Tegnap hollandokkal találkoztam, megmutattam nekik két kispesti közösségi kertet. Nagyon jó beszélgetés volt, bár kiderült, hogy a budapesti közösségi kertek teljesen mások mint a holland kertek. Hollandiában például nincsenek kerítések, más kultúra…

Az egyik legszebb és legérdekesebb kertközösségük EVA-Lanxmeer nevű település, ahol nem kertet hoztak létre, hanem az egész környéket közösségi szinten gondozzák, gyümölcsöstől kezdve, tavak, füves játszórészek, energiagazdálkodás, helyi piac és még sorolhatnánk. 700 fős közösségről van szó, elég nagy és összetett terület. Komplexen kezelik a földet, vizet, levegőt, a helyi lakók aktivitását, kifejezetten érdekes amit csinálnak, ráadásul 10 éves múltjuk van már, az idő azt mutatja, hogy működő projektről van szó.

Azon gondolkoztam, hogy hány 700 fős település, közösség lehet ma Magyarországon, ahol hasonlóak a lehetőségek. Jó minták vannak, neki kellene kezdeni.

Köszönöm az információkat Cees van Straten-nek.

Itt egy nagyon jó film EVA-Lanxmeer közösségről. (angol nyelvű)

Ez a honlapjuk, hollandul.

Az Egyesület mind a négy működő kertje szépen befejezte a tavalyi évet, sőt lassan kezdődik az új szezon, néhányan már palántáznak a konyhában, nemsokára ki lehet menni a kertekbe, jön a tavasz. Mind a négy kerttel kapcsolatban azt érzem, hogy megállapodtak, kiszámíthatóan, nyugodtan működnek, beteljesítik azt, amire létrejöttek, életminőséget javítanak, szebbé teszik a környezetüket, terjesztik az önellátás kultúráját és a közösségi szemléletet. Minél több szezont él meg egy kert annál inkább megtalálja a helyét, mind a kertészeik életében, mind a kerület civil közegében, mind a környezetükben. Elfogadtatták önmagukat, részei lettek a városi látképnek, hatnak a környezetükben.
Idén is lesznek új kertek, három új kertet alapít az Egyesület, Szentendrén, Óbudán és lesz egy újabb kert Kispesten. Ebben a szezonban különösen hangsúlyossá vált a tervezettsége a kerteknek, mindhárom kert különösen gondosan tervezett lesz, ez egy fejlődési folyamat, idén ezen lesz a hangsúly.
Most az év elején a legjobban a szentendrei kert áll, kiírtuk a koncepciópályázatot, 13 tervező regisztrált és kérte ki a dokumentációt, dúskálni fogunk a jobbnál jobb tervekben, még ha nem is ad le minden tervező koncepció terveket, lesz elég ahhoz, hogy egy nagyon jót válasszon a zsűri. Lesz szakmai zsűri, közben elindul az oktatási program és a közösségépítés, tavaszra meg fog nyílni a kert. A kertbe tervezett ágyásoknak már mind megvannak a gazdái, úgy tűnik viszonylag fiatalos, magasan képzett személyekből fog állni a kertközösség, nagyon érdekel, hogy mivé fognak fejlődni, és nem csak, mint közösség, hanem a Püspökmajori lakótelepre milyen hatással lesznek. Eddig mindegyik kert így vagy úgy hatott a környezetére, így lesz ez Szentendrén is, már csak a hatás iránya a kérdés. Még nem idén, de a második szezontól biztosan.
Elindul az Amfiteátrum kert Óbudán, az Árpád fejedelem úton, a Máltai játszótér mellett. Ennél a kertnél van még néhány bürokratikus akadály, (nem is kevés), de jól haladunk, készül a végterv, kezdődik az előkészítése a kertalapításnak, kertészoktatásnak. Ennél a kertnél már most sokszoros a túljelentkezés, gondjaink lesznek a kertészek kiválasztásával, meg kell majd teremteni a megfelelő belső kiegyensúlyozottságot. Úgy tervezem, hogy idén ezt a kertet szeretném vezetni, az első másfél évben én leszek a kertvezető. Ezt a kertet nagyon sokan fogják látni, bicikliút vezet mellette, a HÉV-ről is látni lehet, nagy forgalmú autóút van a közelben. Nagyon látványos kert lesz, már csak a tervek és a helyszín miatt is.
Kispesten is lesz újabb kert, ez már a negyedik. Bár az Önkormányzat költségvetését csak februárban fogják elfogadni, de az előkészítésnek már most el kell indulni, hogy tavaszra megnyíljon a kert. Érdekes ez a XIX. kerület. Az egyik oldalon ott van nekik, a Wekerle telep, a kertváros hagyomány, a másik oldal meg az Üllői út túloldala, lakótelepi tömbépületek sora. A kertjeink mind a lakótelepi részeken valósultak meg, sokat alakítanak a környezetükön.
Az idén nyíló kertek mellett, már most el kell kezdeni előkészíteni a 2016-ben nyitandó új kerteket. A kertszervezés az új kerületekkel, vagy városokkal legalább másfél évig el szoktak húzódni, ez egy nem megspórolható bürokratikus, költségvetési, jogi folyamat, viszont ha egyszer ezen túljutunk, onnantól az új kertek alapítása mindig könnyebb, hiszen kialakulnak az alapítási rutinok, másrészt az önkormányzatok is közvetlenül látják és megtapasztalják a kertek hasznait, bebizonyosodik, hogy hatékony és értelmes beruházás a városi kertek alapítása. Szerencsére van elég kerület és város, amelyek érdeklődnek a városi kertek iránt.

