Prologue

It seems that 2026 will also be a very difficult year, at least here in Europe, though I don’t think the energy crisis will stop at the continent’s borders. Just as the 2020 COVID-19 pandemic was a global experience, this current crisis will affect everyone. There will be an economic crisis, unemployment, and a lack of money. Saving money and frugality will be among the most important concepts in the coming period, and self-sufficiency will be one of the most rewarding activities. Experts are already sounding the alarm, and we will soon enter a period of economic crisis. This is inevitable. It would be wise to start thinking ahead and begin organizing new crisis gardens, because they will be sorely needed.

I wrote this article back in April 2020, and it looks like it will be relevant again in the near future.

World War I crisis gardens, Liberty Gardens

World War I was essentially a European internal war, which caused a food crisis on the continent because the conscription of young men working in agriculture led to a labor shortage and, consequently, crop failures; furthermore, the mutual naval blockade blocked the trade and transport of food. All of this led to severe supply problems during the war, and afterward, a famine on the European continent was prevented only with American aid.

The Liberty Gardens movement was launched in the Anglo-Saxon world to create the conditions for self-sufficiency, and it quickly spread to all the wartime countries and later to the United States as well. When the U.S. entered the war, in response to President Woodrow Wilson’s call, Americans took up vegetable gardening en masse to avoid potential food shortages. The true purpose of achieving self-sufficiency in these wartime gardens was to free up large-scale agricultural products for export to the European continent. Backyards, vacant urban lots, railroad lands, and school gardens were all put to use. According to data from the U.S. Department of Agriculture in 1918, 5.2 million urban gardeners produced crops worth $525 million.

A garden plan from the period of World War I.

Patriotic posters from the First World War.

 

During World War I, the United States became the world’s leading supplier of seeds due to a seed shortage in Europe. Seed catalogs from the World War I era.

Young people were also involved in the self-sufficiency movement, and existing school garden programs were further developed.

  

The Allotment Act, a land law designed to promote self-sufficiency, has been in effect in England since 1892. Under this law, local governments are required to provide plots of land to applicants, who could use these plots to grow vegetables and fruit for themselves and their families. During the war, food purchased in stores was often expensive and of poor quality, so home-grown fruits and vegetables contributed significantly to the family’s nutrition and health. The plot of land allocated by local governments was approximately 300 square meters, which provided enough produce for a family of four for the entire year.

World War I also raged on the food production front, and conservation was essential.

The Great Depression, 1929 – Crisis Gardens

During the crisis of the 1930s, the urban population turned once again to self-sufficiency and urban agriculture; local food production was part of survival strategies, served as a source of savings, and provided participants with activities, a sense of community, and high-quality food.

Dorothea Lang: The migrant mother

The community garden program launched by local governments has faced numerous challenges. Organizers have debated the size, location, and layout of the gardens: Should the gardens consist of individual plots, or should they be cultivated as larger, undivided parcels? Who is eligible to participate in the program, and how should the available land be allocated? Where should crisis gardens be established? Would the economic crisis last long enough to make it worthwhile to establish crisis gardens? It later turned out that the crisis lasted quite a long time, and the vast majority of participants came from among the many unemployed families.

Soupline

Thrift garden

In 1933, Franklin Delano Roosevelt became President of the United States with the New Deal program. In the years that followed, relief gardens received government support, thereby resolving these disputes; local governments and community organizations took over the establishment and management of the relief gardens. Two main types of relief garden programs were implemented: on the one hand, a public works program—in today’s terms—was launched, where gardeners produced staple foods for schools, hospitals, and free public meal programs in exchange for wages; on the other hand, support was provided for urban gardens established for self-sufficiency and backyard farming. An important implementing agency of the New Deal was the WPA (Work Progress Administration), which, for example, provided support for 5,000 small-scale urban crisis gardens in New York. According to later calculations, every dollar invested yielded a profit of $5 for the gardeners annually.

Those who owned their own land were encouraged to take in unemployed people who could grow crops for themselves. Seeds and supplies were provided for the crisis gardens.

Interestingly, the response to the crisis gardens was not entirely positive; many farmers criticized the program, believing it perpetuated the economic crisis by reducing demand for their large-scale agricultural products.

Community gardens improved the health, quality of life, and mental well-being of urban gardeners by providing them with a sense of purpose and generating benefits for their cultivators, while also producing food and providing employment opportunities for participants. Moreover, they were fully aware of the other benefits of community gardening; they protected their members from social decline and social and personal marginalization. In times of crisis, processes of social decline always intensify: alcoholism, acts of violence, crime, and the number of suicides increase. The gardens were a great help in overcoming the crisis mentally.

Bony and Clyde

It is interesting to note that the phenomenon of “land grabbing” quickly spread in industrial cities, where people would find unused, uncultivated land within or outside the city and immediately begin farming it, even illegally. In other cases, shantytowns sprang up in public spaces; many people lost their homes—for example, a Hooverville (a shantytown named after President Herbert Hoover) was established in Central Park in Manhattan.

Hooverville NYC, Central park

By 1938, the crisis had passed and been replaced by the rearmament program; at the same time, the earlier successes of the crisis gardens and the positive experiences associated with them greatly facilitated the rapid expansion and widespread adoption of the Victory Gardens program during the next world war.

World War II, Victory Gardens

England, the Battle of the Atlantic.

The U-boat war—the war between submarines and merchant ships—ultimately aimed to cut off England’s food supply and strangle the island. Due to its historical colony-building traditions, England had not been self-sufficient in food for the past two hundred years; it obtained half to two-thirds of its food from its overseas territories. The German submarine fleet’s mission was not to sink warships, but to “torpedo” merchant shipping—ultimately, to starve England.

In England, a very strict rationing system was introduced from the very first moments of the war, and every effort was made to revive the World War I gardening movement, known as Victory Gardens.

The Victory Gardens operated until the end of the war, and the rationing system continued even longer. With government assistance, they produced everything they could, and women were sent to the countryside to do farm work in place of the men who had been drafted into the military.

In the United States, the War Food Administration established the National Victory Gardens program, which set five main objectives:

1. to reduce the demand for commercial vegetables, thereby making supplies for the armed forces and exports to other countries more readily available;
2. to reduce the demand for strategic materials used in food processing and canning, as the canning industry had been almost entirely converted to meet wartime needs.
3. alleviate the burden on the railways by promoting local production and consumption
4. maintain the health and well-being of Americans and support public acceptance of the war through the outdoor cultivation of vegetables
5. a special program was launched for the local preservation of produce (Community Cannery)

In 1943, Eleanor Roosevelt, the president’s wife, also established a Victory Garden in front of the White House, but this was just one among the millions of Victory Gardens operating across the United States.

