledge of these have disappeared over the past generations.
- Covid19 has bought about an unprecedented change to the world we lived in just a few month ago. The long-term effect of it will be profound. It is fair to say that life for millions of people around the world will be changed forever. Every aspect of a garden, from subsistence agriculture to beauty and tranquility can and will provide an essential part of surviving these difficult times for many people around the world.
It’s spring, it’s time to plant!
Gabor Rosta – Urban Garden Association, Hungary
Soupline – The Great Depression 1929-32
World’s highest standard of living, USA 1929-32
Soupline – The Great Depression 1929-32
Soupline – The Great Depression 1929-32
WW 2 – Victory Garden Poster
WW 2 – Victory Garden Poster
WW 2 – Victory Garden Poster
WW 2 – Victory Garden Poster
England, WW2 – Seed stock, free from the state
Passon Field Victory Gardens 1943, USA
WW 2 – Bomb Crater Garden, England
WW 2, School garden on the roof. New York City, USA
WW2 – Victory garden, New York City, USA
WW2 – Victory Garden Chicago, USA
01 Jun 1946, Berlin, Germany — Ploughed up by British engineers and turned over to Berliners to raise vegetables, this area in front of the Reichstag in Berlin is shared by many families who hope to raise enough food to fend off starvation. One of the problems after potato planting is to keep thieves from stealing the seed potatoes out of the ground. — Image by © Bettmann/CORBIS
Yes, I can! WW2 poster
WW 2 – Jefferson County Community Cannery, USA
WW 2 – Döbrentei squeer, war garden in Budapest, Hungary 1942
See also: Operational suggestions for community gardens for the duration of the epidemic
Élő bolygónk – Virtuális Flashmob
Al Gore-t végtelenül tisztelem. Kevés politikus tisztelhető, Ő viszont igen, mindenképpen.
2000-ben, amikor elindult az elnökválasztási kampányban W. Bush ellen, három hónapot New Yorkban töltöttem, önkéntesként dolgoztam a Demokraták helyi kampányában. Akkor még érdekelt a politikai kommunikáció, ezen belül is a választási kampány. Az USA-ban, New York-ban ez különösen érdekes volt. Al Gore volt az Egyesült Államok történetének legfelkészültebb elnökjelöltje: nyolc év Kongresszus, nyolc év Szenátus, nyolc év alelnöki pozíció, mindet tudott a politika és Washington működéséről. Mégse Ő nyert. Egészen más elnök lett volna, mint amilyen W. lett. Például egészen másként kezelte volna 9/11-t. Talán meg sem történt volna…
A bukás óta, új életcélt talált magának, a klímapolitika egyik legmeghatározóbb személyisége lett, 2006 –ben megcsinálta az An Inconvenient Truth filmet és kampányt, igazi politikushoz híven egész személyiségét beleteszi a klímapolitika alakításába, a bolygó lakosságának „felrázásába”. Nem kormányzati szervként, hatalom és pénz nélkül, személyiségként próbál hatni, próbál javítani, pusztán a képességeit és hírnevét felhasználva. És ez így van jól, egy nagy bukás után érdemes újrakezdeni, más területen, hasznosabban, mint korábban.
Al Gore legújabb dobása az Élő bolygónk kampány, egymilliárd elektronikus aláírást szeretnének összegyűjteni a novemberi globális klímakonferenciára, „felhívni a figyelmet a klímapolitika” fontosságára. Az a baj, hogy ezen már régen túl vagyunk, ez már nagyon kevés, itt sokkal nagyobb a baj. Nem a figyelmet kell felhívni, nem a politikusokra kell várni, hanem nagyon gyorsan kell cselekedni, mert kifutunk az időből, a bolygó átalakulása túlgyorsulta a döntési mechanizmusainkat. Nagyobb, átfogóbb tettekre lenne szükség, mint amire ma az emberiség végrehajtó mechanizmusai képesek, ráadásul a tudásunk is kevés a közeljövőben felmerülő problémák kezelésére. Ma már túlléptük az emberi széndioxid kibocsátás kérdését, a természet most mutatja a meg az önállóságát, ma már az emberen kívüli folyamatok válnak domináns pusztítóvá, nem vagyunk irányítói az eseményeknek. A mi szerepünk ezek elszenvedése lesz.