A Zöld Pók régebben forgatott egy nagyon jó filmet a városi kertekről, az “Egy lakótelepi kert születése” címen, az Első Kis Pesti kertben, Kispesten.

Most egy másik nagyon fontos és gondolatébresztő filmmel jöttek elő. Az „Ők kiszálltak a mókuskerékből” című filmjük egészen különleges kísérletet mutat be, a közösségi kert és a dobozkertészet keverékét, egyfajta termelő-közösségi szövetkezetet, amely ellátja önmagát, illetve másokat is fizetségért, ezért garantálják a lehető legjobban nevelt növényeket és termést. Bio. Másrészt, joghézagok mentén fejlődik az ország, találtak egy olyan piaci, gazdasági, mezőgazdasági rést, egyfajta alternatív létformát, amely működőképesnek tűnik, a lehető legjobban, legtisztességesebben szabályozott.  A bizalomra építenek. Az érdekes, hogy ők sem tudják kikapcsolni  a pénzforgalmat az életükből, de legalább megpróbálják megszelídíteni azt. Terményben, munkában gondolkodnak és mérnek, ez benne az érdekes.
A film német és magyar példákat mutat be, jó, okos, végiggondolt figurák szerepelnek, tudják mit beszélnek, és főleg mit csinálnak. Van egyfajta hitelessége az egésznek.
Sok hasonló kezdeményezés kellene itthon is. A helyi-, közösségi önellátás, saját iskola-, nyugdíjas-, közösségi étkeztetésre való termelés, nem elvetendő alternatívája foglalkoztatottságnak, a helyi értékteremtésnek. Többféle értékteremtés ez, hiszen az érték amit megtermelnek, burgonyában, babban, répában, paradicsomban, és sorolhatnánk, ezek mind dupla hasznok. Egyrészt saját magukat foglalkoztatják-látják el,  másrészt a helyi termeléssel pénzt takarítanak meg, hiszen megszűnik a pénzkiáramlás. Vagy legalábbis csökken.

Ők kiszálltak a mókuskerékből

Régen írtam blogot, a választások miatt állt minden… vagyis nem állt le minden csak döntések nincsenek, sok fontos előkészítő lépés történt az elmúlt hónapokban. Ezekről majd később írok.

A kertek most kezdik zárni a szezont, minden kert megtartja a maga kertzáró-takarító napját, ilyenkor készítik fel az ágyásokat és a kertet a télre. Ma az Aranykaticába megyek. Még egy szezon elmúlt, ez is érdekes volt.

Itt egy nagyon érdekes cikk, a borzasztóan bulvár cím mögött igazi városi mezőgazdasági fejlesztés áll, érdekes lesz a folytatás.

“A szántóföldi paradicsomtermesztésnél általában azzal számolnak, hogy 1 kg termés előállításához a növénynek 200-250 liter vízre van szüksége. Ezt a földből fel kell szívni, ehhez a napenergiából cukrot állít elő a növény, azt elégeti, így tudja felszivattyúzni a vizet. Ugyanez a növény hidropóniás termelésben 100 liter vizet igényel 1 kg termés előállításához. A ködkamrában ehhez 10-12 liter víz kell. Bele lehet gondolni, hogy ez növekedésben, minőségben is mekkora különbségeket jelent.