In 1942, seed sales increased by 300%; more than 20 million vegetable gardens were cultivated, yielding an estimated 4 to 5 million kilograms of fruits and vegetables annually, with 44% of the United States’ fresh vegetables being grown for personal consumption. In 1943, American families purchased 315,000 canning pots for preserving vegetables.

They did not focus solely on production and self-sufficiency; the Food Fight for Freedom program also included the rationalization of food distribution, the introduction of a rationing system, the centralization of recycling and scrap metal collection, the promotion of home canning and storage, and the introduction of voluntary agricultural labor. Interestingly, the introduction of the rationing system made the population’s food supply more balanced, improved consumers’ health, and eliminated dietary disparities between social classes.

After the war ended, the gardens disappeared almost immediately; only a very small number managed to survive the peace, as school gardens or, in some cases, early community gardens.

The gardens of COVID-19

Global crises are rare occurrences; I can recall perhaps two in my own lifetime. The first was the 1973 oil crisis, when the Arab member states of OPEC imposed an oil embargo during the Yom Kippur War. At that time, the price of oil rose by 400%.

The second was the 2020 COVID-19 pandemic, which swept across the world, bringing economic shutdowns and lockdowns. Here in Hungary, it was interesting that gardens offered an escape from “house arrest”; community gardens were also bustling with activity, of course, in accordance with the pandemic prevention rules we devised ourselves. In 2020, there were no price hikes, no shortages of goods; gardening was more about escaping the confines of the home, and its mental health benefits were crucial. The crisis now unfolding will be different: energy poverty will trigger runaway prices, inflation, economic shutdowns, and unemployment. It’s going to be ugly.

 

 

 

Ezt a cikket még 2020 áprilisában írtam, és úgy tűnik újra aktuális lesz a közeljövőben.

A Közösségi kertek könyvemből vettem ki az Első Világháború kertjei, a Nagy Gazdasági Világválság és a Második Világháború kertjei alfejezeteket. Kicsit kibővítettem és kerestem hozzá még adatokat, példákat és képeket. 

 

Első Világháború válságkertjei, Liberty Gardens, Szabadság kertek

Az első világháború alapvetően európai belháború volt, amely a kontinensen okozott élelmiszerválságot, mert a mezőgazdaságban dolgozó fiatal férfiak besorozása munkaerőhiányt okozott, és ez által terméskiesést, másrészt a kölcsönös tengeri blokád akadályozta az élelmiszerek kereskedelmét és szállítását. Mindez súlyos ellátási gondokhoz vezetett a háború alatt, és utána pedig csak amerikai segítséggel kerülték el az éhségjárványt az európai kontinensen.

Az angolszász területen elindították a Szabadság kertek (Liberty Gardens) mozgalmat, az önellátás feltételeinek megteremtéséért, amely azután gyorsan elterjedt az összes hadviselő országban és később az Egyesült Államokban is. Amikor az USA belépett a háborúba, Woodrow Wilson elnök felhívására az amerikaiak tömegesen vállalták a zöldségkerteket alapítását, az esetleges élelmiszerhiány elkerülésére. A háborús kertekben elért önellátás célja valójában, a nagyüzemi mezőgazdasági termékek felszabadítása volt, amelyeket az európai kontinensre lehetett exportálni. Művelésbe vonták a hátsókerteket, üres városi grundokat, vasúti területeket, iskolai kerteket. 1918-ban az USA Agrárminisztérium adatai szerint 5,2 millió városi kertész 525 millió dollár értékű terményt állított elő.

Kertterv az első Világháború időszakából.

Hazafias plakátok az Első Világháború időszakából.

 

 

Az Egyesület Államok az Első Világháború alatt a világ, vezető vetőmag-szállítójává vált, mivel Európában vetőmag-hiány alakult ki. Vetőmag katalógusok az Első Világháború időszakából.

Az ifjúságot is bevonták az önellátás mozgalomban, a meglévő iskolakert programokat tovább fejlesztették.

  

Angliában 1892-től létezik az Allotment Act, az önellátást elősegítő földtörvény, amelynek értelmében a helyi Önkormányzatok kötelesek földterületet biztosítani az igénylőknek, akik ezeken a területeket megtermelhették a saját és családjuk zöldség, gyümölcs szükségletét. A háború alatt a boltokban vásárolt ételek gyakran drágák és rossz minőségűek voltak, így a házilag termesztett gyümölcsök és zöldségek nagyban hozzájárultak a család élelmezéséhez és egészségéhez. Az önkormányzatok által juttatott termőterület körülbelül 300 négyzetméter volt, amely egész évre elegendő termést biztosított egy négyfős család eltartásához.

Az első világháború az élelmiszer előállítás frontján is dúlt, fontos volt a takarékosság.

 

A Nagy Világgazdasági Válság, 1929 The Great Depression – Válságkertek

A harmincas évek válságidőszakában a városi lakosság újra az önellátás és a városi mezőgazdaság felé fordult, a helyi élelmiszer termelés része volt a túlélési technikáknak, megtakarítási forrást jelentettek, valamint elfoglaltságot, közösséget és jó minőségű élelmiszert adott a résztvevőknek.

Dorothea Lang: The migrant mother

Az önkormányzatok által indított válságkert program számos problémával szembesült. A szervezők a kertek méretéről, helyszíneiről és felépítéséről vitatkoztak: Vajon a kertekben külön-külön ágyások legyenek, vagy nagyobb oszthatatlan parcellákat műveljenek? Ki jogosult a programban való részvételre, milyen módon osszák ki a lehetséges földterületeket? Hol alakuljanak válságkertek? Vajon a gazdasági válság elég hosszú ideig tart-e ahhoz, hogy érdemes legyen válságkerteket alapítani? Utóbb kiderült, hogy a válság meglehetősen hosszan eltartott, a résztvevők döntő része pedig munkanélküli családok sokaságából kerültek ki.