A történet alapvetően a metánról szól. A metán 34-szer erősebb üvegházhatású gáz, mint a széndioxid. A légköri metán feldúsulás katasztrofális folyamattá fajul az elkövetkező évtizedben. A metán emissziónak két fő forrása van a bolygón, az egyik a szibériai-kanadai permafroszt felmelegedése, illetve a mélytengeri klarát mezők, a metánjég emissziója. A bolygó melegszik, ez látszik a gleccserek visszahúzódásán, a sarki jégsapka felületének és tömegének csökkenésén, az időjárási anomáliák számának növekedésén. A melegedő bolygó több metánkibocsátást indukál, ami tovább melegíti a bolygót, ami további metánkiszabadulással jár, ami még tovább melegíti a bolygót, és így tovább. Angolul úgy nevezik, „run away event”, önmagát gerjesztő esemény, beláthatatlan következményekkel fog járni az elkövetkező évtizedekben. Az elkövetkező öt évben, az okosok szerint, a bolygó 1-1.5 fokot fog melegedni, amit az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján, katasztrofális globális környezeti átalakulást fog indukálni: árvizek, elsivatagosodási folyamatok, a hurrikánok számának növekedése, extrém hőhullámok és terméskiesés. Másfél fok az emberiség 80%-nak az életfeltételeit fogja átalakítani, és nem pozitív irányba, minden sokkal rosszabb lesz. Az életfeltételek gyökeres romlása újabb és újabb migrációs hullámokat fog indukálni, államok sora fog bedőlni, megacity-k sora válik lakhatatlanná, társadalmi és egyéni tragédiák sorát fogja okozni az életkörülmények átalakulása. Ráadásul senki nem vonhatja ki magát belőle, ebben mindannyian részt fogunk venni.
Ehhez képest a G7-ek 2 fokos emelkedésben állapodtak meg, amellett, hogy az oroszokat tovább szankcionálják. Okos…
Ma már kurvára kevés „felhívni a figyelmet”, ma már nem elég, ha csökkentünk a széndioxid kibocsátást, visszafogjuk magunkat, politikailag korrekt ökopolitikát folytatunk, ezen már régen túlhaladtak a folyamatok, mostantól aktív alakítóinak kell lennünk a bolygó klímájának, vagy nagyon nagy baj lesz. Nagyjából végünk lesz.
Az elkövetkező évtized az emberi tudás, technológia, kutatás-fejlesztés nagy próbája lesz, fel kell találni, működtetni kell egyfajta „geo-engineering”, „terra forming” projektet, különben lakhatatlanná válik a Föld 2050-re. Persze a Marsot is kolonizálni kell, de előbb a saját bolygónkat kell fenntartható módon, lakhatónak megtartani, mert ma már ez a kérdés. Létkérdés. Csakhogy ehhez se technológia, sem eszközrendszer, sem közös akarat nem látszik.
Volt az emberi történelemben valami enyhén hasonló, JFK Űrprogramja. 1962-ben a holdra szállás legalább annyira távoli lehetőség volt, mint ma a bolygó életfeltételeinek megtartása, a globális klíma kontrollja. Akkor belevágtak és pénzt, erőforrásokat és tudást nem kímélve, hét évvel később leszálltak a Holdra. Hát ma is valami hasonlóra lenne szükség, globálisan, itthon a Földön. Al Gore-nak valahol ennek az élére kellene állnia, nem Framville szerűen, kattintgatásra biztatni az internet használókat. Ez nagyon kevés így. Itt már valódi kampányra van szükség, igazi vízió kell, kell jövőkép a bolygó számára, és tettek, mert külön-külön mindannyian elveszünk. A globalizáció ma már globális összefogást kell, hogy jelentsen és ennek vezetésére valódi politikusra van szükség, tettekre, koncepcióra, vízióra.
Kívánom, hogy minél többen regisztráljanak az Élő bolygónk honlapon, és remélem, hogy lesz vízió és akarat, megtartani a bolygót lakhatónak, bármennyire kegyetlen és drága kihívás lesz ez.
Könyvajánló – Csütörtöki iskola
Kúszó normalitás
A Csütörtöki iskola című könyv 2012-ben jelent meg Krizsán András építész szerkesztésében, előadások gyűjteménye ez a könyv, amelyek 2009-2011 között hangzottak el a Magyar Építőművészek Szövetsége, Ötpacsirta utcai székházában. Csütörtök esténként egy-egy előadót hívtak meg, és fontos témákról hallhattak előadást, illetve voltak kérdések-válaszok is. Engem még 2010-ben hívtak meg előadni, alapvetően a válság volt a téma, az első városi kert még csak akkor kezdett alakot ölteni. 2010-ben még a 2008-s tőzsdei összeomlás határozta meg a gondolkodást, az előadásom is főleg ezzel foglalkozik.