Az egymással összeérő városok, azaz eltűnő termőterületek miatt egy másik, szintén fontos jelzőszám az egységnyi szántóföldön előállítható paradicsom mennyisége. Szántóföldi termesztésnél 1 négyzetméteren egy év alatt 5-7 kg paradicsomot lehet előállítani. Vízkultúrában ez 50-60 kg, az aeropóniás rendszerben pedig minden további nélkül 130-150 kg lehet úgy, hogy közben a növényvédelem is lényegesen jobban kézben tartható.”

Tovább a cikkre

Meghívjuk

Körösi Zsuzsa “Nehogy az ördög ülve találjon” című új dokumentumfilmjének bemutatójára.

Hely : Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér,

1067 Budapest Eötvös utca 10

Időpont : 19h

A vetítés után kerekasztal-beszélgetést tartunk, amelyet a Bolgár Önkormányzat által felajánlott koktél követ.

Az október 2-ikai viszontlátás reményében

üdvözli

a Les Films du Réveil csapata

Fellendülőben van a városi kertmozgalom, szerte az országban több helyen alakulnak közösségek, hogy a lakótelepek paneljei között húzódó kihasználatlan szabad területeken az önkormányzatok támogatásával ültetvényeket alakítsanak ki. Ezek az önkéntes közösségek a saját konyhába szánt zöldségek termesztésén túl az egészségesebb életmód alakítására is hatnak – vélekedik a civil kezdeményezés egyik mozgatója, a Városi Kertek Közhasznú Egyesület elnöke.

Tovább a cikkre…

A kormány nem fogja pályázatokkal támogatni a közösségi kertek kialakítását, mert nincs belőlük annyi országosan, hogy ez indokolt lenne – írta Lázár János egy írásbeli kérdésre adott válaszban. Nem lehet meghatározni olyan konkrét elképzeléseket, amelyek indokolnák konkrét közösségi kertészkedést megcélzó kormányzati pályázati kiírás kialakítását – közölte Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter Heringes Anita MSZP-s képviselő írásbeli kérdésére adott válaszában. A szocialista képviselő azt kérdezte, hogy a kormány akarja-e valamilyen formában támogatni az egyre gyarapodó közösségi kerteket.

Remélem meggondolják magukat.

Tovább a cikkre

Bajai civilek hívtak meg előadásra, közösségi kertek lesz a téma.

Péntek, június 6.-a Attila út 9. 17 óra

Ha van bajai ismerősötök, érdemes lesz eljönni.

Már a kérdésfelvetés is tetszett, van-e hasznosítható tudás a kertközösségek fejlesztési gyakorlatában, amit vállalatvezetők alkalmazni tudnak a maguk csapatépítő fejlesztéseik során? Tényleg, mik az azonosságok és különbségek a kétfajta fejlesztés között?

Nemrég a Sawyer Miller Group, Vezetői Akadémiára hívtak meg előadni egy a csapatépítésről szóló tréningnapra, sokféle csapatépítési metódus között én a közösségépítésről beszéltem.

Először is a kertek és vállalatok nem két külön világ, sőt itthon is számos nagyszerű példát találni, amikor a szervezeti kiválóság egyik eszközévé emelkedik a kert és a környezet, ilyen a Graphisoft Park, de az Örs vezér téri IKEA tetején is van már vállalati közösségi kert.

Csapat vagy közösség?

A kertközösségek alapvetően különböznek a vállalati csapatoktól, a vállalat csapatépítés célorientált képzés, az együttműködés kultúrájának oktatása és gyakorlása egy-egy szervezeti cél elérésére irányul. A csapatok élén a vezető csatába megy, például üzleti háborúba, konkurenciaharcba, a közösségben viszont élni szoktunk, jól érezni magunkat, sokkal inkább a békéről, a nyugalomról szól a csatazaj helyett.

Nagyon fontos a fókusz.

Semmiféle fejlesztés nem működik, ha már az elején nem tisztázzuk, hogy milyen fókuszt választunk, mi az az eszmeiség, amelyre a fejlesztést felfűzzük. A vállalati csapatépítés fókusza az egységessé válás, a munkafolyamatok és az abban résztvevők összehangolása, hatékonyságnövelés, a veszteségek csökkentése, a zökkenőmentes munkavégzés, lehet még sokáig sorolni.  A kertközösség esetében a fókusz más: kertművelés, az együttműködés kultúrája, a tolerancia gyakorlása, a sikerélmény, gyarapodásélmény, büszkeség, kreativitás, közösséghez tartozás élménye. Mindezek miatt a kert kifejezetten hatékony eszköze a közösségépítésnek.