Soupline

Takarékosság kert – Thrift garden

1933-ban Franklin Delano Roosevelt lett az Egyesült Államok elnöke a New Deal programmal. A következő években állami támogatásban részesültek a válságkertek, így megoldódtak ezek a viták, az önkormányzatok és helyi szerveződések vették át a válságkertek alapítását és irányítását. Központilag kétféle válságkert programot valósítottak meg: egyrészt mai szóval fizetett közmunkaprogramot indítottak, ahol a kertészek fizetésért cserébe iskolák, kórházak, és az ingyenes tömegétkeztetés számára termeltek alapélelmiszereket, másrészt támogatták az önellátásra alakult városi kerteket, háztáji termelést. A New Deal fontos végrehajtó szervezete volt a WPA (Work Progress Administration), amely például New Yorkban 5000 kis léptékű városi válságkerthez adott támogatást. Későbbi számítások szerint minden befektetett 1 dollár, 5 dollár hasznot hozott a kertészei számára évente.

 

Azokat, akiknek saját földjük volt, arra buzdították, hogy fogadjanak be munkanélkülieket, akik saját részre termelhettek. Magvakat és kellékeket biztosítottak a válságkertek számára. 

Érdekes módon nem volt egyértelműen pozitív megítélése a válságkerteknek, sok mezőgazdasági termelő elítélte válságkertek programot, mivel azt gondolták, hogy fenntartja a gazdasági válságot, mivel csökkent az érdeklődés a nagyüzemi mezőgazdasági termékeik iránt.

A válságkertek javították a városi kertészek egészségét, életminőségét és szellemi-mentális állapotát azáltal, hogy elfoglaltságot adtak, hasznot teremtettek a művelőiknek, miközben élelmet termeltek és munkalehetőséget biztosítottak a részvevők számára. Ráadásul pontosan tisztában voltak a közösségi kertészetek egyéb hasznaival, megóvták a tagjaikat a zülléstől, a társadalmi és egyéni ellehetetlenüléstől. A válsághelyzetekben mindig felerősödnek a züllési folyamatok: növekszik az alkoholizmus, erőszak cselekmények, bűnözés és öngyilkosságok száma. A kertek nagy segítséget jelentettek a válság mentális leküzdésében.

Bony and Clyde

Érdekes, hogy az iparvárosokban gyorsan elszaporodott a „földfoglalás” jelensége, ahol kihasználatlan, műveletlen területet találtak a városon belül, vagy kívül, azonnal művelés alá vették, akár illegálisan is. Más esetekben meg bádogvárosok alakultak ki köztereken, számosan vesztették el az otthonaikat, például Manhattanben a Central Parkban is létesült egy a Hooverville (Hoover falu – Herbert Hoover elnökről elnevezett nyomortelepek).

Hooverville NYC, Central park

 

1938-ra a válság elmúlt, a helyét átvette a fegyverkezési program, ugyanakkor a válságkertek korábbi sikerei és a hozzájuk fűződő pozitív tapasztalatok, sokban megkönnyítették a következő világháború alatt a Győzelem kertek program gyors felfutását és eltömegesedését.

 

Második Világháború, Győzelem kertek – Victory Gardens

Anglia, az Atlanti csata.

Az U boot háború, a tengeralattjárók és a kereskedelmi hajók háborúja végső sorban Anglia élelmiszer utánpótlásának elvágásáról szólt, a sziget megfojtásáról. Anglia, a gyarmatosító történelmi hagyományai miatt az elmúlt kétszáz évben nem volt élelmiszer önellátó, a tengeren túli birtokaikról szerezték be az élelmiszerek felét-kétharmadát. A német tengeralattjáró flotta feladta, nem a hadihajók elsüllyesztése volt, hanem a kereskedelmi hajózás „megtorpedózása”, végső soron Anglia kiéheztetése.

Angliában, a háború első pillanatától bevezettek egy igen szigorú jegyrendszert, és minden eszközzel elősegítették az első világháborús kertmozgalom újjáéledését, Victory Gardens, Győzelem kertek néven.

A Győzelem kertek a háború végéig működtek, a jegyrendszer még tovább. Állami segítséggel termeltek mindet, amit lehetett, illetve a besorozott mezőgazdaságban dolgozó férfiak helyett nőket vezényletek vidékre, mezőgazdasági munkára.

Az Egyesült Államokban a War Food Administration szervezet megalapította a Nemzeti Győzelemkert (Victory Gardens) programot, amely öt fő célt tűzött ki:

1. csökkentse a zöldségfélék kereskedelme iránti keresletet, és így tegye elérhetőbbé a fegyveres erők ellátását és más országokba való exportot.
2. csökkentse az élelmiszer-feldolgozásban és a konzervkészítésben használt stratégiai anyagok iránti igényt, a konzervipart szinte teljes mértékben átállították a hadi igények kielégítésére.
3. enyhítse a vasút leterheltségét, a helyi termelés és fogyasztás elősegítésével
4. a zöldségfélék szabadban történő előállításával tartsa fenn az amerikaiak egészségügyi jólétét és támogassa a háború elfogadottságát
5. a termények helyi tartósítására külön programot indítottak (Community Cannery)

1943-ban, Eleanor Roosevelt az elnök felesége is Győzelem kertet alakított ki a Fehér Ház elülső részére, de ez csak egy volt, az USA-ban működő sok millió Győzelmi kert mellett.

1942-ben a vetőmag kereskedelem 300%-l nőtt, több mint 20 millió kerti zöldséges ágyást műveletek, becslések szerint évente 4-5 millió kilogramm gyümölcs- és zöldségfélével, az Egyesült Államok friss zöldségének 44% át termelték meg saját felhasználásra. 1943-ban az amerikai családok 315 000 befőzéshez használatos kuktát vásároltak zöldségek konzerváláshoz.

Nem csak a termelésre és önellátásra koncentráltak, a Food Fight for Freedom program magában foglalta az élelmiszer elosztás racionalizálását, a jegyrendszer bevezetését, az újrahasznosítás, fémhulladék gyűjtés központosítását, az otthoni tartósítás és raktározás elősegítését, és az önkéntes mezőgazdasági munka bevezetését. Érdekes módon a jegyrendszer bevezetése kiegyensúlyozottabbá tette a lakosság élelmiszer ellátását, egészségesebbé tette a fogyasztókat és eltüntette a társadalmi osztályok közötti élelmezési különbségeket.

A háború befejezése után a kertek szinte azonnal eltűntek, kifejezetten kis számban voltak képesek túlélni a békét, iskolakertként, esetleg korai közösségi kertekként.