A könyv arról szól, hogy néhány „érdekes ember”, nagyon jó nevek (!), hogyan gondolkodott az akkori folyamatokról, akkor 2010-ben. Ennek már négy éve, visszaolvasva a saját szövegemet, érzem az elképesztő távolságot, a 2010-es válságélmény, és a mai 2014-es hétköznapok között. 2010-ben még mindig a 2008 őszi ingatlan és tőzsdei összeomlást dolgoztuk fel, alapvetően gazdaságcentrikus válásgélmény volt. És bár minden előadó valahol a válsággal, azok területeivel foglalkozott, mégis minden alapvetően más volt, mint most.
2010-ben például nem volt Ebola, Iszlám Állam, Ukrán konfliktus, EU – Oroszország huzakodás, Szíria, Gaza, „Falling states” – összeomló államok, tömeges migráció, nyilvánvaló időjárási anomáliák és még órákig lehetne sorolni a hétköznapi válságelemeket. Az elmúlt négy év most így visszagondolva, elég sűrű volt és az a furcsa, hogy még mindig viszonylag jól el lehet benne lenni. A tűrésküszöbünket hozzáigazítottuk a nagyobb és összetettebb válságélményhez. Ezt hívják kúszó normalitásnak. Ma normális az, ami négy évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. Ez egy borzasztó veszélyes folyamat, a kúszó normalitás egyenes út a rendszerösszeomlás felé.
Kétféle katasztrófatípust különböztetünk meg: a pontszerű katasztrófákat, például a Titanic katasztófája, vagy Csernobil is pontszerű esemény volt. Ezen kívül vannak a küszöbkatasztrófák, a gazdasági válságok ilyenek, vagy a nagy társadalmi katasztrófák, például Ruanda a népirtások idején. A rendszer telítődik és összeomlik. Ez lehet társadalmi, gazdasági, ökológiai rendszerösszeomlás. A küszöbkatasztrófák jellemzője a gyors, viharos lezajlás borzasztó véráldozatokkal járnak, még emberi léptékkel mérve is rövid-brutális az összeomlási fázis az addig működő rendszer és paradigma teljesen eltűnik és valami teljesen új világ veszi át a helyét. Egy teljesesen új könyvet nyitnak a történelem folyamatában, nem fejezetet, új könyvet. Nos, elolvasni a Csütörtöki beszélgetések könyvet, ebben erősített meg, félelmetes a romlás a négy évvel ezelőtti állapotokhoz képest, ma minden rosszabb. Mintha egy teljes rendszerösszeomlás előtt állnánk, csikorog és ropog a világ körülöttünk, csak éppen benne vagyunk az események közepében, belülről nem látszik az egész. Százszorjajnekünk!
És ehhez képest ma, az üzemanyagárak folyamatosan csökkennek, a tőzsde szárnyal, feléledt az ingatlanpiac, csökken a munkanélküliség, szinte eltünt az infláció és kifejezetten olcsók a hitelkamatok. Ki érti ezt?
A könyv arra jó, ha valakit érdekel a négy évvel ezelőtti látlelet, azt ebben a könyvben megtalálja, de a mai kórkép teljesen más. A Csütörtöki iskola című könyv arra jó, hogy rögzített egy állapotot, egy pillanatnyi helyzetet, érdemes újraolvasni, hogy milyenek voltak a békeévek, és utánagondolni, hogy ehhez képest hol tartunk ma.
Már látható a katasztrófa – csak nem akarjuk észrevenni
Bolygónk magasról tesz arra, hogy miként próbálunk túlélni. Hogy gondot fordítunk-e az újrahasznosításra, hogy hibridautón járunk-e vagy sem. Megy a maga útján: látott már egy pár tömeges kihalást, az emberi civilizáció összeomlása csak a következő lenne a sorban – figyelmeztet Robert Laughlin amerikai fizikus. A neves Immanuel Wallerstein közgazdász professzor szerint a kapitalizmus 500 évig meglepően jól működött, de mint minden rendszer, ez is elérte azt a pontot, amikor felborította az egyensúlyt, amelyre támaszkodott. A kérdés ma már csak az, milyen rendszer váltja fel az általunk ismert kapitalizmust, nem az, hogy túlélhet-e.
Négy tévhit a magyar vízről
Csak a keresetekhez képest tűnik drágának a víz Magyarországon. Túlméretezett az évtizedekkel ezelőtt tervezett hálózat, így sokszor pang benne az egyébként kiváló minőségű ivóvíz. Nem érdemes gyorsan megszabadulni az áradásoktól, és a belvíz nagyon hasznos is lehet. Négy tévhit a hazai vízhelyzetről.