Ugyanakkor számos azonosságot és különbséget is fel lehet fedezni a két műfaj között.

Azonosságok:

• Együttműködés kultúrája. Sem egy csapat, sem egy kertközösség nem működik az együttműködés kultúrája nélkül. Ahogy a munkahelyen sem csak a saját munkámért vagyok felelős, a kertben sem csak a saját ágyásomat művelem, a egészért is tenni kell, részt kell venni a közösségi eseményeken, gondozni kell a közös művelésű területeket.
• A belső kommunikáció erősödése. Mindkét fejlesztési folyamat a belső kommunikáció mennyiségén és legfőképpen a minőségén áll, vagy bukik. Óhatatlanul megnő a belső kommunikáció fontossága mindkét fejlesztési folyamat során, legyen az szóbeli vagy írásos, vagy vezető kommunikáció. A csapatok és a közösségek a fejlődésük korai stádiumában elsősorban magukra figyelnek, befelé forduló attitűd jellemzi őket.
• Az erők megsokszorozódása. Csapatok és a közösségek jobban teljesítenek, mint az egyének külön-külön, legyen az a szervezeti célok beteljesítése, vagy a kert működtetése.
• A fejlesztés hosszú távú folyamat. Mindkét fejlesztési folyamat lassú, sok időt és figyelmet ígényel, állandó gondoskodásra van szükség.

Emellett számos különbséget is találhatunk:

Csapat:

• A csapatépítés célorientált műfaj, meghatározott végeredmény miatt kell fejleszteni, pontosan definiálható és mérhető eredményeket várnak tőle.
• Másrészt a csapatépítés sokkal személyfüggőbb, mint a közösségépítés, az adott vállalati folyamatok elvégzésére már eleve az adott terület specialistáit választják ki, az ő munkájuk összehangolása a cél, a gyors és hatékony feladatmegoldás és a tagok közötti együttműködés a csapat legfontosabb célja.
• Csapatokat általában hierarchikusan irányított szervezetek hoznak létre, működik egyfajta parancsuralmi utasítás rendszer, léteznek alá és fölérendelési viszonyok, egy-egy csúcsvezető felé irányul a beszámolási kötelezettség és ő határozza meg a csapat menetirányát. Ezzel szemben a közösség önmaga előtt vizsgázik, maguk ítélik meg a szezon sikerességét, vagy sikertelenségét, nincsenek ezek a fajta kényszerek.
• Egy vállalati csapat kényszerközösség, azért dolgozunk, hogy megtartsuk az állásunkat, megkapjuk a fizetésünket, esetleg a jól végzett munka prémiumát. Egy vállalatot nem lehet demokratikus eszközökkel irányítani, miközben a kertközösségek mindenképpen a lokális demokrácia gyakorlóterepei, a kertben mindenkinek azonos értékű szólási és szavazati joga van, cél egyfajta demokratikus döntéshozási rendszer megvalósítása. Szomszédsági közösségek-helyi demokrácia gyakorlóterepei.

Kertközösség:

• A kertközösségek a kerthez kötődnek, a kert adja meg a közösségépítés helyét és fókuszát, feladatokat ad, alkalmat a közösséggé válásra.
• A kertközösségek hosszú távú célja a személyektől nagyjából független működés, a közösségi kertek működésének állandósítása, a szezonról szezonra történő megújulása, elérni a fenntarthatóságot. New Yorkban láttam 30-40 éves közösségi kerteket, ahol az első kertészek már valószínűleg nincsenek az élők sorában, de a kert mégis működik, elérték a fenntarhatóságot, beépültek a környezetükbe, állandó és elismert közösségei lettek a környéknek.
• A kertközösségek tagjai önkéntesek, nem a pénzért, nem az anyagi elismerésért művelik az ágyásaikat és a kertet, hanem azokért a pluszokért (externáliák), amelyeket a kert és a közösség, a tagjainak nyújtani tud: gyarapodásélmény, közösséghez való tartozás élménye, öröm, elégedettség, az egyéni kreativitásunk, gondosságunk, hozzáértésünk bizonyítása, ráadásul közösségben, ahol mindenki hasonlóan kreatív, gondos, hozzáértő, így  kertverseny egyfajta jóindulatú versengéssé válik, ahol irigység és rossz szájíz nélkül lehet örülni a másik sikereinek, terményei bőségének. A kert egésze válik így gazdagabbá, szebbé, sokszínűbbé.