A 2020-as válság

Úgy tűnik, hogy 2020 is egy súlyosan terhelt év lesz, talán a következő is, globális élmény lesz a gazdasági válság, munkanélküliség és a pénztelenség.  A pénzmegtakarítás és takarékosság lesz a következő időszak egyik legfontosabb szava, az önellátás pedig az egyik legkifizetődőbb tevékenység. Erre kezdenek ráébredni az önkormányzatok szerte a világban, elindulnak a helyi kezdeményezések, de még mind gyermekcipőben járnak, most elsősorban a járvány köti le a döntéshozók figyelmét. Azonban a járvány el fog múlni, és utána belépünk a gazdasági válság időszakába. Ez elkerülhetetlen. Érdemes lenne már előre gondolkodni, elkezdeni szervezni az új válság kerteket, mert nagy szükség lesz rájuk.

 

 

Még a múlt héten megkértem a városi kertek kertészeit, hogy küldjenek karantén képeket a kertekről, a karantén kertészkedésről. Sok jó kép jött, ezekből válogattam. Akiét kihagytam az ne haragudjon, nagyon sok képet kaptam. A jövő hét végre megint teljesen mások lesznek a kertek, ez a hétvégi eső nagyon jót fog tenni nekik.

Árnyas kert képek

 

Békási kert képek

 

Zápor kert képek

 

Első Kis-Pesti Kert

A Közösségi kertek könyvemből vettem ki az Első Világháború kertjei, a Nagy Gazdasági Világválság és a Második Világháború kertjei alfejezeteket. Kicsit kibővítettem és kerestem hozzá még adatokat, példákat és képeket. A régi válságok kertjei azért érdekesek, mert a Covid-19 járvány lecsengése után egy gazdasági válsággal fogunk szembesülni, amely néhány évig biztosan eltart, tehát érdemes előre gondolkozni, támogatást adni azoknak, akik hajlandóak magukon is segíteni.

 

Első Világháború válságkertjei, Liberty Gardens, Szabadság kertek

Az első világháború alapvetően európai belháború volt, amely a kontinensen okozott élelmiszerválságot, mert a mezőgazdaságban dolgozó fiatal férfiak besorozása munkaerőhiányt okozott, és ez által terméskiesést, másrészt a kölcsönös tengeri blokád akadályozta az élelmiszerek kereskedelmét és szállítását. Mindez súlyos ellátási gondokhoz vezetett a háború alatt, és utána pedig csak amerikai segítséggel kerülték el az éhségjárványt az európai kontinensen.

Az angolszász területen elindították a Szabadság kertek (Liberty Gardens) mozgalmat, az önellátás feltételeinek megteremtéséért, amely azután gyorsan elterjedt az összes hadviselő országban és később az Egyesült Államokban is. Amikor az USA belépett a háborúba, Woodrow Wilson elnök felhívására az amerikaiak tömegesen vállalták a zöldségkerteket alapítását, az esetleges élelmiszerhiány elkerülésére. A háborús kertekben elért önellátás célja valójában, a nagyüzemi mezőgazdasági termékek felszabadítása volt, amelyeket az európai kontinensre lehetett exportálni. Művelésbe vonták a hátsókerteket, üres városi grundokat, vasúti területeket, iskolai kerteket. 1918-ban az USA Agrárminisztérium adatai szerint 5,2 millió városi kertész 525 millió dollár értékű terményt állított elő.

Kertterv az első Világháború időszakából.

Hazafias plakátok az Első Világháború időszakából.

 

 

Az Egyesület Államok az Első Világháború alatt a világ, vezető vetőmag-szállítójává vált, mivel Európában vetőmag-hiány alakult ki. Vetőmag katalógusok az Első Világháború időszakából.

Az ifjúságot is bevonták az önellátás mozgalomban, a meglévő iskolakert programokat tovább fejlesztették.

  

Angliában 1892-től létezik az Allotment Act, az önellátást elősegítő földtörvény, amelynek értelmében a helyi Önkormányzatok kötelesek földterületet biztosítani az igénylőknek, akik ezeken a területeket megtermelhették a saját és családjuk zöldség, gyümölcs szükségletét. A háború alatt a boltokban vásárolt ételek gyakran drágák és rossz minőségűek voltak, így a házilag termesztett gyümölcsök és zöldségek nagyban hozzájárultak a család élelmezéséhez és egészségéhez. Az önkormányzatok által jutatott termőterület körülbelül 300 négyzetméter volt, amely egész évre elegendő termést biztosított egy négyfős család eltartásához.

Az első világháború az élelmiszer előállítás frontján is dúlt, fontos volt a takarékosság.

 

A Nagy Világgazdasági Válság, 1929 The Great Depression – Válságkertek

A harmincas évek válságidőszakában a városi lakosság újra az önellátás és a városi mezőgazdaság felé fordult, a helyi élelmiszer termelés része volt a túlélési technikáknak, megtakarítási forrást jelentettek, valamint elfoglaltságot, közösséget és jó minőségű élelmiszert adott a résztvevőknek.

Dorothea Lang: The migrant mother

Az önkormányzatok által indított válságkert program számos problémával szembesült. A szervezők a kertek méretéről, helyszíneiről és felépítéséről vitatkoztak: Vajon a kertekben külön-külön ágyások legyenek, vagy nagyobb oszthatatlan parcellákat műveljenek? Ki jogosult a programban való részvételre, milyen módon osszák ki a lehetséges földterületeket? Hol alakuljanak válságkertek? Vajon a gazdasági válság elég hosszú ideig tart-e ahhoz, hogy érdemes legyen válságkerteket alapítani? Utóbb kiderült, hogy a válság meglehetősen hosszan eltartott, a résztvevők döntő része pedig munkanélküli családok sokaságából kerültek ki.

Soupline

Takarékosság kert – Thrift garden

1933-ban Franklin Delano Roosevelt lett az Egyesült Államok elnöke a New Deal programmal. A következő években állami támogatásban részesültek a válságkertek, így megoldódtak ezek a viták, az önkormányzatok és helyi szerveződések vették át a válságkertek alapítását és irányítását. Központilag kétféle válságkert programot valósítottak meg: egyrészt mai szóval fizetett közmunkaprogramot indítottak, ahol a kertészek fizetésért cserébe iskolák, kórházak, és az ingyenes tömegétkeztetés számára termeltek alapélelmiszereket, másrészt támogatták az önellátásra alakult városi kerteket, háztáji termelést. A New Deal fontos végrehajtó szervezete volt a WPA (Work Progress Administration), amely például New Yorkban 5000 kis léptékű városi válságkerthez adott támogatást. Későbbi számítások szerint minden befektetett 1 dollár, 5 dollár hasznot hozott a kertészei számára évente.

 

Azokat, akiknek saját földjük volt, arra buzdították, hogy fogadjanak be munkanélkülieket, akik saját részre termelhettek. Magvakat és kellékeket biztosítottak a válságkertek számára. 