Bioüzemanyag hajtja a világválságot (élelmiszerválságot)
A 2004-es események hatására óriási mértékű vagyontranszfer következett be a nagybirtokosok, a mezőgazdasági beszállítók és a bioüzemanyag-gyártók javára. A folyamat vesztesei egyértelműen az alacsony jövedelműek voltak, akik fizetésüknek így még nagyobb részét voltak kénytelenek élelmiszerre fordítani.
Ez a konklúzió lesújtó képet ad az utóbbi évtizedben folytatott bioüzemanyag politikáról, mely egyaránt elszegényítette a fejlett és a fejlődő világ lakosait. Mindebből előnyt csupán néhány gazdag földbirtokos és bioüzemanyag-kereskedő látott. Wrighték kutatása kimutatja, hogy a 2005-ös áremelkedés az árupiacon egy összehangolt beavatkozásnak köszönhető, melyet hevesen támogatott számos, magát a szabad piac elkötelezett hívének tekintő szereplő is, akik a fosszilis üzemanyagokkal szemben bizonyos érdekeket szolgálva a bioüzemanyagokat támogatták, mint például az etanolt.
A klímaváltozás tömegpusztító fegyver
A világ legfélelmetesebb tömegpusztító fegyverének nevezte a klímaváltozást John Kerry amerikai külügyminiszter vasárnap Indonéziában – írja az MTI. Kerry szerint a mai tétlenség jövőbeni ára jóval meg fogja haladni a kibocsátás csökkentésének mai költségét.
Az USA a világ egyik leginkább környezetszennyező állama, de az ország eddig nem sokat tett a környezet védelme érdekében. Az üvegházhatást okozó gázok korlátozásáról szóló kiotói jegyzőkönyvet az ország például nem fogadta el, és a 2012-es elnökválasztási kampányban sem volt szó környezetvédelmi kérdésekről.
Így pazarolják az élelmiszert a boltok és a vevők
Érdekes, hogy Simister – a Daily Mail című lap beszámolója szerint – azt is elmondta, hogy a nem túl előnyös külalakú élelmiszerek egy részét Kelet-Európába szállítják: itt ugyanis a vásárlók inkább a pénztárcájuk vastagsága alapján vásárolnak, nem fontos nekik annyira az élelmiszerek kinézete. Azt ugyanakkor elismerte, hogy többet kell tenniük az élelmiszer-hulladék csökkentése érdekében, például különféle akciókkal kell meggyőzniük a vevőket arról, hogy a “csúnyább” termékek is ugyanolyan finomak.
Tovább olvasom…
43 millió embernek nincs elég ennivalója Európában
A II. Világháború befejezése óta első alkalommal a Vöröskereszt Nagy-Britanniában is elkezd ételt gyűjteni és osztani a rászorulóknak, mivel a szigetországban is jelentősen csökkentették a szociális támogatásokat és az ingyen konyháknál egyre hosszabb sorokban várakoznak az éhes emberek.
Tovább a cikkre…
Tizenkétezer háziasszony csatlakozott: ezt eredményezte a válság
Az ötlet egy Michalis Gkontas nevű, vállalkozástant tanuló egyetemistától származik, aki diplomamunkaként üzleti tervet írt egy ilyen kooperatív internetes oldal létrehozásáról, és még nevet is adott neki: együttműködő fogyasztás. A válságról válságra bukdácsoló görög társadalomban a modell sikeres valóság lett. A fiatal, egyetemről kilépő görögök körében a munkanélküliség majdnem 30 százalékos, sokak számára a saját cég alapítása az egyetlen megoldás. Ha pedig az embereknek nincs munkája, és nincsen pénze boltban vásárolni, akkor jön a cserebere, a megosztás,az együttműködés – azaz a bizalomra alapuló piaci magatartás.
Dimitris Kustas egy hivatalban dolgozik, és hetente egyszer biztosan vesz ebédet a Cookisto oldaláról. Először fura volt – mondja, hiszen az ember nem tudja, egy idegen főztje ízlik-e majd neki. De a háziasszonyok nagyon kedvesek, sokszor még desszertet is adnak az ebéd mellé, és nagyon kíváncsiak, hogy ízlik-e a főztjük, meséli. Evangelia Tavladoraki politológus volt, most munkanélküli. Ő is csatlakozott a főzőközösséghez, mert ez már egy közösség, ahogy mondja.
A globális túlfogyasztás napja
Keddtől az év végéig, 133 napon át már a jövő évi erőforrásokat éli fel az emberiség, közölte a WWF Magyarország. A zöldszervezet szerint idén augusztus 20-ára esik a Globális Túlfogyasztás Napja, vagyis az a nap, amelytől az emberiség igényei meghaladják Földünk eltartóképességét. Tovább olvasom…