A szervezeti életciklusok szerepe a fejlesztésben

A csapat, vagy közösségépítés során nem lehet figyelmen kívül hagyni a szervezeti életciklus modelleket, ha vállalati csapatot akarunk fejleszteni, mindenképpen kutatni kell, hogy az adott szervezet, vagy szervezeti divízió mely életciklusban van, ehhez kell igazítani a beavatkozás módját, eszközeit, időtávját.

A kertközösségek mindig a nulláról induló fejlesztési folyamatok, a tagok ritkán kerülnek a kertbe szervezeti kiválasztási folyamat mentén, így a közös hang megtalálásával, a kert működési alapjainak lerakásával kell kezdeni a fejlesztést. Nem vagyunk egy közösség-orientált társadalom, a történelmünk nem ebben az irányba fejlesztette a karakterünk, éppen ezért a közösségépítés során a legnehezebb és leghosszabb folyamat a közösségi tudat és felelősség fejlesztése. A kert azért jó közösségépítő eszköz, mert az adott mérete, a csoport limitált nagysága, a feladatok tervezhetősége, és a látható eredmény, mind átláthatóvá, megfoghatóvá, kezelhetővé teszik ezt a kísérletet. A vállalati csapatban pénzért dolgozunk, a közösségi kertben az életminőségünket javítjuk, élményeket szerzünk.

A vezetői szerep

A vállalati csapat vezetője mindenképpen Úr a maga területén, irányító, parancsuralmi, kontrolláló szerepe van, a legtöbb esetben egyszemélyi döntéseket hoz, a csapat működése az Ő felelőssége, a siker az Ő sikere. Szinte soha nem választott vezető.

A kertvezető ezzel szemben választott vezető, akit a közmegegyezés emel a közösség élére, viszont Ő csak katalizátor, egyfajta koordináló szerepe van, mederben tartja a kert sokféle folyamatait, betartatja a demokratikus játékszabályokat, levezeti a kertgyűléseket, értelmessé és szervezetté teszi a kerti aktivitásokat. A kertvezető soha nem hoz egyszemélyi döntéseket, minden lépését a közösségnek kell megvitatnia, szavaznia róla. Egy kertvezetőnek sokszor kell csitítania, nyugtatnia egyes kerttagokat, de soha nem szankcionálhat a saját belátása szerint, ehhez is a közösség döntésére van szüksége, majd a végső lépést nekem az egyesület elnökének kell megtennem.

Elmondhatatlanul fontos a vezetői személyiség. A vállalati vezető lehet agresszív, követelőző, nem kell foglalkoznia a demokratikus értékekkel, azonnali és durva döntéseket hozhat, számára nagyjából mindegy, hogy mit gondolnak róla a beosztottjai, a pozíciója biztos, mindaddig amíg a munkatársakból kipréseli a teljesítményt. Ezzel szemben a kertvezetőnek inkább a személyiségével kell egyben tartania a kertközösséget, nagyon sokszor kell használnia a „kérem” szót. Ez sokszor pszichológus szerep, sokszor lelki szemetesláda, sokszor kell a leglehetetlenebb helyzetben is vigasztalást adnia, segítenie ahol tud. Ez semmiképpen sem vállalati attitűd.

Az idő szerepe

A vállalati csapatok esetében az idő igen rövid, vagy a projekt időtartamára vonatkozik, vagy az adott pénzügyi évre.  A 2008-as válság kitörése óta nagyon leszűkült az időhorizont, minimálisan látunk előre az időben, egy-két hónap, esetleg egy pénzügyi év, de bizonyosan nem több. Ezzel szemben a kertközösségek az állandóságban élnek, hiszen tudják, hogy jövőre is lesz szezon, lesz tavasz, a kert és a közösség is működni fog, így könnyű a fenntarthatóságra koncentrálni, hosszú távra tervezni. A kerteknél nincs konkurenciaharc, nincs piaci verseny, így könnyű megtalálni a kiegyensúlyozottságot, az állandóságot, a tervezhetőséget, ráadásul minden szezonban megújul a kert, minden tavasz egy újrakezdés, szebb, jobban termő, különlegesebb lesz az ágyás és a kert is.