Érdekes módon nem volt egyértelműen pozitív megítélése a válságkerteknek, sok mezőgazdasági termelő elítélte válságkertek programot, mivel azt gondolták, hogy fenntartja a gazdasági válságot, mivel csökkent az érdeklődés a nagyüzemi mezőgazdasági termékeik iránt.

A válságkertek javították a városi kertészek egészségét, életminőségét és szellemi-mentális állapotát azáltal, hogy elfoglaltságot adtak, hasznot teremtettek a művelőiknek, miközben élelmet termeltek és munkalehetőséget biztosítottak a részvevők számára. Ráadásul pontosan tisztában voltak a közösségi kertészetek egyéb hasznaival, megóvták a tagjaikat a zülléstől, a társadalmi és egyéni ellehetetlenüléstől. A válsághelyzetekben mindig felerősödnek a züllési folyamatok: növekszik az alkoholizmus, erőszak cselekmények, bűnözés és öngyilkosságok száma. A kertek nagy segítséget jelentettek a válság mentális leküzdésében.

Bony and Clyde

Érdekes, hogy az iparvárosokban gyorsan elszaporodott a „földfoglalás” jelensége, ahol kihasználatlan, műveletlen területet találtak a városon belül, vagy kívül, azonnal művelés alá vették, akár illegálisan is. Más esetekben meg bádogvárosok alakultak ki köztereken, számosan vesztették el az otthonaikat, például Manhattanben a Central Parkban is létesült egy a Hooverville (Hoover falu – Herbert Hoover elnökről elnevezett nyomortelepek).

Hooverville NYC, Central park

 

1938-ra a válság elmúlt, a helyét átvette a fegyverkezési program, ugyanakkor a válságkertek korábbi sikerei és a hozzájuk fűződő pozitív tapasztalatok, sokban megkönnyítették a következő világháború alatt a Győzelem kertek program gyors felfutását és eltömegesedését.

 

Második Világháború, Győzelem kertek – Victory Gardens

Anglia, az Atlanti csata.

Az U boot háború, a tengeralattjárók és a kereskedelmi hajók háborúja végső sorban Anglia élelmiszer utánpótlásának elvágásáról szólt, a sziget megfojtásáról. Anglia, a gyarmatosító történelmi hagyományai miatt az elmúlt kétszáz évben nem volt élelmiszer önellátó, a tengeren túli birtokaikról szerezték be az élelmiszerek felét-kétharmadát. A német tengeralattjáró flotta feladta, nem a hadihajók elsüllyesztése volt, hanem a kereskedelmi hajózás „megtorpedózása”, végső soron Anglia kiéheztetése.

Angliában, a háború első pillanatától bevezettek egy igen szigorú jegyrendszert, és minden eszközzel elősegítették az első világháborús kertmozgalom újjáéledését, Victory Gardens, Győzelem kertek néven.

A Győzelem kertek a háború végéig működtek, a jegyrendszer még tovább. Állami segítséggel termeltek mindet, amit lehetett, illetve a besorozott mezőgazdaságban dolgozó férfiak helyett nőket vezényletek vidékre, mezőgazdasági munkára.

Az Egyesült Államokban a War Food Administration szervezet megalapította a Nemzeti Győzelemkert (Victory Gardens) programot, amely öt fő célt tűzött ki:

1. csökkentse a zöldségfélék kereskedelme iránti keresletet, és így tegye elérhetőbbé a fegyveres erők ellátását és más országokba való exportot.
2. csökkentse az élelmiszer-feldolgozásban és a konzervkészítésben használt stratégiai anyagok iránti igényt, a konzervipart szinte teljes mértékben átállították a hadi igények kielégítésére.
3. enyhítse a vasút leterheltségét, a helyi termelés és fogyasztás elősegítésével
4. a zöldségfélék szabadban történő előállításával tartsa fenn az amerikaiak egészségügyi jólétét és támogassa a háború elfogadottságát
5. a termények helyi tartósítására külön programot indítottak (Community Cannery)

1943-ban, Eleanor Roosevelt az elnök felesége is Győzelem kertet alakított ki a Fehér Ház elülső részére, de ez csak egy volt, az USA-ban működő sok millió Győzelmi kert mellett.

1942-ben a vetőmag kereskedelem 300%-l nőtt, több mint 20 millió kerti zöldséges ágyást műveletek, becslések szerint évente 4-5 millió kilogramm gyümölcs- és zöldségfélével, az Egyesült Államok friss zöldségének 44% át termelték meg saját felhasználásra. 1943-ban az amerikai családok 315 000 befőzéshez használatos kuktát vásároltak zöldségek konzerváláshoz.

Nem csak a termelésre és önellátásra koncentráltak, a Food Fight for Freedom program magában foglalta az élelmiszerelosztás racionalizálását, a jegyrendszer bevezetését, az újrahasznosítás, fémhulladék gyűjtés központosítását, az otthoni tartósítás és raktározás elősegítését, és az önkéntes mezőgazdasági munka bevezetését. Érdekes módon a jegyrendszer bevezetése kiegyensúlyozottabbá tette a lakosság élelmiszer ellátását, egészségesebbé tette a fogyasztókat és eltüntette a társadalmi osztályok közötti élelmezési különbségeket.

A háború befejezése után a kertek szinte azonnal eltűntek, kifejezetten kis számban voltak képesek túlélni a békét, iskolakertként, esetleg korai közösségi kertekként.

A 2020-as válság

Úgy tűnik, hogy 2020 is egy súlyosan terhelt év lesz, talán a következő is, globális élmény lesz a gazdasági válság, munkanélküliség és a pénztelenség.  A pénzmegtakarítás és takarékosság lesz a következő időszak egyik legfontosabb szava, az önellátás pedig az egyik legkifizetődőbb tevékenység. Erre kezdenek ráébredni az önkormányzatok szerte a világban, elindulnak a helyi kezdeményezések, de még mind gyermekcipőben járnak, most elsősorban a járvány köti le a döntéshozók figyelmét. Azonban a járvány el fog múlni, és utána belépünk a gazdasági válság időszakába. Ez elkerülhetetlen. Érdemes lenne már előre gondolkodni, elkezdeni szervezni az új válság kerteket, mert nagy szükség lesz rájuk.

 

 

Még a nyáron készítettünk egy kerti asztalt a Zápor kertbe, egyhasználatos raklapokból. Ezt kaptuk ingyen, köszönet érte Patríciának. Elég nagyra sikerült, sokan köré tudunk ülni, viszont az asztal lapja elég elnagyolt lett, ilyenek ezek a raklapok.