Egy vállalatnál a munkavégzés sokszor válik rutinná, sokszor lélekölő taposómalom, ritka a sikerélmény és a megelégedettség. Ezzel szemben a kert, napról napra változik, mély, majdhogynem atavisztikus öröm a növények nevelése, a fejlődésük látványa, a termés nagysága, a saját ügyességünk megtestesülése.

A vállalatoknál pénzt keresünk, esetleg araszolunk felfelé a ranglétrán, a kertben viszont az életminőségünket javítjuk, elégedettséget találunk, nyugalmat és közösséget.

Hogyan legyek jobb vezető?

Visszatérve a tréningnap alapkérdésére, vagyis hogyan legyek jobb vezető, én másképp tenném fel a kérdést. Akarok-e vezető lenni? Akarok-e hatalmat, szeretek-e parancsolni, alkalmas-e a személyiségem arra, hogy a vezetői szereppel járó torzulásokat legyőzzem, hogy ne fecséreljem el az életemet értelmetlenül? Minden körülmények között ezt kell először eldönteni, minden egyéb csak ez után jön.

Sok érdekes példát látok mostanában, ahol igazán magas pozícióban lévő emberek keresik a kiutat, keresnek új életcélt, képtelenek tovább a vezetői pozícióban vergődni a lehetetlen szervezeti körülmények között.

Ismerek olyat, aki a magas vezetői pozíciója ellenére titokban kávépörkölést tanul, Londonba jár kávépörkölési tréningekre és alig várja már a napot, amikor ki fog lépni a cégtől és boldog lesz, hogy minőséget és értéket teremthet, a maga szempontjai szerint.

Ismerek olyat aki, a sok-sok diplomája mellett OKJ tanfolyamot véget, péknek képezi magát, és több öröme van a maga sütötte kenyérben és kalácsban, mint bármely üzleti sikerben.

Ismerek olyat aki, már-már betegen gazdag, és mégis aranykalászos gazdaképzésre jár és az az álma, hogy gazdaságot indít, a maga ura lesz és talán megtalálja a maga békéjét.

Lehet, hogy ők találták meg a Jó vezetés kulcsát, önmaguk urai lesznek.

Tizenöt év után elköltözöm a belvárosból. Elég volt a Nyugati térből, az aluljáróból, a zajból, az állandó nyüzsgésből, a piszokból. Régen ez egy bulis lakás volt, de mára beleuntam, megyek a város szélére, egy kertes társasházba, nyugalom lesz és csönd. Zöldövezet.

Az egész egy hete kezdődött. Rájöttem, hogy egy kertet sem lehet előremozdítani a választásokig, a fű sem nő, nem lesznek döntések a következő hetekben. Tehát teljesen felesleg a kertalapításokon izmozni, jobb ha a saját dolgaimat rakom rendbe, például elköltözöm végre a nyugati mellől. Kapóra jött, hogy ma, pénteken van a környéken a lomtalanítás, (lombtalanítás) kihajítottam mindent, legálisan, egy menetben, végérvényesen. Felszámoltam 15 évet, rettentően sok felesleges dolog halmozódik fel ennyi idő alatt.

Nagyon érdekes kiüríteni egy lakást, mindent kidobtam, a dolgaim 15-20 %-t viszem magammal, minden más megy a szemétbe, illetve elvitt egy csomó könyvet egy karitatív szervezet. Semmilyen tárgyhoz sem ragaszkodom, még a Rietfeld szék is repült, nem volt kegyelem, felszámoltam a tárgyi múltam.

Egy könyves fiú jött el, szétválogatta a könyveimet: a talán eladhatók és a szemét.  Érdekes belegondolni  könyvek elértéktelenedésén, a felesleges kolonccá válásán. Jó könyvtáram volt, de én ezeket a könyveket soha többet nem fogom újraolvasni, már nem érdekelnek. Ahogy kihajítom a klasszikus irodalmat, Thomas Mann-t, Rejtőt, Steinbecket, Durellt és Semprunt, úgy szűnnek meg ezek és nem erőszak vagy cenzúra, hanem érdektelenség és a tömegtermelés  miatt. Tárgyak. El fognak fogyni.

Azok a tankönyvek, amelyeket a diplomához használtunk, mára elavultak, porfogók. Ez egy teljesen más világ, kidobtam mindet. Alkotmánytan 1995, röhej. Viszont megtaláltam a Szakdolgozatomat, Niccolo Machiavelli. Vállalható, bár 17 éve írtam. Ma, ha én lennék a konzulensem, nem engedném át magam, viszont sokat foglalkoznék a hallgatóval (énke). Jó anyag és vannak benne jó részek.

Középiskolás koromban a nyolcvanas évek derekén nem voltak még romkocsmák, házibulik voltak helyettük. Egy gyors pillantás a könyvespolcra és nagyjából tudtad, kiknél vagy házibulin. Na ennek mára vége. A könyvek már semmit nem árulnak el. Könyvekből is túltermelés van, és értékválság. Ilyen ez a kor, minden viszonylagos. Ha egyszer lekapcsolódik véletlenül a net, nehogy teljesen meztelenek legyünk. Nem marad a végére semmi.

A vírust a Kongó egyik mellékfolyója után nevezték el, ahol a kórokozót 1976-ban felfedezték. Azóta az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 15 Ebola-járvány pusztított Afrikában, és a betegség összesen több mint 1300 halottat követelt.

Tovább a cikkre..

A BBC egy kicsit bővebben ír a dologról.

Csak a keresetekhez képest tűnik drágának a víz Magyarországon. Túlméretezett az évtizedekkel ezelőtt tervezett hálózat, így sokszor pang benne az egyébként kiváló minőségű ivóvíz. Nem érdemes gyorsan megszabadulni az áradásoktól, és a belvíz nagyon hasznos is lehet. Négy tévhit a hazai vízhelyzetről.

Tovább olvasom…

Kedden öngyilkosságot követett el egy manhattani kereskedő, aki egyszerűen vonat elé ugrott, aminek következtében azonnal szörnyet halt. Ez már a tizenegyedik öngyilkosság volt az idei évben, mely a pénzügyi szektorhoz kötődik. Ez persze nem az első alkalom, hogy a pénzügyi szektor az öngyilkosságoktól hangos, 2009 elején, rögtön a pénzügyi válság kirobbanását követően a milliárdos Adolf Merckle vetett véget életének, amikor egy vonat elé feküdt.
Tovább a cikkre…

A német tudósok számításai szerint 2014 nyarán és ősszel soha nem látott forróság vár a Földre. Mindezt a giesseni egyetem tudósai közölték egy új matematikai modell számításai alapján. Egy évre előre 75 %-os valószínűséggel tudják kiszámítani, hogy jön-e az El Nino-jelenség és mekkora hatása lesz majd.

Tovább a cikkre

Érdekes cikk egy Argentin figura tollából, milyen is egy gazdasági összeomlás, hogyan lehet túlélni, mire kell felkészülni? A legérdekesebb az írásban, a változások leírása. Milyen volt a válság előtt, és mi változott meg? Tanulságos…

Ezt a „cikket” egy Fernandó nevű Argentin fickó hozta össze a neten. Megírta Amerikai haverjainak az Argentín összeomlás történetét a saját szemszögéből, és hozzátette, hogy röpke 5 év távlatából mik lettek volna azok az egyszerű, olcsó, és alapvető előkészületek, változtatások, melyek könnyebbé tették volna az átállást számára. Valamint arra is sort kerített, hogy ecsetelje az összeomlás társadalmi hatását. Ugyan vallom, hogy az emberi természet nagyjából azonos, de csak fajokon, nemzeteken, kultúrákon és civilizációkon belül, úgyhogy annak ellenére, hogy Fernandó helyzetleírása tanulságos, a mindenkori helyi szituációk nagy szórást fognak mutatni, tehát az általa leírt társadalmi kórkép nagy valószínűséggel valami más árnyalatot fog felvenni Magyarországon. Persze lesznek hasonlóságok is.

Tovább a cikkre…

Felmerültek olyan javaslatok, hogy a hatalmas területeket kitevő elhagyott telkeken városi növénytermesztő telepeket, parkokat és haltenyészeteket kellene létesíteni, továbbá a viharokból felgyülemlő vízfelesleg levezetését is itt kellene megoldani, számolt be a jövőtervekről a Reuters. Mások a fiatal művészek ide sereglésében bíznak – tulajdonképpen ez dobta fel Berlint is, amikor a 2000-es évek elejére építészeti fejlesztései miatt jócskán eladósodott. A kedvező mellékhatás: a beözönlő emigráns művészlelkek révén Berlin a legizgalmasabb európai városok egyikévé vált.