A maradék raklapokból kellett megcsinálni az asztallapot.  A gond csak annyi, hogy nincs két egyforma léc, mind a vastagságuk, mind a szélességük, mind a faanyaguk különböző, ebből kell egy viszonylag összefüggő felületet csinálni. Másrészt a raklapok olyan erős bordázott szögekkel készülnek, hogy előbb hasad a faanyag, mintsem szét lehetne bontani magát a raklapot. Így maradt a fűrész és rövidebb lécek.

A rövidebb lécek miatt, és az eredeti raklapok, a hullámos felszínük miatt, a kisebb darabokból összerakott felület tűnik a leginkább síknak, bár igazából így sem az.

Az asztallap végleges szögelését az egyik sarokból kell indítani, én egy teljes léccel nyitottam, mert később minden illesztés ehhez a fix elemhez igazodik.

Elég fontos minden sarkot és élet lecsiszolni durva csiszolópapírral, mert különben nem fog illeszkedni és szálkás lesz.

A különböző minőségű faanyag miatt érdekes mozaik hatása lett a felületnek. A szegelés előtt minden elemet érdemes még egyszer összecsiszolni.

Először nagyfejű szegeket használtam, de nem tetszett, elnyomta a falécek anyag-sokféleségét (bár el tudom képzelni, hogy másnak ez bejön), így váltottam menet közben kis fejű szegekre, amik alig látszanak, de ugyanúgy jól rögzítik a léceket.

Minél jobban távolodtam az eredeti fix ponttól, annál jobban szétcsúsztak a levágott elemek, ilyenkor jól jön a fűrész és új elemeket kell leszabni, majd összecsiszolni.

Pingpongozni, vagy biliárdozni nem lesz jó ez az asztal, viszont klasszul néz ki. Jó kis méricskélős, illesztgetős móka összerakni ezt az asztallapot, bele lehet feledkezni.

Amikor összeállt az asztal lap és minden léc megtalálta a helyét és rendesen oda is lett szegezve, az egész felületet érdemes újra csiszolni, az erősebb élek így eltűnnek, egyneműbbé válik a felszín.

A legvégén színtelen lazúrral kezeltem a felszínt, ettől mélyebbek lettek a fa természetes színei és természetesen időjárás állóbb is lesz az asztal. Összességében három fél nap volt megcsinálni, de ha többen összedolgoznak, ez az idő radikálisan csökkenthető.

Készíteni egy ilyen asztalt, van benne valami kielégítő: kézzel csinálni, szerszámokat használni, méricskélni, csiszolni, gondolkodni közben, csomó döntési helyzet, nagyon más mint tologatni az egeret meg nyomkodni a billentyűket.

Három éve épült ez a szerszámtároló,  azóta zavart a kinézete. Túlságosan úgy néz ki mint egy budi, pedig csak egy célszerű kerti szerszám tároló. Eljött az idő, hogy átfessük, legyen belőle valami más. Az ötlet annyi volt, hogy fessük át, legyenek rajta színek és formák, lehetőleg kerti témában, aztán ez fajult el a dinókig, meg madarakig.

A terv. Minden lap egy oldala a szerszámtárolónak.

Ez volt az indulás, így nézett ki a szerszámtároló. Itt már be volt vonalazva,  a négyzetháló alapra könnyebb a tervet felvinni, a homlokfalon már elkezdtem felrajzolni a kontúrvonalakat. Tanulság, hogy nem kell vastag színes krétát használni a vázlathoz, mert utána a festésnél kicsit bonyolult lesz lefedni a kréta vonalakat. Használjunk inkább grafit ács ceruzát.

A festéshez a Trinát szabadtéri olajfestéket használtunk, meglepően erős színei vannak, jól fed még a rücskös felületeken is, illetve színek keverhetőek, száradás után (3-4 óra) újabb réteget lehet felvinni rá. Ha oldószerrel kicsit kevered, szinte lazúros hatás is elérhető vele, bár szerintem sokkal jobb a direkt kevert színek, tömören-vastag, ehhez a műfajhoz inkább az illik. A festékek és ecsetek árát az Óbudai Kulturális Központ finanszírozta. Köszönet érte!

 

A festést a nagyobb színfoltokkal kell kezdeni, először vastag ecsettel fel kell hordani a nagyobb összefüggő felületeket. Itt például az eget festem.

Gyerekek is besegítettek, bár azért nem igazán nekik való még az olajfesték.

Az olajfestéshez a legjobb festő paletta a műanyag cserép alj. Nagyon jól lehetett használni, nem oldja az oldószer, olcsó, éjszaka beleszáradt a festék, így másnap újra lehetett használni a színkeverésre.

Az első nap végére idáig jutottunk.

A következő napokban is festettünk, mindig jött segítség, szórakoztató dolog volt, bár azért fárasztó is egy kicsit.

Összesen három napig tartott a szerszámtároló festése, és igazából most sincs még teljesen kész, de jobb várni néhány napot és a hibákat később megcsinálni. Friss szemmel kell újra megnézni, hangsúlyosabbak lesznek, a javítandó részek. Egy ilyen munka soha nincs kész, csak abba lehet hagyni. Most egy kicsit abbahagytuk, aztán szerintem lesz még egy kis feljavítás.

Szemből

Jobb oldalról

Bal oldalról

Jó munka volt! Köszönöm anyunak hogy segített.

 

 

A városi közösségi kertekben szokás az emelt ágyás alkalmazása, részben a városi földek valószínüleg szennyezettek, illetve az doboz ágyásban jobban kézben tartható a termőföld minősége és persze könnyebb művelni is. Viszont éppen ezért az ágyásban a föld tápanyagtartalma egy-két szezon után kimerül, mindenképpen pótolni kell. Az is látszik, hogy nem csak a növényeket kell gondozni, hanem a talajt is, amiben nőnek.

A Zápor kertben újraindítottuk a Mirek Barbara féle oktatási kurzust, 4+1 alkalom, az utolsó oktatási nap az ültetőnap lesz, május elején. Csütörtökön volt ez első óra, tápanyag utánpótlás a közösségi kertben címmel.

Mirek Barbara megengedte, hogy az előadását is feltöltsem ide, talán a többi kertnek is hasznos lehet.

Tápanyagutánpótlás

Tápanyagok ősszel

A Zápor kertben közösen fogunk rendelni marhatrágyát és Zeolitot és Alignitet,és  mindenki szépen bedolgozza az ágyásába. Áruházból fogjuk rendelni szállítással, így a legegyszerűbb és valószínűleg a legolcsóbb is.

Tegnap kimentem felásni az ágyásomat, pusztán csak érdekelt, hogy milyen a minősége. Egy-két helyen picit agyagosodott, viszont sok gilisztával találkoztam, az jó volt. Valószínűleg néhány lapát homokot is bele fogok dolgozni a termőrétegbe, amikor megjön a trágya. Most jön néhány nap eső, de március közepétől talán már ki lehet menni a kertbe művelni az ágyást, meg rendbe rakni a közös részeket is.

Az ásóvilla a kertész legjobb barátja.

 

Az Árnyas kertet 3 évvel ezelőtt ebben a parkban alapítottuk meg az Önkormányzat támogatásával. Azóta sikeres kert lett, aktívak és komoly kertészeti munkát is végeznek. Az alapítás és a kivitelezés során volt lakossági tiltakozás, erről írtam annak idején blog bejegyzést. Ez egy nagyon lelakott, nagyon elhanyagolt parkja Kispestnek, tényleg kellett már kezdeni vele valamit.

A megoldás a Főváros Tér_Köz pályázata volt, amit sikerült megnyerniük és meg fog újulni ez a terület, valószínűleg a nyár folyamán, szerintem inkább az őszre. Ez egy nagy munka lesz.

A legfontosabb, hogy nem nyúlnak a közösségi kerthez, az Árnyas kert változatlan formában működik tovább.

A megújult parkba nagyon sok funkciót terveztek a tájépítészek, ezek részben lakossági igények, részben önkormányzati kérések, illetve a Főváros mint a pályázat kiírója is beleszólt a tervbe, támasztottak ők is elvárásokat. Így aztán sokféle elem kerül majd a területre: lesz futókör, lesz sportterület, ping-pong asztalokkal, fitnesz gépekkel, lesz külön kutyafuttató, itatóval, lesznek gyereknek tematikus játszóterek, és újra lesz egy kisebb KRESZ park. Továbbá lesz egy nyilvános illemhely, pelenkázóval, teljesen megújul a közvilágítás (évek óta nem volt), sok pad lesz és egy központi kör alakú közösségi tér, sakkasztalok és virágágyak, stb. Sok a funkció egy kicsit, de hát ez ilyen. Az bizonyos, hogy a jelenlegi állapotnál nagyságrendekkel jobb lesz.

Tegnap egy lakossági fórumot tartottak a tervezők és az önkormányzat képviselői, érdekes, pozitív élmény volt. A legfontosabb fenntartás, amit a környék lakói megfogalmaztak, hogy mennyi idő alatt fogják tönkretenni a helyi vandálok a megújult parkot. Nem jósoltak hosszú időt. Az biztos, hogy a közvilágítás bevezetése sokat fog számítani, ma egy éjszakánkét egy kivilágítatlan, beláthatatlan terület.

Sokat fog változni Kispest e része és úgy tűnik az előnyére.

 

Lassan itt a tavasz, bármennyire furcsán hangzik, ideje elindítani a kerteket. Az egyik legizgalmasabb kérdés mindig is a közösségi feladatok elvégzése, és ellenőrzése az elvégzett munkának. 

A közösségi kertben mindenki felelősséggel tartozik a saját ágyásának az állapotáért, de emellett a közös területek is művelni kell. Sokféle kísérletezés volt már a területek és feladatok kiosztása ügyében, de eddig a legjobb megoldásnak a feladatok összegyűjtése, táblázatba rendezése tűnik. A táblázatból mindenki ki tudja választani a neki legjobban tetsző feladatot. A táblázat megoldásban az a jó, hogy mindenki tisztában van a saját részével, követhető, hogy ki, mikor, milyen munkát végzett el a kertben. Ajánlom minden kertnek, hogy próbálják meg nevesíteni a közösségi kertben található munkákat, rendezzék táblázatba és ez alapján osszák ki a feladatokat.

Ezt a táblázatot az Első Kis-Pesti Kertben készítették. Minden kertközösség meg tudja csinálni a maga feladat táblázatát. Azt a táblázatot aztán érdemes kinyomtatni és kifüggeszteni a faliújságra, vagy a fészerben.

Sikeres szezont mindenkinek!

Gardening

 

A polgármester fog nemsokára a kertbe látogatni, ezért csináltunk egy kis takarító, gyomláló, kertépítő napot a Szélrózsa kertben. A kert idén indult, ez az első szezonjuk, még minden új, minden kipróbálatlan. Ehhez képest nagyon jól néz ki, szép terményeik voltak a szezonban, és jól néz ki a kert.

Sajnos náluk is sok a kerti poloska, minden  növényen rajta vannak. Ettől függetlenül a szezon szép volt, sokat fejlődött a kert és a közösség is.

Csigaidomár.

Az attrakció…

 

A Békási kert után, új közösségi kertet alapítunk a harmadik kerületben, az Óbudai Kulturális Központ parkjában, a San Marco utcában. Az Amfikert még mindig nem tud elindulni, ezért a harmadik kerületi Önkormányzattal a nyáron kerestünk egy minden szempontból alkalmas területet a kerület új közösségi kertje számára. Ez lett az ÓKK parkja.

Nagyon érdekes az épület és a park, ahova a kertet építjük. A Kulturális központ épületet negyven évvel ezelőtt építették, eredetileg uszodának indult, majd menet közben változtattak a terven és Úttörőház lett. A tervezett uszoda medencéje lett a színházterem, nagyon jó építészeti, belsőépítészeti megoldásokkal. Az épülethez tartozik egy 5-7 ezer négyzetméteres park is, amit annak idején gyerek – sport parknak építettek ki, például építettek egy kosárlabda – kézilabda pályát, ami az óta tökéletesen tönkrement, lefektettek beton járóköveket, amelyek ma már elsüllyedtek a talajba., és régen voltak ping-pong asztalok is, amelyeket lebontottak.

A rendszerváltás után az Úttörőház funkció okafogyottá vált, így Kulturális Központot hoztak létre az épületben, amely egyébként nagyon jól működik. Van benne élet. Nemrég voltam a negyven éves jubileumi esten, az volt a megdöbbentő, hogy milyen sok embernek van személyes kötődése a házhoz. Velem egykorú embereknek is. Nem semmi. Nagy elterülő épület, közepén a süllyesztett színházteremmel, körülötte meg igen nagy viszonylag mobil  terek, nagyon sok funkciót el tud látni az épület. Ehhez képest a park, szerintem tök kihalt volt az elmúlt 20 évben, elvadult, látszik, hogy se nem használták, se nem költöttek rá.