Tovább a cikkre..

Jó cikk, érdemes elolvasni:

Sok ember azt hitte, hogy a világ vége 2012 decemberében lesz. Hülyeség. A sokkal őszintébb válasz az, hogy a világ vége már meg is kezdődött. És ez nem jelenti a világ végét, csak egy korszak lezárását és egy új születését. Az átmenet a két kor között azonban lármás és költséges átállás lesz az emberiség számára.

Tovább..

“Annak ellenére, hogy a tanulmány csupán hatvanéves embereket vizsgált, teljesen ésszerű azt feltételezni, hogy minél aktívabb életmódot folytat valaki az élete során, annál alacsonyabb lesz esetében a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata” – mondta Tim Chico, a Sheffield Teaching Hospitals nevű egészségügyi szervezet szívszakorvos-tanácsadója.

Tovább a cikkre…

Pénteken Debrecenben a MODEM épületében tartották meg az idei TED rendezvényt, tavaly már volt egy kísérletük, idén ezt fejlesztik tovább hagyománnyá. A mostani eseményt a környezet, az ember és a lélek témakörök köré szervezték. Gönczi Péterrel az első részben szerepeltünk. Péter nagyon jó előadó, jó volt vele újra találkozni, dumálni egy kicsit. Az akvapónia projektje szépen halad, lassan sokszorosítható modellé válik, mind a passzív melegház, mind a teljes akvapónia rendszer.

Sok egyetemi kutató, tanár tartott érdekes előadásokat, külön tetszett, hogy egyes esetekben az egyetemi kutatási eredményeket megpróbálják vállalkozásokká fejleszteni. Például mikrobiológiai kutatások elvezettek az anyatejből készült joghurtig.

Személy szerint nekem, a genetika kutatásról szóló előadás tetszett leginkább, tényleg észvesztően haladnak. Az emberi genomot alig tíz éve fejtették meg, több millió dolláros kutatási program keretében, ma már minden egyetemi labornak van gépe, amely ezt a munkát egy-két hét alatt, minimális segítséggel elvégzi. Egyre többet tudnak az emberi genomról, és úgy tűnik, egyre több kérdés merül fel a kutatás során. Például azt már tudják, hogy az egypetéjű ikrek genomja sem egyforma, a fejlődés során módosul. Például az ikrek ujjlenyomata nem egyforma, holott a bőrredőzet kialakulása genetikailag kódolt, viszont a rajzolat úgy tűnik nem, vagy más a kódja, különbözőek az ujjlenyomatok, tehát a kódolás is különböző. Izgi.

A TED előadások arról szólnak, hogy 15 percben kell összefoglalni a kutatási területed, vagy a kertalapítást, vagy bármit, amit előadni akarsz, szóval hiányos és rövid minden bemutató. Ülni a nézők között, kicsit olyan mintha kapcsolgatná valaki a TV-t, negyed óránként új műsor van, nem igazán lehet elmélyedni semmiben. Ettől függetlenül megérte részt venni a TED-n.

Az igazi vicc a hazaút volt. Sikeresen elértem a 19 órás IC-t Debrecenben, persze könnyű volt, 45 percet késett. Viszonylag jó tempóban haladtunk Budapest felé, amikor a vonat megállt Ferihegy megállónál és nem ment tovább. Kiderült, hogy a kalauzt elhagytuk Szolnokon, vagy Cegléden, minden esetre kaller nélkül a vonat nem megy, újabb 45 perces várakozás volt, mire kerítettek egy újabb kalauzt, és vele sikerült megtenni az utolsó 10 perc menetidőt. 10 óra helyett fél 12 körül értünk a Nyugatiba.

Az egyik oldalon zseniális kutatások és kutatók, a másikon meg a vonat elhagyja a kalauzt valamelyik állomáson és leáll a haladás.

Pénteken Debrecenbe megyek, a TEDexNagyerdő programban leszek előadó. Gönczi Péter ajánlott be a programba, köszönet érte.

Alapvetően a Békási kert tervezéséről és megvalósításáról, illetve a 3 eddigi kertek tapasztalatairól fogok beszélni, 10-12 percben.

Másnap szombaton 12.55-kor kerül adásba, az M1 TV, Zöld Tea magazinjában a Békási kertről készült riport. Zajlik az élet.