Maga a park annyit változott a kezdetek óta, hogy épültek fitneszgépek, a leromlott beton sportpályára építettek egy gyerekmászókát a kisgyerekeknek, telepítettek néhány lámpaoszlopot elég átgondolatlanul, összességében koncepció nélkül fejlődött a park. A terület legszebb eleme a középen elhelyezkedő két fa és a nyílt füves tér. Jellemző, hogy a parkban egyetlen ülőhely sincs.

Az Önkormányzattal szeptemberben sikerült véglegesíteni a kert indítását. Azóta volt három kertgyűlés, egy oktatás, és persze közben elindult az építkezés. A kertnek még nincs neve, ez mindig lassú döntési folyamat. Az összes ágyás elkelt, már 15-n vannak várólistán. A kertészeknek lett zárt Facebook csoportja, megoldott a belső kommunikáció. Többségben vannak a fiatal házasok, lelkes csapat.

Tervezési szempontok

Az egyeztetések és a terep felmérése során a közösségi kerttel kapcsolatban a következő igények és lehetőségek merültek fel:

• A leendő közösségi kert épüljön bele a meglévő térstruktúrába, viszont ne vegyen el területet a középső szabad térből, amely évente néhány alkalommal ünnepségek helyszíne.
• A parkban található talajba süllyedt járólapokból új közlekedési folyosók kialakítása.
• A közösségi kertben 25-27 ágyás, valamint közös művelésű területek, fűszerkert, virágkert, közösségi tér, homokozó kerüljön kialakításra.
• A közösségi kert vízellátását fúrt kúttal kell megoldani.
• A Közösségi kert mentén függőleges – vertikális zöld falak kialakíthatók.
• A közösségi kertet mellmagasságú kerítéssel el kell választani a park többi részétől, természetesen zárható kapuval.
• A játszótérnek új helyet kell találni a parkban, jobb, használhatóbb, közösségibb megoldást a jelenlegi állapotnál.

2015 áprilisában a Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítész hallgatókkal kurzushetet tartottunk a park újragondolásáról. A kurzushéten született tervek az egész parkra vonatkoztak, azonban ezen tervek megvalósítására nincs anyagi keret, ennél egy szerényebb, csak a közösségi kertre vonatkozó beavatkozás lehetséges. A terv igyekszik megőrizni a park nagy zöld felületeit, sőt a sportpálya elbontásával még növekedni is fog a zöldfelületek aránya.

A leendő közösségi kert 953 négyzetméterével az egyik legkisebb közösségi kert lesz az Egyesület kertjei közül, viszont a parkba tagolódása miatt, a környezet nagy zöld felületei miatt ez nem érződik. Mindezt segíti, hogy a közösségi kertet a parktól elválasztó kerítés mellmagasságú (150 cm) magas lesz, így az elválasztás inkább szimbolikus, mintsem direkt védelmi jellegű.

A kertben az ágyások 6 négyzetméteresek lesznek, emellett XXX négyzetméter közös művelésű terület, valamint fűszerkertet és virágoskertet is tervezünk. A közösségi kertet határoló falak kiválóan alkalmasak vertikális kertek kialakítására, futónövények számára.

A kert világításához is hozzányúlunk, hangulati elemként taposólámpákat helyezünk el a központi fák alá, illetve az új játszótér köré, naplemente után, esténként kifejezetten új képet fog mutatni a park.

Jelenleg a parkban egyáltalán nincsenek ülőfelületek, a szülők toporognak, amíg a gyerekek játszanak, ezen változtatni fogunk, padok, leülők, árnyékfoltok fogják kényelmesebbé tenni a parkban tartózkodást.

Kertadatok:

Alapítás éve: 2015

Alapterület: 953 nm

Ágyások száma: 26

Ágyások mérete: 5.83 nm (1.7 x 1.7 x 2)

Ágyások össz: 150.28 nm

Közös művelésű területek: 134 nm

Közösségi tér: 180 nm

Fűszerkert, virágkert: 25 nm

Öntözés: Fúrt kút.

Érdekes módon két közösség fog létrejönni a parkban, az egyik lesz a közösségi kert használóinak közössége, és a másik a játszótér – mászóka használók közössége. A kertközösség alakulása rendben működik, a játszótér használók megszólítása még késik. Valószínűleg januárban össze lehet hívni őket, végigbeszélni a park jövőjét, használatát, továbbfejlesztését. Ez így nagyon jól fog működni, tavasszal valami egészen más lesz a park, arra számítunk, hogy mindkét közösség erősödni, fejlődni fog, az elmúlt évekhez képest sokkal több élet lesz az ÓKK kertben.

Elindult az építkezés. Első lépésben meg kellett tisztítani a területet, el kell bontani a betonpályát, felszedtük a járólapokat (ezeket újra fogjuk használni, új ösvények, járófelületeket építünk belőlük).

Január közepére fogunk végezni az építéssel. Kora tavaszig nem lesz túl szép a kert, de amikor megjön a meleg és a napfény, amikor elindulnak a növények és a füvesítés és az új növénytelepítések is megerednek, hát akkor nagyon más lesz.

Ez lesz az első kert, ahol az első ültetésre minden a helyén lesz, időbe(!), tavasszal egy felkészült közösség kezdi művelni az ágyásokat. Ez lesz az egyesület hetedik kertje.

Innen indult. Plakát az első fórumra.

Beton pálya és mászóka

Járólapok

Ligetes rész a San Marco utcai oldalon

Aztán megjelentek a gépek és elkezdték felszedni a pályát

Megoldatlan volt a parkon belül az utak-járófelületek kérdése, a régi járólapok nem vezettek sehová. A kitaposott nyomvonalakra helyezzük vissza a kimentett, megtisztított járólapokat.

A park fás-ligetes részét megtisztítottuk és ide fog kerülni a játszótér, mászókák. Korábban kinn álltak a betonpálya közepén, sehol egy pad, sehol egy árnyék. Az új helyen a fák árnyékot adnak, lesznek padok, járólapokkal kirakott utak, terek, az egésznek megpróbálunk egyfajta természetközelibb, kényelmesebb elhelyezést. Lehet arra számítani, hogy egy második közösség alakul ki az ÓKK kertjében, a használókból.

Elkezdődött az oktatási program is, Barbara tartja az első blokkot.